Keresés

Jó lenne

Jó lenne, ha lennél,
Itt lennél, szeretnél,
Karjaidba zárnál,
És sokáig ölelnél.

Jó lenne, ha lennél,
Ha szólnék, értenél,
Ha álmodoznék néha,
Titkon nem nevetnél.

Jó lenne, ha volnál,
Ha segíteni tudnál,
Ha a világgal harcolnék,
Erőt te adnál.

Jó lenne, ha jönnél,
Meg sosem sértődnél,
Ha idióta volnék,
Akkor is szeretnél.

Oly boldog lennék,
Tőled nem félnék,
Te vigyáznál énrám,
Ha én gyenge volnék.

És jó lenne, ha lennék
Az, aki szeretnék,
A világnak és neked
Egyaránt kellenék.

Gabe

:)Örülök, hogy boldognak látlak titeket.:)
Vigyázz rá, őrizd,
szeresd: hisz szeretete
örökre tiéd!
gyv

...és én vagyok a legeslegboldogabb "asszony", amikor a Kedvesnek ihlete van...

S milyen jó, hogy ilyen érzéseid vannak,s ezeket megosztod velünk:)

(Nagyon szép! Úgy örülök, ha megjelensz, s elkápráztatsz minket valami csodával... Még az sem baj, ha én nem tudok megszólalni ilyenkor...)
gyv

Reszketsz a karjaimban
Mintha messze lennél
Kint a hóban és fagyban...
(Bárcsak észrevennél...)

Itt vagyok, épp mögötted,
Átfogom a tested
S lehullnak a jégcseppek
Mert forrón szeretlek.

ha valaki akar, ide küldhet verset!!! : www.extra.hu/zug
nézzétek meg!!

Visszatért a megvetett,
Ami volt, már elveszett.
Elvesztettem lelkedet,
Eldobom hát terhemet.

Hangodnak nincs súlya már,
Alakod ölelje homály,
Álom vagy, s most ébredek:
Hiába is kértelek.

Árnyék vagyok hideg földön,
Embertestem néma börtön,
Nem szól, hiszen tudja már:
Rá is csak a Semmi vár.

...gyönyörű... hahhh...

Várok

Csendben várok...
átvillan rajtam néhány cikázó gondolat,
felsejlik néhány arc, mind a te arcod...
harcod folyik tovább idovel, térrel,
túlerovel...
legyozhetetlen ellenséggé válik a távolság...
hiába nyújtom karom, szavaim nem toldják meg
a szukreszabott lehetoségeket...
állok, s felkúszik a lélek mélyébol
egy elfojtott sóhaj, mely kiáltássá
szeretne magasodni bércek csúcsán
hus fenyvesek biztonságos árnyán,
hogy szétterüljön hegyvölgyek fölött,
s rátaláljon arra,
akiért megszületett...

Ó, most vettem észre! Köszönjük...
Mostanában sajnos nem volt időm semmire, de ez a dicséret nagyon feldobott. Talán lesz valami...

Hahó, Gyöngyvirág, Dragon!

Eddig csak néma tisztelője voltam a topicnak, de most, hogy 10. napja senki nem ír semmit, kezdek aggódni. Nehogy egyik legrégebbi kedvencem eleméssze az érdektelenség mocsara!
Gyertek és írjatok! Annyi szép pillanatot adtatok már. Ne hagyjátok abba. Biztosan sokan vannak még úgy, mint én. Mi is igényeljük a folytatást.

Tisztelettel:
ns.

Egy vers a ma reggelről, amikor furkó módon nem akartalak dolgozni vinni<

Ma a reggeli ködbe bújva
A metró felé csúszkáltál a jégen
Zümmögött fejedben egy bosszús gondolat
S talán a nevem is átkoztad éppen
Olyan haragosan trappoltál
Lépteid darabokra törték a jeget
A szemeidben dacos, konok könny ült
Fagyos könnyed pilládon billegett
Ültél a hideg metróülésen
Leült veled együtt a harag is
Kis ráncaid mosolyra húzódtak
Elmosták a szemeden a könny-havat is...

Kedves Mik.hu!
Ha ez életed első verse, akkor köszönjük, hogy pont velünk osztottad ezt meg...
Legyen boldog az új éved!
gyv

Sziasztok!

hát remélem tetszett. nem az igazi, de azt vegyétek figylembe, hogy ez életem első verse...

annyi gyönyörüséget láttam itt hogy szinte szégyellem magam hogy csak ennyire futja...

u.i.: bocs a depressziv hangulat miatt, dehát... ezvan!

Mik.hu

kerékbe tört szivem
szerelemért kiált
hiába!
nincs kire gondolnom,
nincs kit simogatnom,
nincs kiért éljek,
s félek, most nem is élek,
de örökké remlélek,
hogy a szerelmem,
egyszer megtalál.
mert én hiába keresem:
vak vagyok?
talán...
talán a szemem van csukva,
tán nem is akarom kinyitni
tán elfáradtam már Őt keresni.
oly sokszor megégtem,
oly sokszor összetörtem,
de talán...egyszer...
megtalál
de akkor el nem ersztem!
az én igaz,
szép Szerelmem!

Világodban

Mi is vagyok én a te világodban?
Meghúzódó árny árnyékodban...,
egy kis hullám tengeredben...,
vergődő lepke tenyeredben...

Már tudom...

Tavasz voltunk, te és én
Fürdetett a szelíd szél
Kezed a kezembe hajtva
Szíved, szívemben oldva

Nyár is voltunk, te és én
Forró volt anap, s az éj
Miénk volt az egész élet
Neked velem, s nekem véled

Ősz köszönt ránk, zord a szél
Kopogtat a hideg tél
Mellettem a kihűlt helyed
S nem vagyok teveled

Ma már tudom: mint a szél
Úgy változtunk, te és én
Tán elválik kettőnk útja
Bárcsak tavasz jönne újra

Álomkedves...

Bűnöm és reményem...
miattad repülök,
érted zuhanok...
veled, ha csak álmomban is,
örökre együtt maradok...

Tükrömbe bújtál.
Rám mosolyogsz, ha néha
könnyezve nézlek.

Elzsibbaszt, ahogy a gravitációt
Szeded ki alólam, hogy ne legyen
Meg az a biztonság, amit a lelkem
Nem-elvágyódása okozna nélküled
Hozzáfeszítve létezésem legapróbb
Részeit ahhoz a nagyhoz, amit
Kell, hogy okozz, mert enélkül
Nem esne néhanap jól a súlyom,
Mikor visszaállok, hogy nélküled
Legyek.

King Henry VIII

Greensleeves

Alas my love you do me wrong
To cast me off discourteously;
And I have loved you oh so long
Delighting in your company.

Greensleeves was my delight,
Greensleeves my heart of gold
Greensleeves was my heart of joy
And who but my Lady Greensleeves.

I have been ready at your hand
To grant whatever thou would'st crave;
I have waged both life and land
Your love and goodwill for to have.

Greensleeves was my delight,
Greensleeves my heart of gold
Greensleeves was my heart of joy
And who but my Lady Greensleeves.

Thy petticoat of sendle white
With gold embroided gorgeously;
Thy petticoat of silk and white
And these I bought gladly.

Greensleeves was my delight,
Greensleeves my heart of gold
Greensleeves was my heart of joy
And who but my Lady Greensleeves.