Megis csak igazam volt. Valami megmagyrazhatatlan jovobelatasnak koszonhetoen harom kotettel ezelott megereztem a gepek visszatertet. Daniel=Omnius Marty=Erasmus
Huh, először is, azt kell mondjam, nem biztos, hogy sikerült teljes egészében véve, elsőre megértenem mindent. Ez abból is adódik, hogy rengeteg olyan "tudományos" kifejezés, különböző nevekkel illetett fizikai és/vagy matematikai fogalom szerepelt benne, amiket nem ismertem (idővel utána kellene néznem).
Másodszor ez volt az első olyan Herbert regény, amiben igazából és olykor a technikai/technológiai kérdések és a reál "tárgyak" -fizikai, kémia, matematika- sokkal hangsúlyosabbak voltak a "humán" tárgyaknál (államelmélet/politika, szociológia, pszichológia, filozófia, valláselmélet). Persze ez abból is adódik, hogy a főszereplők feladata az volt, hogy mesterséges intelligenciát hozzanak létre. Talán elsőre furcsák voltak a régi számítógépes/informatikai technológiai megoldások, de ne feledjük el, hogy a regény 1965-ben jelent meg először a Galaxy Magazine-ban (Do I Wake or Dream? címmel!), és 1966-ban könyv formátumban.
Ám a mesterséges élet létrehozásának kérdése mellett még így is előkerültek a megszokott Herbert témák és kérdések, amik a Dűnékben is jelen voltak, amit őt örökké foglalkoztatták.
Vajon mennyire mélyen van jelen az ember tudatában, viselkedésében egy feltételezett evolúciós múlt, ez mélyebb-e magánál az emberi nemnél/fajnál? Vagy létezik-e valamiféle magasabb "entitás"/lélek, amely a test és ezek felett áll, és ennek függvényében a kémiai/vegyi háztartása a szervezetnek lenyomata-e ennek, következménye, vagy magának a folyamatnak része, sőt befolyásolója a tudatosságnak? Mi Isten szerepe a tudatosságban és az emberi létben? Mi nevezhető tudatnak, mi nevezhető tudatosságnak? Lemásolható-, lemodellezhető-, leírható-e az emberi tudat, tudatosság mesterségesen, és túlléphetünk-e ezen, hogy valami nem emberit hozzunk létre? Létezik-e az önmeghaladás, saját csökkent nézőpontunk átlépése? Istenekké válunk-e vagy sem?
A könyv egyik érdekessége, és remélhetőleg nem spolier, hogy a szereplők a tudatot és tudatosságot, pontosabban eme szerepet az emberi létben többnyire olyan különböző tényezőkkel próbálják meg leírni és választ adni a felmerült kérdésekre, hogy lényegében alulról, a tudattalan felől közelítenek. Herbert többnyire választ is ad a kérdésre.
Szóba kerül a klónozás, az ember azt is hihetné elsőre, hogy a Bene Teilax őseiről esik szó. :) A Frankenstein párhuzamért külön piros pont jár. :)
A szereplők érdekesek, nem egysíkúak, mindenkinek megvan saját célja és hite/felfogása/meggyőződése, és a tervezés során ezeket is ütközteti Herbert, mégis inkább azt mondanám, hogy a bennük lévő potenciál azonban a későbbi trilógiában fog kibontakozni, ez csak ilyen felevező regény és nem is olyan összetett, mint a Dűne.
Viszont nem könnyű regény, nem is egyolvasatú.
Nem tudom, moly.hu-s erasmusmegegyezik-e az ittenivel, de ha igen, nagyon jól látja, hogy a könyv felvezeti a trilógiát, hozzátenném a címekben szereplő keresztény eredetű áthallásokkal egyetemben, valószínűleg Jézus életútját illetően, nagyon kíváncsian várom, hogy milyen szerepet szán ennek Herbert és Ransom.
Ha tényleg csak 200 példány akkor jó lesz sietni. Meg így valakinek meg is lesz a karácsonyi ajándéka hisz ha a Csillagkorbáccsal veszem csak 600Ft-al drágább :D.
A gyűjteményes kötettel csak annyi félelmem van, hogy igazából amit mindenki vár az a 4. kötet, és ha az első 3 nem fogy jól vajon bevállalják e a 4.et is?
Nemcsak ez a kötet, hanem néhány másik, újonnan megjelenő Szukits-kiadvány (Clarke, Burroughs és Asimov) is csak 200 példányban jelenik meg. Szóval, akik meg akarják venni, gyorsan rendeljék elő! Előre nem tudják megmondani, hogy a sorozat többi kötete megjelenik-e puha kötéses változatban.
Viszont megkaptuk a tervezetet a Frank Hebert teljes sci-fi univerzuma kapcsán az első kötetekre vonatkozóan:
I. Az első három Dűne-regény
II. Az utolsó három Dűne-regény
III. A Matter of Traces novella, The Tactful Saboteur novella, Whipping Star (Csillagkorbács), The Dosadi Experiment (A dosadi kísérlet), Destination: Void (Úti cél: ismeretlen) - remek ötlet egy kötetbe pakolni a hozzá tartozó novellákkal a SzabIr univerzumot, eredetileg is ezt javasoltam a régi honlapon. :)
IV. The Jesus Incident (A Jézus-incidens),The Lazarus Effect (A Lázár-effektus, ) The Ascension Factor (A mennybemenetel-tényező)
Viszont kérdeztem pár dolgot tőlük, először is azt, hogy igazából Bill Ranson csak társszerző (nem is értem, miért fő szerzőnek tüntetik fel, mikor csak társszerző)...
- kiadják-e a többi kötetet is ilyen puhafedeles változatban?
- mivel korábban azt jelezték, hogy a most megjelenő regény a harmadik kötetben szerepel majd, része lesz-e a három másik kötet is a Frank Herbert teljes sci-fi univerzuma sorozatnak?
Egyetértek [olvastam az ottani hozzászólásod, amúgy :)]. Főleg annak tükrében, hogy a gyűjteményes kiadás mellett hiánypótlásul utánnyomják péládul A Dűne messiását, ami október 30-án fog megjelenni.
A Facebookon rákérdeztem, hogy pl. egyes kimaradt mondatok pótlása megtörténik-e (pl. jómagam ezt találtamanno, egy lényeges mondat maradt ki az egyik Ellopott Feljegyzések fejezetprológ szövegéből), erre az volt a válasz, hogy az utolsó kiadás szövege lesz átemelve. A Destination: Void a harmadik kötetben lesz olvasható. Remélem eljutunk addig. :)
Vitaindítónak idemásolom a szukits.hu-s hozzászólásomat:
Nagyon megörültem, amikor megláttam ezt a könyvet, mert nagyon szeretem a kiadó Asimov-sorozatát, és Herbertet is. De a Dűnéből megvan a különálló keménykötéses sorozat, úgyhogy valószínűleg csak a 3. kötettel szállok be a gyűjtésbe, majd a következő 20-30 évben dühöngök amiatt, hogy szörnyen néz ki a polcomon a harmadiktól kezdődő sorozat.
Szerintem hiba a Dűne kiadásával kezdeni: mivel a boltokban elérhető a "normál" sorozat, nem fogják venni annyira az emberek, így előfordulhat, hogy leállítják a kiadást. Pedig szívesen olvasnám Herbert további műveit egységes kiadásban. :-( Félreértés ne essék: teljesen logikus a Dűne-műveket szerepeltetni a sorozatban, de szerintem _utolsó_ két kötetnek kellene berakni. (Addigra egyrészt elfogy a "régi" Dűne, másrészt nem néz ki hülyén a polc annál, aki nem veszi meg újra.) Utána meg jöhetnek a Brian-féle dolgok "Addenda" módra, mint Asimovnál az eredeti tervek szerint. Persze olcsóbb és egyszerűbb elővenni a már bevált fordításokat és egybekötve kiadni, de szerintem nem jó döntés sem üzletileg, sem a régi Szukits-olvasók/vásárlók szemszögéből.
Azt is érdemes tudni róluk, hogy az axolotlok nagyon határozottan regenerálódnak. Sőt, más egyedekből átültetett szerveket is gond nélkül beillesztenek a saját szervezetükbe. Lárvaformában is ivaréretté tudnak válni, de ha jódot adsz nekik, metamorfózison mennek át és felöltik felnőtt gyíkalakjukat.
Ja, és nagyon sok genetikai kísérlethez használják őket, valamint az embrionális fejlődés vizsgálatához ill. manipulációjához.
Nem ismerem az elő- és utózmányokat a Vadászokon kívül, így érdemben a bennük foglalt tartalmakról nem tudok nyilatkozni, de kétlem (ahogy mondtam már párszor), hogy Herbert az összetett gépi intelligencia vonalán mozgott volna (inkább genetika, vallás). Hiába van bármiféle emberi vonása a gépeknek az utódok könyveiben, irományaiban, mikor a Káptalanház utolsó fejezetében a két öreg Arctáncoltató (egyértelműen!) és nem lesznek egy kötettel később robotok, gépek (pláne nem olyanok, akikről egy szó sem esik a Káptalanházban). Ez, ha összeszakad az univerzum, akkor sem lehetséges, bármilyen körmönfont is az érvelés. A meg nem írt befejező kötet szerves egységet alkot, pont úgy, mint az első három könyv, a negyedik csak átvezető.
Herbert műveit mélyen áthatja az iszlám és annak "misztikus" ága, a szúfizmus, valamint a zen buddhizmus. Nem is csodálom, ha a fiú és a haverja még a fáradtságot sem vették, hogy megértsék. Nem véletlen, hogy későbbi Dűne könyvek messze nem olyan népszerűek, mint az első.
Az állítólagos tervezetről annyit, hogy Vadászaiban van egy kés, amit Fenring gróf döfött Paul hátába egy összeesküvés során, ebből klónozzák-"gholázzák" a Báró "nevelte" gonosz Pault (már ez agyrém). A Dűne azzal végződik, hogy Fenring meglátja Paulban a nagyságot és nem bántja, pedig megtudná ölni. Miért tenné ezt később Frank Herbert? Erre ezt beleteszik, majd, mintegy felülírva az Apa nyomdokait, megírják a Paul, a Dűne fiában is. Már ez el kellene, hogy gondolkoztasson, hogy a lezárás inkább egy fanfic, vagy ahogy lentebb írták egy alternatív befejezés, aminek semmi köze az eredeti műveknek.
Leto Arany Ösvénye, ahogy előbb olvashattad, hozzá köződik, mert ő alkotta, véget is fog érni, és igen eljön a Kralizec is. Viszont az ok, amiért létrehozta, egyértelműen benne van az Istencsászár c. kötet filozófiájában (és még köszönő viszonyban sincs az utódokéval).
"– Miért csinálod azt, amit csinálsz? – A kérdést jól fogalmazta meg.
– Meg akarom menteni az embereket.
– Milyen embereket?
– Az én definícióm bárki másénál tágabb – még a Bene Gesseriténél is, pedig ők azt hiszik, hogy definiálták, mi az emberi. Én az egész emberiség végtelen fonaláról beszélek, mindenféle definíció szerint.
– Azt akarod mondani… – Sionának túlságosan kiszáradt a szája, hogy beszélni tudjon. Próbált egy kis nyálat összegyűjteni. Leto látta a szájmozdulatait a maszk mögött. De a kérdése így is világos volt, Leto tehát nem habozott a válasszal.
– Nélkülem mostanra * egyetlen ember sem lenne, sehol. És az út, ami ehhez a pusztuláshoz vezetett, ocsmányabb volt, mint amit egyáltalán el tudsz képzelni.
– A te állítólagos jövőbelátásod – mondta megvetően Siona.
– Az Arany Ösvény még mindig nyitva áll – szólt Leto.
– Nem bízom benned!
– Azért, mert nem vagyunk egyenrangú felek?
– Igen.
– De függünk egymástól.
– Mi szükséged lenne neked énrám? – Ó, a helyében bizonytalan ifjúság felkiáltása. Leto érezte a függőség titkos kötelékeiben rejlő erőt, és kényszerítette magát, hogy kemény legyen. A függőség a gyengeség melegágya!
– Te vagy az Arany Ösvény – mondta Leto.
– Én? – suttogta Siona elhalón.
– Olvastad azokat a feljegyzéseket, amiket elloptál tőlem – szólt Leto. – Én ott vagyok bennük, de te hol vagy? Nézd meg, én mi mindent létrehoztam, Siona. De te, te nem tudsz semmit alkotni, csak magadat.
– Szavak, újabb csalóka szavak!
– Én nem szenvedek attól, hogy imádnak, Siona. Én attól szenvedek, hogy nem értékelnek. Talán… Nem, benned nem merek reménykedni.
– Mi a célja azoknak a feljegyzéseknek?
– Egy ixi gép rögzíti őket. Egy napon majd rájuk bukkannak. És gondolkodásra fogják késztetni az embereket.
– Egy ixi gép? Te megszeged a Dzsihadot!
– Ez is lecke. Növelik azoknak a dolgoknak a számát, amit gondolkodás nélkül csinálhatunk meg. És a gondolkodás nélkül csinált dolgok jelentik az igazi veszélyt. Nézd csak, mennyit mentél a sivatagban, anélkül, hogy, eszedbe jutott volna föltenni a maszkod."
[* Vagyis már a beszélgetés idejére, mikor még nincs Szétszóródás és a Sokarcú Ellenség, ebből szerintem az következik, hogy az ok a múltban keresendő, vagyis az emberiség egy olyan mentalitásában, amit Leto ki akar küszöbölni, lényegében erről szól az egész kötet.]
Lentebb ezt is kifejtettem, hogy az ok a múltban keresendő. Olvasd el újra az Istencsászárt figyelmesen, és ezt nem azért mondom, mert fölényeskedni akarok, de amiket itt olvasok, és valószínűleg az utódok "alapozták" meg, egy nagy katyvasz. HA erre nincs időd, elég csak a fejezetprológokat. Leto célja éppen a Szétszóródás volt, és az abban létrejövő új erők.
Herbert filozófiájának magva és lényege ebben az "átvezető" kötetben van benne, hogy mit tart az emberi gondolkodás és társadalmak hibájának, hogy mennyire hibának tartja a változás elleni ellenállást, a megszokásokat, de azt is, ha a múlt erényeiből és hibáiból nem tanulunk. És Hertbert művei részben mindig erről szólnak, valami változásról és az erre adott reakcióról.
És vedd figyelmedbe, hogy Herbert ahhoz a sci-fi írói hullámhoz tartozott, akik inkább az ember felé és lénye mélyére nyúltak, mint pl. Ursula K. Le Guin. Ilyen zagyvaságot, amit az utódok összehordtak, szerintem Herbert még egy porszemnyi mértékben sem akart. Ebben biztos vagyok, olvasva a többi honi regényét, és várom már a négy kötetes Destination:Void/Pandora-krónika sorozatát, ahol tényleg foglalkozik a mesterséges intelligencia kérdéskörével is, de többségében az őt jellemző, sajátos témákat szövi bele ezekbe is.
The book deals with concepts such as Artificial Intelligence, worship, resource allocation, and religious violence. Clones and genetic engineering take up themes of racism. One of the major themes is leadership and how the values of leaders influence a society through the actions and narratives of a society's leaders. Another is the nature and definition of God. There are echoes of Herbert's exploration of the effect of greed on the leaders within a society and how greedy leaders will warp a society in order to consolidate their own power, a theme in the Dune books as well as The Dosadi Experiment.
The book makes several references to Frankenstein, as an analogy to the relationship between Ship and humans.
De a Dűnék nem ebbe a körbe tartoznak véleményem szerint. És az érvelésedhez:
"– Nem vagy rá kíváncsi, miért nem nyomta el a Zsarnok soha Ixet? – kérdezte Idaho. És amikor Bellonda csak bámult rá, folytatta: – Csak megzabolázta őket. Lenyűgözte az a gondolat, hogy embert és gépet szétválaszthatatlanul össze lehet vegyítem, és mindkettő a másik határait keresi.
– Kiborgok?
– Többek közt.
Idaho nem ismeri azt a visszamaradt ellenérzést, amit a Butleri Dzsihad még a Bene Gesseritben is hagyott? Ez riasztó! Az összevegyülése annak, amit külön-külön – ember és gép – csinálhatnak. A gépek korlátait figyelembe véve ez velős leírása az ixi szűklátókörűségnek."
A jóelőbb írtam, hogy Leto azt mondja, ne féljenek az ixiektől, mert nem hozzák létre az arafelt, ami alatt szerintem az önálló gépi intelligenciát értette, vagyis Herbert a gépek terén nem akart eddig elmenni, pláne nem ilyen ellenséget létrehozni. Ha foglalkoztatta is volna bármi ezen a téren, az nagyjából párhuzamba lett volna vonható azzal, ahogy Leto géppel rögzítette a gondolatait és ez nagyjából meg is felet volna Idaho újféle képességeinek, amikor a hajó és a Bene Gesserit adattárát mintegy a kezei meghosszabbításának érezte.
Ám Leto éppen, hogy nem féltette ettől az emberiséget, saját maga vallott erről.
"Több helyen is olyan információt olvastam, hogy az ifjabbik Herbert, édesapja nyomdokain lépdelve írta meg az előzményeket, azaz a Mesternek voltak papírra vetett gondolatai, vázlatai, melyek támpontot adtak, hogy Ő valójában hogyan is gondolkodott a gépek uralta időszakról,"
- ez egy teljesen logikus következtetés. A probléma ezzel csak ez, hogy ezek az vázlatok, amelyek a Káptalanház utáni kötetet alapozták meg volna, soha nem kerültek napvilágra. Kizárólag az utódok hivatkoznak rá, de nyilvánosságra nem hozták őket.
HUH... az első gondolatom az volt, hogy: "expert". :))
Nem vagyok oly mértékben járatos a Dűne témában (ez egyértelmű), pár gondolatot azonban leírok.
Több helyen is olyan információt olvastam, hogy az ifjabbik Herbert, édesapja nyomdokain lépdelve írta meg az előzményeket, azaz a Mesternek voltak papírra vetett gondolatai, vázlatai, melyek támpontot adtak, hogy Ő valójában hogyan is gondolkodott a gépek uralta időszakról, így talán a fiú által alkotott művek nem rugazkodnak el oly mértékben a "valóságtól", mint hinnénk.
A filozófiai résszel teljesen egyetértek. Érezhetően nem a mechanikus világ felé fordult az író, sokkal több az emberi vonás, illetve magában az emberben fellehető problémák, ellentétek, konfliktusok megoldására keresendő válaszok kutatása. (A Dűne Istencsászára nekem nagyon nehezen olvasható volt, mert oly mértékben tartalmaz elvont eszméket, filozófiai fejtegetéseket, amik már-már meghaladják az ezirényú érdeklődésemet.)
Ami igazából az eredeti ötletet elindítota bennem, az két dolog együttese:
1.) Az előzményekben (és itt utalnék vissza, hogy a Fiú, Apja útját követte) szó esik arról a gépi tervről, hogy több Omnius másolatot kilövésével a gépi civilizáció külső/más univerzumokban való elterjesztését tervezte meg az örökelme.
2.) A Corrino-ház-ben az ixi mester Ajidica, világuralmi terve tartalmazza, hogy elküldte arctáncoltatóit, nem csak az Ismert Univerzumba, hanem azon túl is, hogy az "isteni birodalomnak" kellő támasza legyen.
Ha ezt összevetjük a Dűne Káptalanházában (részben) kifejtettekkel, miszerint a Tisztelet Matrónái egy náluk is erősebb erő ellen menekülve pusztítanak, illetve a fő műben lévő információval (ha jól emlékszem Paul jövőlátomásaiban volt), hogy egy új ismeretlen ellenség fog megjelenni, na ezekből gondoltam én, hogy a két öreg, az a két robot.
Az is kiderült számomra, hogy az arctáncoltatók, kitenyésztésük legelején, majdhogynem értelemmel igen, de akarattal nem bíró, quasi rabszolgák, akiket a genetikusan bléjük kódolt gátakkal irányítanak. Vajon nem az történhetett, hogy egy ilyen első gnerációs arctáncoltató eljutott egy a gépek által ellenőrzött "másvilágba", ahol hasznosították az új tudást?
És vissza Herbert filozófiájához: Erasmus, az corrini csatában már feladva gépi önmagának jelentős részét, ésszerűtlen, emberi döntéseket hoz meg gyámfia megmentéséért. Ez - véleményem szerint - egybevág a herberti gondolatvilággal, mely végsősoron ez embert minden más létezés felé emeli (Leto is ember marad, még féregként is).
Nem lehet-e, hogy a gépek fejlődése, egyrészt az erasmusi áttörés (logikával ellentétes döntés meghozatala), másrészt az új létforma (arctáncoltató = humanoid alap + programozott tudat) összekapcsolódásával elért egy olyan szintet, amely már-már emberi?
Nem lehet-e, hogy ez az "új ember" jelenti az igazi veszélyt, amit Leto is előrelát, és amelyre fel akarja készíteni az emberiséget?
Szerintem a Káptalanházban a Bene Gesserit végeredményben (egyedül) legyőzi a Tisztelet Matrónáit, megtöri az inváziót, tehát kell lennie egy olyan ellenségnek, amely csak a teljes emberiség összefogásával állítható meg.
Tudom, hogy amit leírtam sok-sok "ha"-n alapul, de talán nem teljesen marhaság.
(Most jutott eszembe, hogy lehet az egész gondolatsor Asimov Robottörténetek-Alapítvány körforgás miatt ötlött fel bennem. Az olyan élmény volt, amit nem felejtek el. Hogy a történet végén több 10 ezer évvel korábbi ismerőssel találkozol, akt csak Te, az olvasó ismer, bámulatos hatású.)
Huh, ne haragudj, hogy nem keresem vissza a lentebbi hozzászólások közül a részletesebben kifejtett "bizonyítékokat-érveket", de ezt csak azért érezheted így, mert olvastad az előzményeket is, ha csak az eredeti hatot olvasod előbb, akkor valószínűleg fel sem merül, de megpróbálom felsorolni vázlatosan (ide teszem azt is, hogy miért nem akart robotokat behozni a képbe), miért látom így.
Herbert művében nincs Omnius-Erasmus és amúgy sem volt rá jellemző, hogy fogta magát és ad hoc, csakúgy bedobált új dolgokat. Sokakkal ellentétben szerintem Herbert tudatosan építette a történetét, akárcsak Asimov a későbbiekben, mikor egybekötötte a történeteit, ez még akkor is igaz, ha vannak ellentmondások.
- Ahogy pár hozzászólással lentebb, pár éve én is hangozattam, hogy Herbertnél az átadni kívánt filozófia a lényeg, a történet csak másodlagos. Ez más műveinél, pl. a Dosadinál és a Lélekvadásznál is megfigyelhető, főleg ez utóbbinál.
- Herbert utalásokkal dolgozott, olyan apróbb elejtett információkkal, amik nem tűntek/tűnnek lényegesnek, de később jelentőségük lesz, mert hiába másodlagos a történet, erre épülnek a rétegek. Néhány példa:
A Dűne Messiásában és A Dűne Gyermekeiben merül fel először, hogy a férgek a Dűnén kívülre kerüljenek, és ha jól emlékszem, Paul mondja, hogy még nagyon sok időnek kell eltelnie, hogy ez az esemény bekövetkezzen (vagyis a féreg életben maradjon).
Leto Harq al'Adának azt mondja, kezébe veszi a fajnemesítést, és utódait olyanná munkálja, hogy előbbre fogják vinni az emberi fajt. Az Istencsászárban Duncan rátámad Moneora, a háziszolgára (azt értem alatta, hogy nem feltételezte, hogy Moneo képes megvédeni magát), akkor szinte szemmel nem követhető mozgással intézi el, és Moneo erre adott verbális reakciójából derül ki ("Már régóta tenyészt minket, Duncan; sok mindent erősebbé tesz bennünk. Gyorsaságra, intelligenciára, önuralomra, érzékenységre törekszik nálunk."), hogy már itt megszületőben voltak Miles Teg képességei.
Amikor megtalálják az Ellopott Feljegyzések "többi részét" Dar-es-Balatbanegy nem-kamrában, egyértelműen kiderül, hogy Leto tisztában volt azzal, hogy az ixiek létre fogják hozni ezt a szerkezetet. Sőt, az ixiek észre sem vették, hogy felhasználta őket!
Leto maga jósolja meg, hogy általa térnek vissza a férgek.
Hwinek Leto a következőt mondja (erre épül négy regény története, ezt bontja ki; ne feledjük, Herbert haiku-szeretetéből következik, hogy szerette a tömörségből adódó kibontakozást!): "Négy halált fogok halni – a test halálát, a lélek halálát, a mítosz halálát, és az ok halálát. De ezek a halálok mind a feltámadás magját hordozzák magukban." Röviden: az Istencsászárban megölik Letot, - ez a test halála; az Eretnekeiben egy féreg marad életben, Leto szunnyadó tudatának, lelkének legtöbb része, pedig elpusztul a Dűnével együtt; a Káptalanházban egyre jobban felülkerekedik a Sheeana körül kialakuló új vallás és imádat, ami az Istentcsászár mítoszát öli meg, ez is a cél, Sheeana egy féreggel fog visszatérni, hogy megrengesse az univerzumot -ez a mítosz halála és egy új mítosz születése; és a máig megírtatlanul maradt kötet pedig az ok halála lett volna, hisz Leto maga mondta, hogy látja az Arany Ösvény végét is.
Az, hogy ez bekövetkezett, és nincsenek azon dolgok, melyeket a páros kifejtett, maga Herbert cáfolja meg, Gaus Andaud 10.000. évfordulói szónoklatában.
A feltámadások: a teste halála után a Dűne újjászületik; a lelke után a Káptalanház lesz Dűnévé; a saját mítosza Sheeana oldalán fog újjászületni; az ok utáni világ sajnos nem ismert, mert nem íródott meg.
Bár Duncan megjegyzi, hogy Letot érdekelte a gépi és emberi tudat egybeolvadása, elválaszthatatlansága, Leto maga mondja a halála előtt, hogy "járt" a jövőben és az ix nem hozza újra létre az arafelt, a szent ítélet felhősötétjét, ami szerintem utalás a gépi logikára ("Ne féljetek az ixiektől – mondta Leto, és hallotta, hogy már alig suttog. – Gépeket tudnak csinálni, de arafelt már nem. Tudom. Ott voltam.") Odrade pedig felfedezi az Elágazáson, hogy azok a satnya kis robotok nem jelentenek semmilyen veszélyt. Sőt, a Bene Gesserit használt a Dzsihad ellenére is számítógépeket!
- Herbert a második regénytől tudatosan építette az Arctáncoltató vonalat és Leto pl. folyamatosan büntette őket. Már az Eretnekeiben furcsák a visszatért Arctáncoltatók, de a hatodik regényben termérdek utalás van arra, hogy a kezelők, futarok újféle Arctáncoltatók (Idaho annak érzi őket végig, Dortulja, a név, a Sokarcú Ellenség).
Az utolsó fejezetben pedig egyértelműen kimondják saját magukról (termszétes következmények tekintik, hogy rengeteg elnyomás hatására megerősödtek és megszabadultak), angolul még egyértelműbb. Lentebb kifejtettem, hogy az újak annyi tudatot és személyiséget olvasztottak már magukba, hogy Paulhoz és Letohoz hasonlatossá váltak, azaz képesek visszatekinteni a múltba és előre jelenben bizonyos mértékig.
A gholákkal hasonló tervei lehettek, és Duncan karaktere iszonyú fonotsságot képviselt, főleg a belső erkölcse miatt. Ezért lettek barátok Miles Teggel is, ő is ilyen belső kódex szerint élt.
- Herbertet nem nagyon foglalkoztatták a gépi és természettudományos dolgok, ez utóbbiból is csak a genetika, ez a Heisenberg szemétől kezdve a Dosadi kísérleten keresztül A fehér pestisig visszaköszön a Dűnéken kívül. Herbertet sokkal jobban érdekelte az emberi természet, az emberi tudat, a régi világ továbbélése a modernével szemben (Lélekvadász, fremenek, A fehér pestis írjei), a vallás-ember-politikai-társadalom kapcsolata, a jog, a hirtelen, váralan, robbanás erejű változások hatásai (Csillagkorbács-Dosadi, A fehér pestis, a Dűnék, a Heisenberg szeme mind erre épülnek), az ember és a természet kapcsolata és határai (sajnos még mindig kiadásara vár az Avatar c. film -egyik- alapját képező Pandora-ciklusa), a halhatatlanság-a hosszú élet titka, a fajnemesítés, valamint a kommunikáció és nyelv mibenléte (Csillagkorbács, a Dűnék vad tánc nyelve, Dosadi).
Ebből következik, hogy Herbert nagyon nem akart gépi vonalon mozogni, sőt, egynesen nagyon is távol állt tőle, sokkal inkább "keleti" gondolkodású volt, mint nyugati, a szó "természettudományos dominancia" értelmében.
Még nem írtam ide, így nézzétek el, ha nem illeszkedik a meglátásom egy elképzeléshez sem.
Amit itt írtál, hogy ki is MArty és Daniel.... Nem gondoltam végig, illetve régen olvastam már (most éppen az alap Dűnét ismétlem), de nem végig az az érzésem volt, hogy a két öreg az Omnius és Erasmus....
"emellett a lezárást is ilyen irányba vitték el, sőt, itt már többen megokolták, hogy egyenesen Herbert eredeti elképzelésével ütközően zárták (az Ezerarcú Ellenség kiléte) ezért az ő szemükben vörös posztó ezeket az irományokat dicsérni, hát még egy szintre emelni a Mesterrel..."
- megint csak ismételni tudom, hogy a legkomolyabb probléma nemis ezzel van (ámbár a ghloa-rengeteg többeknél kiverte biztosítékot), hanem az irodalmi szinvonallal. Illetve annak hiányával.
"Ami hibát Brian elkövetett, hogy tényleg az apja világába kontárkodott bele,"
- ez sem lett volna gond, túlzottan. Illetve ez megbocsátható lett volna, ha nem egy Alien vs Predator irodalmi szintjén teszi ezt (elnézést ha ezek közt van jobb mint a Brian fiú szintje, könnyen elképzelhető).
Az a helyzet, hogy a Dűne-rajongók többsége éppen a mögöttes tartalom miatt olvasta végig a 6 eredeti könyvet, és vált a rajongójává. Mivel az utódok egyfajta látványos akcióvilággá változtatták azt az univerzumot, amit Frank Herbert teremtett, emellett a lezárást is ilyen irányba vitték el, sőt, itt már többen megokolták, hogy egyenesen Herbert eredeti elképzelésével ütközően zárták (az Ezerarcú Ellenség kiléte) ezért az ő szemükben vörös posztó ezeket az irományokat dicsérni, hát még egy szintre emelni a Mesterrel...
Szerintem lehet mindkettőt élvezni. Brian írásai végülis pörgősek, akciódúsak, könnyed kikapcsolódást nyújtanak, vannak napok, amikor az ember inkább ilyenre vágyik, nem egy filozofikus műre, ami gondolkodásra készteti még azután is, hogy letette.
Míg más napjain tudja értékelni a filozofikusat is, sőt, jobban értékeli.
Ami hibát Brian elkövetett, hogy tényleg az apja világába kontárkodott bele, és azt vitte el olyan irányba, amibe valószínűtlen, hogy Frank Herbert vitte volna.
Eszemben sem volt az eszedet kritizálni, egyszerűen csak nem mindenkit érdekel a Dűne mögöttes tartalma (igen, egyeseket azért nem, mert sötétek, másokat meg másért).
Továbbra sem tudom elképzelni, hogyan tudja élvezni valaki az Istencsászárt és brájenéket egy kategóriában, de ez inkább az én fantáziámat minősíti.
Egészségedre, de Brian Herbert akkor is egy nagy nulla, sőt, annál is kevesebb. Ettől még lehet szeretni az írásait, én például néha a Burger Kinges hamburgert szeretem, pedig tudom, hogy ugyanúgy hulladék, mint a Dűne-utózmányok.
Az Alapítvánnyal való folytonos péniszméregetést meg végképp nem értem, hiszen Asimov Frank Herberthez hasonlóan, de Briannel ellentétben valódi, irodalmi értéket is teremteni képes író volt. Az irodalom pedig nem versenysport.
A két írónak egyszerűen másfajta gondolkodása volt: Herbert alapvetően bölcsész, míg Asimov ízig-vérig természettudós. Kinek ez áll közelebb a szívéhez, kinek az, de ami közös kettejükben, hogy az Alapítvány "jövőképe" ugyanúgy nem a jövőről szólt, mint a Dűnéé. Na meg hogy egyikük sem bízik az emberiség túlélőképességében.
A Dűne világa önmagában kevésbé tetszik mint Asimov jövőképe, függetlenül attól, hogy Frank vagy Brian Herbert írta.
És ami azt a megjegyzést illeti, hogy nem is tudják itt egyesek, hogy bírtam elolvasni az Istencsászárt ennyi ésszel, azoknak mondanám, hogy az volt az első hozzászólásom itt, hogy az Istencsászár tetszett a legjobban!
Köszönöm annak aki normális válaszokat adott, és nem csak azt bírja sulykolni, hogy Brian Herbert mekkora nulla. Hát nekem meg a második legjobban a Butleri Dzsihad tetszett! Azt gondoltam csak kell hogy legyen egy közösség akikkel lehet beszélgetni a Dűnéről, de ez a szöveg engem amit leadtatok már eleve eltávolított a Dűne univerzumtól.
