Baja nagyon szép fekvésű víziváros, sok mindent lehetne ott csinálni, ha..
Igen, ha...
Ha a Bagolyvárnak gazdája lenne, ha az Árvízi emlékműről nem hiányozna immár hónapok óta a tábla, ha nem rína le a Szentháromság téri szökőkútról, hogy hogy presztízsből épült, de haszontalan, ha úgy működne a Kagyló, és vele szemben a másik- egyelőre névtelen - épület, ahogyan, amire tervezték?
Ha nem lehetne lépten nyomon rajtacsípni az igénytelenséget, a nemtörődömséget?
Ha valaki észrevette volna, mit műveltek a szigetvári hőssel?
A Honvéd utca....macskakő, elején viszonlag rendezetten, hátrébb, a Szent László utca felé mélyülő vályúsan, kivetődötten, sokáig a város egyik legkopottabb utcája volt, s talán az ma is.Mert igaz ugyan, hogy aszfaltot kapott, de bizony a Ganz oldala ma is foltosan omlik, oda nem jutott zöld festék, maradt a fakó sárga, ami volt, mióta az eszemet tudom. De csendes, újra csendes, 60 év után megint visszaköltözött bele az álmos falusi hangulat, s mit talált? Vak ablakokat, girbegurba falakat, önmagukba roskadt ereszcsatornákat, az egykor nyüzsgő gyárkapu előtt rozoga furgont, s a furgonra rakodó izzadt, káromkodó munkásokat, rakodótérre csapódó ajtó döndülését, kerregő dízelhang után, szétoszló füstből kihalló madárfüttyöt, s az újabb mozdulatlanságot. De ebben az utcában ott sűrűsödik tízezer nap története, még tetten érhető a lüktatés napi ritmusa, végelgyengülő izom rángásaként néhanapján...Beállsz az utca közepére, nem veszel tudomást az aszfaltról, és elndulsz.Lábad alatt ismét bokaficamító a macskakő, balra halkan zizegve lélegzik a ganz, jobbra csendesen zümmögnek a varrógépek, a nyitva hagyott ablakokon nyári estén tanulólányok hajolnak ki, begyűjtve a rájuk váró fiúk füttyögését. Arcodba csap a szél, az a süvöltő szél, amelyik néhanapján önkéntes utcaseprőként söpörte ki az utcát, mindenféle szemetet zúdítva a Kölcsey utcán kerékpározókra, és újraérzed azt a finom illatot, ami kicsit feljebbről, a Madách Imre utcából száll feléd, a pékségből, ahol fantasztikus méretű kenyerek várták, hogy hazavidd őket, és ez a szél hozta a Burkus előtt üldögélők hangos szóváltását, és a felvégi templom harangjának hívását is.
Fantasztikus hely volt, akár az egész város.
Mert hol van még egy hely, ahol nemhogy a Futrinka utcába megy a taxi, de mindjárt a Mazsola utcába is?
Mert hol van még egy konyha, ami konkrétan a fák alatt települ?
Álmodom....újra kicsi gyermek vagyok, és itt járok, a vastag falak mögött, beszívom a textil mindenütt jelenlévő illatát, fejemben a szalagok zakatolása elvegyül az udvaron brummogó IFA hangjával, s megint érzem azt az édes illatot, ami a konyha felől áradt, a földszinti ablakokból áradó reggeli kávé illatát, hallom a még álmosan felkecmergő portás mormogását, a liftek csattogását. Kezemben érzem apám kezének szorítását, ahogy kinyitja előttem az ajtót - siess fiam! s a zár kattanásával egyszeriben kívül maradt a hangzavar, ketten voltunk, ketten az elegáns folyosón, ahol faburkolat fedte a falat, és általam nem ismert, de érdeklődve tisztelt fényképekkel tűzdelt tablók lógtak a falon. Szerettem azt a csendet, melyet néha tört meg egy-egy ajtócsapódás, és szerettem a folyosót is, mert a végén hatalmas rántotthúsok teremtek a fémesen csörgő, háromszögű éttermi tálcákon. Lenyűgözött a méret, a bunda illata, a kakaó édes-kesere..
Újra gyermek vagyok, cikázok az emeleteken, folyosókon, pincékben, alszom egerekkel tűzdelt dobozraktárban, és platóra dobált szabásmintákon, lecsúszok a dobozcsúszdán, belebújok a konténerbe és amikor rámzárják, kétségbeesve bömbölök, majd kiengedésem után - a nevető arcokat látva - halálosan megsértődök...Kicsi vagyok, de nem annyira, hogy ne másszak fel az IFA fülkéjébe, és ott kis babrálás után ne tudnám elindítani a böhöm nagy teherautót..
Gyermek vagyok, télen apu visz magával, minden reggel háromnegyed hétkor indulunk, ezúttal is, de most papucsban botladozom apu mellett, fel sem tűnt neki, csak az, amikor anyu feltűnt mögöttünk a cipővel - nekem sem tűnt fel, annyira boldog voltam a Pitralon illatú, hatalmas ember mellett, ő volt az Apu, minden reggel ő volt, masíroztunk ketten a Honvéd utca 2 felé, hosszú éveken át, reggelenként...Ott elnyelte őt a munka, és onnan indultam iskolába, onnan, a Honvéd utca 2 alól, ami akkor egy nagy gyár otthona volt, egy nagy gyáré, biztos ismeritek ti is, arany tulipán, fekete tulipán, Fékon, gatyagyár, ki hogyan ismerte. Sok embernek munkahely volt, nekem mesevilág, igazi játék...Mekkora buli volt a teli kerekes ruhafogasokkal száguldozni a repedt betonudvaron, és mekkora buli volt, amikor a kerék megakadt egy repedésben, s a szépen vasalt blúzok szétterültek az eső áztatta betonon...tegeztem mindenkit, és varázsszó volt a téemká...Gombfociztam a gombraktárban, el tudjátok képzelni, milyen az, amikor gombfocizol egymillió gomb kellős közepén? - dehogy tudjátok, ki emlékszik már a gombfocira, az egy másik bolygón volt, egy másik univerzumban..
Gyermek voltam, egészen a közelmúltig - már nem vagyok az.
Már nem álmodom magam a falak közé.Már nem akarom látni, mi lett belőle, nem akarom látni magam újra az udvaron, a folyosókon, az étteremben, a kapualjban, egyáltalán, nem akarom látni magam ott sehol.
Nem akarom látni a vaksi ablakokat, széljárta termeket, helyükről kitépett ajtajú irodákat, galambfészeknek szolgáló igazgatói ülőgarnitúrát. Nem akarom látni beszakadó mennyezetű, vak ablakokkal a világot közönyösen szemlélő egykori óvodámat.
Nem akarom látni a nemtörődömséget, a közönyt, ahogyan a Honvéd u.2 alatti, egykori Folyamőr laktanya az enyészeté lesz.
Megtartom magamnak a régit, köszönöm.
De van abban valami felkavaró,ahogyan a jószerivel egyetlen épen maradt dolog, a kis kertben álló szobor háta mögött ott tátong az üresség, mint hályog az ablak szemén.
A végtelenül gyengéd mozdulat mögötti fenyegető erőszak.
Nem akarom.
Minden között ez a szobor képezi a folyamatosságot. Neki köszöntem kicsiként, az ő ölébe másztam fel, mögötte bújócskáztam, messziről hazaérve neki köszöntem. Jó látni, hogy még megvan, hogy ő még megvan. Nekem kicsit több, azon túl, hogy régi ismerős.
Mert alkotója, megálmodója édesapám volt. S mert bármikor ránézek, tudom, hogy ott édesanyám ölel féltő gondossággal, engem, akit kőbe faragott a szobrász keze.
Ott állt, ahol csónakba szálltak azok, akik végigdolgozott hét után a Duna csendjére vágytak, és egymás után fordították csónakjukat a vén folyó felé. Látta a kis hídon átkelőket, a csárdásból jókedvűen hazatérőket. Látta a halászokat, és látta a horgászokat, ahogyan megérkeztek, nekiültek, gubbasztottak, felálltak, örültek, leültek, gubbasztottak, majd elmentek.Látta a hajókat, melyek elhaladtak előtte, horgonyzóhelyükre igyekezvén.Látta a nagy vizet, millió homokzsákot, embert, járművet..s látta a kisvizet, üres medrében csordogáló eret átlépő embert. Látta a jeget, a jégen korcsolyázókat, a jégen átkelőket, batyuban vitt kisembert, parton rakott tábortüzet. Látta a szerelmeseket, a piacra menőket, vagy onnan jövőket.Látta a kutyákat, melyek örömükben bolondozva hengeredtek le mellette, és látta a gazdákat, akik morgolódva bár, de hagyták mindezt..Látta a viharokat, érezte a perzselő napot, tűrte az üvöltő szelet.
Látta a fiatalokat, és látta az öregeket, látta a ráérőket és a sietőket. Látta a kis híd halálát. Látta a markolót, ami kiemelte az évtizedig hű társ darabjait, és látta a gépeket, melyek felhúzták mellé az új, magasabb társat. Látta, hogy az újjal, a magasabbal már soha nem lesz olyan, mint eddig volt. Látta, hogy változik minden, hogy már nem korcsolyáznak a jégen, már nem ring megannyi csónak az árnyékában, már nem jönnek a horgászok, már nem olyanok a horgászok, nem olyanok a csónakosok, a ráérők, a sietők, az emberek, a kutyák és gazdáik. Nem olyanok az autók, a kerékpárok, nem olyan a hangulat, nem olyan a világ..
Látta, ahogyan az öreg, szépen, lassan csoszogva, lassan eltűnik a kanyarban, és úgy érezte, nincs tovább.
Eltűnt, ami volt, és nem volt már újabb.
Nem volt már más, mint várni az elkerülhetetlent. Még egyszer, utoljára, hívta azokat, mindazokat, akik valaha elmentek alatta, árnyát élvezték, irányát megjegyezték, akik megéríntették, akik leveléből téptek. Tudta, hogy el fognak jönni, és tudta, hogy lesz valaki, aki majd észreveszi őt is, őt, aki annyi éven át magányosan állt, küzdött az elemekkel, árnyat, enyhet adott.
Látott téged mamics, látott engem, látott mindannyiunkat.
Ősz feje lehajtva, teste kicsavarodva: még most is, még így is ismerős ő, aki mellett elmentem én is, elmentél te is, és elment az is, aki nekem a legdrágább-volt, idén tavaszig.
Talán....talán ez volt az Ő fája, talán egyszer, valaha, gyermeki fogadalommal ígérte, mindig vele lesz.
nem megyek messzire, csak az előttünk lévő térre, ahol nincsenek akkora távolságok, mint a Halászparton, de a rendőrök CSAK autóval képesek végigvonszolni a seggüket a sétautakon. Ott is, ahol csak sóder van leterítve.
A rengeteg játszó, kerékpározó gyerek és sétáló felnőtt között, pedig itt a kerületben robogós és kerékpáros rendőrök is vannak.
Otthon a Türrnél évek óta nem jártam, mert a félreoperált térdemmel nem tudok odáig elmenni és a szívem szakad meg érte. ( idén juszt is kivonszolom magam, ha négykézláb, akkor úgy:))
de az, hogy a mentők...megáll az eszem! Ez már botrány.:((
Szia Mamics, a Duna a régi:-) A Sugó is. A víz elsőrendű, tiszta(!!) és szuper.
A katasztrófavédőkről még írok, előtte azonban egy másik sajátosan magyar történet:
Az újvárosi oldalon néhány éve leburkolták a sétányt, ahogy anno erről be is számoltam itt. Jó volt látni, hogy a bajaiak belakták, sokan futnak, sétálnak végig rajta, gyakorlatilag reggeltől estig.
Azonban aggasztó jelenségre lettem figyelmes: vannak, akik nem tudnak kiszállni az autóból és végigmennek a sétányon!
Annak ellenére, hogy ott sétáló, kerékpározó emberek vannak, hogy ott a gyerekek szabadon rohangálnak.
A Halászparton egy "mindkét irányból behajtani tilos" tábla tudósít is erről, igaz, alatta ott a kiegészítés: "kivéve: engedéllyel".
Namost én készséggel elhiszem, hogy a rendőröknek:
van, de nem lenne célszerűbb mondjuk kerékpáros rendőr, vagy egyszerűen sétáló járőr? Nem akarom elhinni, hogy a járőrnek lerohadna a lába, ha kiszállna abból a nyavalyás autóból, és sétálna??
Ennél szebb, hogy a bajai önkormányzat közpark fenntartó vagy milyen terepjárója is végiggördült ugyanitt, ugyanígy. Vajon járműből könnyebb ellenőrizni a bokrok, fák, padok, és egyéb köztéri berendezések állapotát? Vagy csak arról van szó, hogy az autó legalább világít, merthogy a közvilágítás kb a Kagylótól a Gázgyárig nagyjából nem működik?
Itt vannak, ni:
S amiért felháborítónak tartom:
A képen életmentés folyik: egy ember a Sugó partján lett rosszul. Hozzá hívtak mentőt.
Mit gondoltok, vajon hol állt meg a mentő?? NEM ment végig a sétányon, nem. A Bajcsyn állt meg, onnan rohant felszerelésestül a mentőorvos, az ápoló és a mentő gépkocsivezető.
A beteg életrelehelése után (szerencsére lábra állt) mindannyian (betegestül!!!) ugyanoda távoztak, szintén- gyalog.
Hát hol élünk? Rendőr, önkormányzati autó, kukáskocsi, fenntartóautó és még ki tudja, ki, behajthat az egyébként nyilván nem gépjárműforgalomra méretezett sétányra, a mentős meg sétáljon?? Életmentéskor is??
Ki ezeknek az embereknek a főnöke?? Ki ad ki utasítást autós sétára? Ki nem mondja meg a mentőnek, hogy ő megteheti?
Ki ott a polgármester? Ki nem végzi jól a dolgát, kedves Zsigó Róbert országgyűlési képviselő úr, Baja város polgármestere? Ki??
jajjajjajjajjjj, elkeserítő, de vígasztaljon a tudat, hogy egy év múlva már a katasztrófásoké lesz az egész épület - erre fogadást mernék kötni és az egyetlen wc-ből szolgálati klotyó lesz:(
neked meg semmi sem jó??:))
mondd, hogy legalább a Duna a régi??? Azt még nem rontották el?
Kimaradt, mert annyira elszállt az agyam, hogy hamarabb nyomtam a küldést, mielőtt ezt leírtam..
Szóval, volt egy büfé, igen, egy büfé, ami nem akart másnak látszani, mint ami volt. Főzött kávét vehettél benne, meg lisztet, cukrot, olajat, halkonzervet, meg a szokásos egyebet: csipsz, ropi, csoki, kóla. De reggel korán nyitva volt, és minden nap nyitva volt, kivéve hétfőn.
Lehet, hogy nem volt Eu-konform, és nem lehetett sok pénzt szerezni vele, de az volt, ami. Katasztrófavédők nélkül.
Bal oldalon látható a nyitvatartás:minden nap. Ha-ha-ha-----
Itt a tábla, ami informál:
Itt meg az, hova mutat:
Itt meg a büszke tábla, hogy mindez mennyibe került:
Csak zárójelben, ami előtte volt: Régimódi, pottyantyós Wc, de mindig nyitva volt, minden nap takarították, és nem egy WC volt benne, hanem nemenként 4-4.
(Ja, igen, elfelejtettem: szóval, az épület tervezőjét és az engedélyezőt is cölöpverővel verném bele a selymes fövenybe: az alkalmanként ott táborozó mintegy 100-200 fő részére nemenként egy, azaz egyetlenegy ülö WC, kettő darab zuhanyzó és négyes darab mosdó elég?? Merthogy ennyi van a szép, új épületben. Megértem, hogy kirakták a tojitojikat. Inkább legyen büdös, de használható, mint sok dühös, és beszrt táborozó...)
Numero 1: Pandúr-sziget, vízitúra-bázis.(Nem én találtam, ki, így van a térképen, biza!)
Itten van egy széép, nagy épület. Új, a vízitúrázóknak, meg egyéb, arra járó vízi meg nem vízi embereknek készült. Van benne bolt, konyha, wc zuhanyzóval, meg - katasztrófavédelem. Bizony, mert amúgy a katasztrófa sűrűn sújtja a vízitúrázókat, sőt, a parton tábortűz mellett beszélgetőket is, tehát ők is kellenek ide.
A bolt minden nap nyitva van, kilenctől este hétig - a tábla szerint. Mert a valóságban a minden nap az üzemeltető szerint péntek, szombat és vasárnap, a hét többi napja nem számít. Amivel csak az a bökkenő, hogy a WC kulcsa, 100Ft ellenében, a boltban található. Magyarán hétfőtől csütörtökig a kedves vízitúrázó ne akarjon emberi körülmények között Wc-re menni, fürdeni, főzni, stb. Akkor használja a napon aszalódó tojitojikat. Ott legalább élvezheti a felforrt sz@r szagát..
Amikor nyitva van a bolt, akkor lehet benne kapni kávét-automatából, csipszet, jégkrémet, sört, bort, és kétdekásat. A vízitúrázóknak szánt egyebek kimerülnek néhány páncélossal (gyengébbeknek: konzerv), és szúnyogriasztóval.
Minden egyébért kb 3km-t kell gyalogolni, már, ha nem kenuval, vagy egyéb vízijárművel van az ember. Ezt ugyan nem jelzi a szép új épület előtt álló tábla, mely a Deák Ferenc zsilip felé mutatva lakonikusan közli: Baja City- center.
A másik felirat ugyanezen az oszlopon inkább vicces, mert azt közli, hogy arrafelé kölcsönözhet az emberfia vízijárművet, sporteszközt. A baj ezzel csak az, hogy abban az irányban előbb át kell úszni a Sugót, ha ilyesmire fáj az ember foga.
A harmadik táblán lévő "Welcome port" feliratot nem tudtam értelmezni, arra ugyanis nemhogy kikötő nincs, de még welcome sem. Maximum a Mazsola vagy a Futrinka utca, de azt meg a külföldi nem tudja értelmezni:-)
Beszédes, hogy ottlétünk egy hete alatt kb 30-35 kenuval érkező, ennek megfelelően mintegy 100-120 fő vízitúrázó evezett tovább a nekik készült "vízitúra-bázisról" szembesülve a hét lakatra zárt épülettel (biza, még térfigyelő kamera is van!), és az illatozó tojitojikkal.
Mindez az épület oldalán elhelyezett tábla szerint 82.288.473 Ft-ból, amihez csak gratulálni tudok.
Ja, természetesen parkoló is van, árnyék hozzá egy deka sem, ezért a strandolók az amúgy természetvédelmi területnek számító erdőben állnak meg, illetve annak árnyékában, az egyébként is keskeny út szélén, elég szép balesetveszélyt teremtve.
Pozitívum:
A szemetet minden nap elviszik, minden reggel kicserélik a szemeteszsákokat, (az, hogy mi lesz velük, arról később), kisöprik a bezárt, és ezért töküres boltépület előterét, elgereblyézik az előző napi homokvárakat és egyéb szobrokat, (a gödröket már nem temetik be, csak szép gereblyeszegéllyel látják el, nyilván, jó lesz majd a víz alatt belelépni, ha tudjuk, hogy legalább a széle el van gereblyézve...) összeszedik az uszadékot, és -szigorúan hajnalban, hogy véletlenül se aludj sokáig- hatalmas szörcsögéssel és dízelbrummogással kiszivattyúzzák a tojitojit is.(ez utóbbit szvsz kéthetente, de nekünk "szerencsénk" volt hozzá.)
A szemeteszsákokat a szakszemélyzet összeszedi, majd - megtakarítva a lusta nyaralóknak a válogatást - a szép új épület végében elhelyezett szelektív hulladéktárolókba önti, persze, szigorú szétválogatás után. Majd mindezért megjön a kukásató, és szép sorban, egymás után beleüríti a kocsiba a szelektív hulladékot.Bravó...
Képet nem enged feltölteni a rendszer, úgyhogy később illusztrálok.
Hallottam róla, és anno itt is megbeszéltük. De pató Pál módjára ej, ráérünk arra még, de bezzeg átnevezésre, fontoskodásra, egyházaknak benyalásra van idő, van pénz.
Mától egy hétig csuklani fognak majd a döntéshozók, mert emlegetni fogom őket naponta, a Pandúron üldögélve.:-D
hát már pont a Kalapra ne emlékeznék - az evezősök törzshelye volt a 60-as évek elején. Lila hagymás zsíroskenyeret is lehetett akkor venni:)
Nyaranta naponta mentem át az akkor még csak egy egyszerű ladikkal működő "révésszel".
A vizijártasságimat is ott tettem le, mert éppen zuhogott az eső, de azért kizavart evezni a rendőr:)
ha sok pénzem lenne megvenném és öreg napjainkat itt töltenénk - persze ott is laknánk és egy szerény hasznot hozó üzletecskét is vezetnénk...aztán a bilibe lóg a kezem:)
van, de nem lenne célszerűbb mondjuk kerékpáros rendőr, vagy egyszerűen sétáló járőr? Nem akarom elhinni, hogy a járőrnek lerohadna a lába, ha kiszállna abból a nyavalyás autóból, és sétálna??
Bal oldalon látható a nyitvatartás:minden nap. Ha-ha-ha-----
