Azé az E-4 akkor is túlzás... E-7 már Anglia fölött is volt. Persze az emilek voltak a derékhad, de ugyebár itt az egyik legjobb orosz gépet hasonlítottuk össze, úgyhogy gondolom mindegyiket a saját kategóriában, legjobb ruszkit az akkori legjobb némettel. Mer egyébként I-16 vs. Me 109E 4, ha már korrektek akarunk lenni.
Van egy pár (orosz nyelvű) teljesítmény-gröbém, elég érdekes, berakjam?
Naaaahh! Tény, hogy a Frierich már rendszerben volt, de főleg nyugaton, és É-Afrikában. A Barbarossa kezdetekor Elsősorban Emilek repültek. Sokkal nagyobb számban, mint az F verziók. De kis magasságokon az Emil is jobb teljesítmény nyújtott mint a Mig-3, nem beszélve az LW hajózók taktikai és tapasztalati fölényéről.
Engem is érdekelne valami jó kis site az orosz gépekről. Bár az IL-2 webringben van néhány egész használható.
MIG 3: 640 lm/h nagyon szép, apró bibi azért, hogy a LW sem E-4-el repült akkorra, hanem F-2 és F-4-el, amik szépen hozták a 630 km/h-t, tehát nem volt igazi különbség. Bár az orosz gépek érdekelnének, ha tud vlaki egy jó oldalt.
Addig is egy kép a MIG-3U-ról (il-2 stumovikból).
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
Goshawk: Érdekelne, hol olvastad, hogy a P-47eseket használták Vietnamban, és legfőképp mire. Talán célmegjelölésre? ;>
Az oké, hogy az A-1 Skyraidereket is repülték még, de az megfelelően robusztus volt hozzá, nagy terhelhetőséggel, böszme nagy páncélzattal :)
>A Csendes-Óceánon a Mitsubishi A-6M Zero volt a király,
Egészen addig, míg az amcsik ki nem hozták az új generációs gépeiket. A Zeke nagyon jól fordult, de lassú volt (500 km/h), nem volt páncélozva, de egy 12.7-es sorozattól darabokra szakadt.
Amikor megjelent a Ki-84, akkor változott a helyzet, ugyanis a jaőánok szakítottak az addigi koncepcióval és a fordulékonyság helyett a páncélozás és a sebesség volt a lényeg.
Hasonlóan, mikor a DB601-es licenszmotorral gyártott Ki-61-et felszerelték csillagmotorral, akkor az így létrejött KI-100 talán a háború legjobb japán vadásza lett. Egy alkalommal 18 Hellcatet lőttek le veszteség nélkül.
Bocs még vmit kihagytam:
Még a P-47-D Thunderbolt is király!
Hogy mé?
-kezelhető (aránylag, és el lehetett boldogulni vele)
-CAS-ra kiváló
-Alacsonytámadásban párja nem volt...
-Igaz hogy kisérő vadásznak pocsék volt, de ...
És még Vietnamban is használták!!!
Szóval elég sokáig maradt aktív szolgálatban...
Bocs erről én se tudok többet, én is csak hallomásbólt tudom egy Tübingenben élő haveromtól... ő olyasmit mondott, hogy 3, max. 4 B-24 "száradhat" a 162-esek lelkén.... Többet nem tudok, sajna...
Egy picit pontosítanék Tsaba!
1. amilyen balesetekről te beszélsz az főként a Walter RI 203-as hajtóművel volt, ami az ún. "hideg" hajtómű volt. Az tény, hogy a T-stoff, és a C-stoff helytelen keverési aránya robbanáshoz vezetett. Később a HWK-RII hajtóművet kapta, ez némileg javított a statisztikákon...
Más: a sebessége a 950 km/h-t is elérte, a max. rekord: 1003,67 km/h volt (aránylag hivatalos adat)
Más: a repidő nem 7 perc volt, hanem a 7 perc annyi volt amennyit a gép hajtóművel repült, utána pedig vitorlázógép módjára követte egy hosszú siklás...
2. A Me-262-ről annyit hogy inkább hadműveleti vadászgépnek készült minthogy elfogónak... csak hát rosszul használták fel a háború vége felé...
3. A Salamandernek azért volt néhány bevetése... Néhány B-24-es megkóstolta ugyanis a Salamander MK-108-asának lövedékeit...
Úgy gondoltam, ahogy az a hozzá fűzött reményeket ill. koncepciókat beváltja-e a MiG-3 beváltotta... Kellett egy elfogóvadász Mikoyan és Gurjevics "elvtársak" megcsinálták ld. MiG-1 de ez sérülékeny volt (túlságosan is) úgyhogy kicsit módosítottak rajta ld. fenollal átitatott faburkolat és tsai... ez lett a MiG-3 és ez nekik megfelelt, bár voltak még apró problémák... de ez legyen az ő bajuk
Hát nem tudom, de én nem szívesen ültem volna be abba a lélekvesztőbe. Több pilóta halt meg a robbanékony üzemanyag, és a kiforratlan hajtómű miatt, mint légiharcban. 930Km/h az persze szép, de mialatt felemelkedett a bombázók repülési magasságáig, és felgyorsult erre a sebességre, már szinte indulhatott is vissza a reptérre, ahol a 7 perces repülés után jött a landolás futóművek nélkül. Hát....akkor még mindig inkáb a schwalbe.
A Salamander pedig soha nem repült bevetést, ezért szerintem nem is lehet értékelni a harci értékét.
A mig-3-as már rendszerbe volt állítva a Barbarossa kezdetekor a jak-3 és a lagg-3-al együtt. Abban az időben 640km/h sebesség nagyon jónak számított.(109e4 -nek 570km/h) Szerintem kiváló gép volt abban az esetben, ha a rendeltetésének megfelelően alkalmazták. Tehát nagy magassági elfogóvadászként. De mivel a harcok főleg kis és közepes magasságban zajlottak, könnyű prédát jelentettek a Jagdfliegerek-nek.
A Mig-3 miért volt olyan nagyon jó? Sérülékeny (legalábbis il-2 ben ő tartja a felrobbanási rekordot, ottani okosok szerint ez nem véletlen), fegyverzete nem túl erős, kevésbé fordulékony, sebessége átlagos - ha máre szovjet gép, akkor sokkal inkább Jak-9U vagy La-7..
Melyik volt a legjobb??
Nekem a Me-163 a favorit...
A Csendes-Óceánon a Mitsubishi A-6M Zero volt a király, bár a harci sérülésekkel szemben kevésbé volt elllenálló...
Ny-Európában a Me-109-es, A Supermarine Spitfire, és a MiG-3-as
illetve ami még jóvolt a He-162 Salamander...
Meg ami még jó tervnek lehetett mondani, az a Blohm&Voss P 202. Igaz hogy egy se épült meg belőle, csak rajzasztalon maradt, de a NASA a terveket felhsználta legalább...
A kisebbek (legalábbis régebben, nagyon kezeli tapasztaltom ugye nincs) elég gyenge minőségben készültek, kis motor van bennük, de hogy ezt kompenzálják nagyon túl vannak hajtva ezért hangosak. A designjuk nem tetszik, nekem nem jön be az ,,olaszos elegancia", az Alfa, FIAT pl. rohadt szögletes. De a Maseratti nagyon szép és jó is, csakhát nemigazán szériakocsi, egyediben pedig nincs határ hogy milyen jót csinálunk. Hajlamos vagyok a jobb német ill. japán márkákat előnyben részesíteni. Az előbbiek mindíg nagyon jó, az utóbbiak között pedig vannak kimagaslóan jók, nagyon jó áron, bár ott már nagyobb a szórás.
Azt én is olvastam valahol, hogy rohadtul jól tudtak fordulni, de aztán annyi, a motorjaik (Gnome-Rhone, meg Gnom-Rhone licensz) nem voltak a helyzet magaslatán.
Mi bajod az olasz autókkal? Kíváncsi vagyok a véleményedre. :)
Az iar az vicc volt? Nemtom, mert a kékbájtos forumon elég durvának festették le a gépet, szóval jó lesz vigyázni vele, anno volt egy történet amikor Románia fölött nagyon durván leverték a Lightingeket, valami 99 db elveszett (jó részük egyébként üa. hiáény iatt, de tény hogy nagyon megszívatták őket). OLEG szerint sokkal jobban manőverezik mint a 190es vagy a legtöbb orosz gép..
Majd megnézem az olasz kocsi, de én Honda-buzzancs vagyok (Legend rulez), olaszban csak a prémium kategóriát vagyok hajlandó szeretni, az ilyen tömegolaszkocsitól égnek áll a hátamon a szőr (bocs, ez van).
Ja. :) Nagyon jó a csapat, volt már tali, ha van kedved gyere! Átnéztél a "Miért olasz..." topicba? Akkor láttad, mit tettem fel a srácoknak ma, meg tegnap. :)
Már elég rég óta, :) Német, meg szar ami cuccosokról van dögivel info. Olaszokról nincs. Hogy honnan a nagy olaszimádat? Nézd csak meg, hova írogatok én. :)
Több forrásban is olvastam, hogy az Amik a háború után csináltak jópár összehasonlító légiharcot a zsákmányolt gépekkel.
Ezek közül az egyik kedvencem végzett igen jó minősítéssel.
Ki-84 (Hayate, ha jól emlékszem). Emelkedőképességben, manőverezőképességben lekörözte a legjobbnak tartott P-51H, P-47N modelleket.
4 x 20mm gépágyú, erős motor, manőverező-féklapok, kiváló kilátás.
Gyengéje volt a gyenge anyagminőség, ami a háború végén már jellemző volt majd' minden Japán gépre.
unguided
Tudtok olyan oldalakat, ahol a korabeli olasz repülőgépmotorokkal foglalkoznak? Mostanában elmélyedtem az olasz rep.gépgyártás tanulmányozásában, de a motorokról semmi érdemlegeset nem találtam, pedig főként ez érdekelne.
Márton: (kicsit megkésve reagálok...)
Ezzel szerintem minden topiclakó egyetért. De, azt hiszem pont az újszerűsége miatt hagytuk figyelmen kívül az eddigiekben, inkáb (ki nem mondva) arra voltunk kíváncsiak hogy a hagyományos technikájú gépek közül melyik lehetett a legjobb.
"Az, hogy a szövetséges hatalmak légi fölénye olyan nyomasztó volt a tipus rendszerbe állításakor, hogy a fölszálló és leszálló gépeket lövöldözhették bátran az valószínűen nem a tipus hibája, márpedig a legtöbb Schwalbe-t így lőtték le nem pedig szabályos légi harcban."
Amen. De ott van a mondataidban a válasz: nem lovagi torna volt a háború. A Szu megtámadásakor a Luftwaffe is hasonló módszerekkel élt (a repterek támadása).
A 262-es legnagyobb hibáját pedig nem írtad le. Megbízhatatlan volt - hiába, új technológia.
Mindezt csak azért írtam le, hogy lásd, miért is rágjuk itt a gittet... :-)
A topic alapkérdésére válaszolandó a II. VH. legjobb vadászgépe valószínűen minden hibájával együtt a Messerschmitt Me-262 Schwalbe.
Természetesen ennek a tipusnak is volt számtalan problémája. Viszonylag lassan gyorsult, lassan lassult, a manőverezhetősége lehetett volna jobb, de mindenképp egy új kategóriát képviselt. Nem véletlen az, hogy a győztes szövetséges hatalmak szétkapkodták a megmaradt példányokat a háború után.
Az, hogy a szövetséges hatalmak légi fölénye olyan nyomasztó volt a tipus rendszerbe állításakor, hogy a fölszálló és leszálló gépeket lövöldözhették bátran az valószínűen nem a tipus hibája, márpedig a legtöbb Schwalbe-t így lőtték le nem pedig szabályos légi harcban.
max. seb.: 870 km/h 6000 m-en
827 Km/h tengerszinten
emelkedési sebesség: 1200 m/min
szokásos repülési távolság: 1050 km
Fegyverzet: 4 db 30 mm-es MK 108-as gépágyú
Rossz elképzelni mi lett volna, ha ezt a gépet kb. 2 évvel korábban megfelelő számban és jól kiképzett pilótával betudják vetni. Elképzelhető, hogy évekkel hosszabította volna meg a háborút.
http://user.tninet.se/~ytm843e/action.htm szerint 300 yardról (~100 m) tüzelve le lehetett szedni a V1-et, úgy, hogy a robbanás elől ki lehetett térni. Érdekes az éjszakai módszer: a sugárhajtómű fényére kellett célozni. Itt az áll, hogy 800 V1-et lőttek le csak Tempesttel (a pilóták szerint). Ez egy kicsit soknak tűnik.
