A kanok védelmében: nem tüzelnek, nincs velük annyi gond. És én már láttam szukákat verekedni... Hát, kitartóbbak, mint a kanok!
És nincs kint mindig neki...:-))
A kutya egy olyan társ (embert akartam írni, de nem szeretném a kutyákat megsérteni) ...na ne aggódj, mindjár felvilágositanak az elmeállapotodról eme megjegyzésed alapján..:O))))
ha már itt tartunk, akkor én meg szukát ajánlok. kan verekszik, elkóborol, dominánskodik, büdös, mindent lepisál, állandóan kilóg a f...ka a bőréből...
Csatlakozom Blacihoz, és ha mindenképpen látatlanba szeretnél kutyát vásárolni, a berni pásztor jó választásnak tűnik. A kan kiválóan őriz is, az a kettő amelyeket én ismerek biztosan nem nyalogatja meg a betörőket, viszont gyerekektől gyakorlatilag bármit eltűr.
És igenis lehet a kutyával beszélgetni, és meg is érti. A kutya egy olyan társ (embert akartam írni, de nem szeretném a kutyákat megsérteni), aki gyakorlatilag csak szeretetet tud adni, és cserében nem vár el semmit.
könyörgöm, most mért kell elhitetni szegény topicgazdával hgoy a kutyát csak idióták tarthatnak??!!
ha vitatkozni akartok, menjünk vissza a mérgezősbe, azt már úgyis bejárattátok ilyentéren.
ez a szerencsétlen igy soha nem fogja tudni eldönteni hogy milyen kutya legyen! :O)) (azt a végén még ránkkeni ha rosszul választ...:I))
off
ezt is megfordítsam? :-) Olvasd el a saját hozzászólásodat olyan szemszögből, mintha zzzz írta volna a másik topikban (azt hiszem írta is párszor), tanulságos lesz.
Figyi, miért nem gyűltök össze valami egyéb topicban, ahol kedvetekre gyűlölködhettek, parázhattok?
Ez végre egy kedves topic, ráadásul konstruktív is. Ugyan ne tegyétek már tönkre!
lefordítom: la Vendetta szemére hányod, hogy nem a topiknyitó szó szerinti kérdésére válaszol, bár saját magad jópár tucat hozzászólásban tetted ugyanezt az ellentétes topikban. Csak vicces volt olvasni, nem tragédia.
"És nem az a célunk, hogy kritikátlanul csak a kutyások számát akarjuk növelni. (Ugye, Csülök?)"
Ez így van. De miért tőlem kérded?
"Vadászatra, kiképzés-gyakoroltatásra valóban csak a kutya alkalmas, de ezek nem egy gyermek életmódjához tartoznak"
Ne haragudj, de azt kell mondjam, fogalmad nincs a kutyákról! Egy kutyával sétálni lehet, labdázni lehet, birkózni lehet, beszélgetni lehet, szemben teszem azt az aranyhallal. Ezt valószínűleg úgyis "rögeszmének" tartod, de se baj.
Más.
A topicindító nem említette, hogy a kétéves gyerekre szeretné bízni a kutya ellátását, nevelését. Úgy hogy az ezzel kapcsolatos aggodalmaid kissé mondvacsináltnak tűnnek.
Első és legfontosabb szabály soha ne dőljetek be a látszatnak.
Még a pedigré se fontos ,mennyetek el egy menhelyre ,és válogassatok kedvetek szerint a kidobott és halálra ítélt kutyusok közt.
Lehet hogy nem úri passzió ,de megmentettétek egy állat életét ,amiért mindig hálás lesz.
Lehetőleg közepes termetű ivartalanított szukát ajánlanák ,mert a kannal ellentétben nem tör vezető szerepre, tehát könnyebben kezelhető.
Bocs', de nem vettem le, hogy mit akartál mondani. De annyit megértette, hogy kötözködni akarsz, holott Te vagy az, aki nem híve a "személyeskedésnek".
-
Barátom, a mérgezős nem az a topic. Eltévesztetted a házszámot. Ott nem a Te véleményedre voltak kíváncsiak. Kutyaméreg (féleség) után érdeklődött a topicnyitó. Arra meg már születtek válaszok.
A többi paranoid téveszméddel menj át a hogyan vegyünk kutyát a kétéves gyereknek topikba, az való neked.
-
pdia, ha véletlen hasonlóságot fedezel fel eközött és a saját hozzászólásod között, az nem igazán véletlen. :-)
nehéz megítélni, mit is gondol az aki végül is a kutyát veszi, hiszen nem ő irkál ide, hanem egy rokon, aki még nálunk is sokkal kevésbé ért hozzá. ebből persze lehet arra következtetni, hogy a majdani kutyavásárló tudja, mit csinál és élhet az én rosszindulatú feltételezésem is, hogy atopicindítóra fog hallgatni, aki innen szedett, egymással sokszor ellentétes másodkézi információkból értesül.
konred lorenznek nem nézek utána, egyidőben olvastam kutyás könyveit és tisztelettel elfogadom amit mond. és nem is hiszem, hogy bármikor ellentmondtam volna neki. vannak gyerekszerető fajták és vannak, akik kevésbé türelmesek. vannak akik jobban tolerálják, ha a falkahierarchia rendje kevésbé szigforú, és vannak, amelyek szeretik emlékeztetni a többieket arra, hogy szerintük az ő helyük hol is van.
a gyerek és kölyökkutya páros nem tart egy évig. aztán lesz egy gyerek és egy kamaszkutya, majd hirtelen ott a felnőtt, és addigra őt már valakinek rendre kellett szoktatnia. és azt, hogy ezt ki fogja megtenni, te ugyanúgy nem tudod, mint én. jó, én gonosz vagyok és kötekedő, de lássuk be, annak van veszélye, ha a dolgok szarul sülnek el, ha meg jól, legfeljebb feleslegesen téptem a számat. belefér.
de hogy ilyen csúnyán mondjam, azé halvány fingja lehetne róla ha már kutyát akar. hogy szőrös legyen e vagy nem, nagy vagy kicsi, .... szóval valami. nem hiszem hogy egy éppkézláb embernek enyi elképzelése se legyen egyedül! :O))
szóval Christiane jó lenne ha visszanéznél és némi infókkal ellátnád ezt a hasznos tanácsadó csapatot, mert igy aztán ajánlhatunk neked akár ...mittoménmit.:O))
alapvető kérdések amit már itt (is) emlitettünk:
ki lesz a falkavezér?
mennyi idő lesz a kutyra szánva? (remélem két pelenkázás köztnél azért több.:O))
mekkora anyagi keret van rá?
kert vagy lakás?
ápolásra szoruló vagy "igénytelen" kutya legyen?
...stb
Nem értem, hogy miért kell félreérteni a topicindító kérdését.
Szvsz egy szóval sem említette, hogy a kétéves kisgyerek lesz a kutya gazdája. Ez már önmagában is nonszensz lenne.
Mindössze arról van szó - az én olvasatomban, de lehet, hogy bennem van a hiba -, hogy egy felelősségteljes, állatszerető család már most be kívánja oltani állatszeretettel és mindennel, ami ezzel jár (felelősségtudat, felelősségérzet, stb.) a gyermekét. Namármost, ehhez kértek segítséget.
És igenis vannak gyereket nem tűrő és gyereket kedvelő kutyafajták. Másrészt nagyra tartott és szeretve tisztelt Konrad Lorenz is állítja - márpedig ő ért hozzá - hogy a legjobb párosítás a kölyökkutya-kölyökember. Nézz utána!
nem akarom megbántani a topikindítót, de nekem nagyon úgy tűnik, mint egy "szeretnék valami jól harmonizáló festményt a kanapémhoz" kérdés.
milyen kutyát? ez nem tipusra meg színre megy mint az autószalonban. és igaza van annak is, aki azt írta, a gyerek nem gazdája a kutyának. a kutya kölyökkorában szocializálódik a testvéreivel majd a gazdájával és annak családjával. leegyszerűsítve beilleszkedik a falkába. megérzi, megfigyeli mik a családon belüli hatalmi viszonyok és pontosan tudni fogja, ki otthon a falkavezér és azt is, ő hanyadik a sorban. egyes kutyafajoknál ez nem okoz különösebb gondot, mert nem egresszívak, nem önfejűek, nem idegesek és baromira nem zavarja őket, ha egy kedves falkatárs jó sokat foglalkozik vele... vannak azonban olyan fajták, ahol ezek a kérdések sokkal keményebben vetődnek fel. a kuvasz, főleg ha kan, tipikus példa erre, azzal tetézve, hogy igenis előfordul, hogy megpróbálja átvenni a hatalmat a falkában és akkor kurvára észnél kell lenni, és nem árt a fizikai erőnlét sem. a ridegtartású őrzőkutyák (ha egyáltalán lehet így általánosítani, nem túl jó választások, csakúgy mint a harci(as) kutyák, mert bár ismerünk sok történetet tündéri aranyos és bohókás stradfordshire terrierekről, az ördög nem alszik és a gyerek mégiscsak gyerek.
visszatérve az eredeti gondolatmenethez, el kellene dönteni, hol is lesz a kutya helye a családban. "a gyerek kutyája de anyu is otthon van még egy évig" felállás szerintem abszolút elfogadhatatlan. a kutyát, ha kertben is lakik, naponta vinni kell, amikor kamaszodik, meg kell tanítani az alapvető dolgokra és ehhez gazda kell, nem pedig anyu, aki mosogatás után ráér kivinni megpisiltetni.
a gyerek mellé úgy kerül kutya, hogy apu eldönti, hogy akar egy kutyát és vállalja mindazt, ami ezzel együtt jár. a gyerek és a kutya ezt a helyzetet kapja készen és alkalmazkodik hozzá. reméljük, hogy mindenki legnagyobb örömére.
Barátom, ez nem az a topic. Eltévesztetted a házszámot. Itt nem a Te véleményedre voltak kíváncsiak. Kutyafajta (féleség) után érdeklődött a topicnyitó. Arra meg már születtek válaszok.
A többi paranoid téveszméddel menj át a mérgezősbe, az való neked.
Továbbra is állítom: ki kell menni kutyakiállításra, és KÉRDEZNI! Nagyon sok érdekes és értékes információt lehet begyűjteni, és gyerekprogramnak sem rossz.
Szóval, ha jól értem, akkor valaki kutyát akar egy egészen kicsi gyerek mellé.
Nem a gyerek akar kutyát magának, ha jól értem. És ha akarna is, egy életkor alatt még nem tudja hogy az mivel jár. Elfoglaltság, felelösség! Felelösség a kutya iránt, felelösség a szomszédok felé is (bizony!!!!!!!!!!!!!), felelösség a többi családtag felé. Aztán ugye ott vannak a piszkos anyagiak, amiket valakinek állnia kell. És rengeteg elfoglaltság is! A kutya nem olyan, mint egy játék, hogyha megunom, akkor majd az anyuka elpakolja, fel a legfelső polcra.
A szülök sem egységesek, ha jól értem a topicnyitót. Az egyik akar, a másik nem. Nem tudom, hogy mennyire nem. "meggyözhetö". Vajon mivel? Erröl egy vicc jutott az eszembe, amikor két rab beszélget a cellában. -Te tényleg kétszeresen is özvegy vagy? -Igen. -Miben halt meg a feleséged? -Az elsö gombamérgezésben. -És a második? -Az koponyaalapi törésben. -Hogyhogy? -Nem akarta megenni a gombapaprikásomat. :-))))))
A "meggyözés" akkor tisztességes, ha valakinek egy cselekedet ill. életmód elönyei mellett a hátrányait is bemutatjuk! És a helyzettöl föggöen, esetleg átvállaljuk a hátrányokat. Nemcsak igéretekben, hanem hosszú idön keresztül is, ami nagyon fárasztó néha és sokan hajlamosak fokozatosan elfelejteni a kezdetben tett igéreteiket (Általában is, teljesen függetlenül a jelen témától).
És nem az a célunk, hogy kritikátlanul csak a kutyások számát akarjuk növelni. (Ugye, Csülök?) Tekintet nélkül mindenre és mindenkire. Tekintet nélkül a bolhacsípéseket, kutyaszagot és kutyaszört utáló vagy egyszerüen csak bosszankodással fogadó családtagokra, és tekintet nélkül a pihenni vágyó, beteg, alvászavarban szenvedö (ez legalább olyan súlyos betegség mint egy csonttörés) idös szomszédokra (ha vannak ilyenek)
Szóval ha elfogadtok egy tanácsot egy olyan embertől, aki már sokat szenvedett a lelkiismeretlen, sem a szomszédaival, sem a saját kutyájával nem törödö emberek miatt. Kedves topicnyitó! Várjatok addig, amig a gyerek elég nagy lesz ahhoz hogy tudja mi az a felelösség a kutya iránt, a szomszédok iránt és a családtagok iránt (a sorrend itt csak véletlenszerü). Amikor a gyerek tudja mivel jár egy kutya tartása, és ennek tudatában akarja. Ekkor, és csakis ekkor egy olyan kutyát vegyetek neki, amelyet az ő akkori életkorának és egyéb sajátságainak ill. képességeinek megfelelően kezelni tud, és társául fogad. És persze olyan kutyát, amely nem akar majd domináns lenni egy gyerek fölött, vagyis egy játszótárs kutyát kell beszerezni és nem egy örzövédö 100 kilós fenevadat (ugyanis feltételezem, hogy ez az életkor még valamikor a gyermekkorba esik majd). Sose feledjétek: a kutya döbbenetes gyorsasággal növekszik a gyerekhez képest.
Egyébként gondoljátok át, hogy biztosan pont a kutya-e az az állat, amelyre a gyereknek a legnagyobb szüksége van? Sok más kedves, ügyes és szép kis állat is van. Ha állatbarátok vagytok és nem elvakult kutyások, akkor ezt értitek, különben nem. Lehet a gyereknek akváriumot, terráriumot berendezni (ez sokkal alkalmasabb tudományos ismeretterjesztésre, megfigyelésre). Lehet aranyhörcsit vagy tengerimalacot venni, esetleg - ha már elég magy hozzá - akkor egy cicát. Sokkal problémamentesebb, hízelgőbb állat, ha egy gyereknek szörös- és szeretetigénye van, arra a cica jobb szerintem. Vadászatra, kiképzés-gyakoroltatásra valóban csak a kutya alkalmas, de ezek nem egy gyermek életmódjához tartoznak.
Én azt csinálnám, hogy megfigyelném, hogy viszonyul a gyerek ezekhez az állatokhoz, megfelelöen ellátja-e öket, esetleg nem kínozza-e, stb. Az a véleményem, hogy vannak állatfajok, amelyeket hamarabb lehet egy gyerek mellé adni, és vannak amelyeket csak késöbb. Például ugye lovat se szoktak 10-15 éves kor alatt adni, söt...
Lehet, hogy most az a szülö látja átgondoltabban és felelösségteljesebben a helyzetet, amelyik nem akar még kutyát a gyerek mellé. Talán mert látja a gyerek viselkedéséböl, játékából, stb. hogy most még nem érett meg rá. Innen nem tudom megitélni, de látván a legtöbb kutyabarát törzsasztaltársunk mentalitását, valószínűnek tartom, hogy ebben a kérdésben nem mindenki tud józan fejjel itélni. Néha a vágyálmainkat összekeverjük a valósággal, és bizonyos dolgokat sokkal rózsaszínübben látunk, mint amilyen az a valóságban.
A másik ember "meggyözése" nem helyettesíti a saját józan és felelösségteljes gondolkodásunkat. Remélem (feltételezem), hogy ezt Ti is hasonlóképpen gondoljátok.
