Elmegyek, A sors okozta. Sokaknak tartozom szívességgel, Ez egy régi történet és egy új. Mégis csak Isten tudja, merre tartok. Az élet ilyen bonyolult. Gyakran vagyok szomorú a szívemben de azért lerázom magamról. Egy kis ölelés, drága mama mielőtt elmegyek. Most azért jöttem, hogy elbúcsúzzak. Soha többé nem jövök ide vissza. Mikor a holdfény megszépíti a hegyeket, Az utamon végigmegyek. Az álmok palotája kinyitja az ajtókat és beljebb húz. Elküldöm köszönetemet, elküldöm mindenkinek. Ez az én búcsúm. Ezen az ösvényen fogok járni míg életem napja el nem múlik. Ezen az ösvényen fogok járni amíg életem napja el nem múlik."
Tegnap láttam egy nagyon jó filmet: Füst címmel. Ennek a végéről hozok egy dalt. (azért teszik, mert nagyon egyszerű és szép- mondjuk nekem ebben ki is szoktak merülni az érveim...)
Valdimar - Um stund (a harsona és énekhang csodásan dekonstruált szétcsúszása és a háttér szélzúgás-remegés együttese egészen lenyűgöző)
és
Hjálmar - Hljóðlega af stað (érdekes, hogy ebben is van harsona, bár ez sokkal jobban fésült darab, azért lüktetni ez is egészen elképesztően tud ebben a blues-os - reggae-s miliőben, amiben létezik)
(Mert kellően alázatos, csöppet sem blikkfangos és nagyképű, mégis kellően invenciózus, ahogy a megfoghatatlan és meghatározhatatlan népi elemeket bele-beleszövi a jazz szövetébe.)
Akkor nyilván igen ;-) Végül is nem rossz, kis áldozatmutatás, meg némi eszem-iszom, de azért azt tudnunk kell, hogy Isten (ha van ilyen) mélységesen letojja, hogy mi éppen mit csinálunk ,-)
közben olvasom ennek az egész Ásatrúarfélagið nevezetű mozgalomnak/vallásnak a történetét, hát rém cukik ;-)))
(mondjuk én sosem éreztem még késztetést arra, hogy ilyen vagy olyan, hagyományos vagy kevésbé annak számító rituálénak részese legyek, de hát ki vagyok én, ugye)
(Mert szeretem, ha a jazz végig bátran kísérletező marad, nem keríti le magának jó előre a játszóteret és akar mindenáron szigorúan belterjes maradni. Én mondjuk még ennél is több bátorságot is el tudnék viselni, főleg ami a hangok/hangszerek változatosságát, netán egy absztrakt énekhang integrálását is jelenthetné, akár. Ennyi szaxofon és/vagy zongora nekem kicsit már sok, pedig hát igazán igyekeznek ,-) )
óóó, kösz, így azért már egészen más tudattal hallgatom őket ;-)))
(Persze nem, de azért csak érdekesek ezek a háttérinfók is. Például Dua Lipa apukájának az ex-zenekara is érdekes, bár persze semmit nem tesz hozzá vagy vesz el a leányzó megítéléséhez.)
