Még ha hamisítvány is Homeros, akkor is sikerült beverekednie magát Suetonius művébe, aki érdekes módon mindig görögül idézi (leragadtabbak szerint összhangban azzal, hogy nem volt latin fordítása az ókorban).
1150 előtt Firenzében vágták az ión mázzal bevont aiol alapú görög hexameterek gyártását?
És hogyan kerültek a Homerosi részleteket tartalmazó papíruszok Firenzéből Egyiptom meleg homokjába?
Homérosra is igazán emlékezhetnél. Többször megbeszéltük. (Vak volt, 300 évvel a trójai háború után....) Még a Fomenko variációt is. A neve ismert volt, legendák kerengtek róla, csak a ma Iliászként és Odüsszeiaként ismert mű nem volt sehol.
Amikor az a zseni Firenzében előjött remekművével, akkor a kiadó javasolta ezt az írói nevet, amennyiben el is szeretné adni. Előbb volt latin, mint görög nyelven.
"átvállalták Montecassino szerzetesei."
Jó pap is holtig tanul.
Tudod Plinius első kritikai kiadója kezd hatással lenni rám! (Abban persze tévedett, hogy a mű korabeli.)
Már elfelejtetted, hogy a Historiae töredékeit elfogadtam, csak a kumisz/kefir háborút cikiztem?
Caesar naptárreformját, a három extra holdhónapot (88 nap) akár tőle is vehette.
Ne kapkodjunk.
Azzal kezdtem, hogy Béda (az író) nem élhetett a 7/8. századi Angliában, hiszen napfogyatkozásai Itáliai helyszínre utalnak. A "0" ismerete miatt nem lehet 12. századinál korábbi. Tetemének maradványait a 14. században a durhami székesegyházban Cuthbert csontjai mellé helyezték. (Jarrowból hozták.) Durhami székesegyházat 1175 után kezdik építeni.
St. Cutbert földi maradványait a dánok elöl folyamatosan menekülő barátok mintegy kétszáz évig (IX-X. század) őrzik...
Bédát 1899-ben nyilvánítják szentté.
Béda a "bencés rend virága."
Béda a "De temporis liber" című munkájában Pl. n. h. 2./ 186-os részt szószerint lemásolja.
Tehát nálam Plinius 12. századi. A helyszín Montecassino, ahol 1150 körül Suetonius is készül.
A logika kedvéért Plinius legyen 1140-es.
Plutarchosz pedig 15. századi.
"Még fürdés közben is diktált gyorsíróinak, s Rómában [alig volt ott, mint láthattuk] azért járt gyaloghintón [nem lovon], mert ott olvasott és jegyzetelhetett"
Azért nem egészen így írta az ifjabb Plinius:
"The only time he took from his work was for his bath, and by bath I mean his actual immersion, for while he was being rubbed down and dried he had a book read to him or dictated notes. When traveling he felt free from other responsibilities to give every minute to work; he kept a secretary at his side with book and notebook; and in winter saw that his hands were protected by long sleeves, so that even bitter weather should not rob him of a working hour. For the same reason, too, he used to be carried about Rome in a chair. I can remember how he scolded me for walking; according to him I need not have wasted those hours, for he thought any time wasted which was not devoted to work. It was this application which enabled him to finish all those volumes [of the Natural history].
[Pliny the Younger, Letters 3.5.14-16;
tr. B. Radice]"
Kössz, hogy felhívtad a figyelmemet erre az "imperátor" szóra...
Tehát Widukind Lech mezei Ottója a csata után nem császár, hanem csak tisztelet-cím...
"hanem direkt Tacitus, Suetonis, és Plutarchos keze alá dolgozott."
Ha már így előhoztad.
Legutóbb kibocsátott becslésed szerint Suetoniust 1150-körül hamisították. A Caligulában beszél Pliniusról.
Pliniust meg szerinted a humanisták találták ki. Hogyan lehet ez?
"Ennél csak az érdekesebb, hogy 77-ben Titus császárnak ajánlja könyvét, aki majd 79-81 között rövid időre császár lesz. (egy hónappal a Vezúv kitörése elött, tehát Plini halála előtt.)
Most szólok, a caesar nem császár, csak az Augustus (éremfelirat)"
Hol itt a probléma?
Plinius Imperator-ról beszél, nem Augustusról.
Roman Consuls:
70...Titus Flavius Vespasianus Senior (Imp. 69-79) [2]
.......Titus Flavius Vespasianus Junior (Imp. 73-81) [1]
71...Titus Flavius Vespasianus Senior (Imp. 69-79) [3]
....... --- Cocceius Nerva
72...Titus Flavius Vespasianus Senior (Imp. 69-79) [4]
.......Titus Flavius Vespasianus Junior (Imp. 73-81) [2]
73...Titus Flavius Domitianus (Imp. 81-96) [2] 213
.......Lucius Valerius Catullus Messalinus
74...Titus Flavius Vespasianus Senior (Imp. 69-79) [5]
.......Titus Flavius Vespasianus Junior (Imp. 73-81) [3]
75...Titus Flavius Vespasianus Senior (Imp. 69-79) [6]
.......Titus Flavius Vespasianus Junior (Imp. 73-81) [4]
76...Titus Flavius Vespasianus Senior (Imp. 69-79) [7]
.......Titus Flavius Vespasianus Junior (Imp. 73-81) [5]
77...Titus Flavius Vespasianus Senior (Imp. 69-79) [8] 214
.......Titus Flavius Vespasianus Junior (Imp. 73-81) [6]
78...Lucius Junius Novius Priscus Rufus
.......Lucius Ceionius Commodus
79...Titus Flavius Vespasianus Senior (Imp. 69-79) [9]
..........(suff.) Titus Flavius Domitianus (Imp. 73-81) [3]
.......Titus Flavius Vespasianus Junior (Imp. 73-81) [7]
80...Titus Flavius Vespasianus Junior (Imp. 73-81) [8]
.......Titus Flavius Domitianus (Imp. 81-96) [4]
"Ezt honnan tudod? "
Nem mástól mint az id. Pliniustól!
Igazán megemlíthette volna, hogy amióta Egyiptom római kézre került, leszoktak a mindenütt elterjedt pergamenről, és újraírtak mindent papiruszra.
A tekercset, csak azért vetettem el, hogy neked segítsek, a gyorsabb olvashatóság kedvéért.
Néro nem annyira érdekes, hiszen Plini szkita szekértáborával (könyvtár) éppen Germániában harcolt. Ennél csak az érdekesebb, hogy 77-ben Titus császárnak ajánlja könyvét, aki majd 79-81 között rövid időre császár lesz. (egy hónappal a Vezúv kitörése elött, tehát Plini halála előtt.)
Most szólok, a caesar nem császár, csak az Augustus (éremfelirat)
"biztos pergamenen volt a birtokában, hiszen Egyiptom már akkor jó kétszáz éve megtiltotta a papirusz kivitelét."
Juj!
Egyiptom az öreg Plinius születésekor már ötven éve római provincia volt.
Kb. annyira tilthatták meg bárminek a kivitelét, amennyire Magyarország megtilthatta az uránium kivitelét a SZU-ba. :)
Természetesen ifjabb Plininek joga van bármit összehordania, csak azt nem értem, hogy látszatra normálinak tűnő emberek azt be is veszik, sőt tanítják...
"Még fürdés közben is diktált gyorsíróinak, s Rómában [alig volt ott, mint láthattuk] azért járt gyaloghintón [nem lovon], mert ott olvasott és jegyzetelhetett. Az ifjabb Plinius szerint 160 könyvnyi feljegyzést sajnált 400 000 sesterciusért eladni Hispániában..." Testvérek között is 9 tonna bronz.
"Mindez azt mutatja, hogy az idősebb Plinius a megtestesítője annak a tudományos kíváncsiságnak, amely olyannyira jellemezte az ezüstkor alkotóit."
Természetesen ifjabb Plininek joga van bármit összehordania, csak azt nem értem, hogy látszatra normálinak tűnő emberek azt be is veszik, sőt tanítják...
"Még fürdés közben is diktált gyorsíróinak, s Rómában [alig volt ott, mint láthattuk] azért járt gyaloghintón [nem lovon], mert ott olvasott és jegyzetelhetett. Az ifjabb Plinius szerint 160 könyvnyi feljegyzész sajnált 400 000 sesterciusért eladni Hispániában..." Testvérek között is 9 tonna bronz.
"Mindez azt mutatja, hogy az idősebb Plinius a megtestesítője annak a tudományos kíváncsiságnak, amely olyannyira jellemezte az ezüstkor alkotóit."
És mi vagyunk a SARLATÁNOK! A TACITUSTAGADÓK!
Témánk szempontjából (Germánia) egy kicsit furcsállom, hogy a húszkötetes germán háborújából, Tacitus és említett társai csak olyan keveset merítettek. A fiatal Plinius a bizonyíték, hogy Taci megkapta a "Bellorum Germaniae viginti" húszkötetest, illetve te sem kívánod kétségbe vonni.
Én személy szerint nagyon fájlalom, hogy "A lovassági harcmodorról" című műve nem maradt ránk, mert abból megtudhatnánk, hogy a kengyel a hunok, avarok, vagy a hungárok (esetleg ugyanaz a fogalom) találmánya
De nem lehetett akármi "A fine Aufildi Bassi triginta unus" harminckötetese sem,
Vagy a "De vita Pomponi Secundi duo" amelyet megeshet, hogy olaszul írt...
Adamik Tamás valahol látta, olvasta elveszett munkáit hiszen azt írja, hogy "A fine Aufidi Bassi" történeti munkában "ugyanúgy megmutatkozott a Flavius-ház iránti lojalitása..."
Itt most ezzel zárom soraimat...
Kezdjük a finnugór őstörténetünk forrásaival (Hajdú P...)
"A nagyolvasottságu szerző katonai és hivatali pályafutása során számos tartományban és hadszintéren megfordult, leghuzamosabban éppen az északi Germániában; emellett Szíriában, Judeában, Észak-Afrikában, az Ibér-félszigeten és Galliában.
Igy közlései nemcsak PÁRATLANUL SZORGALMAS irodalmi anyaggyűjtésből származnak, hanem gyakran személyes tapasztalatain és értesülésein is alapulnak."
Élt 56/57 évet. (23/4-79) A Vezúvkitörésnél tűnik el.
Fentiek alapján csak arra tudok következtetni, hogy volt egy könyvtárbusza, bár abban nem fér el a 2000 könnyvé formázott, bekötött pergamen. Inkább egy páncélvonata lehetett, de ha komolytalannak gondolod, akkor egy szkita szekértábora.
A tekercses formát el kell felejtenünk, hiszen abban az esetben két csata között csak állandóan csak tekergethet, illetve kell egy vagy két segítség, aki tartja a tekercset íráskor, a szakszerű idézés érdekében.
Mivel semmit nem tudunk születéséről caládjáról, úgy szokták magyarázni, hogy ifjuságát Rómában tudományos tanulmányokkal töltötte, majd mint LOVASTISZT a germániai hadseregnél szolgált.(Plin. ep.3, 5, 1. Plin. n. h.13,26,12)
52-ben újra Rómában van.
67-ben mint procurator Hispániában tartózkodott.
Utóljára a Miseum mellett állomásozó HAJÓHAD vezére volt (Plin. ep.6,16)
Namármost, ha hitelt adunk az ifjú Plininek életével kapcsolatban, akkor hitelt kell adnunk művei jegyzékével kapcsolatban is.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nemcsak annyit írt ami fennmaradt (n.h.) hanem direkt Tacitus, Suetonis, és Plutarchos keze alá dolgozott.
Az n.h.-t egyébként 77-ben fejezte be és Titus császárnak ajánlotta.
Jó kis leckét adtál fel, de mindent megvizsgálunk szép sorjában.
A 2000 könyv (nem tekercs) biztos pergamenen volt a birtokában, hiszen Egyiptom már akkor jó kétszáz éve megtiltotta a papirusz kivitelét. Ehhez kellett egy jó kis könyvtárának lennie, amely például túlélte Néro gyújtogatását is. (Amikor egész Róma leégett.)
Mindjárt utána nézek hol is tartózkodott legtöbbet. Ott kellett a könyveknek is lenniük. Meg a könyvtárszobának, a polcokkal.
Maga Plinius sorolja fel, hogy az egyes könyvekben kiknek a műveit használta fel:
(néhány érdekesebbet kiemeltem :)
2. könyv
EX AUCTORIBUS
M. Varrone. Sulpicio Gallo. Tito Caesare Imperatore. Q. Tuberone. Tullione Tirone. L. Pisone. T. Livio. Cornelio Nepote. Seboso. Caelio Antipatro. Fabiano. Antiate. Muciano. Caecina qui de Etrusca disciplina. Tarquitio qui item. Iulio Aquila qui item. Sergio Plauto.
Pliniusnak ugyanis nem veszett el minden a germánokkal kapcsolatos adata, itt van egy csomó, amit Tacitus is felhasznált.
Például germánokként említi a gótokat, vandálokat, kimbereket és teutonokat(!!! ezzel rombadöntve 16. századi Aventinus elméletedet, mert még ha hamisítvány lenne is Plinius, akkor is jóval korábbi)
Említi Plinius Tacitust megelőzve a "Nemetes"-eket is, amely névre Götz László elméletet épített a magyar "német" szó megmagyarázására.
(Azért elég sok anyagot összeszedek neked készülő könyvedhez, melyben megcáfolod Germánia és a germánok létezését :) )
80 Ab eo in plenum quidem omnes Scytharum sunt gentes, varie tamen litori adposita tenuere, alias Getae, Daci Romanis dicti, alias Sarmatae, Graecis Sauromatae, eorumque Hamaxobii aut Aorsi, alias Scythae degeneres et a servis orti aut Trogodytae, mox Alani et Rhoxolani; superiora autem inter Danuvium et Hercynium saltum usque ad Pannonica hiberna Carnunti Germanorumque ibi confinium, campos et plana Iazyges Sarmatae, montes vero et saltus pulsi ab iis Daci ad Pathissum amnem,
81 a Maro, sive Duria est a Suebis regnoque Vanniano dirimens eos, aversa Basternae tenent aliique inde Germani. Agrippa totum eum tractum ab Histro ad oceanum bis ad decies centenum milium passuum in longitudinem, quattuor milibus minus in latitudinem, ad flumen Vistlam a desertis Sarmatiae prodidit. Scytharum nomen usquequaque transiit in Sarmatas atque Germanos. nec aliis prisca illa duravit appellatio quam qui extremi gentium harum, ignoti prope ceteris mortalibus, degunt.
82 Verum ab Histro oppida Cremniscoe, Aepolium, montes Macrocremni, clarus amnis Tyra, oppido nomen inponens ubi antea Ophiusa dicebatur. in eodem insulam spatiosam incolunt Tyragetae; abest a Pseudostomo Histri ostio . mox Axiacae cognomines flumini, ultra quos Crobyzi, flumen Rhode, sinus Saggarius, portus Ordesos et a Tyra flumen Borysthenes lacusque et gens eodem nomine et oppidum ab mari recedens passuum, Olbiopolis et Miletopolis antiquis nominibus.
83 rursus litore portus Achaeorum, insula Achillis, tumulo eius viri clara, et ab ea passuum paeninsula ad formam gladii in transversum porrecta, exercitatione eiusdem cognominata Dromos Achilleos, cuius longitudinem tradidit Agrippa. totum eum tractum tenent Sardi Scythae et Siraci. inde silvestris regio Hylaeum mare, quo adluitur, cognominavit; Enoecadioe vocantur incolae. ultra Panticapes amnis, qui Nomadas et Georgos disterminat, mox Acesinus. quidam Panticapen confluere intra Olbiam cum Borysthene tradunt, diligentiores Hypanim, tanto errore eorum, qui illum in Asiae parte prodidere.
84 Mare subit magno recessu, donec passuum intervallo absit a Maeotide, vasta ambiens spatia multasque gentes. sinus Carcinites appellatur. flumen Pacyris; oppida Navarum, Carcine. a tergo lacus Buces, fossa emissus in mare. ipse Buces a Coreto, Maeoti lacus sinu, petroso discluditur dorso. recipit amnes Bucem, Gerrhum. Hypanim, ex diverso venientes tractu. nam Gerrhus Basilidas et Nomadas separat, Hypanis per Nomadas et Hylaeos fluit, manu facto alveo in Bucen, naturali in Coretum. regio Scythiae Sindica nominatur.
85 Sed a Carcinite Taurica incipit, quondam mari circumfusa et ipsa qua nunc campi iacent; dein vastis attollitur iugis. triginta sunt eorum populi, ex iis mediterranei XXIII; VI oppida Orgocini, Characeni, Assyrani, Stactari, Acisalitae, Caliordi. iugum ipsum Scythotauri tenent; cluduntur ab occidente Cherroneso Nea, ab ortu Scythis Satarcis. in ora a Carcine oppida Taphrae in ipsis angustiis paeninsulae, mox Heraclea Cherronesus, libertate a Romanis donatum; Megarice vocabatur antea, praecipui nitoris, in toto eo tractu custoditis Graeciae moribus, passuum ambiente muro.
86 inde Parthenium promunturium, Taurorum civitas Placia, Symbolum portus, promunturium Criu Metopon adverso Carambico Asiae promunturio, per medium Euxinum procurrens intervallo, quae maxime ratio Scythici arcus formam efficit. ab eo Taurorum portus multi et lacus. oppidum Theodosia a Criu Metopo p., a Cherroneso vero . ultra fuere oppida Cytae, Zephyrium, Acrae, Nymphaeum, Dia.
87 restat longe validissimum in ipso Bospori introitu Panticapaeum Milesiorum, a Theodosia ˇD p., a Cimmerio vero oppido trans fretum sito MMˇD, ut diximus, passuum. haec ibi latitudo Asiam ab Europa separat, eaque ipsa pedibus plerumque pervia glaciato freto. Bospori Cimmerii longitudo ˇD passuum. oppida habet Hermisium, Myrmecium et intus insulam Alopecen. per Maeotim autem ab extremo Isthmo, qui locus Taphrae vocatur, ad os Bospori longitudo colligit.
88 A Taphris per continentem introrsus tenent Auchetae, apud quos Hypanis oritur, Neuroe, apud quos Borysthenes, Geloni, Thyssagetae, Budini, Basilidae et caeruleo capillo Agathyrsi. super eos Nomades, deinde Anthropophagi, a Buce vero super Maeotim Sauromatae et Essedones. at per oram ad Tanain usque Maeotae, a quibus lacus nomen accepit, ultimique a tergo eorum Arimaspi. mox Ripaei montes et adsiduo nivis casu pinnarum similitudine Pterophoros appellata regio, pars mundi damnata a rerum natura et densa mersa caligine neque in alio quam rigoris opere gelidisque Aquilonis conceptaculis.
89 Pone eos montes ultraque Aquilonem gens felix, si credimus, quos Hyperboreos appellavere, annoso degit aevo, fabulosis celebrata miraculis. ibi creduntur esse cardines mundi extremique siderum ambitus semenstri luce [et una die] solis adversi, non, ut imperiti dixere, ab aequinoctio verno in autmnum: semel in anno solstitio oriuntur iis soles brumaque semel occidunt. regio aprica, felici temperie, omni adflatu noxio carens. domus iis nemora lucique, et deorum cultus viritim gregatimque, discordia ignota et aegritudo omnis. mors non nisi satietate vitae epulatis delibutoque senio luxu e quadam rupe in mare salientibus; hoc genus sepulturae beatissimum.
90 quidam eos in prima parte Asiae litorum posuere, non in Europa, quia sunt ibi similitudine et situs Attacorum nomine. alii medios fecere eos inter utrumque solem, antipodum occasus exorientemque nostrum, quod fieri nullo modo potest tam vasto mari interveniente. qui alibi quam in semenstri luce constituere eos, serere matutinis, meridie metere, occidente fetus arborum decerpere, noctibus in specus condi tradiderunt.
91 nec licet dubitare de gente ea: tot auctores produnt frugum primitias solitos Delum mittere Apollini, quem praecipue colunt. virgines ferebant eas, hospitiis gentium per annos aliquot venerabiles, donec violata fide in proximis accolarum finibus deponere sacra ea instituere iique ad conterminos deferre atque ita Delum usque. mox et hoc ipsum exolevit. Sarmatiae, Scythiae, Tauricae omnisque a Borysthene amne tractus longitudo , latitudo a M. Agrippa tradita est. ego incertam in hac terrarum parte mensuram arbitror.
Verum instituto ordine reliqua huius sinus dicantur, et maria quidem eius nuncupavimus.
xiii
92 Hellespontus insulas non habet in Europa dicendas. in Ponto duae, MˇD ab Europa, ab ostio, Cyaneae, ab aliis Symplegades appellatae traditaeque fabulis inter se concucurrisse, quoniam parvo discretae intervallo ex adverso intrantibus geminae cernebantur paulumque deflexa acie coeuntium speciem praebebant. citra Histrum Apolloniatarum una, p. a Bosporo Thracio, ex qua M. Lucullus Capitolium Apollinem advexit. inter ostia Histri quae essent diximus.
93 ante Borysthenen Achillea est supra dicta, eadem Leuce et Macaron appellata. hanc temporum horum demonstratio a Borysthene ponit, a Tyra , a Peuce insula ; cingitur circiter p. reliquae in Carcinite sinu Cephalonesos, Spodusa, Macra. non est omittenda multorum opinio, priusquam digrediamur a Ponto, qui maria omnia interiora illo capite nasci, non Gaditano freto, existimavere, haut inprobabili argumento, quoniam aestus semper e Ponto profluens numquam reciprocet.
94 Exeundum deinde est, ut extera Europae dicantur, transgressisque Ripaeos montes litus oceani septentrionalis in laeva, donec perveniatur Gadis, legendum. insulae complures sine nominibus eo situ traduntur, ex quibus ante Scythiam quae appellatur Baunonia unam abesse diei cursu, in quam veris tempore fluctibus electrum eiciatur, Timaeus prodidit. reliqua litora incerta. signata fama septentrionalis oceani. Amalchium eum Hecataeus appellat a Parapaniso amne, qua Scythiam adluit, quod nomen eius gentis lingua significat congelatum.
95 Philemon Morimarusam a Cimbris vocari, hoc est mortuum mare, inde usque ad promunturium Rusbeas, ultra deinde Cronium. Xenophon Lampsacenus a litore Scytharum tridui navigatione insulam esse inmensae magnitudinis Balciam tradit, eandem Pytheas Basiliam nominat. feruntur et Oeonae, in quibus ovis avium et avenis incolae vivant, aliae, in quibus equinis pedibus homines nascantur, Hippopodes appellati, Phanesiorum aliae, in quibus nuda alioqui corpora praegrandes ipsorum aures tota contegant.
96 Incipit deinde clarior aperiri fama ab gente Inguaeonum, quae est prima in Germania. mons Saevo ibi, inmensus nec Ripaeis iugis minor, inmanem ad Cimbrorum usque promunturium efficit sinum, qui Codanus vocatur, refertus insulis, quarum clarissima est Scatinavia, inconpertae magnitudinis, portionem tantum eius, quod notum sit, Hillevionum gente quingentis incolente pagis: quare alterum orbem terrarum eam appellant. nec minor est opinione Aeningia.
97 quidam haec habitari ad Vistlam usque fluvium a Sarmatis, Venedis, Sciris, Hirris tradunt, sinum Cylipenum vocari et in ostio eius insulam Latrim, mox alterum sinum Lagnum, conterminum Cimbris. promunturium Cimbrorum excurrens in maria longe paeninsulam efficit, quae Tastris appellatur. XXIII inde insulae Romanis armis cognitae. earum nobilissimae Burcana, Fabaria nostris dicta a frugis multitudine sponte provenientis, item Glaesaria a sucino militiae appellata, barbaris Austeravia, praeterque Actania.
98 Toto autem mari ad Scaldim usque fluvium Germaniae accolunt gentes, haud explicabili mensura: tam inmodica prodentium discordia est. Graeci et quidam nostri || oram Germaniae tradiderunt, Agrippa cum Raetia et Norico longitudinem , latitudinem ,
xiv
Raetiae prope unius maiore latitudine, sane circa excessum eius subactae; nam Germania multis postea annis nec tota percognita est.
99 si coniectare permittitur, haut multum ora deerit Graecorum opinioni et longitudini ab Agrippa proditae. Germanorum genera quinque: Vandili, quorum pars Burgodiones, Varinnae, Charini, Gutones. alterum genus Inguaeones, quorum pars Cimbri, Teutoni ac Chaucorum gentes.
100 proximi autem Rheno Istuaeones, quorum ..... mediterranei Hermiones, quorum Suebi, Hermunduri, Chatti, Cherusci. quinta pars Peucini, Basternae, supra dictis contermini Dacis. amnes clari in oceanum defluunt Guthalus, Visculus sive Vistla, Albis, Visurgis, Amisis, Rhenus, Mosa. introrsus vero nullo inferius nobilitate Hercynium iugum praetenditur.
xv
101 in Rheno autem ipso, prope in longitudinem, nobilissima Batavorum insula et Cannenefatium et aliae Frisiorum, Chaucorum, Frisiavonum, Sturiorum, Marsaciorum, quae sternuntur inter Helinium ac Flevum. ita appellantur ostia, in quae effusus Rhenus a septentrione in lacus, ab occidente in amnem Mosam se spargit, medio inter haec ore modicum nomini suo custodiens alveum.
xvi
102 Ex adverso huius situs Britannia insula, clara Graecis nostrisque monimentis, inter septentrionem et occidentem iacet, Germaniae, Galliae, Hispaniae, multo maximis Europae partibus, magno intervallo adversa. Albion ipsi nomen fuit, cum Britanniae vocarentur omnes de quibus mox paulo dicemus. haec abest a Gesoriaco Morinorum gentis litore proximo traiectu . circuitu patere ||ˇ Pytheas et Isidorus tradunt, XXX prope iam annis notitiam eius Romanis armis non ultra vicinitatem silvae Calidoniae propagantibus. Agrippa longitudinem esse, latitudinem credit, eandem Hiberniae, sed longitudinem minorem.
103 super eam haec sita abest brevissimo transitu a Silurum gente . reliquarum nulla amplior circuitu proditur. sunt autem XL Orcades, modicis inter se discretae spatiis, VII Haemodae, XXX Hebudes et inter Hiberniam ac Britanniam Mona, Monapia, Riginia, Vectis, Silumnus, Andros, infra vero Samnis et Axanthos et ab adversa in Germanicum mare sparsae Glaesiae, quas Electridas Graeci recentiores appellavere, quod ibi electrum nasceretur.
104 ultima omnium quae memorantur Tyle, in qua solstitio nullas esse noctes indicavimus, cancri signum sole transeunte, nullosque contra per brumam dies. hoc quidam senis mensibus continuis fieri arbitrantur. Timaeus historicus a Britannia introrsus sex dierum navigatione abesse dicit insulam Ictim, in qua candidum plumbum proveniat; ad eam Britannos vitilibus navigiis corio circumsutis navigare. a Tyle unius diei navigatione mare concretum a nonnullis Cronium appellatur.
xvii
105 Gallia omnis Comata uno nomine appellata in tria populorum genera dividitur, amnibus maxime dinstincta. a Scalde ad Sequanam Belgica, ab eo ad Garunnam Celtica eademque Lugdunensis, inde ad Pyrenaei montis excursum Aquitanica, Aremorica antea dicta. universam oram ||ˇ Agrippa, Galliarum inter Rhenum et Pyrenaeum atque oceanum ac montes Cebennam et Iures, quibus Narbonensem Galliam excludit, longitudinem , latitudinem computavit.
106 a Scaldi incolunt [texero] Texuandri pluribus nominibus, dein Menapi, Morini ora Marsacis iuncti pago qui Gesoriacus vocatur, Britanni, Ambiani, Bellovaci, Bassi. introrsus Catoslugi, Atrebates, Nervi liberi, Veromandui, Suaeuconi, Suessiones liberi, Ulmanectes liberi, Tungri, Sunuci, Frisiavones, Baetasi, Leuci liberi, Treveri liberi antea et Lingones foederati, Remi foederati, Mediomatrici, Sequani, Raurici, Helveti, coloniae Equestris et Raurica. Rhenum autem accolentes Germaniae gentium in eadem provincia Nemetes, Triboci, Vangiones, in Ubis colonia Agrippinensis, Guberni, Batavi et quos in insulis diximus Rheni.
Ne ugráljunk össze-vissza, vizsgáljuk meg alaposabban Pliniust, aki saját bevallása szerint 2000 könyvet olvasott és mondjuk Béda Jarrowi könyvtárát.
Esetleg eltemetésének körülményeit, mert Piccolomini Skóciából inkognitóban visszatérőben említi sírját.
Egy kis fűtőanyag, mit ír Isidorus (7. század eleje) néhány érintett népről és Germániáról (pl.megismétli az Orosiusnál először felbukkanó Géta/Góth elméletet):
Etymologiae Liber IX.
"Gothi a Magog filio Iaphet nominati putantur, de similitudine ultimae syllabae, quos veteres magis Getas quam Gothos vocaverunt; gens fortis et potentissima, corporum mole ardua, armorum genere terribilis. De quibus Lucanus (2,54):
Hinc Dacus premat inde Getes occurrat Iberis.
[90] Daci autem Gothorum soboles fuerunt, et dictos putant Dacos, quasi Dagos, quia de Gothorum stirpe creati sunt. De quibus ille (Paulinus ad Nicetam 17):
Ibis arctoos procul usque Dacos.
[91] Bessi barbari fuerunt, qui a multitudine bovum sic vocati creduntur. De quibus quidam (Paulin. ad Nic. 243):
Qui colit terrae medio vel ille
divitis multo bove pilleatus
accola ripae.
[92] Gipedes pedestri proelio magis quam equestre sunt usi, ex hac causa vocati. [93] Sarmatae patentibus campis armati inequitabant prius quam eos Lentulus Danubio prohiberet; atque inde ob studio armorum Sarmatae nuncupati existimantur. [94] Lanus fluvius fertur ultra Danubium, a quo Alani dicti sunt, sicut et populi inhabitantes iuxta Lemannum fluvium Alemanni vocantur. De quibus Lucanus (1,396):
Deseruere cavo tentoria fixa Lemanno.
[95] Langobardos vulgo fertur nominatos prolixa barba et numquam tonsa. [96] Vindilicus amnis ab extremis Galliae erumpens, iuxta quem fluvium inhabitasse, et ex eo traxisse nomen Vandali perhibentur. [97] Germanicae gentes dictae, quod sint inmania corpora inmanesque nationes saevissimis duratae frigoribus; qui mores ex ipso caeli rigore traxerunt, ferocis animi et semper indomiti, raptu venatuque viventes. Horum plurimae gentes variae armis, discolores habitu, linguis dissonae, et origine vocabulorum incertae; ut Tolosates, Amsivari, Quadi, Tuungri, Marcomanni, Bruteri, Chamavi, Blangiani, Tubantes; quorum inmanitas barbariae etiam in ipsis vocabulis horrorem quendam significat. [98] Suevi pars Germanorum fuerunt in fine Septentrionis. De quibus Lucanus (2,51):
Fundit ab extremo flavos aquilone Suevos.
Quorum fuisse centum pagos et populos multi prodiderunt. Dicti autem Suevi putantur a monte Suevo, qui ab ortu initium Germaniae facit, cuius loca incoluerunt. [99] Burgundiones quondam, a Romanis subacta interiori Germania, per castrorum limites positi a Tiberio Caesare in magnam coaluerunt gentem, atque ita nomen ex locis sumpserunt; quia crebra per limites habitacula constituta burgos vulgo vocant. Hi postea rebelles Romanis effecti plus quam octoginta milia armatorum ripae Rheni fluminis insederunt, et nomen gentis obtinuerunt. [100] Saxonum gens in Oceani litoribus et paludibus inviis sita, virtute atque agilitate habilis. Vnde et appellata, quod sit durum et validissimum genus hominum et praestans ceteris piraticis. [101] Franci a quodam proprio duce vocari putantur. Alii eos a feritate morum nuncupatos existimant. Sunt enim in illis mores inconditi, naturalis ferocitas animorun."
