Megsúgom, hogy a nürnbergi per justismord volt. Vaskosan. Ami ellentmondás, hogy mégis végig kellett csinálni. Az erkölcsi törvények nincsenek kőbe vésve (azt a tízet kenheted a hajadra), azok alapján bíróság nem dönthet. Kíváncsi vagyok, hogy a mai nagyhatalmak (legnagyobb hatalom) egyes képviselői mikor kerülnek hasonló bíróság elé.
Nekem az nem magyarázat, hogy akkoriban ez volt a törvény. Ha a törvények betartása felülírja az erkölcsöt, akkor milyen jogon ítélkeztek a nürnbergi perben? Hiszen akkoriban az volt a törvény ugyebár, hogy a zsidókat ki kell irtani. Ezek meg csak betartották. Ez talán magyarázat?
Semmiféle törvények kedvéért nem szeghető meg az emberiesség és nem követhető el ember alkotta törvények nevében immorális cselekedet. Ez nem indok. Tessék szembenézni az erkölcsi elmarasztalással és dekonspirálódni. Tessék kimagyarázni a családtagok előtt, hogy ezt miként is gondolták akkoriban. Arra biztos jó lesz, hogy ilyesmi még egyszer ne juthasson eszükbe.
Ha ez egy társadalomban ekkora traumát okozna, akkor hogyhogy a volt NDK Stasijának az utolsó papírfecnijét is kiteregették? Ott nem okozott traumát? Csak nálunk?
1etértünk. Még háttér ismeretében is nehéz. Viszont olyan háttérrel, mint ami pl. a B.-ről megjelent anyagokból kirajzolódik, biztos nem sürgetném, hogy valaki fontos közpoziciót töltsön be.
Hm. Számomra roppant tanulságos volt. Az anyag egy-egy részét már én is megfogalmaztam magamban ( lám, milyen okoska vagyok... ), de így, összeszedetten és logikusan felépítve még emészthetőbb.
Egyesek számára borzasztó dolgot fogok most mondani, ami régóta motoszkál bennem, de mostanra nagyjából beért: lehet, hogy nem olyan jó ötlet a Gyurcsányék által hirdetett maximális nyilvánosság? A közszereplők tekintetében természetesen a totális átvilágítás mellett vagyok. De az átlagpolgár, az átlag-funkcionárius esetében...
Minden, ily módon "lebuktatott", még életben lévő, nem-közszereplő együttműködő átlagosan 8-12 barát és legalább kétszer ennyi családtag, továbbá mondjuk négyszer ennyi osztály- és munkatárs előtt ( plusz 6-10 szomszéd előtt ) fog úgymond dekonspirálódni. És az egy dolog, amit Fodor Gábor ma mondott a tévében, mégpedig hogy az országot a közszereplők múltja érdekli, nem az utcai járókelőé; de az utcai járókelőnek is vannak családtagjai, szomszédai, munkahelye, barátai...
Jó, mondhatják egyesek, hogy nem kellett volna aláírni annó... De olvashattuk sierra hozzászólásában a hátteret...
Szóval nem tudom... Ha most vasárnap szavazni kéne, én a közszereplők esetében igennel, a többiek esetében nemmel szavaznék a totális átvilágítás vonatkozásában.
Egy fórumos olvasótársunk írt nekem levelet a témával kapcsolatban. Engedélyével berakom ide.
Adatok, tények az ügynök-kérdés kezeléséhez.
Az elmúlt évek, hónapok, hetek, sőt napok eseményei is alátámasztják azt a korábbi tapasztalatomat, hogy az ún. ügynök-ügyekben megnyilatkozó kormánypárti és ellenzéki politikusok, az írott és elektronikus média képviselői ez ügyben igen tájékozatlanok, vagy sajátos politikai céljaik, erkölcsi nagyságuk felmutatása érdekében a közvéleményt folyamatosan félrevezetik. Nem igaz ugyanis a kinyilatkoztatások többsége, és igen hamisak az erkölcsi értékítéletek!
- Rendezni kell az ügyet, hogy a jövőben ne lehessen zsaroláshoz felhasználni az eltitkolt múltat, vagy az iratokat mondják egyesek, holott az elmúlt években senki sem tudta az iratokat ténylegesen zsarolásra felhasználni. Példaként említem, hogy a Torgyán-, a Csurka-, vagy éppen a Medgyessy-ügyben semmiféle zsarolásról nem lehetett beszélni; a zsarolásra állítólag felhasználható tényeket vagy az érintettek maguk ismerték el, vagy az átvilágító bírák tárták fel a részleteket. (Például azt, hogy beszervezték ugyan, de nem írt jelentést.) Semmiféle zsarolásra nem lehetett felhasználni például azt a tényt, hogy valakinek az apja besúgó volt; legfeljebb a gyermeknek lehettek esetleg magánjellegű rossz érzései, különösen akkor, ha - tényként elfogadva azokat a hamis híreket, hogy a besúgókat a rendszer igen jól honorálta azon kezdett el gondolkodni, hogy személyes sorsán mit javított apja rendszerhű magatartása.
- Sem a volt miniszterelnök, sem a volt országos rendőrfőkapitány nem volt ÜGYNÖK, hiszen ez a fogalom azokat a hálózati személyeket jelöli, akik az állambiztonsági szerv birtokában lévő terhelő vagy kompromittáló adatok hatására, illetve anyagi érdekeltség fejében vettek részt a titkos együttműködésben. Az állambiztonsági szervek titkos segítőtársainak összességét HÁLÓZAT-nak nevezik, amelyben az ÜGYNÖK-ök mellett a titkos megbízottak (TMB-k, akik elvi meggyőződésből vettek részt a titkos együttműködésben), és a titkos munkatársak (TMT-k, az állambiztonsági szervek hálózatának legmegbízhatóbb tagjai, akik elvi meggyőződésből, magas fokú áldozatkészséggel, kezdeményezőleg vettek részt a titkos együttműködésben és a legbonyolultabb hálózati feladatok elvégzésére is alkalmasak voltak) is beletartoztak.
- A III/III-asok besúgók voltak, mondják egyesek, holott a tények azt bizonyítják, hogy az állambiztonsággal együttműködők többsége egyes bűncselekmények feltárására, megakadályozására kötött szerződést a BM valamelyik szervezetével, és sokszor teljesen véletlenszerű volt az, hogy kit, mikor és milyen feladat végrehajtásával bíztak meg. (A fociválogatott megfigyelésére például a csempészések leleplezése miatt; a furcsán gondolkodó, viselkedő, de igen tehetséges színész megfigyelésére pedig a nagyobb baj elkerülése például az izgatás bűncselekménye elkövetésének megakadályozása miatt kerülhetett sor.)
- A különféle csoportfőnökségek közötti átjárás is rendszeres volt, mind a tisztek, mind a hálózat tagjai számára, sőt az információk gyűjtése során is. (Valahol, talán Kenedi János egyik könyvében, olvastam, hogy a nyolcvanas évek elején a III/III. egyik ügyében keletkezett 300 jelentésből 30-at a hírszerzés, 60-at pedig a kémelhárítás készített.)
- A besúgó váddal azért is óvatosan kell bánni, mert a hálózat tagjai (a Tmt.-k, a Tmb.-k, és az ügynökök) mellett mások is segítették az állambiztonsági szervek munkáját. Ezek a személyek lehettek HIVATALOS KAPCSOLAT-ok (például egy-egy munkahely vezetői, közöttük újságok főszerkesztői, múzeumok igazgatói), vagy TÁRSADALMI KAPCSOLAT-ok (egy-egy munkahelyen hasznosítható munkakörben, például a személyzetisek, és ide tartoztak az újságírók is), az ALKALMI KAPCSOLATOK (pl. a lakásukat egy-egy alkalomra a rendőrségek kölcsönadó személyek), akik sokszor hasznosabb információkat szolgáltathattak az állambiztonsági szervnek, mint a hálózat tagjai. (Mi lenne, ha egy politikus erkölcsi alapon azt felvetné: elfogadhatatlan, hogy egyesek munkakörüket felhasználva segítették az elnyomó állambiztonsági szerveket, számukra információkat adtak, stb. Hogy lehet például akkor tisztelettel felnézni a korábbi miniszterelnök(ök)re (pl. Antallra, vagy Borosra), aki(k) az elnyomás évei alatt elsőszámú vezető(i) volt(ak) egy(-egy) szervezetnek. És mi lenne, ha valaki azt kezdené hirdetni, hogy az a több millió állampolgár, akik szorgos munkával, a Hazafias Népfront jelöltjeire való szavazással, a szocialista állam juttatásainak, elismeréseinek elfogadásával, a május elsejei jókedvű felvonulással legalizálták a diktatúrát, a szocialista államot, erkölcstelenek embereknek tekintendők.)
A kérdéskör tisztességes megítélése során feltétlenül figyelembe kellene azt is venni, hogy az állambiztonsági szervek (a III/I., a III/II., a III/III., a III/IV., stb.) tevékenysége között sem jogilag, sem erkölcsileg nem lehet különbséget tenni. (Csak politikailag, de az igen veszélyes, mert könnyen visszaüt arra, aki így válogat szervezetek között.) Nézzük meg, mi is a jogi helyzet!
Nyilvánosságra kellene hozni, hogy a hetvenes évek közepétől a rendszerváltásig:
- az állambiztonsági szervekre (például mind a III/II. Csfségre, mind a III/III. Csfségre, de még a hírszerzésre is) ugyanazok a jogszabályok, és más jogszabálynak nem minősülő szabályozások vonatkoztak;
- az állam- és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. törvényerejű rendelet, a rendőrségről szóló 39/1974. (XI. 1.) MT rendelet alapján a rendőrség (!!!) feladata volt az állam- és közbiztonság védelme, amelynek része volt például az állam belső rendjének védelme. A III. Főcsoportfőnökségnél dolgozók ezért is voltak rendőrök (a Rendőrség tagjai), ugyanolyan előmeneteli rendszerrel (iskolai követelménnyel, rendfokozattal, illetménnyel, kitüntetési renddel), mint a hagyományos egyenruhás, vagy civil ruhás rendőrök.
- Az állam biztonsága érdekében a Rendőrségnek az alábbi feladatokat jelölte meg az említett MT rendelet:
felderíti és megakadályozza az ellenséges hírszerző szervek és szolgálatukban álló emigrációs szervezetek, csoportok és személyek hazánk, illetve a szocialista közösség ellen irányuló tevékenységét;felderíti, felszámolja az ország területén az ellenséges tevékenységet, az illegális szervezeteket és csoportokat;védi a Magyar Népköztársaság honvédelmi érdekeit, fegyveres erőit, fegyveres testületeit és rendészeti szerveit, továbbá a népgazdasági, a tudományos, a kulturális, a külügyi, a külkereskedelmi szerveket és intézményeket a kémek, a hazaárulók, a kártevők, a rombolók, az összeesküvők, valamint más ellenséges elemek tevékenységével és behatolási törekvéseivel szemben;ellenőrzi, védi és szakszempontból irányítja a minisztériumok, országos hatáskörű szervek államtitkok védelmi munkáját.
- a fent említett feladatokat csak a Büntető Törvénykönyvben felsorolt bűncselekmények gyanúja esetében, azok megszakítása, felderítése érdekében lehetett végrehajtani, részletesen szabályozott eljárási módon, meghatározott erők és eszközök felhasználásával;
- a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (de már a 1961. évi V. törvény is) felsorolta azokat az állam elleni bűncselekményeket, amelyek ellen jogszerűen fel lehetett (és kellett is) lépnie a rendőri szerveknek. Ilyenek voltak például az összeesküvés, a hazaárulás, a kémkedés, vagy az izgatás. (Érdemes felidézni, hogy az izgatást ki követhetteel, és milyen büntetés fenyegette az ilyen magatartást tanúsítókat.)
148. § (1) Aki mások előtt azért, hogy
a) a magyar nemzet vagy valamely nemzetiség,
b) a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendje,
c) a Magyar Népköztársaság szövetségi, barátsági vagy együttműködésre irányuló egyéb nemzetközi kapcsolata,
d) valamely nép, felekezet vagy faj, továbbá - szocialista meggyőződésük miatt - egyes csoportok vagy személyek ellen gyűlöletet szítson, ennek felkeltésére alkalmas cselekményt követ el, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) az izgatást nagy nyilvánosság előtt vagy csoport tagjaként követik el,
b) az izgatás az (1) bekezdés c)-d) pontja esetén a Magyar Népköztársaság nemzetközi kapcsolatainak megzavarására vezet.
(3) Aki a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott izgatásra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig, háború idején bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
- Ugyanazon jogi előírások szabályozták valamennyi csoportfőnökség számára az operatív intézkedések (például a telefon-, vagy szobalehallgatások, levélellenőrzés) végrehajtását.
A jogi helyzet rövid felvázolásából legalább két fontos dolog következik:
- a III. Főcsoportfőnökség valamennyi nyílt és szigorúan titkos állományú munkatársa rendőrtiszt volt, akik azonos, illetve hasonló feladatok végrehajtását végezték, azaz valamennyien (III/III-as és a III/II-esek is) a vonatkozó jogszabályok alapján hazánk érdekében tevékenykedtek. Ezt a munkát segítették sokan az állampolgárok közül, meggyőződésből, vagy kényszerből. (Persze amikor a politika akarja, akkor azt is mondhatja, hogy egyik állambiztonsági szervezet sem tekinthető jogállami követelményeknek megfelelő szervezetnek, de azt is mondhatja, hogy vannak olyan szervezetek közöttük, amelyeknek 1990-től jogutódja van, tehát ez valamennyire legitimizálja például a hírszerzést, vagy a kémelhárítást. Ez a különbségtétel ugyanakkor alkotmányosan erősen kifogásolható);
- a III/III. Csfség ügyfelei-nek, áldozatainak többsége pontosan tudta, hogy az akkori jogszabályokat megsértve folytat jogellenes cselekedeteket, politikailag ellenségesnek minősített, ún. ellenzéki tevékenységet, azaz a hetvenes évek közepétől bizonyosan nem sorscsapásként érték őket a rendőri intézkedések, a zaklatások, esetleg a bíróságok által kiszabott büntetések.
Az eddigiekben kifejtettek igazságtartalmának alátámasztásához az Alkotmánybíróságra is érdemes hivatkozni. A 60/1994. (XII. 24.) AB határozatban ugyanis a következőket olvashatjuk:
Az a fajta politikai rendőrség és informátorhálózat, amelyről a törvényben szó van, nem működhetett volna jogállamban. A korábbi rendszerek az állambiztonsági szervezeteket és hálózatokat, valamint a titkosszolgálati eszközöket politikai célokra, s azon a körön messze túlterjedően használták, amelyet jogállami rendben a bűnüldözés és az állam biztonságának érdeke indokolhat. Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága 1991. október 9-én kelt 3236. számú jelentése, amely a korábbi lusztrációs törvényjavaslatok elbírálása céljából készült, megállapítja, hogy "a volt állambiztonsági szervezet valamennyi operatív csoportja a parancsuralmi rendszer fenntartását, erősítését szolgálta" (11. oldal), s visszatérő megállapítása szerint e titkosszolgálatok "belpolitikai elnyomó feladatokat láttak el". A nem jogállami rendszer igazgatási gyakorlatához tartozott, hogy egyes tisztségek betöltői az így szerzett adatokat - döntéseikhez való felhasználásra - rendszeresen megkapták.
Természetesen most nem érdemes arról hosszan szólni, hogy az idézett AB. határozat mennyire politikai jellegű, és mennyire lépi túl a szakmai (alkotmányjogi) követelményeket. Elég csak arra utalni, hogy miután jól tudta a taláros testület, hogy a jogállamiság e néven először 1988-89-ben megfogalmazott követelményeinek visszavetítése az 1960-1980-as évekre alig tekinthető jogilag megalapozottnak, elfogadhatónak, a kemény politikai megállapításokat (mint azt a fenti idézet is példázza) az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságától vették át.
A fentiekben elővezetett rövid tényközléssel csak arra utalok, hogy politikai, jogi, és erkölcsi képtelenség olyan magatartást tanúsítani, erkölcsi követelményeket megfogalmazni, jogi megoldásokat keresni, amelyek üzenete a következő:
- a rendszerváltás után 15 évvel politikailag és erkölcsileg is meg kell bélyegezni olyan személyeket, akik esetleg 20, 30, vagy 40 évvel korábban, az akkori jogszabályi előírások alapján bűnüldözést végeztek, vagy azt segítették;
- míg a 15-35 évvel ezelőtti törvényi előírásokat megsértő (azaz bűncselekményeket elkövető) személyeket hősökként tisztelünk, addig a jogsértők ellen fellépő rendőröket és a munkájukat segítő személyeket (például a hálózat tagjait) a tevékenységük végzése után akár 30-40 évvel meg kell bélyegezni;
- Magyarország kormányzata nem kívánja megvédeni (illetve titokban tartani) azokat a személyeket, akik évtizedekkel korábban (az akkori jogi helyzetnek megfelelően) vállalták, hogy titokban segítik a rendőrség bűnüldöző munkáját;
- ha a politika úgy akarja, akkor az Alkotmányos követelményekre is fittyet lehet hányni.
Talán az lenne a helyes eljárás, ha a pártok, a történészek világosan kimondanák (a média pedig ezt közvetítené a polgárok felé), hogy:
- a rendszerváltás előtti ún. politikai rendőrség egyik részlegének (a III/III. csoportfőnökségnek) a munkatársai megbűnhődtek már, hiszen a politikai elit 1989-es megállapodásának megfelelően elvitték a balhét: tudomásul vették, hogy őket jelölték ki a fő bűnösöknek, a diktatúra fenntartóinak, ezért állásukat elvesztették, politikai jellegű pályára nem léphettek, sokszor kellett szégyenkezniük, sok helyen el kellett titkolniuk múltjukat, stb.;
- hasonlóképpen leszámolt az új rendszer a III/III.-as Csfséggel dokumentáltan együttműködők közül azokkal, akik egyes fontos tisztséget kívántak betölteni;
- a III. Főcsoportfőnökség valamennyi szervezete az 1970-es évek közepétől bizonyíthatóan jogszabályban meghatározott feladatokat hajtott végre egymással és a más rendőri szervekkel együttműködésben, de ez a tevékenység sok esetben nem felelt volna meg a jogállami követelményeknek, sőt többször ellentétben állt az akkori alkotmányos követelményekkel is;
- a történeti múlt megismerésének, illetve az ellenőrzés, megfigyelés alá vont személyek információs önrendelkezési jogának érvényesítése érdekében a III. Főcsoportfőnökség iratait minimális korlátozással kutathatóvá, megismerhetővé kell tenni, úgy, hogy a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos jog korlátozására (azaz személyes adatok nyilvánosságra hozatalára) csak nagyon szűk körben kerüljön sor; ezt a logikát követi nagyjából az állambiztonsági levéltárról szóló, (a D209-es ügy után született) törvény;
- 15 évvel a rendszerváltás után meg lehet teremteni annak a feltételeit, hogy a kormány leszögezze: a diktatúra működését, működtetését nem egyes rendőri szervezetek tették lehetővé, hanem az egész politikai berendezkedés, a párt és állami szervek rendszere, illetve működési mechanizmusa;
- a múltat politikai értelemben lezártnak tekintik, és a jövőben az állam- és szolgálati titkok, vagy a magánéletet védő jogi előírások megsértése esetén határozottan eljárnak az illetékes bűnüldöző szervezetek.
Végezetül szeretném jelezni, hogy a kérdéskör iránt érdeklődők részletesebb információkhoz jutnak az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára honlapján az Államvédelem és állambiztonság 1945-1990 link alatt. (www.th.hu).
Látszik különben, hogy nem politikus volt, mert egyrészt rögtön elvállalta (nem úgy, mint Szita pl.), másrészt azok se haragudtak rá, akikről jelentett. Nyilván neki is volt egy története, ami Kenedi Jánossal meg is akartak írni, de most már ezt sem ismerhetjük meg.
Tehát mégegyszer mondom, háttér ismerete nélkül senkit nem vagyok hajlandó elítélni.
Érdekességképpen iderakom ezt a Tar Sándort is, bár nem mai hír:
Meghalt Tar Sándor
Index
2005. január 30., vasárnap 17:18
Életének 64. évében elhunyt Tar Sándor debreceni író. Az NDK-ban dolgozó magyarokról írt szociográfiájával robbant be az irodalmi életbe, habár díjnyertes munkáját nem közölhették. A kilencvenes években derült ki, hogy a III/III-as csoportfőnökségnek írt jelentéseket, és ez derékba törte pályáját.
Tar Sándor író vasárnap hajnalban, 64 éves korában elhunyt, erősítette meg az MTI-nek Kovács Zsolt, az író barátja. A József Attila díjas írót otthonában érte a halál, amelyet feltehetően tüdőembólia okozott.
Tar Sándor 1941-ben Hajdúsámsonon született, a debreceni gépipari technikumban érettségizett, majd az orvosi műszergyárban helyezkedett el. Harmincöt éves korában az NDK-ban dolgozó magyarokról írt művével megnyerte a Mozgó Világ szociográfiai pályázatának első díját, de a lap a munkáját nem közölhette. Tucatnyi kötete jelent meg, és, egyebek mellett, József Attila-díjat és Márai-díjat kapott.
Az előző rendszerben a III/III-as csoportfőnökségnek írt jelentéseket és ez, miután a kilencvenes években kiderült, derékba törte pályafutását. Erről így nyilatkozott a Heteknek 2000-ben adott interjúban: "Nekem már mondhatnak bármit az emberi szabadságról, demokráciáról, a megaláztatás nélküli életről. A múlt rendszerben beszerveztek, ebben meg megbuktattak. Mindkettőben embertelenül megaláztak, és mindkettő demokráciában történt. Ennyit a szabadságról. Én most már nem hiszek semmiben, az egyéni emberi jogokban meg abszolút nem. Megérthető ez?"
Igen, hát ez egy érdekes ország, a miniszterelnök tégla, a közgazdász, az énekes, a színikritikus, meg a tudjafranc ki még tégla, a nép szintén tégla. Együtt építettük ugyebár a létező szocializmust.
Csak azt nem értem, hogy Pinochet esetében például miért nem merül ez föl sosem szempontként, hogy hát együtt volt minden chilei hibás akkoriban. Nálunk meg... az ördög érti ezt.
Másrészt. Igen, Magyarországon a miniszterelnökséghez szemlátomást elég népszerűnek lenni, fedhetetlen előélet nem szükséges. De gondolom a Köztársaság érdemkeresztjét, vagy mit nem a népszerűségre osztogatják, ott azért lehet, hogy mégis szükség lenne rá.
2002-ben a tobbseg ugy dontott, hogy volt PB tag nyugodtan lehet miniszterelnok. Azert a PB tagsag egy kicsinyket fontosabb pozicio volt a partallam szemponthjabol, mint az x-edosztalyu besugosag. A hazafias nepfront egy fontos funkcionariusa, a partallam miniszterhelyettese, vagy akar a Tudomanyos Minosito Bizottsag titkara is fontosabb tegla volt a falban, mint egy ugynokocske.
Egyébként ha azt akarják, hogy az ilyen kitüntetéseknek bármiféle megbecsültsége legyen, akkor ettől a Bácskaitól vissza kéne venni az érdemkeresztjét. Ha jól értettem, akkor a Köztársaság nevében tüntették ki, márpedig a Népköztársaságnak spicliskedni, az a Köztársaság elleni cselekmény, mivel a Köztársaság eléréséhez először meg kellett dönteni a Népköztársaságot. A bukott rendszer főbb előremozdítóit nem szokás az új rendszer nevében pátyolgatni (hacsak nem ma is titkosszolgálati ász az illető, de ebben azért kételkedem).
Csak az elitet zavarja a dolog, ez 94 óta a napnál világosabb. Az átlagmagyar (sajnos ezt kell mondanom; tényleg nagyon sajnálom, nem szép és nem vidító dolog saját nemzetemről lesújtóan vélekednem, de mi a fenét lehet itt csinálni, ez az igazság) nincs erkölcsileg olyan szinten, hogy ezt meg ne tenné, indifferens számára. Ami számít neki, az a jólét. Ha el tudják hitetni vele, hogy az eddigi zsarnokai jólétet teremtenek számára, akkor megválasztja az eddigi zsarnokait és a zsarnokai utódait.
Namost az elitnek viszont kábé világos, hogy itt valami nincsen rendjén, emiatt egyesek gyűlöletet éreznek, mások némi bűntudatot. Gyűlöletet azért nem jó érezni, mert ha nincs kin megnyugvást hozóan kitölteni, akkor saját magunkat mérgez, frusztrál. Bűntudattal azért rossz élni, mert meghasonlást támaszt az ember lelkében, és a helyzettel való szembenézés hiánya szintén frusztrál.
Frusztrációban nem szeret élni az ember.
Az elit kínjait kivetíti a társadalomra, a társadalom pedig befogadja azt, mivel tudja, hogy nála kimunkáltabb/tájékozottabb fők véleményét meg kell hallgatnia. A vezérürü kolompjára a birkanyáj hallgat, mert annál jobbat nem tud kitalálni. Ha tudna, nem hallgatna rá. De nem tud.
A hisztérikus, gyűlölködő társadalom megoszlása további felhatalmazás a hasadt elit számára, hogy a támogatás tudtában megszüntesse saját frusztrációját és egyúttal rosszabb esetben a másik oldalt. A gyűlölködők az igazságukat keresik, a bűntudatosok a békéjüket. Mindkettő a másikat okolja igazsága/békéje elveszítéséért. A felfokozott lelkiállapot paranoid reakciókat szül az ellenlábas oldalakban (Ezek ki akarnak irtani bennünket, rohadt fasiszták! ; Árulókat építettek be közénk és újra el akarnak nyomni, rohadt kommunisták!).
Engem biztos nem, ha 56-osokról jelentett. Még ha a Bibliát írta volna (és nem a Magyar Nemzetet) akkor sem.
Egyébként, ha újságíró, akkor szerintem legyen közszereplő. Ha megette a koncát, igya meg a levét is. Nem semmiért lehet a "negyedik hatalmi ág" befolyásos szereplője.
Azért abban van valami gyomorforgató, ahogyan a zsidóságát pajzsként használja. Szerintem ezért külön is szégyellheti magát. Az antiszemitizmus elleni küzdelme részeként a saját családjáról jelentett.
A ket oldal helyzete nem szimmetrikus: az mszp szamara nem igazi csapas egy-egy ugynok felbukkanasa, hisz aki egy PB tagot el tudott fogadni minsizterelnoknek, azt ugyan miert zavarna, hogy valaki a III/x-ben is ugykodott.
Na pont ezt az információ-csöpögtetést kell megakadályoznia a nehezen születő új ügynöktörvénynek! Ez az adok-kapok ( Magyar Nemzet versus Népszabadság, jobboldal kontra baloldal, ma te közölsz egy hatos kartont, holnap én egy jelentést ) hányingerkeltő.
Amúgy Bácskai közszereplőnek minősül a jelenlegi szabályozás szerint? Vagy ez már senkit nem érdekel?
Csak így tovább!
Elismerte az ügynökvádat Bácskai
MTI
2005. január 29., szombat 13:34
A családjáról is jelentő közgazdászt az 56-os szélsőjobbos kilengések taszították a szolgálat karjaiba.
Fél évtizeden át aktív kapcsolatban állt a Kádár-rendszer titkosszolgálatával a Magyar Nemzet szombati számában megjelent írás szerint Bácskai Tamás közgazdász, aki az MTI-nek nyilatkozva elismerte, hogy valóban jelentett az ötvenes évek végén az állambiztonsági szerveknek.
Az antiszemitizmus riasztotta meg
A hír "igaz, de sok minden a szövegkörnyezetéből kiragadva nem ugyanaz" - nyilatkozta a neves kutató, hozzátéve, "mulatságos dolognak" tartja, hogy számos, vele kapcsolatos tény mellett a Magyar Nemzet azt nem említette meg, hogy korábban a lap szerkesztőbizottságának tagja volt, "nem is rövid ideig".
A történteket Bácskai Tamás azzal indokolta: az 1956. október 23-i tüntetésen és annak előkészületei során "teljesen véletlenül, nagyon radikálisan jobboldali műegyetemi környezetbe" került. Ott "olyan erőteljes antiszemita jelszavak voltak", hogy úgy érezte, "ez vissza fog menni valami olyan '44-es folyamatba", s arra a következtetésre jutott, hogy "meg kel őrizni azt, ami van, mert életveszélyes helyzet alakul ki zsidók számára".
Hozzátette, kiszolgáltatott helyzetben volt, mivel húga a forradalom után - férjével, a Nagy Imre köréhez tartozó Tánczos Gáborral - a romániai Snagovba került fogságba, a házaspár lánya pedig családjuknál maradt; "gyáva voltam abban a tekintetben, hogy azt mondtam: még az hiányzik, hogy itt még egy állás elvesszen" - nyilatkozta.
Azt hitte
"Nem láttam még be, hogy a rendszer hova vezet, azt hittem, hogy reformálható" - mondta el, beszervezése körülményeiről azt közölve, hogy "nem közvetlen fenyegetésként", de érzékeltették vele családja miatti szorult helyzetét. A titkosszolgálattal fennálló kapcsolatának megszakadásáról szólva kijelentette: amikor "egy kicsit jobban" látta a helyzetet, "úgy lettek elégedetlenebbek a jelentésekkel", hozzátéve, ő "egy nagyon közlékeny ember", s gondolja, "az volt az aggodalmuk, hogy kifecsegem ezt a dolgot".
Családi ügy
"Bácskai Tamás 1956. november 29. és 1961. augusztus 16. között bizonyíthatóan együttműködött a Kádár-éra titkosszolgálatával. Ez idő alatt nemcsak kollégáiról, hanem családtagjairól és azok barátairól is rendszeresen jelentett", köztük "apjáról, testvéréről és annak férjéről, felesége szüleiről és azok rokonairól, gyermeke óvodájáról, első feleségéről, Gál Éváról, annak második férjéről és barátaikról" - írja szombati számában a Magyar Nemzet.
Az írás szerint a Szabó István, majd Nagy Lajos fedőnéven dolgozó ügynök 1961-ben "lezárta" ezen tevékenységét; a lap emlékeztet arra, hogy Bácskai Tamást 1999-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntette ki Göncz Árpád akkori államfő.
Szvsz a jog a matematikához áll közel: tök mintegy, hogy mi az igazság, az a fontos, hogy te mit tudsz bebizonyitani az elfogadott játékszabályok segitségével ;-)
Valakiről azt mondani, hogy ügynök volt, az nem vélemény - az tényállítás. Méghozzá a "becsület csorbítására alkalmas tényállítás". (Sejthettem volna, hogy mégis szükség lesz a tényállás idézésére.) S még mielőtt azt mondanád, hogy a klubtárs nem jelentett ki explicite a dolgot, ott a harmadik fordulat: "vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ".
Egyébként tényleg nem fontos, a "társadalomra való veszélyessége" viszonylag kicsi. Csak ne kezdett volna hepciáskodni.
Most mit idegeskedsz? Elejtettél egy minimum vitatható megjegyzést (tudod, az, hogy a jogszabályokba ütköző hozzászólás tilos, egy nagyon régi szabály). Erre - szerintem tapintatosan - figyelmeztettelek, mire ahelyett, hogy magadba szálltál volna, hőzöngeni kezdtélk, majd felháborodtál.
Végül is... így is lehet...
ON
Igen, ez a vita fóruma. És nem a szabad rágalmazásé.
Te most rámszálltál? Unatkozol és nincs játszótársad vagy mi? Én azt hittem, hogy ez a vita fóruma, nem a fenyegetőzésé. Persze ha észérveid nincsenek, jöhet a BTK.
Tudod mit: jelents fel! És ami engem illet, innen kezdve általános ignore-ra tettelek.
A véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki a rágalmazásra*. Te pedig azt tetted. S az erre történő - szerintem tapintatos - figyelmeztetés után még te mész át támadásba.
U.i.: semilyen bűncselekmény elkövetése esetén nem áll meg az a mentség, hogy esetleg más is elkövette ugyanazt.
Nem kérdezem, hogy mióta fórumozol, mert ha nagyon érdekelne, utána lehetne néznem a hozzászólásaidnak.
Azt azért megkérdem, hogy mióta lehet a fórumon kizárólag csak jogerős bírói ítélettel megerősített és alátámasztott véleménynek hangot adni? Mert ha ez a legújabb szabály, természetesen - jogkövetőként - tudomásul veszem.
Feltételezem, te csak ilyen véleményeket fogalmaztál meg az eddigi indexes pályafutásod során. Irigyellek ezért. Nekünk, halandóknak azonban a szubjektivitás bizony éltető elemünk. Kérlek, bocsáss meg nekünk.
Csak a példa kedvéért: mi történik, ha valakinek meg az válik meggyőződésévé, hogy te egy pedofil kéjgyilkos vagy, sorozatbűncselkménnyel a számládon? S ennek nag yniylvánosság előtt hangot is ad?
Minden ellenkező hiedelem dacára a Magyar Köztársaság Törvényei az interneten is érvényesek. Többek között tiltják és büntetni rendelik a rágalmazást.
