Érdekes, mióta feltetted először a protézissel kapcsolatos kérdést, mindent leírtam, azóta talán már többször is. Ezt is. Most akkor nem is olvasod a válaszokat?
De akkor leírom még egyszer.
Térdgépet 2 hétre béreltem. Nagyon hasznosnak tartom. 120 fokig tud dolgozni. Minél tovább bérled, annál olcsóbb a napi ár. Legalábbis ott, ahonnan nekem hozták. (rehabilitációeszközök.hu)
Plusz:
Gyógytornászból magánban 10 alkalmat kértem, korábban - ha jól emlékszem - 14 alkalmat fizettem. Sajnos majdnem duplája lett az óradíj, meg azért már tudtam, hogy nagyjából mire is számíthatok. A tb-re felírttal nem is próbálkoztam. Nem lehet kivárni.
A rehabot sokat istenítik, én nem vágytam oda, de tudom, hogy előre szoktak egyeztetni, és elvileg ha fogadnak, akkor bárhová mehetsz. Hévíznek nem sok értelme van, mert víz nem érheti a sebet most még.
Hú ez nagyon jó! Végre valaki, aki nem ijesztget:)
Te béreltél térdgépet? Van értelme? Szerintem ha meg is lesz a műtét, akkor a rehabilitáció már nem biztos. Legalább is ezt mondta az orvos. Olvastam hogy Hévízen is befejezték a kezelést.
És ezt te ugyan honnan tudod? Protézist megelőző műtétem volt, de úgy gondolom, hogy neked nem fájhat annyira, hogy ha ennyit meditálsz ezen. Önként és dalolva mentem műtétre, mert elviselhetetlen volt a csonton járni. De keresd csak a kibúvókat, aztán pedig ne sírj ha ordítasz majd a fájdalomtól és tönkremegy a csípőd, a gerinced.
Hát az 1. nap nem egy leányálom, a 2. még picit nehéz, aztán 3. már tűrhető, sőt a 3. nap után már nem is nagyon kértem fájdalomcsillapítót.
4 évvel ezelőtt pénteki napon műtöttek, vasárnap reggel kivették a dréncsövet és délután már vidáman csevegtem a látogatókkal, persze akkor még fájdalomcsillapítóval.
Most hétfőn műtöttek, szerdán egész jól voltam és csütörtöktől már nem szedtem rendszeresen fájdalomcsillapítót, csak néha-néha. Maga a szörnyű csontfájdalom azonnal megszűnt, a szövetek széttrancsírozása fájt tulajdonképpen.
A legnehezebb a műtét napja, ahogy kimegy az érzéstelenítő (engem nem altattak), onnan kicsit kemény, bár rögtön adják infúzióba a csillapítót. Igazából a térdhajlat feszülése a legrosszabb. Az előző műtétnél az egyik kedves nővértől kaptam egy kis párnát, hogy tegyem oda; az maga volt a megváltás, azonnal felére csökkent a fájdalom. De ezt elvileg nem lehet, hisztizett is reggel a gyógytornász, hogy akkor mi értelme volt a műtétnek. Tilos. Szerinte. Naná, hogy ezt mondja, nem ő érzi a fájdalmat, nem hiszem el, hogy az az 1 éjszaka számítana ebből a szempontból. De hát ezt írják a könyvek, ő meg a betűhöz ragaszkodik, de az élet nagyon más.
Most nem volt jóságos nővére és nem kaptam kispárnát, de a kényszer szült megoldást, csaltam egy kicsit, az állítható ágy lábvégét egy icipicit feljebb emeltem, ez is jelentett valamicskét. Sem akkor, sem most nem okozott a kiegyenesítésben gondot, mert egy idő után a tornával végül helyreállt a 0 fok.
A dréncső kivétele után már járókerettel sétálni kell. Sőt, a műtét másnapján már felállítanak, illetve hozzák a térdgépet.
Azért ahhoz, hogy felhívjanak, már egy jó ideje a várólistán kellett lenned. Olyan nagy meglepetés elvileg nem érhetett. :-)
Most, ahogy tavaly is, percről percre fog változni minden.
Ha netán valami csoda folytán abban a kórházban, ahol műteni fognak, nem állítanák le ezeket a műtéteket, akkor azt vedd figyelembe, hogy a térded állapota közben folyamatosan romlik.
Ahogy már írtam, hatással lesz a gerincedre, csípődre, talpadra. És ezt nem légből kapva írom. A műtét előtt sürgősséggel kellett elmenni a dokihoz, mert olyan hihetetlen csípőtáji fájdalmam keletkezett, hogy ahhoz képest a térdem kiskuki volt. Megijedtem, hogy végül még előbb lesz csípőműtétem.
A röntgen csak kisebb kopást mutatott ki ott, de a baj okának kiderítésére elküldtek gerinc MRI-re, na ott aztán elég nagy csúfságok derültek ki. Lényegesebb rosszabb dolgok, mint egy csípőkopás. :-(((
Nem mennék jobban bele, de ez mind a térdeimnek, illetve az ennek következtében létrejövő rettentő rossz teherelosztásnak köszönhető. Nem beszélve arról, hogy a lábfejemben, talpamban szinte minden apró csont rossz helyre mozdult.
A másik, hogy a tavaly elmaradt műtét után napra pontosan 1 évvel később volt az új időpontom a várólistán (ezt is írtam már), és épp hogy befértem idén.
Természetesen vannak különbségek egyes kórházak, vidék és Bp. között, de a tendencia ugyanaz.
A várólistán való egyre nagyobb torlódás ki tudja mennyi újabb várakozást eredményez. 1 évnél több lesz az már.... :-(
Hát nem vagy egyszerű eset:-) Nikke leírt mindent ami amellett szól, hogy mielőbb túlesni a műtéten, a hetek óta tartó vacillálás a lehető legrosszabb. Magadnak.
Természetesen arra is számítok, hogy elhalasztják a műtétet. Amíg nem döntöttem el, hogy bevállalom-e a műtétet, addig abban reménykedtem, hogy milyen jó lenne, ha tavaszig nem lennének műtétek, így akkor tovább gondolkodhatok és ha még akkor is rossz a térdem (persze mitől lenne jobb?), akkor szívesebben mennék a vágóhídra.
Ja, azt el is felejtettem írni, hogy most amikor befeküdtem, egyik betegtársam mesélte, hogy tavaly a kórteremből küldték haza őt is, meg még másokat is. Még az sem volt meg, hogy akiket már felvettek, legalább azokat megműtsék. Ki kellett üríteni a kórtermet. Ehhez képest akkor én sokkal jobban jártam.
(Mondjuk, most is egy hetet csúszott a műtét, mert aznap egyszerűen nem kerültem sorra. Utolsó lettem volna aznap, úgy 20 órát éheztem mire kiderült, hogy már nem visznek be a műtőbe, és másnap se férek be..... de ez már egy másik történet. Szóval akkor biztos, ha már kihoztak.)
Pár hozzászólással lejjebb írtam, hogy nekem is megvolt mindenem, az altatóorvosi papírom is, amit le kellett adnom ott ahol az időpontot adják, de nem adták...... pedig 2 nappal korábban még a teljes körű vérvételt is megejtették. Szóval minden úgy nézett ki, hogy lesz műtét. Nem lett.
Persze lehetnek eltérések a kórházak között, és ez tavaly volt. Idén a grafikák szerint kicsit több a beteg és durvább a delta variáns.
Nekem továbbra is az a tippem, hogy nemigen lesz műtéted. De legyen úgy, ahogy te szeretnéd.
Azért nem akarom leírni, mert nehogy véletlenül az orvosom is olvassa amit írok és megtudja, hogy mennyire hezitálok:) Ezért az orvos nevét sem írom le.
Igen, mindenféle hókuszpókot kipróbáltam. Különféle porcépítő szereket, hylauronsavas injekciókat. Ezek leginkább akkor érnek valamit, ha van még porc, mert annak pusztulását tudja lassítani. Ha nincs már semmi, ha totál elkopott és csont a csonton jársz, akkor halottnak a cviki puszi...
Mindkét lábamnál meniscusszakadással kezdődött, az egyik kb 4 évig bírta, a másik 8 évig. Érdekesség, hogy a kevésbé rossz állapotú fájt jobban és abba került előbb protézis.
Egyre jobban felek. Találtam egy külföldi blogot, azt olvastam végig. Valaki naplót vezetett a műtéttől két éven keresztül. Igaz, hogy most már jól van, de kell ez nekem? Milyen sok fájdalommal jár. Jajjjjjj!
Van akinek nagyon jól hajlik, nekem nem annyira, mert lusta disznó voltam, és nem csináltam rendesen a gyógytornát, illetve hamar abbahagytam.
Ezek a protézisek (legalábbis ami nekem van, hagyományos, cementes) 120°-ot bírnak. A térdgépen ez nekem is megy, saját erőből kb. 95°; lehet, hogy kicsit több, mert simán át tudom tekerni a szobakerékpárt, legalábbis a régebben műtöttel. Az újonnan műtöttel meg most birkózok. :-)
Térdelni én nem merek, főleg nem keményen, úgy tudom, hogy nem is nagyon ajánlott, de a gyógytornász mesélte, hogy van 70 év körüli páciense, aki simán térdel jobbra-balra. :-)
Ahogy írtam korábban a felépülés egyénileg nagyon eltérő, tulajdonképpen 6-12 hó is lehet a teljes felépülés. Minimum 3 hó. Dolgozni? Hát attól függ, hogy mit dolgozik az ember, és hogyan jut el a munkahelyére, pl. a tömegközlekedés, le- és fellépcsőzés, álldogálás annyira nem nyerő ilyenkor még. Fontos, hogy milyen a munkaköre, mennyire terheli az ember. Sok tényezős. Tulajdonképpen a műtét után mindig egy kicsit jobb, vannak megtorpanások, akár kisebb visszaesések, de a tendencia a "teljes" gyógyulás felé mutat. Olyan nem lesz, mint rég, de élhető életet biztosít.
