A Kr. e. XIII. században rejtélyes új nép tűnt fel a Volga és a Duna közötti térségben. Kevéssé látszik hihetőnek, hogy az említett szkíta közösség légüres térben, ősnemződés útján keletkezett volna, mégis, némely modern szerző – a régészeti leleteknek, a történeti, nyelvi adatoknak fittyet hányva – szinte ezt sugallja. Kik voltak ők, akiknek nevét az ókori görögök nyomán aztán még seregnyi hasonló életmódot folytató, lovas harcmodort űző etnikumra alkalmazták? Csak úgy hipp-hopp ott termettek a semmiből a mai ukrán és dél-orosz sztyeppéken és a történelem színpadán? Szerencsére nem mindenki hisz a hús-vér szereplőkre ráerőszakolt fantasztikus mendemondákban. A lakatlan pusztákon való gondviselésszerű megjelenés tézisét a mélyrehatóbb történeti elemzések halomra döntötték. Kiderült, hogy a szkíták emlékanyaga a Hettita Birodalom etnikumainak hagyatékával mutat szinte a végletekig menő hasonlóságot. Csakhogy a hettiták állítólag „kihaltak”, köddé váltak. Előbb az ún. tengeri népek Kr. e. XIII. századi támadásai züllesztik szét a birodalom államgépezetét, majd Kr. e. 717-re utolsó támaszpontjukat, Karkemiš városát is beveszi II. Šarru-Kenu asszír király. Valóban így történt? És mi következett azután? A topic erre és a hasonló kérdésekre keresi a választ. A már létező Kik voltak a szkíták? rovat tágabban értelmezett szkítaságával szemben azonban – elkerülve számos félreértést – ezúttal csak a „valódi” szkítákra koncentrálunk, azokra, akik előbb Anatóliában, majd a Kr. e. XIII. századtól Kelet-Európa pusztaságain éltek. Elképzelhető, hogy közülük is csupán a „basziléioi”, azaz „királyi” csoport volt azonos a korábbi kis-ázsiai birodalomszervező hatti néppel. A többi sztyeppei szkíta közösséget talán a hajdani birodalom behódolt vagy csatlakozó népei és a helyben talált őslakosság adták.
Én csak arról tudok, hogy az illíreknél előfordul boarsilu formában. A 2009-es Turán XII. évfolyam 1. számában Horváth Lajos Barszilek - a "hópárduc-nép" történelmünkben című cikkében foglalkozik a kérdéssel. Itt említi a Kézai krónikában található kifejezést, amely szerinte Barsatia volt. Nem volt egyértelmű ugyanis, hogy Baskíria-e, vagy Barsatia szó szerepel a Kézai krónikában.
"One can suppose that OE pađ originated from a vanished word *pathan “to strike, beat” as pýtan “to push” was present in Old English. The epithet beaten is used to words way, road often. Beside that, Herodotus wrote:
“…the Amazons are called by the Scythians Oiorpata, which name means in the Hellenic tongue ‘slayers of men’, for ‘man’ they call oior, and pata means ‘to slay’…”19.
The word pata- “to strike” has Turkic origin therefore the vanished Old English word *pathan was borrowed from Turkic (just Bulgarian) language."
Nem ilyen csuvasos mellékízzel, de hasonlóra gondoltam.
Az jutott eszembe, hogy ha már az akkád gyakni kifejezés egyszerre jelent a magyarban szexuális és erőszakos érintkezést is, akkor nem lehetséges-e, hogy a magyar basz igének is kétfajta jelentése lenne időben párhuzamosan és így összefüggene a szkíta pata kifejezéssel ?!? Esetleg az ó-török baszni, nyomni kifejezés is összefügg az ó-török pata kifejezéssel ?! Lehetséges lenne?
vastag, szürke vagy fekete, ványolt posztóból készült, zsinórdíszes, kabát féle székely felső → gyapjúruha. Első említése 1384-ből bizonytalan, de 1460-ban már paraszti ruhaként ismert. A leírásokban olykor a → zeke, a → köpenyeg, a → köntös és a felsőruha szinominája. A közelmúltban szár- vagy combközépig, régebben bokáig is ért. Derekát egyetlen, elől végig felhasított szél képezi, amely a vállaknál varrás nélkül fordul. Elöl és kétoldalt lefelé szélesedő oldaltoldások, az oldaltoldás fölött aszaj és pálha szélesíti. Felálló gallérja lehet saját anyagából, de lehet vörös posztó is. Elöl a nyaknál szíjjal vagy madzaggal kötődik. Panyókára vetve vagy ujját felöltve viselték, inkább férfiak, de esetenként nők is. – Irod. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi és népismei szempontból (I–VI., Pest–Bp., 1868–1873); Szabó Imre: Dévai csángó-székely népviselet és táplálkozás (Népr. Ért., 1904); Tőkés Béla: A mezőségi magyar viselet (Népr. Ért., 1935)."
sakundakh (Scythian clothes according Hesykhios) – scarcely it is "the clothes out of deer wool" as Abayev explained drawing Os tag/dag "thread, fabric". In such case matter can be about skin but not about wool. Perhaps, the second part of the word is akin to OE words đæс "roof, covering" and đæсian "to cover" of the same root as Lat toga and tegere "to cover". The first part of the name can be translated as "Sakian" but also as "battle, military" (cf. OE sacu "discord, war").
A tákolás és a tóga takaró is érdekes, de ami igazán érdekes az szvsz ez:
zeke
kabátszerű felső gyapjú ruha (→ gyapjúruhák) a székelyeknél. Szürke, szürkés vagy vöröses barna, fekete vagy fehér színű posztóból készült, de a szűrnél kisebb, szerényebb kabátféle. Van leírásunk gallértalan, elöl szíjjal kötődő és galléros – elöl gombolható zekéről is. Dereka a szűrhöz hasonlóan egyetlen hosszanti darabból áll, amely a vállaknál varrás nélkül fordul. Lefelé kissé szélesedő oldaltoldásának neve → pálha és → aszaj, mint a szűrnél, és az ujja betoldása is az a K- és DK-európai szabás, amely a szűrre és a régies magyar paraszti ingekre jellemző. A zekével ritkán csuklya is ötvöződhetett. – A zeke szó eredete bizonytalan, első említése Calepinus szótárának 1585-ös, a magyar megfelelőket is tartalmazó szótárában található. Az ettől kezdve szaporodó említésekben és leírásokban a zeke szónak egy bizonyos színnel vagy szabással való kapcsolata nem derül ki. Hol hasonlónak, hol egyformának említik olyan kisebb szűr ruhákkal, mint a daróc, condra, cedele, kankó, kacagány, szokmány, köpenyeg, köntös, mente(vö. óperzsa-méd mandya) – sőt ritkábban a szűrhöz is hasonlítják. – Irod. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi és népismei szempontból (I–VI., Pest, 1868–Bp., 1873); Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (II., A székelyföldi, a csángó és a torockói nép művészete, Bp., 1909); Györffy István: Magyar népi hímzések I. A cifraszűr (Bp., 1930); Gönyey Sándor: A gyimesi csángózeke szabása (Népr., Ért., 1941).
én már írtam, hogy ezt a témát annyira nem ismerem, hogy konkrét kijelentéseket tegyek, de gondolom például nyelvi és krónikai adatokból.
de ezt már más témánál is soxor tapasztaltam, hogy a tanulmányok java részében faktumként írnak dolgokról, és arról semmit nem, hogy miért hiszik úgy ahogy írják, pedig sok esetben pont ez lenne a lényeg.
ilyen például az indo-eu szkíták, de a indo-eu hettiták ügye is.
a velük kapcsolatos tanulmányok mondjuk 99 % ezek le vannak írva, de semmi bizonyíték nincs mellékelve, vagy még csak utalás sem egy másik tanulmányra.
ezt amúgy a történészi tudomány (egyik) nagy hibájának tartom.
hogy tulajdonképpen ebből a szempontból azt lehet vitatni, hogy elfogadjuk-e hogy tényleg ezt mondta az avar vezető, vagy csak a krónikás kompilációjának tartjuk és valójában mást mondtak.
az én történészi nézetemben az első álláspont van.
ugyanis világosan azt mondja, hogy ők maguk azok a dicső szkíták, akikről a források szólnak, azok amelyek konkrétan a klasszikus szkítákról írnak.
illetve adott esetben,
azt neveztem szkíta-hun kérdéskörnek, ami alternatív szempontból tárgyalható téma, hogy az is lehetséges, hogy a források igazi szkítái és a későbbi hunok ill. uarhunok (vagy más népek) szintén a konkrét szkíták közé tartoztak, tehát még ha toposzként is írták róluk, attól még lehet hogy ráhibáztak és a krónikások tudtán kívül is igaz volt.
"a szkíták eredete, őstörténete, annak esetleges déli, hattikkal kapcsolatos iránya képezik a topik témáját, tehát ebből a szemponbóla többi felvetés nem ide kapcsolódó, hanem inkább az avar vagy a szkíta topikba"
hivatkoznak a szkíta mivoltukra, mert ugye az "avarok a legvitézebb a szkíta törzs", de azt kell vizsgálni, hogy elvileg az avar az egy felvett név, amit pont ezért vettek föl, a többi nép miatt, de valójában nem igazi avarok, hanem álavarok
Ez ugyan megint csak off, de számtalanszor leírtuk már: nem voltak tisztán avarok, hanem egy keverék etnikumról van szó, amely a Heftalita-hun Birodalom egyik népi komponenseként valamikor a IV. század első felében jöhetett létre. Másodsorban, a türk kagán így akarta őket diszkreditálni követe útján Bizánc előtt. A szkíta meg egy széltében használt toposz, amelyet őrájuk is alkalmaztak. Ennyi a történet.
"normál méretűnek látod majd a fejed, ha domborút, akkor akkorának, amekkorának szeretnéd, ha lenne"
Hadd kérdezzem már meg, te miért nem azzal foglalkozol, amihez értesz? Biztos akadnak olyan dolgok, amikben te is jó vagy, favágás, kőművesség, szénlapátolás, mittudomén... Rajta! Semmi értelne itt rontanod mérhetetlenül fájdalmas zagyvaságaiddal a levegőt.
" az álavarok-uarchunok-várkonyok-(heftaliták), akiknek viszont a két névadó királyuk neve: Uar, és Chunni katakteresen úri-hunok, ami viszont tökéletesen adja a szakák-királyi szkíták névformát. (Úr=király a régi magyarban)Ez meg mégmesszebb van a Dontól"
Nem képezi ugyan a topik tárgyát, és már csak ezért sem reagálok bővebben rá, de megint csak akkora bődületes marhaság, hogy a világháló belerendül...
"az már egy más (típusú) kérdés (de kapcsolódó), és vizsgálható, ill. elemezhető, hogy miért mondja ezt"
Talán mert az adott bizánci szerző ezt adta a szájába. És itt jön elő ismét, hogy mindent összefüggéseiben és megfelelő ismeretek birtokában érdemes csak vizsgálni...
"Mint az előbbi Kánnai idézetből kiviláglott, az avaroknak viszont nem volt hun-tudatuk, csak szkíta"
Eget rengető balfaszság megint. Az ilyen képtelen hülyeségeiden csak nyeríteni lehet, semmi értelme rálátás és megfelelő ismeretek nélkül kombinálgatnod, spekulálgatnod...
"pont a toposznézeted érvét akarta ezzel az idézettel (az elsővel) cáfolni. ti. azzal, hogy ebben az esetben nem csak róluk írják (mint általában a különböző népekre), hanem az avarok maguk mondják, hogy ők a szkíták"
Egy ilyen szónokias nagymonológ mindennek, csak bizonyító erejűnek nem nevezhető. E tekintetben a bizánci szerzők tisztán az antik példákat követték, mint a var-khunok esetében is több ízben tetten érhető.
"ebben igaza van kisharsányak, hogy ennél, így, ebben a formájában, nem lehet idegenek általi téves toposzképzésről beszélni"
Vagy mégsem.
Gyöngécske próbálkozás volt, de a hozzá hasonlóktól megszokhattuk már...
"a kolkhisziaktól keletre, az ibérek és albánok alatt, de a médektől északra az Araks völgyében jelöl szkítákat, ami kissé messze van a Dontól, amit Soknevű megjelöl keleti határnak"
De melyik időszakra vonatkozik az a térkép, kis barátom? Néha feliratokat is nézel? (Még ha azok netán angolul is vannak...) Gondolkodni meg amúgy nem szoktál?
Pont az előbb idéztem neked Hérodotosztól: "Az Ázsiában lakó nomád szküthák háborúba keveredtek a masszagetákkal, ennek folytán kénytelenek voltak átkelni az Araxész folyón, és a kimmerek földjére vonulni."
A tankönyvi álláspont szerint a szkíták valahonnan északról-északkeletről törtek át a Kaukázuson, és abból az irányból zaklatták a közel-keleti népeket (így vettek volna részt pl.a végnapjait élő Asszíria és a médek-babiloniak által elfoglalt Ninua kifosztásában).
Magának a hérodotoszi leírásnak a tüzetesebb áttanulmányozása is egyértelművé teszi azonban, hogy a szkíták nem a ködös és ismeretlen sztyeppékről érkeztek Transzkaukáziába, hanem Transzkaukáziából vándoroltak fel északra. Természetesen nem érdemes itt sem "vegytiszta", kompakt etnikai tömbökkel számolni, de az újhettita államok lakosságának egy igen jelentős része nyilvánvalóan nem felszívódott a talajban, mint az esővíz, hanem északabbra költözködött, méghozzá igazából nem is sokkal... És akkoriban lett a keleti határuk a Don.
"ha meg a toposznévvel foglalkozunk még érdekesebb szerintem a turk név"
"a kolkhisziaktól keletre, az ibérek és albánok alatt, de a médektől északra az Araks völgyében jelöl szkítákat, ami kissé messze van a Dontól, amit Soknevű megjelöl keleti határnak"
De melyik időszakra vonatkozik az a térkép, kis barátom? Néha feliratokat is nézel? (Még ha azok netán angolul is vannak...) Gondolkodni meg amúgy nem szoktál?
Pont az előbb idéztem neked Hérodotosztól: "Az Ázsiában lakó nomád szküthák háborúba keveredtek a masszagetákkal, ennek folytán kénytelenek voltak átkelni az Araxész folyón, és a kimmerek földjére vonulni."
A tankönyvi álláspont szerint a szkíták valahonnan északról-északkeletről törtek át a Kaukázuson, és abból az irányból zaklatták a közel-keleti népeket (így vettek volna részt pl.a végnapjait élő Asszíria és a médek-babiloniak által elfoglalt Ninua kifosztásában).
Magának a hérodotoszi leírásnak a tüzetesebb áttanulmányozása is egyértelművé teszi azonban, hogy a szkíták nem a ködös és ismeretlen sztyeppékről érkeztek Transzkaukáziába, hanem Transzkaukáziából vándoroltak fel északra. Természetesen nem érdemes itt sem "vegytiszta", kompakt etnikai tömbökkel számolni, de az újhettita államok lakosságának egy igen jelentős része nyilvánvalóan nem felszívódott a talajban, mint az esővíz, hanem északabbra költözködött, méghozzá igazából nem is sokkal... És akkoriban lett a keleti határuk a Don.
Havassy Péter szerk.