A „hivatalos” nyelvcsaládfák elméletét számos vezető tudós súlyos bírálatokban részesítette az utóbbi időben. Elég, ha csak Ny. Sz. Trubeckoj herceget (1890–1938) vagy a magyar Götz Lászlót (1934–92) említjük. Az összehasonlító nyelvtörténet kritikus pontja, mondhatni, sarokköve a világ legrégibb dokumentált nyelvének, a šumérnak a megítélése, illetve elhelyezése a világ idiómáinak palettáján. Hazai akadémiai szakkönyveink egyöntetűen rokontalan sziget-formációként, kultúrtörténeti érdekességként igyekeznek bemutatni ennek az ősi mezopotámiai népnek a szókészletét és nyelvtanát, anélkül, hogy a régészeti-humánbiológiai kutatásokra bármily csekély figyelmet is szentelnének. Ennél tragikusabb hibát nehezen követhetnének el. Minden jel arra mutat ugyanis, hogy a szumír nép, a szumír kommunikációs bázis, valamint az ahhoz igen közel álló más elő-ázsiai idiómák alapjaiban határozták meg Földünk számos térségének műveltségét, s befolyásuk nemcsak huzamosabban érvényesült, mint például a Római Birodalomé a környező, elmaradottabb népek viszonylatában, de a nagyobb kulturális szintkülönbségek miatt amazénál erőteljesebb is volt. Arra szeretném kérni az érdeklődőket és a köpködni vágyókat is, tanúsítsanak önmérsékletet az elkövetkező viták során, s igyekezzenek lehetőségeikhez mérten a tárgyra koncentrálni.
Ezt a videót felesleges volt kiraknod, semmi nincs benne, amit eddig ne tudtunk volna. Magam is nemrég írtam itt a következőt a 3364-es hozzászólásomban:
"Kár találgatni a sumer hangokat, senki sem tudja, milyen hangok voltak a sumer nyelvben, mint ahogy azért van csak négy magánhangzó a sumer nyelvben, mert az akkádban is csak négy volt."
De ha már itt tartunk, most döntsd el, hogy "van sapkája, vagy nincs sapkája". Arra célzok, hogy nemrég ugyancsak itt a 3314- es hozzászólásodban azért bíráltál, mert "rokonságot" véltem felfedezni a mari -sek [szek] végződés, mely kb. ’-ig’ jelentéssel bír és a sumer -še3, -š rag, jelentése: -ig, -ba, -be, felé, irányába (célhatározó) között. Példa: e2 lugal-la-še = a király házába/házáig
Ezt írtad: "2. Én úgy látom, hogy a sumer "še" rag [itt az ejtés gondolom "s"] túlságosan azért nem hasonlít a mari "sek" végződésre. Az utóbbiban az "s" gondolom "sz"-nek ejtendő."
Most akkor kinek van igaza, mert Tanos Bálint szerint sem tudják eldönteni jónéhány esetben, hogy 's' vagy 'sz' (Piroska vagy Piroszka, gondolom, az utóbbit Te már nem érted meg), de egyéb más magán- vagy mássalhangzóknál sem tudjuk biztosan. Szóval, ha Tanos Bálint mondja, akkor igaz, ha én mondom, akkor nem. ( Amúgy Lagas/Lagasz ősi város, talán már megvolt a sumerok előtt is, ezért nem tudják pontosan a városnév kiejtését, ahogy az 'ur' szó is átvétel lehet a sumeroknál, ezért nem ismerjük pontos jelentését. Hogy bíráljam Tanos Bálintot is, sajnos a megfelelési kényszer nála is működik, megfelelés Komoróczy szellemiségének. Ha két (főleg ősi!) nyelvben van száz hasonló hangzású rövid szó hasonló jelentéssel, akkor rossz válasz az, hogy a hanganyag véges volta miatt van rengeted átfedés és amúgy semmi közűk egymáshoz, ez csak puszta véletlen. Minél ősibb két nyelv, annál nagyobb valószínűséggel találunk bennük hasonló hangzású és hasonló jelentésű szavakat, ezek egy közös ősnyelvből eredhetnek. Egyébként Afrikaans8 meglehetősen sok olyan sumer szót rakott itt fel az elmúlt években, amiknél megtalálható a hasonlóság a sumer és a magyar nyelv között. Kihangsúlyozom megint, hogy ha van száz hasonló sumer és magyar szó, akkor sem hiszem, hogy a magyar nyelv a sumerból lett volna vagy fordítva. De a két nyelvben van egy közös szókincs, akárhogyan is kapálózik ellene bárki is, amúgy is érthetetlen számomra ez a nagy igyekezet, ami a közös szókincs ellen irányúl.
De nem írok neked ebből egy 10 oldalas értekezést. Hanem csak a héberből és a magyarból első közelítésre „beugró” értelmeket – s most a hébert is magyarra fordítva!
BAD vádi-völgy, véd-biztosít, elkülönít.
Az európai w az elsődleges, de már B-re is fordul... vagyis némelyik W itt fordul a sémi B-re. Izgalmas!
A BAR szócskát héber-magyar összehasonlítás esetén WR, B/VR, B/VXR, WXR, Be-XR (pl. beleárad, belerak) változatokban kellene keresni, tehát minimum 7 féle megoldás várható.
S belejátszhatnak még a PR (por, szétválás, terjedés) jelentések is. Mindezeket vissza kellene vezetni a két jellemző geográfiai hely, kétféle ősi természeti képére, s még ezen kívül a kezdődő, leégetéses, előirtásos mezőgazdaság ókori képére is.
Figyelembe venni még a magánhangzók ókorban még meglevő torokhangú változatait, amelyből az egyik torokhang a még nem-zöngés, nem-pergő R mássalhangzó elődje volt. Utána összegezni a kapott értelmeket. Mindezek körülbelüli átlátása is legalább egy heti munka volna. S még pénzt sem kérhetnék érte, mert akkor lemondanék a copyrightról, amit semennyiért nem teszek meg:-).
Csak a B/VR gyök ennyire kínos? A sumér problémában: igen.
***
DU repül, kettős (szárny), folyamatos dolog
DUG héberül-magyarul: dug, dagad, héberül hal, halászik is
DIM hasonlít vmire, de ha a régebbi N-re cserélhető az M (sok nyelvben, a magyarban is): zümmög, dong.
HAL forgolódik- vergődik, fekszik (meghal), üresség (hely)
HAR ível (lent-fent-lent), domb, hegy
GUL hullám, vidámság, gömb
GAM, GIM lenyelt, dadog, szerencsétlen (a magánhangzók ált. csak „moderálnak”, nem sokat változtatnak).
GUN bennefoglalt, sokféleség
GIR mészkő (barlang?), lenyes, görget
KIR körkörös, kerekded, kert, kréta – a KR gyök differenciált jelentései (a BR-hez hasonlóan) már a legrégibb írásbeliségnél is több nyelvi rétegből erednek.
MES síma, másolt, vízből kihúzott
MUR mar, dühöng, tör, recseg. Valószínű, hogy a sumérok 3000 évvel korábbi nyelv-ősei az Özönvíz idejét nem a KM-ben élték át, hanem a közelben. Kezdödő sémiesedés.
NAR, NIR héber szavak! borzasztó, bőg, zenél.
SAR, SUR sorba, élelem, hús, pörög, elbukik. Ismét inkább „héberes” szavak.
TU - TE, neked, leüti, vízi (tó?)
TUD – TUD, s ha tud, persze varázsol. Piszok nagy szerencsém van! Nem is tudok finnül, csak ezt a TD-t már régebben kiszúrtam a szótárukból. Mivel a TUDÁS finnben, magyarban, sumérban, héberben egyaránt TD gyök, a sumér nyelv őse csak akkor lehetett a KM-ben, amikor még a proto-finn is ott volt. Ez nem az utolsó, hanem a középső jégkorszak lesz. (A D zöngés hang miatt.) Ez pedig már távolról sem az európai ember beszédkezdete. S ez biztos? Eléggé. Befuthatott valahogy a finnbe a tudás jövevényszónak is... Az be, de a D hangjuk mégis megvan, csak sose lehet gyökkezdő – s ez már a második bizonyíték.
TUR Hát ez biztosan SOR, mert a világ nagyon sok nyelvén az. Sorozatos, túr, kicsitől kezdve, előre törtet.
„A honfoglalás után a tökéletesen alkalmatlan latin abc-re írták át a nyilván helyesen ejtett magyar szavakat (pocsékul). Tehát innentől semmit nem fogadok el abból a meséből, hogy mennyire változott a magyar.”
"Bejósolom, hogy a helyesen megfejtett sumér szavak FELÉNÉL többre lesz igaz, hogy rokonok (hasonló fonetikával rokonértelmű szavak) a mai héberrel, arabbal, magyarral. Vagyis MINDEN gyöknyelvvel."
Azt nem vitatom, hogy a sumer szavakhoz hasonló szavakat lehet találni a magyarban, akkádban, héberben, a finnugor nyelvekben, a dravida nyelvekben és az etruszk nyelvben is. A kérdés az, hogy hogyan kerültek oda, mert míg a finnugor népekkel való együttélés nincs tisztázva, az akkába az együttélés alatt kerültek kölcsönösen egymás nyelvébe vándorszavak, ezeket meg kell különböztetni azoktól az ősi közös szavaktól, amik nem átvétellel kerültek be egy-egy nyelvbe.
"Válasz: Előttük ki éltek ott? Egy tippet..."
Erre megvan a saját elképzelésem, egy olyan nép élhetett a sumerok és akkádok előtt a folyamközben, melynek nyelve hasonló lehetett némi eltéréssel és tájszólással ahhoz a nyelvhez, amit ugyanabban az időben a Kárpát-medencében és attól északra, délre és keletre is beszéltek. Mivel szereted a szavakat a gyöknyelvészet segitségével megfejteni, írok id néhány "tipikus" (azaz három betűs) sumer szót, s mivel néhánynak a sumerben több jelentése is lehet, nem írtam ide őket, kiváncsi lennék, mire jutsz velük a gyöknyelvészettel. Tudod, a puding próbája az evés. Sumer: bad, bar, bun, bur, dim, du, dug, gam, gim, gir, gul gun, hal, har, kir, mur, mes, nar, nir, sar, sur, tu, tud, tur, zar.
a sumer "eger": egir [BAKERY] = Pékség egir [PRINCESS] = hercgnő eĝir [BACK] = vissza
Bejósolom, hogy a helyesen megfejtett sumér szavak FELÉNÉL többre lesz igaz, hogy rokonok (hasonló fonetikával rokonértelmű szavak)
a mai héberrel, arabbal, magyarral. Vagyis MINDEN gyöknyelvvel.
30-40%-ban lesznek rokonok a finnel, szanszkrittal, dravidával.
De addig is, amíg nincsenek jól megfejtve, elfogadhatjuk azt, ami van, amit megfejtésnek tartanak, és mehet az összehasonlítás: a mai héberrel és a mai magyarral. Ebből is meglesz a 30-40% hasonlóság.
"Láthattad az engar, apin, uru megfejtéseidből, hogy nem pontosak, bár megjegyzem, hogy az engar, en és talán az ur, uru sem eredeti sumer szavak, valószínűleg az előttük itt élt néptől vették át számos mesterség szavával együtt."
Válasz: Előttük ki éltek ott? Egy tippet... És miben nem pontos az én megfejtésem? Úgy érted, hogy az eddigi sumér megfejtések a biztosan pontosak, és nekem ugyanarra kellene jutnom?
"Megjegyzem, a héber afár ugyanaz, mint a sumer agar és a magyar ugar, ahogy a héber ore is rokon a finnugor *are > sumer ur, ar = magyar ár, árad, áradat szavakkal, itt valóban megtalálni a közös gyököket, de ez csak a szavak elenyésző részére igaz.
Válasz: Alapos a gyanum, hogy a sumérben (az ósumérben?) F, és/vagy G még nem is volt. Az F helyett a sokkal ősibb P, a G helyett K/H lehetett.
Aztán F valszeg már lett, de G még mindig nem. S mindkettő mikortól?
A gyöknyelvészet segítségével (statisztikai elemzésből:-) ez is hamar kiderülhetne:
ennyit az afár-agár-ugarzavarosságáról.
Egyáltalán nem haragszom azért, ha más is gondolkodik. Még ha nem értek is egyet vele, majdnem biztos hogy hasznomra válik: mert vagy megértek még valamit, vagy felhívja a figyelmemet arra, hogy mi nem stimmel nálam. Például ez a hozzászólásod arra hívta fel a figyelmemet, hogy a magyar ugar szó nem illik az agár-Eger-egérhez - de ez már az én bajom.
Tudtam, hogy talál majd valami kifogást, hogy miért ne kelljen szembesülnie azzal - az Ön számára nyilván kellemetlen ténnyel, - hogy gyöknyelvészkedése tudományosan nem sokat ér. Kíváncsi voltam, hogy milyet fog.
Hozzászólásának eme gyöngyszeme különösen tetszett:
"Mivel a kínai is gyöknyelv (s valszeg pont a sumér többértelmű gyököknek a kiénekelt utódnyelve), az fogja nemsokára kultúrgyarmatosítani a Földet."
Ehhez kapcsolódó kérdésem a következő: Ha a magyar "hivatalos" tudományosság végre elismerné az ön igazát és elfogadná a magyar nyelv gyöknyelv voltát, akkor Magyarországnak milyen kultúrgyarmatosítási kilátásai lennének? Jutna még nekünk pár szelet a kínaiak által felszabdalt tortából? Vagy esetleg még riválisai is lehetnénk Kínának ezen a fronton?
Kedves Katalin! Remélem nincs harag, a fórum arra való, hogy leírjuk a véleményünket. Nem azt mondtam, hogy a gyöknyelvészet nem jó semmire, de mindent nem lehet vele sem megoldani. Amivel teljesen nem értek egyet, az a következő mondatod:
"3. Ha a többféle sumért a mellette ugyancsak ékírással írt akkád segítségével "fejtették" meg, akkor az sem világos, hogy a sumér és az akkád két különböző nyelv volt-e egyáltalán, vagy csak egy nyelvnek a sokféle helyi és korszakbeli variációja?"
Az akkád és a sumer két különböző nyelv volt, semmi kétség, nem is hasonlítanak egymásra! Nem azért fejtették meg az akkád/asszír nyelv segitségével a sumer nyelvet, mert hasonlítanak egymásra, hanem azért, mert rengeteg kétnyelvű, akkád és sumer agyagtáblát találtak, így a sumer nyelv megfejtése annyira pontos, amennyire az akkád visszadja azt. Ha sumer-hottentotta kétnyelvű agyagtáblákat találtak volna, akkor a hottentotta nyelv segitségével fejtették volna meg a sumert. Láthattad az engar, apin, uru megfejtéseidből, hogy nem pontosak, bár megjegyzem, hogy az engar, en és talán az ur, uru sem eredeti sumer szavak, valószínűleg az előttük itt élt néptől vették át számos mesterség szavával együtt. Megjegyzem, a héber afár ugyanaz, mint a sumer agar és a magyar ugar, ahogy a héber ore is rokon a finnugor *are > sumer ur, ar = magyar ár, árad, áradat szavakkal, itt valóban megtalálni a közös gyököket, de ez csak a szavak elenyésző részére igaz. .
Mindkettőtöknek (galuszidinek is) köszönöm. S akkor értelmes magyarázatot adok arra, hogy az értelmes ötlet miért nem kivitelezhető.
1. A sémi nyelvek pont ugyanúgy elzárkóznak a "fületlen gomb" indoeurópai (és finnugor szolga-) nyelvészettől, mint ahogy ez utóbbi nyelvészet nem is tud róla, hogy a sémi nyelvek is a térképen volnának. (De hazudozni azért tud róluk: pl. azt, hogy a héberek, úgymond, "többször is nyelvet váltottak".)
A mai is élő hébernek (ami az akkád utódnyelve) esze ágában sincs beengedni a 2000 éven át a HAZÁJUK HELYETT imádott és az utolsó pontocskáig megőrzött ókori nyelvükbe a "hivatalos" nyelvészetet. Amely még a kötetlen szórendjüket (mint a magyar) is átírná a tankönyveikben a kelekótya angol szórendre (mint a magyart).
Tehát a távolságtartás kétoldalú - és mindkét oldalnak igen jó oka van rá.
2. Még a SÉMI nyelvek sem dolgoztak ki soha a flektáló és ragozó nyelvekre együttesen alkalmas gyöknyelvészetet - mint Krizsa. Továbbá a ragozó nyelvek sorsa (jelesen a magyaré, mert a többi ragozó nyelvű népesség még birkább), annyit sem érdekli őket, mint a jégkoszakok százezer évvel ezelőtti hava.
Sőt, mivel "vallásilag" (de csak a köznép számára, mert a vallástudoraik már az ókortól elismerték, hogy az a 6 NAP akármekkora 6 KORSZAK is lehetett),
szal nincs is a számukra evolúció, vagyis jégkorszakok. A világot az isten ugye csak 6000 éve, 6 nap alatt teremtette. Az evolúciós gyöknyelvészet tehát (Krizsa és elődei) a hátuk közepére sem kell nekik.
Na gyerekek: a Gyöknyelvészet, amely valóban "világelső", leginkább csak a magyarok érdeke, VAGYONA - volna. Ha elmész mellette és elpasszolod (s én mindenképp befejezem az életemet 2, de max. 3 évtized múltán), akkor úgy maradsz, ahogy eddig.
Mivel a kínai is gyöknyelv (s valszeg pont a sumér többértelmű gyököknek a kiénekelt utódnyelve), az fogja nemsokára kultúrgyarmatosítani a Földet. Az angol (spanyol, portugál) helyett. Talán még meg is fognak emlékezni a végén kicsi területre szűkült magyarkáról, amely 2000 éven át sem tudta bebizonyítani, hogy talán - a suméron, majd az akkádon keresztül - még a kínainak is az elődje volt.
3. NEKEM nincs már annyi életidőm, hogy a sumér ÉKJELEKET tudományos szinten megtanuljam (néhány dolgot eredetiben is kellene böngésznem, tehát utazgatni is - MIBŐL?) kb. 3 éven át. Enélkül viszont nem volnék képes tudományos szinten sumerológiát művelni.
Ezt még az európai rovásírásért sem vállaltam. (Annak a tanulmányozása is kb. 3 év éjjel-nappali tanulást igényelt volna). Én ezután még 3 gyök nyelvészeti (orosz-magyar-héber, német-magyar-héber és általános módszertani) könyvet és 2-3 egészen más témájú könyvet tervezek megírni és kiadni - amire már felkészült vagyok.
"...rossz úton jársz, ha a sumer nyelvet a magyar és héber nyelv gyökei alapján próbálod megfejteni."
Mivel a proto-héber, AZ AKKÁD alapján fejtegették eddig is, és az ékjelek csak kísérőnek vannak, ezen nincs mit vitatni. Mert ha rossz volna az út, akkor a megfejtések még annyit sem érnének, mint amit eddig gondolunk róluk.
A magyarnak meg kb. 4000 rokonszava van a héberrel - de mivel ezt eddig csak féltucat ember érti és látja át, nem kell elhinni a szavamra.
Aha! Az ikkaru már igen! A mai héber ikár = földműves. Nyiván az 5000évvel ezelőtti akkád szó is az volt:-)))).
"A" az nem lehet víz is és vetőmag is egyszerre - pont. Csak az egyik - ha egyáltalán.
Eresu A héber oreg = sző, fon,ereg = orsó, szövet. A magyar az orsón ereget. A sumér meg eregeti a magot a fődbe.
Ennyi elég mára.
Mingyárást kiderül Orosházánál, hogy (de nem a sokkal későbbi arabok, hanem) az akkádok ősei, sőt talántán a sumér pikkelyesek fexenek ott. Mivel déli rányba fektették a hullákat. Oszt ebből már ősvallás, őslovak, ős-Suméria, ősistennyila egyaránt kiviláglik...
Nem ebből, hanem a szógyökökből. És nem több, csak egy közös kárpátnyelv.
Idézlek: „Kár találgatni a sumer hangokat, senki sem tudja, milyen hangok voltak a sumer nyelvben, mint ahogy azért van csak négy magánhangzó a sumer nyelvben, mert az akkádban is csak négy volt.”
Válasz: A nagyon régi szavakból levonható, megalapozott feltételezésem: Az összes 6-7000 évvel ezelőtti nyelvben nyelvben csak -á -e -i -o/u „féle” hang volt – de azoknak torokhangú változatai is. (S így máris több, mint négy, min. 8.) A mássalhangzók pontos beazonosításáról viszont a gyöknyelvészet nagyon gyorsan (lesz) képes gondoskodni.
Idézek: „A sumer ékírásban sokszor előfordul, hogy hasonló fogalmaknak azonos ékjelük volt. Nem tudom, miért nem lehetett hatezer év ország és nép azonos ékjellel van írva...”
Válasz: Dehogynem lehetett. Csak akkor a teljesen eltérő FONETIKÁT más forrásból (és nem az azonos ékjelből) kellett, hogy kiolvassák. Csak mivel fogalmam sincs, miből-hogyan, ezt a vitapontot én nem tudom tisztázni.
„engar = farmer, földműves, apin 'plow' eke, uru4 'to plow', "to sow; to cultivate" szántani, vetni, művelni. A három szó összetartozik, a sumer időkben ugyanazzal az ékjellel jelölték, de három különböző szó tartozott hozzá.”
Válasz: Azonos ékjelekből kizárt dolog 3 ennyire különböző hangzású szót kiolvasni... tehát a hangalakot nem az ékjelekből kapták meg, hanem valami másból.
Engar A héber angária = munkával fizetett adó. Rokonszava (g-r hang átfordulással) a kozmopolita „energikus, energia”. Tehát a dolgozó, aki nyilván földművelő volt.
Apin A héber afár = föld, afra = por. (P/F hangváltozás). Rokonszava a kozmopolita operál, s a magyar iparkodik.
Uru A héber ore = feltárja, feltépi, vegyíti. Rokonszava a magyar ár (szúróeszköz), s eke.
A kalāma szó az akkádban is megvan, jelentése = everything. Magyarul: minden.
Pontosan ugyanerre jutottam a ma is használt héber kulám = minden/mindenki szóból – ami e szónak az akkádig való, tehát min. 5000 éves használatát igazolja vissza.
„Nem tudom, hogy érted, hogy csak az ósumerban volt "L"? Nem veszett ki a sumerból, és használták is.” Válasz: A Wikipediából vettem... ami gyakran téves. Elfogadom, hogy ez a kitétele téves lehet.
„A sumer lu (ember), lugal (király), stb. szavak közismertek, nem vesztek ki később sem. Amúgy nincs egységes sumer nyelv, a sumer agyagtáblák írásai átölelnek 1500 évet, ennyi év alatt az írás és a nyelv is változott, ahogy mi sem úgy beszélünk, ahogy a honfoglalás idején.”
Válasz: A honfoglalás után a tökéletesen alkalmatlan latin abc-re írták át a nyilván helyesen ejtett magyar szavakat (pocsékul). Tehát innentől semmit nem fogadok el abból a meséből, hogy mennyire változott a magyar. S méginkább azért nem, mert a 4000 éves héber nyelv a magyar szavak eredeti mássalhangzóit min. 70%-ban igazolja vissza.
LU Az „L” afro-sémi előrag, héber jelentése: -nak/nek, -hoz/höz, ig, -ni(főnévi igenév). A héber LO = neki, LI = nekem. Igen, alaposan feltételezhető, hogy a sumér LO/LU ugyannem ember jelentésű, de az emberre utaló sémi előrag volt.
Lugal A sumér szó továbbélését a kozmopolita legál(is) szóban vélem megtalálni. A héber og = kört ír le, oged = összeköt. - A flektált magyar XG: ág, ég(bolt), ige rokonszavai. A lugál szószerinti értelme szerintem: egybetarta-ni, olyan ember, aki egybefog. Ez a legális hatalom, a király – mint elvontabb szinoníma.
***
„Az akkád és a sumer két különböző nyelv volt, ehhez nem fér kétség, a sumer ragozós, míg az akkád flektáló sémi nyelv volt.”
Válasz: A gyöknyelvészet tanusága szerint DE MENNYIRE, hogy van kétség. Hogy akár azonos nyelvLÁNCOLAT is lehetett az időben a sumér és az akkád. Mert a sumér főleg egyszótagúakból építkezett – de az egyszótagúakig a MAGYAR nyelv is flektált. Aminek az eredménye máig megvan: pl. nyar(gal), nyár, nyer, nyír, nyur(ga). Tehát mind a két nyelv: sumér / magyar először flektált, majd attól fogva ragozott is. S az akkád-héber-arám-arab sorozat a két (néha 3) szótagokig tobább is flektál, viszont nagyon keveset ragoz a mai napig.
Kár találgatni a sumer hangokat, senki sem tudja, milyen hangok voltak a sumer nyelvben, mint ahogy azért van csak négy magánhangzó a sumer nyelvben, mert az akkádban is csak négy volt.
A sumer ékírásban sokszor előfordul, hogy hasonló fogalmaknak azonos ékjelük volt. Nem tudom, miért nem lehetett hatezer évvel ezelőtt ország és nép azonos ékjellel van írva, nem a mai jelentésükből kell kiindulni. Abban az időben a sumerok városállamokban éltek, nem országokban, az egy városhoz tartozás jelentette a népet és az országot, nem volt más identitásuk. Ahogy ugyanazzal az ékjellel jelölték a következő hármat is:
engar = farmer, földműves, apin 'plow' eke, uru4 'to plow', "to sow; to cultivate" szántani, vetni, művelni. A három szó összetartozik, a sumer időkben ugyanazzal az ékjellel jelölték, de három különböző szó tartozott hozzá.
A kalāma szó az akkádban is megvan, jelentése = everything. Magyarul: minden. Kifejezheti azt is, hogy egy városhoz tartozók alkottak egy közösséget. A szó nagyon hasonlít a magyar kaláka szóra, ami egy közösség közös/társas munkáját jelenti.
Nem tudom, hogy érted, hogy csak az ósumerban volt "L"? Nem veszett ki a sumer nyelvből, és használták is. A sumer lu (ember), lugal (király), stb. szavak közismertek, nem vesztek ki később sem. Amúgy nincs egységes sumer nyelv, a sumer agyagtáblák írásai átölelnek 1500 évet, ennyi év alatt az írás és a nyelv is változott, ahogy mi sem úgy beszélünk, ahogy a honfoglalás idején.
Az akkád és a sumer két különböző nyelv volt, ehhez nem fér kétség, a sumer ragozós, míg az akkád flektáló sémi nyelv volt. A két nyelv hatott egymásra, de nem annyira, hogy ne lehessen megkülönböztetni őket.
A sumer ung, uĝ3 jelentése: nép, ahol nem két külön szóról van szó, 'ĝ' nem sima 'g', kiejtése 'ng', 'un'-ról szó sincs.
A sumér hangok FELTEHETŐEN az alábbiak voltak (zárójelben az IPA-átirat):
Mássalhangzók: p, b, t, d, k, g, ŕ (dr), m, n, ĝ (/ŋ/), s, z (/ʦ/), š (/ʃ/ vagy /ʧ/), ś
(csak az ósumerben, /ʃ/), l, r, ḫ (néha h)
Néhány kutató feltételezi a /c/, a /f/ a /h/, /j/, és a /w/ hangok jelenlétét is.
Magánhangzók: a (/a/), e (/e/), i, u
Az /o/ hang léte kétséges.
***
1. Két teljesen azonos ékírásjel nem lehet ország is és nép is, akkor, ha még a fonetikájuk is teljesen más. Tehát még nyúl-nyúl (mindkettő kinyúló) / vár-vár (elbarikádozva az ellenségre) típusú azonos hangalakú és rokonértelmű szavak sem lehetnek.
Következtetés: ez a kétszer lemásolt, de AZONOS jel nincs megfejtve.
A kalám szó megfejtése a héberből (ami az akkád protonyelve): kulám = MINDENKI.
2. Ha csak az ósumérban van "L", akésőbbiben, úgymond, nincs, de az akkádban biztosan van, akkor a sumér nyelv különböző korszakaiban nem egységes nyelvről van szó.
3. Ha a többféle sumért a mellette ugyancsak ékírással írt akkád segítségével "fejtették" meg, akkor az sem világos, hogy a sumér és az akkád két különböző nyelv volt-e egyáltalán, vagy csak egy nyelvnek a sokféle helyi és korszakbeli variációja?
4. A legrégibb, az ósumér nyelvemlékek textuális szövegei a nyelvészek által bevallottan sincsenek megfejtve. Inkább csak a számlák, adminisztrációs iratok, s a vezérek / istenek nevei vannak megfejtve - de csak MÁS nyelvek és a logika alapján.
5. Az un, ung? valóban népet fog jelenteni éspedig a héber ám = nép, um, umá = nép, nemzet alapján (N/M hangváltás, s valóban az N az ősibb), csak akkor a két ékírás jel nem lehet azonos.
***
Összefoglalás: a sumér nyelv megfejtése a flektáló és ragozó nyelvekre egyaránt érvényes GYÖKNYELVÉSZETRE vár, ami a hivatalos nyelvtudományban még nem is létezik. Enélkül még arra sincs remény, hogy a sumérnak akár csak a hanganyagát (az abc-jét) is pontosan beazonosítsák.
Bocsika watch-fire, a vita nem veled van, mert én csak az ékírás kiolvasási technikáját bírálom.
Már többször volt szó a sumer elnevezésről, a sumerek sohasem nevezték magukat így, ez az akkádok elnevezése róluk. A sumerek magukat „en-gi”-nek, országukat „ki-ein-gi”-nek vagy kalam-nak nevezték, előfordul ke-en-ge-ra, ki-en-gir15/gi7(-r) alakban is. A „gi” jelent nádat is, de mint jelző, igaz a jelentése, ezért jelenthet „igaz urak országát” is, de senki sem tudja pontosan. Országukat nevezték (régebben) kalamnak is, ennek ékjele megegyezik az ung, uĝ3 ékjellel, "people" (Akk. nišu), magyarul népet jelent. (ka-lam az óhéberben = gyalázat, szégyen, megszégyenít, semmi köze a sumer kalamhoz).
„ ... En azt gondoltam, hogy ez a szòtagolàs onnan jött, hogy egy bizonyos jelnek adtak valami értelmet, majd a jeleket egymàs utàn irva kötôjelekkel kapcsoltàk össze. Tehàt nem egy szòn belüli szétvàlasztàsròl, szòtagolàsròl lenne szò.”
Nem a jeleknek adtak értelmet, hanem az írás a képírással kezdődött, az első jelek rajzok voltak, amik hasonlítottak arra, amit ki akartak fejezni, majd áttérve az ékírásra, az ékjelek egyre jobban leegyszerűsödtek. A szavak elválasztása, a szótagolás azért vált szükségessé, mert a sumer írásban a szavak írása mellett szótagírás is van, mivel nincs minden szónak saját ékjele. Párszáz ékjellel kellet leírni néhány ezer szót, ehhez kellett a megfelelő szavakat megtalálni és a rébuszelv alapján új szavakat alkotni. Ami összetartozott, azt kötőjellel összekötötték, de nem a sumerok, hanem az ékjeleket lefordító asszirológusok, csak a latin nyelvre átíráshoz tartoznak a kötőjelek, a sumerok egymás után írták az ékjeleket.
Hm... En azt gondoltam, hogy ez a szòtagolàs onnan jött, hogy egy bizonyos jelnek adtak valami értelmet, majd a jeleket egymàs utàn irva kötôjelekkel kapcsoltàk össze. Tehàt nem egy szòn belüli szétvàlasztàsròl, szòtagolàsròl lenne szò. Mert az valòban sok tévedésre adhat okot (jobban mondva: több elképzelésnek adhat lehetôséget a megfejtésben) attol függôen, hogy hol vàlasztjuk el a hangokat egymàstol. (Làssad pl. a "sabartoiasfaloi" nevet: hol vàlasszuk el? S egyàltalàn el kell-e vàlasztani valahol?)
Gyökny. 939. oldal: A sumérok önmagukat kingir-nek nevezték. A könyvbeli szófejtésem (amit kétségesnek tartok, más megfejtési lehetőség is van): a héber kin = sirat (visszaemlékszik korábbi lakhelyére?), gir = lakik, mészkő, kréta.
Sumérnak csak az akkádok nevezték őket, mégpedig a „pikkelyes” díszítésű tárgyaik után. Ezt viszont biztosra veszem, mert a héber somer = őriz, véd, samír = kapor (tartósító), tövis, korund, simur = konzerválás. A SMR szóváz szlovákul pontyot jelent – a pontyot valóban a pikkelyei őrzik. Visszaigazol a magyar sömör (pikkelyes bőr) és a nem-magyar smaragd, smirgli (korund).
Megjegyzés: a sumérnál is kétlem, hogy a „szó-ta-go-lás” mindig helyes volna – csak azért, mert a jeleket „feldarabolva” lehet kiolvasni. Az akkádban (proto-héber) azonban, amely egyértelműen gyöknyelv, végképp nincs helye ennek. Tehát az ilyen: ki-en-gi, su-meri féle szófejtések, legalábbis az akkádban, a „nyelvtudomány” amatőrizmusa.
Ki tudja, hogy honnan ered a "sumer" elnevezés? Nekem eddig fogalmam sem volt ròla.
Valaki a Fb-on ezt irta:
"A sumer kifejezés első előfordulása Hammurapi törvényoszlopán maradt fenn akkád nyelvi közegben : "BI-SA-AN SU-MERI "vagyis sumer nyelv.Ezt a kifejezést vezette be Oppert. A SU jelentése megegyezik a korábbi KI - értelmével: hely,föld ; a MER/MERI szó pedig a korábbi GIR kard jelentéssel , tehát a SUMER/I illetve KUMER/I kifejezés a karddal harcoló földje jelentésű, s értelmében hasonlatos a KI-EN-GIR/-RA kifejezéshez."
Elôzôleg pedig ezt:
"A sumerok országának önelnevezése valójában : KI-EN-GI ( a nád urának a földje) / KI-IN-GI (a nád úrnőjének a földje ) ,amit az akkád uralom megdöntése után : KI-EN-GIR-RA nak ( a kard urának a földje ) / KI-IN-GIR-RA ( a kard úrnőjének a földje ) neveztek át. .Inanna egyben nádistennő is, a nád ura pedig DUMUZI,aki egyben a pásztorok ura is,s a Miska kancsókon is ábrázoltatik jelképével, a kígyóval és a náddal."
Ebben a linkben természetesen nincs B hang a finn antantémusz versikében. (Tehát a vonatkozó finnugor versike a két B hanggal csakis hamisítvány lehet, hiszen a finn szavakban a mai napig sincs B).
A Vértessy elemzést helyesnek tartom: a Kárpát-medencéből kétfelé származott KI annak őslakossága: délre és északra. S a harmadik rész a mindvégig helyben maradó kárpátnyelvű populáció (amely az eddigi megítélésem szerint nyelvileg
avar-magyar/szláv/kelta koranyelv volt).
Én keresném az antantémuszt - de legalább ezt a ritmust - a keltáknál is. A szlávnál azért nem keresem, mert a szlávok máig fennmaradt mássalhangzó torlódása valszeg ellehetetleníti ezt a táncos ritmust.
sumer kalam (ország) ékjele
sumer ung, uĝ3 (nép) ékjele