Hát...ez meg olyan szívderítően. kedvesen-kamaszosan "srácos" konfúzió, hogy nem tudok mit kommentelni hozzá. Maradj ilyen nyolcvan évesen is!:-)
(Csak annyit, ha lehet, hogy nincsenek ám "a nők", de még "a férfiak" sem. Mindkét csoportnak vannak közös meghatározói, de több milliárd egyed nyüzsög itt is, ott is, mint magad is tudod. Ahány, annyi féle: pl. olyan is, aki úgy borzong sminktől és tűsarkú cipőtől, mint egy termetes tarantella-póktól:-)))) - más meg egy tarantella-pókot dédelgetne a cipőjében is.:-)) )
No szóval: nagy vonalakban teljesen igazad van, kivéve azt a...."férje a főnöke"-kitételt, ami lehetett egy huncut mosollyal kísért kis provokáció is.
Nem: egy párkapcsolat attól párkapcsolat, hogy egyik fél sem fölé-vagy alárendelt (hacsak...hacsak nem találkozik össze két olyan személyiségű ember akik - saját, belső igénytől hajtva - hierarchikus felállásban érzik jól magukat...akkor tudnak legeredményesebben kooperálni. Lelkük rajta. Van ilyen is. Nekik is helyük van a Nap alatt).
Ha egy három gyerekes anya házon kívül is dolgozik? Emberpróbáló helyzet, de nem megoldhatatlan. A kulcsszó itt is: mellérendeltség, szövetségesi attitűd és....kooperáció. Nem mechanikus, rögzült, elavult szerepekben működő egyének: rugalmas, egymást szerető társak és....logisztikai csúcs-zsenik (esetleg háttérben a nagyszülőkkel.):-)
"Egy háztartásbeli feminista nőnek a férje a főnöke? Ez már durva patriachátus!"
Yeah, yeah... doctor Froyd speaking. :)
Btw ez bizony így van jól kitalálva: a házasságban mindenkinek a másik a főnöke: a nőnek a férfi, a férfinek a nő. (Ha megfigyeled, ez a "beállítás" fölfelé visz, míg a ki-kinek az alattvalója csak lefelé.)
Nagy vagy, Evil, igazi köszönet. Ez lett volna a következő kérdésem Johnny-hoz: a férje, főnöke????? Hát hogy érted ezt, Gianni? (persze, ha családi kft-je van a párnak - és ott a férj az ügyvezető, a feleség pedig....mittudomén, akkor ez lehetséges. A munkahelyen van és kell hierarchia: a család fenntartói közt csak mellérendeltség van.)
Itt nem arról volt szó, hogy ez a munka nem ér semmit, hanem arról hogy a nő megélhetéséhez szükséges költségeket (és annál jóval többet, amit a nő magára fordíthat) a férfi teremti elő.
De édeseggyevilem (bocsáss meg: én már csak nem tudok nem-emberi lenni:-) ): attól a pillanattól kezdve, hogy a két ember elhatározza: családot alapít, automatikus, hogy ezt a fajta munkamegosztást fogják választani. Namármost: ha már egyszer a férj is gyerekek, család után vágyott, neki házon kívül kell munkát végeznie; ezt azonban, lévén, hogy a gyerekek már ott vannak, élnek, valósággá váltak, csak úgy teheti meg, ha az utódokat valaki gondozza, neveli, felügyeli.
Magyarán: gyerekes családban a NŐ ad lehetőséget a FÉRFINAK arra, hogy az utódaiért való állandó stressz nélkül otthonán kívül dolgozhasson. Vagyis hogy, a te szavaiddal: "a szükséges költségeket előteremthesse". Ha a férj nem akart gyerekeket - és nincsenek is, - akkor más a helyzet: mindkét fél annyit dolgozik házon kívül, amennyit csak akar.
Egyébként fordított felállás is lehetséges: ma már hálistennek gyakori, hogy olyan családokban, ahol a nő munkáját magasabb fizetéssel honorálják (mert ilyen is van!), a kicsi kb. 8 hónapos-1 éves korától az apa marad otthon, amíg lehet és amíg a pár jónak látja.
Akkor melyik életszakaszában nem volt a nő önmaga? Amikor szép karcsú, igényes kistündér volt, vagy amikor egy szőröslábú, elhízott, malterospofájú, házsártos házisárkány lett belőle? Melyik a nő igazi énje
Egy ember mindig önmaga, amíg Ő MAGA nem érzi szükségét a változásnak. Legyen férfi vagy nő. A "házsártos házisárkány" meg csak egy bevett sztereotípia, mondjuk ahelyett, hogy: hullára fáradt, társadalmikapcsolat-hiányos...háztartásbeli.:-)
Evil, egészen komolyan: nem kérek - nem akarok - mást, mint hogy az emberek kommunikáljanak egymással, együtt találjanak utakat, megoldásokat, támogassák és tiszteljék egymást egy lojális, egyenes szövetségben. Összesen ennyit. Ez volna az én optimális "keretrendszerem" - aztán azon belül létezhetne, amint létezik is, x-millió féle egyedi variáció. Még - igazi- pocsék házisárkány és lusta, sörhasú férj is.:-))))
(A képen a maca tábláján: "Hiszed vagy sem, a ruhámnak semmi köze hozzád")
És ez annyira, de annyira igaz, mert...
A) A nők valójában kényelmesnek találják a tűsarkú ciőket.
B) A nők azért hordanak olyan pólót, amelyből kilóg a fél mellük, mert ez kényelmes számukra, még akkor is, ha folyton igazgatniuk kell, hogy a mellük ki ne csússzon belőle.
C) A nők kizárólag kényelmi okokból viselnek forrónadrágot, még akkor is, ha folyton le kell azt húzgálniuk, hogy ki ne látsszon a p*nájuk.
D) A nők órákat fecsérelnek el sminkelésre, hogy NE nézzenek ki jobban a férfiak szemében.
E) A nők bepánikolnak, ha smink nélkül kell az utcára menniük. Nem a kinézetük miatt, pusztán spirituális okokból.
F) A nők dollártízezreket költenek és az egészségüket kockáztatják, hogy szilikonmellük legyen, de ez nem azért van, mert csinosabbnak, vagy szexisebbnek akarnak látszani a férfiak szemében.
G) A nők dollártízezreket költenek és az egészségüket kockáztatják botoxra és arckezelésekre, beleértve a plasztikai sebészetet is, mert mérgekkel feltöltve és késekkel szabdalva lenni jó, és megnyugtató érzés.
H) A nők ugyanazt a ruhát és sminket viselik otthon, mint az utcán. Tűsarkú cipőt és szűk ruhát viselni tévénézés közben megnyugtató dolog.
I) Ha eljönne a világvége és egyetlen nő lenne a túlélő, akkor ezeket a dolgokat továbbra is ugyanígy csinálná, természetesen kényelmi okokból.
Egy háztartásbeli feminista nőnek a férje a főnöke? Ez már durva patriachátus! Mellérendeltség! Az rulzik. :-D
Természetesen ugyanolyan szinten funkcionáló háztartást véve alapul, ugyanakkora, ugyanúgy berendezett házzal és ugyanannyi és ugyanolyan korú gyerekekkel, akikre és amire a háztartásbeli 16 órát tud fordítani, míg a dolgozó anyuka 8 órát (nem számolva a munkába menet és onnan jövet idejét természetesen, mert akkor annál is kevesebb).
"Alilo, kinek van könnyebb dolga? A háztartásbeli többgyerekes anyának vagy a munkahellyel rendelkező többgyermekes anyának?"
Egy kicsit értelmetlen a kérdés, hiszen mindkettőt lehet kemény munkával végezni és mindkettő lehet sétagalopp is. (Talán annyi eltérés van a két feladatkör esetében, hogy ha az ember főnöke egyedül a férje, akkor az lehet elnézőbb a lazítással szemben.)
"Ugyanis szerintem egy globális , szupranacionális és professzionális katonai erőre van szükség , amelynek a veszélyes helyeken ( mint például az amerikai nagyvárosok ) együtt kellene dolgoznia a rendőrséggel."
Hát éppen ez az, hogy nem hogy nem kellene, de egyenesen tilos. Nem érted a két cég közti különbséget: a rendőr egy rendfenntartó erő, míg a katona célja az ellenség elpusztítása. És ha egy állam úgy véli, hogy a saját polgára az ellensége, akkor annak az államnak nincs további létjogosultsága, hiszen az őt alkotó egyedek ellen fordult, azaz éppenséggel ő az ellenség. Hogy egy biológiai analógiával éljek, ebben az esetben az állam egyfajta rák.
És bár meg kell mondanom, hogy a rend fogalmába a "sívó pusztaság", a "felperzselt föld" is beletartozik (hiszen ezeken sem adódik már több probléma), azért még a katonaság - mint ennek a "rendnek" a fő okozója - nem lesz egy pozitív értelemben vett rendteremtő erő.
Az már csak hab a tortán, hogy a rendőr célja az igazság kiderítése, tehát a tudásra törekszik, nem (pl.) a gyanúsított elpusztítására.
Alilo, kinek van könnyebb dolga? A háztartásbeli többgyerekes anyának vagy a munkahellyel rendelkező többgyermekes anyának?
Az első opció eleve ott áll fenn, ahol a férj keres annyit, amennyi fedezi a család költségét. Azaz eltartja a családot, hogy a feleség teljes idejét a családnak tudja szentelni. Itt nem arról volt szó, hogy ez a munka nem ér semmit, hanem arról hogy a nő megélhetéséhez szükséges költségeket (és annál jóval többet, amit a nő magára fordíthat) a férfi teremti elő. Nem véletlen a feleségtartás kifejezés (szerencsére nem a mi jogrendszerünkben, csak kivételes esetben).
Míg a dolgozó anyuka ugyanezt munka mellett csinálja, többnyire az apuka segítségével (vagy ha az apuka nem segít ebben, az legtöbbször nem azért van, mert döglik a tévé előtt, hanem mert valamit maszekol otthon).
Ha valaki civilizált, tiszta és rendezett, azt egészséges pszichéjű ember akkor becsüli, ha minden más vonatkozásban akar és mer önmaga lenni.
Akkor melyik életszakaszában nem volt a nő önmaga? Amikor szép karcsú, igényes kistündér volt, vagy amikor egy szőröslábú, elhízott, malterospofájú, házsártos házisárkány lett belőle? Melyik a nő igazi énje?
Mielőtt félreértesz, nem azt mondom, hogy a 40 éves háromgyermekes anyukának úgy kell kinézni mint egy 21 éves miniszoknyás kiscsajnak, de attól még hogy egy nő a világra hozott x gyereket, nem kell elhagynia magát mint nő.
Egy csipetnyi gonoszkodás munkált bennem, amikor a forgatás szavat írtam, azt teszteltem, hogy tudálékosságod mennyire érti is a magyart. Amellyel kapcsolatban két alaptalan rágalommal támadtál rám, belvárosi nyelvűnek neveztél, és kijelentetted, fogalmam sincs "a magyar nyelv szelleméről". Ha valamihez értek, az az anyanyelvem alkalmatos használata, és ha itt akarnak a kicsinyek a maguk pocsolyájában föröszteni, bizony igen megharagszok.
Ha esküdözöl, és le is írod, miért ütközöl meg, ha emlékeztetlek, a magyar nyelv szelleme nem esküdözik minden inggombra. Ez nem támadás, csak emlékeztetés, a nyelv nem önmagában él, hanem a nemzeti hagyományok hordozója is.
No, a forgatjuk...
Valamelyik Rákóczi fejedelem elszánta magát, hogy Lengyelországban keres valami hatalmat, és hadjáratba vezette a híveit. Az udvari bolondja a haditanács után azt kérdezte: Azt jól megterveztétek, hogyan mentek be, de vajon azt is megforgattátok-e, hogy miképp jöttök ki?
Továbbá megjegyzem, hogy a magyarban hagyományos forgatás nem azonos a modern kor kiforgatásával.
Eleve egy igazi katonának nem a kaszárnyában döglődve van a helye , mint egy börtönben.
Hanem kint a gyakorlótéren , a terepen , a lőtéren , valamint a veszélyes helyeken ( mint például Afganisztán vagy egy amerikai nagyváros gettója ) járőrőzve .
Ugyanis szerintem egy globális , szupranacionális és professzionális katonai erőre van szükség , amelynek a veszélyes helyeken ( mint például az amerikai nagyvárosok ) együtt kellene dolgoznia a rendőrséggel.
Az átalakítandó nők legnagyobb hányadát természetesen az anyák teszik ki. Ezek a nők jellemzően háztartásbeliek, két, három vagy több gyerekkel. Az életük a takarítás- főzés- bevásárlás Bermuda- háromszögében zajlik, a gyerekek ide-oda hurcolászásával kiegészülve.
Ja hogy dolgozni nem kell mert apuci eltartja, mint Toldi a rudat?
Evil: te beszélgetőpartner vagy, vitapartner, neked tehát érdemes mondanom.
Állj meg te is egy gondolatra. Az idézetben két-, három vagy több gyerekes anyákról esik szó, akik otthon nevelik az utódaikat. A gyermekvállalás, jó esetben, két (életszövetségre lépett) ember közös akaratából született elhatározás. (Ha bármelyikük ellenzi, védekezhet: a férfi gumival, a nő más módszerekkel.) Nomost: az a három- vagy több gyerekes anya, aki az egybehangzó döntést követően három vagy több alkalommal a közös utódok kihordása céljából rendelkezésre bocsátotta az egész testét, annak minden tartalékával együtt, elviselte a terhesség minden fizikai és lelki nehézségét, majd világra hozta az érett magzatokat és azóta is (részben saját testéből) táplálja, közben neveli (azaz: jövendő felnőttekké, társadalmi lényekké) alakítja a gyermekeket (akik KÖZÖSEK!) - már ezzel a tevékenységgel is pótolhatatlan MUNKÁT végez - méghozzá "munkaidő" nélkül. Egy kisgyerekes anya 24 órás szolgálatot ad (amiből a társa, ha a szó igaz értelmében társ, amennyit tud, vállal).
Ez azonban a dolognak csak egyik oldala - mert a "háztartásbeli" hölgy, mindezzel egyidőben, ugyancsak saját munkájával, működteti a hátteret, az otthont. A gyermekek mellett elvégez minden olyan feladatot is, ami ahhoz szükséges, hogy a családi körön kívül dolgozó férj, apa kellemes, tiszta, nyugodt környezetbe érjen haza: mos, főz, takarít, pótolja a kifogyott készleteket (bevásárol), elvégzi a családi adminisztrációt (számlafizetések, egyebek), gondoskodik a gyermekek egészségügyi felügyeletéről (orvoshoz viszi őket, de máshová is: óvodába, különórákra, kit hová) - tehát: meghatározott munkaidő nélkül, keményen DOLGOZIK. Nem az otthonán kívül, hanem benne.
Szó sincs itt "eltartásról", Evil. Két ember szövetségéről van, annál inkább, - akik mindketten családot akartak, így hát mindketten MEGDOLGOZNAK érte. Egyikük - a férj - otthonán kívül. Másik - a feleség - az otthonukban. "Egypár-evezősök", a szó legszorosabb értelmében. Egyikük munkája sem értéktelenebb a másikénál - más kérdés, hogy a gyermeknevelést a társadalom anyagilag nagyon kevéssel honorálja, akármennyit is hangoztatja, milyen szüksége lenne a tehervállaló és teherbíró új generációkra.
NINCS TEHÁT ELTARTÁS! Két fronton vézett - közös - munka van.
A cikk többi része sokkal kevésbé fontos. Annyit csak: én, XY, értetlenül állok már a kérdés előtt is. Mi a nyavalyának kéne embereket - férfiakat és nőket - úgymond "megváltoztatni"? Miért kellene telebeszélni a fejüket, hogy csupán akkor érnek valamit, ha "trendik", ha közelednek az erőszakosan propagált "szépségideálhoz"?! Ha valaki civilizált, tiszta és rendezett, azt egészséges pszichéjű ember akkor becsüli, ha minden más vonatkozásban akar és mer önmaga lenni.
Állj. Én vagyok támadó?:-) Mit írtál, emlékszel-e még? "És ne esküdözz..." - mintegy "kiadtad az utasítást", mit ne tegyek. Automatizmus. Észre sem vetted. Nos, utasításokat senkitől nem fogadok el: tőled sem, Guilden stern.
Véleményt közöltem rólad? Mivel? Szóba sem kerültél, mint konkrét ember, XY.
Aztán...méghogy egy nyelvnek nincs szelleme és gondolkodásmódja? Dehogy nincs: mindegyiknek van, legtöbbnek karakteres, markáns. Köztük a magyaré is, ami - pl. - jól megkülönböztethető a latin nyelvekéhez képest. "Mindketten jól forgatjuk a szavakat". Nem. Ami engem illet, nem a "szavakat forgatom". Megnyilatkozom általuk: beszélek. Gondolom te hasonlóképpen. Aki a "szavakat forgatja", már sem "önazonos".
Ne légy már állandóan ilyen támadó, és ne közöld a rólam kialakított véleményedet sem, mert az személyeskedés. Nem szeretem. Vagyok, aki vagyok, és ez így is marad.
A magyar nyelvnek nincs szelleme és gondolkodásmódja, ezek a magyarul beszélő embereknek jutnak, kinek cseppnyi, kinek tengernyi. Mindketten jól forgatjuk a szavakat, nem érdemes a témán szót fecsérelni.
"A koncepció a következő: a férj, aki megelégelte felesége igénytelen, kinyúlt pulcsis öltözködését, kap 5000 fontot, hogy teljesen átalakítsa az asszonyt."
A férjek ruháit legtöbbször a feleségek vásárolják meg, ráadásul ahhoz a férj adja a pénzt... Ebből milyen blogcikket lehetne kerekíteni, ha lenne hasonló zakkant blogger férfiban is! :-)))
Az átalakítandó nők legnagyobb hányadát természetesen az anyák teszik ki. Ezek a nők jellemzően háztartásbeliek, két, három vagy több gyerekkel. Az életük a takarítás- főzés- bevásárlás Bermuda- háromszögében zajlik, a gyerekek ide-oda hurcolászásával kiegészülve.
Ja hogy dolgozni nem kell mert apuci eltartja, mint Toldi a rudat?
Azt inkább hagyjuk, hogy ez az állapot, amin több szakember dolgozott napokon keresztül (stylist, fodrász, sminkes, személyi edző, fogász, plasztikai sebész, mittudomén), vajon milyen erőfeszítések árán tartható fenn iksz mennyiségű kiskorú gyerekkel, egy full háztartással, esetenként teljes állással együtt. Egészen undorító.
Mert azzal csak az igénytelen, topis cucc tartható fenn. Arról ne is beszéljünk, hogy egy hosszabb hajjal a nő jobban elvan, mint egy röviddel mert három mozdulattal tud belőle változatos frizurákat csinálni, míg a rövidet mire beszárítja, lejár a naprendszer.
Már a szex sem a régi, mert az asszony ilyen önbizalomhiányos, csak sötétben hajlandó. Ezen sürgősen változtatni kell, ez így nem mehet tovább. Muszáj rajta segíteni. Az ő érdeke.
Miért? Kinek az érdeke?
Ziher, hogy közben arra gondol: mi lehetett volna, ha nem megy férjhez és nem szül három gyereket, talán most is ilyen mosolygós és csillogó szemű lenne, jó melóval, szabad élettel.
És nem, még véletlen se rágná a kefét 35 felett hogy most jöjjön valaki, akárki, de csináljon fel ízibe mert jön a klimax meg nem akar járókerettel menni a gyerek diplomaosztójára. Csillogna a szeme a szabad élet meg a jó meló miatt és nem irigykedne arra, aki a gyerekeit pesztrálja, á nem...
miniszoknyás nőket szívesebben dug, mint frottírköntösös anyukákat
Hogy mik vannak! A mocskos kanállatja! Mert anyuci nem dugna szívesebben lányosarcú, kockahasú, totálszőrtelenített és kidolgozottra vízhajtózott modellcsávókkal, mint egy pocakosodó apucival, még véletlenül se, meg se fordul a fejében...
Divatbemutatót tart a családnak meg a barátoknak, akik tökre el vannak ájulva. A faszi lelkendezik. Mindenki boldog.
A gyomrom még mindig ökölben. Már a kezem is.
A kereskedelmi tévé abból él, hogy nézik. Ha nem néznék a műsort, nem adnák le, hanem lenne helyette más, amit néznek. Azzal meg nem értem, mi a baj, hogy azt propagálják, hogy egy nő a lehetőségeihez mérten adjon magára.
Hja, én nem a belvárosi magyar köznyelvet beszélem, Guilden stern, hanem azt a magyart, amelynek a szelleméről, gondolkodásmódjáról nektek már fogalmatok sincs (észre sem vettétek, úgy fosztottak meg benneteket tőle).
"Ne abból induljunk ki , hogy az egykor volt sorkatonák évtizedekkel a leszerelésük után a kocsmában már röhögve mesélik az "élményeiket"."
Pedig jobb kiinduló alap, mint a kaszárnyát csak híradóban látott emberkék ismerete, nem gondolod? Btw.: már a leszereléskor röhögtünk. Előtte nem nagyon, mer' a köcsög századparancsnok a fegyvermesterrel és a ruharaktárossal karöltve naggyából mindenkire ráhúzott egy plusztizenötöt-harmincat ilyen-olyan hiányok miatt. (Nekem például valamilyen hülye módon épp a fegyveremből tűnt el egy alkatrész - valószínűleg egy "kolléga" emelte ki). De aztán nem lett a dolgokból semmi, tán még HTK se. Valószínűleg csak így akarták kicsit visszafogni a bandát, hogy ne nagyon hülyüljünk be az uccsó napokra.
Én többek között abba rokkantam bele tizenéves koromban pszichikailag , hogy pengével és késsel próbáltam sebeket ejteni magamon.
Nem öngyilkosság , hanem pszichikai edzés céljából.
Mondanom sem kell , hogy a puhányságom vagy a genetikailag öröklött férfiatlan idegrendszerem miatt csak egészen felületes sebeket voltam képes ejteni magamon.
Szerintem az , amit például a szamurájok is csináltak a becsületük céljából , óriási belső , pszichikai erőre vall.
