A Magyar (Méd) Birodalom története a dinasztia uralomra jutásától annak állítólagos kihalásáig, 1301-ig. A témában mindenfajta írott és egyéb forrás, vélemény és cikk szabadon idézhető, a kitaláltközépkoros, arvisurás, tamanás, ufós és aktuálpolitikai felhangú írásokat és képeket leszámítva.
Ha királyságról van szó, ne feljtkezzünk meg a koronáról.
A kör a tökéletességet jelképezi. Az éggel való kapcsolatot jelzi, s egyuttal a határát az az égi és földi világbnak. A latin corona kifejezés jelenthet koszorút is, de a későbbi fémből készült corona, már kifejezetten az Istentől származó hatalmat jelenti.
Bóna részletesen kifejti, hogy a PVL 882. évnél szereplő, Álmosra vonatkoztatható feljegyzéseit („на горе, ныне зовущейся Угорской, где ныне Олмин двор”) mára a régészet is alátámasztani látszik (A magyarok és Európa a 9–10. században; MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 2000, 22–3.)
Heloka! Làtom "termékeny" volt a nyarad. (két uj nickkel is gyarapodtàl?...egyébként csak ugy kérdezem, mire jo neked annyi néven szerepelni? ôszintén...:-)
Ha ács, akkor tákol.............de miket is?? tetőket, tatokat............. te és tesz összefüggése IE-iában is. Du (te német) do (csinál angol) take (valami hasonló) tun (ez is tenni németül) e Tate (tett német)
Nekem egyértelmű és érthető a magjár (kulcs) nyelvből. ;-)
Mint parthus összefüggésben Arthur Berriedale Keith céloz rá, a Rigvédában Panis ellenfeleként szerepel egy Brbu Taksan nevű hős, aki nem feltétlenül mitologikus személy, s akinek neve kapcsolatban állhat Taksaçilā városéval (The Religion and Philosophy of the Veda and Upanishads; Harvard University Press–Oxford University Press, 1925, 7.). Taksan ácsot jelentett szanszkrit nyelven.
Holott, emlékszem, még gimnáziumi történelemkönyvemben is azt tanították, hogy hazai nemzetiségek csak a török kiűzése után, a XVIII. századra jutottak túlsúlyra a magyarsággal szemben...
A tiranonba benyújtott antant jellegű térképeket az jellemezte, hogy színekkel (pontokkal) jelezve a település lakói nemzetiségét ábrázolták a túlsúlyokat. Tekintve, hogy a magyarok főképp a völgyekben, a megművelt területeken alkottak nagyobb településeket, az is egy pötty, míg a románok szétszórva az esztenákban - a történelmi térképek szerint is a vlachok az Appeninek gerincéről húzódtak északnak a hegyek csúcsán- az öt-húsz lakosú pásztortanyák is egy-egy pötty lettek. Nem kellett csoda, hogy milyen színben virítson a térkép. Így 5-20 fő/km2 ugyanolyan értékű lett, mint egy 300 fős falu . "Tele is lett Erdély" egyből vlachokkal.
A felvidéki rész ugyanígy járt. A tótok sem voltak földművelők évszázadok/ezredek óta.
Lelki szemeim előtt látom, ahogy a szláv és vlah tömegek bujkálnak a szinte lakatlan és lakhatatlan bérceken, míg a jó termőföldű síkságon, ahonnan tömegével kerülnek elő leletek minden korból, maroknyi magyar lovas portyáz:-)
1. Bizánci nehézpáncélos lovag, XII. század második fele;
2. Oláh gyalogos segéderő;
3. Magyar (hunogur) lovag, XII. század eleje
Angus McBride rajza
David Nicolle
Hungary and the Fall of Eastern Europe 1000--1568
Osprey, London, 1991, 25.
(Men-at-Arms 195.)
A könyv olyan hülyeségekkel kezdődik, mint hogy a valószínűleg kisebbségben élő hungarusok-magyarok a központi síkságokat lakták, míg a környező hegyekben szláv és vlah tömegek bujkáltak... Holott, emlékszem, még gimnáziumi történelemkönyvemben is azt tanították, hogy hazai nemzetiségek csak a török kiűzése után, a XVIII. századra jutottak túlsúlyra a magyarsággal szemben...
Már ahol nem természettudományos kérdésekkel foglalkozik. Kár ezekbe a szakterületén kívül eső dolgokba beleártania magát, mert máskülönben a dolgozata értékes.
"Élénk és jövedelmező termelőgazdálkodásról tanúskodnak a váradi püspökség középkori iratai is. Várad első lakosai (1083–1095) közül nem hiányoztak a szántóvetők, vincellérek, méhészek és betegápolók. A Váradi Regestrum (1205–1235) a lakosság foglalkozásai között feltünteti a föld- és szőlőművelőket meg a méhészeket. Elvin püspöknek (1189–1200) Biharon öt szőlője, Micskén pedig palotája volt. Góg ispán (1231) a lelkészének egy ekényi (150 hold) földet rendelt és annak megművelésére szolgákat, akik neki arattak, fát hordtak és sert főztek (amihez pedig árpa és komló is kellett). A lelkészeknek, egyébként, minden házaspár évenként egy véka búzát meg egy csirkét fizetett. Mindezek előállításához megfelelő növényismereti és termesztési tudás kellett."
Nagy-Tóth Ferenc (Babeş–Bolyai Egyetem, Kolozsvár): "Az 1023 és 1300 között kelt 603 erdélyi oklevélben (Jakó, 1997) harmincöt növény neve fordul elő; 13 termesztett, 17 szabadföldi növény és 5 növényzeti szó. Nagy részük, természetesen, A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában (TESz) is megvan, de az erdélyi anyagban találhatók korábbi említésűek; például a szőlő és a szilva már az 1060–1063. évekből ismert. Ebben az anyagban található Rogerius beszámolójának azon részlete (1241–1242), amelyben a tatároktól való megszökése után, a Kárpátoktól Gyulafehérvárig és onnan Frátáig (Kolozs vm.) tartó útja van leírva, s amelyben megrendítően említi a tölgyfakéregdara és liszt keverékéből készített fekete kenyeret, és a tönkrement falusi kertekben a fokhagyma, porcsin (Portulaca oleracea) és hagyma, továbbá a mályva, cicardis és cicutaria (gémorr) maradványait. E növények megléte a korhoz képest fejlett növénytermesztést, következésképpen megfelelő növényismereti színvonalat jelez."
Éryre és társaira is hivatkozva az 50–55. oldalon megállapítja, hogy a gyermek-, azon belül is különösen a csecsemőhalandóság az általa vizsgált időszak kárpát-medencei népességénél kifejezetten alacsony volt: „Acsádi az Árpád-kori temetők elemzése alapján 0.66 százalékra becsüli az Árpád-kori Magyarországon az anyai (szülési) ok következtében meghalt nők arányát (Acsádi 1965), amely jóval alulmúlja a későbbi korok arányait (Kováts 1971) … Hiba lenne azt feltételeznünk, hogy a halandósági viszonyok törvényszerűen egyre rosszabbodnak, minél messzebb tekintünk a múltba.”
Az alacsony gyermekhalandóság okait a következőkben látja:
1.) Magas településsűrűséggel párosuló alacsony népsűrűség: sok kis aprófalu létezett nálunk, míg Itáliában pl. nagyobb, városiasabb települések a jellemzőek, mely utóbbi a járványok melegágya.
2.) Kevesebb háború: a brezalauspurci ütközetet emeli ki, szerinte a belháborúk nem nagyon jellemzőek, amivel vitatkozhatnánk.
3.) Kiváló élelmiszer-ellátottság: a korabeli utazók beszámolóira utal, akik szerint az oszmán hódoltság idejéig Magyarországon nagy élelembőség uralkodott minden tekintetben.
4.) Magas szintű gyógyászati ismeretek: Grynaeus és Józsa 1996-ban megjelent munkáira hivatkozik elsősorban.
5.) A középkor általános viszonyaival szemben a sztyeppei lovas népekre a megfelelő higiéniás viszonyok lehettek jellemzőek. „Erre utal a trepanációt túlélő személyek magas aránya (Nemeskéri, Harsányi, Acsádi 1965; Bartucz 1966; Szathmáry 1983), mely műtétnek nem csupán magas szintű gyógyászati ismeretek a feltételei, hanem a műtéti higiénia is – mely egyenes arányosságban állhat a hétköznapi higiéniával.”
"Antropológiai leletek alapján megállapítható, hogy a honfoglalók átlagos testmagassága 168.83 (férfiak), illetve 157.93 (nők), amely kevéssel marad el a napjainkban mérhető átlagos testmagasságtól (Éry 1994), sőt némileg meghaladja a 11. századi népesség átlagos testmagasságát (Éry 1996; Szathmáry 1978; 1982; 2001a)."
Hüse Lajos
A Tiszántúl honfoglalás- és Árpád-kori népességének szociodemográfiája
PhD-értekezés, Debreceni Egyetem, 2003, 18.
(A dolgozat máskülönben, egyes részletektől eltekintve, gyalázatosan primitív, az elavult finnugor tézisek agyhalott szajkózása)
1. Bizánci nehézpáncélos lovag, XII. század második fele;
Iczkovits Emma