Nyilván ránézésre áltudományosnak tűnik, viszont annyit tudok, hogy telomerek tényleg vannak, és tényleg közük van az öregedéshez.
Naív leírás: a telomer a DNS kód végén van (mintegy EOF jel számítástechnikusoknak), és kettős célt szolgál. Egyrészt a másoláskor itt tud megindulni a másolási folyamat (mint ahogy a disk a szektor szinkront megtalálja), másrészt ez minden másolásnál élből rövidebb lesz: tehát a másolat DNS nem pontos mása az eredetinek, mert a telomer rövidebb lesz. Ez korlátozza a kort mert garantálja a lény regenerálódási képességének a korlátosságát (ami hasznos, mert átadja az evolúcióban az új generációnak a terepet). Külön mechanizmus teszi lehetővé az ivarsejtek esetén a telomerek "visszajavítását", hogy a generációk során viszont ez a korlát "lenullázódjon".
tehát annyi igaz, hogy folynak kutatások ennek a telomer-javító mechanizmusnak a megértésére és ennek az öregedés lassítását elősegítő célból való alkalmazására.
tehát első blikkre a forrás és az érintett szereplők, illetve a marketing módja és mikéntje alapján feltételezem az áltudományt. (ahogy egy TV-shopos termék is eleve gyanús, pedig akár lehet jó is).
Ennek a szemantikai értelmezése fontos: nyilván, ha minden mozzanatában felfoghatatlan, akkor értelmetlen róla beszélni -- ez így az "az amiről nem lehet beszélni, arról nem lehet beszélni" tautológia lenne (azt hiszem, körülbelül ezt mondod); de ez jelentheti azt is, hogy teljesen ugyan nem megismerhető, de közvetetten megtapasztalható, és az emberi elme képes bizonyos analógiákkal részben megragadni a koncepciót. [ mondjuk I*ten esetén a legnaívabb elképzelés szerint szakállas öregúrként, vagy órásmesterként, ki-ki iskolája szerint ].
Nincs másképpen ez a részecske esetén, mert ugyan vannak emberi fogalmaink amik némi analógiás támpontot nyújtanak, de azért az irtózatosan pici kis gömböc elképzelés körülbelül a szakállas öregúr szintjén áll -- mondjuk azt szoktam kérdezni, hogy akkor sárga-e az elektron, és máris megtörik az analógia. Kanti értelemben képtelen az emberi agy másképp felfogni, mint pici gömböc, csak közben az agyam egy másik részében tisztában vagyok azzal, hogy ez csak egy jobb híján való közelítés, és amikor kell, akkor el tudok szakadni az analógiától, és arról fecsegni hogy az ott nem úgy megy, és a szín nem értelmezhető. Néha meg más aspektusaiban meg más modellekre támaszkodom (pl. Kirchoff törvények). Tehát a maga teljességében felfoghatatlan, ám mégis, analógiákon, modellezéseken keresztül mégis meg tudom ragadni az elektron valamiféle emberi agyra szűkített koncepcióját, amennyire a számomra releváns dolgokban szükséges.
a részecske létezése direktben nem megtapasztalható, így véleményem szerint ontológiailag ennek a létezésnek a posztulálása nem különbözik I*ten létezésének posztulálásától.
Talán a nap végén telik bővebb lére, mindenesetre köszönöm a gondolkodásra serkentó válaszodat, s így dologídőben csupán azt ajánlom ismételt megfontolásodra, hogy míg a részecske és effélék definíciójában nincsen benne az a mozzanat, hogy "emberi elménk számára felfoghatatlan", éppen ellenkezőleg, az Írásra épülő teológia I-tenében viszont igen.
Ezért nem tehető róla semmilyen állítás, illetve, bármilyen állítás szemantikai-logikai szabályt szeg.
Az állítások nem pusztán mechanikus egymás mellé helyezések, ahol tehát minden állítmányi funkcióban állható lexémához társítható bármely alanyi funkcióban állható lexéma, hanem bizonyos értelemben preegzisztens egészeknek tekintendők (a percepció és az episztemológia ismert problematikája, a "rész és az egész" értelmében), amelyek "együtt jönnek vagy nem jönnek létre.
Olyan alannyal pedig, amelynek alapvető jelentéásmozzanata az, hogy "emberiu elménk számára felfoghatatlan, a tudás és az ismeret szféráin felül áll" nem szerkeszthető a létérnek állításra vagy tagadására vonatkozó helyes mondat, ami természeteyen nem áll fenn azon vélelmezett létezőkről, amelyeknem definíciójában nincs ilyesmi, hanem egyszerűen csak nincsenek detektálva vagy elvileg nem detektálhatók az adott modell igényei szerint (vö. tündérek ill. quarkok vagy milkyen részecskék).
Ezek a metafizikai állítások pedig kellenek, hogy bármilyen állításokat tehessünk a világról. A tudományos hipotézisek éppen ugyanilyen létezéseket posztulálnak, és a megtapasztalható dolgokat ezek sokszoros hipotéziseken keresztül áttételezett implicit eredményeként magyarázzák.
Tartalmilag a "van", "létezik" ugyanolyan definiálatlan, intuitív alapfogalomként ott lappang a tudományban is; a matematikai "létezik" kvantorban -- a ZFC axiómarendszer posztulálja legalább a(z üres) halmaz létezését, és a létezést mint matematikai alapfogalmat, pusztán formálisan, mindenféle tartalmi értelmezés nélkül persze -- a gravitáció "van", idő "van", részecske "van" posztulálásában.
A levezetésed alapján ezeket is tiltani kellene.
Megelőzve lehetséges válaszodat, pl. a részecske létezése direktben nem megtapasztalható, így véleményem szerint ontológiailag ennek a létezésnek a posztulálása nem különbözik I*ten létezésének posztulálásától. Még egy rakás ráépülő hipotézis együttese magyarázza végül az afficiációt, a tapasztalást.
A kérdéseid megválaszolásához az szükséges, hogy megértsük a "filozófia nyelvi fordulatának" az episztemológiai jelentőségét és egyben merjük eredményeit a filozófia, azaz az egymásra referáló magyarázatok és leírások viszonylagos közegéből kiemelve a napi gyakorlatunkban is módszertani utasításokként.
Közvetlenül.
Az állításom az, hogy a metafizikai állítások, amelyek tehát megoldásokat jeleznek ott is, ahol és amiről állítások nem tehetők (csak látszólag, a nyelvi jelentés metaforikus létformájával való visszaéléssel) valójában nem is álítások és a kérdések nem is kérdések. A jelentések valamiféle mélyszerkezetében ezek az állítások voltaképpen felszólítások, óhajok, szándékok, és csak felszíni reprezentációjuk mutatja őket formálisan megválaszolhatnak tetsző kérdéseknek vagy választ tartalmazni látszó állításoknak.
Ott tiltom le őket, ahol az őket közvetítő nyelvi jel valódi funkcionalitását vizsgálom, s nem engedem meg, hogy egyáltalán eljussanak arra a szintre, ahol formai alapon konkurálhatnának a "valódi" válaszokra váró "valódi" kérdésekkel.
A legkiválóbb, legkivesézettebb példát magad szolgáltatod. Az I-ten létezésére vonatkozó (zsidó-keresztény kultúrkörben elhangzó) kérdést a logikai szemantikának le kell tiltania, hiszen az alany definíciójához inherensen tartozik, hogy "emberi tudással meg nem közelíthető, léte emberi értelmünkkel fel nem fogható". Nyilvánvalónak kell lennie, hogy egy ilyen entitásra vonatkozó kérdés contradictio, a magunk által a definícióban áűllított episztemológiai korlát meghágása.
A "mi a lét értelme" kérdésnek és leágazásainak hasonló definíciós és mélyen petitio principii típusú bajai vannak. Még mielőtt a választ keresnénk, itt is meg kell viuszgálnunk, kifejezhető-e egyáltalán szemantikai-logikailag érvényes módon a dolog. És a sejtésem az, hogy nem.
A bizonyposságom meg az, hogy metafizikusok és a pszichobiznisz ezredévekre visszanyúlóan körmönfont szolgáltatói ezt pontosan tudták, és szerkesztési alapelvként alkalmatzták is. A jelenkor értelmiségi diskurzusában is számtalan olyan kérdés van, amelyről ordít, hogy úgy van szerkesztve, legalább félig tudatosan, hogy megválaszolhatatlan legyen, és a célja éppe e diskurzus perpetuálsáa, szakértői pózban tetszelgő interpretátorai társadalmi elfogadottságával és stallumaival együtt, jóhiszeműbben szólva pedig a létkérdésekként érzékelt érzelemnyilvánítások adta nemes borzongás megzengetése.
Én is tudok neked tíz per alatt olyan tízsoros szöveget generálni, amely éppígy borzongat, a mély értelem sejtelmét hordozza, de semmi értelme sincsen azon túl, amit sejtet.
Szubtilisebben magával a lét állításának vagy tagadásának nyelvi reprezentációjával általában is vannak gondok, ennek hosszú irodalma van, én itt illusztrációképen (és természetesen nem magyarázatként) arra az érdekességre utalok, hogy (a magyartól eltérően) az indoeurópai nyelvek többségében a puszta lét nem állítható a létigével, hanem csak valamely körülírt, reflektált, másodlagos ige segítségével, illetve üres adverbiális mozzanat mellérendelésével (there is).
Es gibt G-tt., nem *G-tt ist., There is truth on earth, nem *Is truth on earth. B-g susestvuet, nem B-g est.
Ez persze csak afféle mélyértelmű illusztráció.
A kuruzsló leírásával kapcsolatban pedig azt kifogásoltam, hogy nem jelölöd a különbséget aközött, amit egy klinikai orvos ír úgy le, hogy "a beteg ettől és ettől a kezeléstől meggyógyult", illetve aközött, amit a kuruzsló. Itt az oksági viszonnyal való játszadozás történik, és nyilvánvaló, hogy olyan eljárásokkal kapcsolatban, amelyek megengedik az oksági viszony igazolásába a nem detektálható és predikítv erővel nem rendelkező addicionális okszerűségek ("nem hitt benne") véleémét, nem használható ugyanabban a jelentésben.
Csak egy metaforikus jelentésben, aminek azonban a formai azonosság ellenére semi köze nincsen a klinikai tesztek nyomán kimondott, önmagávban persze szintén soha nem egészen kifogástalanul kóser kauzális állítással.
Az előzetes nyelvi "normakontroll" azonban megment bennünket attól, hogy uyganolyan státuszúnak gondoljuk el a kettőt. És akor már mindenki eldöntheti, hogy orvoshoz, vagy tűzcsinálóhoz megy, mert fogja tudni, hogy a kettő állításai léányegük szerint nem azonos természetűek.
A nyelv mindenki számára felállítja egyazon csapdáját; a jól
járható tévutak hatalmas hálóját. És elnézzük, ahogy egymás után ballagnak az emberek
ugyanazon az úton, tudjuk már, hol fognak most elkanyarodni, most továbbmenni, anélkül,
hogy az elágazást észrevennék, stb., stb. Tehát táblákat kell kiraknom mindenhová"
W
Az alapkérdés az volt, hogy mivel a módszertanunk elfogadása axiomatikus, arra van-e eszközünk, hogy "alternatív" módszertanokat kritizáljunk (az én c) kategóriám).
Ezt a kérdést értelemszerűen, a petitio principii elkerülése miatt csak úgy vizsgálhatjuk, hogy kibújunk a módszertan alól (felfüggesztjük az érvényességét a kérdés megvizsgálásához, ahogy Te mondtad).
Ha pedig kibújtunk, akkor eleve mit jelentenek a "hibás premissza", és a "logikai hiba" fogalmak? A(z általunk elfogadott) logikai is csak egy axiomatikus eleme a módszertanunknak.
Ezek a rendelkezésre álló módszerekkelszándékosan megoldhatatlanná formált kérdések
Az általunk elismert rendelkezésre álló módszerekkel, persze. De azt vizsgáljuk, van-e kapaszkodónk bírálni az egyéb módszereket azon kívül, hogy erős hittel hiszünk a mi módszertanunkban (amiben egyébként én is maradéktalanul hiszek), és onnan támadjuk ezeket, ahogy valójában most Te is teszed. Ez nem baj, csak legyünk tisztában azzal, hogy alapjábanvéve ez is hit alapú. Vagy nézzük meg, van-e valami alapunk kritizálni a módszertanunk felfüggesztésével.
Az egyik az, hogy az úgynevezett csak vallás által megválaszolható kérdések re adható egyáltalán bármilyen válasz, a nyelv nem visszaélésszerű használatával
Hogyne lenne adható. Felveszed axiómának pl. Isten létezését, és teljesen formális válasz adható a kérdésre. Egy falszifikálhatatlan állítást ráadásul teljesen konzisztens módon beilleszthetsz bármely axiómarendszerbe. Nézd a dolog például ott is zűrösödik, hogy a kontinuum-hipotézis sem falszifikálható, és mégis praktikus néha pro, néha kontra felvenni az axiómák közé, és mégse mondhatjuk, hogy a matematikus nem tudós, vagy a konklúziói "tudománytalanok" lennének, amikor ezzel játszik.
Egy hibás premissza és abban egy flagráns logikai hiba áll véleményeid mögött.
Az egyik az, hogy az úgynevezett csak vallás által megválaszolható kérdések re adható egyáltalán bármilyen válasz, a nyelv nem visszaélésszerű használatával. Azaz hogy a metafizikai tartalmak valójában formájuk ellenére nem értékelhetők kérdésekként és nem állításokként. Pusztán a nyelvi felszín láttatja így. Ezek a rendelkezésre álló módszerekkelszándékosan megoldhatatlanná formált kérdések: voltaképpen egy életérzést hivatottak sugallani, időben kádenciát adni neki, a meditáció obektumaiként.
A másik, hogy a nem falszifikálható módon felépített rendszereknek lehet ugyanolyan státuszó kimenete, mint falszifikálhatóaknak.Azt a hibát követed el, hofy felfüggeszeted a módszer érvényességét, a konklúziót viszont összevethetőnek tartod a módszeres falszifikálás kimenetével.
Úgymond, a sámán nem a statisztikára épít, hanem a maga lelkéből lelkedzi azt ítéletét, esetleg ellenőrizhetetelen és vitiosus feltételek utólagos beiktatásával, hogy hát biztos nem hitt eléggé a dologban a sajnálatos véget ért páciens. Na most ezzel semmi bajom, folkolrisztikus vagy metafizikai alapú eljárásként, csak akkor ne mondjuk azt, hogy a sámán gyógyította meg a beteget. Ne emeljük át az ő vélelmét a magunk rendszerébe, ahol a "meggyógyítás" oloyan ítélet, ameélynek jól ismert szigorú feltételei vannak.
Egyszer valaki már szentül meggyőződött arról, h pusztán koncentrálással képes arra, h az ujjaival formázott gyűrűbe belógat egy fonálon csüngő tűt, és akkor az lassan elkezd köringát játszani. És tényleg, működni tűnt, amikor kérdeztem, h van-e szerepe annak, h a fonal hol van felfüggesztve? Válasza: nincs. Akkor jó - mondtam én - tegyük a fonalat az asztal szélére, persze azért a keze, ami eddig tartotta, megérintheti. Habozás nélkül belement, nagy volt a meggyőződés:-), de ekkor már nem volt köringa jelenség!:-) Vagy 20 percig bűvölte, aztán feladta!:-)))
Kicsit kiakadtam egyébként (gondolom látszik). Elég sok ilyen ezo-vitánál jön ez a "de te nem is tapasztaltad, nem láttad" stb. szöveg. Mint most, amikor emsworth olyanokat írt, hogy meg akartam mondani neki, mi volt a filmben, amit ő látott, én meg nem.
Jó lenne, ha néha a tisztelt ezohívők a fejükbe vennék, hogy:
a) a személyes tapasztalás nem garancia semmire, no pláne az emlékezetbeli felidézés nem az. Még inkább, ha eleve már az eseményt is közvetítőn (filmen) keresztül kapta, amit emlékezetből idézett fel, illetve saját bevallása szerint se látta az elejét.
b) engem nem az érdekel, amit a filmben mutattak, hanem az, ami az adott eseménynél történt. Ezt más forrásból is rekonstruálhatom, nem kell nekem konkrétan az és csak az a film, mint az igazság egyetlen letéteményese, vagy nem kell nekem szó szerint benyalnom xy szóbeli, emlékezeten és hitelvein keresztül torzított beszámolóját.
c) ha még azt is találom (ami megtörtént), hogy a filmről alkotott beszámoló is bűzlik, akkor még kevésbé kell az egészet benyalnom kritikátlanul, csak mert a nagy XY "látta", én meg nem.
Ráadásul a film megnézése teljes egészében igazolta az összes fenntartásomat, az eseményről alkotott rekonstrukciómat pedig csak abban módosította, hogy tényleg volt egy felsült első radaros és egy varázsvesszős is (aki nem mellesleg emsworth beszámolójával ellentétben ugyancsak felsült), akik azonban a lényeg szempontjából epizódszereplők voltak.
Ezt a sok mindent persze most nem neked írom (bár a hozzászólásod apropóján), hanem emsworthnek (és az összes többi ezohívőnek, aki személyes "élményét" lengetve parádézik), reménykedve, hogy talán egy kicsit magába száll... bár lehet, hogy hiú remény. Meg azért, mert egy kissé kiakadtam az emsworth tanúsította hozzáálláson.
A "hívők" veszélyesek.:-) Egyszer egy híres csillagász is megírta, hogy ismeretterjesztő előadása végén, ahol arról esett szó, hogy milyen törvények - és kevéssé az isteni akarat - "mozgatják" a világot, a hallgatóság egy tagja megköszönte neki, hogy elmondta, milyen fontos az isteni beavatkozás.:-)
Az pedig egyértelmű volt (a varázsvesszős maga mondta), hogy ő nem tudja, hol van, csak hogy szerinte itt meg itt meg itt (egy csomó ponton) van valami a földben, de explicite kijelenti, hogy ő nem tudja megmondani, mi az... Elég biztosra ment, mert utána bármit találnak, tuti rá lehet fogni, hogy "ja, hát ott meg az volt". Nagyon csalódott képet vágott emiatt a régész, látni kell a filmet. Meg a varázsvesszős pofát, amilyen ártatlan hittel magyarázza a semmit :)
Egyénként szigorúan véve persze "talált", mert picike darabok rögtön az aszfalt alatt szanaszét voltak belőle mindenfelé.. pár centis csövecskék meg hasonló... úgyhogy emsworth kellő motiváltsággal továbbra is megnyugtathatja magát, és hihet nyugodtan...
Azért kicsit kiakadtam azin, milyen féloldala tájékoztatást adott, és pont az ellenkezőjére fordította azt, ami a filmből kiderült. A varázsvesszős ember pont úgy dolgavégezetlen ment el, mint az első radaros. Nagy dolog volt számukra Malcolm Weasle radarja, és a filmben el i hangzik, hogy ott ásunk, ahol "Mal" megmutatta... szóval nem a vesszős alapján ástak, akkor vagy tucatnyi ponton kereshettek volna. Az meg tényleg lenyűgöző, mutatják a második radar alkotta térbeli képet, a motorblokk alakja teljesen kivehető.
vasárnap délben ismételték a NatGeo-n az "Egy vadászrepülő nyomában" c. filmet, aminek kapcsán emsworth-szel vitánk támadt. Felvettem, megnéztem.
Persze sok minden volt a történelmi háttérről; ezeket kihagyom. A lényegre térve:
Chris Bennett a helyet régi fényképek analízisével találta meg. A gond nem ez volt, hanem az engedély megszerzése. Azt csak akkor adták ki, ha igazolni tudja, hogy tényleg ott van: vagyis találtak fémet!
Az elsőnek felkért radaros nem talált semmit, ekkor Bennett valóban felkért egy varázsvesszős embert. Aki kb. fél-egy méteres távolságonként kis fehér krétajeleket tett az aszfaltra, és közölte, hogy "ott, azokon a helyeken van valami, de nem tudja, mi", mégpedig mindegyik helyen van valami! Na most ennek a találati valószínűsége ugye meglehetősen magas, bár az egyik jel a film kommentárja szerint tényleg közel volt, na de honnan lehetett tudni, melyik? Maga a varázsvesszős ember is megszólalt, elmondta "a testem rezonál a földsugárzásra" hablatyot, és közölte, hogy nem tudja, mi van az egyes keresztek alatt, csak hogy ott van valami. Mellesleg pár m-es pontossággal tudták már, hol van a fényképek alapján, eleve csak ott kerestettek.
A régész nagyon csalódott képet vágott az egész alatt, és egy másik pasival sugdosódtak. Nem is kaptak ennek alapján engedélyt.
Szóval eddig emsworth beszámolója majdnem OK, azt leszámítva, hogy a varázsvesszős ember sem ment semmire. Nem annak alapján találták meg és kaptak engedélyt!
Ezután hallottak a Geofizz új radarjáról, és megkérték Malcolm Weale-t, aki második nekifutásra (növelni kellett az intenzitást az elsőhöz képest) megtalálta a motorblokkot egy vízcső alatt, mág 3d képet is adott róla, pontos mélység megjelöléssel (ha jól emlékszem, 2 és fél vagy 3 és fél méter, most nem emlékszem, melyik). Értjük? Pontos koordinátákat, plusz 3d képet a talált fémtárgyról.
Ezután már kaptak engedélyt, felmérették a vízcsöveket. Sajnos az ásás négyszögét át kellett helyezni egy fővíznyomócső miatt, amivel nem voltak boldogok, mert az új négyszögnek a szélére esett a megjelölt hely. Rögtön találtak is darabokat az aszfalt alatt, kis csöveket stb.
Aztán beleütköztek egy váratlan betoncsőbe (ezt nem mutatta a detektor, nem volt benne fém), ez útjukat állta, de átvágták, (szerencsére nem volt benne víz) és folytatták. Pontosan ott került elő a motor, ahol Malcolm Weale radarjával jelezte, egy vízcső alatt, amit ügyesen megkerültek. Volt nagy öröm, megtalálták a botkormányt is, amit Ray Holmes (az egykori pilóta) könnyes szemmel szorongatott.
Megjegyzem, a Geofizz sem azért kellett, hogy tudják, hol ássanak (a négyszöget már kijelölték, illetve vízvezetékek miatt némileg aztán máshova tolták), csak hogy nem ásnak hiába, meg hogy kapjanak engedélyt...
Szóval emsworth, mars a mea culpába! :) Ugyanis enyhén szólva "you were economical with the truth", ha érted, hogy ez mit jelent. "Nem fedted fel az igazság valamennyi rétegét", mert akkor kiderült volna, hogy a varázsvesszős emberrel sem mentek semmire, csak az újfajta radarral. Ami mellesleg azonnal 3D képet adott a motorblokkról, ezen túl pontosan megjelölte a helyét. Egy helyet, nem méterenként picike x-eket az aszfalton!
Emsworth vagy hazudtál, vagy enyhén szólva "motiváltan" emlékeztél. Az utóbbi esetben nem a tévedés róható fel Neked, hanem az, ahogy utána azoknak támadtál, akik a film megnézése nélkül is ki tudták deríteni, ki találta meg és hogyan a roncsot. Hivatkozásod ellenben a szokásos duma: "be akarták magyarázni nekem, mint láttam a filmen".
A fenéket. Nálad tapasztaltabb és képzettebb emberek némileg többet tudnak az emlékezet hibáiról, többek között ezért nem fogadunk el személyes beszámolót kontroll nélkül a tudományos munkában. Nem fogadjuk el az úgynevezett tanúsított érvényességet sem (nézz utána, mi az, érdemes okulni, legalább nem dőlsz be a következő fogyókúra vagy hitelreklámnak). Talán egy kicsit több tájékozottság birtokában kevésbé nagy mellénnyel szidnád a "őket" (akárki is ezek, gondolom, Nálad az ún. "hivatalos tudomány képviselői" meg azok a fránya "szkeptikusok").
Nem teljesen értem, hogy mi itt a probléma. A vallás alapvetően sose akarta megmondani, hogy hogyan mozognak a bolygók. (magát a tudományt, vagy annak kezdetleges formáira persze ráhatott, de ma is erősen ráhat a világnézet és a társadalmi elvárás a tudományra). Megintcsak populáris tévhitekkel szemben Galilei korában sem volt szó arról, hogy a püspökök köldöknézéssel tippelték volna meg, hogy hol lesznek a bolygók holnap, hanem szépen megnézték Tycho Brache táblázatait, amik bizony teljességgel tudományos alapúnak tekinthetők (megfigyelés, modellezés, predikció, stb.) Konkrétan persze geocentrikusak, de attól még Galilei modellje egy milliméterrel sem adott jobb predikciókat. A vita éppen arról szólt, hogy két ekvivalens modell közül (ami ugyanarra az eredményre vezet), miért az egyiket és miért a másikat kell választani. Ez metatudományos probléma, és akkor még az Occam borotvája elv nem volt elfogadott, ez a vita -- ha a felek nem is tudtak róla -- épp erről az elvről szólt.
Az hogy aztán a tudomány az Occam borotvája mellett tette le a pálcát (képzavarok rulez!), az ugyanolyan hit, hogy ez a legcélravezetőbb dolog, mint az egyház álláspontja, hogy jobb volna annál a modellnél maradni, ami meghagyja az embereket abban a hitben, hogy a világ közepén élnek, és nem valami vacak galaxis valahanyadik sárgolyóján.
Most részletkérdés, hogy a Vénusz fázisait látta-e Galilei, vagy nem, természetesen az is összeegyeztethető a geocentrikus világképpel, csak a Vénusznak keringés közben a Napot is körbe kell hurkolásznia, ahogy látszólagosan jár a Földről nézve (és általában, az eddigi ismereteink alapján áttranszformálhatjuk az összes törvényt geocentrikusra, posztulátumnak kinevezve az így kapott bolygómozgások (cikloisok) törvényszerűségeit, a Coriolis erőt, stb. és ezekhez a posztulátumokhoz az empírium útján is el lehetett volna akár jutni.)
Az egyetlen ok, ami a heliocentrikus modell mellett szól, az az, hogy kevesebb és egyszerűbb axiómából indul ki (kevesebb információval leírható modell). Hogy ezt célszerű választani, az a tudománynak merő axiómája.
Nos, a kitérő után visszatérve a kérdésedre, természetesen tehát ez (bolygók, autó, fény) régóta a tudomány területe. Abban a világban is, ami csak 10 perce van, csak úgy néz ki, mintha régen lenne, abban is olyan, mintha a tudomány eredményei ott lennének, és ebben is a tudomány illetékes a bolygómozgások (autó, fény) ügyében.
Nem illetékes, illetve nem csak a tudomány illetékes tehát:
- részben a saját axiómáinak meghatározásában (tudományfilozófia)
- a tudomány alkalmazási területeinek kijelölésében (mire használjuk a kíváncsisággal megszerzett tudást?). Itt is újabb axiómák felvételéről van szó -- amik különböző, akár egymással ütköző célokat is kitűzhetnek. pl. hadtudomány/orvostudomány agrártudomány/környezevédelem
továbbá tudománnyal egyáltalán nem kapcsolódó területeken, pl.
- én most akkor dugjak meg minden nőt, aki szembe jön (hiszen az evolúció, a biológia, a szexuális drive megértése nem mondja el, hogy akkor ezzel mit kezdjek); tehát például igen, az erkölcs, a viselkedés, a világhoz való hozzáállásom kérdésében
A túldramatizált hipotézisedre azt tudom mondani, hogy persze felvehetünk egy akár ilyen vallást, ami ezt állítja, és ez teljesen összeegyeztethető a tudománnyal. Ez a vallás csak abban foglal állást, hogy a világ 10 perce keletkezett, de úgy, hogy minden információ benne úgy lett inicializálva, hogy olyannak tűnik, amilyennek. Ez egy axióma, és nem vezet semmi ellentmondásra, amúgy mont a gödeli G állítást, hozzátehetjük az axiómarendszerünkhöz. A tudomány meg elmondja, hogy milyennek tűnik a világ. Persze a tudomány mindig úgy fogalmaz, hogy a világ ilyen, meg olyan, de ezalatt, aki tudja a tudomány, a valóság és a modell viszonyát, azt érti, hogy ezen hipotézisek modelljeivel jól leírható módon látszik viselkedni.
Az jó kérdés, hogy akkor megválaszolja-e a nők megdugásával kapcsolatos kérdésemet ez az axióma, azt gondolom, hogy nem, ezért ilyen vallásoknak sok értelmük, és memetikai életképességük nemigen van. Az, a vallás persze, ami azt mondja, hogy a pokolra kerülök, az persze megválaszolja ezt a kérdésemet. És természetesen ateistaként is fel lehet venni axiomákat, amik megválaszolják az ilyen kérdéseket. Valahogy én is viselkedem, és eldöntöm ezeket a kérdéseket, tehát ha máshol nem, maguknak a kérdéseknek a szintjén megvannak a magam axiómáim. Miért baj az, ha másnak ezek az axiómák valami vallás formájában jelennek meg?
Amíg kulturális és tudásbéli különbségek lesznek az emberek között, illetve amíg életük során találkoznak az emberek olyan helyzetekkel, amit megoldhatatlannak tartanak, addig lesz vallás.
