ECho TV-n, Pörzsölőben megint alakítanak... Jézus, a pártus herceg után kiderült, hogy Buddha is tulképpen Buda... már várom, hogy Mohamedre mikor mondják ki a magyar verdiktet...
"Az indiai madrasi 3. régészeti keleti konferencia (1926) fokozott érdeklôdéssel tàrgyalta a fôtémaként szerepelt indiai hun-problémàt, megàllapitva töbek közt, hogy azok a fehér-hunok, akik Atilla idejében Perzsia hatàrànàl laktak, akik közé hàzasodott Atilla legkisebb fia...ezek a transoxaniai (korozmiai) fehér-hunok foglaljàk el a Kr.u-i V.sz.utolso negyedében Eszak-Indiàt és uralkodtak ott India 40 fejedelemsége fölött. Fejedelmüket Toramànànak hivtàk...A Perzsia hatàràn tartozkodo hunok fejedelmét ebben az idôben perzsiai adatok szerint Khusnavàznak hivtàk. Az emlitett két név ugyanannak az egy személynek a nagylelkûsége magasztalàsàra szolgàlt.... Ezeknek az indiai fehér-hunoknak az elôkelô törzsei összehàzasodtak a zarathustrai vallàson levô szasszanida kiràlyok csalàdjaival. Vallàsuk àt volt itatva a manicheizmussal is és a Baktria területén ekkor még mindig érvényben volt, sôt ezidôben uj viràgzàsnak örvendett Mazda-tisztelô Zarathustraizmus vallàs elveivel, ugyhogy az indiai fehér-hunok vallàsa ezidôben Mazda (Ahuramazda) tisztelet vallàsa volt és hogyha nem is a szo szoros értelmében vett tiszta zarathustraizmus, de igen hasonlo ahoz... A fehér-hunok leghatalmasabb indiai uralkodoja, Toramàna hun kiràly fia, India Atillàja, a nagy Mihira-Gula (szankszkrit àtiràsban Mihira-Kula) nevében ott làtjuk a Nap géniuszànak, Mithrànak indiai névformàjàt (Mihir) és a régi magyaroknàl is hasznàlatban volt Gula, Gyula név jelzést. Mihiragula Indiàban a külsô szertartàsba merült buddhizmusnak volt az ostora, ugyhogy harcai soràn közel màsfélezer buddhista klastromot és kb. 1 M embert pusztitott el, mignem maga is màglyàra lépve, tûzhalàllal vetett véget életének. Feltûnô jelenség, hogy a fehér-hunok India buddhistàival szemben türelmetlenek voltak. Amiképpen a két vallàs, a zarathustraizmus és buddhizmus màr alapelveiket illetôleg is éles ellentétben àllanak egymàssal, t.i. mig ez a reàlis élettôl valo visszavonulàst, addig a zarathustraizmus az életben valo odaado hatvànyozott munkàlkodàst hirdet – ugyanugy kerülnek az Avasztàt képviselô hunok a buddhizmus hiveivel és az ôket pàrtfogolo Yüe-tsi hunokkal (Indoskythàkkal) szembe...."
En ezekbôl nem annyira azt veszem ki, hogy zsarnoki természete miatt (ahogy Aradi gondolja) üldözte volna a buddhizmust, hanem a két vallàs összeférhetetlensége miatt "ostorozott". S ebben az esetben - mint a késôbbiek folyamàn is a történelemben -, a testvérharcok is gyakoriak és véresek voltak.
Putthujjana, aki elég jòl ismeri a Théravada buddhizmust (Sri Lanka) a 160.hsz.-àban föltett egy linket, ahol meg lehet hallgatni ezeknek az imàtkozàsàt. Hàt én màsodszori meghallgatàsra sem hallok benne "h" hangot... Ugyhogy ez nekem Buda, legfeljebb Budda.
Ezen kivül lehet vitatkozni azon, hogy ugyanazt jelentik-e: "szkita - shakya - szaka" szavak?
Putthujjana àllitàsa szerint a "manistream buddhista tudomàny" nem tartja azonosnak, a te forràsod (Li Po szo)igen és az a honlap, ahonnan én kivettem egy idézetet (Nicsinyo 158.hsz.) szintén igen. Ugyhogy mindenki azt fogad el, ami neki elfogadhatòbb.
"A hunok viszonya keleten a buddhizmushoz meglehetősen ellentmondásos volt"
Hovatovább bizonyos analógiák fényében ,osztoznom kell eme véleményedben! :-)
Azért persze a "Buda" nevű Attila-báty idejében és birodalomterületén épülő óriás-Buddha szobrok eléggé szembeötlően eme megnevezett hun buddhistaságára enged következtetni, nem így van-é bagatur1 uram?!?! :-)))
Ez azonfelül NEM is nyelvészeti, "h betü és hehezeti kérdés" hanem ez i.sz.2001-ben tálibok által szétágyúzott Shakyamuni szobrok tanúsága. Kő.
(( Zárójelesen szinte offtopik kifejtem egy gondolatom: A fenti félmondatomban emlitett analógia pedig ez: Nézzük a sokkal kisebb sivatagi nomád nép , a zsidók viszonyát a kereszténységhez: Bámulatos-é vagy sem, de amaz is ellentmondásos volt. :-) ))
Takashi Osawa: Kulturális kapcsolatok a buddhizmussal a Hindukush hegység környékén, a Fehér Hyon országának (az Eftal Kaganátus) uralkodása alatt, a Kr. u. 5-6. században
elhibázott volt tán ez a kijelentésem a feketéről-fehérről.
Oda se neki. Ez legyen a legkevesebb.
Esetleg talán azt is kifejti, elmondja valahol Fehér ARADI Éva hogy a hun Buda évszázadában milyen emlékeket ápoltak a bamijáni óriás-buddha-szobrot építők a megelőző korokból? Vallási hitbel kérdésekre is kitér?
Régen olvastam a munkáit, de ilyenre nem emlékszem.
A Shakyamuni Budha elnevezés ugyanis - ahogy leginkább nevezik e tanrendszer alapítóját - valójában a "Szkíták Bölcse, a Megvilágosult" ("shakya"=szkíta, "muni"=bölcs, vagyis szankszritul a "Shakya-muni" a "szkíták bölcse", míg "budha" a "megvilágosult") jelentéssel bír. A buddhizmust megalapító, a Shakyamuni vagy Buddha címmel felruházott Sziddharta herceg ugyanis az Indiában megtelepedett szkíták királyi törzséből származott.Figyelemre méltó tény az is, hogy nem csupán a szanszkrit, hanem a japán Buddha elnevezésben is egyértelműen tükröződik a szkíta jelleg. Hiszen a Buddha jelentéssel bíró japán "Ó-saka-szama" szóösszetétel szó szerinti fordításban az "Ő-szkíta-felsége" jelentéssel bír. Kívánatosnak tűnik tehát nyomatékosítani a Buddha elnevezéssel kapcsolatosan nem csupán annak szkíta jellegét, de azt is, hogy az eredeti szankszrit kiejtés szerint "buda", "budda", legfeljebb gyenge "h"-val ejtett "budha", és semmiképp sem "budhha", ahogy azt pl. Magyarországon ejtik. A magyarban általánossá vált "budhha" kiejtés elhibázott, hiszen míg a francia "Bouda"-át ír és "budá"-t ejt, addig az olasz, spanyol és portugál nyelveken mind a kiejtés, mind a hangérték azon "Buda", amely híven tükrözi az eredeti szankszrit hangértéket. Vagyis kívánatos lenne azt magyarul is így írni és ejteni.
Remek helyesbbítés köszönöm ; elhibázott volt tán ez a kijelentésem a feketéről-fehérről.
Esetleg talán azt is kifejti, elmondja valahol Fehér Éva hogy a hun Buda évszázadában milyen emlékeket ápoltak a bamijáni óriás-buddha-szobrot építők a megelőző korokból? Vallási hitbel kérdésekre is kitér?
A legújabb tudományos kutatási eredményeket bemutató tanulmányok gyűjteménye ez a hiánypótló kötet, amely a történelem, a régészet, a művelődés és a nyelvészet témakörében jártas, neves magyar és külföldi (mongol, török, orosz, holland, azeri, japán, kínai, kazak) szakemberek közreműködésével készült. Mind térben, mind pedig időben átfogó képet kapunk elődeink, a hunok életéről - számos tudományos ténnyel alátámasztva.
480 oldal ára: 3990 Ft
-------------------------------------------------
Aradi Éva: EGY SZKÍTA NÉP: A KUSÁNOK A Hold fiainak története
Aradi Éva a 2005-ben megjelent, nagysikerű A hunok Indiában című könyve folytatásaként most a heftaliták részbeni elődeit, a kusánokat mutatja be. A magyarokkal is rokonítható, belső-ázsiai kusánok Kr.u. 300 évig hatalmas, virágzó birodalmat hoztak létre, mely legnagyobb királyuk, Kaniska alatt a Római és a Pártus Birodalommal vetekedett. Hiánypótló, összefoglaló mű - Patrubány Miklós előszavával.
216 oldal - ára: 2500 Ft
---------------------------------------------
Csornai Katalin: A DUNHUANGI SZIKLATEMPLOM MANICHEUS KÉZIRATTEKERCSEI
A manicheizmus egykoron a legnagyobb világvallás, a fény vallása volt. Egyes vélemények szerint a honfoglalás előtti magyarság szintén a manicheus kereszténységet gyakorolta. Könyvünk a napjainkig fellelt, 8-9. századból származó kínai nyelvű manicheus szentiratokat szöveghű fordításban tárja az olvasó elé.
Az azeri akadémikus és magyar kutatótársa, aki több mint 3 évet töltött Azerbajdzsánban, egy történelmi jelentőségű felfedezést tett: ez maga a "hiányzó láncszem" őstörténetünkben. Mi történt a "szavárd-magyarokkal" a XIII-XIV sz-tól? Hogyan kerültek magyarok már 750-ben Azerbajdzsánba? Mit rejt az ősi derbenti forrás, a Derbendnáme? Van-e kapcsolat Dagesztánban a hunok és a magyarok között? Ezekre az alapvető kérdésekre keresi és adja meg a választ a két kutató, miközben számos FF képpel és 16 színes oldalon mutatja be Azerbajdzsán kultúráját, középkori városait, régészeti leleteit és antropológiáját. A hiteles magyar őstörténet iránt érdeklődők számos tudományos újdonságot találnak ebben az átfogó műben.
230 oldal - ára: 2750 Ft
------------------------------------------
Aradi Éva :A HUNOK INDIÁBAN A heftaliták története
A hunok történetét sokszor, sokan és sokféleképpen megírták már - egyről azonban valamennyi megfeledkezett: a fehér hunokról, (szanszkritul: heftalitákról), akik a történelemformáló népvándorlás során leszakadtak a nyugat felé tartó hun tömegekről.
"A fehér hunok szerinted Shakyamuni életében jutottak el Indiàig? vagy késôbb?"
A Shakyamuni , a történelmi a nagybetüs "Buddha" a Krisztus előtti 5-6 században élt.
A fehér hunok (keleti hunok) Attila hunjaival (fekete hunok) közel egyazon időben, Kr.UTÁNI. 5. században jutottak India Észak-nyugati hatalmas területeire, és a hatalomban jelen is voltak ott 100-150 évig .
Azért tudjad hogy a fehér-hun -- fekete-hun felosztás égtájakra, keletiekre és nyugatiakra utal, az indoszkiták viszont korábbi kor fiai.
Halkan, de erőteljesen jegyzem meg: nem függ össze a kettő.
Az etnikumok égtáii elhelyezkedésének SZÍN azonosítása --- egyébként nagyon logikus és viszonyításnál FIX pozíciót képes jelezni --- jóval régebbi még az indoszkítáknál is.
Az indoszkíták / yuechik/ nem mások, mint a Kr.e. 100 - Kr.u. 100 között uralkodó KUSÁNok, akiket voltaképpen a heftaliták követnek....
Kikkel álltak rokonságban és kiknek léptek örökébe a heftaliták Baktriában és Indiában? Mértékadó tudósok, mint pl. Stein Aurél is és Bárdi László is azt vallják, hogy a da-yuechi, azaz a nagy yuechi néppel, azaz a nép öt törzsét egyesítő kusán törzzsel, akiket a görögök „indo-szkíták”-nak neveztek, s az indiai történészek is átvették ezt a megnevezést. A kusánon kívül a másik négy törzs neve a következő: szakaraul, paszian, tokhár /ez a türk név változata/ és ászio. Az első törzs nevének szanszkrítul van értelme: szaka=szkíta, raul=király /a rao szó változata/, tehát „szkíta király”, vagy „királyi szkíták”? Mégsem ez a törzs került ki győztesen, hanem a már említett kusánok. A yuechik Kína észak-nyugati határvidékéről származtak, majd Kr.e. a 2-ik században az Oxuszig vonultak, s elfoglalták a folyótól délre eső területeket, utána az addig görög fennhatóság alatt álló Baktriát, s a Kabul folyó völgyét. Kb. Kr. e. 25-ben pedig India északi, észak-nyugati területét. Ettől kezdve jelentős tényezőkké váltak a térségben.
A heftaliták is két fő etnikumot alkottak, ami a mai Indiában is nyomonkövethető, az ottélők "emlékezetében" is.
A RADZSASZTÁN --- a RÁDZSÁK = KIRÁLYOK és a MAHA-RÁDZSÁK = NAGY-KIRÁLYok országa, valamint a GUDZSARAT: a királyi pásztorok országa.
Stein említi, hogy érméik nagy száma és az ábrázolás gazdagsága mutatja: a görögöktől átvették a mintát, de már a saját uralkodóik szerepelnek ezeken. Az érmék egyik oldalán az uralkodók nevét szanszkrít írással jelölték, míg a hátlapon göröggel, s a királyoknak is még görög végződésű nevük van, ezeket le kell fejtenünk a feltehetően türk tőről, s így valószínűleg a következő neveket kaphatjuk a korai fejedelmeknél: Kozolakada, Omokada, valamint Kada. Omokada neve mellett már a büszke „királyok királya” cím jelenik meg görög nyelven és írással. Ábrázolásuk hasonló, mint a későbbi heftalita királyoké: subához hasonló kabát, csizma és kucsma, tipikusan közép-ázsiai öltözék; szokatlan lehetett az indusoknál ez a megjelenés. A fenti három uralkodó leszármazottai már eredeti - és nem görögös - nevükön említődnek mind az érméken, mind Kalhána Rádzsataranginíjében, ahol úgy szerepelnek, mint Kásmir régi uralkodói. Huska /ind források szerint Huviska/, Huska /róla más forrás nem szól/ és Kaniska, a legismertebb és a legnagyobb kusán uralkodó. Kalhána szerint mindhárman a Turuska, azaz a türk törzsből valók. Kaniska neve mellett a kötetben a szanszkrít Rao Nano Rao cím szerepel, ami Stein szerint a perzsa „sahan-sáhi” ind változata, azaz a „királyok királya”. Rao, Raul, Rádzsa, Rawal, Rávat - mind uralkodót jelentenek és a mai Radzsasztánban is mindegyik néven találunk kisebb-nagyobb fejedelmeket /természetesen a függetlenség kivívása óta csak protokoláris szerepük van, de a nép tiszteli őket/.
Még a Kaniska érméken is sok a perzsa és görög-római hatás, s az érmék egyik oldalán görög írással perzsa nyelvű a szöveg, mint később a heftalita Mihirakula pénzeken. A kőfeliratok azonban már szanszkrít vagy prákrít nyelven íródtak. Huviska, de elsősorban Kaniska nagy patronálója volt az akkor Indiában legnépszerűbb vallásnak: a buddhizmusnak. Emellett azonban sok emléket, szobrot állíttatott a hinduizmus Nyugat-Indiában a mai napig is jelentős irányzatának: a sívaizmusnak.
Kaniska sok buddhista szentélyt, sztupát, kolostort építtetett, s ő tartotta meg Kásmirban a buddhista egyház harmadik zsinatát, mely végleges formába öntötte a Tripitaka /”Hámas kosár”/ kánonját, azaz a szerzetesi élet szabályait, Buddha beszédeinek gyűjteményét és a Tan filozófiai tételeit. A feliratok és pénzérmék lelőhelyei azt bizonyítják, hogy a kusán uralkodók birodalma magába foglalta Baktriát, Gandhárát, India északi és középső részét Benáreszig és a legendás Malvát. Pontosan ezeket a területeket hódították meg néhány évszázaddal később a heftaliták.
Huviska Kaniska utóda, valószínűleg fia volt, aki a Kr. utáni 2-ik század elejétől uralkodott. Stein szerint a sakábd, azaz a „szkíták szerinti” és a Kr.u. 78-tól számított egyik ind időszámítás nem fedi egészen Kaniska uralkodásának kezdetét, de az indiai történészek állítják, hogy ekkor kezdődött a kusán király uralkodása Indiában.[3] Huviska utódai fokozatosan északra húzódtak vissza, s a 4-ik században a Gupta uralkodóktól vereséget szenvedtek. Visszatértek arra a vidékre, ahol uralkodásuk elkezdődött: Baktriába. Itt találkoznak nem sokkal később a Stein szerint velük rokon néppel, a heftalitákkal, akiket „kis yuechik”-nek neveztek a kínai források. Az indiai történészek szerint azonban ez a tény nem bizonyított.
Kezdetben én sem akartam elhinni ezt a rokonságot. Nem azért, mert a heftaliták az Oxusz völgyében és Baktriában történt megjelenésük után vereséget mértek az ott megtelepedett és virágzó kis államokat létrehozó kusánokra és délebbre, Gandhárába űzték a fejedelmet. Mellesleg, mikor a heftaliták indiai uralma végetért és egy részük északra menekült, visszakapták ezt a legyőzetést, bár sokan közülük letelepedtek a Sáhik által uralt Baktriában és idővel megbékéltek egymással.
Az, hogy ez a türk faj állandóan háborúzott egymással, nem volt meglepő, hiszen már az északi és déli hunok sem fértek össze, de minket is többször a „rokonaink” kergettek, vagy dúltak, arról nem is szólva, hogy az Árpád ház története is tele van ádáz testvérharccal. Ami miatt sokáig nem hittem azt, hogy a heftaliták a kusánok utódai, - bár ezt ők maguk hangsúlyozták még az érméiken is, és a kusánok jogos utódainak tekintették magukat - tehát ez a kétség azért merült fel bennem, mert a vallás abban az időben különösen nagyon fontos volt az ázsiai népeknél. S ha egy nép annyira támogatja a buddhizmust, ahogy azt az indoszkíták tették, nehéz elképzelni, hogy utód népük egyik királya: Mihirakula tűzzel-vassal írtja ugyanazt a vallást. Lehet, hogy zsarnoki természete nem viselte el a sértést, - amit a buddhista főpap követett el - hogy a Tan megismertetését egy szolgájára bízta, lehet, hogy a Gandhárából magával hozott bráhminok adtak neki a buddhizmust érintő rossz tanácsokat, de mindenesetre ellentmondást láttam a yuechi-heftalita rokonságban. De mikor megismertem apjának: Toramánának és utódainak buddhizmus iránti türelmét, rájöttem, hogy egy vad, véreskezű uralkodó cselekedeteiből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.
Tehát igaz: a heftaliták a yuechik utódai. Ugyanazokat a területeket foglalták el, mint elődeik, ugyanúgy sivaiták lettek, mint - részben - a kusánok, pénzérméiken a „görög írás - perzsa nyelv” használata hasonló, ábráik úgyszintén. Tudatosan - és nyílegyenesen - foglalták el azt a földet, amit elődeik. Az más kérdés, hogy akárcsak a kusánok, a heftaliták sem tudták megtartani Indiát.
Ugyanakkor az indiai források, kezdve az Agni Puránától, a Raghuvámsán át, a korabeli dzsaina irodalmi művekig mindenhol „hunák”-nak, vagy „svéta hunák”-nak /fehér hunoknak/ említik őket, tehát mégiscsak közük volt a hunokhoz. A yuechiket soha nem emlegették hunáknak Indiában. Valószínű, de természetesen erre nincsenek megbízható források, hogy az Oxusz völgyébe visszavonuló yuechik ott keveredtek a régebbi időkben keletről oda érkező, de nyugatabbra nem vándorló hunokkal. Hiszen még ma is úgy emlegetik az indiaiak a Tibetben élő, s néhány évtizeddel ezelőtt velük cserekereskedelmet folytatott határmenti törzset, hogy „hunák”, vagy „huniják”. S azt el kell ismerni, hogy a heftaliták vadabb, harciasabb, kevésbé kulturált nép voltak, mint a yuechik. Hogy rokon nép volt, az bizonyos, de pontos kutatásokat ezirányban még végezni kell, ez egy nyitott kérdés.
Végül, de nem utolsósorban néhány megjegyzést tennék a magyarság kutatás múltbeli és jelen viszonyairól. Az indiai források tanulmányozása alapján megállapítható, hogy van finnugor-magyar nyelvrokonság, de ez a magyarság etnikai, kulturális, sőt nyelvi kutatásának is egy kis szelete. A feltárandó anyag még óriási és összetett feladat. Azt, hogy a finnek is rokonaink éppen az Agni Purána állítja: „a dzsíták /Herodotosznál: géták/ a szkíták legkorábban levált törzse volt, akik észak felé vándoroltak, s belőlük lettek az ősfinnek”. Tehát van rokonság, de annyira régen elszakadtak a többi turáni néptől, hogy mind kulturálisan, mind genetikailag ez a kapcsolat igen távoli. Hiszen míg ők és a többi kisebb ugor nép északi, erdei, addig a hunok, yuechik, türkök, avarok és magyarok kifejezetten sztyeppei nép maradt. A finnek szép eposza: a Kalevala semmi rokonságot nem mutat a mi mítoszainkkal, regéinkkel, mondáinkkal. És a genetika! A 2004 júniusában, a Magyarok Világszövetsége által megrendezett Őstörténeti Konferencia genetikai szekciójában tehetséges, fiatal genetikusok - Béres Judit vezetésével - kiváló előadásokat tartottak, s a fő genetikai „markerek”, pl. az „Y” kromoszóma alapján bizonyították, hogy míg a finnekkel 0,2 százalék a hasonlóság, az ázsiai népekkel /türk, turanid, kaukázusi/ helyenként 30 százalék körüli /az „Y” kromoszóma a férfiakban található, s meghatározó az átörökítésben/. Igaz, hogy ma már sok a szláv gén is a magyarban, de ezt nyilván a török hódoltság után kiüresedett országba történt betelepítések okozták. Tehát mikor nemrég megrendezték a Finnugor Népek Kongresszusát, helyesebb lett volna Finnugor-nyelvű Népek Kongresszusáról beszélni, mert valóban csak nyelvrokonságról beszélhetünk, arról sem kizárólagosan. A hanglejtés, a hangtan, intonáció, a nyelvtani-szerkezet és a nyelv logikája hasonló a két nyelvben /vagy a többi kis nyelvben/, de a szókincs összevetésével már gond van. Kevés - természetesen levezethető - rokon szó van, ennyit bármely más nyelvvel össze lehetne hasonlítani. Ráadásul az a bizonyos „finnugor ősnyelv”, amelyet a Hunfalvy /Hunsdorfer/- Budenz páros a 19-ik században, szinte laboratóriumi módon kidolgozott, merő hipotézis. Hiszen a finnugor nyelveknek nincs írásos emléke, a legrégibb nyelvemlék a magyar Halotti Beszéd a 13-ik századból. ( ARADI ÉVA.)
Igen, teljesen igazad van abban, hogy az indoszkitàk koràbbi kor fiai voltak. De egy kicsit belezavarodtam az idôzitésbe és a nevekbe. A fehér hunok szerinted Shakyamuni életében jutottak el Indiàig? vagy késôbb? (belôlük maradtak vissza a hunzàk...) (Atilla hunjai a fekete hunok, tudom..., de én is ugy gondolom: élhetett bennük a Buddhànak emléke és nem véletlenül kapta Buda ezt a nevet. Még ha Puthuyana meg is van gyôzôdve rola, hogy a kettônek nincs egymàshoz köze.)
Ez a hun Buda valószínüleg ismerte az akkoribán kilenc-tíz évszázada élt nagy indiai "vallás-alapítót", nem személyében találkozgatva vele természetesen, hanem mint (akkor) ezer éve élt "történelmi Buddhát".
...s azt se feledjük, hogy e nevet csak mi magyarok mondjuk Buddha-nak az ún. "normál" kiejtés az a Buda...!!! nézz utána ha nagyon elcsodálkoznál:
Írta-é már valaki, hogy EZ is milyen érdekes és kevéssé felismert és elismert dolog, úgy is mint kronológiai közelítés a Sakyamunihoz? :-)
Ugye tudjuk hogy a székely eredetmeséből is ismert legendás Csaba királyfi Buda unokaöccse volt,
és ekkor --Buda, Attila bátyja idejében-- , a Krisztus utáni ötödik században épültek Bamiján-ban a mai Afganisztán területén a (tálibok által 2001-ben szétágyúzott) óriás-Buda-szobrok.
Ez a hun Buda valószínüleg ismerte az akkoribán kilenc-tíz évszázada élt nagy indiai "vallás-alapítót", nem személyében találkozgatva vele természetesen, hanem mint (akkor) ezer éve élt "történelmi Buddhát".
Amikor azok a Buddha szobrok készültek, a mai afgán, pakisztáni és India nagyobb, északi-nyugati részét a görög elnevezéssel a "heftaliták" = fehér hunok birodalma uralta.
Okosítsá má föl ki az a Gyurcsányi? Ijjász,solymász ,hadonász???
Az tudott,hogy mikor az ország primminisztere adóemelést jelentett be a nagyvállakozóknak egy Széles Gábor nevű kapzsi azt felete,hogy ő akkor elmegy a szlovákokhoz.Mire azt a válszt kapta,hogy el lehet menni.Vagy netalán tán nem lehet ?? Vissza is lehet menni,ha ez biológiailag megoldható.De egy ilyen széles pofával???
Egyébbként most mi a gond a Budha ,vagy a Gyurcsányi,avagy a Széles??
Én nem ismerem a mainstream buddhista tudományos álláspontot. Én csupán Dr.Szentkatolnait, Lukácsit, meg néhány más szerzőt ismerek, kik egybehangzóan állítják a saját kutatásaik alapján, hogy az a szaka,szakja,etc. megnevezés, melyet írsz, azonos azzal a szaka népppel, melyet - mint szkítát - a perzsák szaka névvel neveznek, s kik egy időben - mai napig nyomon követhetően - az indus civilizáció egyik meghatározó elemét alkot(j/t)ák, s melynek szülötte volt Buda is.
Én ott látom a problémát, h a sákja/szakja/szakka (ezek a szanszkrit-páli megnevezései a történeti Buddha nemzetségének/törzsének) azonos-e a szkíta/szittya népcsoporttal. A mainstream buddhista tudományos álláspont szerint nem azonos.
Az én szememben abban a korban egy szerzőhöz a maximális korrektség társul (persze ott is lehetett kivétel). Nem vizsgálom a szerző identitását soha, csupán azt keresem: gondolatai mennyiben egyeznek a más szerzők összességének gondolatai átlagával.
Lukácsínál ráadásul pozitív, hogy szinte kizárólag örmény krónikásokat hoz forrásnak, bár itt-ott egy-két görög és arab is becsúszik. Latint is idéz. Tekintve, hogy nem egy Petőfi, annak hevületével, nyugodtan ítélhető korrekt magyar- örménynek, aki nem azért kutat és következtet, hogy "délibábosch" magyarosch elméleteket gyártson, hanem azért, mert érdekli a téma, érdekli hogy mit talál a saját származási nemzete krónikáiban - eredeti nyelven olvasva - a magyarok őseleiről. Amit talált leírta. Ezzel/evvel a névvel. Olvastad már ?
Ami még külön érdekesség: nagyon sok krónika van, melyek ától-cettig(zettig) alátámasztják a jelenleg alternatívnak tartott nézeteket.
Ja, és Buddha/Buda Nála is, másoknál is nyilatkoztatottan szaka/saka/szkíta származású.
A kérdésre: A XIX.szd.-ban, ha valaki örmény lelkipásztor, az nem ugyanaz, mint ha ref.,vagy rk, vagy unit. Mintahogy a rabbi sem az. Megkülönböztetendő szellemi religio szempontjából az örmény magyar, meg a magyar örmény, a sváb magyar. meg a magyar sváb. Ha ezekre a fimonságokra gondolsz, megérted, amit írtam .
