Emailt sem szeretnék írni megmondom őszintén, mert előbb-utóbb megint ugyanabba az állapotba érkezünk, hogy te semmit nem mondasz magadról, belőlem meg kiszedsz egy csomó dolgot. Ettől irtózom, és nem szeretnék ezért semmilyen kapcsolatot fenntartani, hogy egy haveri viszonyban állandóan erre menjen el az energiám.
Nem csak most vagy manipulatív. Érdekes példája a Totentanz... nem azért osztottad meg, mert neked is tetszik, hanem, hogy hatást kelts vele. Ez probléma. Ezek a gejl, együttérzőnek álcázott írások... mert nem együttérzel, hanem összeválogatsz szavakat, mondatokat, amelyek szerinted tetszhetnek a másiknak, nem vonódsz bele, csak úgy teszel. Ez is a "ráhagyáshoz" tartozik. Ennek semmi köze a rendességhez, hogy átvered a másikat. Ennél még az is jobb, ha nem írsz semmit.
Nem tudom milyen levélről beszélsz, már nagyon rég nem kaptam tőled levelet.
Szerintem pont azért vagyok "manipulatív", mert rendes vagyok... A 6942-ben minden ok nélkül rám támadtál (szerintem semmi sértő nem volt a kérdésemben), miután ezt már másokkal is megcsináltad (még Tarzannak is te osztottad ki az első tökönrúgásokat, más dolog, hogy ezzel eléggé pocsék jellemvonásokat hoztál elő benne). A 6943-as csak arról szól, hogy csak azért sem megyek bele a te utcádba, ha kell értelmetlen mondatokat írok mosolyogva, de nem fogok rád támadni, és persze elkotródni sem. Erre elkezdtél a szerinted hiányzó vonzerőmmel sértegetni, ezt is következetesen kedvesen tűrtem, mindent rád hagytam - annyi változtatással, hogy a rám osztott "nevetséges reménytelen epekedő balek" szerep helyett inkább a nőfaló szerepet választottam, de ezt is csak azért, hogy nehogy tényleg beleéld magad abba, hogy szerelmes vagyok beléd, ezzel is csak téged akartalak védeni.
"Ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel" - ha ez "manipuláció", akkor igen, "manipulatív" vagyok, és te joggal sajnálhatod magad amiatt hogy manipulatív kenyérdobálás áldozatává váltál...
Persze te biztosan másképpen látod ezeket a dolgokat, és érdekelne is, hogy hogyan. Az email-címemet ideiglenesen láthatóvá tettem az adatlapomon, arra az esetre ha inkább emailt írnál, de már nem emlékszel a címre.
Nézd, ha ez egy vicc, annak nem túl jó. Szerintem már leírtam, mit gondolok erről. Levélben is.
Nem mondanám, hogy annyira rendes lennél. Manipulatív vagy.
Nem a múlt érdekel engem, hanem a fényes jövő, amiben majd elcsábítalak, de gondolom megérted, hogy nekem közben egy intim, gyengéd, érzelmileg támogató kapcsolat is kéne - olyan, amilyent te tudomásom szerint senkivel sem tervezel, mert "önzőnek" érzed magad az ilyesmihez. Neked a terveimben a vad szex jut, nagy orgazmusokkal, az sem rossz dolog :)
Tudom, hogy a fejedben én még nem a "szexisten" kategóriában vagyok, hanem csak a "rendes, de nem vonzó, ráfanyalodhatnék, de nem élvezném" skatulyában, de majd az elcsábításod során átkerülök a "rendes szexisten" dobozba :)
"melletted még el kell csábítanom egy másik nőt is, akivel komolyabb kapcsolatot is építek"
Ezt konkrétan nem értem. A mi kapcsolatunk az ivócimbora kategória volt kb.
Persze, nyilván van közös kassza, de szerintem úgy egészséges, ha a feleknek van saját külön kezelt pénzük. Így elejét lehet venni a különböző vitáknak, zsarolásoknak.
Nem pont úgy van szerintem, hiszen egy "megvett" nő gyakorlatilag egy kurva lenne, de abban igazad van, hogy melletted még el kell csábítanom egy másik nőt is, akivel komolyabb kapcsolatot is építek... :)
(Gondolom megérted, hogy a "mindenki a saját pénzét költi" filozófiád nem működne egy komoly kapcsolatban, abszurdum lenne azt mondani, hogy egy pár csak akkor vegyen közös lakást, csak akkor csináljon gyereket, ha a költségeket pontosan fele-fele arányban tudják elosztani.)
Teljesen igazad van, borzasztó lehet, amikor egy férfi azt képzeli, hogy megveszi kilóra a nőt! Még szerencse, hogy a terveimben nem szerepel semmiféle olyan lépés ami hálára kötelezne téged... :)
Szerintem rendes tőled, hogy csábítási tanácsokat adsz nekem, de vigyázz, mert ez a "Kiváncsikivi" allergiás mindenféle tanácsra! Csak óvatosan, különben még kioktat, hogy ő bizony "férfiak és nők" témában is szigorúan csak okleveles szexuálpszichológustól fogad el tanácsokat... :)
Igazad lehetett, amilyen ripacsvirágok nyílnak némely fórumban most is, eléggé lelombozó. (legalább játszanák jól a szerepet) Régen azért voltak őszinte írások, ha nem is találtak megoldást, de legalább könnyítettek a lelkükön.
Egyébként a férfiak itt basszák el többnyire, udvarlás gyanánt eljátsszák a fejős tehenet, és utána csodálkoznak, hogy nem marad abba a fejés. Mert ezzel eleve csak azokat a nőket vonzzák be, akik igénylik, hogy eltartsák őket.
Még mindig értékelem, hogy meg szeretnél óvni a csalódástól :)
Azt hiszem, a pénzről sosem fogunk hasonlóan gondolkodni. Még szerencse, hogy a reménytelen erőlködéssel űzött céljaim között nem szerepel a veled való házasság, mert akkor állandóan vitatkoznánk a pénz elköltésén :)
A regénybeli farkas végül megismerte az akolmeleg örömeit, ehhez mit szólsz?
"Ezen a báli éjjelen olyan élménnyel gazdagodtam, amely ötven évig ismeretlen volt számomra, pedig minden bakfis és diák jól ismeri; az ünnep élményével, az ünnepi közösség mámorával, a személy tömegbe olvadásának titkával, az öröm unió mysticájával ismerkedtem meg ezen az éjjelen. Sokszor hallottam másokat beszélni róla, minden szobalány ismerte ezt az érzést, gyakran kigyúlt a láng a mesélő szemében, amin fölényesen és irigykedve mosolyogtam. Hányszor, de hányszor láttam már életemben ezt a ragyogást a révült, önmagától elszakadt ember ittas szemében, a közösség mámorában föloldódónak ezt a mosolyát és tébolyult alámerülését. Láttam közönséges és nemes példákon – részeg rekrutákon és matrózokon és nagy művészeken az ünnepi előadás önkívületében, de ugyanígy háborúba vonuló újoncokon, és legutóbb Pablo barátomon csodáltam, imádtam, gúnyoltam és irigyeltem az áldott bódulat ragyogását és mosolyát, amikor zenélés közben mámorában üdvözülten csüggött szaxofonján a zenekarban, vagy amikor lelkes, eksztatikus pillantást vetett a karmesterre, a dobosra vagy a bendzsósra. És ezen az áldott éjszakán én, Harry, a pusztai farkas is megmártóztam ebben a mesés, gyermeki, mély boldogságban, magamba szívtam a közösség, a zene, a ritmus, a bor s a kéj édes álmát és mámorát, holott korábban a bálokról dicshimnuszokat zengő diákok beszámolóját többnyire gunyorosan, fölényesen hallgattam. Nem én voltam immár, személyiségem feloldódott az ünnep mámorában, mint só a vízben."
Magára a fanyalodásra értettem a szomorúságot.
Sok élményhez nem kell pénz, de van, amihez igen. Utazás, különféle szolgáltatások, termékek, amelyek örömet okoznak. Olyan dolgok, amelyek nélkül lehet élni, de miért kéne, amikor velük is lehet.
Nem vagyok szomorú, illetve csak ritkán... Te írtad azt, hogy "Elég szomorú, ha már...", és ezt úgy értelmeztem, hogy hogy együtt érzel az én feltételezett szomorúságommal, ami akkor is nagyon kedves dolog, ha nincs valóság-alapja :) (Mellesleg még nagyobb tévedés az, hogy "fanyalodni kell")
Nem hiszem, hogy nagy háttér kell az élmények átéléséhez, különösen nem nagy pénzügyi háttér. Inkább bátorság, optimizmus, bizalom, nyitottság, ilyen fejben eldőlő dolgok.
Elég szomorú, ha már fanyalodni kell, és nem azért, mert a másik ne lenne értékes akár... ez nem olyan, mint egy feladat, amibe minél több energiát fektetsz, itt trükközöl, ott trükközöl, és akkor egyszercsak sikerül. Vagy megvan az a bizonyos plusz, vagy nincs.
Lehet, de úgy tűnik, hogy a regénybeli farkassal szemben te (még?) nem vagy kiéhezve egy kis szófogadásra :)
Akkor kérdezek valami mást... Ez a rész is érdekes a regényben:
"A pusztai farkasban tehát kétféle természet lakozott, emberi és állati, a sorsa követelte így, és talán nem is olyan különleges vagy ritka ez a sors. Állítólag nagyon sok embert láttak már, akinek rengeteg kutya, róka, hal vagy kígyó tulajdonsága volt, de ebből nem származott komoly baja. Az ember és a róka vagy a hal békésen megfért egymással, nem bántották, sőt inkább segítették egymást, és sokra is vitték – ezért irigykednek is rájuk –, szerencséjüket többnyire a rókának vagy a majomnak köszönhették, nem pedig az embernek. De ezt mindenki tudja. Harrynál viszont más volt a helyzet. Ember és farkas nem egyensúlyozták ki, s még csak nem is támogatták egymást; örök, halálos ellenségként tusakodtak benne, gyötörték egymást, márpedig ha két halálos ellenség lakozik egyazon testben és egyazon lélekben, az csak nyomorúságos életet eredményezhet. De hát mindenkinek megvan a maga sorsa, és senkié sem könnyű."
Ha egy állatot kéne mondani, akkor mit mondanál, benned milyen állat lakozik, és mennyire békésen fér meg az emberrel? :)
Miért, milyen tapasztalataid vannak? Hosszú távon én sem ajánlanám. Ha csak annyi, hogy egy öngyilkosjelölt inkább itt vált pár szót ahelyett, hogy megöngyilkolná magát, akkor megéri. Vagy csak kiírja a bánatát, még ha nem is válaszol rá senki, feszültség-levezetés gyanánt. Mi bajod ezzel a szóval?
