A Czucor Fogarasi szótár egyre többször kerül említésre.
Egyre több író, költő foglalkozik a magyar nyelv szógyök alapú felépítésével, ami nekem, amatőrnek, nagyon érdekes és logikus.
A hozzáértőktől arra szeretnék választ kapni, hogy miért nincs hivatalos elismerése ennek az elméletnek ?
A király szó mint méltóság név a Napúttal van kapcsolatban és a Nappal mint életadó és uralkodó istenséggel.
Ahogy az év során bejárja az állatövet, ezt nevezzük évkörnek.
A Nap mint "körjáró" kerül át napkirályként a földi közegbe, mert az uralkodó a Napisten földi intézőjeként védelmezi és gondoskodik népéről, érvényesíti az isteni törvényeket.
A fején lévő korona ezért kell, hogy aranyból legyen, a Nap féméből, és ezért kör alakú, nem pedig a fej formája miatt.
Igen ezt jól mondod, ezt a KÁROLY dolgot bizony a MAGYAR nyelv tudja értelmezni és magyarul látszódnak meg a jelentéstartalmak mögötte. A KIRÁLY- KAROL értelmi összefüggés is jónak tűnik szerintem, nagyon is van logikus értelme.
Ha a király KÖRÉJE gyűltek akkor azért körértelmű, ha a KAROL fogalmából nézzük akkor meg ezért körértelmű, mert a karolás egy körölés , akit átkarolnak azt átkörölik voltaképpen.
És az is igaz, hogy ez a toldalékolás is (-ÁLY, OLY) egy nyelvünkön gyakori ragozás. Ezt a KÁROLY szót a germán megközelítőleg sem tudja így levezetni, ezt is magyarul értelmesen le lehet...
2: Nálam a KÁNY gyök vitathatatlanul a KANYart viszi bele a szóba, némi józan paraszti ész kell csak hozzá, meg bizonyos szavak történeti hátterét ismerni érdemes. Nem véletlen épp a KANYar szó töve is ez. Szükségtelen egyéb rokon értelmű szavakkal ezt körülmagyarázni, lényeg hogy bármi ami lényegében erősen kapcsolatba hozható a köríves kanyar mozgással, ÍVES mozgással.
Hogy most ezt te hajlásnak hívod, vagy épp CZ-F görbedésnek magyarázza az már qva mindegy, én maradok a KANYar szónál, mert ennek a szótövében is ez van benne, így ez a kifejezés véleményem szerint a legpontosabb. A görbeségnek, meg a hajlásnak megvannak a külön gyökei, én meg nevén nevezem a gyermeket, a kanyart kanyarnak fogom hívni és nem másképp. Mert ez lesz a legpontosabb, önálló gyöke van KANY, KÁNY, kENY, KONY formákban. Rokon a fenti fogalmakkal a kanyar fogalma, de nem pontosan ugyanaz.
KÁNYA: a röptéje kanyaros, de már vagy 10-edjére írom. Aki nem hiszi járjon utána ! úgy repül, kifejezett jellemzője ez.
PATKÁNY, CICKány: farka kanyarog (ne azt nézd mikor épp egyenes, jó tanács ! )
PÁRKÁNY: ne a 2023-ban elsőre beugró szögletes ablakpárkányokra gondolj már ! Egyébként kezdetnek olvasd el a CZ-F értelmezését. Ott már láthatjuk a kanyart. Aztán utána nézz meg egy sziklapárkányt és majd ezt követően egy folyópárkányt is. Mind ívesen kanyarodik.
Aztán ezen felül még jöjjön egy perdöntő PÁRKÁNY, az eredetileg magyar településünk. A folyó PARt KANYarulatánál helyezkedik el éppen, a DUNAKANYARBAN !!! Épp ott kanyarog egy jó nagyot a folyó. Mondom hogy a KÁNY gyök erről szól, totál egyértelmű ez !... Ki sem lehet hazudni belőle.
A mokány szó nem ide tartozik, mert itt nincs KÁNY gyök, mert MOK+ ÁNY felépítés van, ez a szó nem KÁNY gyökös csak annak látszik ránézésre.
A KURGÁN körértelmű szó (KUR), a gán az meg nem KÁNY.
A többi részében egyetértünk az idézett írásban. Az első hosszúra meg még holnap válaszolok szerintem...
No, no... Pontosítsunk: Nem a szavak értelme kör, hanem a bennük lévő gyöké. És ezt egy percig sem vitattam. Azt viszont írtam, hogy a felsorolt szavak jelentése nagyon eltérő, van amelyik közvetlen kapcsolatban áll a körrel (körző) másokat könnyű a körrel összehozni (körte, köret,) aztán vannak nehezebben összehozhatók (kertel, király, Károly) és olyan is van amiben nem lehetünk biztosak (kártya). Tehát némelyikében elég nehéz magyarázni a kör értelmet. Hogy elég pontos legyek, elég nehéz őket a körrel összehozni. (nem mindet, de néhányat)
A magyarázataid jók, talán a Károlyhoz annyit, hogy a karolhoz és nem a királyhoz kapcsolódik illetve az alábbi módon kapcsolódik csak:
"KÁROLY,(1),férfi kn. tt.Károly-t tb - ok harm. szr.a. Carolus. Róbert Károly Magyar orszag királya. A nyelvészek a Kerl régiesen karl vagy charal német szótól származtatják, mely Heyse szerént eredetileg általában férfit jelentett az erő mellékfogalmával, különösen férjet, vőlegényt (hőst)..." (Czuczor-Fogarasi) Nos helyben vagyunk, hiszen a férfi a család védelmezője, aki átkarolja, felkarolja, védelmezi azt. Csak az a "baj", hogy ezt nem lehet a germán nyelvből levezetni...
Ekképp a magyar nyelvben mindkét szó (Károly, király) tartalmilag is hasonló, hiszen a királynak is hasonló szerep jutott. Ez a tartalmi kapcsolat nincs meg a szó eredeteként feltüntetett nyelvekben. A latinban sem található, hiszen Károly latinul Carolus, de a király (felség, magasság) már celsitas, vagy rex regis (úr, gazdag értelemben is)
Ráadásul mindkét szó végén azonos a toldalék is: kir-ály, Kár-oly. (akad-áy, borzad-ály, lap-ály, ap-ály, hat-ály, illetve téb-oly, fog-oly, zug-oly, sik-oly, gom-oly, tar-soly, mosoly, stb...) Ilyen toldalék nincs semmilyen más nyelvben...
1: Amikor két gyök össze van rakva és megalkot egy szót, akkor ezt EGYÜTTESEN teszik meg rangsorolás nélkül. A BOKOR szó akár KORBÓ is lehetne vagy épp KÖRBŐ is, mivel egy kéthangos és egy 3 hangos gyök van a szóban toldalékolás nélkül. Körértelem és bőségértelem van együtt a szóban. Nincs durva szabálya hogy rakod össze, épp ez a magyar nyelv sajátossága hogy szabadon szárnyal, a PUZZLE darabjait is többféleképp kitehetjük, többféle úton.
Nálunk a szórend is felcserélhető és alig van kis árnyalatnyi különbség, és változó hogy hol lesz a hangsúly:
1: Tünde főz este kávét. 2: Tünde főz kávét este. 3: Tünde kávét főz este 4: Tünde kávét este főz 5: Tünde este főz kávét (2. szón a hangsúly, hogy nem reggel, nem délben) 6: Tünde este kávét főz (itt a 3. szón a hangsúly, nem teát nem spagettit, KÁVÉÉÉT ! )) )
7: Kávét főz este TÜNDE 8: Kávét főz Tünde este 9: Kávét TÜNDE főz este (nem Béla, hanem TÜNDE ! ) 10: Kávét Tünde este főz (3. szó itt az erősebb, ESTE teszi meg ! ) 11: Kávét este főz Tünde.
12: Kávét este Tünde főz. IIIIII 13: Főz Tünde kávét este. 14: Főz Tünde este kávét. 15: Főz este kávét Tünde. 16: Főz este Tünde kávét. 17: Főz kávét Tünde este. 18: Főz kávét este Tünde.
19: Este főz Tünde kávét. 20: Este főz kávét Tünde. 21: Este Tünde főz kávét. 22: este Tünde kávét főz. 23: Este kávét Tünde főz. 24: Este kávét főz Tünde.
Na ennyit a vaskalapos ökölszabályokról, 24 féle szórendben mondtam ki jóformán ugyanazt, és ez a gyökök esetén is így működhet. És némi hangsúly erősebb némelyik szónál, de még csak sokszor ez nem is az első szó lesz az, hanem bármelyik lehet...
Eleve kezdjük azzal hogy ez az --ÁS gyök sem csak -ás mert ez lehet- --AS , lehet --IS, lehet épp --ES meg lehet épp -ÉS is, aztán meg ÓS meg ŐS szóvégű is.
Folytassuk azzal hogy a szóvégek is két csoportba oszthatóak, mert az egyik alkalommal igét képzünk , míg a másik esetben meg melléknevet képzünk igéből. Különbség. Sőt, meg fogom mutatni hogy egyazon gyök nem egyszer a fent említett KÉT KÜLÖNBÖZŐ módon egyaránt toldalékolva van.
Amit írsz, hogy ez mozgást és folyamatosságot jelentene, erre már megint csak azt tudom mondani hogy ne keverjünk bele a szóba nem odavaló dolgot anélkül, hogy ne néztük ezt volna át rendesen.
Eleve egy melléknév képzésének az a szerepe hogy a dolog tulajdonságát és milyenségét mutassa be, a toldalékolt szónak a tulajdonsága lesz a jellemző a mondatunk főnevére. A többi nem ide való.
Mi mozog az ÁLL-ÁS szóban mikor épp állsz?.)) És az ÜL-ÉS szóban mi mozog vajon?... Ilyen marhaságokon megy az idő, mikor foglalkozhatnánk az értelmes gyökfejtéssel is. Volt ez így is nem oly rég. Az ÜLÉS szó eleve lehet egy ülő ember cselekedetének megnevezése, meg lehet egy hely a buszon is épp. Egy biztos, mozgás nem zajlik. Folyamatosság meg ismétlődés sincs, az egyik egy jelen idős cselekvés, ami lehet 5 másodperc és véget ér, a másik meg egy buszülés ami meg természetéből adódóan ritkán mozog. Ha ilyet tapasztalunk, feltétlenül értesítsük a közlekedési társaság valamelyik ügyben eljáró alkalmazottját. Amennyiben azt tapasztalnánk hogy a buszülések elkezdenének ismétlődni a járaton, és a kívánt szint fölé szaporodnának, ördögűző bevonása is ajánlott ! Vagy elmeorvosé, attól függ.
KAP szótő/gyök toldalékolása is azt mutatja hogy két külön dolog még az --ÁS is mert: 1: kap-ás lehet egy labda elkapása például. Itt ép mozgunk, de az igék miatt, a cselekvés gyakorta jár ezzel, micsoda meglepetés.)) Persze folyamatosság nincs, egy pillanat és kézben a laszti. Viszont melléknévként KAP-ÓS lesz a jól kinéző kacér csaj. Ezért használunk több hangalakot mert máskülönben összemosódnának a különböző dolgot megjelölő szavaink. KAP gyökű mindkettő, de más szófajok lettek a toldalékolásoktól.
Mondjuk a melléknév képzésénél az igazi toldalék csak és kizárólag az S hang felhasználása, a magánhangzó előtte a kimondhatóságot biztosítja amikor kell, és gyakran kell. De mikor nem akkor látszik ez meg: ERŐ és ERŐ-S itt csak egy S hang mutatja a milyenséget. Persze mikor nem melléknévképzésről van szó, az S hang sem erről fog szólni természetesen...
Persze, van különbség de rokon a jelentésük. Ugyanakkor mindkettő mozgást, valamilyen folyamatosságot fejez ki. Csak épp másmilyet. Leírtam.
Az egy más kérdés, hogy ma az -ás gyök általában képző. De a jelentése valamilyen ismétlődésre, folyamatosságra utal, hiszen a szabás, dobás, adás, maradás, gyulladás, kondás, stb. nem egy pillanatnyi állapotot rögzít, hanem valamilyen folyamatosságot. Igaz ez igaz a fenyves, hibás, babonás, borostás, borókás stb szavakra is.
"1: BO-KOR ami bő kör: nincsen hangsúly sehol, egyszerre alkotja a szót a BŐ és a KÖR. Körértelmű szó, itt épp a szó második felében van. Ettől még ugyanolyan lényeges."
A bo- a szó alap-gyöke, ha úgy tetszik a szó töve, amit a -kor pontosít. Ez a magyar nyelv alapszabálya, elől van a szó töve, utána a jelentését pontosító további gyökök, toldalékok.
Így nem a toldalékok lesznek a szó jelentésének alapvető hordozói, meghatározói, hanem az első, a szó elején levő gyök és annak jelentése.
"2: Azt hittem már ezen túl vagyunk hogy a KUNYHÓ és a SÁRKÁNY szavakban meg kelljen magyarázni a kanyarosságot."
Én a gyök jelentéséről beszélek, aminek sok más rokon jelentése van a kanyargósságon kívül. Alapesetben a kanyargósság nincs is jelen csak a hajlékonyság, aminek a következménye lehet (de nem mindig) a kanyargósság. Ugye, a kunyhó nem kanyargós, viszont vékony hajlékony vesszőkből épített menedék.
A sárkány farkának is a mozgékonysága, hajlékonysága a jellemzőbb, s nem annyira a kanyargóssága.
Más szóval; súlyozni kell, mikor melyik jelentés a meghatározó, nem lehet egyetlen jelentést adni még a háromhangú gyököknek sem...
Itt is érvényes a hangok jelentésénél felismert szabály, miszerint a háromhangú gyökök is olykor egész fogalomkört jelentenek, nem csak egyetlen fogalmat jelölnek. Lásd k-r gyök.
"A PAT-KÁNY esetén a farka kanyaros."
Kanyaros farka a malacnak van. igaz, az meg kunkori... A patkányé inkább hosszú, vékony, mozgékony, hajlékony.
""jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből" )) Még egy ekkora baromságot basszus,"
Ebben legalább maximálisan egyetértünk... - Néha másban is...
"SÁRKÁNY: SÁR és KÁNY az összetétel,"
Ebben is, eddig tökéletes.
" a KÁNY gyök itt is a kanyaros dolgot fogja megjelölni."
Még ebben is, mert valóban a kígyó jellegzetes mozgása kanyargós.
" Eddig kell eljutni és megértünk itt mindent !"
Mindent nem, csak azt, ami valóban kanyargósságról szól. A kurgán nem kanyarok, és a kánya is az inkább nyílegyenes, de rá jellemző farkáról kapta nevét. A párkány sem kanyarog, viszont kiáll a falból oldalról nézve, mint egy farok... A mokány sem kanyargós, de edzett, kemény legény, vagy állat.
Megjegyzem, a kanyargósság, hajlékonyság nagyonis összetartozó fogalmak, egyik sem képzelhető el a másik nélkül... Ebben egyetértek veled, csupán arra hívnám föl a figyelmed, hogy nem ez a kettő (vagy az egyik, vagy a másik) az egyedüli jelentése a gyöknek.
"Semmiféle csuvas faszság nem történt itt, ősmag(yar) gyökök összetétele a szó, világosan látható is az értelme MAGYAR nyelven. "
Ezen sem vitatkozom egy pillanatig sem... De ugyan ez igaz a kurgánra is, mert az is világosan magyar szó, magyarul érthető minden betűje (nem csak a két gyök, amiből áll.)
Ti. itt a vég, az elmúlás, lehajlás, jelentést kölcsönzi a szónak, így "körsír" lehetne a "fordítása" mai szóhasználattal...
"Azt állítottam hogy a kicsinyítőkben lévő hang csak abban az esetben jelent kicsiséget, mikor szánt szándékkal ez a célja a toldalékolásnak. Máskor nem."
A kicsinyítő képző, vagy a többes szám jele mindig szánt szándékkal kerül a szó végére. Így ezt nem tudom értelmezni. Mondj mellé egy-két példát, hogy lássam, mire gondolsz.
"De csakis ilyenkor az, és más esetekben a hangnak semmiféle ilyen önálló általános jelentése nincs."
Ennek ellenkezőjére hoztam néhány példát igazolandó, hogy akár szóeleji gyök is lehet kicsinyítő képzővel azonos hangalakú és jelentésű (kevés, kicsi, kesskeny, kehes, kecses, kese,
kánya, kenyér, kanyar, konyha, konyul, konyít, köves, kopja, kopik, kopog. koplal, kopár, kova, kovács... Ezek közül néhány a kemény jelentést hordozza)
De úgy látszik, hiába írok bármit, vagy el sem olvasod, vagy direkt figyelmen kívül hagyod...
"Kiváltképp azért mert már mutattam hogy hányféle hangunk vehet részt a kicsinyítés képzésében, korántsem csak a "K" hang, hanem sokféle más hang is."
Erre írtam, hogy ez természetes, mert más hangok is lehetnek - és vannak is - melyek a kicsiségre utalnak attól függően, hogy épp milyen hangokat utánoz, s ez a hangutánzó éppúgy kicsi dolgok hangja.
Ezt is leírtam, lásd: csipog, csibe, csicsereg, valamint a ciripel, cincog szavak is kis állatokra, sőt, azok sokszor még kicsi utódaira vonatkozik. A becézés pedig a kicsi gyerekek nevének becézésével kezdődik...
Tehát a -csi kicsinyítő toldalék eredete a kicsi állatok hangjának "leképezése". Ennek megfelelően többnyire élőlényekre, emberre vonatkozik
De ezt sem vetted figyelembe... Akkor mi a fenének koptatom a billentyűzetet?
"De ugyanez a "K" igeképző is lehet, ugyanez a "K" a többesszámot is jelöli. Akkor a hangkészletünk jó részének kicsit kéne hogy jelentsen önállóan, ami ostobaság volna."
Tudod mi az ostobaság? Ha valaki nem veszi figyelembe vitapartnere írásait... Már bocs' a kifakadásért, de vagy ezerszer leírtam, hogy a "k" hangnak nem csak a kicsi, hanem ennek megfelelően a sok is jelentése a kemény mellett. Mert ami kicsi, az általában kemény is és sok is van belőle, az ősember ilyen dolgokkal és így együtt találkozott, hiszen a kavics (kisebb kő) az kicsi is, kemény is, sok is... Számára fontos szerepet játszott, mert ezekből készültek szerszámai, s ezt valahogy meg kellett neveznie, s kezdetben nyilván nem választotta szét a kicsit a soktól, vagy a keménytől, mivel erre még nem voltak meg a szavai, pusztán egy-két hanggal jelezte, mire gondol. Számára egyet jelentett az, ami kicsi kemény és sok van belőle. Így ez egy rokon fogalomkör)
"Korlátozott hangkészletéből az embernek pazarlás volna ennyi hangot egy fogalomra elpazarolnia,"
Nem volt pazarlás, mert egyetlen hangot nagyon sokféleképp lehet kiejteni, még ma is sokféle kvázi azonos, mégis különböző kiejtése van egy-egy hangnak Lásd IPA abc, melyben csaknem 100 hang és további segédjelek vannak felsorolva, tehát többszöröse egy átlagos abc-nek.
Ezen felül az őseink operálhattak a hangok erősségével és kiegészíthették testbeszéddel mondandójukat. Ezt is leírtam egy párszor, de falra hányt borsó... Mintha a falnak beszélnék...
"A felsorolt szavak --ANY és -ÁNY formájának nincs köze a KONY, KÁNY gyökhöz, azokban semmi köze a dolgoknak még a kanyargósság, íves haladás fogalmához."
Az -ány gyök önmagában nem jelent kanyart, nincs, nem is lehet ilyen jelentése, mert hiányzik belőle a "k" kemény, kicsi (itt keskeny, vékony) jelentése.
A -kány gyök része az -any, -ány (-ény) "egyhangú" ősgyök, így kell, hogy közük legyen egymáshoz, és van is, amit csak a hangok önálló jelentésével lehet magyarázni.
A - kány gyök hajlékonyság, hajlam, vékony, stb. jelentései az -ány gyök nélkül nem lennének, mivel az "ny" hang kölcsönzi az ehhez szükséges egyik "fogalmi elemet"; a nyúlós, nem-szilárd jelentést. A "k" hang adja a hozzá a kemény, keskeny jelentést amitől a nyúlós jelentés formatartó hajlékony lesz.
"Mondtam hogy ezt már nem érdemes bontani, mert épp az az értelem és jelentéstartalom tűnik el azonnal a szóból, amit a 3 hangos K_NY gyök képvisel."
Nem tűnik el, csak hiányos lesz a "k" hang jelentése nélkül.
Ezért hoztam más kezdőhangú gyököket (húny, han, hany, heny, lany, szuny, szúny, seny, gany, gány, gúny, gan...) hogy lásd ezek is a -kány gyökcsaládhoz tartoznak és még a jelentésük hasonlósága, rokonsága is felismerhető.
Bontás nélkül nem magyarázható sem a hasonlóság sem a különbség miértje.
De nyugodtan megmagyarázhatod, miért hasonló jelentésűek a gyökök, ha csak egy, vagy két hangjuk azonos? Más szóval, mi adja a háromhangú gyökök jelentését? De azt is meg kell magyaráznod, miért különböznek a jelentéseik, s annak mi az oka a gyökben.
"Semmi, de semmi köze itt az egésznek holmi "kicsi/hajlékony/ és emiatt ugyan mitől volna szükségszerűen kemény és rugalmas dologhoz, eleve ezen fogalmak nem is összemoshatóak."
Nem gondoltam, hogy fizikából is korrepetálnom kell...
Ami hajlékony, szükségszerűen kellően alaktartó, azaz kemény kell, hogy legyen, ellenkező esetben szétfolyik. A fűzfa ága kellően hajlékony, és elég kemény is ahhoz, hogy hajlékony és rugalmas is lehessen. Ezért tud konyulni. A patkány farka is kemény, és a sárkányé is az.
"Ugyan mi a fene volna egy naplementében kicsi/hajlékony/kemény/rugalmas?? !!"
Az íves mozgás, ami a konyul, húny, kanyar, cickány, patkány, sárkány, stb szavak gyökeinek a jelentésében megtalálható, a Te szavaidat idézve: "kanyargósság, íves haladás fogalma ... a KONY KÁNY, KUNY, KENY gyökben ott lesz majd mindig."
Az alkony elvont fogalom, benne ne keress fizikai paramétereket, mert nem fogsz találni ilyet, de átvitt értelemben az íves mozgás hasonlatára, azzal párhuzamba állítva - lásd még (ki)húny - már világossá válik miért is született ez a szó. Lásd még "pir-kad", - nincs benne tűz... vagy a "haj-nal", - ami nem haj-lik, mégis ott van bennük a gyökök eredeti jelentése, mert azokra asszociált a szó megalkotója, mikor a jelenségeket megnevezte.
"Egyszerű a dolog, az AL és a KONY gyökök együtt az ALulra KANYargó napot jelölik meg magyarán mondva. Nem kell ezt túlbonyolítani szerintem, őseink sem tették ezt, egyszerűen és frappánsan kifejezték ezt a két gyököt felhasználva erre és ennyi."
Ezzel nincs semmi baj, de ezzel együtt azt is meg kellene magyaráznod, miért ezekkel a gyökkel (az al- gyököt most hagyjuk) jelölték a kanyargósságot?
Nos? Várom a választ!
" A --VÉNY és --VÁNY gyökök is teljesen másról szólnak, ne keverjünk már mindent teljesen össze ennyire."
Semmi sincs összekeverve, csak Te nem érted (nem AKAROD megérteni) hogy a háromhangú gyökök valójában egy-két hangú gyökök összetételei. Annak ellenére nem vagy hajlandó elfogadni, miközben magad is elismered, hogy vannak egy-két hangú gyökeink nem is kevés. Lásd al-kony, amiben az al- egy kéthangú gyök és ugyanez, ugyanazzal a jelentéssel más gyökökben is szerepel: t-al(aj), t-al(p)
A -vány, -vény gyökben a célzottság, mint szándék, hajlam ismerhető fel. Ezekkel a toldalékokkal valamilyen célkitűzés (hajlam, szándék) értelmet kölcsönzünk a toldalékolt gyöknek.
A rendezvény nem csupán az általános és még meghatározatlan célú rendez jelentést hordozza, hanem egy olyan összejövetelt, melynek valamilyen irányultsága, konkrét célja van. Alapjában véve ugyan ez a szabály érvényes más, ekképp toldalékolt gyökök jelentésénél is.
"Az OLT-VÁNY ergo oltva VAN. A KÉR-VÉNY kérve VAN. A REJT-VÉNY rejtve VAN. "
Fatális tévedés... Ezen az alapon a tűz tűzvény lenne, a házad házvány, stb... Mindegyik csak egy lehetőséget rejt magában, egy célzatosságot, hajlamot amire felhasználható.
A ványadt, ványol, venyige az micsoda? Hol van ezekben a VAN jelentés? A hajlékonyság, hajlam viszont felfedezhető. Ha értenéd, (lehet, hogy érted, csak a boga Istennek sem vagy hajlandó beismerni, elfogadni), akkor világos lenne előtted is, hogy a -vány -vény gyök a -kány rokona, ahogy a fentebb felsoroltak mindegyike, amit a közös hangok hordoznak.
A sorolt K_R szavaid mind körértelműek. Elég könnyű meglátni benne, persze itt is lényeges lesz 1-1 szó esetén, hogy ismerjük a szó történeti hátterét. Amint ez megtörténik akkor egyből lőn világosság, és megértjük könnyen hogy hol is vannak azok a körök.
KÁROLY: királyhoz lehet köze. Aki KÖRÉ(JE) gyűltek az emberek, ha hallgatták azért, ha csata volt akkor meg azért. Anno még nem úgy volt mindig mint ma, hogy az irodából döntötte el valami "lófaszjóska" hogy ki megy a vágóhídra. A király is ott volt a csatatéren aki KÖRÉ felsorakoztak a többiek...
KÁRTYA: kartonból készül, ami meg a fa KÉR-egből jön létre. A KÉReg körbe öleli a fát.
KARÓ: a körértelmű kar megtoldása, köralapú hengeres farúd.
KERTEL: Aki nem kertel az nem körbemagyaráz, egyenesen kimondja. A KERT szó is arról szól, hogy a telked körbeveszed. Nem bonyolult.
KÖRTE: KÖR a TÖVE. És valóban ! Körtve, majd rövidült körtére. Ott a kör világosan. A KÖRTVÉLYES családnév még mutatja a mai napig ezt a hosszabb alakot, olyan ez mint az Almássy, meg a Szőlőssy nevek.
Erdélyben még ma is mondják néha "körtöve" formában eme szót. Ott a KÖR benne.
KÖRZŐ: ezt nem értem, miért hoztad elő. Hát KÖRT húzunk vele. Vagy szerinted?...))
KÖRET: a húst tették a tálra középre, és KÖRBE került köréje a köret. Mondjuk a tészta. Pofonegyszerű ez.
KURTA: Na itt van az hogy szintén nem árt tudni egy szónak a történeti hátterét, és akkor egyből bingó lesz hogy miért körértelmű. Elsőre nem tűnik annak, mert hát mondhatnánk hogy mi a kör a rövidben.
Állattenyésztés és növényvédelem okán ősi szó: A kikötött állat, többnyire ló és kecske kikötése oly módon rövidebbre, hogy a terményeket ne legelhessék le. Így azok védve lesznek, és a gyepet konkrétan szabályos körben legelik le az állatok maguk körül, ma is van ahol így megy ez...
Az ÁCS szóvég más dolog mint az --ás melléknévképző. Ezt épp a BARKÁCS és a BARKÁS szavak mutatják meg. Az első szó megmunkálás, készítés, csinálás. A második meg a BARKAVIRÁGos növények BARKA szavából képzett mellékneveve, azaz BARKÁS lesz. Kétféle szóképzés ez...
1: BO-KOR ami bő kör: nincsen hangsúly sehol, egyszerre alkotja a szót a BŐ és a KÖR. Körértelmű szó, itt épp a szó második felében van. Ettől még ugyanolyan lényeges.
2: Azt hittem már ezen túl vagyunk hogy a KUNYHÓ és a SÁRKÁNY szavakban meg kelljen magyarázni a kanyarosságot. Most megint olyat vitatsz, amiben nemrég már egyet értettünk egyszer. De:
Ősi pásztorkunyhót kell megnézni, és látható lesz a lekonyuló teteje. Ilyenre építették anno. És ilyen cuccban főztek is és hasonló építmény jött létre ételkészítés/fogyasztásra is, ez meg lett a KONY-HA.
A PAT-KÁNY esetén a farka kanyaros. Semmit sem számít hogy épp véletlen most pont kicsi is az a dolog, nem ezt jelöli a KÁNY gyök, hanem a kanyaros, íves dolgot ami itt is megvan.
SÁRKÁNY: nem árt tudni egy szónak a történeti hátterét. Néha annyira, de annyira egyszerű ez csak tényleg észre kell venni csak azt ami épp előttünk van ! Itt is csak ennyit kell tenni, ugye van az a mondás hogy a "fától az erdőt" esete. Az ÚJ (!) etimológia hivatalos szótár sem kapisgálja a sok agyontanult akadémistájával hogy mi is ez.)) Ilyet kamuznak össze, de ha ennyit tudnak akkor azért kell új foglalkozás után nézniük: "jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből" ))
Még egy ekkora baromságot basszus, és nem veszik észre hogy mi ez, akadémikus nyelvészektől tán elvárhatná az ember, de nekik ez magas. Nézzük akkor a szót:
SÁRKÁNY: SÁR és KÁNY az összetétel, a KÁNY gyök itt is a kanyaros dolgot fogja megjelölni. Magyarán mondva SÁRBAN KANYARGÓ állat ez. És az micsoda?.... hát a kígyó az, a kígyót nevezték meg így az ősiségben ! Eddig kell eljutni és megértünk itt mindent ! Semmiféle csuvas faszság nem történt itt, ősmag(yar) gyökök összetétele a szó, világosan látható is az értelme MAGYAR nyelven.
Ezt a fenti részt nem személyre címezve írtam, azt gondolom te sem gondoltál itt csuvas szálakra.)) Viszont így már látható hogy ott van a SÁRKÁNY szóban ez a kanyaros dolog, hát a kígyók épp a sárban tekeregnek...
Első két pont kipipálva. Részben a harmadik is mert a kicsinyítőképző kicsinyít, sosem állítottam ennek az ellenkezőjét. Azt állítottam hogy a kicsinyítőkben lévő hang csak abban az esetben jelent kicsiséget, mikor szánt szándékkal ez a célja a toldalékolásnak. Máskor nem.
De csakis ilyenkor az, és más esetekben a hangnak semmiféle ilyen önálló általános jelentése nincs. Kiváltképp azért mert már mutattam hogy hányféle hangunk vehet részt a kicsinyítés képzésében, korántsem csak a "K" hang, hanem sokféle más hang is. De ugyanez a "K" igeképző is lehet, ugyanez a "K" a többesszámot is jelöli. Akkor a hangkészletünk jó részének kicsit kéne hogy jelentsen önállóan, ami ostobaság volna. Korlátozott hangkészletéből az embernek pazarlás volna ennyi hangot egy fogalomra elpazarolnia, hát van a K, C, CS, I, U, S, A, TY, Ó , T is néha, és még lehet ki is hagytam belőle.
A felsorolt szavak --ANY és -ÁNY formájának nincs köze a KONY, KÁNY gyökhöz, azokban semmi köze a dolgoknak még a kanyargósság, íves haladás fogalmához. Véletlenszerűen itt-ott beeshet épp, De a KONY KÁNY, KUNY, KENY gyökben ott lesz majd mindig.
Mondtam hogy ezt már nem érdemes bontani, mert épp az az értelem és jelentéstartalom tűnik el azonnal a szóból, amit a 3 hangos K_NY gyök képvisel. Semmi kicsiséget nem jelentenek ezek. Teljesen ökörség (már bocs) összemosni a kanyargó, köríves mozgást bármiféle ruganyossággal meg kicsiséggel, egyszerűen badarság ! Egy AL-KONY szót 100 %-ra megmagyaráz a két alkotó gyöke:
1: AL mint alulra és lenti hellyel kapcsolatos a dolog.
2: a KONY gyök mutatja hogy ÍVESen halad, vagy kanyarosan másképp. Összeadva a kettő lesz hogy lekonyul a nap mikor alkonyodik, a köríves haladása megtörténik épp most és ALulra megy le a nap. Pont ez a dolgok lényege itt és semmi egyéb odaerőltetett marhaság. (bocs, de ezt szebben most nem tudom)
Semmi, de semmi köze itt az egésznek holmi "kicsi/hajlékony/ és emiatt ugyan mitől volna szükségszerűen
kemény és rugalmas dologhoz, eleve ezen fogalmak nem is összemoshatóak. Ugyan mi a fene volna egy naplementében kicsi/hajlékony/kemény/rugalmas?? !! Ráadásul egy naplemente egy igen NAGY méretű jelenség. Szerinted egy naplementében van keménység?.)) Várom a magyarázatot, ezt mégis hogy értsük.))
Egyszerű a dolog, az AL és a KONY gyökök együtt az ALulra KANYargó napot jelölik meg magyarán mondva. Nem kell ezt túlbonyolítani szerintem, őseink sem tették ezt, egyszerűen és frappánsan kifejezték ezt a két gyököt felhasználva erre és ennyi.
A KÁNY gyökre hivatkozva amúgy mindenféle teljesen más gyökű szavakat keversz oda a felsorolással. A --VÉNY és --VÁNY gyökök is teljesen másról szólnak, ne keverjünk már mindent teljesen össze ennyire.
Az OLT-VÁNY ergo oltva VAN. A KÉR-VÉNY kérve VAN. A REJT-VÉNY rejtve VAN. A ZÁR-VÁNY az meg zárva VAN. Semmi köze a dolognak a KÁNY gyökhöz, itt a létige (VAN) lehet a szóba rejtve...
"1: A CSI is kicsinyítőképző, mint jó néhány társa, ezért jelent ez is kicsit. De csak akkor ha kicsinyítő a szerepköre és a szóban a gyök önálló entitás. Azaz egy Pécs-i szóban ezt ne keressük például, a Marcsiban már lehet keresnivalónk.)) "
Természetesen az olyan szavakról nem beszélünk, ahol a gyök egyik hangja már önmagában is toldalék.
"2: Ez itt teljesen rendben van, a keskeny szó KE része kicsinyítő lehet, itt rendhagyó módon a szó elején található mint a kevés szónál is. Az is ke-es volt nagyon rég, ami valahogy talán úgy fordítandó mint "kicsis" , és a keskeny KES része is mintha ezt mutatná. "
Ez Ok.
"3: Semmi ellentmondás nincs, fent a kicsinyítőképző okán a KE kicsit jelent. Ahogy a CSI is. De ettől még a kicsinyítős elemeket leszámítva nem ezt fogják a hangok ÖNÁLLÓAN más esetekben hordozni."
A helyzet az, hogy a szavak jó része hordozza ezt a jelentést.
A csipog, csibe, csicsereg, valamint a ciripel, cincog, szavak is kis állatokra, sőt, azok sokszor még kicsi utódaira vonatkozik. A becézés pedig a gyerekek nevének becézésével kezdődik... Felnőttként senkit nem kezdenek el becézni...
"A KONY, KÁNY, KUNY, KENY gyökök 3 hangosak, kizárólag így értelmesek és mind egyetlen fogalmat visznek bele a szóba az pedig a kanyargósságnak a fogalma."
Ennek a gyökcsaládnak kéthangú alakja is van: le-ány, assz-ony, nőst-ény, ány-gy, any-ós, m-eny, hi-ány kocs-ány, hajt-ány, nyit-ány, sör-ény, gör-ény ....
És van más kezdő hangú alakja is: hany-ag, pu-hány, lany-ha, lan-gyos, heny-él, Han-ság (Hany-ság), húny, szuny-nyad, seny-ved, olt-vány, dug-vány, bead-vány, so-vány, vány-adt...
Nem egyetlen fogalmat visznek a szóba, hanem más rokon jelentésűeket is: Vékony, megnyúlt, vézna, hajlékony, lekonyuló, hajlam, vég, farok - hogy csak néhányat soroljak föl.
Még egyszer (sokadszor): Ha a szó elején és végén (toldalékként) ugyan azt a jelentést hordozza egy gyök, akkor nem lehet tovább vitázni az egy-két hangú gyökök (hangok) önálló jelentésén, hiszen azok is azonos jelentést kell, hogy hordozzanak, mint a három-hangú gyökök.
"Semmi értelme a kanyargósság fogalmába kicsiséget meg keménységet tenni, mert nem erről szól, hanem egyfajta ÍVES vonalvezetésű dolgot jelöl meg a szóban. Méretekhez meg szilárdságnak itt nincs helye, kanyargósságnak van."
Ez egyszerűen nem igaz. A kurgán, kunyhó, gányol, sovány, húny, patkány, sárkány stb. szavakban nem az ívesség-jelentés húzódik, hanem több, más jelentés.
Amúgy a "k" hang ebben a gyökben is a kicsi/kemény jelentést hordoz, hiszen ami keskeny, hajlékony, az szükségszerűen kemény, rugalmas. Ahol nem a "k" hang szerepel, ott a gyök jelentése is a "k" hangot "helyettesítő" hang jelentését viszi bele a gyökbe.
Az "ny" hang kölcsönzi a gyök jelentésében a nyúlós, lágy, hajlam, szándék jelentést.
Ahol hiányzik a "k" hang, ott valóban hiányzik a kicsi/kemény jelentés is: húny, puhány, henyél, leány, hanyag, stb...
"gyökfordítva KOVAS, így is forró nyomon lehetünk, érdekes szó ez, elég sok minden bele van építve."
Ezt nem lehet így fordítani, mert nem egyetlen gyök, hanem legalább kettő.
"Az ÁCS amolyan megmunkálást, készítést, csinálást jelenthet, már maga az ÁCS szó is ilyen. De van még TAKÁCS (takarókészítő), KOP-ÁCS (kopogó hangú megmunkálás), KALAPÁCS, FORGÁCS (forgó megmunkálás által), BARKÁCS, KÁCS (a kovácsot így is hívták), SZAKÁCS és ilyen szavakban."
Valóban.
Az -ács gyöktoldalék rokon az -ás toldalékkal, hasonló a jelentése is: ás, szabás, dobás, adás, maradás, gyulladás, kondás, stb...
Itt is van némi különbség a két gyök jelentése közt, amit a két különböző hang hordoz. Az előbbinél az csapás (ütés) "cs" hangja, az utóbbinál pedig az "s" folyamatos (súrló) hangja érvényesül. A szavak elején levő gyökökben is és a toldalékokban is...!
"Persze ugyanez az ÁCS vég más szavakban ugyanakkor meg kicsinyítő szerepkört tölt be, az egy másik nem ide tartozó kategória."
Mely szavakra gondoltál?
"Hát én nekem ilyen nyelvi logikáról nincs tudomásom hogy létezne, de szerintem minden eleme egy szónak egyenrangú,"
Pedig létezik. Az első gyök határozza meg, hogy mely fogalomkörről beszélünk, minden további toldalék csak szűkíti, pontosítja ezt a kört mígnem elérünk egyetlen dologhoz, amit a teljes szó nevez meg.
A dátumozásnál is az év van elől, azután szűkül a kör a hónappal, majd pontosítjuk a nappal, esetleg óra perccel...
Ez egy gondolkodásbeli logikus felépítése valaminek a megközelítésére.
Ugyan ez tükröződik a gyökök esetében is.
"Itt van mondjuk teszem azt egy BO-KOR szó, ami egy BŐ és KÖR formájú dolgot nevez meg a természetben."
Igaz, de ebben a szóban nem a k-r gyökön van a hangsúly, hanem a bo- gyökön. Mert a bokor szóban az első tag határozza meg azt a növényfajtát, amire a szó vonatkozik, a k-r gyök csak az alakját határozza meg, leszűkítve a növények körét.
A kerítés esetében viszont a k-r gyök a lényeges, nem az -ít, és az -és gyöktoldalékok, mert azok semmit nem mondanak arról, hogy mire vonatkoznak. Sok más gyök toldalékai is.
"Olykor van X jelentésük, de ugyanazon hangnak máskor meg Y lesz. Tehát olyankor már egy másik. Én az egy fogalomkör köré építést, meg az általánosítást támadom."
Én is... Ezek szerint nem én értem félre...
Mondjuk annyi különbség van, hogy én fogalomkörről - tehát nem egyetlen fogalomról - beszélek a hangok jelentésénél, Te viszont mindig úgy értelmezed, hogy csak egyetlen fogalomra értem... Az persze, egy más kérdés, hogy egy hangnak egy konkrét jelentése egy adott körön belül általános. Egy másik jelentése egy másik körön belül általános.
Pl: "k" hang egyik jelentése a kicsi, (kicsinyítő képző) másik a "sok" (többes szám), a harmadik a kemény (gyökök hangjaként).
"A 2-3 hangos gyökök már fixebbek és pontosabbak,"
Erről van szó! Nyilván arra törekedett az ember, hogy ne egy egész fogalomkört nevezzen csak meg, hanem sokkal pontosabban tudja magát kifejezni, pontosítani akarta azt, hogy éppen mire gondol. Ezt pedig csak úgy érhette el, ha egy nagyobb fogalomkört jelentő hanghoz további pontosító hangokat, majd más gyököket (toldalékokat) ragasztott.
"a KÖR (K_R) gyök mögött túlnyomórészt igen könnyű lesz azonosítani azt a bizonyos KÖRT, egy LAP-PAL gyök mögött is megtaláljuk többnyire könnyen azt a laposságot, és itt ezen a ponton tudunk már általános értelmekről beszélni. A hang esetén még több irány lesz, bár már úgy 6-8 kategóriába épp ezek is besorolhatóak és az egyik tényező mindegyiknél a hangutánzó szerep lesz."
Ez teljesen természetes, mert ez volt az első, egyben a megnevezni kívánt dologra legjellemzőbb, egyben "kimondható" információ, ami alapján többé-kevésbé be is lehetett azonosítani, hogy mire gondolhatott az illető. Nyilván sok dolog szóba jöhetett, mert egy hanggal nem lehet sok információt átadni, s egy információ sokmindenre vonatkozhat.
"Ugyanez viszont egy KÖR gyökkel nem történik meg, az mindig kör lesz, gyakran egyértelműen az, de legfeljebb a gyöknél csak annyi történhet meg hogy a jóval későbbi szóban esetleg már átvitt értelmezést kap, de azért még felismerhető marad az értelem..."
Ez sem igaz teljesen, mert pl a körte, körző, kertel, köret, karó, kurta, kártya, károly szavak jelentése eléggé eltérő és sokszor nehéz őket a körrel összehozni...
Az igaz, hogy az átvitt értelmezés különösen megnehezíti a dolgot... De azért mindig ott van a gyök alap-jelentése. És nem csak ennél a gyöknél, hanem többinél is, csak azokkal szinte alig foglalkoztak, s nem olyan "népszerűek", mint ez a gyök.
1: A CSI is kicsinyítőképző, mint jó néhány társa, ezért jelent ez is kicsit. De csak akkor ha kicsinyítő a szerepköre és a szóban a gyök önálló entitás. Azaz egy Pécs-i szóban ezt ne keressük például, a Marcsiban már lehet keresnivalónk.)) De átvettük már hányféle kicsinyítőképző is lehet. Jó néhány hanggal kifejezhető, a Mária is kicsinyítve.
2: Ez itt teljesen rendben van, a keskeny szó KE része kicsinyítő lehet, itt rendhagyó módon a szó elején található mint a kevés szónál is. Az is ke-es volt nagyon rég, ami valahogy talán úgy fordítandó mint "kicsis" , és a keskeny KES része is mintha ezt mutatná.
3: Semmi ellentmondás nincs, fent a kicsinyítőképző okán a KE kicsit jelent. Ahogy a CSI is. De ettől még a kicsinyítős elemeket leszámítva nem ezt fogják a hangok ÖNÁLLÓAN más esetekben hordozni.
A sorolt szavak megint hibásan vannak felbontva, és a többsége nem is kicsit jelent, csak mindenáron bele akarod tukmálni a szóba azt ami nincs is ott. A KONY, KÁNY, KUNY, KENY gyökök 3 hangosak, kizárólag így értelmesek és mind egyetlen fogalmat visznek bele a szóba az pedig a kanyargósságnak a fogalma. Ez olyannyira egyértelmű hogy nagyon ki sem lehetne a szavakból tagadni.
Semmi értelme a kanyargósság fogalmába kicsiséget meg keménységet tenni, mert nem erről szól, hanem egyfajta ÍVES vonalvezetésű dolgot jelöl meg a szóban. Méretekhez meg szilárdságnak itt nincs helye, kanyargósságnak van. És mindegy hogy KÁNY, KANY, KONY, KUNY (sőt kán formában is erről van szó Y nélkül),
mert ezek 3 hangos gyökök és kizárólag 3 hanggal van meg ez az értelmük, ez olyan mint mondjuk a LAP-PAL gyök ami a laposság fogalmát viszi bele a szavakba. Ezt sem lehet tovább bontani, mert elveszne tüstént a gyökök értelme, ezek nem 2 másik gyök összetételei, hanem 3 hangos értelemgyökök nem fix magánhangzóval középen. Igen vannak ilyenek, a TÉR és KÖR gyök is így működik sok más társával egyetemben.
KOVÁCS: hát tüzeskedett, kovakövet is használt így a bontása KŐ (o)- va- ÁCS, aá nyilván összeolvad. Ő volt a KOVÁS. De ha úgy mondom hogy mivel ő vassal foglalkozik, ezért VAS, VASKÓ, gyökfordítva KOVAS, így is forró nyomon lehetünk, érdekes szó ez, elég sok minden bele van építve.
Az ÁCS amolyan megmunkálást, készítést, csinálást jelenthet, már maga az ÁCS szó is ilyen. De van még TAKÁCS (takarókészítő), KOP-ÁCS (kopogó hangú megmunkálás), KALAPÁCS, FORGÁCS (forgó megmunkálás által), BARKÁCS, KÁCS (a kovácsot így is hívták), SZAKÁCS és ilyen szavakban.
Persze ugyanez az ÁCS vég más szavakban ugyanakkor meg kicsinyítő szerepkört tölt be, az egy másik nem ide tartozó kategória.
" A magyar nyelvi logika szerint az első hang az irányadó"
Hát én nekem ilyen nyelvi logikáról nincs tudomásom hogy létezne, de szerintem minden eleme egy szónak egyenrangú, a gyökök és toldalékok együtt teszik ki a teljes szót, nem érzem hogy volna bármilyen hierarchia, értelmét sem találom hogy rangsort állítsunk közéjük. Itt van mondjuk teszem azt egy BO-KOR szó, ami egy BŐ és KÖR formájú dolgot nevez meg a természetben. A szóban lévő két gyök együtt alkotja a szót, egyenlő az egymáshoz való viszonyuk szerintem. Ugyanannyira lényeges elem mindkettő.
"Számodra - úgy látom- a tagadás a legfontosabb akkor is, ha te magad is meglátod valamilyen hang jelentését."
Félreértesz. Olykor van X jelentésük, de ugyanazon hangnak máskor meg Y lesz. Tehát olyankor már egy másik. Én az egy fogalomkör köré építést, meg az általánosítást támadom. Nem hobbiból hogy mert "csakazértis" hanem mert egyszerűen azt venni észre hogy a hangok is amolyan útjelzőként már hordoznak jelentéscsírákat, de ez még nem lesz egyértelmű és általános illetve pontos. Nyilván hangutánzó jelentősége az összes hangunknak lesz, mert minden hangunk olykor fog hasonlítani valamely hangjelenségre.
A 2-3 hangos gyökök már fixebbek és pontosabbak, a KÖR (K_R) gyök mögött túlnyomórészt igen könnyű lesz azonosítani azt a bizonyos KÖRT, egy LAP-PAL gyök mögött is megtaláljuk többnyire könnyen azt a laposságot, és itt ezen a ponton tudunk már általános értelmekről beszélni. A hang esetén még több irány lesz, bár már úgy 6-8 kategóriába épp ezek is besorolhatóak és az egyik tényező mindegyiknél a hangutánzó szerep lesz.
Csak az meg mindig szavanként változni fog hogy abból a 6-8-ból épp melyik dolog van a szóban, és ez csak a szavak egyedi vizsgálata után derülhet ki. Ugyanez viszont egy KÖR gyökkel nem történik meg, az mindig kör lesz, gyakran egyértelműen az, de legfeljebb a gyöknél csak annyi történhet meg hogy a jóval későbbi szóban esetleg már átvitt értelmezést kap, de azért még felismerhető marad az értelem...
Az "ige" egy megnevezése, besorolása azoknak a szavaknak, melyek cselekvést fejeznek ki az adott szövegkörnyezetben. Más szóval; amit adott helyen cselekvés/történés kifejezésére használunk.
A tűz, fűz, vár, tér, tár, zár, dob, csap, les, lép, sír, szán, szeg, csavar, csűr, ég, nő, öl, él, ér, sejt, szív, szűr, nyű, nyír, nyom, fej, stb. főnév, vagy ige?
Ige akkor lesz belőlük, ha akként használjuk.
Egyébként a gyökök ige-jelentését (azt, hogy cselekvést fejez ki) a hangok adják.
"Nem csak a Z igeképző. Az SZ is lehet az. Sőt a szerinted kicsiség K hangja is, hiszen ott vannak az IKES igéink. Ezt hogy rakod össze, ilyenkor már nem kicsi?.)) De van szép és SZÉPÍT. Itt már T hanggal képzünk igét. Akkor van gyalog és GYALOGOL. Itt már L hanggal képzünk igét. De a BÚ hangot kiadó cselekvés/történés már a BÚ-G lesz. Na itt meg a G lesz az igeképző, hoppá."
Vagy nem olvastad, vagy nem érted azt, amit a különböző hangú igeképzőkről írtam. Kezdjem elölről?
"Tehát sokféleképpen képzünk igét, sok hangot ehhez felhasználva. Ugye nem akarod azt mondani, hogy a hangkészletünk egynegyedét az ember önállóan csak a cselekvésre használná."
De, pont azt akartam és akarom mondani, mert a hangok jelentése igeképzőként sem változott meg.
Lásd az "r", "z", "g" hangokkal képzett igékben rejlő cselekvésbeli különbségeket.
Továbbá az "l" hang a légies, könnyed jelentése is érezhető, csak ezt is föl kell fedezni, s nem csípőből tagadni.
A hangok jelentésére már a C-F-ben is találunk nem is kevés utalást.
Pl az "r" hangra:
"Mint gyökhang általában erős, légrázó, reszketeg hallamot utánoz"
"Szélesb ért. jelent különféle irányú helyszin fölé mozdulást,"
A "g" hangről így ír:
"midőn a g (ég, og, ög) képzőjü gyakorlatos igékből úl, ül, képzőjü önható, és it képzőjű átható igék alakulnak, a gyakorlatot jelentő g helyébe, az inkább általános jelentésű d lép, vagyis tulajdonképen a cselekvés megindítását vagy indulását (kezdését) jelentő -ít, -úl (és -ül) képzőkhöz alkalmazkodva, itt a d csak egyes cselekvényt jelent; pl. mozog, mozdul, mozdít, (mozgúl, mozgít helyett); így forog, fordul, fordít; buzog, buzdúl, buzdít; pereg, perdül, pérdít ; zörög, zördül, zördít. Mi belső jelentését illeti. 1) Ezen torokból szakadó hangutánzók vezérhangja"
A szótár mindkét esetben hangutánzó (vezér!) hangként jelöli, mely hang a jelentésének megfelelő/hasonló cselekvést fog képzőként is jelenteni.
"Dehogy ugyanaz, ezek hangutánzó eredetű szavak, a valóság Z szerű hangjait örökítik meg."
Természetesen hangutánzó, de mi az, amit utánoz? Nem cselekvést?
"Ráadásul a sorolt szavakban a G végzi el az ige képzését, gyakorító ragozású szavak."
Lám itt valamiért fölfedezted a "g" hang önálló jelentését.Annyi hibával, hogy a z eredeti (ős) gyök is már "ige".
"A ZÚ, ZÖR, ZIZ, ZÜM még csak főnevek, ezek hangok ábrázolásai."
Ha egy jelenséget utánoz, akkor nem lehet "főnév"... - mert azt a természetes hangot valaki/valami "csinálja"/kiadja, tehát cselekszi, és az is, aki utánozza.
"Hát de itt hibázod el, mert mi meg emberek volnánk, némi különbség mintha lenne a kommunikáció összetettségében. "
Ma már igen, de az átmeneti korszakban teljesen más volt a helyzet.
"Már a T hangot sem tudod egy tető alá hozni, mert egyszer múlt idő, máskor meg tárgyesetet jelent, míg van amikor meg igét képez. Meg van amikor TETŐ, amikor meg egyik sem. Na ilyenkor mi van?...)) Az van hogy nincsen egy jelentése..."
Senki sem állította, hogy egy hangnak egyetlen jelentése lenne... Nem tudom, miért kell mindig, mindent az elejéről magyarázni?.... Ez nagyon dedós...
"1: A CSI kifejezés gyök, és ez tényleg igazolhatóan kicsit jelenthet a szavakban."
Akkor helyben vagyunk.
"De nem a hang önállóan jelenti azt amit, hanem a "CSI" kéthangos gyökként teszi ezt."
Persze, hogy kéthangú...! Sem a "k"-t, sem a "cs"-t nem lehet önállóan kiejteni, csak valamilyen kísérőhanggal. Ellentétben a "z"-vel, amelyik a szó végén egyhangú gyök.
"2: KESKENY szó: A szót így bontanám: KE-S-KENY a szó első fele tényleg kicsiség."
Ez is Ok. Annyit tennék hozzá, hogy az "s" hang itt is melléknévképzőként funkcionál mint a széles, síkos, lápos, kés, kis, bús, dús, fás, hős, jós, más, sós...
"3: Én is átvettem már többször a rövid szavakat K hanggal, teljesen véletlenszerű a dolgok mérete, semmilyen összefüggés nincsen a hang és a méret közt. "
No, megint tagadod az előző megállapításod... Ki érti ezt?!
Amúgy az összes gyök egy-egy rövid szó, amelyhez többnyire valamilyen toldalék kapcsolódik, és mindben ott a kicsi, kemény jelentés a szó eleji hangban:
"Vagy nézzük meg ezt a TOK szót, köze sincs a kicsiséghez, ez a TAK gyök egy formája lesz, a TAKAR fogalma lesz ezen szavakban benne."
A magyar nyelvi logika szerint az első hang az irányadó, a maghatározó. (a szó elején van a hangsúly) A harmadik hang jelentése kissé elmosódottabb, de még ebben a gyökben is felismerhető, hiszen takarni mindig csak részben, csak egy kis részt lehet.
"És ha már példaszavakat hozunk fel hogy ezt igazoljuk, akkor már legalább stimmeljen már a példa ! "
A példa stimmel, (tok) amit Te hoztál, (tök) azt nem jelöltem, mert nehéz a "k" jelentését megtalálni. Nota bene, a tök elég kemény ahhoz, hogy a "k" hang jelentését hordozza.
"valószínűleg azért mert a dologban egyáltalán nincsen semmiféle méretre utaló jelentés általánosan, de szerintem ennek nem is lenne értelme..."
Számodra - úgy látom - a tagadás a legfontosabb akkor is, ha Te magad is meglátod valamilyen hang jelentését. Ilyenkor azonnal becsukod a szemed és azt kiáltod: Ez nem is létezhet...
"Tehát az összes K-R gyök hordozza ezt a kicsi/kemény jelentést"
A KÖRT hordozza teljesen egyértelműen. A kicsi/kemény meg nem összetartozó szavak. Méret az egyik, szilárdság a másik. A KÖR meg egy alakzat, formát jelöl meg...
Tételesen és egyenként átvettem a legrövidebb (1-2 hangos) K hangos elemeket. 12-ből 10-nél nem lehetett megállapítani kicsiség értelmet. Most újra nem veszem át, ugyanez fog kijönni ismételten. Ne akarjuk mindenáron ezt rátukmálni egy hangra, ha ez valóban ott lenne benne, akkor egyértelműnek kéne lennie. Számomra meg az lett a vizsgálat után egyértelmű, hogy nem utal erre semmi sem.
Vannak kicsi dolgok és nagy dolgok, meg vannak ahol a méret nem értelmezhető. Nagyjából arányosan, nincsen egyértelműen megállapítható felülreprezentáltság. Innentől jobb ezt a dolgot akkor hagyni.
" A K-R gyök viszont a kis tömegű testek hangját közvetíti"
A KÖR szót jelenti, és nagyjából mindenhol. Az meg egy formát jelöl meg és nem méretet. Kicsi és nagy is lehet a KÖR. A G_R forma annyiból rokon hogy az meg a GÖRbe vonalú dolgok megjelenítője, többnyire gurulni tudó gördülésre képes dolgokra mondjuk. Nyilván a görbe vonalú testek képesek gurulni. Bármi gurulhat mérettől függetlenül ami a fenti feltételeknek megfelel. A G-RR végül is őseredőre a gurulás hangjelensége lehet. Egy egészen kicsi GÖRGŐ is így fog tenni, a valós hangokból áll a gyök.
A kör gyökből származó néhány szó meg jó nagy : korba, korbács (ez a karikás ostor másképp, ha a kört keresnénk esetleg) KÖRTE is a nagyobb gyümölcseink közé tartozik, nem épp ribizli.. Akkor: Korsó az ivóeszközök egyik legnagyobbika. Aztán karzat, korlát, kerítés többnyire nagyobb testek. A körletek is nagyok. A korzók is nagyok, ezeket csak azért írom mert a KÖR gyöknek semmi köze a kis mérethez, a formát jelöli meg a szó. Kráter is jó kicsi test:))... A KÖR mint forma a lényeg, és nem annak a mérete.
Ha ez hangból alakult ki, akkor meg kéne találni hogy mi lehetett az eredője ennek. Ha a kőből alakult ki, akkor az fura mert a kövek igen sokféle alakzatúak lehetnek. Azaz ez így nem igazán stimmelne. De ha köveket bármilyen célból körbe rakták akkor már így is lehetne értelme a kőből származtatásnak. De egy biztos: a körgyök felismerhetően létezik és magát a KÖRformájú dolgokat nevezi meg közvetlenül, későbbi szavaknál közvetetten...
Nem a "Z" hang jelent cselekvést, hanem az IGE. Igeképzőként megesik hogy a Z képzi az igét. De ez csak EGY A SOK közül mert számos más hangunk is képez igét. Ettől még egyik hang sem fog önállóan ilyet jelenteni, mert máskor semmi közük az egészhez.
Nem csak a Z igeképző. Az SZ is lehet az. Sőt a szerinted kicsiség K hangja is, hiszen ott vannak az IKES igéink. Ezt hogy rakod össze, ilyenkor már nem kicsi?.)) De van szép és SZÉPÍT. Itt már T hanggal képzünk igét. Akkor van gyalog és GYALOGOL. Itt már L hanggal képzünk igét. De a BÚ hangot kiadó cselekvés/történés már a BÚ-G lesz. Na itt meg a G lesz az igeképző, hoppá.
De a haladás szótöve a HAL lesz (igen a halak is ebből kapták nevüket, a vízben haladó lények)
Na most a "hal"-ból lesz HALAD, itt már a D hang lesz igeképző. De van HALASZT szó is, itt az SZT végzi el az igésítést. Rag a ragasztás szótöve. Ha ragAD valami már ige lesz, itt is a D lesz az igeképző.
Tehát sokféleképpen képzünk igét, sok hangot ehhez felhasználva. Ugye nem akarod azt mondani, hogy a hangkészletünk egynegyedét az ember önállóan csak a cselekvésre használná. Ezek csak alkalomszerű jelentései a hangnak, meghatározott esetekben jelentik csak azt amit, nem általánosan.
" A szó elején is ugyan az az értelme: zúg, zörög, zizeg, zümmög "
Dehogy ugyanaz, ezek hangutánzó eredetű szavak, a valóság Z szerű hangjait örökítik meg. Ráadásul a sorolt szavakban a G végzi el az ige képzését, gyakorító ragozású szavak. A ZÚ, ZÖR, ZIZ, ZÜM még csak főnevek, ezek hangok ábrázolásai. A ZÜM még csak egy természeti hang megnevezése, itt még nem cselekvés semmi sem, egy természeti hangjelenségnek a neve még csak pusztán.
Épp Z hangos igéket választottál, ezért cselekvés a dolog. Jó trükk, de ezt könnyű átlátni. Az IGE az cselekvés önmagában mint szófaj.)) Más hangokkal Z mentesen is az lesz egy ige: DOBOG, ROBOG, CSOBOG, REPÜL, BUGYOG, DÖRREN, és a többi. Láthatjuk hogy ez nem igényel Z hangot, minden hangunkkal vannak igék. A dörren szónál meg látod az N az igeképző, van egy halom ilyen, a Z csak egy a sok közül.
"Már az állatvilágban is van a hangoknak jelentése"
Hát de itt hibázod el, mert mi meg emberek volnánk, némi különbség mintha lenne a kommunikáció összetettségében. Bár a delfinek érdekesek még ilyen téren. Állítólag a csapatban nevükön hívják egymást. Csak ők teljesen másféle hangokon operálnak. Na de az ember kommunikációját ne egy gibbonhoz hasonlítsuk már.
Már a T hangot sem tudod egy tető alá hozni, mert egyszer múlt idő, máskor meg tárgyesetet jelent, míg van amikor meg igét képez. Meg van amikor TETŐ, amikor meg egyik sem. Na ilyenkor mi van?...)) Az van hogy nincsen egy jelentése...
1: A CSI kifejezés gyök, és ez tényleg igazolhatóan kicsit jelenthet a szavakban. De nem a hang önállóan jelenti azt amit, hanem a "CSI" kéthangos gyökként teszi ezt. CSI mint kicsinyítő, és CSÍ-RA, CSI-GA, CSI-PA, BAL-CSI, CSA-CSI, CSIRKE, CSI-BE, ezekből kiválóan meglátszik. Még a CSILLAG is ide tartozik furcsa módon (kiscsillag), mert valójában ezek hatalmas méretűek, de innen a Földről a napon kívűl mindet kicsinek lát az ember mert oly messze van tőlünk.
2: KESKENY szó: A szót így bontanám: KE-S-KENY a szó első fele tényleg kicsiség. A szó második fele meg a KENY, KONY, KUNY, KANY gyök, a kanyargós dolgok gyöke. Ma már egy egyenes útra is mondjuk hogy keskeny, a megnevezéskor kanyargós dolgokra mondhatták eleinte, a kanyargósság fogalmában nincs kicsiség, a második "K" hang a szóban tök más ezért. Azaz itt is az látszik hogy önmagában a hang egy szóban is 2 külön dolog.
3: Én is átvettem már többször a rövid szavakat K hanggal, teljesen véletlenszerű a dolgok mérete, semmilyen összefüggés nincsen a hang és a méret közt. Persze lehet csalni, meg trükközni és önkényesen a kicsiség fogalmához sorolni olyan szavakat amik nem odavalók. Ilyenkor önmagunkat fogjuk becsapni, egyébként is a tucat felsorolt szó még semmit sem igazol, írok rá két tucatot ami meg nagy lesz.
Továbbá a besorolás sem stimmel, mert jó néhány szó még ebből a rövidke példalistából sem közösíthető a kicsiséggel, sőt ! Eleve már megint idekevered a SOK szót, ami egy mennyiségi kifejezés, a NAGYOBB mennyiségnek lesz a szinonimája. A NAGY meg továbbra sem kicsi szerintem.
Vagy nézzük meg ezt a TOK szót, köze sincs a kicsiséghez, ez a TAK gyök egy formája lesz, a TAKAR fogalma lesz ezen szavakban benne. Tehát semmi köze nem lesz méretekhez. A TOK néha kicsi, mondjuk egy bab esetén, de máskor meg jó nagy lesz. Vegyük észre hogy a TÖK is ehhez a TAKARÁS fogalmát jelentő TAK-TOK gyökhöz tartozik, ráadásul a TÖK is jókora méretű lehet.
Na de TOK néven illetünk bizonyos halfajtákat is. Véletlenül sem kicsik, hanem épp ellenkezőleg: JÓ NAGYOK lesznek ezek, többmázsások is akadnak köztük. Szóval az a probléma ezzel a "K" hang kicsiség jelentésével hogy nem igazolható statisztikailag sem. És ha már példaszavakat hozunk fel hogy ezt igazoljuk, akkor már legalább stimmeljen már a példa ! Mert így meg trükközésnek és hibás belemagyarázásnak tűnik.
Én ezt már többször átvettem, nem találok kimutatható kapcsolatot a K hang és az azzal alkotott szó mérete közt. Erőszakkal meg ne magyarázzuk ezt bele oda, ahová meg nem való. A SOK meg a TOK szavaknak sincs ehhez semmi közük, inkább ráadásul a nagyhoz állnak közelebb a fogalmak.
A kicsinyítőképzőben azt jelenti, na de ez sem K függő dolog, több hangunk is végez kicsinyítést adott esetekben. A CS is, a C is, az I is ,de még az S is, az A is olykor, az U is néha, de ezek CSAK AKKOR jelentik azt amit és máskor közük sincs a jelentéshez a hangnak. Tehát nem igaz hogy csak a K kicsinyít, jó néhány más hang is teszi.
Bocs de nálam ez a K =kicsi dolog sehogy sem tűnik igazolhatónak és bizonyíthatónak, komolyabb vizsgálat után is teljesen randomnak tűnik hogy éppen mekkora lesz az a cucc K hangosan, valószínűleg azért mert a dologban egyáltalán nincsen semmiféle méretre utaló jelentés általánosan, de szerintem ennek nem is lenne értelme...
"Nem tudom miért nem jók a két betűsek, ott a szó 50 % K hang lesz."
A toldalékok kétbetűsek, de ott nem fogadod el a hang jelentését, pedig ott tényleg azt jelenti. Ennek támogatására kerestem háromhangú szavakat, s lám, ott is fel lelhet a hang jelentését ismerni. (Nem mindenütt, de elég sok szóban ahhoz, hogy elfogadhassuk a hangok önálló jelentésére vonatkozó elgondolást.)
Egyébként kétbetűs szavunk nagyon kevés van:
ék, ok, ők, ki, kő.
az ék kicsi is, kemény is.
az ok bizonytalan,
ők eleve többes számban van, így a sok jelentése nem kétséges.
a ki szintén bizonytalan, bár már korábban tettem kísérletet a magyarázatra.
a kő pedig kemény.
Ebből milyen következtetést vonsz le? Én azt, hogy ötből három esetben jól kivehető a hang jelentése.
"minden hangnál lesz kicsi, közepes, nagy méretű is."
A "k" betűs szavakra nem jellemző a nagy méret. No, jó a köd lehet nagy...
"Van sok szó ahol nem értelmezhető a méret: AKI, KÉK, KÖR, OKÉ, PÉK"
Az OKÉ-t hagyjuk, mert idegen, mai szleng szó, a PÉK sem lehet pár száz évnél idősebb, s lehet jövevényszó is,...
A KÉK eredetéről fogalmam sincs...
Az AKI-re többféle magyarázat is lehetséges, egyik sem igazolható-
A k-r gyöknél értelmezhető. A g-r gyök olyan mozgásokat jelenít meg, ahol a hangot adó test (aminek a hangutánzása történt) nagy méretű.
A k-r gyök viszont a kis tömegfű testek hangját közvetíti a "k" hang által. Az "r" hang mindkettőben azonos, ez sem véletlen az előző hsz-ben leírtam a miértet...
Tehát az összes k-r gyök hordozza ezt a kicsi/kemény jelentést.
"BÜK, BAK, JAK (csak fél tonna lehet akár, oly kicsi) KÁD, KAN, KÁN (nagy kán), KOR(szak), KOS, KÖB, KÚT főleg régen, TÖK és a többi ide sorolandó."
Elfogadom, hogy ezek nagyobbak, mint egy kavics, de fenntartom, hogy átvitt értelemben nem a hang eredeti jelentése a mérvadó... Ja, és nem is biztos, hogy éppen kicsit jelent...
A kan, és lehet, hogy a kán is a -kány gyökcsalád része, ezt kitárgyaltuk, a kor pedig k-r gyök. A bak, de főleg a kos elég kemény jószág...
Kád, köb felejtős, nem ősi szavak. Még a kút sem...
"Vegyük már észre hogy nincsen a K hang kapcsán statisztikailag kimutatható méretre utaló jelentés,"
Senki nem mondta, hogy a "k" hang csak méretre utal. Te mindig mindig beleéled magad abba, hogy egy hangnak csak egyetlen jelentése van/lehet. Hát nem! Több, rokon jelentése van.
"Egyszerűen meg kellett jelölni egy módon és az ember megtette."
Bármelyik hanggal megtehette volna, de a magyar konzekvensen a "k" hanggal oldotta meg. S miután máshol is igazolható a hang jelentése, így nem beszélhetünk véletlenről.
"Amúgy a többes szám annyit jelent hogy legalább kettő valamiből. 2-től felfelé bármennyi, határ a csillagos ég. Ennyit fejez ki, arra már nem utal hogy ez épp kevés vagy sok volna bárkinek, egyet tudhatunk általa: 1-nél több lesz."
Helyes. Tehát a sok is és a kevés is benne van a pakliban....
"Találgatni én is tudok, csak szerencsésebb volna fantáziálgatás helyett igazolni egy állítást, addig ez fából vaskarika lesz."
Ehhez viszont a bizonyítékokat el kell fogadni, s nem tagadni kell...
"Az igeképzőket már néztük hogy hányféle lehet, így ez sem köthető egy hanghoz, mert sok hanggal megtehetőek az igék képzései. A "Z" hangos vég csak egy típus köztük. A hang csak ige képzésekor jelent igeképzőt, más esetben meg köze sem lesz hozzá."
De van köze, mert számos szavunkban (felsoroltam) valamilyen cselekvést fejez ji, aminek a hangját utánozza. Ezt is lehet tagadni... De ettől még igaz marad a megállapítás.
"És a szó végeken lesz ilyen értelme, szó elején meg nem."
A szó elején is ugyan az az értelme: zúg, zörög, zizeg, zümmög...
"Amúgy teljesen abszurdnak tartom még az ötletét is annak hogy bármikor is valaha az ember 1 hangokkal operált volna, alkalmatlan volna épkézláb kommunikációra a dolog, totál értelmetlenség lenne."
Nem oszt, se nem szoroz, hogy mit tartasz elképzelhetetlennek, a tények magukért beszélek. Már az állatvilágban is van a hangoknak jelentése.
"A saját kiadott egyik hangjából van a szó és igeképzőzve a szó végi Z hang. Aztán a hiúz(ás) az állat neve lett végül, újra főnévként használva."
Jó észrevétel...
Viszont elkerülte a figyelmed, hogy ez a "z" hang is ugyan olyan cselekvés útján jön létre, mint a hiú-. - Valami kiadja azt a hangot. A kettő közt annyi a különbség, hogy a "z" hang nagyon sokszor előfordul, s ezért lett belőle igeképző. Ugyan ilyen gyakori a gördülő hang is, ami szintén igeképző lett. (-og)
A kettő közt az a különbség, hogy a "z" hang folyamatos mozgást jelent, mert valóban ilyen a kiejtése is: zzzz... a "g" hang pedig egy olyan jelenség hangja, ahol a hangok szabálytalanul ismétlődnek, ahogyan egy kő legördül a sziklás hegyoldalon. Nem is véletlen, hogy míg az első olyan igék toldaléka, ahol a mozgás folyamatos: néz, húz, ... Az utóbbi pedig olyan igéket képez, melyek nem igazán folyamatosak: dörög, mozog, hápog,
Az "r" hang is valamilyen pergő, gyorsan és szabályosan ismétlődő hang utánzata. Az sem véletlen, hogy ez olyan gyökökben található, melyek épp ilyen mozgást jelenítenek meg.
Tehát az igék rendre olyan képzőt kaptak, melyek hangja jellemző az ige által megnevezett mozgásra.
"A KEvés szónál szókezdőként szerepel a kicsinyítő, de ez baromi ritka, talán még a keskeny szó ilyen, aztán nagyjából kifúj a dolog. Egy kenyér, kanyar, kereskedő, kert, ketyeg, kerék és sok sok más szóban a szó elején semmi köze sem lesz semmiféle kicsinyítéshez."
"Pedig a CSI forma sok szóban épp kicsinyít (eleve kicsinyítőképző is, rep-CSI mondjuk), de a CSIllapít szónak is ehhez lesz köze. A CSItít szónak is, meg az egész CSITT-nek is. Kisebb hangra van szükség magyarán.)) Ki CSI az lesz a kicsi.)) Aki CSI És lám, értjük a szót, ez nem véletlen kezdődik így a KI szóval. Nézd meg a CSI kezdésű (vagy végződésű) szavainkat, na itt tényleg lesz statisztikailag kimutatható kapcsolat a kicsiséggel."
Kezdünk közös nevezőre jutni... Most már csak azt nem értem, hogy amit az egyik mondatodban állítasz, azt miért tagadod a következőben?
"Tehát pontosítva én azt mondom, hogy ez a KANY, KÁNY, KONY, KUNY gyök (3 hangos értelemgyök nem fix magánhangzóval) mindig a kanyargósságot jelenti a szóban:"
Ok, vizsgálódjunk tovább: A "k" hang jelentése a kicsi, rokon értelemben a keskeny (Kétszeresen is benne van a "k" hang, egyszer a kes- gyökben, másszor a -keny (kány) végződésben), és a keskeny dolgok jellemzője a hajlékonyság. Az "ny" hang a a nem-szilárd, merev, hanem a nyúlós, nyálas, képlékeny, hajlékony dolgok hangja mind a szó elején, mind pedig a toldalékban.
A végére hagytam mert ebben van a lényeg.
"És a rövid szavaknál sem tudtam igazolni a K mint kicsiséget. Ha 10-ből 8-nak köze sincs ehhez, akkor meg kell állapítani hogy efféle összefüggés nincsen és pont."
Ez nem teljesen van így, mert az idők folyamán sok szó kikopott a nyelvünkből és újak léptek be, így eleve csak a szókészletünk max 60-70 %-a tekinthető ősi gyökerűnek.
Én is megnéztem a rövid szavakat mindet!
"k"-val kezdődőek:
Kád, kas, kos, kéj, kék, kel, kém, kép, két, kéz, kín, kóc, kód, köd, köb, köt, kúp, kúr, kút. - Ezen szavakban valóban nehéz a "k" hang jelentését megtalálni, de sok közte az "új" szó.
kap, kar, kár, kér, kor, kór, kör, kőr, - Ezek a K-R gyökhöz tartoznak, már volt róla szó, nem ismétlem.
kan, kán, ken, - Ezek pedig a -kány gyökcsaládhoz tartoznak
kés, kis, köp, köz. - Itt elég jól felismerhető a kicsiség jelentése.
Nézzük azokat a szavakat is, ahol középen, vagy a végén van a "k", vagy "cs", "c" hang:
Vastagon szedtem ahol a hang(ok) jelentése felismerhető.
Ehhez még hozzájön a mink, tik, ők névmások, valamint a "k" végű igeragok: írunk, írtok, írnak...
Kb. a a fenti összes szó egyharmadánál kimutatható a kicsiség jelentése, ami egészen jó arány. Ha még ehhez hozzávesszük a több-száz, vagy ezer kicsinyítő képzővel és a többes szám jelével ellátott szót, akkor a szókészletünk valószínűleg több, mint a felénél igazolható a hang jelentése.
"Itt megtalálod az összes 3 betűs k-hangú szó listáját"....
Nem tudom miért nem jók a két betűsek, ott a szó 50 % K hang lesz. De megnéztem a 3 hangosokat is, teljesen véletlenszerűen vannak benne olyan szavak amelyek éppen kicsik lesznek, de nagyjából ugyanennyi nagy dolog is lesz. Nem találni összefüggést a méretekkel kapcsolatosan. A szavak egy részénél eleve nem is értelmezhető a dolog.
Van épp ami tényleg kicsi: mák, kis, luk, köp(és), fok, stb... Erre mondom, na és?... minden hangnál lesz kicsi, közepes, nagy méretű is.
Van sok szó ahol nem értelmezhető a méret: AKI, KÉK, KÖR, OKÉ, PÉK és hasonló sok szóban értelmezhetetlen.
ÉS bizony jó néhány NAGY dolog is akad itt K hanggal, nem kevesebb mint a kicsiből, ezt fixen állíthatom:
BÜK, BAK, JAK (csak fél tonna lehet akár, oly kicsi) KÁD, KAN, KÁN (nagy kán), KOR(szak), KOS, KÖB, KÚT főleg régen, TÖK és a többi ide sorolandó.
Vegyük már észre hogy nincsen a K hang kapcsán statisztikailag kimutatható méretre utaló jelentés, épp hogy "adja a gép" , úgy alakul a mérete. Persze ha csalunk egy kicsit és minden szót kicsinyítő képzőzünk, akkor ezzel a trükkel minden kicsivé varázsolható. De ez már akkor egy másik szakterület lesz, és nem a nyelv területe lesz az. Hanem ez már bűvészet.))...
"ezért vettem górcső alá a toldalékokat, mert azok rendszerint (nem mindig) egy-két hangú (ős) gyökök és félreérthetetlenül és minden magyarázat nélkül is láthatóan tartalmazzák az eredeti legősibb jelentést"
Bocs, de ezt nem tudom osztani, épp ezek az 1 hangos toldalékok mutatják meg hogy épp ÁLTALUK szó sincsen a hang semmiféle önálló ősi jelentéséről szó, épp ezek fogják megmutatni hogy a fenti állítás nem lesz igazolható.
A K hang egyedül a többes szám, kizárólag szó végén és csakis és csakis akkor ha az alapszót ragozzuk ily módon. Máskor a hang nem erről szól, különösen szó elején bizonyosan nem. A többesszám toldalék jóformán bármire rátehető, a K hangos szavakra is rátesszük. Az alapszót annyiból módosítja hogy innentől fogva a dolog minimum kettő lesz. A KÉK egy dolognak lehet a színe. Ha több dologról van szó, a színei kék-ek lesznek, de az alapszóban semmi ilyen nincs, pedig duplán K hangos szó.
De egy CSÍK szóban és sok másban sem értelmes, ha több van csíkok lesznek. De egy KŐ, KÖR, KI, KÚP, stb. számos szavainkban sincs köze a K hangnak a többes szám toldalékához.
De a T hang szó végeken lehet múlt időt kifejező, meg lehet tárgyeset jelölő hang is: AZ és AZ-T, illetve FÚR és FÚR-T mondjuk. Ez már kétféle különböző ragozás egyetlen hanggal. Természetesen ez is csak ragozáskor jelenti azt és amit, és kizárólag szóvégen. De egy TETŐ és TUTAJ szavakban ugyan mi köze a T hangoknak a tárgyesethez, illetve a múlt időhöz?.... Semmi köze nincs hozzá, mert ezen szavakat ugyanúgy tárgyesetezhetjük ha szükség van rá, TETŐ-T és TUTaj-T, hozunk ha kell. Az alapszavakban szereplő két T hangnak meg nyomokban sem lesz köze múlt időhöz sem, meg a tárgyragozáshoz sem.
Egyszerűen nincs efféle összefüggés, így miféle eredeti jelentésről beszélünk itt, amit az egy hangos toldalék szerinted mutat?... CSAK és KIZÁRÓLAG a szükséges toldalékoláskor jelenti a T azt amit. Ráadásul ez is kétféle dolog 1 hangra. Egy TÁT-og szóban hiába keresel ilyen értelmezéseket, ha egyszer ez nem erről szól. Az ötleted annyiból érdekes és hasznos amúgy, hogy lesznek kivételek, (nem is oly kevés) amikor tényleg az a szó végi hang már ragként fog szerepelni olyan szavakban, ahol ezt az emberek már elfelejtették és ezáltal segít a szófejtésben, például jómagam is a "Z" igeképző okán jutottam el a HIÚ-Z szó megfejtéséhez.
De nézzünk még 1 hangos toldalékokat, mert vannak még: S hang szóvégeken melléknévképző: tehát van ERŐ szavunk, és ebből képezzük hogy ERŐ-S, így már melléknév lesz, tulajdonságot és milyenséget kifejezve. Ettől még az S hang általánosan természetesen egyáltalán nem ezt fogja jelenteni. Eleve az S önmagában is értelmes szó, az ÉS szó rövidebb formája, költészetben gyakoribb a használata.
Vagy ott van az Ó hangunk (és szavunk !) ami szó végeken főnévképzőként használatos. FÚR igéből FÚRÓ lesz. De ez az Ó hang már önmagában is értelmes szó, mert ez régit jelent. Ugye Ó-kor például. A régiségnek sok köze aligha lehet a melléknévképző ugyanilyen Ó hangja kapcsán, ez gondolom (talán) nem is lehet vitás.
Persze ez a melléknévképző is lehet más magánhangzó is, mivel a KESER-Ű, és az EGYSZER-Ű szavak végén például ragyogóan működik ez épp Ű hanggal is, tehát erre a jelenségre is több hangot használunk fel...
Igen, ez a "K" hang bizonyos szavak végén a többes számot jelenti, de csak azon esetekben mikor nem mást.)) Már hogy elhangozzon egy magas szintű bölcsesség is így estefelé.
Erre sem mondanám, hogy általánosan ilyet jelentene a hang, itt is a legrövidebb szavak nagyobbik része fog ellent mondani ennek. Meg eleve úgy gondolom hogy a többes szám kifejezésének igénye már jóval túlhaladta a magas szókészletű beszéd meglétét, visszamenőleg meg nem adható jelentés egy hangnak mikor már ezrével vannak szavaink az érintett hanggal. Egyszerűen meg kellett jelölni egy módon és az ember megtette. Ettől még visszamenőleg a múltbéli szavak nem fognak értelmileg átváltozni.))
Amúgy a többes szám annyit jelent hogy legalább kettő valamiből. 2-től felfelé bármennyi, határ a csillagos ég. Ennyit fejez ki, arra már nem utal hogy ez épp kevés vagy sok volna bárkinek, egyet tudhatunk általa: 1-nél több lesz.
Azért meg nem rajongok hogy tényszerűen beszéljünk olyan korokról, amelyekről csak találgatni lehet, hiszen ezek hiteles kézzelfogható infók nélkül puszta fantáziálgatások lesznek. Találgatni én is tudok, csak szerencsésebb volna fantáziálgatás helyett igazolni egy állítást, addig ez fából vaskarika lesz. Ha valamire legalább alapos gyanú van, akkor lehet foglalkozni vele.
Az igeképzőket már néztük hogy hányféle lehet, így ez sem köthető egy hanghoz, mert sok hanggal megtehetőek az igék képzései. A "Z" hangos vég csak egy típus köztük. A hang csak ige képzésekor jelent igeképzőt, más esetben meg köze sem lesz hozzá. És a szó végeken lesz ilyen értelme, szó elején meg nem. Most el ne kezdjük sorolni a "Z" kezdetű igéket.)) Minden ige minden hanggal cselekvés, történés, létezés lesz. De a "Z" szó végén képez igét. Ahogy még jó néhány más hang is teszi ezt. A "K" hang is ha már itt tartunk, hiszen az -ikes igék ilyenek.
Amúgy teljesen abszurdnak tartom még az ötletét is annak hogy bármikor is valaha az ember 1 hangokkal operált volna, alkalmatlan volna épkézláb kommunikációra a dolog, totál értelmetlenség lenne. De ha a természeti jelenségek hangjait utánozza, vagy az ember a saját ösztönreakcióit, különböző behatásokra a reakcióit megörökíti, akkor az már adhat egy alapot amire építhet. Inkább gondolom így, és kapásból gyártott több hangos elemeket is. Többnyire rövid 2-3 hangos elemeket. (néha akár több)
Mert például én gondolkodtam régebben a HIÚZ (macskaféle) szón, hogy mi a frászból lehet ez, és valahogy nem akart össze állni a dolog, egészen tegnapig. Épp ez a "Z" hangos igeképző dolog juttatott el a megvilágosodásig. Mert felvetődött bennem, hogy mi van ha itt is ez a szó végi Z hang. És akkor mondom meghallgatom már videón a hangját mivel így fejből ezt nem vágtam, és ott mondom magamnak hogy basszus, ez az állat tényleg HIÚ-zik, és ezért lesz HIÚ-Z a neve ! A saját kiadott egyik hangjából van a szó és igeképzőzve a szó végi Z hang. Aztán a hiúz(ás) az állat neve lett végül, újra főnévként használva. De ismerünk ilyen példát, hiszen a "kur-va" is mára már főnévként használatos.
A KEvés szónál szókezdőként szerepel a kicsinyítő, de ez baromi ritka, talán még a keskeny szó ilyen, aztán nagyjából kifúj a dolog. Egy kenyér, kanyar, kereskedő, kert, ketyeg, kerék és sok sok más szóban a szó elején semmi köze sem lesz semmiféle kicsinyítéshez.
A FŐ-ség fogalma a felsőséghez köthető, az étel FŐ fogalma meg szerintem ősi hangutánzat csak, egyszerűen a főzés hangja lesz ilyen föfögős. Azaz az egy hangalakot két külön szóképzési módszer szülhette meg...
"Ha tényleg jelent a hang önállóan valamit, akkor a leges legrövidebb szavakból ennek ki kell hogy derüljön, és ennek a gondolatmenetnek az a logikája, hogy minél rövidebb egy szó, annál jobban hangsúlyos benne egy hang, annál nagyobb szerepe van egy szóban. Gondolom ezt fel lehet fogni talán."
Igen felfogtam, sőt magam is ebből indultam ki, ezért vettem górcső alá a toldalékokat, mert azok rendszerint (nem mindig) egy-két hangú (ős)gyökök és félreérthetetlenül és minden magyarázat nélkül is láthatóan tartalmazzák az eredeti legősibb jelentést. És ezekből a szavakból nem 12 van, hanem több-száz, vagy inkább több-ezer, pont annyi, ahány szót használunk többes számban. Ezek mind különböző szavak ugyanakkor mindnek ugyan az a hang van a végén, ugyan azzal a jelentéssel. Ha más szavakban is találunk pl. a szó elején ugyanilyen jelentésű hangot, az már nagy eredmény, mert többszörösen (más oldalról is) igazolhatjuk a hang önálló jelentését. De ehhez nem szükséges, hogy minden szóban ugyan az a jelentése legyen, mert nem tudható, milyen átvitt értelmezés útján került oda. Tehát a kivételek, még, ha sok is van belőle, nem fogják érvényteleníteni a hang felismert jelentését. Legföljebb bonyolítják a helyzetet...
"És a rövid szavaknál sem tudtam igazolni a K mint kicsiséget."
Én tudtam... Próbáld meg Te is és, ha indulatoktól mentesen teszed sikerülni is fog.
