Köszönöm meleg hangú ünnepi köszöntésed, és hasonlóan kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok én is Neked és Kedves Családodnak. A továbbiakban is számítunk az általad feltett szép versekre s inspiráló hozzászólásaidra.
Fontos, hogy azt is ki tudjuk mondani, amiben nem vagyunk képesek hinni!
Varga János
Nem hiszek
Nem hiszek a politika szép ígéretében! Nem hiszek a híradások tényszerűségében! Nem hiszek a hitszónokok tiszta erkölcsében! Nem hiszek az egyneműek forró szerelmében!
Nem hiszek a bábkatonák dicső győzelmében! Nem hiszek a dúsgazdagok véres békéjében! Nem hiszek a pénzzel írott világ törvényében! Nem hiszek a kivagyiság hazug eszméjében!
Nem hiszek az emberiség önhitt rendszerében! Nem hiszek az értelmetlen élet értelmében! Nem hiszek a végtelenség végtelenségében! Nem hiszek a létezésünk véletlenségében!
————-
Varga János
Én hiszek
Én hiszek a holtig tartó örök szerelemben! Én hiszek a mértékadó józan becsületben! Én hiszek a láthatatlan óvó szeretetben! Én hiszek a megnyugtató otthon melegében!
Én hiszek a derék munka fáradt örömében! Én hiszek az időben jött égi segítségben! Én hiszek a vad természet szelíd termésében! Én hiszek az irodalom csodás erejében!
Én hiszek a gyógyító csend egyszerűségében! Én hiszek az ismeretlen felfedezésében! Én hiszek a történetek sorsszerűségében! Én hiszek a család, Isten, haza szentségében!
Azért érdekes ez a történet, mert aki ilyen hosszú ideig kómában van, az után még ha felébred is, értelmi képességeit elveszíti. Ha viszont csak mély alvásban van (azaz hibernált állapotban) akkor hogyan lehetséges, hogy ilyen sokáig. Azt hülyeségnek tartom, hogy nem nőtt a körme és a haja, mert nyilván a szülei gondozták ilyen állapotban is. Azt viszont szintén hülyeségnek tartom, hogy átverés lett volna ez az egész, hogy így hívják fel magukra a figyelmet. Milyen érdekük származott volna ebből? Anyagi? Aligha. Akkor meg miért? Ennyi idő távlatából már nem igazán érthetők ezek a dolgok. Ahogy Te is írod, nem vagyunk kellő információk birtokában. Valószínű akkoriban sem lehettek, mivel egyrészt az orvostudomány közel sem volt olyan fejlett, mint ma, másrészt talán még az sem biztos, hogy az előző napi fejsérülés okozta ezt az állapotát. Mindenesetre elgondolkodtatók ezek a történetek, még akkor is, ha nem vezetnek sehová. Mindenkire rá van bízva, ki mennyit hisz el belőle. :)
32 éven át aludt egyhuzamban egy svéd nő - nagyszabású átverésnek gondolják azóta is
Csipkerózsikának becézték a svéd nőt, aki egy balesetet követően 32 évig aludt egyhuzamban, majd minden testi vagy szellemi károsodás nélkül ébredt fel, és folytatta az életét. A hihetetlen történet máig megdöbbenti az orvostudományt.Szülei azt hitték, megátkozták a lányt
Karolina Olsson 1861-ben születetta Svédország keleti partjánál, a Balti-tengeren található Oknö szigetén, a sziget egyetlen, azonos nevű kicsiny településén – szülei egyszerű tanulatlan parasztemberek voltak, Karolina hat testvér közül másodikként és egyetlen lányként érkezett a világra. Míg testvérei a városka iskolájába jártak, megtanultak írni és olvasni, Karolina nem részesült formális oktatásban, otthon, édesanyja mellett töltötte idejét, ahol – a lánygyerekektől akkoriban elvárt módon – elsajátította a legfontosabb háztartási ismereteket. 13 évesen végül mégis beíratták az iskolába, ugyanis a mélyen lutheránus Svédországban törvény kötelezte a gyerekeket – köztük a lányokat is –, hogy megtanulják a katekizmust.
1876 februárjában, egy végzetesnek bizonyult napon a 14 éves Karolina egyedül mászkált a városban, amikor véletlenül elcsúszott a befagyott folyó jegén, és fejsérüléssel, feldagadt arccal, illetve kínzó fejfájással érkezett haza. A családnak nem volt pénze orvost hívni, ezért édesanyja saját házi praktikáival – többek között meleg tejjel – próbálta kúrálni a sérült lányt, a fájdalmak azonban nem enyhültek, sőt, estére a fejfájást kínzó fogfájás is kísérte. Anyja tanácsára Karolin lefeküdt aludni, remélve, hogy másnapra jobban lesz, a család döbbenetére azonban a lány reggel nem ébredt fel, sőt, a következő napokban, hetekben, hónapokban is folytatta a csendes, zavartalan szundítást.
A család és az ismerősök azt gondolták, boszorkányok átkozhatták el a lányt, vagy egyéb ördögi praktikák áldozatává válhatott, miközben igyekeztek gondoskodni az alvó gyerekről: édesanyja mindennap két pohár meleg tejet, illetve cukros vizet adott neki, megmosdatta őt, és rendszeresen cserélte az ágyneműt. A hétalvó lány híre hamarosan az egész városban elterjedt, végül a szomszédok, barátok összedobtak annyi pénzt, amiből a család kihívhatta a helyi orvost, hogy megvizsgálja Karolinát.
Az elektrosokk sem zavarta az alvásban
A doktor úgy találta, gonosz varázslatról szó sincsen, a lány valószínűleg kómában fekszik, melyet a fejsérülés okozott: ő sem tudott megoldást találni a problémára, azonban annyira felkeltette az érdeklődését a különös Csipkerózsika esete, hogy gyakran meglátogatta Karolinát, és folyamatos levelezést folytatott az ország legjelesebb orvostudósaival az ügyről. Teltek-múltak az évek, az időközben nővé cseperedett Karolina azonban továbbra is kitartóan aludt, olykor forgolódott és beszélt álmában, leggyakrabban gyerekkorában tanult zsoltárokat mormolt, de semmilyen külső inger nem ért el hozzá.
Ekkoriban már orvosok egész hada látogatta a svéd Csipkerózsikát, akik különböző teóriákkal álltak elő, mi okozhatja a maratoni hosszú alvást: az egyik szakember úgy találta, Karolina talán hisztéria miatt került kómába, ezért 1892 nyarán beutalták a közeli, tengerparti Oskarshamn város idegklinikájára. Az intézetben a hétalvó nőt elektrosokkal igyekeztek „jobb belátásra téríteni”, továbbá a személyzet gyakran éles tűkkel szurkálta, hátha felébred, állapota azonban kicsit sem változott, így csalódottan küldték haza a szüleihez.
1905-ben Karolina édesanyja elhunyt, ekkor az alvó nő gondozását egy cseléd vette át – édesapja túl öreg és gyenge volt ehhez –, két évvel később pedig egyik bátyja is meghalt, testvére halála után Karolina folyamatos sírásba kezdett, azonban továbbra is zavartalanul szunyókált. 1908 áprilisában, 32 év és 42 nap alvás után Karolina végül felébredt: a cseléd zajt hallott kiszűrődni a nő szobájából, és amikor belépett megnézni, mi történt, döbbenten látta, hogy Karolina sírva botorkál körbe a helyiségben.
Megőrizte szellemi épségét, és lélekben továbbra is kamasz volt
A három évtized után felébredt, fizikailag 46 éves, lelkileg és személyiségben azonban továbbra is 14 éves nő semmire sem emlékezett az elmúlt hosszú időszakból, döbbenten szembesült saját tükörképével és a világgal, amely alaposan megváltozott, mialatt szundított. A sajtó világszerte felkapta a hihetetlen esetet, riporterek serege érkezett meginterjúvolni a felébredt Csipkerózsikát, aki rövid időn belül teljesen felépült, és visszatért rendes tudatához, sőt, láthatóan szívesen beszélt és szerepelt, élvezte a körülötte kialakult felhajtást.
1910-ben a korszak legjelesebb svéd pszichiáter-szaktekintélye, dr. Harald Fröderström hosszú és alapos vizsgálatsorozatnak vetette alá Karolinát, majd megállapította, hogy a nő semmilyen mentális zavarban nem szenved, személyisége és intelligenciája pedig megegyezik a 14 éves korában tapasztalttal, például írni és olvasni sem felejtett el hosszú alvása során. Mint állította, a külvilágból semmit sem érzékelt, mialatt aludt, azonban voltak álmai, leggyakrabban a tengerben elmerülő furcsa, kék arcokat látott – érdemes megemlíteni, hogy említett bátyja, akinek halálát megsiratta, a tengerbe veszett.
Talán átverés volt az egész?
Karolina gyorsan visszaszokott a rendes kerékvágásba, és teljes, egészséges és dolgos életet élt, 1950-ben 88 éves korában érte a halál agyvérzés következtében. A szakembereket azóta is megosztja a rejtélyes kérdés, mi történhetett pontosan az évtizedeken át alvó svéd nővel: vajon tényleg kómáról, esetleg egyfajta hibernációról lehetett szó? Egyesek úgy gondolják, talán nagyszabású átverés volt az egész, melyet a lány és édesanyja eszeltek ki – az is lehetséges, hogy Karolina tényleg kómában volt egy ideig, majd felébredt, anyja azonban nem akarta veszni hagyni a családot övező közfigyelmet, ezért továbbra is eljátszották, mintha a nő szundítana.
Számos gyanús elem merül fel, melyek a csalás vádját erősítik: Karolina például éveken keresztül szinte egyáltalán nem vett magához szilárd táplálékot, melynek hiányában nem maradhatott volna életben, hacsak nem titokban, ébren evett, amikor édesanyjával kettesben voltak. Az orvosok és a cselédek azt is megfigyelték, hogy Karolina haja és körme egyáltalán nem nő, sőt, mindig szép, tiszta, a cselédlány pedig többször édességeket hagyott a szobában, ami eltűnt, mire visszatért.
Az is lehetséges, hogy Karolina érzelmi sokkot vagy valamilyen mentális traumát élt át, ezért húzódott vissza a külvilágtól, beburkolózott saját biztonságos belső világába, és folyamatosan alvást színlelt. Természetesen ez nem magyarázza az ideggyógyintézetben tapasztalt dolgokat, és azt sem, miként tudta fenntartani a látszatot ennyire hosszú időn keresztül. Valószínűleg örökre rejtély marad, mi is történhetett valójában a hihetetlen svéd Csipkerózsikával.
Kedves Időgép és Bajkálifóka! Köszönöm a verseket. Olyasmiről szól mind a kettő, melyre vágyunk, hogy így legyen, de a világ jelenlegi állása szerint társadalmi szinten ezek nem túl gyakran valósulnak meg.
Aranyosi Ervin életútját olvasva nem véletlen, hogy versei pozitív kicsengésűek. Úgy gondolom, ez nem is nagyon fog változni a jövőben sem. Nagy kár, mert olvastam tőle nem olyan régen (azt hiszem Időgép tette fel) egy teljesen más típusú verset is, amit nagyon jónak találtam.
Sárközi Erika "Utolsó pecsét" c. versével az én gondolataimat is közvetítette. Minden ember arra vágyik, hogy idős korában, ha testileg meg is törve, de tiszta tudattal mehessen a másvilágra. Szeretteink is más képet őriznének meg szívükben az utolsó időnkről, mely talán nem lenne annyira szánalmas.
Aranyosi Ervin: Üres kézzel jövünk – megyünk! Mikor a Földre érkezünk, nagyon üres mindkét kezünk, s mikor a Földről távozunk, csak annyink lesz, amit hozunk. Ezért ne is gyűjts kincseket, a kincs, s vagyon mind itt reked! Csak lelked lehet gazdagabb, ha jól érezted itt magad. Mi a tiéd e létben itt? Ha vannak szép emlékeid! Azt nem veheti senki el, s viszed, ha egyszer menni kell! Élményeid a kincs csupán, időd ne vesztegesd bután, élvezz ki órát, perceket, örömmel töltsd fel lelkedet! Szerezz örömet másnak is! A jó érzés a drága kincs! Ezt szórd a szélbe szerteszét, s ez nem afféle szentbeszéd! Szeress, örülj, legyél vidám! Ne sajnálj eztán semmit ám! Tedd teljessé az életed, a szép vezesse léptedet! A szép, a jó, s a szeretet, s ne játssz másoknak szerepet! Hisz angyal vagy, ha felfogod, a boldogsághoz van jogod! Amit adsz, vissza azt kapod, tedd tartalmassá a napod! Légy hálás persze mindenért, ami öröm e szinten ért! Ha egyszer eljön majd a nap, mikor a menny visszafogad, s Atyádhoz végre visszatérsz, lelked mutatja mennyit érsz!
Mikor a Földre érkezünk, nagyon üres mindkét kezünk, s mikor a Földről távozunk, csak annyink lesz, amit hozunk. Ezért ne is gyűjts kincseket, a kincs, s vagyon mind itt reked! Csak lelked lehet gazdagabb, ha jól érezted itt magad. Mi a tiéd e létben itt? Ha vannak szép emlékeid! Azt nem veheti senki el, s viszed, ha egyszer menni kell! Élményeid a kincs csupán, időd ne vesztegesd bután, élvezz ki órát, perceket, örömmel töltsd fel lelkedet! Szerezz örömet másnak is! A jó érzés a drága kincs! Ezt szórd a szélbe szerteszét, s ez nem afféle szentbeszéd! Szeress, örülj, legyél vidám! Ne sajnálj eztán semmit ám! Tedd teljessé az életed, a szép vezesse léptedet! A szép, a jó, s a szeretet, s ne játssz másoknak szerepet! Hisz angyal vagy, ha felfogod, a boldogsághoz van jogod! Amit adsz, vissza azt kapod, tedd tartalmassá a napod! Légy hálás persze mindenért, ami öröm e szinten ért! Ha egyszer eljön majd a nap, mikor a menny visszafogad, s Atyádhoz végre visszatérsz, lelked mutatja mennyit érsz!
Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul, mint akit szárny emel, s hiába hívja árok, maradni úgyse mer, s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán, hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál. Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog, hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa, és félelemtől bolyhos a honni éjszaka. Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szívemben hordom mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon; ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár, s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken, a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen, és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt, s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, - de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!
Mikor már megtettem az út kétharmadát s bukdácsoltam árkon, patak-ágyon át s véget nem érő hóeséseken. Most visszafelé ugyanezt? Nem gondolhatod komolyan te sem.
A göröngyösön és csalánoson vitt botlasztóan ösvénytelen. Most visszafelé ugyanezt? Nem gondolhatod komolyan te sem.
Mikor a szivárványból csak fehér maradt szürkévé porladón, most újra tanuljam a színeket s a könnyűség újra nehéz legyen? Nem gondolhatod komolyan te sem.
Ki elindult, valahol célhoz ér, ha nem is találod sehol. Hogy, ami végre testtelen, füttyödre ,jelent' jelezzen a por - Nem gondolhatod komolyan te sem
Ott ült a Császár. Dús hajában hét csillag volt a diadém. Rabszolganépek térden állva imádták, barna köldökén a Göncöl forgott, válla balján lámpásnak állt a holdkorong: de a bohóc sírt trónja alján: "Mit sírsz" - rivallt reá - "bolond, nincs szív, mit krdom át ne járna, enyém a föld!"... S hogy este lett, egy csontváz tántorgott eléje s elfutta, mint egy porszemet. - Kényúrként éltünk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Gót ablakokban sírt az Orvos: "Uram, nektárod merre nő, amely ír minden kínra s melytől meggyógyul minden szenvedő?" S az nyílt: keszeg magiszter táncolt végig a szobán, kezében mély ólomkehelyből kínálva színtelen borát: "Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor, s nincs seb, mit hegged nem takar, igyál, testvér; e mély pohárból, csupán az első korty fanyar." - Kontárok voltunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
A kútkávánál állt a Gyermek, szakadt gyolcsingecskében, s rőt topánban, s nézte lenn a vízben képét, mely játszani hívta őt: ..."Ha jössz: a holdleánytól este a cukrot süvegszám kapod, s minden pirosló reggelente békákon ugráltunk bakot." "Jövök már!" - szólt, s a víz lenn nyálas siklót dagasztott zöld hasán, míg a halál vihogva vitte anyjához a vörös topánt. - Balgán játszottunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Repedt tükrénél állt a Céda: "Hajamnak árja még veres, miért, hogy már a régi léha seregből már senki sem keres? Ölem még izzó csókra éhes, mellem rózsája még kemény..." S az ablakon röhögve lépett be az utolsó válegény: "Hopp, Sára, hopp gyerünk a táncra, ma: holt szerelmeid torán hadd üljön nászlakomát lárva ágyékod hervadt bíborán!" - Buján fetrengtünk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Éjfél borult a háztetőkre, s kuvikhan szólt a berken át, midőn a Bankár útnak indult, elásni véres aranyát. Az útkereszten vasdoronggal hét ördög várta s a Halál; s mikor kardot rántott, a csontváz fülébe súgta: "Mondd, szamár, szamár, mit véded még a pénzed? Meghalsz s a kincsed elviszem, s a kincs helyett eláslak téged, akit nem ás ki senki sem." - Kufárok voltunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Aránypárnáin ült a Dáma, s üvöltve sírt: "ne még, ne még", de ő már átkarolta drága csípői karcsú, gót ívét, "engedj csak még egy lanyha csókot, meg egy gyönggyel kivart ruhát, engedj csak még egy buja bókot, még egy szerelmes éjszakát" - de ő, rút foltot fetve mellén, mely, mint rákseb, egyre nőtt, fehér testét nyakába vette és vitte, vitte, vitte őt. - Tunyán helyéltünk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Tüzénél állt az Alkimista, s óráját nézte, mely lejárt. "Isten vagy ördög: egy napot még, amíg megoldom a talányt, a végső, nagy talányt, amerre görebjeimnek ezre vitt, csak egy napot, mert megfejtem, megfejtem holnap alkonyig." "Nem fejted" - szólt a hang- "nem fejted" s vállára vette jéghideg kezét , míg felrobbant a lombik: "Aludni mégy most, mint a töbiek. - A Titkot űztük mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Pestis-csengőkkel jött dögvész, s a reimsi szentegyház előtt húsvétvasárnapján derékon kapta a hájas Püspököt: "Néked szereztem ezt a nótát, gyerünk nagyúr! Csengőm csörög - légy pápa vagy próféta, rózsás hajnalködökbe öltözött, légy szent püspök, vagy rút eretnek ki ég a máglya kormain, misézhetsz lenn - én fenn nevetlek a dómok csonka tornyain!" - Álszentek voltunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
A vén Paraszt már tudta s várta alkonytájt kinn az udvaron: "Görnyedt testünknek nincsen ára, s úgy halunk meg, mnt a barom. Kaszás testvér! Sovány a földünk! könyörgöm: egyet tégy nekem: ha elviszel, szórd szét trágyának testemet kinn a réteken!" Ő rábólintott s vitte lassan, s úgy szórta, szórta, szórta szét, mint magvető keze a búzát, vagy pipacsot az őszi szél. - A földbe térünk mindahányan, s az évek szállnak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Az attoszekundumos fizika viszonylag fiatal tudományág, amely előtt a lézertechnológia rohamos fejlődése nyitott utat. Célja minden eddiginél rövidebb, úgynevezett attoszekundumos fényimpulzusok létrehozása: egy attoszekundum a másodperc milliárdod részének a milliárdod része, 10-18-on. Az atomok, molekulák viselkedését, reakcióit meghatározó elektronok állapotváltozásai hihetetlenül nagy sebességgel, jellemzően néhány tized attoszekundum alatt zajlanak le.
Az attoszekundumos időskálán tehát az elektronok viselkedése figyelhető meg, az impulzusok biztosítják az elektronok mozgásának vizsgálatához, illetve irányításához szükséges eszközt.
A technológia hozzásegíthet a molekulák szerkezetváltozásainak értelmezéséhez, az itt kapott eredmények révén pedig például új orvosi képalkotó eljárások születhetnek, és a molekuláris szerkezetváltozások jobb megértése a gyógyszerfejlesztésben is jelentős előrelépést hozhat.
A lézertechnológia tökéletesítésében úttörő szerepet vállalva a 2000-es évek elején a Krausz professzor által vezetett kutatócsoporta világon elsőként állított elő és mérte meg attoszekundumos fényimpulzusokat.
Magyarán ő végezhetett először valós idejű megfigyeléseket az elektronok mozgásáról atomi léptékben. Azóta az általa kidolgozott technikát felhasználták számos atom- és molekulafizikai folyamat, például a fotoionizáció időfüggésének vizsgálatában.
Megjegyzésem: Azért szinte hihetetlen, hogy néhány évtizede még úgy tudtuk, az anyag legkisebb része az atommag és a körülette keringő elektronok. Aztán kiderült, hogy az atommag még további részekre osztható, és a részecskék között különféle kölcsönhatások lehetnek. Kialakult a kvantumfizika, és ma már ott tartunk, hogy a tér és idő egyre kisebb tartományaiban tudunk vizsgálódni.
"A fejlődés, mit Darwin, Hegel, Marx és Ford ígért, megérkezett. Tökéletesítjük a gépet, nem az embert a gép helyett. A roppant lakomán felesszük a földet lábaink alatt, meg az atmoszférát felettünk. Az eresztékek inganak. Energiát zabál és árut okád a szörnyű szerkezet. Egymást faljuk fel, ha tovább fut, éhenhalunk, ha megreked."
Ma minden két aktív dolgozóra egy nyugdíjas jut, a helyzet pedig csak rosszabb lesz a Ratkó-korszakban születettek gyerekeinek nyugállományba vonulásával. A szakértők szerint tizenöt év múlva beüthet a demográfiai válság Magyarországon.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) előrejelzései szerint 2035 és 2041 között robban az úgynevezett „nyugdíjasbumm”: a jelzett időszakban összesen egymillióan érik majd el a nyugdíjkorhatárt, ami jócskán megdobja a nyugellátásra jogosultak számát.
Az elöregedő társadalom már régóta fennálló demográfiai probléma, az állam pedig már most alig bírja fenntartani az egyensúlyt, és a helyzet tovább romlik, írja a hirado.hu.
Kapcsolódó
A megoldás irányában megosztottak a szakértők, de közös az álláspont, hogy a nyugdíjkatasztrófa elkerülése gyors lépéseket igényel.
„2038-ra 500 ezerrel kevesebb lesz a népesség, mint most. A Ratkó-korszakban születettek nemrég mentek vagy épp most mennek nyugdíjba, és hamarosan követik őket az ő gyermekeik is. Az utánuk jövő generáció pedig szembesül egy igencsak komoly nehézséggel: egyre több a nyugdíjas, és egyre kevesebb, aki képes eltartani őket” – hívta fel a figyelmet Ujszászi Zoltán, a Trimont Biztosítási Alkusz Kft. ügyvezetője.
A szakértő arról is beszélt, hogy a 208 ezer forintos átlagnyugdíj közel sem a többség nyugdíját takarja. A valóságban sokkal több a 120 ezer körüli nyugdíj, sőt nagy számban vannak, akiknek 60 ezer forintból vagy az alatti összegből kell gazdálkodniuk havonta – jegyezte meg.
Megjegyzésem: Mint korábban olvashattátok, a Japánoknál is volt egy Ratkó korszakhoz hasonló korszak, de az akkor születetteket Dankai generációnak nevezték.. A „Dankai-generáció” tehát a magyar Ratkó-generáció japán megfelelője – csak tagjai nem az 1950-es évek elején, hanem 7-10 évvel korábban születtek. De míg a japánoknál az elöregedett társadalom ellenére jól működik a gazdaság, addig nálunk erre nem lehet majd számítani.
Valamit lépni kell, mert az MNB modellszámítása szerint a 2012-es 1,227 milliós pénztári taglétszám mostanra 1,078 millióra csökkent, 2032-re pedig 850 ezer alá eshet. Ez pedig azt jelenti majd, hogy még kevesebben lesznek, akik valamilyen intézményes formában készülnek a nyugdíjas évekre – miközben jól látható, hogy a csökkenő aktív népesség miatt a nyugdíjasok egyre kisebb összegre számíthatnak majd az állami nyugdíjrendszertől.
Szia! Javulófélben lévő gép kíván szép hétvégét, jó időt. Bár Mester szerint az eddigi kellemes napoknak nemsokára vége szakad, de bízzunk benne, hogy ezt is túl fogjuk vészelni:)
