Nem hinném, hogy bárminemű köze is lenne valamilyen török vagy tatár szavaknak a rend germagyar szóhoz.
Ha lehet is, akkor az távoli, és indogermán kölcsönzés, de az egész összehasonlítás így ostobaság, mert nagyon távoli ha van a kettő között még valami kapcsolat is.
A perzsa egy indogermán nyelv, így lehet benne a rend rokona. A magyarban is van helységnév ami meg szanszkrit és a rend rokona, mégpedig Radnót.
A törökös etimológiák olyan ostobaságok, mint a finnugor, vagyünk egy példát:
Azt mondják, hogy valamilyen finnugornak mondott pel a magyar fűt. Csakhogy a finnugor pel egy szláv szó, a német lau:
manysi/vogulT piləw·t- 'anzünden'
111:56 57 T pält- 'anzünden'
Kann-Liim: 109 8 Kann-Liim-Eiras:MSFOu. 180: 246 KU pɔ̈̄l- 'brennen'
P pēlėmt- 'anzünden'
MSz P palt- 'verbrennen'
So pālt- 'verbrennen'
So pēlamt- 'anzünden'
114:176 N pēl- 'sich entzünden, Feuer fangen'
Munkácsi: NyK 25:185 magyar fűl- 'warm werden, geheizt werden'
A szócsalád igei tám- alapszavának eredetét nem ismerjük, bár bizonyára ősi szókincsünkhöz tartozik; rokonsága (a tám- – táp- tőváltozatokat feltételezve) a támla, támolyog, tántorodik.
A támad a támla a támolyog, a tántorodik szavaknak külön gyökük van.
A támad: steu, csá, csé, tasz
A támla a stellen-stehen m-vel + la képzővel
A támolyog a düh tőből ered, mint a taumeln
A tántorodik valszeg egy germán den-ből ered, ami az ütés, ebből van a döngöl is.
A csata egy magyar szó, egy germagyar szó, rokona a csöbör, a csépel, a csonk, a csámpa, illetve a tompa és a taszít szavak.
Ha a csép egy germán szó(germagyar is), a csöbör, csonk, csámpa, és a taszít és a tompa, akkor a csata egyértelműen a stauta, ergo germán, tehát magyar.
A csép és a csap nem tudom, milyen viszonyban állhat egymáshoz(ide már nem terjed az ősgermagyar tudás), viszont lehet, hogy a kettő egy és ugyanaz, hacsak nem a klappó-ból lett, amiből van a kalapál és a kolompol szavak(mindekttő germán, hisz azt is meg lehet fontolni, hogy az mps képzése a kala-nak csak a germánban és a germagyarban van meg, tehát a kalapál nem szláv, hanem germán, germagyar, magyar).
A csé (csép p-vel) képzése mp-vel(germán-indogermán képzés) a csámpa(megtoszult, ütődött).
A mai németben is megvan a csép a csé tőből a stäupen amúgy.
Már mondtam többször, hogy a magyar egy germagyar nyelv, egy félgermán nyelv.
Ha a többi germán(a szókincs nagy része) és a képzések is germánok, akkor a rend germán, ezáltal germagyar, tehát magyar.
mint mondtam a rend töve az ar, ami illeszkedést jelent, ebből van az arány szó is, és a latin ratióban, a görög harmóniában is megtalálható, de viszont kétlem a tatárt, ha meg tényleg ez az indogermán alapú szó lenne meg benne, akkor az jövevényszó benne.
csata – ‘ütközet’. Származékai: csatározik, csatázik, csatár. Délszláv vendégszó: szerb-horvát cseta (‘katonai csapat, osztag’); a ~ alak hangrendi kiegyenlítődéssel jött létre. A szó a törökellenes harcok idején került nyelvünkbe az eredetinek megfelelő jelentéssel; mai értelme érintkezéses névátvitelnek köszönhető. Lásd még csetnik.
A csata szó egy magyar szó, germagyar szó, mivel ez egy agresszív szó, ezért magyarnak, vagyis germagyarnak kell lennie.
Ha megnézzük a többi szót a csatára, mint a szláv bajt(nem a magyar baj), vagy a battle-t, vagy a Schlachtot, akkor jól látszódik, hogy mindegyik az ütésre megy vissza, így a magyar csata szó is, a töve a germán steu tő, amiből a magyarban van s nélküli is. Az st, mint sok más szóban cs-vé válik, ez egy germagyar szabály.
A csata szó a germán stauta, stautja, a Stoss. Ebből a tőből jön a csépel, stäupen, illetve a csámpás, stump, ami a cs-s változata a tompának, vagyis ütődött, hisz ebben a jelentésben van a buta is, ami a germán bauda.
Buta, csámpa, tompa: ütődött
Ütni, taszítani: csépelni, stäupen
csata: stauta
ütődött: csámpás, tompa
A másik formája t-vel ennek a tőnek a taszít, ami a tompa, de a párja a csámpa
A steu tőből ered a csöbör, a staupr szó is, illetve a csonka szó is, ami a germán stunk, stuk, stukn.
A csata egy magyar szó, egy germagyar szó, rokona a csöbör, a csépel, a csonk, a csámpa, illetve a tompa és a taszít szavak.
A finn tila valszeg egy germán jövevényszó a finnugor nyelvekben, mondja egy dán finnugorász Thomsen( persze mintha a magyar nyelv szempontjából,ami germagyar, fontos lenne, lenne bármi köze a magyarnak a finnugorhoz?).
A tila alkalmat, véget, passzolást, és végül célt jelent a germánban, ebből jön a ziel is és a cél is.
Esetleg a magyarnak annyi köze lehet hozzá, hogy ebből jön a tilt szó, mint Ziel setzen.
Azt oszt szó egy germán wid-ből ered, uid máshogy, ami azt jelenti, hogy oszt, ebből jön a vidék szó is, ami a germán widu és vidéket jelent, illetve erdőt is, ahogy ebből jön az özvegy is, a wittwe.
A rend egy magyar szó, tehát germán a germán rad, raid szó ez, a szlávban nincs meg eredetileg az ar tő d képzéssel.
A rend az ar tőből ered, ami illeszkedést jelent, és belőle ered az arány szó is, ar germán tő + nja germán képzés.
A rend és az arány rokona a ratio, a harmónia, és a reden is. A rend egy központi fogalom, vagyis egy központi fogalom a szokásjogban, az, hogy egy rendszer részei illeszkedjnek egymáshoz.
A sor a szerrel együtt germán, a sors a sorból ered, de latin, viszont feltételezhetőleg a germánban már jövevényszó volt.
A csík a a germán stek-ből eredhet, ahogy a csiki(stiki), csikló( Stachel, stickló), a csikó(stikó), csákány( staka.
téves Tótfalusi azon megállapítása, h a REND átvétel lenne a 10. század vége előttről, egy szláv nazális *rend alakban szokincshalo.hu/szotar/?qbetu=r&qsearch=&qdetail=9506
Eurázsiában ez a fogalom alapvetően két alakban létezett
sor sors [sík csík] : rend réteg rész
megtalálható a tatár csuvas nyelvben is mint рәт,
és perzsában is: ɾædif
hogy nem délszláv eredetű (az N hang benne), mutatja: litván rinda
oszét рӕнхъ
sor alak : sıra saf зэлэ зерг сап сюртап зурасн ċhir цӏар crta черта čeri szereg rend alak : raajroe ряд red row range række rivi rhes rêz ирга́
Jah, ha már írtam, hogy a szövet szó germán, a seu, sző múlt idejű változata, akkor a szövetkezik, vagy kedik végképp germán, germagyar szó, mert a kó képző a germagyarban germán, amihez jön a d causítív van jelenidejűségi képző( tesz, do?).
Kezdjük ott, hogy a táj szó, egy germán szó, a dail, Teil j-s formája, ahol az l j-vé vált.
A germán dail, daij azt is jelenti, hogy táj. A táj olyan szó lehet mint a baj. A baj a j-s változata a balnak, ami az indogermán bau. A baj erdeteztetése a germán bal-ból, ami a magyar bal, sokkal elfogadhatóbb, mint a szláv baj-ból, ami ugyanúgy az ütni szóból ered, de csatát is jelent, a magyarban meg szerencsétlenséget, mint a balwa, ami a bálvány. Germán, germagyar szó a buta is, ami a bau-ból ered, és tompát jelent, egyben butát is.
A táj és a baj szavak germán szavak, germagyar szavak.
A hely szó a germán hion lakni, feküdni szóból ered, indogermán ki, ered. A germán hy, az a germagyar hű, ami azt jelenti, amit szeret az ember.
A hű a germán hy, ebből jön egy hal szó is, ez a Heim rokona.
A hall szó a germán hla, hlau szóból ered, ebből jön a hlaumó is, a hallomás, hlaumr, gótul hlaums, úgy mint a vélem, velmi.
A hang szó a cseng egy másik fajtája, a klang, h-s germán formában, a kel kiált indogermán tőből ered, amiből a cseng is ered.
A tömény szó a germán deu, deuh duzz tőből ered. A töm a teu indogermán m-es képzése.
A tömény vagy nja-as képzésű vagy a germán n-képzés, ami melléknévi lett a germagyarban ny.
Amúgy a sző szó is germán, amiből jön a szövet szó, ez germánul, múltidőben a suiwet, úgy mint a bővül, ami a germánban is van bew-vel,az indogermán bheul tőből, persze már az indogermánban is kapott egy l képzőtt.
A sző-ből ered még a szíj szó is, ami a sail germánul, a szíj ugyanúgy viselkedik mint a baj vagy a táj, ahol az l az j-vé válik.
Persze a szövet nem egyenlő a saiþ-val, mert ez da, ada képzéssel van, a szövet meg múltidőben, germán múltidőben.
Állítólag a da képzés, ami causatív a teszből ered, mindenesetre ez megmagyarázni azt, hogy némely causatív miért jelenidejű, mint az ered szó.
A szívni szó germán, germagyar szó, a germán suf, sep, ebből jön aztán a szívatja szó, ami a germán atja képzés, egyfajta causatív képzés( te, mint tesz?), és ebből a szivattyú, ami az atja igei suffixnak a főnévi párja. A szivattyú egy szép germán és germagyar szó.
A szív(főnév) szó jöhet az érzékelni, ízlelni szóból, aminek rokona a saft is, a germán sebó.
Amúgy pár f-vel kezdődő szó:
fityma: felma, a germán felmó, egy pel tőből
fátyol: Faldjó, a falten-ből
faggyú: pei tőből , faiti(fett)
Érdekes, ahogy ty hang alakul ki a di-ből, vagy ti-ből. Hasonló ahogy a flau-ból foly lesz, ámbár a falka esetében megmarad az l. Amúgy a folyam, az a flaumó, mint a hlaumó, a hallomás, a vélem, vélemény a welmi, vagy a hullam a walmi.
A vezet szó egy germán wis tőből ered, a finnugor vet szavakat, sztem, el lehet osztani a három indogermán vez szó közöt, az egyik az aues-ből jön, az a magyar, a germagyar, a másik a wag-ból, amiből a magyar üget, evickél(widza), igyekszik szvak erednek.
A germán wisida, wisi+da, talán azt jelenti, hogy az aki észt tesz ( ha az igékben a da a tesz-re megy vissza, és az igei megegyezik a főnévi da-val). A magyar ész a germán wis, wait(őr-vár, vesz. vás-árú, üget-evickél). Ha a germán ít képző, ami a szlávban is megvan, egy a da-val, akkor a vezető, a wisida, és azt jelenti, hogy észt tesz, vagy észlelést tesz.
