A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Nyilvánvaló, hogy nem tudsz te semmiféle fizikát. Se újat, se régit, csak magadat ámítod vele, és azt képzeled, mindenki ugyanolyan keveset tud, mint te.
" ... nem szabad kételkednünk a nyugalmi rendszer létezésében sem, amelyet, sajnálatos módon, nem vagyunk képesek közvetlenül megfigyelni."
(A relativitáselmélet filozófiai problémái, 141. oldal)
Tehát miközben azon siránkozik, hogy megfigyelhetetlen légből kapott dologra építi az egész hókuszpókuszt, jó bolsevik módjára még a kételkedést is megtiltaná.
Azt képzeled, hogy aki logikusan gondolkodik, annak nincs más lehetősége, mint elfogadni a rögeszmédet?
Rajta, győzd meg erről a világot! De hát erre semmi esélyed, látjuk, hogy az elmúlt tíz év során egy tapodtat se haladtál ebben. Az emberiség nem gárgyult meg ennyire.
De ha logikusan végiggondolnád, akkor te is rájöhetnél. Mert nincs is más lehetőség.
A mozgás valójában nem relatív, hanem abszolút. A gyorsuló mozgás is, a forgómozgás is, és a haladó mozgás is. Ezért léteznie kell abszolút viszonyítási bázisnak is.
De mivel nem létezik a mozgásnak univerzális viszonyítási alapja, (amelyet régen a világ közepével azonosítottak) így a viszonyítási bázis csakis lokális lehet.
Nem tapogatódzott, hanem megalkotta az általános relativitáselméletet, s nem idős korában, hanem 1915-ben, 36 éves korában.
Amin viszont te képzelődsz, a gravitációs főnökségi rendszer, vagyis, hogy minden égitest mozgása a saját közvetlen főnökéhez képest abszolút, az csak egy ügyetlen dilettáns próbálkozás. Abból csak olyan marhaságok származnak mint, hogy a Hold nem forog.
"Nem hiszem, hegy egyáltalán értelmes dolog volt kitalálni az abszolút mozgás műszót, mikor a mozgás természete szerint nem lehet más, mint valamihez viszonyított. " (Albert Einstein)"
Nem tévedett, hanem csak te vagy reménytelenül kevés a megértéséhez.
Pláne ha egyetlen egyszerű mondattal akarja érzékeltetni egy mélyenszántó elmélet eszmei hátterét.
A mozgást persze, mindig valamihez képest mérjük. Nem csak a sebességet, hanem a gyorsulást is.
Még akkor is, ha kizárólag a kérdéses testhez férünk hozzá (pl. egy hozzá rögzített giroszkóppal). Akkor is, ha azt a valamit nem is látjuk, csak a giroszkópról olvassuk le, hogy a vizsgált test letért az helyi inerciális pályáról. Ezeket a tehetetlenségi pályákat ugyanis mindig a környezetben lévő nagy tömegek határozzák meg, az általános relativitáselmélet alapegyenlete szerint. Így a giroszkóppal kimért gyorsulás tulajdonképpen a környezetben lévő nagy tömegek rendszeréhez képest mutatkozik. Amelyek persze nincsenek egymáshoz rögzítve, hanem szintén mozognak egymáshoz képest, általában szintén mindenféle tehetetlenségi pályákon.
Egy a Föld környezetében mozgó Űrszonda esetében ezek a meghatározó nagy tömegek a Föld, a Hold, s a közeli bolygók, meg a Nap. A szonda giroszkópjai pedig akkor mutatnak gyorsulást, ha a szondának be van kapcsolva a hajtóműve, vagy ha mondjuk összeütközik egy másik szondával, űrszeméttel, kozmikus törmelékkel. De nem mutatnak gyorsulást abban az esetben, amikor olyan nagy égitesthez közeledik, aminek tömege megváltoztatja a lokális tehetetlenségi pályákat, vagyis ami ugyanúgy hat a giroszkópokra is, mint a szondára.
