>. Bár biokémiailag teljesen egyértelmű, hogy az >a hülye szevezet nem fog nekimenni a >proteinoknak, ha még zsírkészlete is van.
Most így újragondolva, egyáltalán nem tartom olyan egyértelműnek. Miért kellene úgy gondolnia a szervezetnek, hogy a zsír kevésbé kívánatos mint az izom? A zsír több energiát tárol, tehát okosabb megőrizni. Az az elég közismert tény is alátámasztja ezt, hogy ha valakinek elég nagyok az izmai, de abbahagyja az edzést, akkor a szervezetében növekszik a zsír, az izom pedig
leépül. Vagyis a szervezet úgy gondolja, hogy sok az izom és kevés a zsír. A hülye...
Ha a szervezet az izmot fontosabbnak tartaná a zsírnál, akkor egyáltalán nem híznánk, hanem a
felvett kalóriák egyszerűen izommá alakulnának. Ehhez képest azt látjuk, hogy a felvett kalóriák csak akkor alakulnak izommá, ha az izmokat erősen dolgoztatjuk, vagy ha jó adag anabolikus szteroidot meg növekedési hormont juttatunk a szervezetbe. Különben nem. Te erről mit gondolsz? Mert amiket leírtam, azok elég közismert dolgok, tehát tényszerűen nehéz lenne cáfolni, lehet azonban másképpen interpretálni.
Tökéletesen igazad van. Egyébként a fogyástól az ember tényleg elgyengül, nem véletlen, hogy pl. a súlyemelőknél holtverseny esetén azt hirdetik ki győztesnek, akinek a súlya kisebb.
Okos bodybuilding forrásokban valami olyasmit olvastam, hogy a szervezet vagy építő (anabolikus) vagy pedig lebontó (katabolikus) állapotban van. Ha nőnek az izmok, akkor mindenképpen nőnek a zsírraktárak is, ha pedig a zsírt le akarjuk dolgozni, akkor az izom is fogyni fog. Ezért a hivatásos testépítők is két fázisban dolgoznak: amikor "tömegnövelés" van, olyankor nem törődnek a hízással, amikor pedig a "szálkásítás" a cél, olyankor legfeljebb az izomvesztés csökkentésére lehet törekedni.
Az akupunktúra érdekes dolog, én is gondolkoztam már azon, hogy ki kellene próbálni. Ugyanakkor ismerek olyat, aki akupunktúra után lefogyott, de a kezelés végeztével szépen vissza is hízta.
Azt én is utálom, hogy ha valaki kábítószeres, alkoholista, esetleg nyúlszája van vagy kacska a keze, azon civilizált ember nem gúnyolódik, sőt észre sem illik venni, ezzel szemben ha valaki kövér, akkor nyugodtan ki lehet röhögni, jöhetnek a megjegyzések (Hogy meghíztál; hű, mekkora pocakod van; hogy nézel ki; te nem fogyókúrázol?; rádférne egy kis fogyás, etc.), mert ugye az ilyen ember nyilván maga tehet róla, az ő bűne.
Kumran egyik megjegyzésére reagálnék. Én is voltam számos alkalommal külföldön, és bizony, ott a kicsit súlyosabb emberek tényleg nem élik meg tragédiaként azt, hogy nem vékonyak, és nem annyira csinosak.
Lehet, hogy nem értetek velem egyet, de szerintem tipikusan magyar vonás az, hogy mindenki előszeretettel kritizál mindenkit. Én is eleget szenvedek az állandó megjegyzésektől, mert a 164 centis magasságomhoz (bár szerintem ez mélység) nem 50 kiló vagyok, hanem majdnem egy huszassal több....
Amikor külföldön voltam, elég rövid időn belül én is felvettem az ottaniak felfogását, és bizony sokkal de sokkal jobban éreztem magam....és érdekes módon nem vigyáztam annyira, mit eszem, mégsem híztam egy dekát sem, sőt....
A legjobb barátnőm viszont az ellenpélda-mármint a súly miatti szenvedésre.
Pontosabban ő nem szenved. Pedig "rendes" szobamérlegen nem is lehet megmérni, mert a súlya 130 kiló felett taksál. De ő nincs elkeseredve, sőt. Azt vallja, hogy aki nem fogadja el őt ilyennek, az menjen a búsba.(És nem igaza van?)
Érdekes, hogy ő ötödikes korában soványabb volt, mint én, és kb. 14 éves kora körül kezdett el hízni. Pedig nem volt rá lelki oka-mert sokan ugye a szeretethiány evéssel pótlására vezetik vissza a túlsúly okát. Szeretik a szülei, normális családja van....
Vizsgálta ezer orvos, nem találtak nála semmi rendelleneset. Volt kórházban, próbálták fogyasztani, de nem ment...
Azóta nem foglalkozik ezzel. Igaz, kicsit sokat eszik szerintem, de ekkora testhez már kell is energia.
Szerintem ő is azt az elvet vallja, mint kumran, hogy nem akarja az életét megkeseríteni az állandó fogyókúrával....
Kérem nézzétek el nekem, hogy a mai napig összegyűlt teljes anyagot nem olvastam el maradéktalanul - csak felszínesen - és nem is fogom! Túl sok egyszerre és mind lehet igaz, meg nem is. Ezért inkább a saját tapasztalataimat adnám közre, ami nem is kevés.
Már kisgyermekként is nagy voltam a súlyom szerint legalábbis. Aztán amíg 47 éves lettem - nemsokára - sokat végigpróbáltam. Vegyük sorjába...
Komoly szakemberek szerint: mozogni kell az majd fogyaszt.
Nehézsúlyú cselgáncsozó lettem. Még országos eredményeim is voltak. Igaz nem voltam több tizenvalahány évesnél és 96 kg-nál ami nem ment lejjebb. Bár kellett a nehézsúlyú versenyző a csapatnak.
Aztán még komolyabb emberek - ők a belgyógyászok - elkezdték mondani, hogy hát bizony nem szabadna annyit enni, meg olyanokat, meg ezt csinálni meg azt, viszont helyette... (Azt a hülye is tudja, ha nem eszik előbb utóbb veszít a súlyából.) Még szerencse, hogy az ortopédusok nem azt tanácsolják a hozzájuk forduló betegnek amikor ő járás közbeni lábfájásról panaszkodik, hogy akkor talán hagyja abba járást, üljön vagy feküdjön le és megszűnik a panasz.
Ezek után már-már elhittem a súlyos emberekkel szemben olykor megfogalmazott véleményt ... Persze az akaratgyengeség az oka. Nem tud magának parancsolni, mindig csak zabál. Erre én fogtam magam és megcsináltam amit az emberek 98%-a tud - 6 éves gyötrő, ELTE képzés nélkül - egy évig nem ettem csak azt amit a tisztelt belgyógyász társaság ehetőnek tart, vagyis szinte semmit. Eredmény harminc kilogramm fogyás egy év alatt, és harmatgyengeség. A sportolói múltammal ellentétben úgy éreztem ha valaki megtámadna akkor inkább hagynám magam, mert úgy előbb szabadulnék. Még mielőtt valami űberokos belgyógyász szakértő felkiáltana hát persze, hogy legyengült..." elmondanám, volt fehérjebevitel, meg nem kevés mozgás és sok egyéb amit ilyenkor ellenvetésként, meg hiányként említeni szoktak.
(No egyszálbelűek ezt csináljátok utánam!! Mondjuk hízzatok csak 20 kg egy év alatt!!) Ennyit az akaratgyengeségről. Aztán két évig úgy ettem mint a hülye" tinilányok. Csipegettem, betartva a hozzáértők tanácsát - aztán utána sem zabálni!! - figyelve mennyi fehérje, zsír, szénhidrát kutyagumi... van a tányéromon. Majd jött a húsvét, aztán júniusra 14 kg-val lettem nehezebb. De most csak az röhögjön aki nem látott még állandóan faló sovány embert, aki bármennyit eszik nem vastagszik. Egyébként elég perverznek kell lenni ahhoz, - és erre csak a belgyógyászok képesek kiknek a szemében az elhízás alap oka a túlevés - hogy valakinél elfogadható lehetőségként felmerüljön a két-három éves koplalás után az összeszűkült gyomorral való lakomázás. Hát nem! Egyszerűen csak azt ettem ami jólesett.
Gondolom most néhányan kárörvendőn dörzsölik össze tenyerüket, hogy ezt megmondhatták volna előre... Ne tegyék!! Illetve csak a következő fejezet elolvasása után, ha lesz még kedvük.
Aztán negyvenhárom éves koromban egyszercsak 130 kg-nál állapodott meg a szobamérleg számtárcsája. Nagyon utáltam! Nem volt jó! Nehéz voltam saját magamnak is. Szuszogtam, ha felmentem az elsőre, aludtam ha egy kicsit ettem. Akartam még egy próbát tenni és elhatároztam, megkeresem egyik ismerősöm kezelőorvosát, egy belgyógyászt, - hervadjon le a hasonló szakma képviselői arcáról a mosoly, mert a mondatnak még nincs vége - aki nem átallotta megtanulni az akupunktúrás kezelés csínját-bínját. Nos leírhatnám a módszert, miként lettem egyre könnyebb, de ezt most kihagyom.
A lényeg: most 115 kg vagyok. (Most sokan biztosan meglepődnek.) Nem akartam és nem is akarok újból 82 kg lenni. Nem beszélve a hivatalosan" elfogadott súlytáblázat szerinti egészséges" súlyról. Már csak ezért sem, mert az egészséges 120/80 vérnyomás sem úgy igaz, ahogy azt megfogalmazták. Most jól érzem magam, de nem akarom az életem hátralévő részét fogyókúrával tölteni. Félreértés ne essék. Az akupunktúrás kezeléssel vígan elérhettem volna a 74 kg ami a 184 cm-es magasságomhoz lenne az ideális" súly, de nem akartam. Mégegyszer leírom NEM AKARTAM. Aki akar botránkozzon meg!! Szerintem a magyarokkal az a baj, hogy soha sincsnek megelégedve önmagukkal. Láttam, sőt beszéltem dundi francia, német lányokkal, akik nagyon jól érezték magukat a bőrükben. És ez kisugárzott lényükből. Bátran mondhatom, szebbé tette őket. Felszabadultak voltak, nem volt érezhető rajtuk a jajistenemhogynézekki" hangulat. És még valami Tisztelt Belgyógyászok"! A tényleges 15 kg mínuszt egy fél év alatt érte el velem a kezelőorvosom - tudják? Az akupunktúrás - és azóta BÁRMIKOR, BÁRMIBŐL BÁRMENNYIT EHETEM, NEM LESZEK 116 kg-os. (Egyik barátom szavaival élve: No erre varrjanak gombot!")
Összegezve: Ha az alkoholista már évek óta betegnek számít, az elhízott - mindegy milyen mértékben - miért akaratgyenge, miért zabáló, sokat evő? És az igen tisztelt orvosok - akiket a fentiekben említettem és ezúton kérem Őket, hogy ne haragudjanak a velük kapcsolatban leírtakért, mert nem a sértő szándék vezetett - miért nem azt kutatják, hogy az illető paciens miért sokatevő" és miért nem vetik össze a kóros soványságról szerzett ismereteiket az elhízással, tudniillik az olyan emberek túlevését akik bármit megehetnek a súlygyarapodás legkisebb jele nélkül. Ha ezt megtennék talán nem az lenne az első reakciójuk, hogy akkor egyen kevesebbet a kövér ember, hanem igyekezne megtudni miért eszik annyit, ugyanis - és most vesszőzzenek meg de csak a sovány, kívülről szemlélők által oka a kövérségnek a túlevés, mert ők ezt az egészet nem értik - a túlevés legtöbb esetben tünet. És végezetül mindenki próbálja elfogadni magát olyannak amilyen, mert ezáltal lényegesen javulnak más emberekkel való viszonyaik és ez visszahat a saját lelki állapotukra. Szerintem aki elfogadja saját magát, azt többnyire mások elfogadják.
Viszonylag új vagyok itt az indexen, de ezt a topicot szerintem is kár lenne süllyedni hagyni...
Sajna én is azon szerencsétlenek közé tartozom, akik küzdenek a súlyukkal...
Életem 25 éve alatt eddig 2x sikerült drasztikusabban lefogynom, mindkét alkalommal kb 12-15 kilót. De mindkét alkalommal az átlagosnál intenzivebb mozgásnak köszönhettem a fogyást (első alkalommal egy komoly térdszalagműtétet követő drasztikus gyógytorna (meg az akkor alkalmazott Testkontroll -nálam is bevált-) játszott közre-persze benne lehetett a közelgő érettségim is, a másodikban pedig napi 1 óra gyaloglás és mellette kevés étel, amit ettem az is zömében gyümölcs volt).
Azt gondolom, nem kell senkinek mondanom, hogy mindkét alkalommal visszahíztam. Az első fogyás után 5 évvel, a második után 2 éven belül visszaszedtem mindent. Voltam dokinál ,de ő azt mondta, hogy nem vagyok kövér, csak enyhén molett. Ezzel le is zárta a témát. Aztán voltam természetgyógyásznál is, aki közölte, hogy alapjában a hormonjaimmal van a baj, mert lassú az anyagcserém. Ő is adott nekem egy listát, mit mivel lehet enni. Ez kísértetiesen hasonlított a Testkontroll alapelveire.
Ez van.
Azóta is küszködöm, és még hozzájön az is, hogy a nőgyógyászok sem nézik jó szemmel azt, ha 1 fiatal nő picit hájasabb a normálisnál, mert állítólag akkor nehezebb teherbe esni is, mert hogy az alhason lerakódó zsírszövet csökkenti a petefészkek aktivitását, vagy mifene.
Abba meg már bele sem merek gondolni, mi lesz, ha 1x gyereket fogok szülni.....
Remélem, Wágner Ur azóta sikeresen lefogyott.
Ha Dr. spock is olvassa még a topicot, akkor szerintem nemcsak én lennék kiváncsi az általa összeállított étel ill. kalórialistára....
Rossz helyre címezted a szarkazmust. Természetesen nem értek jobban a témához mint a táplálkozási intézet. Sőt, majdnemhogy semennyire nem értek a témához. Viszont gondolom, Te a tudásodat nem magadtól szerezted, hanem másoktól hallottad-olvastad. Nahát én is így vagyok ezzel. Egész sereg megbízhatónak tűnő helyen (vagyis más életteni intézetek, hasonlók) olvastam olyat, hogy a gyors fogyás esetén jelentős izomvesztés lép fel. Mindezt azzal indokolták, hogy a proteint könnyebben tudja a szervezet energiává alakítani mint a zsírt. Tehát a logika ott van benne, hogy ha a gyorsaságon van a lényeg, akkor az a hülye szervezet (aki nyilván nem konzultált Veled) azért megy neki az izomnak, mert az az "expressz" segítség. Mindezt a sok buta cikk holmi kísérleti tapasztalatokkal meg testzsírtömeg-mérésekkel látszott igazolni. De hogy egészen egyszerű példára hivatkozzam: közismert, húgy a súlyemelők erősen fogyasztani szoktak verseny előtt. Az is elég evidens, hogy a súlyemelők általában nem túl "szálkásak" (különösen a magasabb súlycsoportokban), tehát viszonylag több rajtuk a zsír mint a testépítőkön. Mégis, fogyás után mindig gyengülnek.
Aztán olyat is olvastam, hogy ha az ember erősen fogyókúrázik (1000 kcal alatt már mindenképpen), akkor mintegy védekezésképpen a szervezet alapanyagcseréje lelassul, jobban kezdi hasznosítani a táplálékot. Innen a visszafogyás, mert hát 1000 kalóriánál egyszer csak el kell kezdeni többet enni. Szerintem ezekről a dolgokról a topik korábbi részein is esett szó.
És hát a mennyiségi éhezés nem kellemes érzés, bár nyilván vannak rosszabbak is. Itt is lehetnek jelentős egyéni különbségek.
De mondom, TÉNYLEG nem értek hozzá, viszont próbálok ismereteket szerezni olyanoktól, akik értenek.
-Éettani tanulmányaim szerint nincs izombontás, csak maximum az éhezés késői stádiumában, persze, nincs kizárva, hogy Te jobban értesz hozzá, mint az egész élettani intézet. Bár biokémiailag teljesen egyértelmű, hogy az a hülye szevezet nem fog nekimenni a proteinoknak, ha még zsírkészlete is van.
˝rossz közérzet, a kínlódás˝
-Kiválóan éreztem magam, fantasztikus dolog volt, hogy amikor mások évekig fogyókúráznak minden eredmény nélkül, nekem meg megy. Mellesleg ez az önuralom sokkal kvésbé kínlódás, mint mondjuk, hogy vizsgaidőszakban egész nap a tankönyv fölött ülök, és mást nem nagyon olvashatok; vagy amikor napokig csak egy-két órát alszom, de ettől még oda KELL figyelnem mindenre, sőt, mondjuk vizsgázni kell; és inkább fogyókúrázom, mint házimunkát végezzek. Persze tényleg könnyebb tespedten ülni a fotelban, és chipset nassolni habos kakaóval meg kólával.Irigylem azokat az embereket, akiknek a fogyókúra jelenti a legnagyobb kínlódást...
˝gyors visszahízás.˝
Mi számít gyorsnak? Három éve hagytam abba, azóta még 5 kilót fogytam. Odafigyelek arra, mit eszem, bár nem csinálok hisztit belőle. Megpróbálok mozogni, de nem vagyok a sport szószólója. Hétköznapi élete élek, nem váltam a testem rabjává.
Persze még visszhízhatok.
Ezzel tényleg le lehet hamar fogyni, ezzel szemben garantált az izomvesztés, a rossz közérzet, a kínlódás és - ami igazán lényeges - a gyors visszahízás.
Ha még itt vagytok, szeretném kicsit fölmelegíteni a topikot. Én is testépítettem régebben, most szeretném újra kezdeni, és fogyni is (jelenleg is éppen fogyok). Please!
Vegigolvasva Porter valaszat optimistabb lettem, ugyanakkor szerintem en is Alfredhoz hasonlitok, azaz eszem dogivel, de nem latszik meg semmi.
Ez originalqszi szerint elony. Teny, hogy a noknel nincs problemam, mert ruhaban ugyebar nem annyira latszik, hogy sovany vagyok, meg azert nem vagyok olyan nagyon alultaplalt, mint egy ehezo. De azert a nok tobbsege - a tevhittel ellentetben - nem a sovany fickokra bukik, de ez egy masik tema.
Alfred hozzaszolasarol jut eszembe: egyszer talalkoztam egy nagyon vekony sraccal, es megjegyeztem, hogy ahogy elnezem nem nagyon sportolhat (ruhaban volt, az izmait nem lattam.)
Kiderult, hogy a srac kung-fu mester, tobb magyar es nemzetkozi versenyen megfordult mar. Azt mondta, hogy hiaba eszik, nem hizik semmit sem, egszeruen ilyen alkat.
De akkor miert van az, hogy Porter hizni tudott?
Vagy ezekszerint a sovanyak kozott is van kulonbseg...
James Bond: ok, szolok, de meg nem tudtam meg rola semmit.
Rendkívül írigylésre méltó:)))))) Mindig írigyelltem azt a kollégámat, aki 10 óraira bedobott 6 zsírosdeszkát és 20 év múlva se volt több 50 kg-nál! Ne törődj vele! Udvarolj, lányok kedvence:))))
feherlofia:
Mindíg is vékony fiú voltam, gimi végén éppen 50 kiló 180 centihez. Sokat és jót ettem, de semmi nem látszott rajtam. Aztán dolgozni kezdtem és megerősödtem, de a súlyom nem nőtt. Elkezdtem erősíteni, egyre több itt-ott ajánlott kiegészítőt megettem, amitől gyönyörű szálkás lettem, de a súlyom jó ha két kilót nőtt, így nem örültem tulságosan, mert öltönyben továbbra is inkább szúnyogcsődör, mint férfias voltam.
Aztán múltak az évek, minden barátom hízásnak indult, némelyik túl van a mázsán, rajtam meg semmi, illetve vagy öt éve változatlanul 60 kg.
Most hogy elmúltam harminc már élvezem, hogy egy magasan gombolódó mellény, zakó normálisan áll rajtam, hogy nem köpöm ki a tüdőmet négy emelettől, hogy beleférek az ötéves gatyámba is, és a barátaim irigykedve emlegetik, amikor még ők is vékonyak voltak.
Nekem az egyik nagyapám volt ilyen alkat mint én. A háború előtt az ilyen karcsú, magas férfi volt az ideál, és azok a tisztek, akik már pocakosodtak mind fűzőt viseltek...
Szóval, ha magától nem erősödik a szervezeted, ne erőltesd mindenféle szerekkel, mert csak kárt teszel magadban, másrészt eljön az idő, mikor már előny lesz az alkatod!
Nem mindegy hány éves vagy.
Nem mindegy hány éve őrzöd a mostani alakodat.
Nem mindegy hogy most éppen növésben vagy e még, s csak most kicsit pihen a szervezeted, vagy már nem nősz tovább.
A kondizás szerintem is jó. Vagy bármi más testmozgás. Az úszás nem igazán jó, mert hobbi úszóként úgysem tudsz több tíz kilómétert úszni.
De minden sportolásnak ott van a hátulütője, hogy ha hirtelen abbahagyod, könnyen elhízhatsz.
És arra is figyelned kell, hogy a csontozatod, a kötőszövetek, ínak izületek mennyire strapabírók
nehogy a hirtelen elkezdett sportolás készítse ki őket idő előtt.
Persze hízni zabálással is lehet, mint tette ezt egy osztálytársam aki tíz éve a legjobb pasi volt az osztályban, jó alakkal, most meg rá sem lehet ismerni, úgy elhízott. (evett)
A zabálás túlzásba vitele meg azt is eredményezheti, hogy felborul a szervezet anyagcseréje, kialakulhat a magas koleszterin szint, s ha hajlam van rá, vagy a családban volt már akkor a cukorbetegség kialakulásának veszélye is felgyorsulhat. (megelőzve másokat hozzáteszem ez persze nem törvényszerű, de lehetséges veszélyként számításba veendő)
Ahogy a fogyózóknak sem ajánlott a gyors eredmény elérése, itt neked sem ajánlatos egyik napról a másikra hízni.
Ja és azt is vedd figyelembe, hogy az életkor előrehaladtával, az emberek 83 %-a fokozatosan hízik, ha akarja ha nem.
Szerintem inkább legyen az ember sovány és egészséges, mint jó húsban lévő de magasvérnyomásban, cukorbetegségben szenvedő.
Azért mondom ezt, mert én pont nem vagyok sovány.
a kreatinról csak annyit, hogy tervezik a doppinlistára tevését
sport újságokban gyakran lehet olvasni
amikor edzek én is eszem
tényleg segít (ATP tartalmú),
mind az ismétlés számnál mind a súly növelésénél
Nekem hasonlo problemaim voltak: 14 evesen 180valahany centi voltam es 52 (!) kilo. Igazi valogatos, csipegetos, csontsovany kiskolok voltam.
Akkor kezdtem el edzoterembe jarni, valamint kiegyensulyozottan (feherjedusan) enni. Masfel ev utan, 190 cm korul tetozve 85 kilo (!) voltam, pedig nem sok zsir volt meg igy sem rajtam.
Mig korabban a fekvenyomaskor 25 kilo is nehezen ment ki, 17 evesen mar 110 volt a csucsom. Es nemcsak nekem, hanem masnak is feltunt: alakra sokkal jobban nezek ki.
A programom a kovetkezo volt: fel even at heti 3 edzes (egyenkent 1,5 oras). Ennek a lenyege az volt, hogy minden edzesen minden izomcsoportom mozgattam meg. Fel ev utan atalltam a 4 napos programra (nap 1,5 oraban az is) - 1. nap mell,hat,vall,has 2. nap kar,lab,has - egynap piheno - majd 3., 4. nap ujra az egeszet.
A pontos edzesprogram kialakitasaban persze legjobb szakember vagy edzo tanacsat kikerni. A lenyeg az, hogy kemenyen meg kell dolgozni minden edzesen, de sosem szabad tulzasba vinni, vagy tulzottan eroltetni, ha nem megy.
Ha rendszeresen eddzel, az etvagyad is meg fog noni. Celszeru ugyelni a helyes etrendre - keves zsir, sok szenhidrat,zoldseg. Emelle esetleg aminosavval, vagy sulynovelo proteinekkel probalkozhatsz. Aktiv sportolas mellett az asvanyianyag es vitaminszuksegleted is megemelkedhet - esetleg erre is celszeru gondolni.
A lenyeg viszont itt is, hogy tulzasba vinni semmit sem szabad.
Sajnos 18 evesen abbahagytam az aktiv edzzest, de meg mindig lehet latni rajtam az akkor felszedett "masszat" - pedig az utobbi evek ulomunkaja mindent megtett azert, hogy ezt eltuntesse.
Liquid_FX:
meg fogom probalni sportolas mellett ezt a pizzas dolgot, bar az italokat (kola,sor) inkabb kihagyom.
lars ricken:
kosz az infot, felkeresem a topicot!
eri75:
ezt a szert is felkutatom. Itt az edzoteremben
nem lattam szereket, de valami bodyboltban biztos lehet kapni. Hogyha nincs mellekhatasa, akkor
kiprobalom.
Kosz az infokat-otleteket, es ha van van meg javaslatotok (pl. etrend kaocsan), akkor varom
azokat is, meg persze benezek az alakformazas topicba.
Amit sokan hasznalnak ennek elosegitesere: kreatin. Ez egy olyan szer, aminek nincsen mellekhatasa, meg a doppinngellenorzesen is atengedik, annyira nem tudtak maig meg a leghevesebb ellenzoi sem negativ mellekhatasat kimutatni.
Ebbol is van tobb fajta, a legjobb amit kapni lehet: Optimum ceg altal gyartott, mikrokapszulas monohydrate.
Ezt a Bundesligaban a csapatok 85 %-a kotelezove tette ajatekosoknak, annyira noveli a teljesitmenyt es mentes a karos anyagoktol.
Ha kell, kuldok reszletes leirast is.
Majdnem mindegy, ki gyartja, de jelenleg ez a legjobb minosegu bar eleg kevesen ismerik meg.
Amugy barmelyik edzoteremben talalsz ilyen-olyan formaban vitaminokat, koktelokat, de eleg veszelyesek, mivel nem tudni mik vannak bennuk. A 100%-os kreatin pedig tutti, hogy szennyezodesmentes. Barmelyik edzoteremben segit neked az edzzo, ha ilyen szerekrol van szo.
Hirtelen megnyúlt magas (190 cm), de vékony testalkatú (65 kg) fiatal skacként elhatároztam, hogy kicsikét meghízom, illetve megerosödöm.
Úszni és kondizni fogok, de nem tudom, hogy
ezt milyen rendszeresen és mennyire intenzíven csinaljam, hogy nyárra már eredménye legyen? Nem akarok svarci lenni, meg piszkosul meghízni, csak egy picikét erosödni akarok, hogy az látszódjon is. Vékony, de eros testalkat a cél.
Namost ez elég bután néz ki, hogy itt leírom ezt a problémám, mindenesetre tanácsokat várnék toletek, hogyha ez a célom, akkor ezt hogyan tudom a legoptimálisabban elérni?
Pl. milyen étrendet javasoltok, milyen edzésprogramot, stb.?
Biztos sokan vannak olyanok a fórum olvasói között, akik vagy hozzám hasonlóak voltak, de
megerosödtek-meghíztak, vagy most is így néznek ki, de változtatni szeretnének ezen.
Na, lehet nullázni, de a tanácsok most jobban jönnének...
Jaja, Kedves KGabi, 1000...elírtam, bocsika. Egyébként kb. 1 hónap után már éreztem hogy fogy az erôm, az edzések után remegett a lábam. Ja, még azt hozzá kell tennem hogy zabáltam a multivitamint meg mindenféle nyomelemeket amennyi belém fért. Ez nagyon fontos ha valaki diétázik!!!
Kedves jack, ugye napi 1000 kalóriát akartál írni? Mert 100 kalóriával nem nagyon lehet bírni a heti 3 konditermet. 1000-1200 kalória viszont nagyon tuti. Nem kell éhezni és a mozgáshoz is lesz energia.
