Miért tépjük egymást az élet viharos tengerén,
Figyeljünk inkább a vitorlára, hogy belekap-e a szél.
Ha kifogtuk a jó szelet nincs is más dolgunk,
Mint, hogy meglovagoljuk a hullámokat és jó messze elhajózzunk.
Széttörtek a csöndek
Semmivé lettek a vágyak
Csak Te vagy és a látomás
Egy kép ami a végtelenbe hull
Egy sikítva ébredő érzés
Mely bilincsbe verte a testem és a lelkem
Odakinn a csillagok,
s a hold fénye ragyog,
odabenn a lélek mélyén
nagyon árva vagyok...
odakinn az ég alatt
betakar a hodsugár,
idebenn az árva lélek
magányos dala száll...
Idenint egy monitor
hideg fénye fürdet,
Odabenn a szuszogás
simítja a csendet.
Idekint egy hideg szív
Most gyengébben dobban,
Csak hogy bent az ő szíve
Verjen minél jobban...
...ez nem is vers...
("De miért, amikor a sorok szépen egymás alá vannak írva, és mindegyik nagybetuvel kezdodik?")
Éppen csak felkelt a nap.
O a párnába fúrta fejét, a
hátára vörös mintákat rajzolt az álom.
Hideg volt, fáztam.
A ko égette a talpam.
Sóhajtva bújnék vissza szerelmedbe,
karjaid közé.
Nem kell a világ, nem kell kívüled
semmi sem.
Amíg szeretsz, meg vagyok mentve.
ha leírom a neved a homokba,
azt az első szél elfújja.
de ha kősziklába vésem,
évek múlva is megnézem.
így véstem szívembe
egy szót és egy nevet.
a szó: szeretlek
a név: a Te neved...
Éhes a hajnal nélküled.
Látlak magamban, ahogy alszol;
Szomorú, forró virág.
Régen érzett, fájdalmas vágy,
Lassú, lassú szving…
Édes ragadozószemek:
Egy éhes angyal
Végtelen, veszett ölelés
Az elveszett otthon fénye.
Majdnem elveszítem magam,
Majdnem…
Akármilyen közel vagy is
Nem vagy elég közel.
Ezt olyan nagyon szépen mondtad. "szereteteddel
gyógyíts meg" Igen, igen az a leghatékonyabb gyógyszer. És a kéz, meg az arc szerepe az érzelemben, igen találó és nagyon igaz. Egy-két
napja csak, hogy felfedeztelek benneteket, de
már eddig is igen sok örömet okoztatok. Köszönöm.
most annyira, de annyira megfogalmaznám,
mennyire egyedül vagyok
nem "odakint" persze,
mert szeretnek és szerethetek
de senki nincs, aki magamban, itt belül
ölelne magához
