Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
Mint már írtam, nem túl szimpatikus változat a lecövekelt vívóállás. Inkább egy ilyen kör. Aki pedig kilép, az vesztett. Felragasztható mellbimbó-védelem ROTFL <fetrengős>.
És igen: csak ritkán. Érdemes odafigyelni, hogy ne legyen túl éles a kard. Olvasmányaim alapján úgy emlékeszem, hogy egyes mensurkardok szinte borotva élességűre voltak kifenve. Valószínűleg ez már túlzás.
Alternatív változat: fejvéd, sportkard, meztelen felsőtest (vagy hosszú ujjú póló, ha szempont a higiénia).
Ilyenkor arra is lehet gondolni, hogy az "éleskardos őrült" is a legszívesebben elfutna onnan, ha nem lenne ott párbajsegédje (a belső oldalán), a "bíró" és a többi diákegyleti tag. VSZ egy jó vívó - főleg olyan, aki versenyeken is jól szerepel - szó szerint megállná a helyét egy ilyen megmérettetésen is.
A 3gänge5treffe rendszerben 5 pont szerezhetp maximálisan egy menetben. Aki nyeri a menetet, az vezet 1-0ra. Így a végén maximálisan 3-0 lehet az eredmény, a találatok pontjai nem adódnak össze.
Mensurnál inkább az éleskardos víváson van a hangsúly. Sisak, nyakvédelem, alkarbandázs, meztelen felsőtest, deréktól lefelé védelem, esetleg a melleknek védelem. (a mellbimbó szétvágása kurvára tud fájni) Mindezt egy 4-6 méter sugarú körben előadva. És igen, a lényeg pont az, hogy megtapasztaltd, milyen érzés. Ezt nem kell hetente csinálni kb évi 1 max 2 alkalom bőven elég belőle.
Jó kérdés. Nem a belehalástól félnék, hanem hogy jól elfutnék egy ilyen éleskardos őrült elől.... ami teljesen természetes, hiszen állandóan a lábmunkán dolgozom - ha már a kezem béna ;) -
namost ha ezt a fegyverem elveszik, akkor mi maradna? :D
Lehet, hogy csak megfelelő szintű társadalmi nyomást - "Tag akarsz lenni a diákszövetségben? Akkor csináld!" - kell kifejteni egy emberre és megteszi. Per pillanat úgy látom, hogy jobban félnék egy ejtőernyős ugrástól, főleg egy bázisugrástól, mint egy mensurtól.
Mellesleg hallott-e valaki olyanról, hogy mondjuk 1860 után emberek belehaltak a mensurba?
Egy rendszer használata azért feltételezi, hogy az illető kellőképpen tájékozott vívásilag. Legalább nagy vonalakban ismeri az adott fegyvernem országosan vagy nemzetközileg használt főbb szabályrendszereit.
A periódusos rendszert is csak az tudja használni, aki nem keveri a He-t a Ha-al.
A mensur szerintem pont úgy jó ahogy van. Maradjon csak egy helyben, és szokja, hogy vagdossák :D:D:D Ha választani kellene, akkor a mensur az, amihez aztán nagyon-nagyon bátornak
A sima az érthető. A 3-menetes az kap egy "+" jelölést. A Talhoffer-féle változat pedig "++" és ez a kombat változat. Egy jó vívó ezeket bármivel végezheti: polifoam, fa- vagy fémgyakorlóval.
A mensur már a következő szint ("+++"), hisz éles vívókardot használnak. Talán szerencsésebb lenne rögtön a párbaj változatot művelni: nincs lecövekelt hátúl levő láb és az adott küzdő-területen belül szabadon lehet mozogni (a többi részlet a felek megállapodása alapján). Ez egy különleges helyzet, még a tapasztalt vívókat is próbára teszi (erről majd egy külön bejegyzésben a blogon).
Ertem a koncepciot, viszont az egyes kategoriakon belul lehetnek lenyeges elteresek a szabalyokban. Lasd mergezett penge vs. ulo talalat. Megallitas vs. folyamatos. Talalati feluletek vs. egesz test. Talalati feluletek egyseges vs. priorizalt pontozasa. Stb. Kezdesnek viszont jo.
Alapvetően az egész csak egy besorolási rendszer. Elsősorban szablyavívásra lett "kitalálva" és az adott irányzáton (iskolán) belüli dolgok rendszerezésére.
Példák:
P(a) = polifoam gyakorlók, fejvéd nélkül BJK P(b) = a baranta szabályok szerinti szablyavívás Baranta (OBSZ, regionális változatok)
F(a) = faszablya, fejvéd nélkül [*] F(b) = faszablya + fejvéd + egyéb védőfelszerelés Bajvívó Magyarok
Fe(a) = fém, fejvéd nélkül [*] Fe(b) = sportkard, fejvéd, HEMAsabb szabályok biztosan sokan művelik, versenyekről nem tudok, mi is szoktuk csinálni;
talán ide lehetne besorolni a Magyar Szablyavívó Iskolát Fe(c) = fém, HEMA védőfelszerelés Ars Ensis, Kard Rendje, Sárkányosok
Természetesen az egészet ki lehet terjeszteni a kétkezes eszközekkel történő vívásra vagy az egykezes változatokra is (bolognai hagyomány, rapier stb.)
Úgy vagyok a szabályrendszerekkel, hogy egy rendszer egy (vagy néhány) aspektusát emeli ki a küzdelemnek. Minél absztraktabb a szabályrendszer, annál nehezebben tetten érhető ez az aspektus, de mindig megvan.
Ez az aspektus pedig az, amit a szabályrendszer kiötlő(i) fontosnak véltek ilyen-olyan szempontokból adódóan.
Én három+1 szabályrendszert kultiválok, ami tartalmazzák az összes olyan dolgot, amit ÉN fontosnak tartok. ezen kívül persze van még kismillió egyéb fontos aspektus is, de ez ~ahogy fentebb írtam~ mindig egyfajta szubjektív válogatás eredménye onnantól kezdve, hogy nem az az egyetlen szabály, miszerint "kettő megy be, egy jön ki"
Ezek a következőek:
Sima pontozásos szabályrendszer: Általános készségeket, a dupla találatok elkerülését és az alapvető technikák alkalmazását emeli ki.
3 gänge 5 treffe: taktikus és stratégiai gondolkodás, teljes pengekontrol, ütemérzék és a gyors döntési képességeket emeli ki
Talhoffer - féle kör: 6 méteres kör, az győz, aki
földre dönti a másikat
eléri, hogy a másik feladja
kitessékeli a másikat a körböl
a bírók dominánsnak gondolják
Ez a vad, teljes erőbedobással vívott küzdelmet fejleszti. Nem igazán alkalmas versenyre, ez már inkább a "harcművészeti" aspektus oldaláról értelmezhető.
+1 Mensur
Megtanít, hogy mi is az éles kard valójában.
Azt hiszem, ezekkel jól le lehet fedni amit én gondolok, és tartok fontosnak. Ebből is látszik, hogy mennyire összetett ez a dolog.
Az emberek tudjanak egymásról: ki, mit, hogyan csinál, milyen felszereléssel, millyen anyagok / elképzelések / elmélet alapján. Tudjanak egymás versenyeiről, rendezvényeről, és ha van rá lehetőségük, akkor nézzek meg azokat.
Pillanatnyilág nem annyira fontos vagy sürgető az egységes rendszer (vagy közös szövetség) kialakítása. Bőven elég kis apró, átlátható lépésekkel haladni és lehetőséget adni mindenkinek a tájékozódásra = "párhuzamosan, egymásról tudomást véve fussanak a rendszerek."
Legyen POFF a rendszer! Vagy PAFF. Polifoam, fa, fém.
Mindegyiknek legyen (lehessen) kombat változata, azaz szúrás, vágás mellett lehessen ütni, rúgni, gáncsolni stb. És akkor mindenkinek lehetősége lesz arra, hogy ki tudja majd választani a korának, ízlésvilágának, felkészültségének stb. megfelelő szintet.
P(a) = polifoam gyakorlók, fejvéd nélkül
P(b) = a baranta szabályok szerinti szablyavívás
P(c) = az előző, de némileg javított szabályokkal és eszközökkel
...
F(a) = faszablya, fejvéd nélkül
F(b) = faszablya + fejvéd + egyéb védőfelszerelés
...
Fe(a) = fém, fejvéd nélkül
Fe(b) = sportkard, fejvéd, HEMAsabb szabályok
Fe(c) = fém, HEMA védőfelszerelés
...
Az egész tetszés szerint bővithető: P(b, 2)+ = polifoam gyakorlóval (2 db), baranta szabályok + kombat elemek.
És egyáltalán nem véletlen. Akkortájt sok olyan sportembert volt, aki 2-3+ dolgot csinált magas szinten, gyakran egy tornaegylet keretében (lásd BBTE). Bélynek is volt országos magasugró rekordja 54-55 (!) évesen.
Mellesleg az egyik helyi hagyományőrző társaság már évek óta (2011?) kék műanyag palackokat (1,5 literes) használ tornabuzogányként.
Szóval, ez úgy tud működni, hogy valaki megtöri a kört. Nem egységes rendszer kell első lépésben, hanem az, hogy párhuzamosan, egymásról tudomást véve fussanak a rendszerek. Itt a "tudomást venni" kitétel a lényeg, a fejlődés, mert ez nincs jelenleg meg.
"A magyar vívóversenyügy mindössze 8 éves multra tekinthet vissza. 1895-ben tartottak először nagy nyílt vívóversenyt. 1895 előtt a vívótermek elzárkóztak egymástól és a nyilvánoságtól, mindegyiknek volt egy-egy híres matadora, kiről legendás hírek keringtek, de akit alig látott vívni valaki. Minden mester saját külön rendszert tartott, melyet iparkodott a titokzatosság homályába burkolni. Arra, hogy a magyar ember a világ legjobb vívója, arra mindenki esküt mert volna tenni, habár az összehasonlításra semmi alap se kínálkozott."
"Buzogány-gyakorlatok a szabad gyakorlatoknak igen fontos ágazatát teszik a tornázásban. A gyakorlatokhoz használt eszköz a buzogány, egy 55-65 cm. hosszu, mintegy 6-8 cm. átmérőjü kemény fahenger, mely a kéz felvételére szolgáló vége felé kupalakban levékonyodik s a fogás biztosítása végett alul gombban végződik. E buzogányokat először az angol kelet-indiai hadseregben szolgált tisztek használták Európában s az ő révükön terjedtek ezen igazán festői szépségű tornászati gyakorlatok. A buzogánygyakorlatok legcélszerübben csoportosan mint kézi szerrel való szabad gyakorlatok műveltetnek, mert ily módon a gyakorlatok minden egyes részlete a közös parancsszóhoz képest pontosabban hajtható végre, mintha az egyes magában végzi azokat. A buzogánygyakorlatok a test előtt, oldalt s a test mögött futó köröknek alkotásából, csuklóforgatásból vágásból és kirohanásokból állanak, azonban ezen gyakorlatoknak kombinációi folytán a buzogánygyakorlatok száma végtelenné válik."
Pallas
Nem hinnén, hogy be fogok szerezni ilyen eszközt, de azért megmozgatta a fantáziámat.
Érdemes megnézni ezt a régi képet. És mi van a padlón??
Bély Mihály azért is érdekes, mert a millenniumi versenyen (kardvívás, vívómesterek kategória) legyőzte Santellit. Egyre több apró részlet derül ki erről a versenyről! Tehát nem az volt, hogy jöttek az olaszok és megtanítottak minket vívni, hanem egy sokkal árnyaltabb kép kezd kibontakozni.
Teljesen más az indian club mint a kettlebell, és másra is való. Az indian clubbal alapvetően a hátizmot tudod nagyon jól erősíteni, és a vállat mobilizálni, illletve mozgásfejlesztésre, koordinációs gyakorlatnak sem utolsó (két kéz összehangolása, időben eltolt használata, stb.). Ez a kisebb súlyú indian clubra igaz, az kb. erre való.
A nehéz indian clubok alapvetően erősítésre vannak, nem is nagyon lehet az alap lengetésen kívül mást csinálni velük. Olyat én nem használok :)
2007 óta használok kettlebellt. Teljesen jól beilleszthető az ökölvívó edzésbe, és most pedig a vívás kiegészítéseként igen kellemes, sexosteron forrásnak sem utolsó ;-)). Heti 2 vívóedzés mellett simán belefér 1-2 kettlebell (csak ~16 kg).
Rákerestem ilyenre, hogy Indian clubs vs kettlebell.
Milyen nehéz a tiéd? A klasszikus 1-2 font? Nehezebb?
De lehet használni mást is .Fittnes labda ,ketlebell..gimnasztika,gyűrű/torna/,trx.....stb.Csak kétoldalú legyen.Meg legyen türelmed.
Én vágok a másik kézzel is.
A szablyám állítólag 1853 orosz lovassági.Másképp kell egy kicsit használni mint a WT-és .Ráadásul a technikák egy része sem úgy működik vele, hál istennek.Így egy- két fokéles technika léte,ami kérdőjeles volt számomra ,elvetésre került.
Mindkét kézzel vívok, alapvetően a baranta versenyek miatt (ott igen gyorsan vége a mérkőzésnek, ha az ember nem tudja használni a másik kezét). Per pillanat azt látom, hogy teljes edzésidő ~ 10-20% bőven elég ahhoz, hogy az ember pihentesse a domináns kezét és közben - valamilyen szinten - tanuljon meg vívni a másikkal.
Csodás a táj! Hiába, nincs szebb a téli hegyeknél, talán csak a nyári hegyek... <egy elfogult vélemény>
A ~ tíz cm hó nem egy ideális terep a lábmunka bemutatására, de nem is ez volt a cél. Látványos videó, inspiráló zene. Hibátlan. Igyekeztem elfogultság nélkül elemezni a látottakat:
- VSZ néha azért látszik úgy, hogy a lengyel vívó elől lévő lába nincs pontosan a vívóvonalon (konkrétan befelé fordul), mert a kamera kívül (és nem szemből) helyezkedik el (0:39). Talán csak egyszer (0:55) látható ténylegesen rossz lábtartás;
- ha 0:14-nél megállítjuk a videót, akkor látszik, hogy mennyire nem bírja az új gyakorlószablya az ütközéseket (és elméletileg ez még csak az egyezményes gyakorlatok szintje, és nem szabadvívás);
- talán 0:26-nál látszik, hogy a kombinált kesztyű + alkarvédő mennyire nem védi a kardot markoló ököl belső részét (ezt a problémát már korábban említettem).
Egy másik videón (Day of Polish Sabre, bemutató a varsói (?) hadtörténeti múzeumban) jól látható a problémás lábtartás. 0:57 - két magyar vívó egymással szemben, látszik egy vonal a színpadon, tehát van egy megfelelő viszonyítási alap.
