Ha valakinek nincs 4 unokája, akkor csak töredéknyugdíjat kaphasson. 2 unoka esetén csak a nyugdíj fele járjon. Egy unoka esetén a negyede. Akinek nincs unokája az pedig egyáltalán ne legyen nyugdíjjogosult.
Akinek nem lehet gyereke és nyugdíjat akar az fogadjon örökbe gyermekeket.
Ez igaz, de azt mindenkeppen becsulom benne, hogy nem gyujt maganak HIVEKET, nem kivanja kiterjeszteni a sajat meggyozodeset a tarsadalomra, nem veri maseval a csalant. Megtalalta a neki megfelelo tarsat, es mindenki hulye aki nem ugy csinalja ahogy o, de az mar nem ra tartozik!:)
Nem tudnad neki megmagyarazni!:) En megprobaltam, ennek eredmenyekent lemarhazta a ferjemet, mert szerinte _tul sokat enged meg nekem_. Szerinte ha asszonynak szava, sajat akarata van, csak kavalkadhoz vezet, ezert az egyetlen lehetseges opcio, hogy a fulen in gyerekkel kapcsolatos megoldando, elvegezendo feladatok lognak.
A _szomszed falubeli földim_ nem okoskodik, nem keresgel mindenfele magasztos tarsadalmi indoklast, nem hasznal ures demagog frazisokat, hanem ecceruen' asszongya', -hogy ha beket akarsz az asszonyallatkatol, csinalj neki egy rakas gyereket, elvegre azert van. Mingya' nem nem jut eszebe karriekedni', feminizmusozni', mert az osszes energiajat lefoglaljak a pulyak, a ferfira pedig ugy tekint mint egy felistenre, hiszen tole fugg a csalad lete. Marpedig ez a termeszet rendje, az asszonynak ez a dolga, oszt' slussz!
hát a gyes előtt nem hiszem, hogy könnyebb volt a 1+4 hónap szülési szabadsággal. Később már egyszerűbb volt, ezt nem is lehet tagadni, jó gyerekintézmények, üdülési lehetőség és olcsó gyerekruha-cipő mellett.
(na meg az igények sem voltak annyira elrugaszkodva a lehetőségektől)
A lakáshoz jutás volt egyedül rázós, de az ma még nehezebb dió.
nonamet: nemcsak a kevés gyerekesek kényelemszeretők, hanem szinte mindenki, legalábbis, akiket én ismerek, és ez érthető is. értelmetlen dolog valakivel erején felüli terheket elvállaltatni, mert ebben az esetben boldogtalan lesz a szülő és a gyerekek is, egyaránt.
a nagyobb család érdekében lehet propagandát folytatni, de azt tudomásul kell venni, hogy a kötelező tendenciáknak mindenki ellen fog állani. ha valamiből, hát az élet dolgainak túlszabályozásából tele van a hócipője minden értelmes embernek.
ekkora munkanélküliség esetén, ami nálunk van, elsősorban megfelelő munkahelyek kellenének az aktív korú lakosság és a családanyák számára - de itthon sem a részmunkaidő sem a távmunka nincs jelen. addig meg tessék azt tudomásul venni, hogy létbizonytalanságnak senki nem fog az erején felül vállalt gyerekeket kitenni, hacsak nem a megélhetési szaporodók, de az ő ivadékaikból túl sok köszönet nincs.
és kettős mércét alkalmaz az, és szörnyű igazságtalan az, aki csak a gyereknevelést tartja egyedül hasznosnak a nők munkavégzésével szemben.
a 21. században szembemenni az individualizmussal szinte lehetetlen. és tessék megérteni és elfogadni a nők olyan szempontjait is, amivel szeretnék azt az egy életüket nem örökös robotban, folyamatos ellés-szoptatás közepette leélni, és nem szeretnének középkorúan lestrapálva, megroggyant egészséggel és külsővel a szemétdombra kerülni a férjük, ill. a társadalom részéről.
67-ben 950 Ft-ot kerestem, az átlagkereset ennél nyilván több volt talán 500 ft-tal is. emlékeim szerint gyes nem volt még akkor, viszont abban az évben (vagy 68-ban jelent meg az első tablettás fogamzásgátló az infecundin.)
olvasd csak kopasz és hátonkapálózó olvtársaidat, majd náluk láthatod, hogy az egész generáció felel, mindenért.
és még azt mondták, hogy a szocializmus elmúltával feltámad majd az emberekben a kreativitás, és majd remekül elboldogulnak a fiatalok, csak a punnyadt öregeknek kell majd kipusztulni a mentalitás miatt.
és erre mit lát az ember: pont a fiatalok egyre újabb és újabb támogatás után nyígnak, mert ami van, az persze nem elég.
manapság azok, akik nevelnek gyereket, úgy érzik, hogy valami emberfelettit visznek véghez Te is, én is felneveltünk 3 gyereket, dolgoztunk inunk szkadtáig, mégis minket tesznek felelőssé mindenért, amit nekik nem sikerült elérni
dolgozni kéne, nem siránkozni és várni az állami segítséget mindenhez
a napokban utaztam a villamoson, direkte jól körülnéztem, az ülések több, mint felét a fülében hallagatóval, a mobilját babráló ifjúság foglalta el felszállt egy mozgássérült, én adtam át a helyem
kolléganőm meg mesélte - nemrégiben szült - hogy a terhesrendelésen a feleségükkel jövő kispapák terpeszkedtek a székeken és simán elnézték, hogy nagy pocakkal álljon mellettük a többi terhes nő.
Régen nem volt ennyi bunkó, ezt is a nagy demokráciának köszönhetjük.
Egy kicsit átestünk a ló tulsó oldalára. Apósom 1920-ban született, hatan voltak testvérek, már gyerekkorukban dolgozniuk kellett. Ha egy gyerek meghalt - elég gyakran előfordult - nem dőlt össze a világ.
Mi már 18 éves korunkig tanultunk, és - bár én ezalól kivétel voltam - a szülőknek fontos volt a gyerek.
Ma meg akkora felhajtást tudnak csinálni egy szülésből, mintha először fordulna elő a világtörténelemben.
de most őszintén: kinek lenne az jó, ha annak ellenére rá lenne kényszerítve néhány gyerek, hogy még a szagukat sem bírja? (van ilyen) a gyereknek biztosan nem.
csak a szivellafélék örülhetnének, mert sikerült erőszakot tenni néhány emberen, akinek ugyanúgy csak egy élete van. miért kell elítélni, ha másképp akar élni, mint szivella?
vannak önző emberek bizony, még a gyerekesek között. is.
láttam ilyet, nem is régen: ott tárolta a két-három év köröli gyerekét egy külön ülésen, és simán elnézte, gogy a pocakos kismama ott kornyadozik mellette.
kolléganőm meg mesélte - nemrégiben szült - hogy a terhesrendelésen a feleségükkel jövő kispapák terpeszkedtek a székeken és simán elnézték, hogy nagy pocakkal álljon mellettük a többi terhes nő.
szóval, talán az önzés sem attól függ, van-e valakinek gyereke vagy sem.
a minap hallgattam egy rádióműsort, arról volt szó, hogy lehet-e egy gyereket túldicsérni egy nagyon szimpatikus pszihológus, vagy pszichiáternő (ezt mindig keverem), mondta, hogy elvileg nem, de, ha minden teljesítmény nélkül pusztán a létezéséért van egy gyerek az egekig magasztalva, abból bizony gondok adódhatnak attól tartok, hogy az itt harcoskodók egy része a saját léte, ill. a szaporodásával azt fokozó léte feletti elbizakodottságában érzi úgy, hogy mindenki más kevesebb lehet csak nála
