Jééé, vendégek...
Sziasztok... Látom, bennetek is van írhatnék.
A Kedveseteknek ti is? Vagy csak úgy a világba bele?...
Sebaj, az én házam a tiétek is, irkáljatok szépeket.
Skinny Mónyom, szia, ezer éve... Írok neked emilt jól. És írj te is verset, nem ér csak úgy potyázni... :-)
norts: szép. még. jó? :-)
gyöngyvirág: szia neked is... Ne haragudj, hogy mostanában nem járok a topic felé, amely egy Fogadót rejt, de úgy éreztem, túlságosan szétszórt vagyok a folyamatos jelenléthez, az pedig, hogy egy kósza félőrült Sárkány néha belibben, ír pár sort, elszáll, és aki bent ül, azt se tudja, mi történt... Hááát, inkább nyitottam egy saját kis világot, ahol írok, ha van mit, és nem írok, ha nincs.
Írj sokat...
Szeretnék ott lenni, ahol te vagy,
kisimítani arcodból a ráncokat,
letörölni szemedből a könnyed,
hinni, hogy velem együtt könnyebb.
Nem akarok lemerülni, mégis hív a tenger,
nem akarok felrepülni, mégis hív az ég.
Nem akarok álmodni, de esendő az ember,
nem akarok semmit, és semmi nem elég.
Nem tudom, mit is akarok,
várlak, s közben majd meghalok...
hány év . hány perc még
égi tünemény
hány év . hány perc még
míg eltart
míg fel nem ér
a tél fellegén
mondd miért . miért fáj még
ha rádnézek még . miért kábít
kedves szellő . álmos szándék
ha rádnézek még . miért ásít
álmos szellő . kedves szándék
miért hagytál . miért várnék
száz év hajnal . száz nap árnyék
miért kérnél . miért várnék
rád
miért rád
verset akartam írni
de most nem megy...
már nem.
el
fáááá
raaa
aaaa
ddtaaa
mmmm
túl rég vagyok itt s te túl rég vagy ott és mire mindketten
együtt leszünk
az utolsó rím is
................e..l..r..ö...p.....p........p...........p.............e.................n
a fejemből
fényszívek dobognak bennem
lánglélekké vált a lelkem
újra meg újra születve
szerelmet szórsz a szememre
de hétfők vad dohogása
a szerdák nagy rohanása
ide nem tudok rímet
csak azt, hogy bárcsak lenne már péntek
és kimosnánk a fejünkből mindazt
ami nem a szerelmünkről szól...
de kusza lett...
érted?
az éjszaka csendjét lustán szakítja szét -
a Reggelszörny néz be az ablakon.
felgyorsulnak a másodpercek, s az éj
elmenekül felhő-lovakon.
távolba réved tegnap még csillogó szemed
szikkadt tócsává mállik a tegnapi gyertyafény
a hét óra harminc megfojtja szíved
a szörny estig marad - addig már nincs remény
lassan hazavánszorgom, új éj gyűlik a vállamon
a szörny elaludt, addig magunk vagyunk
de mire emléke szívünkről eloson
újra reggel lesz, s mi újra meghalunk