Ez a topik sajnálatos módon lezárásra került, jelen pillanatban e témában az aktív topik a Szülés, terhesség 3.0, kérjük fáradjatok át oda. Amennyiben az is lezárásra kerül, az ottani topikleírásban meglelitek a következő aktív topikot, illetve keressétek meg a legfrissebb Szülés-terhesség x.0 topikot.
Igen, fél hatra bújt ki a picur (aki már hároméves - pontosabban 21-én lesz az), és szegény férjem is körbetelefonált mindenkit (bár amilyen fifikás, először a legpletykásabb barátnőmet hívta, az aztán intézkedett a hírszállításról ...:-) )
A horoszkóp készül, talán hétvégén megtudom csinálni (ha a fiam nyugton lesz..)
Koszi a felajanlast, akartam is kerni. Tenyleg Neked is reggel fel hatkor szuletett a kisfiad? Es a Te ferjed is egesz delelott telefonalt?
Elnezest azoktol akik jovobelatassal kapcsolatos szolgaltatasaimat szeretnek igenybe venni es meg nem kaptak valaszt. Igyekszem behozni a lemaradasomat. A keresztlany termeszetesen kisfiu lesz, de sosem az a lenyeg, hogy mi a neme!!
Kriszta tegnap vegigolvasta a kinyomtatott reszt es udvozol mindenkit. Ja es azt uzeni, hogy semmi penzert nem szult volna otthon.
Nagyon megrázó volt olvasni, nekem is majdnem hasonló élményeim voltak a szüléssel, igaz, én szerencsére teljesen egyedül szültem (a férjem meg a szülésznő volt ott, aztán később az orvos), de én is végigvajúdtam azéjzsakát, és fél hatra lett meg a fiam! A legszebb nap virradt akkor ránk!
Nagyon gratulálok én is, és majd megcsinálom Gáborka horoszkópját!
Vigyázzatok magatokra!
Sóuser
Bocs a tegnapi tiplizesert, itt a folytatas.
Szoval hajnali egy korul megszult a masik kismama, ami nagyon megindito elmeny volt. Hallottuk sirni a kisfiat es tudtuk, hogy hamarosan talalkozunk mi is azzal a kis emberkevel, aki a tegnapi ejszakankat atrendezte egy kicsit. Hajnali ketto korul erosodtek a fajasok, amit en gondos masszirozassal igyekeztem enyhiteni, tobb kevesebb sikerrel. Kisbugi (aki egyebkent Gabor) szivritmusa 144 korul mozgott. Nagyon kedves szuleszno foglalkozott velunk, minden olyan idillikus volt. Csak az ido telt lassan.
Aztan valtozott a helyzet. 1/2 3-kor behoztak egy kismamat az Istvanbol, akinek 25 hetesen levalt a mehlepeny es veszelyes helyzetbe kerult. Ekkor megkertek, hogy egy kicsit menjek ki a folyosora, majd szolnak, ha bejohetek. A kismamat sajnos meg kellett operalni es a babat mar nem tudtak megmenteni. Borzaszto erzes volt kint a folyoson aggodni a Kriszta es a kisfiam egeszsegeert, mikozben hallottam az orvosok beszelgeteset a kismama allapotanak remenytelensegerol. A holgyet vegul meggyoztek, hogy ebben az esetben az O egeszseget kell elobbrevalonak tekinteni, mert a magzatnak 25 hetesen keves eselye van az eletbenmaradasra. Ezt nem reszletezem tovabb, iszonyatos erzes lehet lemondani egy varva vart babarol...
3 orakor besetalt egy masik kismama az utcarol, akinek tolofajasai voltak! Rogton felfektettek a szuloagyra, mert ugy nezett ki, hogy menden percbe kicsusszan a 6. (!) gyermeke. Omiatta elfelejtettek szolni nekem, ugyhogy 1/2 4-kor onkenyesen visszafoglaltam a helyem a Kriszta a'gya mellett, akirol kiderult, hogy amig nem voltam Vele nem haladt elore a tagulasi folyamat, O is nehezen viselte a hianyomat, mint en az Ove't.
Innentol mar eleg eroteljes fajasai voltak, egyre kimerultebb volt, egyre inkabb kivantuk a veget a dolognak. 1/2 5-kor azt tanacsolta a szuleszno, hogy probaljunk setalni egy kicsit, hatha a gravitacio is besegit. Kimentunk WC-re, es mikor visszajottunk mar a szuloagyra kellett fekudni. Igenam, de a szuloszoban meg mindig ott fekudt a 6. gyermeket varo holgy iszonyatos kinok kozott kiabalva, egy centit sem tagulva. (Eddig is korhazi szules parti voltam...) Krisztanak hanyingere lett, en gyorsan ele tettem egy talat, ami a kezem ugyebe kerult. Valoszinuleg a hanyas is segitett abban, hogy hamarosan elkezdodtek a tolofajasok is. 1/4 6-kor megerkezett az orvos, kesztyut huzott, megvizsgalta a Krisztat es kozben kozolte vele, hogy akkor most rogton nyomjon is. Az idozitese tehat remek volt. A kisfiam 4 tolofajassal szuletett meg, aranylag konnyen, ( mar amennyire ezt egy ferfi kepes elkepzelni). Bugi neni fantasztikusan viselkedett, tokeletesen betartva a szulesrol tanultakat.Az orvos nagyon megdicserte, mert minden ugy zajlott, ahogy o iranyitotta. En a nagy segitsegben a harmadik fajas utani liheges demo soran egy kicsit megszedultem, de ez allitolag eleg jellemzo a tulbuzgo apukakra. A 4. fajasra aztan megszuletett a kisfiunk, akinek gyorsan leszivtak a legutaibol a leszivni valot, aztan elvaghattam a koldokzsinorjat, mikozben O nagyon haragudott erre a vilagra. Lefurdettek, megvizsgaltak, aztan visszaadtak nekem bepolyazva. Ahogy meghallotta a hangomat abbahagyta a sirast, nezett nagyokat a kis szemevel, majd elaludt. Ez olyan fantasztikus erzes volt, amit termeszetesen egy apa nem hagy konnyek nelkul. Erre a termeszet kitalalta, hogy meg egy erdekesseggel meglepi Bugi csaladot, es kibukkant a felkelo Nap a szomszedos epuletek folott. Ez mar egy kicsit giccses volt. Kisbugit zavarta is a feny.
Innen az orzobe kerultunk, baratkoztunk a babaval.
Csodalatos elmeny volt, meg ugyis fogok irni rola.
Fenykep lesz rovidesen, talan az iszoldaba is teszek egyet. Egyebkent levelben lehet nyugodtan folyamodni az igenyelt formatum megnevezesevel, Kisbugi szabdzsekttel.
Na sziasztok!
Hát azt hiszem inkább kihagyom majd a Balatonban való pancsizást talán mert utólag már hiába mondanám, hogy kár volt. De kirándulni azt azért szabad, nem? Múlt hétvégén is voltunk, persze nem megerőltető hegymászáson, hanem csak kb 2 órás erdei sétán. Végülis szerintem az ember érzi, hogy ha valami fárasztó vagy megerőltető, akkor azt abba kell hagyni és akkor talán nem lehet baj. Egyébként így a 15. héten már sokkal jobban bírom a "strapát", mint néhány héttel ezelőtt. Elmúlt az a nagy fáradékonyság. Akkor hazajöttem és nem bírtam mást csinálni, mint heverészni meg aludni. Már kezdtem aggódni, hogy ez 9 hónapig így fog menni
Szia, Juci!
Szerintem a hegymászás (már ha túrázást értesz alatta és nem a Csomolungma megmászását) kifejezetten jó a kismamáknak (a tesmozgástól jobb lesz az oxigénellátotsága a babának),
én például még a szülés előtt két héttel is hegyet másztam a Börzsönyben. Könnyebb is regenerálódni a szülés után...
Úszni is úsztam, de nagyon tiszta uszodában és a hetedik hónapig.
(Stramm is lett a kiskölyök).
De az úszástól Rémusz bácsi eg ykicsit elijesztett most, igaz, annak idején a védőnő mondta, hogy tiszta helyen lehet úszni, és ő azt ajánlotta, jobb a természetes víz (akár a Balaton), mint egy néplavór a strandon.
Jaj, Bugi bácsi úgy várom a fojtatást, mint anyósom az Esmeraldát!! Majnem sírva fakadtam az eddigi leíráson, úgyhogy lekközelebb Zewát is készítek! Nagyon irigy vagyok ám! Addig is a leglyobbakat a családnak.
Mr. Spocknak: köszönöm a választ. Reméljük, lekközelebb nem lesz diabétesz, nagyon figyelünk az étrendre továbbra is. Igaz, ami igaz, korábban nem sajnáltuk magunktól a jóféle finomított cukrokat, de azóta már leszoktunk róla. Hátha ez is segít.
Ma jottem eloszor be a munkahelyemre. Koszonjuk szepen a gratulaciokat. Kisbugi es Bugi neni vasarnap reggel jottek haza, azota razodunk bele a szuloi teendokbe. Ehhez Kisbugi tunemenyes modon jarul hozza, szinte csak furdetesnel sir. Egyeb napszakokban alszik es almaban mosolyog. Attol felek, hogy ha ilyen aranyos marad, akkor elobb-utobb megeszem...
A szulesrol:
Mult heten kedden este neztem a TV-t. Kriszta mar aludt. Negyed 11 korul felkelt WC-zni. Aztan visszafekudt, de meg megjegyezte, hogy egy kicsit furcsan faj a dereka. En megnyugtattam, hogy aludjon csak, ez meg nem a szules. Ebben a percben felterdelt az agyon es kozolte, hogy folyik a magzatviz. Kicsit erdekes fejem lehetett, mert ledobbentem egy kicsit. Gyorsan osszeszedtuk az osszekeszitett korhazi cuccokat, de ha a Kriszta nem lett volna higgadt, akkor filmet sem tudtam volna cserelni a gepben.
A fajasok 1ejfel korul kezdtek kellemetlenne valni, de ekkor meg nagyon jokedvuen, optimistan alltunk a dologhoz. Parom legjobb baratnoje a szomszed klinikan volt ugyeletben altatoorvoskent, igy O is atjott. Jokat hulyeskedtunk mikozben a vajudobol a masik kismama elkezdett szulni.
Innen folytatom rovidesen, most el kell rohannom surgosen.
Jok legyetek!!
A Balatonban én sem fürdenék, de mi a helyzet a tengerrel? Remélem Mr. Spock még köztünk van.
Igen, itt vagyok.
A furdessel kapcsolatban sajnos nincs EGY jotanacs. Nagyon egyeni a dolog, hiszen sokmindentol fugg. A teljesen altalanos hozzaallas az az, hogy a terhesseg korai fazisaban foleg, nyugodtan lehet vizbe menni. De ez persze fugg a viztol (tisztasag), fugg az egyedtol (mondjuk negy gyerek utan a mehnyak lehet annyira tag, hogy nem ajanlatos) es tobb mas tenyezo. Ez tenyleg egy olyan dolog, amit a legajanlatosabb megkerdezni attol az orvostol akihez a terhes mama jar.
mekkora az esélye annak, hogy a második terhességben is kialakul,
ha az elsőben volt?
Nem tudom a pontos szamot (statisztikai valoszinuseget). Megfigyeleseim szerint, annak akinek volt mar, valamivel nagyobb az eselye mint akinek nem, de arrol szo sincs hogy biztosan legyen (masodszor).
Kedves Mindenki,
Orommel latom, hogy az otthonszules temaban nem kell "megvedenem" senkit, nagyon jol csinaljatok magatok (:-).
Figyelj, szerintem abban még exotikusabb dolgok is lehetnek. Minek kísérletezni? Szerintem nincs fontosabb, mint a lehetséges kockázatokat kiszűrni. Ami egy kicsit is gyanús lehet, el kell felejteni 9 hónapra. Inkább, minthogy utólag hibáztasd magad, nem?
Ez akkor is igaz, ha egyes "bátor" kismamák még akár hegyet is másznak, és esetleg lehurrognak, hogy túlzottan óvatos vagyok. Nem értem egyáltalán, hogy lehet a baba egészségénél bármi is fontosabb.
Nem érdemes kockáztatni szerintem, nem lehet tudni, mik (és kik) úszkálhatnak a Balatonban. Inkább zuhanyozással hűsítsd magad. Nem olyan nagy áldozat a szent cél érdekében.
Köszi a Születéskalauzzal kapcsolatos infókat.
Kedves Holist! (ha még olvasod a topicot és nem távoztál végleg...)Mindenkinek joga van a sajét véleményét képviselni, de azért az enyhén túlzás, hogy "a hospitalizált szülést tömeges, gyermek ellen tudatlanságból, de különös kegyetlenséggel elkövetett, társadalmi szinten súlyos károkat okozó bűn." Hát én biztos, hogy jobban fogom magam érezni a kórházban, és ki fogom bírni a kisebb kellemetlenségeket (borotválás stb.,) mert tudni fogom, hogy ha gond adódik, mindent meg fognak tenni értünk. Persze vannak jó és kevésbé jó kórházak, de ma már mindenkinek lehetősége van tájékozódni ezügyben, amire ez a topic pl. kitűnő lehetőséget kínál.
Más. Ma voltam dokinál, és már lehet hallani a baba szívhangját. Olyan klassz volt. Sokkal gyorsabban ver a szíve, mint az enyém.
Ti mernétek fürödni a Balatonban? Mármint az esetleges fertőzésveszélyre gondolok.
Kedves Tasztaltarsak,
eddig ezt a topicot azert kedveltem, mert itt olyan jol megfertek egymas mellett a kulonbozo velemenyek es a vitak nem mentek at sertegetesbe es kikozositesbe. Kerlek benneteket tartsuk meg a szuletes csodajahoz melto toleranciat.
Szamomra ez a "vita" nem otthonszules vs. korhazi szulest jelentett, es nem is gondolom, hogy a masik fel meggyozesere iranyult. Viszont nagyon sok informaciohoz juttatott es sok olyasmin elgondolkodtatott, ami estleg mashogy nem jutott volna eszembe es hat nem ez a lenyeg? Ne hagyjuk, hogy a turelem es az alazat (tudom ezek ma nem kimondott erenyek), ami a szulo noknek es a szuletendo gyermekeknek is sokszor hianyzik innen is elvesszen, mert anelkul nem er az egesz egy kalap ... se.
Neked az igaz, ami tudományos? Sajnálom, ha hozzászólásaim stílusa számodra tudományosnak tünik, az utóbbi idoben tudatosan kerülni kezdtem ezt. Korábban próbálkoztam a tudományoskodással, de az sem hatott - azért csináltam, mert úgy éreztem, ezt várják itt tolem - de nekem a tudományosság nem egy erény. A hosszú idézetröl pedig: hát én úgy látom, akad, aki érti, söt el is hiszi (pevura gondolok, köszönet pevunak, pevuért). Ünnepélyesen bejelentem, hogy tábozok innen. Aki akar, megkereshet, de nem azon a címen, amit az "e-mail" gomb alatt talál, hanem a holist@elender.hu címen. Sok boldogságot. Utoljára még kijelentem - a hospitalizált szülést tömeges, gyermek ellen tudatlanságból, de különös kegyetlenséggel elkövetett, társadalmi szinten súlyos károkat okozó bunnek tartom.
Nagyon jo a kezdemenyezesetek, biztosan hatni fog a szuleszeti ellatasok szinvonalara.
Azonban, nem lehetne errol egy uj temaban ertekezni? Akit erdekel, oda irhatna, ez a tema helytol fuggetlenul foglalkozik a szulessel.
En ugy vettem eszre (de nekem, mint tudjuk rendkivul jo a felfogokepessegem), hogy akit eddig nem gyoztel meg, azt ezutan sem fox. Peldaul Mr. Spock konkretan ezt le is irta, de Te tovabbra is ot szolongatod.
Engem peldaul zavar, hogy a szulessel foglalkozo valodi tenyek mellett altudomanyos dolgokat kell olvasnom, torgyani terjedelemben.
Nem erted, miert etikatlan? Leirsz tudomanyosnak hangzo stilusban olyanokat, hogy peldaul
mint a bushmanoknál, a tuaregeknél, a még tradicionális körülmények között élö eszkimóknál, bár valóban nem jellemzö a nobeldíjasok magas száma (ami egyébként nem tudom, mit mutat), az egészséges pszichéjü, alkalmazkodóképes, rugalmas, minden értelemben felnött, életükért felelösséget vállalni képes emberek aránya viszont jóval magasabb mint a mi csodálatos, mindent elpusztító un. "nyugati civilizációnk" bármelyik fellegvárában
Te ezt elhiszed? Es szerinted, ezt itt valaki elhiszi? Talan egy forrast, vagy elemzest ha felmutatnal! En ugyanis, az eddigi olvasmanyaim alapjan csak az ellenkezojevel talalkoztam, igaz, azok az altudomanyos konyvek nem foglalkoztak az otthonszulessel.
Szerintem még nem gyönyörködték ki magukat, ezért nem érnek rá. Vagy fáradtak. Egyébként pont most küldtem nekik egy gratulációt a pici egyhetes születésnapja alkalmából. Rohan az idő, maholnap már lányok után jár!
Senki. Talán, ha egy orvos otthon vezeti a szülést és csak erre az anyára figyel, hamarabb "kapcsol", kihívja a mentőket és talán hamarabb végzik el a műtétet. (A sok talán nem véletlen.) A példa nem az otthonszülés mellett szóló érv volt, hanem példa arra, hogy a kórház sem garancia semmire sajnos. A magam részéről azt mondom: előre a magyar egészségügy és az orvosi szemlélet javításáért! Egy ilyen születésház ideális környezet lenne egyébként szerintem, külsőségeiben és bánásmódban nem kórházi környezet, de minden szükséges műszer, felszerelés rendelkezésre áll. Ha bemegyek egy kórházba, nekem a szagtól rögtön összeugrik a gyomrom. (Azért remélem, nem vagyok ideggyenge! :-) )
Bocs, még annyit:
az hogy az orvosom főorvos, annyiban lényeges, hogy ez meghatározhatja az osztálya légkörét, illetve a kórházi személyzet hozzáállását a betegeihez - gondolom én. Ami valóban fontos: nagy tudású, tapintatosan és tisztelettel bánik velem, mint beteggel és mindig mindent elmagyaráz, mit miért tesz, nyugodtan kérdezhetek.
Nem egészen értem ezt az indulatot, amivel Holistot támadjátok. Az elmúlt évtizedek kórházi gyakorlatát valóban sok ponton lehet kritizálni. Hogy most ki milyen kivezető utat keres ebből?? Lehet a kórházakon javítani, lehet kivonulni ebből az egészből és otthon szülni. A lényeg, hogy meglegyen a választási lehetőség. Nekem eszembe se jutott az otthon szülés, inkább igyekeztem egy jó orvost keresni. De meg tudom érteni a másik oldalt is. Én nem szeretnék szükségtelen traumákat magamnak sem, akkor sem ha később fel tudom dolgozni, a leendő babának meg végképp nem. Gondolom sokan vannak ezzel így. Meg tudom fizetni, hogy egy főorvoshoz járok magánbetegként, remélhetőleg majdan az ápolóknál is meg tudjuk fizetni a megfelelő ellátást, de ezzel viszont nem mindenki van így. Ja és szerencsém van mert most és nem 10-15 éve kerültem szülőképes korba, mert akkor hiába szerettem volna együtt lenni szüléskor és azután a papával és babával, nem lett volna rá lehetőségem. Nonszensz, hogy a rooming-in most nagy modern vívmány, amelyet részben bevezetnek (lsd. Izsike-Újpesti kórház) mikor józan paraszti ésszel teljesen természetes lenne, hogy anya és újszülöttje összetartoznak, legyenek együtt, ne csak az etetésre hozzák be.
A magyar egészségügy mai helyzeténél pedig a gyerek egészségére nem csak az otthon szülés, hanem a kórház is kockázati tényező.
Épp tegnap olvastam egy cikket a Kismamában, fogyatékos gyerekekről volt szó. Az egyik kisfiú úgy sérült meg, hogy a Mamának csípőficam miatt császármetszésre lett volna szüksége, csak épp ezt lefelejtették a kórlapjáról és hiába könyörgött az ügyeletes orvosnak, az a "kismamák szokásos nyavalygásának" tudta be a dolgot. A gyerek sajnos nem úszta meg agykárosodás nélkül. Most ne gyertek azzal, hogy ez egyedi eset, mert egyrészt sajnos nem hiszem, másrészt, ahogy az otthon szüléssel kapcsolatban helyesen megállapítottátok, egy eset is sok.
Tényleg, mi történt a Születésházzal? Olyasmit hallottam, hogy megszavazta a Parlament, aztán mégsem kapták meg a pénzt?
