"Leposa Edina csaknem két éve, 2012. február 23-án – igen, már olyan régen volt! – édesapjával, Leposa Attila kapitánnyal repülte át a Malév utolsó Dash-8-asát, a HA-LQC-t Torp-Sandefjordba. A levegőbe emelkedve a „Nézz, nézz az ég felé” című dal egy sorával búcsúzott a Budapest APP frekvenciáján Ferihegytől.
Leposa Edina ezután 723 napon át nézett az ég felé.
Ma újra beült az első tiszt székébe, és felrepült az égbe...
Értesitem mindazokat akik ismerték :Édesapám :Németh.II.János nyugalmazott TU-154-es kapitány életének 81.évében 2013.12.22-én elhunyt .Kérésére csak a család kisérte utolsó utjára 2014.01 16-án az Uj Köztemetőben. Hamvait a szóróparcellában helyezték nyugalomba. Fia: Németh Tamás sk.
A 80-as évekre emlékezve:kollégám NDK-ban dolgozott (nyelvtanuás célzattal) majd katonaság után LRI-s lett .Minden hétvégén ment a barátnőjéhez Berlinbe.Majd jövetben hozott egy tekercs hegymászó kötelet. Amit a Dohány utcai sport BÁV fiok azonnal kp-ért átvett. Kollégám szerint a repjegy a csaj a kaja -pia ára visszajött a a hegymászókötél árából.
Osztozkodásban?! Mindenben, Áfa fizetési határidő 20.-a minden hónapban, mivel "Magyarország Jobban teljesít" volt olyan hónap hogy csak 21.-én délután vittem be a bankba az áfát utalásra+ a hitel törlesztőmet, délután elutaltam az Áfát, ám 22.-én meg is lepődtem, mert ők még nem látták és így ők is inkasszáltak, tehát kétszer lett kifizetve, persze a válasz részükről az volt hogy majd a következő havinál jóváírják. Ha én csúszok másfél napot az megengedhetetlen, de ők nyugodtan ülhetnek rajta 1 hónapig, kamat és következmények nélkül.
Mai körülmények között felfoghatatlan az a rendszer. A 80-as évek közepén 6-7 rugó között kerestem havonta mindenféle pótlékkal együtt. Előfordult, hogy magamnak kértem Berlinbe szabadjegyet, a csajomnak meg vettem nem is turista, hanem comfort jegyet, mert még az is megfizethető volt. Vásárolni átmentünk Nyugat-Berlinbe is, de enni-inni persze ideát volt érdemes. Akkoriban egy BUD-FRA kb. 8 rugóba, egy BUD-LON (LHR) 10 rugóba (kb. 200 USD-be) került. Utóbbit a IATA szabályozta, de a kelet-európaiaknak megengedték, hogy kb. 30%-kal kevesebbet fizessenek az itteni jóval alacsonyabb bérek miatt. A német egyesüléssel és valuta-unióval aztán véget ért a dolce vita, 1990 második felétől egy BUD-BER (SXF) 8300-ra, a BUD-DRS 7200-ra, A BUD-LEJ 7800-ra emelkedett. De a többi KGST tagország esetében is végleg megszűnt az 1962 óta mesterségesen alacsonyan tartott tarifa.
No, én is visszakerestem egy kicsit és igen...megtaláltam. :-)
Tévedtem, de az alábbi képeken látható, a jegyár és bérviszony is. Szinte hihetetlen, de 1983-ban a repjegy ára alig haladta meg a vasúti jegy árát Bud-Prg-Bud vonalon ( 680 Ft a vonat és 752 Ft a repjegy)
A fizetésem, tekintettel az 1980-as belépő 12,50 Ft-os és az 1986-os kilépő 28 Ft-os órabér közepére kalkulált 20 Ft-os órabérrel, 170 órára számolva kb. 3400 Ft/hó lehetett.
Akkoriban a KGST-ben mindennek virtuális ára volt. A fizetések szintén.
De okossággal ezekből a képzelt árakból rendesen hasznot lehetett húzni. A megfelelő árut a megfelelő városban hamar álom repjegyre lehetett konvertálni. Legendás volt a kubai menet 2-3 farmer befektetésével.
Hát föladtad a leckét, mert én még a 80-as években maléves voltam, ergo ingyen utaztam vagy szabadjeggyel, vagy crew (akkor napidíjért). Emlékeim szerint a topictársak által beírt összegek (1000 retúr turista, 1554 Comfort) BER esetében kb. reálisak, de majd megkérdezek néhány régi szakit. Kb. 4 Ft volt akkoriban egy DDR márka, a legolcsóbb csapolt sör, állva kiszolgálva 0,X pfening, de 1 márka alatt. Nyilván nem vonatjegy/buszjegy árban forgott a repülőjegy, de nem is nagyságrendekkel többért. Egy PRG-BUD az 1970-es években még hatszázvalahány forint volt, lehet hogy találok a padláson érdemi infót is, éppen most takarítom.
Azért erre én a helyedben nem vennék mérget. Akkortájt sem volt túlzottan megfizethető a kisember számára a repellőzés.
Már nem emlékszem, hogy anno (1983) Prágából mennyiért jöttem haza (ez volt az első közforgalmi repülésem), de odafelé vonattal mentem, kifejezetten az anyagiak miatt. Nem esküdnék meg rá de a jegyár verdeshette a félhavi fizetésemet. Négy-ötezer körül lehetett a fizum.
Az akkori óccsó jegyárak kapcsán talán nem árt emlékeztetni rá, hogy a Szovjetunió érdekszférájába tartozó országok csak úgy tudták megfizethetővé tenni az egymás közötti röpködés díjtételeit, hogy a saját állampolgáraiknak nyújtott kötelező állami dotációval, mesterségesen leszorították az árakat. Mondhatnánk úgyis, az akkor jövedelmekhez igazították. Ezért még az 1980-as években is a Malév a jegyár minden egyes forintjához 2-3 forintot kapott a magyar állambácsitól (naná, hogy nem a szovjettől). A rendszerváltás aztán ezt is elsodorta, de aki addig kihasználta a lehetőséget az jól járt, miközben az ország jelentősebb létszámú, soha nem repülő hányada dotálta a szerencsés kisebbeket.
Egy érdekszférán kívüli utasnak elvileg egy BUD-BER útvonalra is a hivatalosan meghirdetett (IATA) tarifán árulták a jegyet. Viszont pl. a Közel-Keletről Bp-i átszállással Malévvel tovább utazó arabusoknak szintén elég óccsón adták. A Malév bedőlésével állítólag eltűnt Bp-ről kb. 1,5 millió tranzitutas, de arról soha, sehol nem olvastam, hogy ezek valójában mennyit fizettek az átszálló jegyükért. Mondjuk vannak sejtéseim…
Visszatérve Berlinre, ott az említett szabályozás mellett még a helyi megélhetési árakat is központilag „leszorították”, ezért enni-inni maga volt a kommunizmus. Ráadásul még a söreik is jók voltak. Még szerencse, hogy legalább az alkohol pártsemleges :-))
Életem első repülő útja Berlin volt egy 34-el. Fogadtam, hogy másnap délben lefotóztatom magam Berlin főterén. A tét egy kis hordó Wernesgrüner volt. Reggel ki, este haza. Valami 1000 forint volt a retúr. Volt sok arab család a gépen, visongó kissrácok rohangáltak. Az egésznek olyan hangulata volt, mint egy vizibusz kirándulásnak Nagymarosra.
