itt nálunk szegeden nincs vagy teljesen veszteséges a galamb hús termelés itt ha valaki nagy testü galambot tart az vagy kiállitásra tenyészt vagy csak saját részre levágásra de hogy eltudjon adni valaki fiok galambot azt csak nagyon ki pénzért tudja eladni vagy viszi vissza egy tenyésztő rendszeresen hoz a piacra olyan átlagban 70 dekás fiokákat és 800ft kér értük de eladni maximum 1db tud ugy átlagba 1 kinai szokott néha galambot vásárolni de 300 ft nál több pénzt nem szokott érte adni ugy hogy ha nem saját részre tartod akkor nagyon veszteséges a galamb hús termelés
Üdv! Tudna valaki segíteni? Egy galambfajtára és az árára lennék kíváncsi.
Kinézetre legjobban a Magyar óriás galambra hasonlít - csak kisebb a testmérete, súlya. Talán a Drezdai dobos galamb lenne? Milyen árban vannak ezek a galambok?
A következő gondolataimat motivációnak szánom mindenkinek, hogy a jövőben jobban tudjunk a lényegre koncentrálni, és többször kérdezzük magunktól, jó-e, amit teszünk, mivel a galambtenyésztők szeretik a dolgokat felnagyobbítani a valóshoz képest. Minden tenyésztőnek tenyésztési tervet kellene összeállítani a tenyésztési év kezdete előtt. A csúcstenyésztők is ezt teszik, semmit nem bíznak a véletlenre. Nekünk is át kell gondolnunk, mi lenne a teendő. Sok mindent láttunk az elmúlt időszak kiállításain, sok tapasztalattal térhettünk haza. Sok új ötletünk van, és ezeket mind szeretnénk megvalósítani ebben az évben, közben elfelejtjük a lényeget: örömet fog még ez nekünk okozni? Mert egy hobbinak - így miénknek is – csak ez lehet a célja! Örömet okozni, kikapcsolódni, elfeledtetni a napi gondokat, pihentetni. A terveink megfelelnek ennek, vagy túl lövünk a célon? Szeretnénk minden áron egyesületi, országos vagy fajtaklub győztesek lenni? Ezt nem csak a költségek, hanem a ráfordított idő miatt is kérdezem. Végül cselédje leszek-e a galambjaimnak? Marad még szabadidőm, bírom-e testileg és lelkileg a gondozást vagy teljesen kikészülök a kiállítási szezon végére? Meg éri egyáltalán? Okoz nekem még a hobbim kikapcsolódást, pihenést és örömet? Csak, hogy még nyerjünk valamilyen díjat, vagy legyen még néhány kiválónk? Őszintén fel kellene tennünk magunknak a kérdést: milyen reális esélyem van a különböző díjak elnyeréséhez? Tudod még, ki volt tavaly az országos ill. a fajtaklub bajnok? És tavalyelőtt? A siker vágya természetes, de ha mindent beleadtál és örömmel végig csináltad, akkor nem mindegy, hogy első lettél vagy harmadik, öt kiválód volt vagy csak egy, kaptál e díjat vagy nem? Egész évben örömet okoztak a galambjaid. Ez jó érzés és ez a legfontosabb! Galambtenyésztőként is különbözőek vagyunk. „A” tenyésztő folyamatosan panaszkodik a sok munka miatt. Panaszkodik a kiállítási felkészítés miatt, a dúctakarítás miatt. Problémája van a nevezési költségekkel és a takarmány árakkal. De valójában milyen jogon panaszkodik? Senki nem kényszerítette rá ezt a hobbit. Jó lenne a napirendjét átalakítani, hogy újra örömmel foglalkozzon a galambjaival. Koncentráljon a lényegre, a lényegtelen dolgokat egyszerűen hagyja el. „B” tenyésztő panaszkodik a sok galambja miatt. A megoldás itt is nagyon egyszerű: Felezd meg az állományt, és csak a minőségre koncentrálj! Hidd el, minden egyes galamb több örömet fog okozni neked! Akkor talán ismerni fogod minden galamb gyűrűszámát és a galambok is ismerni fognak téged, mert több időd lesz foglalkozni velük. A sikereid a kiállításokon mutatni fogják, hogy jó úton haladsz. „C” tenyésztő állandóan a bírálókat szidja, ami nagyon egyszerű dolog. A galambokat nem szabad csak a fajtaleíró könyvből bírálni. Minden komoly tenyésztőnek tudnia kell, mit hoz a kiállításra. A galambjaink előnyeit és hátrányait ismernünk kell. Ennek ellenére sokszor a bíró nyitja fel a szemünket. A jelenlegi takarmány árak mellett nehéz mindenféle kiegészítő anyagot megvennünk vagy állandóan új galambokat vásárolnunk. Költségeinket csökkenthetjük, ha ötven galamb helyett nem tartunk százat, csak azért, hátha lesz közte még egy jó galamb. Nem kell mindig új galambokat venni, hanem a tenyész galambokat kell jól és szigorúan kiválasztani. Ez is segít, hogy az öröm visszatérjen a dúcunkba. A jó galamb nem kell, hogy mindig drága legyen. Furcsa egy tulajdonsága ez a galambtenyésztőnek. Minél nagyobb távolságról hozza a galambot és minél magasabb volt az ára, annál értékesebbnek gondolja. Pedig ilyenkor kevesebbet tudunk a galambról és a tenyésztőjéről. Nem tudok róla, hogy klubtársak irreálisan magas árat kértek volna egy másik klubtárstól egy jó galambért. Sokkal fontosabb, hogy a klubon belül segítsük egymást, mint, hogy azt a galambok akarjuk állandóan megvenni, amelyik a kiállításon megvert minket. Melyik tenyésztőben lehet jobban megbízni? Az idegenben, vagy az ismerősben, akivel néhány hetente személyesen is találkozol? Ugyan így többször fel kellene tennünk a kérdést magunknak, hogyan viselkedünk a klubtársunkkal? Állandóan panaszkodni nem segít senkinek, csak kárt okoz. A rendszeres panaszkodás rá ragad a többiekre is, gyorsan elrontja a hangulatot a kiállításokon, gyűléseken. Ennek eredményeként, mindenki gyorsan haza akar menni. Hobbink a galambtenyésztés nem ér semmit egy jó társaság nélkül. A jó társaságban neked is szerepet kell játszanod. A siker akkor a legszebb, ha együtt tudunk örülni a győztessel. Ha senki nem gratulál a díjadhoz, akkor mit ér az egész? A kevésbé sikeres tenyésztőket gyakran lenézzük, a hátuk mögött kibeszéljük őket. Nincs ez jól így. A közösségünknek mindenkire szüksége van. Ha a tenyésztő meg van elégedve azzal, amit elért, örömmel él a hobbijának, akkor lehet, hogy sokkal boldogabb, mint az, aki megnyerte a kiállítást. Ha már minden díjat el is visznek az orra elől, legalább az örömét nem szabad elvenni. Sokat panaszkodunk az egyesületünk, klubunk vezetőire, a kiállítások szervezőire. Ők mind olyan tenyésztők, akik tesznek valamit a közösségünkért, anélkül, hogy ezért bármi is kérnének. Ők teszik hozzá a legtöbbet, és ezt a szabadidejükből teszik. Ezt soha nem szabad elfelejteni. Ha ez valakinek nem tetszik, akkor a megfelelő helyen és módon panaszkodjon, de legjobb az lenne, ha ő is beszállna az adott vezetőség munkájába. A következő választás alkalmával biztosan megkapja a kellő szavazatszámot. Összefoglalva, ha mindenki úgy él a hobbijának, a galambtenyésztésnek, hogy ez neki örömet okoz, akkor már tett valamit a közösségünkért és azért, hogy a közös hobbink tovább éljen. Nekem mindig a világ apró dolgai voltak a legfontosabbak!
A következő gondolataimat motivációnak szánom mindenkinek, hogy a jövőben jobban tudjunk a lényegre koncentrálni, és többször kérdezzük magunktól, jó-e, amit teszünk, mivel a galambtenyésztők szeretik a dolgokat felnagyobbítani a valóshoz képest. Minden tenyésztőnek tenyésztési tervet kellene összeállítani a tenyésztési év kezdete előtt. A csúcstenyésztők is ezt teszik, semmit nem bíznak a véletlenre. Nekünk is át kell gondolnunk, mi lenne a teendő. Sok mindent láttunk az elmúlt időszak kiállításain, sok tapasztalattal térhettünk haza. Sok új ötletünk van, és ezeket mind szeretnénk megvalósítani ebben az évben, közben elfelejtjük a lényeget: örömet fog még ez nekünk okozni? Mert egy hobbinak - így miénknek is – csak ez lehet a célja! Örömet okozni, kikapcsolódni, elfeledtetni a napi gondokat, pihentetni. A terveink megfelelnek ennek, vagy túl lövünk a célon? Szeretnénk minden áron egyesületi, országos vagy fajtaklub győztesek lenni? Ezt nem csak a költségek, hanem a ráfordított idő miatt is kérdezem. Végül cselédje leszek-e a galambjaimnak? Marad még szabadidőm, bírom-e testileg és lelkileg a gondozást vagy teljesen kikészülök a kiállítási szezon végére? Meg éri egyáltalán? Okoz nekem még a hobbim kikapcsolódást, pihenést és örömet? Csak, hogy még nyerjünk valamilyen díjat, vagy legyen még néhány kiválónk? Őszintén fel kellene tennünk magunknak a kérdést: milyen reális esélyem van a különböző díjak elnyeréséhez? Tudod még, ki volt tavaly az országos ill. a fajtaklub bajnok? És tavalyelőtt? A siker vágya természetes, de ha mindent beleadtál és örömmel végig csináltad, akkor nem mindegy, hogy első lettél vagy harmadik, öt kiválód volt vagy csak egy, kaptál e díjat vagy nem? Egész évben örömet okoztak a galambjaid. Ez jó érzés és ez a legfontosabb! Galambtenyésztőként is különbözőek vagyunk. „A” tenyésztő folyamatosan panaszkodik a sok munka miatt. Panaszkodik a kiállítási felkészítés miatt, a dúctakarítás miatt. Problémája van a nevezési költségekkel és a takarmány árakkal. De valójában milyen jogon panaszkodik? Senki nem kényszerítette rá ezt a hobbit. Jó lenne a napirendjét átalakítani, hogy újra örömmel foglalkozzon a galambjaival. Koncentráljon a lényegre, a lényegtelen dolgokat egyszerűen hagyja el. „B” tenyésztő panaszkodik a sok galambja miatt. A megoldás itt is nagyon egyszerű: Felezd meg az állományt, és csak a minőségre koncentrálj! Hidd el, minden egyes galamb több örömet fog okozni neked! Akkor talán ismerni fogod minden galamb gyűrűszámát és a galambok is ismerni fognak téged, mert több időd lesz foglalkozni velük. A sikereid a kiállításokon mutatni fogják, hogy jó úton haladsz. „C” tenyésztő állandóan a bírálókat szidja, ami nagyon egyszerű dolog. A galambokat nem szabad csak a fajtaleíró könyvből bírálni. Minden komoly tenyésztőnek tudnia kell, mit hoz a kiállításra. A galambjaink előnyeit és hátrányait ismernünk kell. Ennek ellenére sokszor a bíró nyitja fel a szemünket. A jelenlegi takarmány árak mellett nehéz mindenféle kiegészítő anyagot megvennünk vagy állandóan új galambokat vásárolnunk. Költségeinket csökkenthetjük, ha ötven galamb helyett nem tartunk százat, csak azért, hátha lesz közte még egy jó galamb. Nem kell mindig új galambokat venni, hanem a tenyész galambokat kell jól és szigorúan kiválasztani. Ez is segít, hogy az öröm visszatérjen a dúcunkba. A jó galamb nem kell, hogy mindig drága legyen. Furcsa egy tulajdonsága ez a galambtenyésztőnek. Minél nagyobb távolságról hozza a galambot és minél magasabb volt az ára, annál értékesebbnek gondolja. Pedig ilyenkor kevesebbet tudunk a galambról és a tenyésztőjéről. Nem tudok róla, hogy klubtársak irreálisan magas árat kértek volna egy másik klubtárstól egy jó galambért. Sokkal fontosabb, hogy a klubon belül segítsük egymást, mint, hogy azt a galambok akarjuk állandóan megvenni, amelyik a kiállításon megvert minket. Melyik tenyésztőben lehet jobban megbízni? Az idegenben, vagy az ismerősben, akivel néhány hetente személyesen is találkozol? Ugyan így többször fel kellene tennünk a kérdést magunknak, hogyan viselkedünk a klubtársunkkal? Állandóan panaszkodni nem segít senkinek, csak kárt okoz. A rendszeres panaszkodás rá ragad a többiekre is, gyorsan elrontja a hangulatot a kiállításokon, gyűléseken. Ennek eredményeként, mindenki gyorsan haza akar menni. Hobbink a galambtenyésztés nem ér semmit egy jó társaság nélkül. A jó társaságban neked is szerepet kell játszanod. A siker akkor a legszebb, ha együtt tudunk örülni a győztessel. Ha senki nem gratulál a díjadhoz, akkor mit ér az egész? A kevésbé sikeres tenyésztőket gyakran lenézzük, a hátuk mögött kibeszéljük őket. Nincs ez jól így. A közösségünknek mindenkire szüksége van. Ha a tenyésztő meg van elégedve azzal, amit elért, örömmel él a hobbijának, akkor lehet, hogy sokkal boldogabb, mint az, aki megnyerte a kiállítást. Ha már minden díjat el is visznek az orra elől, legalább az örömét nem szabad elvenni. Sokat panaszkodunk az egyesületünk, klubunk vezetőire, a kiállítások szervezőire. Ők mind olyan tenyésztők, akik tesznek valamit a közösségünkért, anélkül, hogy ezért bármi is kérnének. Ők teszik hozzá a legtöbbet, és ezt a szabadidejükből teszik. Ezt soha nem szabad elfelejteni. Ha ez valakinek nem tetszik, akkor a megfelelő helyen és módon panaszkodjon, de legjobb az lenne, ha ő is beszállna az adott vezetőség munkájába. A következő választás alkalmával biztosan megkapja a kellő szavazatszámot. Összefoglalva, ha mindenki úgy él a hobbijának, a galambtenyésztésnek, hogy ez neki örömet okoz, akkor már tett valamit a közösségünkért és azért, hogy a közös hobbink tovább éljen. Nekem mindig a világ apró dolgai voltak a legfontosabbak!
A következő gondolataimat motivációnak szánom mindenkinek, hogy a jövőben jobban tudjunk a lényegre koncentrálni, és többször kérdezzük magunktól, jó-e, amit teszünk, mivel a galambtenyésztők szeretik a dolgokat felnagyobbítani a valóshoz képest. Minden tenyésztőnek tenyésztési tervet kellene összeállítani a tenyésztési év kezdete előtt. A csúcstenyésztők is ezt teszik, semmit nem bíznak a véletlenre. Nekünk is át kell gondolnunk, mi lenne a teendő. Sok mindent láttunk az elmúlt időszak kiállításain, sok tapasztalattal térhettünk haza. Sok új ötletünk van, és ezeket mind szeretnénk megvalósítani ebben az évben, közben elfelejtjük a lényeget: örömet fog még ez nekünk okozni? Mert egy hobbinak - így miénknek is – csak ez lehet a célja! Örömet okozni, kikapcsolódni, elfeledtetni a napi gondokat, pihentetni. A terveink megfelelnek ennek, vagy túl lövünk a célon? Szeretnénk minden áron egyesületi, országos vagy fajtaklub győztesek lenni? Ezt nem csak a költségek, hanem a ráfordított idő miatt is kérdezem. Végül cselédje leszek-e a galambjaimnak? Marad még szabadidőm, bírom-e testileg és lelkileg a gondozást vagy teljesen kikészülök a kiállítási szezon végére? Meg éri egyáltalán? Okoz nekem még a hobbim kikapcsolódást, pihenést és örömet? Csak, hogy még nyerjünk valamilyen díjat, vagy legyen még néhány kiválónk? Őszintén fel kellene tennünk magunknak a kérdést: milyen reális esélyem van a különböző díjak elnyeréséhez? Tudod még, ki volt tavaly az országos ill. a fajtaklub bajnok? És tavalyelőtt? A siker vágya természetes, de ha mindent beleadtál és örömmel végig csináltad, akkor nem mindegy, hogy első lettél vagy harmadik, öt kiválód volt vagy csak egy, kaptál e díjat vagy nem? Egész évben örömet okoztak a galambjaid. Ez jó érzés és ez a legfontosabb! Galambtenyésztőként is különbözőek vagyunk. „A” tenyésztő folyamatosan panaszkodik a sok munka miatt. Panaszkodik a kiállítási felkészítés miatt, a dúctakarítás miatt. Problémája van a nevezési költségekkel és a takarmány árakkal. De valójában milyen jogon panaszkodik? Senki nem kényszerítette rá ezt a hobbit. Jó lenne a napirendjét átalakítani, hogy újra örömmel foglalkozzon a galambjaival. Koncentráljon a lényegre, a lényegtelen dolgokat egyszerűen hagyja el. „B” tenyésztő panaszkodik a sok galambja miatt. A megoldás itt is nagyon egyszerű: Felezd meg az állományt, és csak a minőségre koncentrálj! Hidd el, minden egyes galamb több örömet fog okozni neked! Akkor talán ismerni fogod minden galamb gyűrűszámát és a galambok is ismerni fognak téged, mert több időd lesz foglalkozni velük. A sikereid a kiállításokon mutatni fogják, hogy jó úton haladsz. „C” tenyésztő állandóan a bírálókat szidja, ami nagyon egyszerű dolog. A galambokat nem szabad csak a fajtaleíró könyvből bírálni. Minden komoly tenyésztőnek tudnia kell, mit hoz a kiállításra. A galambjaink előnyeit és hátrányait ismernünk kell. Ennek ellenére sokszor a bíró nyitja fel a szemünket. A jelenlegi takarmány árak mellett nehéz mindenféle kiegészítő anyagot megvennünk vagy állandóan új galambokat vásárolnunk. Költségeinket csökkenthetjük, ha ötven galamb helyett nem tartunk százat, csak azért, hátha lesz közte még egy jó galamb. Nem kell mindig új galambokat venni, hanem a tenyész galambokat kell jól és szigorúan kiválasztani. Ez is segít, hogy az öröm visszatérjen a dúcunkba. A jó galamb nem kell, hogy mindig drága legyen. Furcsa egy tulajdonsága ez a galambtenyésztőnek. Minél nagyobb távolságról hozza a galambot és minél magasabb volt az ára, annál értékesebbnek gondolja. Pedig ilyenkor kevesebbet tudunk a galambról és a tenyésztőjéről. Nem tudok róla, hogy klubtársak irreálisan magas árat kértek volna egy másik klubtárstól egy jó galambért. Sokkal fontosabb, hogy a klubon belül segítsük egymást, mint, hogy azt a galambok akarjuk állandóan megvenni, amelyik a kiállításon megvert minket. Melyik tenyésztőben lehet jobban megbízni? Az idegenben, vagy az ismerősben, akivel néhány hetente személyesen is találkozol? Ugyan így többször fel kellene tennünk a kérdést magunknak, hogyan viselkedünk a klubtársunkkal? Állandóan panaszkodni nem segít senkinek, csak kárt okoz. A rendszeres panaszkodás rá ragad a többiekre is, gyorsan elrontja a hangulatot a kiállításokon, gyűléseken. Ennek eredményeként, mindenki gyorsan haza akar menni. Hobbink a galambtenyésztés nem ér semmit egy jó társaság nélkül. A jó társaságban neked is szerepet kell játszanod. A siker akkor a legszebb, ha együtt tudunk örülni a győztessel. Ha senki nem gratulál a díjadhoz, akkor mit ér az egész? A kevésbé sikeres tenyésztőket gyakran lenézzük, a hátuk mögött kibeszéljük őket. Nincs ez jól így. A közösségünknek mindenkire szüksége van. Ha a tenyésztő meg van elégedve azzal, amit elért, örömmel él a hobbijának, akkor lehet, hogy sokkal boldogabb, mint az, aki megnyerte a kiállítást. Ha már minden díjat el is visznek az orra elől, legalább az örömét nem szabad elvenni. Sokat panaszkodunk az egyesületünk, klubunk vezetőire, a kiállítások szervezőire. Ők mind olyan tenyésztők, akik tesznek valamit a közösségünkért, anélkül, hogy ezért bármi is kérnének. Ők teszik hozzá a legtöbbet, és ezt a szabadidejükből teszik. Ezt soha nem szabad elfelejteni. Ha ez valakinek nem tetszik, akkor a megfelelő helyen és módon panaszkodjon, de legjobb az lenne, ha ő is beszállna az adott vezetőség munkájába. A következő választás alkalmával biztosan megkapja a kellő szavazatszámot. Összefoglalva, ha mindenki úgy él a hobbijának, a galambtenyésztésnek, hogy ez neki örömet okoz, akkor már tett valamit a közösségünkért és azért, hogy a közös hobbink tovább éljen. Nekem mindig a világ apró dolgai voltak a legfontosabbak!
