A HISTORIA AUGUSTA előszavát tehát senki nem kivánja cáfolni.
Pedig elég nagy érvágás...
Lássuk a következő művünket, SUETONIUS, A CAESAROK ÉLETE - a változatosság kedvéért - utószavát...
Hegyi György tollából:
"Suetonius... ...csak scholasticus, tudós, közönséges híres ember...
Úgy szokták tanitani, hogy a scholasztika a 12. század tudománya, leginkább a párizsi egyetem a születési helye.
Megjelent, kedvenc műved a HISTORIA AUGUSTA Debrecenben, új idők új előszavával;
"A Historia Augusta megalkotója...az antik irodalom egyik legügyesebb és legszórakoztatóbb hamisítója... ...nehéz egy szándékos hamisítvány esetében eldönteni, hogy mi az, ami valóban mély filozófia..." (33. old.)
"ha tudjuk, hogy mennyiszer szítottak már antik ideálokat kergető fantaszták nyugtalanságot Rómában.""
Azt érzed, hogy ha elfogadjuk ezt az állítást és azt, hogy a római múltat a humanisták találták ki és a múemlékeket is ők építették, akkor felmerül, hogy vajon miféle ideálokat kergethettek az előttük élő fantaszták.
Ha már a pápákat hoztad szóba, a figyelmedbe ajánlanám II. Pál (1464-1471 szélhűdés...) életét.
"ellenségeivé tette a humanistákat, mert feloszlatta a kúrián belüli ún. abbreviatorok kollégiumát, amely VISSZAÉLÉSEIVEL nagy jövedelmet biztosított a pápai udvarban élő humanistáknak. Gúnyiratok egész sora jelent meg ellene, s evvel együtt a pápaság intézménye ellen is. IV. Szixtus 72 fővel helyreállítja az abbreviátorok kollégiumát. (Ahol utólag rekonstruálták a világ történetét is, szakszerűen. Egyébként Poggio is főabbreviátor volt anno dacumál.)
Harald Zimmerman, Platina munkásságának kapcsán a következőket tartotta érdemesnek megjegyezni:
"Hogy a kúria hitt a humanizmus politikai veszélyességében, csak akkor érthetjük meg, ha tudjuk, hogy mennyiszer szítottak már antik ideálokat kergető fantaszták nyugtalanságot Rómában."
Persze, pl. Dantét halálra ítélték, de azt nem mondták róla, hogy hamisító, mert az már tényleg sok lett volna. :))
Francia hadak dúlták fel Itáliát, pápák átkozták ki egymást vagy 80 éven át, mindent felróva egymás bűnéül, de arról az egyről hallgattak, hogy Suetonius eredete kétes lehet, mert az valóban ciki lett volna. :)
"He specialized in recognizing fragments of authors by their writing styles and revealing the lost works."
Ezt eddig is tudtuk.
"In the way of many humanists of his time, Poggio himself wrote only in Latin, and translated works from Greek into that language.
His letters are full of learning, charm, detail, and amusing personal attack on his enemies and colleagues."
Szóval már akkor is voltak ellenségei.
"His history of Florence from 1350 to 1455 is much less interesting."
Off: Értem én, hogy azon dolgoztok ITT, de ha egyszerre több dologgal is tudtok foglalkozni (mondjuk 2-vel, bár Napoleon egyszerre 6 dologgal tudott) -akkor OTT írhatnátok az OTTani témákról.
Üdv: TR.
Mindenkit szivesen látunk "Róma-Szenvedély" c. topikunkban (Utazás-rovat, de van benne kultúra is.) Ezenkivül szintén: "OLasz irodalom" (Kultura-rovat) Vale!
Maga Galilei. Érdekesnek azért érdekes, mert muzeum is van az épületban, nem tolonganak a turisták, és ez az épület volt Krisztina királyné római háza - rálátni a Orto Botanico-ra (ha jól írom. A Linceit nem itt alapították, hogy hol volt eleinte, nem tudom, nyomozzátok nagy tudással. Üdv.
Poggio Bracciolini, De varietate fortunae
Parchment
Fifteenth century
In the papal curia in the 1420s and after, some papal secretaries became expert archaeologists. This splendid miniature of Poggio represents one of the most adventurous of all the fifteenth- century explorers of the classical past. Poggio Bracciolini walked the streets and inspected the stones of Rome, intent on preserving and recording every detail and "stupefied" by the continuing destruction of important ancient buildings. In this book he makes the theme of fortune's power to destroy the pretext for a detailed firsthand survey of Rome's ruins. It begins dramatically, with Poggio and a friend surveying the scene visible from the top of the Capitoline, and includes detailed study of such technical matters as the composition of the city's walls.
Poggio Bracciolini, Collection of Inscriptions
Fifteenth century
Poggio copied down in notebooks inscriptions from the dozens of Roman monuments which survived, often incorporated into churches and other buildings. In time, the inscriptions would prove to be among the richest sources of information for many areas of Roman history, from social life and funeral customs to religious beliefs and political propaganda. But in Poggio's day many were hard to read and all were vulnerable to attack from Rome's heedless citizens. He was very proud of his firsthand record of these materials, of which this manuscript preserves fragments.
"rhaurin" hozzászólásának köszönhetően,(Ptolemaiosz topic) újabb adattal gazdagodott topicunk:
Poggio bookhunter megtalálta Plautus komédiáit is, amelyet ma Vatikánban öriznek!
"9. századi Karoling kézirat..."
