Eleve rossz, hogy kiszámíthatatlan beteg emberekkel vagy összezárva, soha nem tudhatod mi történik veled. Aztán végig kell nézni a cirkuszokat, lekötözéseket, leszedálásokat. Én befogtam a számat és igyekeztem "láthatatlan" maradni nehogy belekeveredjek valamibe. De sajnos sok olyat láttam amit nem kellett volna. Amikor kikerültem sokszor verítékben úszva ébredetem éjszaka a látottak miatt. Lehet hogy én vagyok túlérzékeny, de szerintem a pszichiátria többet árt mint amennyit használ pl. depresszió esetén. Amikor bent voltam volt ott egy fiatal orvos aki segített, végig mellettem maradt, néha még éjszaka is, tanácsokat adott, összetegeződtünk, nem hagyott egyedül. Ki is rúgták szegényt, de én nem tudom hogy mit csináltam volna nélüle. Most Pesten orvos. De ez egyáltalán nem általános. Eért van az hogy aki kikerül sokszor rosszabb állapotban van mint előtte.
Nem voltam jobban, nálam a bajok akkor kezdődtek amikor kikerültem, mert nem bírtam feldolgozni a benti tapasztalatokat. De most jól vagyok. Szurkolok a barátnődnek, hogy minél előbb kikerüljön.
Hát remélem, hogy Te azért jobban voltál amikor kikerültél onnan. Én is szedek egy kedélyjavítót, a Wellbutrin-t, ami egész jó. Egy éve szedem, és tényleg nagyon jól voltam lelkileg, fizikailag is, optimistábban gondolkodtam... Csak hát az ilyen antidepresszáns szernek sajnos van egy hátulütője. Önmagát a problémát nem oldja meg. Csak csinál egy áljóhangulatot aztán ilyenkor az ember úgy érzi, hogy rendbejött és tök happy, aztán hirtelen abbahagyja a szedését, és 1 hónap múlva megint összeomlik, mint a kártyavár. :(
Az igazság az, hogy én nagyon nem szeretnék elbúcsúzni a barátnőmtől. Ő a legjobb barátnőm, sohasem vesztünk össze semmin, tudtam a problémáiról, és mindig meghallgattam őt és próbáltam segíteni neki (amellett, hogy én is depressziós vagyok), más ember már rég azt mondta volna, hogy "ne haragudj, de nekem is van épp elég gondom, nem szeretném ezt hallgatni", de én nem mondtam. Ilyen barátot nem talál még egyet az tuti. Arról nem is beszélve, hogy semmi olyat nem tettem, ami indokoltá tenné, hogy megszakítsa velem a kapcsolatot. Hiszem mindig segítettem őt.
Na jó nem akarlak megijeszteni, de már rám is csukódott az ajtó és sajnos többé semmi nem lesz ugyanaz. A felvétel után az első bekerülőket általában megfigyelik, nálam 4 napig tartott, ezidő alatt nem hagyhattam el az ágyat, nem telefonálhattam, és csak közvetlen hozzátartozók jöhettek be. Ha a magfigyelőből kikerül, valószínűleg használhatja majd a telefonját, ha lesz olyan állapotban. A kórházakban általában a gyógyszeres kezelést helyezik előtérbe, attól függ hogy mi a betegség antidepresszánsokat, antipszichotikumokat adnak, amelyeknek a hatása néha rosszabb, mint a betegség.
Sziasztok! Lenne egy olyan kérésem, hogy aki közületek (vagy esetleg egy ismerőse/családtagja) töltött már el több napot a pszichiátrián, legyen olyan kedves és írja meg nekem, hogy mivel és hogyan kezelik a betegeket, egyedül vannak-e egy szobában, hány napig tartják bent őket stb... Egy barátnőm bekerült, és nem válaszol az sms-eimre, a szüleit nem tudom elérni, és nagyon aggódom érte, mert nem tudom, mit csinálhatnak vele. Köszönöm a segítséget!
Sziasztok! Mi a folyamata annak, ha valaki általános értelembe véve "megőrül" vagyis a hozzátartozói így látják, de önszántából nem akarja kivizsgáltatni magát. Ilynekor mit lehet tenni?
Még mindig leginkább a pszichiáterekre lehet számítani ilyen szempontból. Aki nem ért hozzá, az szinte mindig előítéletes. A pszichiáter is lehet fásult, trehány, akár cinikus, persze.
Szia, eddig sem igazán gondoltam ilyen megoldásra, ( az okát már megírtam) de kíváncsi lettem. Ahogy időm engedi én is elolvasom, amit lehet erről a témáról. Sajnos elég sokunkat érint ez a probléma, ahogy az emberekkel bánnak kiszolgáltatott helyzetben.
Eltöltöttem egy délutánt azzal, hogy az alapítvány kiadványait, honlapját, stb. átsilabizáltam. Sajnos olyan mennyiségben élnek a különféle apró, alig észrevehető manipulációs technikákkal (bocsi, szakmám, észreveszem), hogy felmérgesedtem. Iszonyatosan kártékonynak tartok minden olyan megnyilvánulást, ami az árnyalt információközlés helyett egy (akár nemesnek is nevezhető) cél érdekében egyirányúan torzít. Ezt hívják hazugságnak. Ettől kezdve az egészet ott ette meg a fene, ahol van. Ez az alapítvány sajna igen kártékony. (És ezt nem azért írom, mert a Szcientológusok valaha is bántottak volna.)
Az anyám veri az anyját, nekem kitépett egy igen nagy tincset a hajamból. És nem érti, miért nem megyek haza. Hogyan írjam meg neki, hogy aztán nehogy megint elkezdjen verekedni?!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ...
zw.
Ui.: talán most inkább dühöngök, mint értelmeset írok.
Szia, a tanácsot ugyan köszönöm, viszont a helyzet sajna ezzel nem oldódik meg. Ez a felhívás az OPNI-ban is több helyen kinnt van, én is láttam már. Sajnos amíg nem találok megoldást arra, amit az eddigikben írtam, ez az egy kórház van jelen tudomásom szerint aki kezeli az Anyu betegségét. Őt féltve,( ki tudja mikor kell megint odamenni) nem tudom mennyire helyes ez a lépés. Nem véletlenül keresek más megoldást.
Olvasgattam a leveleiteket és szeretném felhívni a figyelmeteket az alábbi felhívásra:
Sérelmek a pszichiátrián
Ha úgy érzi, hogy pszichiátriai kezelése során Önnel szemben visszaélést követtek el (jogtalan beszállítás, gyógyszer-túladagolás, bántalmazás, stb.) írja meg tapasztalatát a következő címre, vagy hívja az alábbi telefonszámot:
06-1-342-63-55
Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány 1461 Budapest Pf.: 182.
Helló! Szóval ez ott így megy.Engem az háborított fel, hogy üvöltöttek velem és nem voltak halandók emberi hangon megbeszélni, hogy mi is fog történni. Én tiszta tudattal és gyógyszerektől már mentesen álltam az ápolónővel szemben. Ami nevetséges, mikor másnap bementünk a ruháimért és az értékeimért , senki nem tudott semmit az éjszakai szökésemről, sőt még semmiféle kórlap és dokumentáció nem készült. Nyilván minden nap kitörik néhány ablak és jönnek-mennek a betegek a zárt osztályról a keritésen keresztül, hajnali 3-kor. A bírósági végzéssel való benttartásról már nem is beszélek, mert az egy kamu. Majd utólag szereznek egy papírt, hogy jogos volt bezárva tartani a be vitt szerencsétlent. Röhej!
Szia, nem leptél meg. Én pont az ilyen esetek miatt keresek valami emberibb megoldást, helyet Anyukám betegsége miatt. ( előzmények ismertek) Viszont egyszer velem is megtörtént, hogy Anyut vittük fel a barátnőmmel, éjjel, és a dokik + a "szakképzett " személyzet (tisztelet a kivételnek) a barátnőmet akarták mindenáron leszedálni, és Anyut tuszkolták ki, hogy ne aggódjon a kedves lánya jó kezekben van. Mire találtunk egy értelmes dokit, már kergettek minket a kórházon keresztül, és miután Anyut végre biztonságban tudtam, még utána is menekülnünk kellett, alig tudtunk meglépni. Pedig a barátnőm semmiféle olyan magatartást avagy kinézetet nem tanúsított. A kórház előtti buszmegállóban már sírtunk és röhögtünk egyszerre kínunkban.
Szia, szerencsére közel 3 hét után állítólag "ismét gyógyultan" visszaszereztem Anyut. A problémára még továbbra sem találtam megoldást, az OPNI-ban sem biztattak túl sok jóval:" Ne aggódjon kedves, majd havonta egy injekcióval megoldjuk ezt a kis problémát. Ha nem majd visszahozza a mamát. " Na ezt szeretném elkerülni. Az Anyu rendesen él, dolgozik, igényes, kultúrált. tehát, ha van bármi ötleted, ami lehet jó, jobb, szívesen várom. Köszönettel.
Íme eljött a szenteste. Mivel a kiborulás fenyegetett mindenféle fogyasztási, tülekedési, magánéleti cirkuszokból kifolyólag, gondoltam feszültség oldásként bekapok egy-két dilibogyót .(2 szem Rivotril) Ezt látván szeretteim gyorsan kocsiba vágtak és irány az OPNI(Országos Pszihcihátriai és Neurológiai Intézet.) No, aztán itt kezelésbe vettek. Rögtön át is adtak Robot 1 és Robot2 -nővérnek. Ők sajna csak első generációs gépek voltak és annyi tudtak, hogy itt az ágy, értéket el, feküdni le, de izibe. A szobatársaimról csak H. Bosch tudna métlképppen szürrellális képet festeni. Egy idő után hiányozni kezdtek a szeretteim, hiszen dec.24.-e van, vagy mi a szösz. Ahogy megmozdultam, rögtön ott termett Robot 1 egy méretes fecskendőt lóbálva, Én hiába mondtam, hogy egészséges vagyok, csak jó kialudtam magam, ő nem tágított. Egy darabig kergetőztünk a z ágyak között, miközben én holmi bírósági végzést kezdtem emlegetni, hiszen a nélkül nem tarthatnak bent. Ő aztán erre felröhögött és ecsetelte, hogy talán holnap délbe ide méltoztatik dugni a pofikáját a bíró. No de addig én mit csináljak? Őrüljek meg? Persze, hiszen ez itt kötelező. Hajnalban megvártam mig elcsendesedik minden.Már régebben kinéztem egy méretes virágládát.(Ken Kesey után szabadon)(mert itt még a zárat is duplán kulcsrazárják.)Szóval na úgy ahogy van; belebasztam az üvegajtóba a cserepet és csodák-csodája ki fértem a lukon és úsgyi. Volt még egy ajtó, azt is áttörtem , mint Hollywoodban szokás és ,már csak kerítést kellett másznom és ott volt a szabadság! Egy órán át futottam egy szál pólóban mig egy taxis nem nézett zombinak és elvitt haza. Aranyos szeretteim már megkarácsonyoztak, ott volt minden a fa alatt. Csodálkoztak, sajnálkoztak és lopva lesték a homlokomat dudorodik- e az elektrosokk helye a halántékomom.
Nem akarok túlságosan arrogáns lenni, te eddig azért nekem is terjedt az eszem, viszont ezek majdnem kizárólag valami tenebrositas.org cím alatt futó sátánista marhaságra utalnak, ÉPPEN EZÉRT keresem az angol, s nem a latin nevét.
De a figyelmet s a jóindulatot mindenképpen köszönöm.
Kezdem azt hinni, egyedül nekem volt eddig Tenebrositas-"tripem"... :-(
Az ADHD gyermekekre használt fogalom, felnőttkorra történik vele valami, jobb esetben "elmúlik". Ha még nem vagy nagykorú javasolom keresd fel a területi nevelési tanácsadót, ők esetleg eligazítanak hová fordulj, ha nagykorú vagy, akkor pedig egy pszichiáterhez fordulj és meséld el neki hogy ADHD-val kezeltek vagy nem kezeltek, de arra gondolsz hogy maradvány.
"
- Tenebrositas (ködös- v. homályállapot): a tudat beszűkülése, psychés aktivitás kíséretében. U.n. rendezetlen formájában a felfogás megnehezül, a világgal való kapcsolat meglazul, különböző szemléleti zavarok (illuziók, hallucinatiók) lépnek fel, miközben a beteg izgatott, elfut, agresszív cselekedeteket végezhet. Az egész időre emlékezet-kiesés (amnesia) áll fenn. Az u.n. rendezett homály-állapotban a beteg látszólag rendezetten cselekszik, utazik, beszélget, stb. Eközben azonban olyan cselekményeket is végezhet, amelyek etikai felfogásával, személyiségével egyébként nem lennének összeegyeztethetők. Erre az időszakra utólag amnesiás. "
Ha valakinek ADHD szerrű baja van.Nem tud koncentrálni,nyugtalan de gyermekkorban nem kezelték,nem vizsgálták az felnőttként hova fordulhat?Ismer valaki orvost aki foglalkozik ezzel? Van egy könyv,Paul H. Wender A hiperakítv gyermek,serdülő és felnőtt.Ebben olvastam ezzel az USA-ban is csak nemrég foglalkoznak.Egy magyar vidéki ideggondozóban meg nem is hallottak ilyet.Az az elterjedt nézet,hogy ezt kinövi az ember. Egy ideig sikerült feliratni a Ritalint ami egy stimuláns.Jó is volt.Nyugodtabb voltam,tudtam figyelni.De sajnos fokozatossan csökkent a hatása.Kb. 1 év után már nem hatott.
