Voltak ott más források is. Hiszen Gregorovius se az ujjából szopta a dolgokat + még ő is másfél száz évvel közelebbi forrás az akkori eseményekhez, mint te.
De biztos, tudsz más példát felhozni ennek cáfolására...
Nem nekem kell bizonyítékokat felhozni, hanem neked, mégpedig arra nézvést, hogy VII. Henriket személyesen a pápa koronázta meg. Ilyen bizonyítékot, korabeli forrást ezek szerint nem tudsz felvonultatni. A korabeli források nem a te kitalációdat támasztják alá.
Minden valamirevaló hadvezér (német király) megtette azt az apróságot, hogy császárrá koronázása előtt kinevezett egy pápát (később lehet, hogy ellenpápa lett belőle) aki Őt császárrá koronázta.
Két kóbor kardinális nemhogy császárt, de még pápát sem választhatott.)
De biztos, tudsz más példát felhozni ennek cáfolására...
Rosszul tettem fel a kérdést. Honnan vetted, hol tanították neked és milyen források alapján, hogy a pápa személyesen koronázta császárrá VII. Henriket?
Mivel volt pápai felhatalmazásuk 'kóbor'-nak nem nevezném őket.
A kérdésemre viszont nem válaszoltál. Honnan vetted, hogy Kelemen pápa személyesen koronázott?
"On June 22, the Emperor-elect finally ordered the cardinals to carry out the coronation at the Lateran Basilica, and the Cardinals reluctantly agreed to do so (Acta Henrici VII, no.21, pp. 48-50; Nicholas of Botrinto, in Baluzius, II, 1200). Henry was crowned at the Lateran Basilica (or what was left of it, after the ruinous fire of 1308) on June 29, 1312, the Feast of SS. Peter and Paul (Gregorovius, VI. 1, p. 59-60). The crown was placed on his head—under formal protest of the Cardinals, who did not have proper instructions from Pope Clement (The instructions which they did have are published in Acta Henrici VII Vol. 2, no. 20, pp.42-48). The coronation was carried out by Cardinal Niccolò Alberti, Bishop of Ostia (Ferreto of Vicenza II, 60-61; see Gregorovius, p. 60 n.3; and Baddeley, p. 106):
sicque a Rege in templum Beati Ioannis in Laterano denique ventum est, quo postquam studiosus applicuit, Nicolaus de Prato Hostiensis et Vellitrensis episcopus cardinalis, apostolice Sedis legatus, ad altare perveniens, missam in laudem apostolorum celebrem exorditur, cui ministrantes Arnaldus et Lucas memorati cum clero, solemnibus vocum iubilis pariter concinnunt. iamque post angelorum canticum et evangeliste sacri paginam simbolum decantarant, et ecce sacerdos memoratus ex ara bicipitem mitram nivei coloris accipiens, Caesare pronis genibus coram flexo, capite eius reverenter imposuit; dein protinus aureum diadema superponens, obsequio ministrorum adiutus, illi pomum aureum sinistra, sceptrum vero regium in dextra obtulit....
The Cardinal Bishop of Ostia already had permission from the Pope in his original instructions to anoint the Emperor, though the ceremonial in these instructions envisioned that the Pope himself would place the mitre and crown on the Emperor's head (Acta Henrici VII, p. 45)."
A szerénység fontos dolog, de vagyonközösségben nincs rá szükség, mert nincs mire büszkének lenni.
Ezt azért alaposabban körüljárnám. Az anyagi javak bitorolta világban valóban így van - de csak ott !!!
Mindg van mire büszkének lenni - bármire, amiben az illető különbnek érzi magát a többinél, - (alappal, vagy anélkül), s így helye van a szerénységnek ugyanott. "Furcsamód", a szerénységnek ott is van helye, ahol nincs büszkeség. Ennek túlzó mértékét alázatosságnak nevezik. Tehát a szerzetesi szerénységet alázatossá változtatni már célzott tevékenység volt. a túlzott alázatosság viszont éppenhogy zavarólag hat a környezetre, mert az ember alaptulajdonsága egy egészséges mértékú önbizalom: bízok magamban, helytállok, megoldom a magam választotta, vagy rámszabódott feladatokat, helyzeteket.
Mivel a tólzott alázatosság egy belső önbizalomhiányt takarhat - mely született vagy kialakított - ezért e hiány érzete a külső személyben (mert a környezetre bocsájtott rezgések viszik ezt a hiányt is) egy kínos érzést kelt. Ez rengeteg zavart okozhat a kapcsolatrendszerekben is. (dióhéjban ennyi)
A szervezettség nem azonos felesleges funkciók kitalálásával és legalizálásával. Így nincs szükség ott játékvezetőre és partjelzőre, ahol a két fél becsületesen játszik. Köztünk sem volt soha a grundon. És mégis jól éreztük magunkat.
Nem hallottam egyetlen személyről sem, akit eltávolítottak volna hitbéli alapon a gyülekezetekből, hacsak nem felsőbb hatalmi nyomásra.
A szűztől születik mondandója a zsidó hitvilágban gyökeredzik, ennek Jézusra írt analógiája pedig hitviták eredménye.
A szerénység fontos dolog, de vagyonközösségben nincs rá szükség, mert nincs mire büszkének lenni.
Ebből az idézetből következik hogy Jézus rabbi elutasitotta a hierarchiát :))) sőt kijelenti : KÖZÜLETEK LEGNAGYOBB....vagyis elismeri hogy vannak alszerepek és főszerepek,csupán a S Z E R É N Y S É G igényét fogalmazza meg ! Aki a szervezet csucsán áll ne büszkélkedjen vagy cseszegessen hanem ALÁZATTAL SZOLGÁLJON !
A "szüztől született" nem biologia vagy történelmi eset,hanem ÉGI MONDANIVALÓ.
Létezik az ETIKAI tisztaság,aki megérett és nem vétkezik illetve helytáll/t tetteiért vagyis nincsen felróhatósága az szüztól születik.
Hasonlóképpen egy vétkéért büntetését letöltött ember is mondhatja hogy ujból TISZTA /szüz vagyok.
A Szent és a Mester szüztől születik :)) miközben az biologikus apja és anyja kedves egészségére legyen ölelkeztek fogantatásakor natürlich a hálószobában.
A közösség egy és mindenki azonos lényegü.....ettől azonban még elkerülhetetlen egy szervezettség,célszerü egy közösségi istentisztelet levezető ,szentségeket kiszolgáló pásztor,amiképpen a futballmeccsen is van játékvezető és partjező :))) ami nem azt jelenti hogy ő a góré:))) hanem hogy S E G I T I a rendet fenntartani hogy szervezettség legyen és nem káosz.
Az egy másik téma hogy egyes SZOLGÁLATRA való személyek uralkodnának inkább,hát el kell távolitani mint alkalmatlant.
Ha figyelmesen elolvastad volna, amit elsőként bemásoltam ide, akkor észrevehetted, hogy ugyan nem szűztől született, csodákat sem tett, de még is különleges volt. Nem véltetlen támasztották ugyan is fel. A szokásos kereszt cipelésen kívül felhívta a figyelmet arra, miként lehetne itt a földön úgy élni, hogy túléljünk – vagyonközösség - nem esszénus alapon.
A valóságot tisztelve megemlítem:
Jézus elvetette a hierarchiát - aki közületek a legnagyobb az olyan legyen, mint a legkisebb.
Legkedvencnek nem Jézus, hanem János nevezte saját magát.
Ha Péterre bízta volna a nyájat, akkor nem egy közösség dönt a noahita törvényekről.
Bizalmasai köre a régebbi ismeretségre vezethető vissza, nem az érdemekre.
Tizenkettő név szerint ismeretes, csak sehol sem egyezik.
Ha Lázárt feltámasztotta, akkor nem lehetett Jézus az első feltámadott.
A nők akkor és most is megbízhatóbbak voltak a férfiaknál.
Egyházra nincs szükség, ha a vallás és a közösség egy, és oszthatatlan.
Jézus szerint sincs szükség templomra, pásztorra és más hasonlókra.
Az egyház régen és most sem szolga volt, hanem hatalom.
Irgalmatlan tömegü irat maradt fel Jézus életére és mondataira utalásokkal,emlékezésekkel,legendákkal. Mindegyik minimum több évtizeddel később iratott hogy a messiás eltávozott.
A szerző megbizhatósága mindegyiknél kérdéses illetve teljesen természetes hogy itt V Á L O G A T N I kellett és ma sincsen másként.
A Biblia válogatás.
Az apokrifek ujabb összeállitás hiszen lehetnek még bőven :)))
Csakhogy.
Mondom csakhogy ezt a világot Isten nemcsak teremtette de fenntartja és ujraformázza ezért a hindu háromistenség a Teremtő,a Fenntartó és az Ujraátgyuró /Brahma,Vishnu,Shiva / vagyis MENETREND szerinti,ÉGI AKARAT hogy éppen ez a szövegsokadalom került a Szentkönyvbe amit Bibliának nevezünk.
Mondjuk a cölibátus nekem hülyeségnek tünik,de ez a vélemény engemet sem érdekel :))az számit ISTEN MIT AKAR ! Márpedig a Magasságos akarata minden LÉNYEGESBEN megnyilvánul. Ha uralmas az aszketizmus,akkor ezt Isten óhajtja igy.Oké.
Általam máris RESPEKT :))) persze van szabadságom,pofázhatok is :)) Isten néha ad munkát ujulásra reformra és átfordulásra.....de....Ő A FŐNÖK és ha azt tudom máris nem idegeskedek.
