A Kr. e. XIII. században rejtélyes új nép tűnt fel a Volga és a Duna közötti térségben. Kevéssé látszik hihetőnek, hogy az említett szkíta közösség légüres térben, ősnemződés útján keletkezett volna, mégis, némely modern szerző – a régészeti leleteknek, a történeti, nyelvi adatoknak fittyet hányva – szinte ezt sugallja. Kik voltak ők, akiknek nevét az ókori görögök nyomán aztán még seregnyi hasonló életmódot folytató, lovas harcmodort űző etnikumra alkalmazták? Csak úgy hipp-hopp ott termettek a semmiből a mai ukrán és dél-orosz sztyeppéken és a történelem színpadán? Szerencsére nem mindenki hisz a hús-vér szereplőkre ráerőszakolt fantasztikus mendemondákban. A lakatlan pusztákon való gondviselésszerű megjelenés tézisét a mélyrehatóbb történeti elemzések halomra döntötték. Kiderült, hogy a szkíták emlékanyaga a Hettita Birodalom etnikumainak hagyatékával mutat szinte a végletekig menő hasonlóságot. Csakhogy a hettiták állítólag „kihaltak”, köddé váltak. Előbb az ún. tengeri népek Kr. e. XIII. századi támadásai züllesztik szét a birodalom államgépezetét, majd Kr. e. 717-re utolsó támaszpontjukat, Karkemiš városát is beveszi II. Šarru-Kenu asszír király. Valóban így történt? És mi következett azután? A topic erre és a hasonló kérdésekre keresi a választ. A már létező Kik voltak a szkíták? rovat tágabban értelmezett szkítaságával szemben azonban – elkerülve számos félreértést – ezúttal csak a „valódi” szkítákra koncentrálunk, azokra, akik előbb Anatóliában, majd a Kr. e. XIII. századtól Kelet-Európa pusztaságain éltek. Elképzelhető, hogy közülük is csupán a „basziléioi”, azaz „királyi” csoport volt azonos a korábbi kis-ázsiai birodalomszervező hatti néppel. A többi sztyeppei szkíta közösséget talán a hajdani birodalom behódolt vagy csatlakozó népei és a helyben talált őslakosság adták.
nem tudom pontosan, de szerintem a szakaurak meg hasonlóknál lehet nem ilyen egyszerű a helyzet, de lehetséges, hogy helyes a névetimológiád; ez további vizsgálatot igényel.
de a másik dolog,
az avar idézet kérdésének vizsgálatánál arra gondoltam, hogy
az rendben hogy hivatkoznak a szkíta mivoltukra, mert ugye az "avarok a legvitézebb a szkíta törzs", de azt kell vizsgálni, hogy elvileg az avar az egy felvett név, amit pont ezért vettek föl, a többi nép miatt, de valójában nem igazi avarok, hanem álavarok.
tehát itt már el is érkeztünk magához a problémák gyökeréhez,
mely témák már régóta képezik elemzések, viták tárgyát a szakemberek körében is,
ti.:
- maguknak a szkítáknak eredete és utódai.
- a szkíta - hun kérdéskör (ezek külünböznek van a hivatalos álláspontban), de ugyanakkor vizsgálandó.
- illetve maga az avar-álavar kérdéskör, melyet már érintettünk pl. az partus-avar topikban is, vagyis hogy kik a tulajdonképpeni avarok. pl. a partusok aparni, csoportja, vagy pl. a zsuanzsuanok, vagy egy teljesen más etnikum.
de ezen témák közül, tekintettel léve Soknevűék pár hszel ezelötti írásaira, érveire,
az első: a szkíták eredete, őstörténete, annak esetleges déli, hattikkal kapcsolatos iránya képezik a topik témáját, tehát ebből a szemponból a többi felvetés nem ide kapcsolódó, hanem inkább az avar vagy a szkíta topikba.
"Leköteleznél, ha egynéhányra felhívnád a figyelmem"
Még arra sem vagy jó, hogy magyarul elolvasd, amit készen eléd raknak...
Cserébe a jóért, tőlem is kapsz egy jó tanácsot:
Ha levetnéd a fennhéját, sokat megtakaríthatnál a mellények árán, meg munkadíján. Ha az így megtakarított pénzből homorú tükröt veszel, normál méretűnek látod majd a fejed, ha domborút, akkor akkorának, amekkorának szeretnéd, ha lenne.
az már egy más (típusú) kérdés (de kapcsolódó), és vizsgálható, ill. elemezhető,...
...hogy az általam alább hozott térképek közül a 3.) sz., tehát Azerbajdzsán őskorával foglalkozó a kolkhisziaktól keletre, az ibérek és albánok alatt, de a médektől északra az Araks völgyében jelöl szkítákat, ami kissé messze van a Dontól, amit Soknevű megjelöl keleti határnak...
.. ha meg a toposznévvel foglalkozunk még érdekesebb szerintem a turk név - mely aztán tényleg toposznév, és a perzsáktól északra élő népek gyűjtőneve a perzsáknal - viszont a türk-kel összekeverve- törökké minősíti mindannyiukat a hivatalos tudomány, köztük a magyarokkal, akiknek viszont hun-, és szkíta tudatuk van. Mint az előbbi Kánnai idézetből kiviláglott, az avaroknak viszont nem volt hun-tudatuk, csak szkíta.
Más kérdés az álavarok-uarchunok-várkonyok-(heftaliták), akiknek viszont a két névadó királyuk neve: Uar, és Chunni katakteresen úri-hunok, ami viszont tökéletesen adja a szakák-királyi szkíták névformát. (Úr=király a régi magyarban)Ez meg mégmesszebb van a Dontól.
Fentiekhez egy kis adalék:
"...
"Megjegyzend® még, hogy a "sakauraka" népnév "szakák királyai" jelent
ése a kínai forrásokból (is) adatolható, amelyekben ugyanezen nép neve "saiwang
", azaz ugyancsak "szakák királyai". (Franke: Beiträge aus chinesischen
"Megemlítendő még, hogy ugyancsak a Kr. e. 1. századból pénzérmékről
ismerünk két királynevet az indiai "szakaurakű" dinasztiájából. Ezek:
1. TURANNOUNTOS 'ERAOY; hátlap: SAKA KOGGANOY
(egyes érméken: SAKA KOYYANOY)
2. 'YRKODOY MAKAROY; hátlap: SK'WR (azaz "szakaur")
Igen fontos itt a "kagán" cím korai előfordulása, de éppoly figyelemreméltó-
nak tartjuk a "makar" szót is, különösen azért, mert a "szakaur" hangalakkal,
azaz a "szakaurak" egyes számú változatával együtt szerepel: míg a törzs
neve " hasonlóan a "királyi szkíták" elnevezéshez " "szakaurak"-nak
hangzott (többesszám!), addig egy bizonyos király címe "szakaur"
volt (egyesszám!)."
Ehhez már csak annyit lehet hozzátenni, hogy (az Y bet¶ olvasata lehet
í, ú, ¶ ) a második pénzérme YRKODOY szavának valószín¶ olvasata
URKODÓ (azaz uralkodó).
Láthatjuk tehát, hogy a szkíta-eftalita-magyar folytonosság bizonyítá-
sának fő gerincét az apróbb bizonyítékoknak mint hajszálereknek valóságos
erdeje veszi körül. Mindezeken túl az antropológia és a néprajz érveinek részletesebb
boncolásába is belefoghatnánk, de ezek felől maguk a finnugrászok
is elismerik, hogy teljességgel a mi teóriánkat támogatják. ..." szintén:Kánnai Zoltán, A szkítáktól a székelyekig és magyarokig
"Menander Protector nem kevesebbet közöl, mint hogy ... az avarok, tehát éppen szkíták ... Erre rímel Teo laktosz Szimokatta közlése (VII. 7,7-8,6), amely szerint az avarok törzse ugyanis, mint mondják, a legvitézebb a szkíta népek sorában"
A toposz klasszikus példája.
"
azért nem egészen, sőt :
szerintem itt kisharsány pont a toposznézeted érvét akarta ezzel az idézettel (az elsővel) cáfolni. ti. azzal, hogy ebben az esetben nem csak róluk írják (mint általában a különböző népekre), hanem az avarok maguk mondják, hogy ők a szkíták,
tehát ebben igaza van kisharsányak, hogy ennél, így, ebben a formájában, nem lehet idegenek általi téves toposzképzésről beszélni.
az már egy más (típusú) kérdés (de kapcsolódó), és vizsgálható, ill. elemezhető, hogy miért mondja ezt.
de, hogy a témához is hozzászóljak (ha már volt szó róla, akkor sry),
pl. kezdetnek annyi, hogy itt már az egész alapfelvetés problematikus.
ti. az hogy a hettita az indo-európainak vélt, ahogy a szkíta is, tehát itt akár még lehetne is nem-alternatív kapcsolat, de a probláma, hogy a hattik viszont egy a hettitáktól különböző, nem indo-eu-nak tartott nép,
tehát itt egy duplacsavar van a rendszeredben:
ti hogy ha a hatti=hettita, akkor nem lehet = szkíta, a hatti = szkíta, akkor nem lehet = hettita, és így tovább :)
te is pont ugyanezt az "ortodox" nézetet írtad lejjebb, hogy ők tartoznak a szkítákhoz és ne másról írjanak (ne a későbbi toposzkítákról ;),
és én csak erre írtam, hogy a te nézeted: a szkíta = hettita vezető réteg meg hatti az legalább annyira alternatív (még nagyobb), mint amit ők irogattak be.
na de mind1,
én nem akartam vitatkozni, nem témailag csak "forumtipológiai" szempontból írtam a "kritikát", a hattik, hettiták, ill. szkítákhoz való kapcsolatuk kérdéskörét annyira nem ismerem, hogy állást foglaljak pro vagy kontra.
de részben igazad lehet, h az általad kifogásolt témák, hsz-ek inkább más topikba tartoznak, pl. a kik voltak a szkítákba.
"a hatti = szkíta már önmagában nagyon alternatívnak számít"
Nem érdekelnek a címkézések.
Amúgy az "Alternatív"-ban vagyunk.
"a szkíták kora az kb. Kr.e. 7-8. századtól a Kr.e. 4. ig, a hatti meg jóval korábbi. közöttük meg még a hettiták is ott voltak. és a hatti = hettita, amit szintén írtál az is erőteljesen az alternatívumok közé sorolható"
Fantasztikus.
Ez az "ortodox" nézet.
Még valami?
(Amúgy a topik elején ezeket a kérdéseket nagyrészt már megcsócsáltuk...)
Lehagyta a szövegszerkesztő, amit saját magamtól a parthus topik 359. bejegyzéséből idéztem: "a következő évek avar–bizánci tárgyalásain gyakran találkozunk egy Targitész vagy Targitiosz nevű hunogur követtel – Menandrosz és Theophülaktosz Szimokatta beszél róla –, aki azonos lehet a Corippusnál szereplő Tergazisszal. Ez a személynév pedig erősen emlékeztet bennünket a Hérodotosznál a szkíták ősatyjaként szereplő Targitaiosz nevére"
Én ezt írtam: "Kevéssé látszik hihetőnek, hogy az említett szkíta közösség légüres térben, ősnemződés útján keletkezett volna". S írtam ezt a sztyeppe szkítáiról.
"Leköteleznél, ha egynéhányra felhívnád a figyelmem"
Még arra sem vagy jó, hogy magyarul elolvasd, amit készen eléd raknak...
"ki lett belőlük ???"
Egy részüket például feltehetően dáknak nevezték el, amely megjelölés eredeti jelentése lehetett akár 'rabló, útonálló'. Más részüket talán a "vizigótok" soraiban kereshetjük.
"hogy valamit tudjál róla"
Köszi, legközelebb ne kínáljál meg ilyen vadbaromságokkal.
"Menander Protector nem kevesebbet közöl, mint hogy ... az avarok, tehát éppen szkíták ... Erre rímel Teo laktosz Szimokatta közlése (VII. 7,7-8,6), amely szerint az avarok törzse ugyanis, mint mondják, a legvitézebb a szkíta népek sorában"
A toposz klasszikus példája.
"mind Menandernél, mind Theophylactosn ál sűrűn bukkan föl a Targitiosz név mint egy avar főember neve. E név bizony nem az Altájból származik, viszont azonos a szkíták Hérodotosz által lejegyzett ősapjának nevével, Targitaoszszal"
Tekintettel arra, hogy a VI. század második felében Európába költöző varkhoniták nemcsak egyes szarmata maradékokat hódoltattak, s nem csak őket használták fel a bizánciakkal való kapcsolatfelvétel, illetve a későbbi tárgyalások során (vö. "Szarósziosz"), ezen nincs semmi csodálkoznivaló.
"A görögök adták a szkíta, szkütosz nevet az Abani olvtárs interpretálásában előadott, Badiny írásban említett népeknek"
Ki vonta kétségbe?
Görögül szküthának, míg héberül pl. HTY-nek (חתי) mondták azt a népet, amelynek nevét az előbbiek egy sor más etnikumra is alkalmazták később a hasonló életmód, harcmodor stb. okán. Kismilliószor leírtuk már.
"Néha bux te is, mint az a bizonyos index"
Tökfilkó hozzáállás esetén még az is szép, hogy beszélgetek egyesekkel...
"bizony tudod te ezt, csaK jól esik neked ekézni a másikat meg vigyorogni"
Mit vigyorognék az ilyen mértéken aluli figurákon?
Ez a legutóbbi "hozzászólás" megint csak bizonyítja, amit az imént ecseteltem, de újfent már nem kívánok megismételni. Ugyanis az első szavát leszámítva még csak véletlenül sem kapcsolódik az említett bejegyzés a topik témájához: sem a szkíta, sem a hettita/hatti népnevet a továbbiakban még csak meg sem említi, és valami egész másról szól. (Ez a valami ráadásul egy egy akkora zöldség, hogy az ember a könnyeivel küszködik nevetés közben, de hát nagyvonalúan tekintsünk el most ettől.)
Ha olvastad volna a topik lényegi hozzászólásait (nem az ilyen balfaszságokat, amiket a legutóbbi hsz.-ekben löktek be ide például), akkor láthattad volna, miszerint hellén szerzők sora emlegeti a hettitákat – ami nem is csoda, hisz e birodalom hatókörében, részben annak alávetve éltek a kezdeti időkben azok a népek, amelyek etnogenezisük fő résztvevői –, a hellén szerzők sora emlegeti tehát őket, csak éppen szkütha néven. Ezért fűzik a szkítákhoz egy csomó alapvető anyagnak és eszköznek a feltalálását (vas, fújtató, fazekaskorong stb.). Nézetem szerint elég nyilvánvaló, hogy miért.
"vezető rétege a Hettita birodalom vezető etnikumával azonos források"
Hoztunk már egy jó adag forrást eddig is, olvasd el őket. (S többnyire magyarul, elviekben tehát neked is esélyed nyílik rá, hogy valamit megértsél azokból.)
"eltűnt a történelmi légben : források ?"
Kik tűntek el a történelmi légben? A saját hülyeségeidet azért ne másokon kérd már számon...
"ez a népnév-toposz-ok gondolat itt az összes téma szintjén először tőlem jött elő"
Mérhetetlen ostobaságodat bizonyítja ismételten, hogy képes voltál egy ilyen mondatot leírni.
"az avar népesség beletartozott-é a szkíták Al-Dunától és a Don folyóig terjedő vidékeken -ig terjedő meghatározásába ?"
Nos megkövetlek, és kérdezlek - mint az nagy tudósnál illik: (egyébként tudom, hogy csípem a szemed)
Aki még mindig nem értené, miről van szó: létezett egy szkíta nevezetű nép valamikor a Kr. e. VII. századtól az Al-Dunától és a Don folyóig terjedő vidékeken, akiknek vezető csoportja nézetünk szerint a korábbi Hettita Birodalom vezető etnikumával azonos.
létezett egy szkíta nevezetű nép, akmely a fentiek szerint:
...a.) szűznemzéssel jött létre: források ?
b.) vezető rétege a Hettita birodalom vezető etnikumával azonos források ?
c.) eltűnt a történelmi légben : források ?
Azoknak a sokféle népeknek a története, akikre a későbbi korokban toposzként ráaggatták ezt az elnevezést, nem képezi e topiknak a tárgyát
az eltűnésük hová tartozik? : források ?
-ok: Megjegyezném, hogy ez a népnév-toposz-ok gondolat itt az összes téma szintjén először tőlem jött elő. Nem szeretném, ha "le kívánnád nyúlni" Amúgy tisztellek.
Ja.: az avar népesség beletartozott-é a szkíták Al-Dunától és a Don folyóig terjedő vidékeken -ig terjedő meghatározásába ? (:=+az uar-chunni:)
Dràga Baràtom! Ajaj, lesz ebbôl hadd-el-hadd! (Ezt a forràst meg fôleg nem kellett volna megemlitened ebben a "felsôfoku" topikban). En is jobb, ha elhuzok, mielôtt a fejemre nem koppint a felelôs.
Hattik, Elámiak és URARTU-iak valóban léteztek. Saját nyelvükön írt nyelvemlékek tudósítanak történetükről és őseik is vannak. Itt a gondos nyomozás eredményes lehet. .»kusiták« (nem sémita és nem indo-európai) kulturális és politikai hatalmának egyik központja kétségtelenül átélte az Asszír Birodalmat, és ez a kaid királyság volt a VAN-TÓ partján. Ennek a népnek az ékírásos feliratai csak nemrégen kerültek megfejtésre". (G. F. Lehmann-Haupt. Corpus Inscriptionum Chaldicarum. Berlin, 1928. 128-136. olda.)
Az asszírok által adott néven »urartuiak « (urartean) nevezik. Ez a nép önmagát örökké »káld«-nak nevezte, s ennek következtében azt kívánja, hogy ők a saját nevükkel legyenek ismertek és elfogadottak. (G. F. Lehmann-Haupt: Armenien einst und jetzt. Berlin, 1911. és Von Aussterbenden Vorderasiatischen Sprachen. Annalecta Orientalia – Roma. 1935. 207. old.)
Johannes Fridrich a subarean és urarteanról írt, nagyszerű összehasonlító tanulmányában ezek rokonságát állapítja meg. (Zum Subarische und Urartischen. Annál. Orient. 1935. 135. old.) Az urartui nyelv tulajdonképpen a káld-ok (kaldeusok) és a subarok nyelve, és csak önkényesen lett ez a nép és nyelv az asszírok által urartuinak nevezve.
Ékírásos agyagtábla létezik az i. e. 3. évezredből, mely arról tudósít, hogy a kaid és a subar nép egyazonos nyelvet beszélt, egynyelven imádta az Istent. Prof. Kramer közölte a fordítását a philadelphiai University Museum egyik táblájának, melyen ez van írva. (29. 16. 422. sz. tábla a Nippur Collecüonból.) Mezopotámia őslakóinak is ezeket a "subar"-okat tartja, akik - szerinte - ős-Sumírnak az első civilizációját alakították ki. Ők voltak az első földmívelők, építők, az első halászok, ácsok, kovácsok, kőmívesek, bőrmunkások, fazekasok stb. (N. S. Kramer: The Sumerians, their History, Culture and Character. Chicago, 1936. 40. oldalon.) Egy másik könyvében közöl egy térképet is, ahol a subar nép országát a Tigristől a Káspitengerig tünteti fel. (Sumerian Mithology. Harper, 1961. 7. old.) Özönvíz előtti népnek mondja őket. Káldeától Ister-Gamig c. könyvem II. kötetének 221. oldalán közlöm az Ashmolean Múzeum 1924. 475. számú agyagtáblájának ékiratos másolatát, amelyen ugyancsak az "egynyelvű" országok vannak felsorolva. Itt "subur" mellett szerepel HA-MAZI- KI is. (A 6. sor utolsó jelcsoportja ez.) Általában azt szokták mondani, hogy ez a "HAMAZI" a Zagros-hegység keleti oldalának egyik területe, de a jelcsoport jeleinek tartalma egészen mást mond. Ugyanis: "ha" = hal, "ma" = hajó, "zi" = élet és "ki" = ország. A jelcsoport tehát olyan területet fejez ki, ahol "hajóval halászó élet" van. Ez pedig nem lehet más, mint a Káspi-tenger vidéke, tehát a Káspi és Aral térség, hiszen szintén van ékiratos bizonyítékunk arra, hogy a mezopotámiai URUK város és a Káspi térségben lévő ARATTA város uralkodói szintén "egynyelven" leveleztek egymással, és mind a két helyen az Isten-Anya - INNANA - kultusza volt követve, mint a vallásos hiedelem megnyilatkozása. A legrégibb sumír mítosznak éppen prof. Kramer adta azt a címet: "ENMERKAR és ARATTA királya". (Megnevezett könyvem 206. oldalán láthatjuk, hogy Aratta királya is "subur".)
Mezopotámia és Közép-Ázsia népei, az i. e. 4. évezredben egy-azonos nyelven beszéltek. Az egynyelvüség azonban kiterjed az említett két térség között lévő hegyvidék lakóira is, akiket ezen az "egy nyelven" (mai sumír) KUR-i névvel különböztetnek meg a síkvidékiektől. KUR = "hegy". KUR-i pedig "hegyi". KURRITA, vagy HURRITA néven ismeri őket a szakirodalom, ahol rokonosítva vannak a "subar" és az "urartu"-i néppel.
A "subar-subir" nyelv és nép kutatásában. Még senkinek sem jutott eszébe, hogy egy alapos tanulmányban felderítse mondazokat a történelmi, népi és - talán azt is mondhatjuk, hogy - nemzetpolitikai tartozékokat, melyek ennek az elnevezésnek használati értelméhez kapcsolódnak. Ugyanis az i. e. kb. 2300 körül keletkezett "aggade" (akkád) uralkodója - SARRUGIN (SARGON) - ékirataiban talá juk meg legelőször a SUBARTU kifejezést, az ő "királyi címében". Az előtte lévő sumír királyokhoz hasonlóan, Sargon is magát a "négy világrész urának" nevezi, és ebben a "négy világrészben" SUBARTU az északi területeket és azok népét jelöli. Ezekből az okiratokból nem tudjuk megállapítani, hogy mit is jelent valójában SUBARTU - a sumír "fül" szerint. Dr. Bobula úgy értelmezi, hogy subar = szabad és tu = születni. SUBAR-TU tehát annyit jelent, mint szabadnak született. Ezt igazolni vélik a későbbi akkád írású és nyelvű ékiratok. Ugyanis ezekben subar, sabar ékjelekkel írják a rabszolgát. így az írásban is igazolódik prof. Kramernek az a kijelentése, amit a sumír-akkád nép egymással szembeni életére vonatkoztat, mondva: "Korai Mezopotámia történetét manapság úgy nézzük, mint két különböző fajtához tartozó népcsoport elkeseredett, halálos harcát." (Id. m. 288. old.) Megerősíti prof. Kramer véleményét a többi szakember is. A több nyelven és sok kiadásban megjelent egyik könyv is éppen ezért közli azt, hogy "SUBARTU kifejezés alatt a nem sémita nép és annak északi területei értendők". (Cassin/Bottéro/ Vercoutter: Die Altorientalischen Reiche, Fischer, 1965. Fr. a.M.)
Forrás:Badiny Jós Ferenc: Igaz történelmünk vezérfonala Árpádig Ősi Örökségünk Alapítvány, 2001
Ha nem vagytok képesek értelmesen az adott témában megnyilvánulni, nem muszáj itt vergődni. Arra ott az "ötvenezeréves" és több más zagyva topik, hogy mást ne mondjak, az állítólag a "szkíta-hun-magyar írás"-ról szóló.
Aki még mindig nem értené, miről van szó: létezett egy szkíta nevezetű nép valamikor a Kr. e. VII. századtól az Al-Dunától és a Don folyóig terjedő vidékeken, akiknek vezető csoportja nézetünk szerint a korábbi Hettita Birodalom vezető etnikumával azonos. Azoknak a sokféle népeknek a története, akikre a későbbi korokban toposzként ráaggatták ezt az elnevezést, nem képezi e topiknak a tárgyát. Hogy miért olyan nehéz ezt megérteni, fel nem foghatom. Eget rengető ostobaságaitokat ömlesszétek máshová, ne ebbe a topikba.
Chorenei Mózes szerint Északi Szármáciában számos nép lakik, úgymint kazárok, hunok, bulchok (bolgárok), basilok, abházok, kud vagy guda-makarok és masszagéták. (Moses Chorenensis in Geographia cf. Saint Martin Memoires sur l'Arménie, T. 2. p.
Faustus Byzantinus ugyanezen régióban (Világosító Szt. Gergely idejé- ből) hétzmadagokat emleget: ... Sanesan egybegyűjté hunjainak nagyszámú hadait és hozzájuk csatolá a phoch, thavasbar, hétzmadag, ismach, kukár, silp, palasz, ekerszun és más népségek csapatait ... (Faustus Byzantinus: Historia Armeniae, 3. köt. 7. fej.). Agathangelos, II. Tiridates arszakida örmény király (285-314) titkára pedig: ... és így egész Örményországban hirdeté az evangéliumot, annak egyik végétől a másik végéig, a madaghok városától ... a masszagéták határszéléig, ... Assyria határvonala hosszában mindenütt, Ujsirág és Makerdán földjén ... (Agathangelos: Szent Gergely élete, 1. köt. 62. fej.). Nem lehetetlen, hogy a madagh, hétzmadag ill. gud-makar nevezetek alatt az ötszáz évvel később hetumoger azaz hétmagyar névvel illetett népképlet lappang. A félezer éves időköz mindenesetre nem szűkölködik forrásadatok- ban népnevünket illetőleg; a gud-makar és hétmagyar közé jól illeszkednek a már említett Muagyer és Upas ibn Madar királynevek. (Ehelyütt egy nagyon fontos megjegyzést szeretnék tenni. Egyes nyelvé- szek kizárják a Madar névalak magyarsággali közvetlen kapcsolatát mondván, hogy a nyelvfejlődés törvényei szerint ami a IX. században is még moger, az a VIII. században sem lehet magyar [ill. Madar]. Egy dolgot azonban nem vesznek gyelembe: hogy a mai magyarság őse esetleg nem egy nyel- vileg abszolút homogén sovány kis népképlet, hanem egymással szövetséges rokonnépek sokasága, akik közeli nyelvrokonok ugyan, ám nyelvük mégsem mondható azonosnak. Mint ahogy a mai csehek, lengyelek és tótok ősei ezer évvel ezelőtt is egymástól különböző nyelven beszéltek, jóllehet megértették egymás beszédét. A magyarság őseit alkotó különböző népek is ezerhárom- száz évvel ezelőtt minden bizonnyal különböző nyelvfejlődési szinten álltak. Így könnyen előfordulhat, hogy amit az egyik ősnép mogyernek ejtett, azt egy másik már magyarnak, egy harmadik talán madzsarnak, és így tovább. Ugyanannak a fának az egyik ága egy bizonyos magasságban lehet, hogy már csak ujjnyi vastag; míg ugyanazon fának egy másik ága ugyanazon ma- gasságban még karnyi vastagságú.
. A Kr. u. VIII. században Kangvar (ma Kangavar) erőd a Tigris egyik forrásvidékén, Ekbatana közelében a magerdán törzs fészke (Markwart, J.: Südarmenien und die Tigrisquellen nach griechischen und arabischen Geog- raphen, Wien, 1930.). A X. században Maszúdi pedig Azerbajdzsánban említ magerdánokat. Azontúl, hogy a magerdán név mager- tagja a magyarral kifogástalanul egyeztethető, valamint a többi kaukázusi adathoz is kapcsolódik, a Kangvár erődnév eszünkbe juttathatja Anonymus egy százszor megmosolygott adatát is: P. mester a mogerok hungarus nevezetét Hungvárról (Ungvárról) ere- dezteti, ami természetesen abszurdum; azt viszont még senki sem cáfolta, hogy a kangar, hangar, hungar nevek esetleg Kangvárról erednének, amely egyébként is a magerdánok fészke volt. A mager- tőhöz csatlakozó -dán végződés ráadásul párhuzammal is bír. Ptolemaiosz a II. században Örményországban obordeneket emleget: Regi- ones Septemtrionales incipientibus ab occasu Basilissena, Hobordena (Pto- lomaeus in situ Armeniae). Az oborden-magerdán párbaállítás talán össze- kötheti a bibliai (és Strabonnál is szereplő) párthus-méd (apar-mada) párba- állítást a nyugati krónikákban szereplő avar-magyar párhuzammal.
