Tudom, hogy nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de szerintem érdekes.
Megtudtam, hogy van egy macskaképkiállítás, megnéztem.
Némi csalódást okozott, nem a képek minőségével, hanem a mennyiségével volt gond. Talán egy tucat képet láttam, igaz, azokat érdemes volt megnéznem. A képek mellé egy történetet is mellékeltek, azokat is elolvastam. Egy barna cirmos macskáról kiderült, hogy Bolha a neve. Kb. egyhetes volt, amikor a fotós megtalálta, és a másik két macskája éppen meg akarta ölni. Felszedte, megszabadította az élősködőitől (a nevét innen kapta) és felnevelte. Később a másik kettő is megszokta.
Az is kiderült, hogy Bolha legkedvesebb időtöltése a dobozokban való elhelyezkedés, ez sok macskásnak ismerősen hangozhat.
Szerintem viszont a legutolsó kép a legjobb. Annyira megtetszett, hogy még a fotós nevét is feljegyeztem: Hajdú D. Andrásnak hívják. A képen egy ház, amiről el lehet mondani, hogy roskadófélben van a ház, hámlik rajt a vakolat. Ráadásul már ajtaja sincs. Van viszont egy szárítókötél, amin egy takaró lóg, a takarón egy meglehetősen feldúlt tigris villogtatja a fogát. A kép alsó sarkában egy kb, hathónapos, fekete kiscica, aki felfelé, a takaróra néz. A címe: Példakép.
Ez tetszett a legjobban, háromszor visszamentem megcsodálni.
A macskagazdik jelentős részének ismerős a helyzet! Csimpolya úgy ébresztett, hogy bemászott a takaró alá, és megharapta a lábujjamat. Elég gyorsan ránevelt, hogy egyszerűbb felkelni és enni andi neki, mint megpróbálni a takaróval ügyeskedni. Úgyis ő a jobb!
Esti szertartás nálunk is van, lefekvésem előtt kap finom ropikát, és utána bezár a bazár. Ha hétvégén tovább fent vagyok, akkor már 10körül, ha valamiért megmoccanok TV-zés közben (szomjas vagyok/ rágyújtok...stb) már rohan a konyhába a kis táljához, és pofázik, hogy akkor most mi van?:)))
Úgy látom a macskáimon, hogy a kétféle szabályrendszer a legjobb nekik. Van, amit egyáltalán nem szabad, soha. Ez nálunk az, hogy nem mehet be a garázsba, nem mehet ki a házból, és nem szabad a számítógép asztal alatt kábeleket rágni. A viselkedésünkön érzi, hogy ezt semmiképpen nem szegheti meg, nem is próbálkozik.
Vannak egyéb helyiségek, ahová szintén nem mehet be, de ha mégis beszökik, nem fenyegeti semmiféle veszély. Ehhez nyilván mi is máshogy állunk hozzá, ezt is érzi, és ha hallja, hogy kinyílik valamelyik ilyen ajtó, álmából is felébred, villámgyorsan ott terem, és beszökik. Mi ilyenkor röhögünk, de kizavarjuk, ha tudjuk. Persze ha felmegy a gardróbszekrény tetejére, ahonnan csak létrára állva tudjuk leszedni, akkor hagyjuk, megvárjuk, hogy lemásszon, és kijöjjön magától. Ez a gyengébb tiltás örömforrás számára, minden ilyen beszökés egy élmény.
És persze fontos a rendszer, kellenek szertartások, naponta azonos időben ismétlődő programok. Lemonkánál ilyen az esti fogmosás, ott kell ülnie közben mellettem a kád szélén. Éjszakára a szobámban alszik, magunkra csukom az ajtót. Ha szokásosnál később fekszem le, elkezd cirkuszolni, és csak akkor nyugszik meg, ha megyek fogat mosni, elkezdődik az esti szertartás. Éjjel sosem zavar, csak reggel akar kimenni, mikor már felkeltem.
Tudom, hogy nagyon nehéz a tudatosság betartása, én világéletemben "genya" voltam a gyerekeimmel(bevált:))), de szerintem szabályoknak lenniük kell, mert különben nem látják az útjukat, el fognak veszni. Kinek mi a tűréshatára a szabályok terén, az egy más kérdés. A gyerekek is feszegetik a határaikat, a ciccek/kutyák is is. Szerintem egy normális és élhető mértékű szabályfelállítás mindenkinek csak jó lehet. Ha nincsenek határok és nincsenek elvárások, akkor könnyen tévútra tud térni bármelyik "gyerekünk"
Köszönöm szépen, igen minden cicának meg kell tanulni,hogy mit szabad, de persze próbálkoznak😀 ő már a második cicánk, csak közben eltelt 15 év, úgyhogy most újra tanulom a cicatartást😀nehéz mert pici és amikor nekiáll könyörögni meg dorombolni, nehéz bármit is megtíltani neki.
Egyszer már próbáltam írni, és közölni, hogy örülök annak, hogy ilyen kedves lakótársra tettél szert, ez viszont elszállt valahová. Most újra megteszem, és most is örülök, hogy megnézhettem Alexet!
Tegnap hazaérkezve az udvaron találkoztam az egyik lakóval és nővérével.
Kisgyereket sétáltattak, pontosabban a gyerek háromkerekű bicajozott míg a két nő, úgy 4-5 méterről szemmel ügyelt a kölök biztonságára.
Az egyik nő mellett egy vörös kis cica.
Mint megtudtam igaz, hogy hihetetlenül kicsi, de pont 8 éves múlt.
Kis termetű.
Amolyan utcai keverék, vörös-fehér.
A nővér hölgy Budapesttől kb. 50 km-re lakik, vonattal ingázik.
8 éve ment haza késő délután, Zuglóban felszállva elhagyták már KöKi-t amikor a fejük felett megszólalt a csomagtartó.
Összenéztek és egy "bátor" férfi segítségét kérték.
Ő halált megvető bátorsággal nyúlt a síró csomagért fel a csomagtartóba.
(volt utas aki azt hitte csecsemőt találtak)
De csak 4 kicsi cica volt benne.
Sajnos egy már elpusztult, mire leemelték a szatyrot.
Három még élt.
Igen kicsik, az állatorvos későbbi megállapításai szerint úgy 4 hetesek, max. 5 hetesek lehettek.
Sajnos a vagonban egyetlen utasnak se volt éppen olyan macskája otthon ami akkor ellett volna, és mellé lehetett volna rakni az új szülött, anya nélküli kismacskákat.
Ezért a 3 még életben lévő kismacskát 3 nő vitte haza.
Egyik harmadnapra elpusztult.
De kettő életben maradt.
Hősnőnknek mindíg volt kutyája (kertes ház) de sohasem volt macskája.
Illetve ahogy falusi házaknál szokás, koválygott 2-3 idegen macska a kertjében, de Ő nem etette, nem gondozta őket, szomszédok macskái voltak.
Szerencsére annyit tudott, hogy ilyen kis macskának tehéntejet adni nem szabad.
Másnap kis általvetett mellbatyút készített, és azzal jött Budapestre dolgozni, benne a 4 hetes csöppséggel.
Elkéredzkedett főnökétől és ment a kerületi állatorvoshoz.
Ott előadta a történetet.
Az állatorvos kiokosította.
Ő betartotta.
A kis árva életben maradt, felnőtt.
Végig a mellén átvetett kis batyuban hordta, amig Őmacskasága nem lett kb. 2 éves.
Együtt aludtak, egy ágyban.
Azóta is együtt alszanak.
Amiért elmesélem ezt, annak oka, hogy ez a kis termetű cica talán nem is macska hanem egy elvetélt kutya.
Ugyanis nem mozdul a gazdi mellől 4-5 méternél messzebbre immár 8 éve.
Póráz nélkül lehet vele sétálni.
Utcasarkon leül, és csak a gazdi TOVÁBB parancsszavára lép le az úttestre.
Kérdeztem, hogy 8 éves korára miért ilyen kicsi?
Talán valamilyen fajta tiszta?
Nem.
Nem fajta tiszta.
Tiszta utcai keverék.
Ilyen kicsi maradt.
Ilyen ragaszkodó maradt.
Már évek óta nem jár "dolgozni" a gazdival Budapestre, de az első két évben Ő is jött-ment a vonattal minden nap a dolgozóba.
Gratulálok Alexhez, a picik mindíg játékosak, mondjuk az enyémet kb 9 éve a függönyről kellett lecibálni:D
Hálistennek amikor befogadtuk, akkor még mindkét akkor egyetemista gyerekem váltva itthon voltak, a szabályokat el tudtuk a Picinek magyarázni. És én is ki tudtam venni egy hét szabit. Nagyon fontos az első időszak. Nem buták, nagyon szépen meg lehet értetni Velük, hogy mit szabad, és mit nem. Nálunk is megtanulta, hogy bizonyos asztalokra csak akkor megy fel, ha mi nem látjuk. Vannak megengedett asztalok, de konyhapult pl tabu. Az étkező(dolgozó)asztal is az, de néha azzal tudatosulok, hogy az asztalon hagyott írótoll este öngyilkos lett:DDD
Nagyon taníthatóak, csak Neked kell eldönteni, hogy mennyit bírsz elviselni, mi a TABU, és azt megtanítani a picinek
Ismételten tapasztaltam, hogy nagy melegben az erkély kellemes tartózkodási hely. Általában kiülök olvasni, és résnyire nyitva hagyom az ajtót. Mostanában a macskám is erre a következtetésre jutott, mert hajlandó egy kicsit kilátogatni, körbenézegetni. Ha megelégelte, visszavonul, de egyre több időt van kint. Ez általában harminc percet jelent, mindkettőnk örömére.
új cicagazdi vagyok, ő Alex, most lesz 4 hónapos. Nagyonjátékos.🐱