Philostratus "történelmi regénye" teljesen alkalmas forrás egy napfogyatkozás beazonosítására, mert illik az elméletbe. Igaz, meg kell jól erőszakolni, mert nem illik pontosan, van pár év eltérés az elmélettől, meg hát ugye az így beazonosított napfogyatkozást sem láthatták ott ahol a leírás szerint látni kellene. Mindez azonban nem számít, lényeg, hogy mégis van. Hiszen Philostratus nem szemtanú, a regényben tárgyalt kortól egy évszázaddal később élt. Ő még nem ismerhette a Hungár naptárt, nem tudta, hogy a relatív kronológia az tökéletes, ezért azt sem tudhatta, pontosan melyik évre, illetve melyik konzullal kell párosítani a napfogyatkozást, amelyet egy évszázad távlatából megénekelt.
A biblia, Suetonius, Tacitus, Livius, Cassius Dio, Cicero.. ésatöbbi mind humanista hamisítványok, nem ütik meg még a történelmi regény szintet sem, ezért ezekre csak akkor lehet támaszkodni, ha beleillik az elméletbe. Egyébként nem források.
Ginzel, Ideler, stb. viszont teljesen tudományos autoritások, ezért ők forrásnak számítanak, akkor is, ha a fentebb említett urakra hivatkozva alkottak olyan kijelentéseket, amelyeket utánanézve ezek nem is tettek. Mindegy már az is, hogy humanista hamisítványok, lényeg, hogy autoritásukkal egyes részeket forrássá léptettek elő. Konkrétan ugye már megtárgyaltuk pl. Ginzel fantom napfogyatkozásait, amelyet a húsvéti krónikára hivatkozva alkotott, Hunnivári pedig felhasználta, mint a krónika forrását, a húsvéti krónika meg mindettől függetlenül egész mást ír.
ja, ha csak durván jó, akkor nincs miről beszélni, akkor magad alól rúgtad ki a létrát. Innentől kezdve már a hivatalosakra sem támaszkodhatsz.
Ezzel a 22-es csapdájába kerültél. Mert amíg nem tudod mennyire durván nem jó, addig nem tudod bizonyítani, az-e az a bizonyos napfogyatkozás, az azonosítatlan napfogyatkozással meg nem tudod visszaigazolni mennyire durván nem jó
A szomorú igazság, hogy a Hungár naptár napfogyatkozásai nem érnek semmit. Kis fantáziával, egypár nyomdahibával, némi delta T tologatással, plusz mínusz 5-6 év reletív kronológia hibatűréssel levezetem neked Julius Caesar naptárreformját akár i.e. 2007-es kezdéssel, szinte tetszőleges időcsúszással.
valld be férfiasan, hogy megtetszett neked a 212-es napfogyatkozás, aztán az egész kártyavárat erre építetted :-) nagyot nőnél mindannyiunk szemében
de, igenis van jeletősége, hogy akár egyetlen évvel több vagy kevesebb
mert ha a relatív kronológia jó, a numizmatika, konzullista, stb szerint, akkor a napfogyatkozásnak is pontosan illeszkednie kell. Legfeljebb azzal lehet mutyizni, hogy a konzulok márciusban léptek hivatalba vagy januárban.
Ha nem illeszkedik, akkor a relatív kronológia sem jó, vagy a te napfogyatkozásod is kamu napfogyatkozás. Főleg amilyenekkel operálsz.
Még ha igaz is lenne, hogy ez a napfogyatkozás az a napfogyatkozás, nem tudod bizonyítani.
Hála a numizmatikának jó a 198 év. Persze az illeszkedő éveknél, vagy amikor még az uralkodó életében az új is elkezd érmeket veretni, már lehet baj. (1-2 év)
Tiberiusz is vert érmet Augusztus halála előtt.
Vagy, ha császárságot nem Rómában döntötte meg egy trónkövetelő, és már Sisciában érmet veretett magának Rómába érkezése előtt.)
Ráadásul nem is kell mindig pontosan 198 év távlatában keresni az eseményt, hiszen az csak a véletlen következménye, hogy az igazi és a tévesen azonosított időpont éppen ekkora távolságban legyen.
sajnos ez a kijelentés a Hungár naptárban csak olyan esetekben állhat helyt, ahol nincs felállítva a pontos relatív kronológia.
ugyanis idézem:
"A Julián naptár elsõ hatvan éve vizsgálata után megállapítható,
hogy a relatív kronológia tökéletes, a szaktörténészek napfogyatkozások
nélkül is remekül rekonstruálták a római történelmet. Azzal a 198
év eltéréssel, amely a naptárkezdéstõl nyomon követhetõ. Ez igaz a késõbbi
századokra is, ahol a numizmatika veszi át a fõ szerepet a császárok
uralkodási éveinek meghatározásához"
"Annak ellenére, hogy Európában nem rendelkezünk kiforrott, jól
nyomon követhetõ keresztény idõszámítással, megállapítható, hogy a
relatív történelmi kronológia jó"
"Amint említettem, a történészek
meglepõen jól rekonstruálták a relatív ókor kronológiát, amelynek kronológiai
sarokpontjait itt röviden megismétlem"
"Eddig nincs semmi ördöngös csalás, nincs összeesküvés, a relatív
no látod, az általad is beillesztett NASA képen is látszik, hogy 265. április 3-án kutyafülét sem láttak Rómában, mert mire láttak volna, lement a nap.
nem beszélve arról, hogy folyton-folyvást sokallod a delta T-t, amit a NASA számít, akkor viszont már végképp nem láthattak semmit Rómától nyugatabbra sem.
A tudományos történeti napfogyatkozások szakirodalmát olvasva, különösen fontosak számomra azok az események, amelyeket időben jól el lehet helyezni a hagyományos kronológia rendszerében, ugyanakkor közel távol ott nem találni ott nap- vagy holdfogyatkozást. Ilyen eseményeket – két napfogyatkozást – örökített meg számunkra Philostratus aki alapján „Apollonius napfogyatkozásainak” szokták nevezni azokat.
Kezdem az elsővel, amelynek azonosítása sok gonddal terhelt;
Már régóta történelmi regénynek minősítik Philostratus Tyana-béli Apollonius életét ismertető művet, valószínű azért is, mert napfogyatkozásait nem sikerült beazonosítani. Pedig a műből az is kiderül, hogy röviddel a napfogyatkozás előtt Apollonius egy hús-vér igazi konzullal találkozik, aki AD 66-ban volt hivatalban. Ez alapján Seyffart 1878-ban az AD 67 május 31. eseménnyel azonosította, míg a forrás kritikai kiadása az AD 64 augusztus 1-re utal. Természetesen egyik sem lehet jó, annak ellenére, hogy vonakodva bár, de Ginzel Seyffart ötletét fogadta el.
Tudomásul véve az ajánlott helyszínt, Rómát, a Hungár naptár 198 évével HC/CE 265. április 3-án nem sokkal napnyugta előtt egy látványos napfogyatkozást figyelhettek meg a rómaiak.
Mucke/Meeus által ajánlott 114.1 perc delta-T értékkel:
A szakirodalom ismeri ezt a napfogyatkozást azzal a megjegyzéssel, hogy nem jegyezték fel! (SUNSET IN S. W. MEDITERRANEAN- NO RECORD )
Gondolom nem kell külön kihangsúlyoznom, hogy az általam azonosított HC/CE 265-ös napfogyatkozást nincs értelme a téves AD 67-eshez hasonlítgatni, évkülönbségét számolgatni, amely éppen a 198 évet adja. Amennyiben a delta-T újraszámolás megváltoztatná ennek a Ny-K irányú napfogyatkozásnak az árnyékát, akkor a HC/CE 266. szept. 16-a a helyes dátum. (Egy év eltérés)
A történészeknek ez után csak azt kell tudomásul venniük, hogy Telesinus konsuli hivatala erre az évre teendő!
" Tulajdonképpen már ezzel a napfogyatkozással be is fejezhetném vizsgálódásomat, hiszen nem lehet egy olyan fatális véletlen, hogy egy visszaszámolással megállapított naptárkezdéshez képest pontosan ott jelentkezik az a 400 éve keresett napfogyatkozás, ahol kell.
Augustus császár nem éri meg 76. születésnapját (őszi napéjegyenlőség, szept. 23), és nem sokkal előtte egy kapitális napfogyatkozás észlelhető, Róma, Nápoly, NOLA térségében.
Egyébként ennek a napfogyatkozásnak az általam történt azonosítása dicséri az ókorral foglalkozó történészeket, hogy nagyon alaposan, jól rekonstruálták az ókori relatív kronológiát, és nagyon helyesen egy 3 év távolságban lévő tényleg téves napfogyatkozással nem engedték megzavarni jól felépített [relatív] rendszerüket.
A Hungár naptár feladata ezután már csak a nem korabeli irodalmi források kirostálása lesz, az akadémiai tudománynak pedig Ptolemaioszt, pontosabban azt a humanistát, aki a nevében hamisított, szélhámosnak kell minősíteni.
(Nem ókori szélhámosnak, ahogy azt már Robert R. Newton amerikai csillagász meg is tette.)
Természetesen a 200 évnyi eltolódással tévesen azonosított összes történelmi napfogyatkozást újra kell vizsgálni, és a delta-T-t is újra kell számolni.
Véleményem szerint nem lesz szükség naptárunk kezdőévének megváltoztatására, hiszen az időt igenis számolhatjuk továbbra is CE 1-től, persze más történelmi keretek között.
A HC/CE 154, mint Julián naptárkezdés könnyen megjegyezhető, és az eddig AD 1-nek gondolt HC/CE 199-es év is könnyen kalkulálható. Azt eddig is tudtuk, hogy Jézus születése 4-7 évvel is megelőzheti az AD 1-es évet.
A Hungár naptár 2002-es magyar kiadása azt HC/CE 194 tette, azzal a feltétellel, ha Jézus 33 évet élt.
Tehát e napfogyatkozás kapcsán Augustusról annyit lesz érdemes megjegyezni, hogy HC/CE 136-ban született őszi napéjegyenlőség napján, és nem érte meg HC/CE 212-ben szeptember 23-át.
Azok kedvéért, akiket még nem tudtam meggyőzni, folytatom a csillagászati események felsorolását.
A változatosság kedvéért ajánlanám az Augustus császár halálát követő holdfogyatkozást. "
Rendhagyó módon, egy hagyományosan „téves napfogyatkozással” kezdem az események felsorolását, hiszen időszámításunkban, mint már említettem létezik egy kimozdíthatatlan sarokkő, az AD 14-es esztendő. A kutatók évszázadok óta próbálták megfejteni a fenomént, azt, hogy egy ilyen ezerszázalékos biztonsággal meghatározott évben hogy nem találnak Itáliára használható napfogyatkozást. A 19. század végéig nem nyugodtak a kedélyek, hiszen az első század elejétől Augustus császár aug. 19-i halála között sem találtak Itáliában egyetlen olyan napfogyatkozást, amely közelítene a teljességhez.
A feltételek gyengítése sem segített sokat AD 8-tól, AD 16, bezárólag sincs semmilyen, a rómaiakhoz köthető napfogyatkozás. A történelmi napfogyatkozáshoz ragaszkodóknak az ellenérve az AD 17 február 15-i fogyatkozás volt. (Melléklet 0001-0020)
Ennek nyomvonala – Ginzelnél – Líbiától Görögországon keresztül a Duna deltához halad, és így átszeli a Mediterrániumot. Természetesen a három év már sok, borítaná a teljes kronológiát, megzavarná a konzullistát, meg a tudomány addigi körültekintő munkásságának minden eredményét.
Így a kutatók konszenzusra jutottak, az AD 14 aug. 19. (a halál napja) kimozdíthatatlan kronológiai sarokkő, míg az AD 17-es napfogyatkozás ehhez képest téves.
Természetesen a forrásokat nem lehet elhallgattatni, ezért már több mint 100 éve folyik azoknak gyengítése, megmosolygása, hiteltelenné tétele. Tudományos módszerekkel…
Schove könyvében 100 év eredménye már így visszhangzik:
„A régi időkben gyakori volt az, hogy egy nevezetes személyhalála körüli időpontban a napnak egy fogyatkozásttulajdonítottak. Egy ilyen állítás általában nem jelent többet, mint egy szokványos irodalmi tiszteletadást. Augustus sem kivétel ez alól.” (Schove, 5)
Ilyen esetben egyből előkerül a típusfegyver, az író nem kortárs, jóval az események után, bizonytalan forrásokból szedegette, kompilálta mondókáját. Így egyébként a más esetekben tiszteletreméltó Dio Cassius itt hiteltelenné válik. (LVI, 29)
Eusebius aki szépen történési sorrendbe szedte mondandóját „Defectio solis facta et Augustus” [Obscuration of the Sun happened and Augustus…died”] azzal lett megvádolva, hogy
„nem beszél teljességről, de még arról sem, hogy a fogyatkozás Augustus halála előtt történt.” (Schove, 6)
Schove természetesen nem tagadja e források létét, de úgy gondolja, hogy a téves „AD 17-es napfogyatkozás valószínű alapja Dio és Eusebius beszámolói”(Schove, 6)
Természetes, hogy ilyen esetekben, amikor nem találni a (rossz helyen) keresett napfogyatkozást előkerül, hogy „fennállhat az összetévesztés az AD 14-ben megfigyelt holdfogyatkozással”.
Szerencsénkre a Hungár naptár198 éves időkülönbsége meglepő eredménnyel szolgál;
58 évvel a Julián naptár bevezetése után CE 212 aug. 14-én tehát öt nappal Augustus halálának időpontja előtt egy számomra tökéletesen megfelelő napfogyatkozást jeleznek a különféle csillagászati programok. Oppolzer, Ginzel de Espenak (http://sunearth.gsfc.nasa.gov/eclipse/eclipse.html ) ábrázolásain is közel azonos terület felett érzékelhető a teljes napfogyatkozás. A teljességi sáv a hispániai Carthago Nova előtt kezdődik napfelkelte pillanatában, és Szardínia irányába haladva Nápoly, Nola és Árpi felett is tökéletes a sötétség. Rómában reggel volt, a napkorong takarása 98%-os lehetett. Mivel ez egy durván Ny-K irányú napfogyatkozás, annak sincs jelentősége, hogy az adott időszakra Espenak ábrázolása 2h23m delta-T-t jelez.
A napfogyatkozás jele;
HC/CE 212 S. 212. Aug. 14. Totális napfogyatkozás Dél-Európa felett
Kitalált, képzeletbeli időben rosszul orientált napfogyatkozásokat nem kívánok ábrázolni, hasonlítgatni az igazihoz, mert nincs semmi értelme.
Vonatkozik ez természetesen az „S. 17, Feb. 15. FALSE YEAR FOR ECLIPSE OF AUGUSTUS SOLAR ECLIPSE AFTER HIS DEATH” jelzésű Schove eseményre is. (Schove, p. 5)
Ennek a napfogyatkozásnak az égvilágon semmi köze nincs a 195 évvel később Nolában meghalt Augustus császárhoz!
Az alábbiakban mellékelem a fentiekben már hivatkozott NASA honlapról a CE 201-220 közötti napfogyatkozások ábráját, valamint a CE 212 aug. 14-i napfogyatkozás térképét Mucke/Meeus által ajánlott 122.3 perc delta-T értékkel.
próbálok részleteket betenni "A végső visszaszámlálás" című könyvből;
(Ebben a könyvben BC vagy BCE évekkel logikusan nem kell számolnunk, így nem okoz semmiféle zavart a „0” év fogalma sem. )
Gondolom, nem kell külön kihangsúlyoznom, hogy a Hungár naptár alapján hozzánk 200 évvel közelebb bekövetkezett csillagászati események keresése és szakszerű azonosítása egyben kizárja az eddig azonosított összes csillagászati eseményt egy bizonyos határpontig.
.....
Ráadásul nem is kell mindig pontosan 198 év távlatában keresni az eseményt, hiszen az csak a véletlen következménye, hogy az igazi és a tévesen azonosított időpont éppen ekkora távolságban legyen.
Mégis miért nekem higgyen az olvasó, és ne a 400 év tudományos kutatásnak?
A legerősebb érveim természetesen azok a csillagászati események lesznek, amelyeket az elmúlt 400 évben hasztalan próbált azonosítani a tudomány, ellenállt minden igyekvő azonosító kísérletnek. A Hungár naptár alapján pedig ott illegeti, mutatja magát, ahol kellene lennie az ortodox tudomány véleménye szerint is. És miután pár perdöntő esemény a Hungár naptár javára döntött, nem is kell többet hasonlítgatni a 200 évvel korábbi tévest és az igazit, hogy melyik jobb, mert nincs értelme! Különösen akkor, ha napra pontos irodalmi hivatkozással rendelkezünk, hiszen az csak későbbi visszaszámolás lehet.
Hiszen nem ismerhették az első században „ a 6. századi Dionysios Exiguus” téves kezdőév azonosító ötletét…
Az általam kiválasztott időszakot sötét korszaknak minősíti a kutatás, hiszen a császári korból kortárs történészek munkái eredetiben nem maradtak fenn, csak későbbi átiratban. Nem véletlenül írja D. Justin Schove, hogy az „első évszázadfogyatkozás feljegyzése oly kisszámú, hogy a hagyományoskronológia kiigazítására irányuló bonyolult kísérleteket még a 19. században is vitatták.” (1. old.)
Nehezíti a helyzetet az a tény is, hogy ekkor még nem volt kitalálva a szokványos AD rendszerű évszámlálás, mégis két napfogyatkozás évre, hónapra és napra pontosan kelteződött… (AD 45, AD 59)
A nap és holdfogyatkozásokat a Hungár naptár évszámai alapján ismertetem, természetesen a szakirodalomban is már elfogadott téves, vagy nem elfogadott párjával egyetemben.
Közismert, hogy számtalan csillagászati megfigyelés maradt fenn különféle krónikákban, régi útleírásokban, amelyeket már régóta próbálnak beazonosítani több-kevesebb (a régiek esetében kevesebb) sikerrel.
Nem titok a történészek előtt, hogy a történelmet általában utólag írják, leginkább a győztesek, tehát nagyon oda kell figyelni minden leírás igazságtartalmára.
Érdekes tudományterület az archeocsillagászat, hiszen egy egzakt természettudomány a csillagászat, és egy nagyon-nagyon szubjektív társadalomtudomány, a történelem érintkezési pontjain található. Ami összeköti őket elsősorban az idő. Így a csillagászok is átrándulnak a történelem térfelére, mint ahogy a történészek is igyekeznek jártasságot szerezni a csillagászati jelenségek felismerhetőségében. Senkinek nincs kétsége afelől, hogy 1999. augusztus 11-én, amikor Eurázsia felett egy totális napfogyatkozás volt megfigyelhető, milyen „történelmi” események is zajlottak, azon a napon, abban az évben. De vajon meddig mehetünk vissza a múltba ilyen biztonsággal. Az akadémiai tudomány nagyon optimista, úgy tanítják az iskolákban, hogy biztonsággal egészen az időszámításunk előtti első évezred elejéig. Kb. 2800 évre visszatekinthetünk, csillagászati események (elsősorban nap és holdfogyatkozások) segítségével.
Mivel a ma használatos Julián/Gergely naptár szerinti évhosszok annak bevezetésétől (BC 45) számíthatók, nem kívánok ebben a könyvben korábbi eseményekre kitérni. A négyszáz éves kutatás után a tudomány képviselői már régóta konszenzusra jutottak, hogy időszámításunk tökéletesen szinkronban van, az asztronómiai kronológiával.
Hogy érthető legyen ezt a következőképpen kell érteni.
Teljesen biztos sarokpontok határozzák meg időszámításunkat, mint például a kezdet – BC 45 - Caesar halála BC 44 március idusa, de hogy az időszámítás utáni időszakot nézzük, például Augusztus császár halálának „kőbevésett” időpontja;
AD 14 = CE 14 Aug. 19!
Ezeket a sarokpontokat, még az irodalmi forrásokban fennmaradt nagyon pontosnak „tűnő” csillagászati leírások sem képesek kimozdítani. Mivel Augusztus halála előtt közvetlenül nem találtak megfelelő napfogyatkozást a kutatók, az ilyen bejegyzéseket „szokványos irodalmi tiszteletadásnak” minősítik. Vagy „Régi időkben gyakori volt az, hogy egy nevezetes személy halála körüli időpontban a napnak egy fogyatkozást tulajdonítottak”…
Egyébként hasonló módszerrel – majd meglátjuk - sokszor kellett a tudósoknak lelkiismeretüket nyugtatni. Amikor pedig nyilvánvaló, nagyhatású eseménynek kellett volna látszania, gyorsan kész a válasz, a forrás nem maradt ránk.
Hogy a kronológiánk rendben van, azt a régészeti leletek radiokarbon vizsgálatával is szokás alátámasztani. Újabban ezt kiegészül dendrokronológiai évre pontos igazolványokkal…
Tehát fentiek alapján joggal tekintheti a laikus, és nem laikus olvasó a Hungár naptár íróját szélhámosnak, őrültnek, kinek hogy tetszik jobban, elvégre, ha Caesart BC 44-ben gyilkolták meg – az akadémiai tudomány szerint – akkor 198 év múlva (AD 155-ban) nem gyilkolhatják meg, még egyszer. Hiszen akkor már Antonius Pius uralkodik, sőt egészen pontosan abban az évben már 10. éve a nagy görög filozófus Marcus Aurelius a Caesar…
2002 óta amióta könyv formában elérhető a Hungár naptár hipotézis, észre kellett vennem, hogy az archeocsillagászat olyan senki földjéhez hasonlít;
A csillagászok történelmi érvekkel, míg a történészek csillagászati érvekkel cáfolják az időugrás lehetetlenségét…
A magyar csillagászok megtagadták a vitát a folyamatos provokáció ellenére, mosták kezüket, hogy nekik semmi közük nincs ahhoz, hogy BC 45-ben nem márc.21-én de nem is márc-25-én volt a Tavaszpont.
Amikor pedig mégis nyilatkozni kellett, hogy tényleg miért március 23-a volt a Tavaszpont 2050 évvel ezelőtti években, Caesar csillagászainak KÉTNAPOS MÉRÉSI HIBÁJÁRA hivatkoztak…
A történészek pedig kínai nap és holdfogyatkozásokra, Halley üstökösre hivatkozva védték a hagyományos kronológiát. Természetesen a datálatlan érmek is őket igazolják, a régészeti leletek radiokarbon és dendrokronológiai datálása egyetlen év kihagyását sem engedi meg 2050 éves időszámítási rendszerükben.
Mivel a Hungár naptár kb. 200 évvel közelebbi párhuzamos középkori napfogyatkozásait ignorálták, kénytelen voltam egzaktabb bizonyíték után is nézni.
Így került látókörömbe az 1980-as években Mainz központjában (a Hilton hotel mellett) talált öt hajó roncsa, amelyet a rómaiak akkor építettek, amikor még azok óramű pontossággal járőröztek a folyón. Egymástól 20 mérföldnyire felállított állomások közt közlekedtek, reggel lefelé hajóztak a folyón, délután pedig felfelé. A barbároknak nehéz volt meglepetésszerű támadást indítani ezen ősi vízirendőrség vigyázó tekintete közepette.
Dr. Olaf Höckman archeológus megállapította az egyik hajóról, illetve az ahhoz felhasznált tölgyfáról, hogy CE 376-ból származik, és két részletének alapos vizsgálatából kiderült, hogy javításuk két különböző alkalommal, történt, először CE 386-ban, azután CE 394-ben. Mind az öt hajó békésen végezte be vízi pályafutását, egymás mellett, egy kikötőben leltek békésen megöregedve menedéket, miután a Rajna szép lassan megváltoztatta medrét. Én hiszek a dendrokronológusoknak, tehát a datálás dátuma jó! Csak akkoriban Septimius Severus, és Caracalla voltak a császárok!
A hagyományos AD 386 táján már más – nem békés – idők jártak a Rajna vidéken; mindennapos volt a barbár betörés, Rando alemann herceg AD 368-tól folyamatosan fosztogatja Mainz vidékét…
Tehát nincs értelme a vízirendőrségnek. Ha meg lett volna, akkor ezeket a hajókat felgyújtják, és nem maradtak volna fenn korunkig.
E kis kitérő után kanyarodjunk vissza a Julián naptár Hungár naptár szerinti kezdőévéhez HC/CE 154-hez.
Ettől az évtől vizsgáljuk az irodalmi forrásokban előforduló nap- és holdfogyatkozásokat. A napfogyatkozások ábrázolása a „delta-T” előtti korból származik, és elsősorban Ginzel ábráira támaszkodom. Természetesen miután elfogadásra kerül a Hungár naptár, újra kell számolni a történelmi, mérések előtti delta-T-t, és pontosabb képet kaphatunk majd az újraszámolt napfogyatkozásokról is.
Még mielőtt ténylegesen megkezdeném a címben jelzett időszak csillagászati eseményeinek ismertetését, egy gyakorlati kérdésben kellett magammal megállapodásra jutni, hiszen még nincs kivel konzultálnom, ez az idő/dátum jelölése…
Az mindenki előtt ismert, hogy a ma használt időszámításunk sémája, amelyet bizonyíthatóan CE 1254 után már használtak arra van alapozva, hogy Jézus Krisztus mikor született. For instance in the date AD 1300, the prefix „AD” stands for „Anno Domini” which is Latin for „the year of our Lord.” Similarly, in the date 45 BC, the suffix „BC” stands for „Before Christ.”
A Hungár naptár elfogadása után megszűnik az „AD” azonosítása az egyházilag semleges „CE” (for „Common Era”) rövidítéssel, ugyanúgy a „BC” a BCE (for „Before Common Era”) fogalommal.
A Jézus születésével kapcsolatos eddig 5-9 évre tett eltérés nem tudta kiszorítani az AD/BC datálást, még a tudományos értekezésekből sem.
A Hungár naptár bizonyos megkötésekkel a CE 194-es évre tette Jézus születését, de ez a feltételek gyengítése mellett akár CE 191-194 között is lehetett. Ekkora éveltérés mellett, egyszerűen nem tartható tovább a keresztény történelmi időszámítás.
Mivel itt a könyvemben, egy átmeneti korszakban vagyok, és mindenkinek érthetően szeretném elmagyarázni az időugrást, a következő jelölés rendszert vagyok kénytelen alkalmazni.
na szóval ott hagytuk abba, hogy Apollonius napfogyatkozásai. )Imhol az első:
Tyanabéli Apollonius ugyanis egy regényhős, akit bizonyos Philostratus énekelt meg kb. egy évszázaddal azután, hogy ez az Apollonius létezett, ha létezett. Már jól indul a dolog, ha hiteles napfogyatkozásokra vadászunk. Valóban, Philostratus azt írja, hogy Telesinus konzulságának évében napfogyatkozás volt, amit Nero császár megúszott egy villámcsapással...vagy valami ilyesmit.
Hunnivári szerint a relatív kronológia tökéletes, csak 198 évet toldottak be. Tehát mivel Telesinus (ritka név, más ilyen nevű konzul közel s távol nem volt) a hagyományos sorrend szerint 66-ban volt konzul, azt várnánk, hogy pontosan 198 évvel később, 264-ben legyen egy napfogyatkozás, lehetőleg délután, amikor Nero már elékelte a nótáját, a filozófusok pedig élénk elmélkedésbe merültek. De nincs napfogyatkozás, viszont van egy évvel később 265 április 3-án. Rögtön be van azonosítva, hogy ez a tuti. Igen ám, de később Hunnivári rájön, hogy ezt bizony Rómában napnyugta után mégsem láthatták, mert ha igen, akkor 125-ben Szeleukidáéknál a szárosszal együtt borul a bili. Ezért egy másik könyvében már a 166 szeptember 16.-a a tuti dátum, amit Rómában láthattak, de sajnos most meg annyira korán, hogy nézni nyilván nem nézte senki. Más alternatíva viszont még Hunnivári szerint sincs, szóval nem baj ha ezen felül 2 évvel később, az se ha napkeltekor, ami nem felel meg a leírásnak, fő hogy tökéletes a relatív kronológia. :-D
1. kilőttük a Hungár naptár napfogyatkozásai közül az összeset, amelyek 212 előtt voltak. Ezek ugye vagy olyanok, amelyeket ott akkor nem láthattak, vagy (és) olyan alternatív forrásokra épülnek, amelyeket Hunnivári lényegében maga kalapált össze. Konkrétan Ginzel adatát próbálja eladni úgy, mint a húsvéti krónika forrását, miközben a kronológiát, ami alapján Ginzel ezeket az adatokat alkotta, ő maga épp hogy kifogásolja. 2. kilőttük a Szeleukida kódot úgy ahogy van ugrott az 56-os napfogyatkozás, nincs napévhez viszonyítható datált esemény. Maradt talán 3 bizonytalan datált tábla szintén tele nyomdahibával és nem észlelt eseménnyel, melyek ezekután szinte bármikor lehettek. 3. 212-ben volt az a napfogyatkozás amelyik Hunnivári szerint Augustus császár halálának éve. Ez ugye olyan középkori "hamisítványokkal" hitelesíthető, mint pl. Tacitus vagy Cassius Dio :-D 4. akkor folytassuk Apollonius napfogyatkozásaival :-D ????
de ha a zakadémia ennyi képteleséget arcpír nélkül összehord,
az még nem jelenti, hogy neked is szabad
"...a chronológiának, a historia eme csontvázának megszerkesztése nem egyedül magának a történelemnek, hanem jó részben a csillagászatnak volt és marad is munkája." Lakits Ferenc
Ezek szerint tudják mi lenne a dolguk, kár, hogy nem azt csinálják.
