Mező Ferenc, Kun László, Keresztényi József, Kutassi László, Rejtő László, Füzesy Zoltán és társaik nyomdokain, magyar és nemzetközi vonalon, a kezdetektől a legutóbbi évtizedekig
Péntek este tett közzé Sevcsenko, a 2004-es aranylabdás focista egy felhívást, amiben az irpinyi stadion újjáépítésére indított gyűjtést. Volt klubja, az AC Milan az első jelentős támogató, 150 ezer euróval. Ez is jelzi, hogy a foci, a sport élni akar!
Nos, a Benfica története – a magyar edzők története. A hatalmas tablón egymást érik az ismerős nevek. Hertzka Lipót, aki két szakaszban 1936-tól 1939-ig, majd 1947-től 1949-ig volt a csapat trénere, két bajnokságot nyert, és bár a tablón Lipo Herczka a neve, a nemzetisége pedig „austro-húngara”, azért pontosan tudjuk, hogy ki ő. És azt is tudjuk, hogy 1930-1932 között a Real Madridot, 1942 és 1945 között pedig az FC Portót irányította.
Vagy Czeizler Lajos és Schwartz Elek, az előbbi az 1963/64-es, az utóbbi az 1964/65-ös idényben vezette bajnoki címre a „sasokat”. Baróti Lajos két idényben, 1980 és 1982 között volt a csapat edzője, egy-egy bajnoki cím, portugál kupa és szuperkupa a mérlege. Végül Csernai Pál (aki éppen most, október 21-én ünnepelné 90. születésnapját), a Bayern legendás mestere, aki az 1984-1985-ös szezonban portugál kupát nyert a Benficával.
Ez már nem kevesebb, mint öt magyar edzőlegenda, és akkor még nem is beszéltünk Guttmann Béláról, a Benfica történelmének kiemelkedő szakvezetőjéről. Kezdjük azzal, hogy külön film emlékezik meg az 1960–1961-es és az 1961–1962-es BEK-menetelésről. Mindkettőnek Guttmann volt a hadvezére, és mindkettő a serleg elhódításával, illetve megvédésével végződött. Az első trófeához vezető úton az első fordulóban az Újpesti Dózsát takarították el az útból Guttmannék egy 6:2-es hazai győzelemmel, amire a 2:1-es Újpest-siker már gyenge válasz volt a visszavágón. (A sors iróniája, hogy Guttmann 1939-ben és 1947-ben magyar bajnoki címre vezette az Újpestet...) A döntőben a Barcelona volt az utolsó akadály. A berni Wankdorfstadionban három magyar világklasszis próbálta megakadályozni a Benfica sikerét, Kubala László, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán, sőt, a Barca mindkét gólját magyarok szerezték, Kocsis és Czibor, de végül 3:2-re felülkerekedtek Guttmann portugáljai.
Egy évre rá Amszterdamban a Real Madrid volt az ellenfél a fináléban, Puskás Ferenc mesterhármasára mindenki emlékszik, amint arra is, hogy ennek ellenére 5:3-ra győzött a Benfica, a kétgólos új csillag, Eusébio vezérletével.
Guttmann egyébként még egyszer, 1965–1966-ban dirigálta a Benficát, de már mérsékelt sikerrel, sőt, 1958/59-ben és 1973-ban az ősellenség Portót is irányította, utóbbi edzői karrierje végállomása volt.
Papp Laci szokatlan utat járt be: 1948-ban, Londonban – 22 évesen – 73 kilóban, 1952-ben, Helsinkiben és 1956-ban, Melbourne-ben 71 kilóban lett olimpiai bajnok, azaz nem felfelé, hanem lefelé ment az évek múlásával.
Érdekes, hogy kezdetben a labda jobban vonzotta, mint a kesztyűk, huszonegy éves koráig úgy volt, hogy labdarúgó lesz belőle, de akkor edzője, Podány Sándor rábeszélte, hogy inkább az ökölvívást válassza, ott nagyobb jövő áll előtte. És milyen igaza lett! Papp az 1948-as olimpiáig 45 mérkőzéséből 44-et kiütéssel nyert meg! Londonban első három meccsét KO-val hozta, majd az utolsó kettőt csak pontozással, de ebbe az is belejátszott, hogy a belga Cavignac és az olasz Fontana ellen egyazon napon kellett bunyóznia. Ma már ilyesmi elképzelhetetlen volna. Végső diadala után a brit újságírók őt választották a londoni játékok kiemelkedő sportolójának.
Négy évre rá Helsinkiben 16 magyar aranyérem született, és a tizenhatodikkal Papp Laci tette fel a koronát minden idők legcsodálatosabb magyar olimpiai szereplésére. A finn fővárosban is ötször lépett szorítóba a Vasöklű – ahogy Londonban elnevezték –, két KO és három pontozásos győzelem volt a mérlege.
Melbourne előtt baljós események zavarták a harmincadik születésnapja felé araszoló Pappot. Az 1955-ös berlini Európa-bajnokságra nem engedte ki a kommunista sportvezetés Papp edzőjét, Adler Zsigmondot, ezért a nagy bajnok sem ment ki az Eb-re. A nagyváltósúlyban a nála nyolc évvel fiatalabb lengyel Zbigniew Pietrzykowski győzött. 1956 szeptemberében Varsóban Papp megmérkőzött a lengyel Európa-bajnokkal, és nagy verést kapott tőle, padlót is fogott.
Ilyen előzmények után érkezett el a melbourne-i olimpia. Pappot temették, azt mondták rá, megöregedett, de ő nem törődött a károgókkal, és hatalmas elánnal végezte az edzéseket fenn a Normafánál.
Második mérkőzésén nem más várt rá, mint Pietrzykowski. Ezúttal a magas lengyelnek nem volt ellenszere Papp viharos rohamaira, kétszer is számoltak rá, és végül Laci egyhangú pontozással győzött, maga Pietrzykowski emelte fel bajnokunk kezét. Ezek után a döntőben az amerikai José Torres már nem volt ellenfél, hiába érkezett veretlenül, 41 győzelemmel a tarsolyában.
Pappot felállva tapsolta az ausztrál közönség, ami persze nemcsak a győzelemnek, hanem a magyar forradalomnak is szólt.
...
Papp profiként veretlen maradt, eljutott az Európa-bajnoki címig, de a sportvezetés – konkrétan Kutas István – nem engedte kiállni a világbajnoki címért az amerikai Joey Giardello ellen. Pedig Pappnak jó esélye volt a világbajnoki öv megszerzésére, beleszokott a profibokszba. „Amikor az amatőrök között verekedtem, nem tudtam elképzelni, hogy a hivatásosak miként bírnak 15 menetet. A profik között pedig azon csodálkoztam, hogyan fáradhatnak el az amatőrök három menet alatt” – nyilatkozta egyszer a Népsportnak.
A kommunista sportvezetés álságos ürüggyel tiltotta meg Pappnak, hogy megmérkőzzön a vb-címért. 1965 elején beintettek neki azzal, hogy egy szocialista sportember nem kereshet pénzt az ökölvívással. Nos, hét és fél évig tartott Kutaséknak, mire rájöttek, hogy egy profi bokszoló pénzt keres az ökleivel. Papp ugyanis 1957 óta profi volt...
-------
Most nincs kedvem utánanézni, de emlékeim szerint a varsói meccs előtt Papp tüdőgyulladást kapott, nem tudott rendesen készülni. Pietrzykowski pedig csak Cassius Claytől, a későbbi Muhammad Alitól kapott ki '60-ban, Rómában.
Október 19-én lesz 75 éves Zsinka András, aki az 1974-es göteborgi fedettpályás atlétikai Európa-bajnokságon 1:48.50 perces idővel ezüstérmet nyert a 800 méteren. Philippe Meyer, egy arcátlanul szemtelen francia akadályozta meg a győzelemben, aki az utolsó 200-on magyar ellenfelének trikójába kapaszkodva igyekezett lelassítani, hogy aztán elébe vághasson. Az alattomos próbálkozással kudarcot vallott, de Zsinka már nem tudta megelőzni a 43 századmásodperccel előtte célba érkező jugoszláv Luciano Susanjt. A hetvenes évek kiváló középtávfutóját aligha vigasztalhatta, hogy nem sokkal később Budapesten kereken 1:48 percre javította a magyar tető alatti csúcsot, aminél abban az évben Európában senki sem futott jobbat, de az sem mellékes, hogy a rekordot csak 45 évvel később, 2019-ben sikerült megdönteni.
Van más szívfájdalma is a 28-szoros válogatott és 32-szeres magyar bajnok középtávfutónak, aki harminckét esztendősen, 1979-ben vonult vissza. Első és bánatára egyetlen olimpiáján azért maradt le a döntőről, noha a ranglisták szerint neki állt a zászló, mert a szükségessé vált intravénás só- és C-vitamin-injekció beadásánál orvosi műhiba történt.
„Hiába nyújtottam és lazítottam, kötöttek voltak az izmaim, ráadásul a terhelés közbeni extrém sóveszteség is gyakran kifogott rajtam – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Zsinka András. – Emiatt aztán a müncheni olimpiai játékok előfutamai előtt is orvosi kezelésre szorultam. Egy szülész-nőgyógyász szakorvos igyekezett segíteni, de valamit nagyon elszúrhatott. Belázasodtam, a hőmérő 41 fokot is mutatott, ez olyan sokat kivett belőlem, hogy kérdésessé vált az indulásom. Minden erőmet összegyűjtve odaálltam a rajthoz, bár tudtam, hogy csodát nem tehetek. Elvéreztem az előfutamban, szomorú és csalódott voltam, de reméltem, hogy négy évvel később Montrealban talán majd sikerül javítani. Hát nem így történt. Három héttel az olimpia előtt idehaza egy csapatversenyen a 400, a 800 és az 1500 méteren is győzelmet vártak tőlem, borítékolható volt, hogy ennek rossz lesz a vége. A 400 méter közben, amikor gyorsítani próbáltam, súlyos combhajlítóizom-sérülést szenvedtem ...
A folytatáshoz: jó pár éve még fent volt a 75-ös KEK-döntő a YouTube-on, s emlékezetem szerint ott a Fradi egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet.
24–23. A római viadal kezdete előtt ez volt az állás Hosszú Katinka javára Sarah Sjöström előtt a nagymedencés Európa-bajnoki-érmeket tekintve, amivel a nők között a ranglista első két helyén álltak.
Rómában Sjöström győzött 50 pillangón és 50 gyorson, a váltókkal pedig szerzett egy-egy ezüstöt és bronzot, míg Hosszúnak egy váltóval elért harmadik hely jött össze. Így a külön versenyük állása jelenleg 27-25 immáron a svéd javára, aki ezzel már nemtől függetlenül is Eb-k legtöbbszörös érmes úszója, a férfiaknál az orosz Alekszander Popovnak volt 26 dobogója.
... Hosszú Katinka ... a világversenyeken elért századik dobogós helyezésére hajt. Ez Rómában nem jött össze neki, 97 éremnél állt meg a számlálója, de lapunknak megerősítette, hogy továbbra is üldözi a századikat.
... "Ő csodálatos. Nekem is régóta tart a pályafutásom, de az számomra is lenyűgöző, amit Hosszú Katinka csinál, mert ő a legkeményebb számokban tart ki még mindig, és ezekre a felkészülés, az edzésmennyiség is embert próbáló. Őrületes, hogy ennyi éven át képes ezt így csinálni."
... "Tamás itt lakott velem szemben a Kertész utcában, nagyon készült a moszkvai olimpiára, amit mindenképpen meg akart nyerni, hiszen az már a negyedik olimpiája volt, és nagyon hiányzott neki az aranyérem" – idézte fel Géza...
Aztán kiderült, hogy az olimpia előtt nyitotta meg a palacsintasütő gebinjét, szakmányban sütötte a „Wichmann-palacsintákat", és nem maradt ideje a tisztességes felkészülésre. Rá is ment az olimpiája...
Komolyan? Ön rájött, amire még eddig senki? Hogy mit rontottunk el Irapuatóban?
Nincs ebben semmi ördöngösség. A csapat úgy utazott ki Mexikóba az ausztriai magaslati táborból, hogy a játékosok le voltak edzve, mindenki a versenysúlyán volt, vagy az alatt. Aztán ott kint a pokoli hőségben mindenki lefogyott három-négy kilót, és Détáriék úgy elgyengültek, hogy lépni is alig tudtak. Mezeyt félrevezették. Pedig azt kellett volna csinálni, amit az oroszok, a franciák. A versenysúlyuk fölött vitték ki a játékosaikat Mexikóba, és ott pont belefogytak a megfelelő súlyba. Ilyen egyszerű. Amikor ezt utóbb elmondtam Mezeynek, azt felelte, igazam van."
Interjú Kiss László nyugalmazott labdarúgó-edzővel (nem azonos a Vasas és a válogatott Kiss Lacijával, aki az 1982-es VB-n mesterhármast vágott a salvadoriaknak):
Eredhet a sztori Bozsik Pétertől is, akinek az édesapja ezek szerint ott volt az edzőmeccsen. Egyébként van egy másik életrajzi könyv is Tichyről, Pongrácz Györgytől a több kiadást megért Szikrázó cipők. Tichy később panaszkodott Barótira, amiért a 66-os vébén nem szerepeltette (71-ben vonult vissza).
