Ide várom azokat a szabadidős vitorlázást kedvelő kalandorokat, akik az "ultrakönnyű" - azaz tőkesúly nélküli - vitorlázás gyakorlói, szerelmesei, megszállottai... :o)
Mármint felállítani? Még nem. Borulni is csak akkor az egyszer borultam vele, amikor épp nem volt fenn a ballon (feledékenység+lustaság) plusz épp a sóderkihordó uszályok útvonalán voltam és az egyik közeledett, igyekeztem igen gyorsan eltűnni az útjából. A pályáról ha épp látja őket az ember meg a kotrót, nem tűnnek túl nagynak, de közelről inkább elkerüli őket az ember. :-) Szélesebb keresztben mint a Venus teljes hossza...
Valahonnan anno kitúrtam egy nagyon fain nem oldódó, nem mozduló szorítókötést de azt se gyorsan, se egyszerűen nem lehet megkötni. A GIS fa vitorlarúdjaira lettek felkötve vele a csigák, így nem kellett megfúrni és/vagy csavarozni özniket rá. Ha egyszer megszorult, oldani is alig lehetett, a lakkozott fán nem csúszott meg.
"azzal már nem oldódik le, de addig lassan, de folyamatosan ráenged" "csak megemlítettem hogy nálam valami okból hibázott a szorítónyolcas. Nem állítom azt sem hogy pamutos jellegű, még lágyabb kötéllel is előfordult volna ugyanez. :-)"
Pontosan ezért csinálom gumikötéllel...:)
A szorítónyolcast egyébként is mindig lebiztosítom 1-2 félnyolcassal is...
L2-nél ez egy cseppet sem megerőltető feladat. Csak simán a vízben a hajó mellett úszva rácsimpaszkodok a habtestemmel valamelyik oldalára és már borul is. :-D Kb ugyanezért a már említett luvba borulás is egész könnyedén előadható vele pöffös/forgolódós szélben.
Ha nem tudok az oldalára kilibbenni borulás közben, akkor a vízből a hajóra csak a kormány felől tudok felmászni és az egy cseppet sem könnyű, viszont kívülről egész biztosan mulattató látvány. :-)
Legutóbb a Repülőhollandi EB- n szembesültem azzal, hogy ami nekem teljesen kézenfekvő, az másoknak komoly kihívást jelenthet. Sorban állítottuk vissza a hajókat az erősszeles futamon motorossal, míg a többi motoros piszmogott egyel- kettővel. Igaz, mi néhány hajót otthagytunk, ha úgy ítéltük meg, hogy inkább a legénységet mentjük.
Az is egy folyamat egyik lépcsőfoka amikor valaki eljut már arra a szintre, hogy szándékosan be tudja borítani a hajóját. Eleinte véletlenül sokkal könnyebb.
Már jegyzeteltem, hogy kinek mit válaszoljak, de előtte végig akartam olvasni az összes hozzászólást. Egyet megspóroltál nekem. Bár tudtam, hogy csak véletlen elírás. ;-)
A szorítónyolcasban (igaz normál 6mm-es kötéllel, 25mm-es csövön) tavaly csalódtam. A kajakomat kötöttem vele a hajóhoz, aztán egy elég jó szeles napon azon kaptam magam egy forduló után, hogy nagy a csend, megszűnt az addigi kopogás. Na igen, a kajakot vitte a szél. Usgyi utána, sikeresen vízből mentettem (legalább erre jó volt megcsinálni a jogsit:-D ) aztán direkt figyeltem, hogy a változó, kicsit rángató igénybevételnél a szorítónyolcas azzal az amúgy hajlékony fallkötéllel (nem pamutos, schott jellegű kötél), azon az átmérőn és felületen ahová kötöttem vele (aránylag kis átmérő, fényes, polírozott felület) folyamatosan megcsúszik. Kapott egy nyolcas végcsomót a kötél, azzal már nem oldódik le, de addig lassan, de folyamatosan ráenged. Nem mondom hogy ne működhetne amit írtál, biztos működik, csak megemlítettem hogy nálam valami okból hibázott a szorítónyolcas. Nem állítom azt sem hogy pamutos jellegű, még lágyabb kötéllel is előfordult volna ugyanez. :-)
Hidd el, nagyobb szélben hullámos vízen kevésbé rossz érzés, ha két könnyű 2.5 l-es pillepalack püföli a(z) (karbon)árbócot, mintha az 5 literes. Mentem én is 5-ös kannával...
"Nem szép, de elég jól működő megoldás. Nem kell feltétlenül feltalálni a melegvizet..."
Igen, hobbivitorlázáshoz nem a megjelenés vagy a mindenek feletti áramvonalasság a lényeg, hanem hogy működjön. A nagy, 5 literes átlátszó ballont én azért szeretem, mert van a nyaka körül egy erős fogantyú egy erős karimával, aminél fogva a kötözés nekem egyszerúbbnek tűnik. Súlyát nem méricskéltem könnyen lehet hogy pár grammal nehezebb, mint két 2,5l-es palack. :-)
"A leebe borulásnál van esély arra, hogy amikor már menthetetlen a helyzet, átlépve a hajó oldalán, rögtön a svertre állsz, ezt a Laser-esek szokták csinálni."
Igen, látni már láttam hogy lehet csak ott és akkor egy gyors borulás volt leebe és nem voltam kiülve a szélére. Ha a szélén ülök akkor valószínűleg (bár akkor sem biztos) sikerült volna ez a manőver. Partnál, szélcsendben direkt felborítva a hajót ment a gyakorlat. :-)
Ha magadra húzod a hajót (ez a lúvba borulás, az előbb rosszul írtam, bár ez lehet, hogy csak Szanyának tűnik fel:))), akkor nyilván a vízben végzed. A leebe borulásnál van esély arra, hogy amikor már menthetetlen a helyzet, átlépve a hajó oldalán, rögtön a svertre állsz, ezt a Laser-esek szokták csinálni.
A puffer még nehezebb... a legjobb fajlagos felhajtóerőt a 2.5 l-es üdítőspalack adja, mert az papírvékony műanyag. Évek óta használok ilyeneket. Nem kettőt borultam, hanem szerintem bőven 100 felett, összegyűlt némi tapasztalat. A nútbahúzós is lehet jó, de mondjuk van ahol, a grósz se könnyen megy fel (jellemzően telilatnis vitorláknál) ott az ilyesmi eleve esélytelen. Ráadásul a dupla üdítőspalack még mai árakon is 1000 FT alatti megoldás. A két palackot a nyakánál összekötöd egy 4-5-ös gumikötéllel és bekötöd a grósz felhúzószemébe. Nem szép, de elég jól működő megoldás. Nem kell feltétlenül feltalálni a melegvizet...
4 éve vettem, nem itt, ezt csak mintának küldtem. Tavaly adtam el, itt is hirdettem, amikor a hajót is. Ez kétoldalú volt, ott volt a sárga része. Mindkettő külön-külön felfújható volt. A két rész között volt egy összekötő rész, amit az árbóc nútba kellett felhúzni a vitorlával együtt. Alul, felül mindkét oldalon volt egy-egy akasztó, amibe be lehetett akasztania vitorla felhúzó kötéllel. lefelé lejött a vitorlával.
A labdás megoldás nálunk több hajón is hálóban működik, a száling szokott egyedül gondot okozni, a vitorla nincs neki útban.
Hajófüggő a sztori, ezt a L2-vel elő nem adod az biztos. :-) A forstág megfeszítése és oldása még kinn a parton sem könnyű, lefúrva/felborulva kb esélytelen.
A L2-vel (eddig) egyszer sikerült felborulni. Nyilván mikor máskor, mint akkor, mikor elfelejtettem feltenni a ballont. :-) Egy fordulóra készültem, már bent voltam a cockpitben (még nem volt kiakasztva a klemmből a fock), de telibe vert egy forgolódó pöff és már borított is. Szó se lehetett róla hogy a hajó peremére ugorjak vagy onnan a svertre. Szépen ahogy kell belecsusszantam a vízbe, közben azért bevillant hogy nincs ballon. Mire kievicéltem mellényben a vízben a lebegő kötelek közül, mire kiakasztottam a klemmből a fockschottot, mire úszva megkerültem a hajót, esélyem se volt a vízből a svertet elérni és annál fogva könnyedén visszaállítani a hajót. Természetesen itt nálunk a lefúrás néhány helyet leszámítva szóba se jön, de teknőc állásból elég nagy szívás volt az oldalára állítani, onnan már ment a "talpra" állítás könnyedén. Ezért javasoltam hogy inkább tartsa csak meg az a ballon az árbocot. :-)
Az általad javasolt megoldás is működhetne elvileg, de nagyon erősen hajófüggő. Még ha simán lehajtható is az árbóc (valamilyen csuklós árbóctalp megoldás) a hullámok alatt nyeklő-nyakló árbócot az amúgy nyomásra méretezett és kialakított árbóctalp nem biztos, hogy szeretni fogja...
Kicsit túlgondolás, persze nyilván van az a kétségbeesett helyzet, de olyankor meg jobb egy telefon meg a BalatonHelp (már persze ha a Balatonról beszélünk). Amúgy normálisan a lehető leggyorsabban ki kell takarodni a svertre. A lefúrást elősegíti ha felborult állapotban, ha az árbócba, bummba, vagy a hajótest árbóc felé esőt felé eső részébe kapaszkodunk, szóval ezt kerülni célszerű, amennyire lehetséges. Ha le is fúr még mindig meg lehet próbálni forgatni a hajót, sokszor már akkor elkezd kijönni az iszapból, amikor a hajó orra már szél fele mutat. Ahogy az árbóc egyre inkább szél felé, a test meg szél alá pozícióba kerül, annál inkább neked dolgozik a szél és a hullám. persze ez 2 személye hajóban könnyebb, de az egyszemélyeseknél meg sokszor már a borulás alatt átlépnek a svertre (lúvba borulásnál, nyilván).
