Csodálkozva látom, hogy ennek az imádnivaló, de sokat vitatott kutyafajtának nincsen saját topicja! Segítsünk azoknak, akiket szépségükkel elbűvölnek, de annyi ellentmondásos információ miatt nem merik ezt a kutyafajtát választani társuknak! A husky is, mint minden kutya, a gazdája jellemét tükrözi idővel, lehet belőle fenevad vagy szelíd szobakutya is, de mindenképpen a középút lenne az igazi. Vannak alapvető hibái, de előrelátással, neveléssel ezek korrigálhatóak! Profi husky tenyésztők és amatőr kutyatartók fogjunk össze és segítsünk, hogy az emberi tudatlanság miatt ne kerüljön olyan sok husky menhelyre, próbáljuk megmutatni, hogyan kell őket úgy nevelni, hogy ők is élvezzék az életet és mi is élvezhessük megtisztelő társaságukat!!! Ajánlatokat csak hasznos nevelési tanácsok kíséretében szeretnék látni ebben a topicban!!!
Nálunk is van egy patakpart, de azért az nem a határ, viszonylag hamar (legalábbis egy huskynak hamar) van egy forgalmas út, sőt, a másik irányban sztráda bekötő, így nálunk az elengedés már nem jöhetne nagyon szóba, ahhoz bizony jóval messzebbre kellene menni. Amúgy voltál már jégen a kutyáddal? Hát az valami csoda! Azt játszottuk a tavon, hogy a férjem állt az egyik végében, én a másikban, a kislányunk meg korcsolyával a lábán fogta a kutyusok hámját. Elképesztően jó lehetett neki, de nekünk is nagy élmény volt látni azt a száguldást! Na..., most döntöttem el végleg, hogy ha kutya, csak a kis vörös, hiszen tele vagyunk unokával!:-)
Az elengedéssel még az is gond volt, hogy a nagy kutyánk minden disznóságba belehempergett, mondjuk ha utána kocsiba kellett tenni, az elég gáz volt. A kicsi nem csinált ilyet. Na meg aztán a kullancsok..., volt, hogy 8 kullancs volt a nyakán a póráz alatt. És persze nekem kellett őket kiszedni. Még most is majd rosszul leszek az emlékére. Persze tudom, van erre szer, dehát nem olcsó. Mint ahogy úgy általában nem olcsó a kutyatartás, sajna ezt is bele kell kalkulálni.
Tudod az is baj, hogy olykor teljesen beleélem magam, de aztán rájövök, hogy a macska..., 18 éves lesz tavasszal, nemrég nagyon beteg volt, nem vettem észre, hogy nagy duzzanat volt az állán. A férjem látta meg, de másnap reggelre kifakadt, bizonyára kivakarta. Ez pont akkor volt, amikor 4 napos ünnep első napja volt, elutazott az állatorvosunk, de nem is volt rá szükség, mert maradéktalanul meggyógyult. Szóval ez már sokadik élete volt, de lehet neki még tartalék..., és addig, amíg él, nem jöhet ide kutya, ez a minimum a részemről. A baj az, hogy nem nagyon szeretem, sosem szerettem, volt egy imádott hófehér, kék szemű tüneményesen kedves, de nem hízelgő, hanem nagyon karakán cicánk, még a három évet sem élte meg, felmászott egy magasfeszültségű oszlopra, pont karácsony másnapján... Akkor annyira fájt, hogy úgy döntöttem, hogy soha többé macska, de rám erőltették ezt a mostanit..., sosem tudtam szeretni, de nem elsősorban a fogadalmam miatt, hanem a rátarti, de ugyanakkor követelőző természete miatt. Sajnálom szegényt, mert nagyon vágyik a szeretetre..., de az nem tud csak úgy jönni, viszont a tiszteletet és a békés öregséget meg kell adnom neki.
De sokat gondoltam rájuk. meg rád is tegnap este, abban a nagy ködben csak arra volt jó a sok petárda, hogy ijesztgesse szegény kutyusokat! Nem volt semmi, ahogy órákon át nyugtatgatnom kellett a remegő kutyusokat..., pont az utolsó szilveszterkor nem volt félés, az öreg kutyus már nem hallotta a lövéseket a nappalinkban, a kicsi, meg mint akkor kiderült, valójában nem is félt odabenn, csak szolidáris volt az anyjával. Pont két hét múlva meg már nem élt.
Ma eszembe voltál délelőtt. A kutyáknak megvolt a kárpótlás az éjszakai durrogás miatt. Nagy túrára mentünk. Kb. 8-10 km. nekünk, a kutyáknak...hááát...........minimum a háromszorosa, de ez nagyon szerény becslés. Ami a szabdon futó huskyt illeti, csak annyit, hogy hazafelé a tóparton lefeküdt. :DDDD
Miután három ember három kutya nem kis zajjal közlekedik, csak két őzcsapatot sikerült felugrasztanunk a csalitosból. Újra megállapítottam, hogy semmi baj nincs ezzel a kislánnyal. Párszáz méter után visszafordult némi rábeszélésre. Ennél többet nem is akarhatok egyenlőre. Futhatott volna nyugodtan, szerencsére az emberek másnaposan döglenek valahol, sehol egy teremtett lélek a határban, de szokja meg szépen, hogy akkor is vissza kell jönni, "ha hívja a vadon szava". Okos kislány, lassan megtanulja, megtapasztalja, hogy semmi értelme a vadat űzni. Szerencsés helyen lakunk. A kaputól 20 méterre át a gáton, és a kutyákat most azonnal el lehetett engedni. Sehol senki. Ez a husky világa, itt nem nehéz féken tartani, csak strapás. Valamit valamiért.......nem csak ő fáradt el, mi is hullák vagyunk. :)))
Nomeg....mégvalami ami nekünk sokat segít, és ezt minenkinek tudom ajánlani, akinek módjában áll. Kutyát falkában kell tartani. Kis létszámú falkában, de ne legyen egyedül. Nem hátrány, ha egyidősek, és együtt nőnek fel, ezt most nem ecsetelném hogy miért. Az másik topik témája.
Minen kutya lételeme a falka, de Jack London vigyorgó pofájú éneklő kutyája nem bírja a magányt.
Hogy hiányzott nekem egy harmadik kutya! Kb. mint mókusnak az erdőtűz..........a lányom mániákusan imádta mindíg is a huskyt, én meg amondó valék, hogy kutyát csak menhelyről, és teszek rá, hogy milyen fajta. Nagy legyen, és vastag bundás. Ennyi...
Nem, a nagyobb folyóvizet nem szerette egyik sem, de az idősebb egy jó biciklizés után mindig beugrott a patakba, biztos azért, hogy lehűtse a lábát:-)
Ma felvetettem ebéd közben ezt a biciklis témát, meg hogy már sok időnk van, na meg az egészség..., hallgatás volt a válasz, de mint tudjuk, az fél beleegyezés:-) Amúgy persze tudom, hogy rajtam múlik, de jobb egyetértésben hozni ilyen döntést:-)
Óóóóó a kis kutyaorrocskák ám sokmindent tudnak a gazdi hollétéről! Attól, hogy én nem látom, és nem is hallom merre jár, és a gyomrom egy dióméretű gombóc, attól még a mocsok dögje pontosan tudja, hol keressen! Újabban nem várjuk meg, ha akciózik, egyszerűen továbbmegyünk. Nagyon nehéz megállni, de jobb módszer, mint hívogatni. Most elmentek a lánnyal biciklizni. Kialudtam az éjszakás műszakot, ha időben hazaérnek, akkor az egész mocskos bandát össze kellene szedni és elvinni őket szabadon futni. Szilveszter délutánján már csak nincs vadászat!!! Ez a rémálmom...hogy egyszer meglövik valamelyik kutyámat. most ugye a huskyt kell féleteni...
Egyszer vittem ki a lányom elé a buszhoz biciklivel. Eleinte féltem én is, hogy mi van, ha elránt, vagy elém szalad. Megtapasztaltam, milyen ügyes. Ha szólok, hogy "most nem" , akkor nem húz, csak baktat a bicikli mellett. Akkor húz, amikor hallja a "gyerünkgyerünk" parancsot. 3 hónapos korától ezt tanulta meg, nem is volt ezzel gond sosem. Nem estem el miatta.
Tudom, eltelt majd 3 év.........de a bánat beleivódik az ember sejtjeibe. Enyhül persze, de mindíg fáj. Egy kis vörös majd elhozza a belenyugvást, hiszen őrá kell koncentrálni 100%-ban.
Nagyon-nagyon védem ezt a fajtát, pedig még alig 2,5 éve van velünk. Soha semmi gondunk nem volt vele azon kívül, ami minden kölyökkel van. Amikor az ember ráér, és a napjait úgy tudja alakítani, hogy alkalmazkodjon a kutyához ott nem lehet nagy baj.
Nekem is mondták anno, hogy majd meglátom....nos, nem láttam meg (kopp-kopp :) ). Akik mondták, ott alapból a tartása volt más. Egyedül kint az udvaron. Jóhogy szökik!!
Én sem azt írtam, hogy beszöktek az erdőbe, de ahhoz képest, milyen bátortalanok voltak az utcán, hihetetlen önbizalommal tűntek el pillanatok alatt:-) De ami még meglepőbb volt, hogy visszataláltak.
Igen, a bicikli nagyon jó dolog, érdekes módon azzal mindig magam mellett tudtam tartani, amikor még fiatal volt. A végén jól belehúztam, kifáradt, szomjas volt, bejött simán. De én csak póráz nélkül mertem, a férjem pórázzal is, de akkor még elég nomád utak voltak errefelé, most viszont már sok az autó, elég veszélyesnek tűnik. De igazad lehet, ha kicsi korától folyamatosan így tennénk, nekik is, nekünk is jót tenne. Úgy jobban vissza lehet fogni, mint kézzel. Hát még nem adtam fel teljesen..., én is azt hiszem, hogy nem szabadna! Most már sokkal jobban rá is érnénk, nincsenek itt a gyerekek. Valami reményt csillantottál!:-)
"mert a világon kevés olyan felemelő látvány van, mint egy szabadon futó husky!"
:o))) Emlékszel??? Ez a mondat Tőled származik.
Nem azért van, hogy kizárólag huskyban tudsz gondolkodni, mert őket kettőjüket olyan nagyon szeretted? Sajnos sirattam már el kutyáimat is, macskáimat is. Aztán jön a következő nemzedék, akit ugyanúgy szeretünk, de aki elment, azt nem lehet pótolni. Azt bizony örökké siratjuk.
Nem rábeszélni akarlak én más fajtára, csak egy gondolat volt... Ha a kis vörös a vágyad, akkor meg ne félj tőle, van már bőven tapasztalatod. :)) Tudsz biciklizni??? Nálunk ez pótolja a "szánhúzást". Mennek biciklizni a lánnyal. Ha mód van rá, naponta. Amikor meg ketten is ráérünk, akkor visszük az egész bandát csavarogni. Nem mindíg van hozzá kedvem, de a kutyák igényeit ki kell elégíteni, és így megvan a napi mozgás télen is.
Az én olvasatomban az nem szökés, hogy kölyökkutyák egy kirándulást kihasználva szaladgálni kezdenek az erdőben. Hát az a dolguk! Had fusson! Ezen sosem paráztam. A behívással voltak gondok, hiszen a kölyök akkor jön vissza amikor ő akar, ez is normális. Némi jutifalival kellett eleinte útnak indulni. Ez segített. :)))
Az is segít, ha nem hívjuk amikor randalírozik valahol engedély nélkül, hanem csendben elindulunk. Jön ám kétségbeesetten egy idő után! :o))
Ez a vihar dolog most épp aktuális. Szerencsére otthon vagyok éjjel, lesz aki felügyyelje őket. A husky fél. És átragad a félelem a két nagyobbra is, pedig ők eddíg fütyültek ilyenekre. Nálunk SOHA nincsenek magukban mindhárman. Ha nagyon muszáj, akkor szétválasztva. Volt már amikor nyári viharban én is idegesen mentem haza, hogy mi lehet a kutyákkal, mert épp abban a fél órában nem volt otthon senki. Nem volt semmi szökési kísérlet, csak nagyon megsajnáltam a kicsit, mert borzasztóan félt. Bevackolt a bejárati ajtó elé, és rettegve összehúzta magát.
Nálunk csak egy iszonyatosan rossz drótkerítés van a sövény között. Ez egyetlen kutyát sem állít meg, úgyhogy nincs mese, villanypásztor kellett és kész. Ez tuti! Csak jól kell telepíteni, hogy sem átugrani ne lehessen, sem alatta átbújni. Nem mindíg egyszerű, de azt mindenáron meg kell akadályozni, hogy a kutyák önsétáltani kezdjenek. Semmivel nem mutat a husky nagyobb hajlamot a szökésre, mint a többi. No persze soha nincs egyedül, gondolom ez jelentős dolog.
"el sem merem képzelni, mi történik, ha nem pórázon van."
:))) Semmi különös. Utánuk lódul, aztán jó lihegve visszabaktat. Az erdő vadjai ellen semmi esélye a kutyának, és ez így van jól. A vadászok nyilván nem szeretik, mert felzavarja a vadat, dehát hol a rossebbe engedné az ember szabadon a kutyáit, ha nem a határban, erdőn-mezőn, réten? Valahol nekik is ki kell futniuk magukat. A gazdi dolga, hogy megtanítsa rá, hogy nem vadászhat szabadon. Ez nyilván nem megy egy nap alatt. Bizony 3-4 évbe is beletellik, mire eljutunk odáig egy kutyussal, hogy már meg lehet előzni a gerillavadászatot.
Én imádom a huskyt, bár a lányom hozta a "nyakamra". Viszont nem vagyok rasszista, nem ragaszkodok egy fajtához. Bármi jöhet, csak ne legyen fázós.... nomeg a kutya nálunk térd fölött kezdődik. :))
Kölyök kutyához sok-sok idő és türelem kell. Egy ideig én sem szeretnék újabb "papucsállatkát" a falkához. Jó sok ideig nem. Mire nekik lejár az idejük, magam is 60 fölött leszek. Talán felnőtt kutya jobb választás lesz már akkor. Nem tudom.
Egyszer a patakparton sétálva láttunk pár őzet szaladni, szerencsére pórázon volt a kutyus, el sem merem képzelni, mi történik, ha nem pórázon van.
Egyszer régen voltak kiskutyáink, oké, hogy túl sokáig voltak itt és nem szocializálódtak megfelelően, így egyáltalán nem akartak kimenni az utcára. Tél volt, és gondoltuk, a bátortalan kiskutyáinkat elvisszük kirándulni, van itt relatív a közelben (kocsival kell azért menni) egy nagy tó, kivittük őket. Ahogy földet ért a lábuk, nagy vidáman bevették magukat az erdőbe. Hát egy lyukas garast nem adtam volna arra, hogy visszajönnek! De visszajöttek, nagy nehezen össze is fogdostuk őket..., persze, tudom, hibásak voltunk, de a jellemükre jellemző volt az a szökés.
Nálunk amúgy a szökések leginkább vihar esetén voltak, így nekem bizony állandó rettegésem volt, hogy ha nem vagyunk otthon, akkor mi történik. Egyik alkalommal meg is történt a baj, hát egyik kutya /akkor már csak kettő volt) sem volt már otthon, a zuhogó esőben bejártuk ki gyalog, ki kocsival, ki biciklivel a környéket. Mivel korábban nem mentek messzire, na meg az eső elnyomja a szagokat..., hát akkor sem nagyon mertem remélni, hogy meglesznek, de egyszercsak ott ültek a kapuban. Imádtam őket, de iszonyatosan sokat idegeskedtem miattuk, ezért is nem merem újra bevállalni. 60 éves vagyok, ha minden jól megy minimum 15 év..., bár tudom, hogy kondíció tartás miatt is jó a kutyatartás, dehát...:-( Más kutyafajta meg nálam egyelőre szóba sem jöhet. És a fő gond, hogy a családtagjaim sem akarják, így aztán ismét minden felelősség és munka rám maradna.
Igazságod vagyon ebben.....még az a pár perc is óráknak tűnik, amikor nem látom merre jár. Nyakbehúzva rettegek, hogy mikor hallok lövést.....
Tudtommal ugyan nem vadásznak arra amerre járunk, a kutyák is fel vannak cicomázva mindenféle rikítós nyakörvekkel, szájkosarakkal, kinek mi jut, de az emberi gonoszság ellen tehetetlen vagyok.
Viszont a többiek is megtanulták a rendet, remélem majd ő is meg fogja. Még kamasz. A trükk általában az, hogy nyitva tartom a szemem. Ha vadat látok, a huskyt behívjuk, pórázra vesszük. Ha én nem látom a vadat, de a kutya nagyon rázoommol valamire, rászólok. Ilyenkor még meg lehet állítani könnyedén. Ha elkések, akkor van baj...amikor átvált benne a kapcsoló, akkor már a füle bezárul...ilyenkor nincs már hátra, mint hívni, és várni. A nagyok már elég ritkán lódulnak utána, ők már tapasztaltak. Pár percnél többet még nem kellett rá várni szerencsére. Nincs szidás ilyenkor, inkább jutifali, fülvakar, pocisimi, hogy ne vegyük el a kedvét attól, hogy visszajöjjön. Lassú, türelmet igénylő módszer, de az összes kutyánknál bevált.
Hallottam huskystól olyat, hogy több óráig odavan a kutya, ha elindul a vad után. Én infarktust is kapnék a félelemtől. Remélem nem kell sosem megélnem...
Általában is ezt a nézetet vallom. Fáradt kutya jó kutya. Fajtától függetlenül minden ebre igaz. Sajnos ez a téli időszak nem kedvez nekik, sokkal több az unatkozás mint tavasztól őszig, és sokkal kevesebb a kontroll. Ilyenkor aztán becsúszik néha egy-egy gikszer. Az már nem annyira öröm, amikor a kutyák maguknak keresnek szórakozást ugye...
Nekünk is az első huskynk. Sok kutyát neveltünk már, sok sok hibát is elkövetünk még most is, de azt bizton állítom, hogy ártatlanul vádolják ezt a fajtát. SEMMI baj nincs vele! Még annyi sem, mint a többiekkel. Tény, hogy nem tud egyedül lenni, neki szüksége van a társaságra. Ez nyilván együt jár egy folyamatos kontrollal is, tehát nincs vele gond. Ha a falkával bandázik az udvaron akkor is jól érzi magát, ha meg a gazdi viszi magával csavarogni, akkor pláne! A bandázós nagy közös "séták" meg kötelezően kellenek! A többi kutya sokkal jobban viseli, ha pl. egy hétig nincs kimozdulás, mert nincs aki vigye őket. A husky ilyenkor már szinte depis, de nem is tudom volt-e már olyan, hogy legalább őt ne vigye el a gazdi játszani. Tudomásul kellett vennünk, hogy vele bizony sokkal többet kell menni, sokkal több foglalkozást igényel mint a többiek. Így nincs semmi gondunk vele.
Feltételezem, hogy ott szökik, ahol kint van egyedül az udvaron, és unatkozik.
Nagy tapasztalatom nincs meg a husky nevelest illetoen de az egyik a sok pletyka kozul ami korulotte kering szerintem egy arany mondas.." faradt husky , boldog husky". Mikor tehetjuk s megvan anapi 2 seta, olyan mind egy foldre szalt angyal, mikor idonkbol csak egy setara futja s o lat minkent a hazban minden roszat elkovet hogy kicsalogasson. Nagyon szeretni valo :-)
Azt szokták mondani, hogy yugtával dicsérd a napot!:-) De nem tartom elképzelhetetlennek valóban következetes nevelés mellett. Sok érdekes dolgot mesélhetnék..., de mindennel együtt imádtam őket!:-)
Nálunk a "séták" póráz nélküli sok kilométeres szabadonfutást jelentenek. Néha önállósítja magát egy-egy megugró őzcsapat után. Nem mondom, hogy öröm, de egyre kezelhetőbb a dolog, és 5 percnél többet nem nagyon kell rá várni. Ez is nagyon hosszú időnek tűnik. És nem csak a huskyval vannak ilyenek, a két nagyobb sem volt jobb fiatalabb korukban. Ők már megtanulták a leckét, majd megtanulja a kicsi is. Úgyhogy az is csak legenda, hogy a husky kezelhetetlen lenne. Éppúgy szót fogad, mint bármelyik kutya akivel foglalkoznak legalább egy kicsit.
Én nem kételkedtem:-) A hívás hangját kb. 10 perc alatt megtanulta, igaz, virsli volt a kezdeti csali. Nálam a jólneveltség magasiskolája az, hogy sosem loptak, még a dohányzóasztalról sem. De a sétával volt gond..., pláne póráz nélkül, azt viszont egyértelműen magunknak köszönhetjük, nem volt elég türelmünk.
Kellemes unnepeket mindenkinek ! Csak aki ketelkedne, annak keszitettem egy kepet a mi kis harom honapos huskynkrol (ul, pacsi,marad,fekszik)...aki mar sok mindent megtanult..s ami nem latszik a kepen az sem elhanyagolando..jol jon porazon is, hivasra is jol reagal ha szabadon van....szoval imadnivalo es meghalalja ha foglalkozunk vele.
Ki beszélt itt ugatásról??? Azt mondtam ZAJOS. :DDD Nem kicsit! Nagyon! Ugatni nem tud az tény, de mivel nálam két megrögzött házőrző mellé került harmadiknak (díszkutyának), nem maradhat ki a buliból semmiképpen.
Amikor a nagyok ugatni kezdenek, akkor beszáll a dologba, valami iszonyatos, rettenetes, fülsiketítő vonyításnak sem mondható "pofázással". Ezzel feltuningolja a nagymedvémet, aki vonyítani kezd, és vica-versa tuningolják egymást....
Szerencsére senkit nem idegesít, inkább röhejes...viszont egy sűrűn lakott utca közepén lehetne ebből gond...
Nincs az a riasztóberendezés, ami ezzel felvehetné a versenyt. :)))
Hozzátenném persze, hogy itt hárman vannak, és a másik kettő kifejezetten hárőrzésre szakosodott. A husky egymagában szerintem nem vészes. Tény, hogy szeret visszapofázni, amikor méltatlankodik, de ez csak móka..
Na várjál csak..., akkor ez a kutyus nagyon messze esett a fájától! A huskyk legfőbb jellemzője, hogy nem ugatnak..., bár manapság én is sok ugatós huskyt, vagy huskynak látszó kutyát látok. Amikor még erősen foglalkoztatott a gondolat, hogy kell kutya ismét, akkor képtelen voltam más kutyára gondolni, mint huskyra, de részben azért is féltem volna választani, mert sok mostanában az ugatós husky, engem meg az megőrjítene. Az enyémek, bár tudtak, de nagyon-nagyon ritkán ugattak. Az egyik pl. csak akkor, amikor nem voltam lenn pontban fél nyolckor a sétáltatás indulásánál. Akkor úgy fél percenként ugatott egyet:-) A másik hetente tán egyszer, ha valami izgalmas kutya járt az utcán.
Nagyritkán itt is előfordul, de nem jellemző. Inkább a játékot követeli, meg a sétát, ha valamiért 1-2 nap kimarad (mondjuk mert dolgozni kell ugye az embernek :o))
Azt viszont baromi hangosan!!!Szabályosan pofázik...
Egyébként is borzasztó zajos kutya, még jó hogy egyetlen szomszédom van csupán, az meg tök normális. Más már agyonlőtt volna engem is, a kutyákat is. Amikor unja magát be nem áll a pofája. Amikor segít a másik kettőnek házat őrizni, az pláne borzalmas....:o)))))))
A mieink inkább illedelmesen tűrték, de annyira nem voltak bujósak, ami nekem kifejezetten tetszett bennük, nem bírom az olyan cicusokat, kutyusokat, akik nem hagyják nyugton az embert. Jobb ha akkor foglalkozhatunk velük, amikor mi szeretnénk, amikor alkalmas. Mondjuk a fiatalabb jobban igényelte a simogatást, szeretgetést, de tolakodó ő sem volt, csupán olykor felhívta magára a figyelmet. Ha történetesen a kanapén ültem, ő pedig a kanapé mellett lévő szönyegen heverészett. akkor gyakorta felállt és a fejét egy határozott mozdulattal bedugta a hónom alá, szinte felcsapva a karomat. Ez jelezte azt, hogy most éppen szeretetre vágyik! Meg is kapta!:-)
Elég félelmetes, amikor két husky összekap a kaján, annak ellenére, hogy a falánkság nem jellemző tulajdonságuk. Az enyémek is keveset ettek, de az irigység, mint túlélési ösztön, nyílván bennük van. Mindenképp mellettük kellene lenni addig, amíg esznek, de engem is sokat bosszantott, amikor csak feküdtek az étel mellett és őrizték, mert éhesek nem voltak. Ráadásul nálunk anya-lánya kapcsolat volt, ti meg most hoztatok a meglévő mellé egy másikat, idő kell nekik megszokni egymást. Én reggel csirkefarhátat (eleinte főzve, később nyersen, úgy jobban szerették, és engem sem bosszantott, hogy a javát kifőzöm a vízbe, ráadásul büdös is a simán (zöldségek nélkül) fővő hús szaga. Igaz, ember boltban vásárltuk a húst, nem állatboltban. Aztán este kaptak egy-egy marék szárazat, ennyi elég is volt. Lopni sosem loptak, benn voltak többnyire a lakásban, de sosem volt olyan, hogy bármit leloptak volna az asztalról. Bezzeg amikor itt volt vendégségben egy beigle, azt nem lehetett beengedni a házba, mert azonnal kapaszkodott fel a konyhapultra!
Meg fog nyugodni, és megtanulja majd a kajáját is megvédeni. Eleinte nálunk is ott kellett állni fölötte, míg etetés volt. Már csak odaöntöm neki is, és bejövök. Zabál végre a két naggyal versenyt, és nem veszik el tőle. Meg sem próbálják. Jót fog tenni nálad is, hogy ketten vannak. A falka sokmindenre megtanít, de enni biztosan! :))
