Elvonult a rémisztő, tépázó vihar, tomboló szél csendben maradt álmaival.
Fekete felhők bezárták ajtajukat, világosabbra festették ruhájukat. Cikázó villámok feledték haragjukat, szikrázó Nap átvette uralmukat.
Az égboltot ékes szivárvány díszíti, csodás tarka színét a földre hinti. A fák leveleiről ezüstcseppek hullnak, trillázó éneküket hallatják a madarak, hervadt virágok éledeznek boldogan, megnyugvó állatok pihennek a bokorban.
2023. július
Poet. hu.
Zanner Anikó
A Nap
Amikor a Nap előbukkan félénken, Amikor egyre bátrabb lesz az égen, Amikor már erős, és nem bátor, Amikor beűz a szobába, mert lángol.
Akkor értjük meg újra: parányi porszemek vagyunk csak, milyen hatalmas erő a Nap.
Fényének hatalma van az élethez, langymelege nélkül minden elveszne. Cirógatására virágok nyílnak, gyümölcsök mosolyogva csábítanak.
Ám hatalma van a pusztításra, mikor növények száradnak akaratára, s mi, porszemek semmit sem tehetünk, ha kedves, örülünk, ha nem, el kell viselnünk.
Azt hiszem, ez az első versed, ahol a verssorok majdnem mindenütt szépen összecsengnek. Ebből a szempontból sokat fejlődtél. A tartalmához nem szólnék hozzá, mert - mint többször írtam a fórumon is - nem igazán kedvelem a szerelmes verseket. De köszönjük, hogy bemutattad legújabb szerzeményedet. Ne veszítsd el a kedved, ha mi Bajkálifókával szigorúbban bíráljuk meg a verseidet, mint a Poet-en, mert ott mindenki kivétel nélkül csak dicsér, és ez nem ad reális visszajelzést a verseidről. További szép napot kívánok, folytasd a versírást, mert úgy gondolom, ez a Te kifejezési formád, ami visszatükrözi az énedet.
—mindkettö -!
