A lingvisztika mint a történelem segédtudománya - szemellenző nélkül. Nyitok neki egy új topikot, amit az íráskényszeres önjelölt "történészgéniuszok" remélhetőleg nem árasztanak el érdektelen zagyvaságokkal.
Kinek melyik a kedvesebb, azt tartja elsődleges jelentésének.
Nem tenném le rá a nagy esküt, hogy a barom és a barát gyöke ugyan az.
Hajlok inkább arra, hogy a barát "bar" gyöke tényleg jelenthet átvitt értelemben jót, mert ez a gyök fényt jelent, ami jó.
Akár a piros vagy a bíbor szín neve is így lényegében fénylőt jelentene. Az sem kizárt, hogy igazad van, és a jószág = barom.
Mit kezdjünk viszont a Barcaság, vagy Barcelona nevével? Ezek a jószágok vidékei volnának? A barmok és birkák, netalán a jászok földje?
Mi van, viszont ha a barom a jár szó változata, ha pl. Keresztesi József fejtegetéseit elfogadjuk, miszerint a bárány, birka, jerke stb. "járkálós" jószág volna.
További csavart is lehetne bele vinni, ha a jár, bar, gyár gyöke a "Ko-Go" gyök változata. A járás, járkálás, gyárak izgő-mozgó gépei nem kimondottan csak egyenes vonalban mozogó dolgok, ezért lehet, hogy a hajlott, görbe dolgok és jelenségek gyöke áll az egész mögött.
Az érveimet már elmondtam, hogy ez helyes eljárás, hogy így szavakra böksz, minden alap nélkül.
A barom nem jószág, hanem birtok, ami a jószág is lehet, de még lehet terhes is, melléknévként, vagy csöcs is, de főnévképző általában a germám ma,om,mó képző, illetve mi.
Bír+om, barma germánul, ami birtokot jelent, illetve mivel bír ezért viselőst is, vagy terhes, és mivel bír ezért csöcsöt is, de elsődlegesen a birtok.
DeutschZentral- und SüdkurdischNach VokalPersisch mein -im -m -äm dein -it -t -ät sein -î & -ê -y -äş unser -man -man -emân euer -tan -tan -etân deren-yan-yan-eşân
A magyarral való hasonlóság szembetűnő, viszont nem egyidejű.
Itt több a kurd vagy a perzsa és a magyar nyelv közti hasonlóság, mint a magyar és a finnugor nyelv között.
Egyértelmű, hogy a képzések indogermánok, és úgy jöttek létre, mint az újperzsa és az újkurd.
Tehát: házam szó egy indogermán szó, és egy germán szó. Ha a magyar nyelv alapjaiban 70 százalékban germán, kentumnyelv és faszanyelv, a sok másfajta képzések germánok, akkor egyértelmű, hogy a ház+am a germánból lakult ki, tehát egy germán szó, és nincs köze a finnugorhoz.
Az m végződés, bírum az a gót berum, ez megegyezik az elsőszám egyes személyével.
Az ik képzés nem más a bírumak, ami egy Verlaufsform, Verlauf nélkül kihalt.
A helyzet az, hogy ez a muk képzés később főnév után is került, ház, hús, hazumak, az újkurd és az újperzsa nyelv mintájára.
Bírom: ősgermán, házam: germánból újperzsa és újkurd mintára.
Viszont: bírnak, bírunk viszont már hajlító,, az m n-né alakulása uán már csak a belső változás különbözteti meg a két igét, hasonlóan: eszek, eszik. Mivel nincs harmadik személyű képzés a magyarban így a Verlaufsform belső változása különbözteti meg a két igét.
Bírom, bírjam, bírtjam(felszólító múlt időben), germán szavak így, de már írtam bővebben.
többes szám 1. személyt (1. plur) jelölő -mUk (U=u,ü) alakult át az m + U → U + m átvetése (metatézise), majd az m + k → n + k illeszkedése (a nazális asszimilációja) miatt -Unk-ká.
Jah, a sekély szó is idetartozik, ami a seicht, ez ta melléknévképzővel van, a magyar meg le, la melléknévképzővel, egy hasonló szó a svédben van, sikla, kis patak, mert sekély.
séar+ germán z, indogermán sz, tehát a száraz egy tökéletes germán szó
sorwad: germán serw+ grmán d kausatívképző
száraszt: séar+st grmán képző(stén)
szárogat: nem gyakorítő képző, mert a gat alapja germán, mondjuk bővüleg a Balg, bulgidó a düh, tehát büvülget, bővülget bulgid, buldgit, majd ó-val, ami germán és a germánaszikta alá tartozik a tanulmányoza, a ja-val az i-vel az ény-val, bővülgető, vagyis szárogató, aminek így van köze a tio indogermánképzéshez, mint natio, vagy tető.
Egy oszét (iron) találós kérdés, aminek magyar vetülete is van.
dony midæg ægas u, suryl mard -- kæsag
Magyarul: vízben egész (élő), szárazon halott (mi az?) -- hal.
Feltehető alán eredetű magyar szavak innét az egész, száraz és a keszeg.
A száraz szavunkat ugyan a magyar szótárak ősi finnugor örökségnek tekintik, ám érdekes, hogy az oszét gyakorlatilag azonos a számításba vett finnugor alakokkal.
Hát ez nem igaz, B. Berci csak nem akarja felfogni, hogy a magyar nyelv egy germán nyelv.
A száraz a germán sauza, más forma a séar, ebből lett a száraz forma, ami a sauza, mert a z egyben melléknévképző a germánban, ebből van még a sorvad, ami a germán sérw.
Milyen oszét, alán? Ezt nevezem ám történelmhamisításank. Ha egyszer a többi része a germagyar nyelvnek germán, akkor ez is, és ez a száraz egy germános, a sorvad pedig egy germán szó.
két egfymással tötkletesen basszoló szó csak a germánban és a germagyarban van.
Ez ám az összeesküvés, hogy ilyen egyértelmű dolgokat el akarnak tussolni. B. Berci bármit mondhat Carnira, már diszkvalifikálta magát.
Milyen alán? A száraz szó csak a germánban kap r-es végződst, aminek az alapja a sauza, másrészt a végén megismétlődik aztán a z, ráadásul van egy serw szó, ami a germagyar sorvad.
Teória? A helyzet az, hogy ez nem az, hanem bizonyosság, mert a nyelv nem tűri a teóriákat, nem tűri a vélmót vagy véleményt, mert nem az önkényes akarat alá tartozik.
Ha értően elolvasnád, amit írok, felfognád. Már csak az a kérdés, hogy hozzád miért nem beszél a nyelv?
Tényleg elgondolkodtató, hogy a le igekötő nem-e germán?
A germánból, ezért magyar, germagyar, van a lomb, lauba, laumb, a levél, ami ugyanez csak lowi, lóvi formában, az l a végén germán képzés, mint bengely, illetve a lotyó, ami a ludjó forma lenne.
Érdekes, hogy akkor a lotyó egy libcsi volna, persze talán a cafka, cafat lehetett az alapja, de érdekes, hogy akkor a lotyó egy libcsi.
A lauba és a lomb megmagyarázható a le-vel is és tehát ők libcsik, mert le, mondjuk válnak, a lotyó meg csakis szolga lehet, mert nem lehet törzsi, ezért libcsi.
Ebből van a laza szó is, a laus, lose, illetve lehet hogy a lusta szó is, de talán a lassen-ből, ami talán rokona a lösennek.
A laza, a lomb, a levél, a lotyó, csupa germán szavak, és azt mondanák, hogy a le igekötő germán lenne, mindenesetre indogermánnak tűnik.
Jó látni, hogy azért te is látod, hogy a víz és az áz szavak egy és ugyanazok.
Az áz-víz olyan mint az árú-vesz, vás, vagy üget(uzsgyi)-evickél, őr-vár párosok, és még sok más.
Az ázkódik lenne a waskó, was+kó, ázkó, waschen.
A vidra is tényleg ide tarozik, ami sok indogermán nyelvben megvan, vizest jelent, ez az otr, vidr, Otter szó.
Az iszap viszont nem idetartozik, hanem egy szivárog tőhöz tartozhat, egy sei-hez, aminek rokona a szappan, helyes felismeréssel, hogy odírod a soapot. Az iszap, sif, sifa viszont egy germán képzés, és a germánban jelent iszapot, tehát az iszap egy magyar szó, mert germán szó.
"Egyfelől az asszír ēdu tűnik rokonnak, másfelől a sumér aš, mitanni aika- (Kikkuli lótenyésztési szövegében), az óind éka-, óperzsa aiva-, szogd ēw, baktriai iwgo, középperzsa ēk (Turfán), ēwak, parthus ēwag, oszét iw, ew, nurisztáni (waigali és katir) εw, ógörög οἵος 'egyedül', újperzsa yak stb.
Tehát itt is azt látjuk, hogy a magyar számnév közelebb áll ókori megfelelőihez, akár antik párjaihoz is hangalakilag és szemantikailag, mint a kis északi tundralakók szavaihoz, amikhez megpróbálják hozzáerőltetni."
Ennél bonyolultabb a helyzet: a magyar a és az indogermán a tőből ered, míg az e és ez az indogermán e tőből.
Az e tőből van az angolban mondjuk az if, a gótban az ez az izó, ami a németben az es.
Az itt az i+to, da egyesülése, ami megvan a gótban is az ida, ami mostot is jelent.
Az itt a gótban és a szanszkritban is megvan, de az alapja az e, ahogy az egynek is az alapja.
indogermán: a, magyar a vagy az:
vagy: perzsa ava, orosz ovodga,germán ouh, auch
ama: germán ana (jener)
onnan: ennān ana+na ami tól, és től
indogermán e tő: ez magyarul:
itt: ida, izo
eztán: izo+dann
az egy is belőle jön( germán einka, egyke)
indogermám ki tő: ki
ha: hwō, slowen ci
hogy: hwō
hol,hun: hwō, hwan
honnan: hvanan, hvan+an gót an túl, tól
ekkor: e indogermán e+ke, ki, +r, ami a hier
Az itt megvan a germánban is, ahogy megvan az onnan is az a-ból, és megvan a honnan is, a ki-ből, de a honnan tipikusan germán.
Lényegében a magyar egy rendszert alkot, úgy, hogy a névmások indogermánok, az a és az az.
Az egyik része nagyon germános, tehát germagyaros, a másik része meg indogermános, viszont egy teljes és logikus rendszert ad ki, úgy hogy a névmások indogermánok.
Most a névmások is germánok? Vagy a germagyar nyelv születésekor egy indogermán nyelvelle egyesült a germán?
Perzsával nem igen érdeks foglakozni, mert az egy zátemnyelv, a magyar pediglen kentumnyelv és egy faszanyelv, vagyis germán, így a szavak logikusan germagyaroknak kell lenniük
Húsba vágó kérdések. Ugyanilyennek tartom legtriviálisabb számnevünk, az egyszámnév eredetével kapcsolatban is a dilemmáinkat, hiszen amiket a TESz magyarázatként próbál erre a dologra adni, az mindennek tűnik, csak kielégítőnek nem.
Egyfelől az asszír ēdu tűnik rokonnak, másfelől a sumér aš, mitanni aika- (Kikkuli lótenyésztési szövegében), az óind éka-, óperzsa aiva-, szogd ēw, baktriai iwgo, középperzsa ēk(Turfán), ēwak, parthus ēwag, oszét iw, ew, nurisztáni (waigali és katir) εw, ógörög οἵος 'egyedül', újperzsa yakstb.
Tehát itt is azt látjuk, hogy a magyar számnév közelebb áll ókori megfelelőihez, akár antik párjaihoz is hangalakilag és szemantikailag, mint a kis északi tundralakók szavaihoz, amikhez megpróbálják hozzáerőltetni.
"A káldeus mágiában (Lenormant, 1999, 114) a végső valóságok az első elvek. “ILU, az Egység és a Jó Első Elve, minden dolog egyetemes és titokzatos forrása egy hármasságban nyilvánul meg, válik külsővé és láthatóvá. Ezt a hármasságot ANU, az idő és a világ istene, a minden dolog alapvető és egyetlen elvéből eredő teremtetlen anyag istene; HEA, az értelem, ami megelevenítette és termékennyé tette az anyagot, amely áthatja az univerzumot irányítja és élettel belehelte; és BEL, a teremtő istenség, a szervezett világegyetem kormányzója alkotja.”"
Grandpierre Attilától
V. Géza felismerése, hogy az egy tőről fakadó ABC-k jelsorrendje épp az isteni triász nevének kezdőbetűivel indulnak.
Ahogy a teremtés is. Az ABC-ben is teremtés nyilvánul meg.
A: Anya, B: Bél vagy Bál, D (eredetileg ez volt előbb) Du vagy Dana azaz Ten isten nevének kezdő betűje, aki az Atya a képletben.
