Jaja, természetesen elvileg választhatunk. A mi döntésünk, és miénk a felelősség a döntésért, Isten is így fogja számon kérni. Node, én azért azt tapasztaltam, hogy amíg nem tartottam magam hívőnek, addig voltak dolgok, amikben nem volt szabad a döntésem, olyan esetekben is előfordult ez, amikor tudtam, hogy rossz, amit teszek, mégis megcsináltam, valahogy muszáj volt. Sok mindenről meg nem tudtam, hogy az bűn, baj lesz belőle, és nem is jött azonnali negatív következmény. Nem volt meg a szükséges infóm. Mióta Istent ismerem, azóta azt tartom a legnagyobb szabadságnak, az egyik legértékesebb dolognak, hogy szabad vagyok arra, hogy ne tegyek meg rossz dolgokat. Megvan az ismeretem, és egyre inkább tudok nem megtenni olyasmiket, amiket nem szabad. Nem tom, érted-e:) A Legyek Urában sztem a gyerekek többsége nem választhatott valóságosan szabadon, nem ismerték Istent. Van, akiben elég erkölcs volt, hogy ne tegye meg, amit nem szabad, a többségben nem volt elég. Szóval, a választás joga megvan, a szabadság és ismeret hozzá meg nincs. A bírók sem kivételek konkrét Isten ismeret nélkül.
Igen, sokféle hatalmasság van a természetfelettiben is, a földiekben is.
Az egyebeken a békességgel elintézhetetlennek tűnő ügyeinket értettem. Sokszor tapasztaltam, hogy az ilyeneket ha megtárgyalom az Úrral és oda tudom Neki adni, akkor egész váratlan és meglepő megoldásokat ad néha:)
Te mit értesz akkor a világon? Én ezt a materiális részleget a mindenségből, amiben élünk. Az Univerzum egészét tulajdonképpen, a még ismeretlen részeivel együtt, de inkább szűkebben a földet, eget. Amíg itt kell élnie az emberiségnek, addig muszáj vele foglalkozni, nem? Ha belegondolok, hogy nincs itt a földön igazából otthonunk, mert az igazi az fenn van a Mennyben Istennél, és oda tartunk, akkor igazán nagyon jó lenne sietni és tojni mindenre itt a földön, nade. Ott az a sok ember, aki még nem tudja, hogy mit veszít, ha nem ismeri meg Istent. Ha szűkítek, akkor mi lesz a gyerekeimmel, meg majd az unokáimmal, milyen életük lesz, ha nem építjük ezt a világot, vagy legalább nem tartjuk élhető állapotban addig, míg ők nem képesek tovább csinálni? Természetesen mindenki a maga dolgát végezve teheti ezt.
Ha ebből a bíróságokra, a tekintély nélküli, pancser, megalkuvó, megvesztegethető, stb. bíróságokra gondolok, akkor pl. ez jutott eszembe: Jer 29.7.
Mit lehet tenni, imádkozni értük. Mert valahogy foglyok, az ördög foglyai, és azt teszik, amit a fogvatartójuk parancsol. Nagy úr a pénz, és aki pl. korrupt, az ennek a vágyának a foglya, nem tud szabadon dönteni, igazságosan dönteni. Egész addig, míg meg nem tudja, hogy ez bűn és van belőle szabadulás. De ahhoz, hogy ezt megtehessük, előbb nekünk kell épülni szívben, lélekben:) Istenre bízni meg csak az tud, aki tudja, hogy Ő létezik, és az, Aki:) Nem?
Itt a földön sztem amúgy már nem lesz soha olyan állapot, hogy az eredeti felvetésed szerint kértség nélküli ítéletek, döntések születhessenek.
10. Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. 11. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. 12. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. 13. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok."
Azon a szigeten is választható volt az a bizonyos "Legyek Ura", továbbá a szigeten kívül is; a választás joga a választót illeti - minden koordinátáktól függetlenül.
Oké, a hatalmasságokba tartozzanak a bíróságok is, de:
Efezus 2:2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik;
Roland Freisler is bíró volt, Vida Ferenc is bíró volt - hatalmasságok voltak. Hitler is hatalmasság volt, Sátán is az.
Nem akarom azt gondolni, hogy az "egyebeket" kellene Istenre bízni, hanem azt gondolom, hogy magunkat kell Istenre bízni!
Ezt a világot pedig nem akarnám építeni - a helyedben sem, ha mi ketten ugyanarról beszélünk, amikor a világról.
Igazad van, mindent Isten teremtett, Nélküle nincs semmi, Ő ad életet, lehelletet és mindent (Apcsel 17.25.), ma is. De én arra gondolok, hogy Isten akkora szabadságot ad, annyira tiszteletben tartja a döntéseinket, hogy teljes nyugalommal azt csinálhatunk, amit akarunk, hívők és hitetlenek egyaránt. Mindennek következménye van, és ezeket az Úr meg is mondja, elmagyarázza, de tényleg szabadon dönthetünk akár a Legyek Ura mellett is.
Sztem is a hatalmasságokba tartoznak a bíróságok. Az jó, ha ki tudod őket iktatni az életedből:) Mondjuk én is igyekszem, és soha nem pereskedtem még eddig, a saját vitás ügyeimben nem is fogok soha, kivéve amikor az a hivatalos ügymenet, de az nem igazi, egyet nem értést elrendező per volt, hanem az a hivatalos eljárás, mindenkinél az olyan ügyekben. Lehetne másképp is intézni, más szervre bízni, de itt ez a törvény, és be kell tartani. De nincs is semmi probléma vele, a résztvevők érdekeit szolgálja.
Az egyebeket simán lehet az Úrra bízni, Ő olyan jó megoldásokat tud, amilyent egy bíró sem:)
Amúgy, az én szememben sincs túl nagy tekintélye a mai bíróságoknak a sok mellényúlás miatt. De ez van, nem tudnék ellene mit tenni. Imádkozáson kívül.
Sztem egy normális hívő ember az evilágot is jó irányba tereli, ezáltal építi. Még ha sokszor alig látszik is. Betartja tőle telhetően Isten törvényeit, és azzal segít a túlélésben másoknak is, nem csak saját magának. Ha a bibliai parancsolatokra, kérésekre, utasításokra gondolsz, az mind az ember érdekében van, úgy működik legjobban minden itt a földön, ha a tervező szerint próbálunk élni, nem? Mondjuk az ilyen élethez előbb magunknak kell felépülgetni, és csak utána tudunk nyitni mások felé.
Egyetértek az első mondatoddal, de sem az a sziget, sem pedig az ahhoz képesti külvilág - nem lehetett Isten nélkül.
A hatalmasságokba beletartozhatnak a bíróságok is; nem vonom kétségbe, elfogadom azokat, de remélem, hogy szükségem nincsen rájuk.
"1. Korintus 6:7 Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, hogy törvénykeztek egymással. Miért nem szenveditek inkább a bántalmazást? Miért nem tűritek inkább a kárt?"
(az előző 6 Vers is idevágó)
Mindig az illetékes bíró képviseli felénk a bíróságot, és ha rossz bíró, hát akkor ugye szívás. Nekünk is, a társadalom egészének is hosszabb távon. Elveszik a tekintély, az emberek nem lesznek törvénytartók, pl.
- Születtek már hibás, rossz döntések, szóval oda a tekintély?
Természetesen, magunkat ha nem építjük, akkor a világ sem épül, vagy inkább "nem tartódik fenn". De én nem tudom a kettőt szétválasztani.
- Szerintem, aki magát építi Isten felé/Istennek, az nem ezt a világot építi.
Igen, arra gondoltam, meg még arra, hogy az emberek képtelenek olyan társadalmat létrehozni Isten nélkül, ami nem a Legyek Urához, azaz a sátánhoz vezet. Ez ütött meg annyira a könyvben, hogy azóta sem bírom elolvasni, még belenézni sem, pedig kamasz voltam, mikor olvastam, nem sokat tudtam még a világról. Egy lépésem volt ez Isten felé, így utólag tekintve.
A Biblia szerint a hatalmasságok (állami vezetők, rendfenntartó szervek, főnökök egy munkahelyen, férj a családban, ilyesmik) mind Istentől rendelt "intézmények", személyek, legalábbis én így értettem meg. Rá is kerestem a szóra, még kettőt találtam azon kívül, ami eszembe jutott:
Isten sztem a legjobbat tervezte el, és a legjobbat hozta ki ebből a világból. Lehetett volna a gyeplőt a lovak közé dobni, és nem szabni törvényeket, de akkor már rég vége lenne ennek a világnak. Mint a könyvben.
Mindig az illetékes bíró képviseli felénk a bíróságot, és ha rossz bíró, hát akkor ugye szívás. Nekünk is, a társadalom egészének is hosszabb távon. Elveszik a tekintély, az emberek nem lesznek törvénytartók, pl.
Természetesen, magunkat ha nem építjük, akkor a világ sem épül, vagy inkább "nem tartódik fenn". De én nem tudom a kettőt szétválasztani. Sosem éltem tök egyedül, nem is fogok valószínűleg, volt, aki rólam gondoskodott, van, akiről nekem kell gondoskodnom, szóval egy kapcsolatrendszerben élek, mint mások is, és ez nem megy úgy, hogy csak magamra gondolhatnék. A tágabb rendszernek is részei vagyunk, muszáj, hogy legyen valami törvényszerűség, még a puszta létezéshez is kell, nem?
Vannak ügyek, amik csak bíróság közreműködésével intézhetők itt M.o.-n:) De ha általánosítunk, sztem nincs olyan társadalom a földön, sehol, ahol ne kellene olyan szerv, amelyik dönthet azokban a kérdésekben, ahol az emberek nem tudnak megegyezni egymással. Mert nem tudnak, mindig vannak, akik nem tudnak, akik a többség kárára érvényesítenék a saját elképzeléseiket. Persze, törekszik az ember, hogy semmibe ne keveredjen bele, amit rossznak tart. De még Isten is ítél, muszáj a jót a rossztól megkülönböztetni.
Olvastam (példálóztam is vele az egyik ellenszenvesnek), láttam is, és most ismét átfutottam a tartalmát.
Azok a gyerekek nem hoztak olyan törvényeket, amelyek alapján "élhetővé" lehetett volna a társadalmuk - erre gondoltál? Manapság sem hozunk olyan törvényeket, amelyek nem eredményeznek kisebb-nagyobb vitákat; olykor akár komoly viszályokat.
Semmilyen bibliai idézetekkel nem bombázol, úgyhogy hajrá, Füge: nekem igen kedves dolog a Biblia! :)
Mondd, kik képviselik a bíróságokat? Talán olyan bírók, akik időnként rosszul ítélnek, akik időnként bunkók? :)
Ők a kivételek, akik erősítik a szabályt?
Elhiszem neked, hogy nem a bírósággal - mint intézménnyel - van baj, hanem csak a bírókkal, akikből a bíróságok állnak.
Nem furcsa így? :)
Nem mondtam, hogy Isten nélkül egyszerű lenne a magunk építése; azt mondom, hogy Istenben feltétlenül bízva - nem ezt a galád világot kellene építenünk (nem emberi, legálisan választott/szavazott "ököljogot"), hanem magunkat.
Neked szükséged van emberi bíróságokra?
Nekem semennyi, de nyilván elfogadom a létezésüket, elfogadom az ítéleteiket is. Nem tartom helyesnek, okosnak sem, csak nyugtázom.
Én úgy látom, hogy az emberek általában nem tudnak hosszasan úgy együtt élni, sehol, hogy abból ne legyen veszekedés, háborúság, jogtalanság. Nem tudom, olvastad-e a Legyek ura című könyvet. Én még ma is ki vagyok ütve tőle, 40 év után, nem bírnám másodszor elolvasni, de a lényeg benne van erről., nagyon jó könyv. Kell bíróség, rendőrség, katonaság, ilyesmik egy élhető államban, a Biblia szerint is. Meg is van írva, de nem akarlak igékkel bombázni:)
Van olyan ügy, itt nálunk, ami csak bíróságon át intézhető, abszolút egyetértek ezzel, az egyén védelmére van így. De egy rossz bíró igencsak nehezíteni tud rajta. Ettől még nem a bíróság intézménye bunkó, hanem csak egyes bírók. Azokról meg lehet állapítani, hogy igen, ez bunkó volt, de nem hinném, hogy érdemes ezt kinyilvánítani. Viszont ha azzal a gondolatmenettel, hogy a bíró=bunkó, és így lebírózol valakit, asszem tök humoros, és nem is fogja az illető érteni:)
Nomeg, ha az ember beleképzeli magát a másik helyébe, a bunkóéba, akkor máris sokkal árnyaltabb lehet a kép, nem?
Igen, kell, kellene magunkat építeni, de ez nem annyira szokott sikerülni Isten nélkül. Én nem hiszek abban, hogy ez a világ javítható. Túlélhető, azon nagyon szívesen munkálkodom, hogy minél többen túléljék és Istenhez jussanak, de ennek a korszaknak vége lesz, aztán exit. Nem is sokára. Javíthatatlan, el lesz törölve. Nagyon szeretném, ha az újba, a tökéletesbe mindenki bekerülhetne. Természetesen ez csak a véleményem, nem maga az Igazság:)
Nem tudom, hogy Istentől valók-e a bíróságok. Azt tudom, hogy az összes létező tiszteletem Istené, és ebből következően mindenkinek jut belőle, ha nem is pont tiszteletnek, hanem inkább szeretetnek nevezném azt. Mindenkinek, a bíráknak is, de nem jut nekik sem több, sem kevesebb - annak a göncnek betudhatóan, amit viselnek. Amiket említettem lentebb, azok az emberi törvénykezés hibáinak felismerése-okozta lehetőségek csupán. Semmilyen ember alkotta törvény nem tiltja nekem (senkinek sem), hogy kedvem szerint: Bíró úrnak szólítsak bárkit, aki bunkó dolgot csinál, ugye? Talán azt sem tiltja semmilyen emberi törvény, hogy ezt az én játékomat a bíró elé tárjam, és akkor már a kérdés feltevése sem illetlen - mely szerint segítséget kérek a bírótól a bíró "hogyanszólításához". Fügeíz, ezek csupán a példálózásaim - a törvények hibás mivoltjára. Egy bíróságon, elegendő azt hazudni, hogy tisztelem a bíróságot, elég csak úgy viselkednem, és minden követelőzés ellenére sem kell valóban tisztelnem. Ha már vannak ilyen intézmények, hát hadd legyenek; nekem akkor sincs szükségem rájuk! :) Már mondtam, hogy szerintem ideje lenne nem ezt mostani világot építeni (ennek a tökéletlenségét már alaposan fölépítettük), hanem inkább magunkat kellene. Okosabb dolog lenne azon munkálkodnunk, hogy ne legyen szükség bíróságokra, bírókra. Amúgy meg aludj joól! :)
Sztem, ha a bunkóságnak nevezed magadban a bíróságot, mint fogalmat, akkor jobb, ha nem árulod el a bíróságon, hogy ilyen értelemben használod a nevüket, a saját érdekedben, nem? De szerintem attól még, hogy nem tiszteletre méltó egy csomó bíró a maga ítéleteivel, sőt bunkók, ettől még maga a bíróság intézménye nem bunkó, nem butaság,hanem szükséges, és sztem Istentől való. Az Ószövben is bírák vezették sokáig a népet, mert az emberek képtelenek normálisan megegyezni. Mivel tökéletlenek, meg még sok egyéb miatt. Az ember alkotta törvények nyilván nem tökéletesek, sőt helyenként katasztrófálisan rosszak, de amelyik társadalomban van még istenfélelem, ott a törvényeikben is megjelenik ez, és élhető az ország. Nagyon leegyszerűsítve, természetesen.
Úgy látom, van, aki tud hallgatni Istenre és tudja jól értelmezni a Bibliát, van, aki meg a saját elgondolásaira húzza a Bibliát. Egy fórumon ez elmegy, bár még innen is meg lehet vezetni sokakat, de a való világban csak akkor "működik" az, ami a Bibliában van, ha meg tudjuk hallani Istent belőle. Mondani, magyarázni bármit lehet, annyiféle elmélet és értelmezés kering. De ki kell próbálni, működik-e a valóságban.
Ahogy mondod, aki nyitott Istenre, az Ő igazságaira, az meg fogja érteni a Bibliát. Jézus annak ki fogja jelenteni saját magát, a Biblián át is.
Értem én az indulataidat, de hol a sértés? :) Hol írtam olyasmit, ami bizonyíthatóan törvény/szabály-ellenes?
Talán, hogy itt és most kijelentem, hogy az én nyelvezetemben a bíróság bunkóságot jelent?
Talán, hogy nem tisztelem a bíróságot?
Szó sincs arról, hogy nem fogadom el a létüket; itt vannak és kész.
Isten sok-sok buta dolgot eltűr, Isten sokszor a butaságot is eltűri, de azért még a butaság nem szűnik meg butaságnak lenni, ugye? Vagy nem ugye?
Igazából azt akartam mondani, hogy keverjük a mindenféle bölcsességnek tűnő beszédeket, szövegeket, szabályokat, törvényeket - amiket mi alkottunk, és ezek nemigen állják meg cáfolhatatlan bizonyosságokként a helyüket. Attól függőek, hogy ki és hogyan értelmezi őket - és itt látok problémát a Biblia "megerőszakolt" értelmezésével is. Látom amott, ahol a hitgyülisek vannak éppen pellengéren.
Azt hiszem, hogy a Biblia értése megadatik annak, aki érteni akarja, illetve annak, aki befogadja, aki megnyílik előtte. Annak, aki hiszi az igazságát.
Ha én dönthetnék, minden ilyen sértegetést szankcionálnék valahogy, nem csak a bíróságét, hanem pl. a rendőrökét is. Attól tekintsünk el, hogy némely sértegetés még jogos is lehet, hiszen bőven lehet hibát találni a hivatalos szervek működésében, hogy enyhén fogalmazzak, indulatokat kavaróan sokat. Node, mégiscsak kellenek ilyen szervek, kell, hogy tekintélyük legyen. Illetve kellene. Én úgy gondolom, Isten rendélese, hogy ilyenek legyenek itt a földön, az emberek érdekében:) Nomeg, sztem az embertársainkat is jó megtisztelni azzal, hogy nem sértegetjük őket, nem?
Ha te így gondolkodsz a bíróságokról, bírókról, sztem jobb, ha magadban tartod akkor, mikor dolgod van velük:)
Okés, maradok a bíróságolnál. A bíróság megsértéséért büntetés/bírság dukál a sértőnek. Ebből talán biztosan következne, hogy a bíróságot meg kell tisztelni. Márpedig nem kell azt megtisztelni, hanem ha nem tiszteled, akkor úgy kell tenned, mint aki megtiszteli. Hazudnod kell neki, ha nem tiszteled, tehát: vagy hazudsz a bíróságnak, vagy a bíróság megsértődik és megbüntet - mindezt akkor, ha nagy nem tisztelője vagy annak.
Ha én olyan nyilatkozatot teszek, hogy a "Bíró úr", "Bíróság" - az én nyelvezetemben "Bunkó úr"-ral, "Bunkóság" - gal egyenlő, akkor vajon megszólíthanám-e előbbi kettővel az utóbbi kettőt - tiszteletlenség nélkül, sértés nélkül?
Akkor hát nem is bizonygatom, hogy visszafordíthatatlanul túl sokat gondolkodtam ennek a mostani világnak a dolgain; az eredményeim is magukban beszélnek. :)
:) Akkor abban egyetértünk, hogy van tökéletes, ha nem is ebben a világban, remélem, jól értem:)
Szerintem, ha tesszük, ami a kezünk ügyébe esik, akkor nem a tökéletlenséget támogatjuk, hanem az utódainkat, a tökéletlen embereket, hogy legyen esélyük nekik is túlélni ezt a tökéletlen világkorszakot itt a földön, és majdan eljutni a tökéletesbe, a Tökéleteshez. Csak úgy lenni, csak úgy élni, csak ebben a materiális világban gondolkodni, azt hiszem, ilyesmikbe belebolondul az ember, ha komolyan veszi és végig gondolni próbálja.
Hátugye, amikor az ember elmélkedik a tökéletességen, szerintem óhatatlanul eljut oda, hogy az kvázi nincs. Szinte semmiben nincs. Megközelítő van, de abszolút mintha nem lenne. Na és akko ugye ki mit csinál, hogy feloldja magában.
Szerinted mi az az objektív jó, ami mindenkinek jó, amire alapozni lehet az életet, vagy egy társadalmat, vagy valami ilyesmi?
De ki határozza meg az egységes jót, mi az objektív egységes jó? A kétség nélküli egységes jó? Ahol tökéletlen emberek vannak, ott mindig sérül valakiknek az érdeke, képtelenség egységes jót megfogalmazni, olyant, amivel mindenki egyetért kétségek nélkül.
Azt hiszem, egy akármilyen társadalom is jobban tud működni (az egyén számára), mint egy teljes anarchia, ahol mindenki azt csinálna, amit jónak gondol. Mondjuk az erősek gondolhatnák azt, hogy nekik most baromi jó, de mindig jönne egy még erősebb. És megint csak kialakulna valami társadalomféleség. És a kétségek nem szünnének:) Mondom, Isten tud mindent.
Az elfogulatlan, jogszerű személy, amennyiben nem szemtanúja a bűntettnek, hogy zárhatna ki minden kétséget, ha egyszer nem szemtanú? Mert ugyebár mindig akad egy de, egy ha... egy kétség.
Sztem is próbálj Kínából rendelni, az nem nyír ki annyira:)
Még réges régen én is sorra vettem a kétségeimet mindenféle ügyekben, aztán az lett a vége a gondolatmenetnek, több dologban, hogy teán felvágnám az ereimet, vagy kiugranék az ablakon, de még ott is voltak megoldásra váró problémák, mer ugye ha eret vágok, akkor minden trutyis lesz, a kádban tán legkevésbé, de egy hullát onnan kihúzni az utókornak mégsem guszti, szóval a rendet hagyást sem tudtam kitalálni minden kétséget kizáróan. Nem könnyű a helyzet, nem könnyű, viszont nehéz!
Ha azok mind tanúk, úgy valaki egyéb - elfogulatlan, jogszerű személy felé kéne bizonyítaniuk a tutit, egy minden kétséget kizáró appal.
A kétség ott van a törvényes szövegben, bennem is ott van. Én leginkább azt kifogásolom, hogy restelli számszerűsíteni a törvény a kizárandó kétségek számát, és úgy leírni azt. Mert snassz lenne talán, ha törvényesen csak egy, vagy fellebvitel esetén néhány kétség kizárása lenne a feladat. Ciki lenne úgy, de igaz. Értem én, hogy értelmezni kell a törvényt, ám én az annak értelmezése alatt nem az annak ellentmondást értem. Ha a vádlott megkifogásolja az ügyészi bizonyítás kétségelolaszlató hatékonyságát, akkor rá kell világítani, hogy ő mennyire ostoba, amiért nem egyértelmű számára , hogy ami oda van írva, az egyáltalán nem azt jelenti, mint ami oda van írva. Igen, ostoba dolog az ember.
Kínából - ha rendelnénk jogos és igazságos ítéleteket, az olcsóbb lenne, és előbb ideérne, mintha itt kellene megszületnie. Lehetne mindjárt gyilkosokat és áldozatokat is, hogy ilyen hülyeségekkel se kelljen vesződnünk. Külön értelmezésre nem szoruló, egyértelmű törvényeket, sőt kormányt! Semmi hülye kampányolás, semmi értelmetlen költekezés, csak át kellene venni a postán mindezeket az okos dolgokat, és kész! Nekünk elég lenne csak babot termelni, vagy inkább rendesen babbá lenni.
Oké, megyek kávézni, mert hiába bizonygatnom magamnak a nem kellését,-- meggyötört vagyok a kétségeimtől.
Most is azt mondom, hogy minden kétséget valóban kizáróan nem lehet bizonyítani egy vádat. Mondjuk abban az extrém esetben talán igen, ha az ügyész, a nyomozók, a bíró, a szemtanúk, a vádlott és az áldozat egyszerre jelen vannak az elkövetés pillanatában és mindannyian tanúk.
Mégis, a törvények szövegezésében sztem benne kell legyen ez a kétség dolog. Ha maradhat kétség, jogszerűen, akkor soha senkit nem ítélnének el. Gyakorlatilag meg a bíró dönt afelől, hogy az ügyész kizárta-e a kétséget, vagy sem. Muszáj, hogy legyen, aki ilyen döntéseket hoz, különben nem működik a társadalom. Ha én nem fogadom el a döntését, mert kétségem van, akkor kereshetek fellebbezési lehetőségeket, de kell, a társadalom működőképességének megőrzése miatt, hogy legyen egy punktum ítélet záros határidőn belül. A minden kétség fogalmát élhetőre kell szűkíteni a gyakorlatban, elméletben meg a végtelenségig lehet vesézni a kérdést.
