A kereszténység valódi alapja!
Az örök életre vivő út!
Nem érzem feleslegesnek azt, hogy előzményekre is utaljak, mert csak így válik érthetővé mondandóm. Ahhoz, hogy álláspontomra eljussak hosszú évtizedek gyűjtő és rendszerező munkájára volt szükség. Talán ez tette lehetővé számomra, hogy átlássam mindazt, amit a mindennapokba belefáradt emberek nem.
A jelenlegi vallások és benne a kereszténység bármely formája, az összes felekezet, irányzat és eretnekség is hibákon, tévedéseken alapul. Jelenlegi formájában nem más, mint ókori mesék zagyva halmaza, amely a lélek megnyugtatásán kívül semmi másra sem szolgál. Ez sokaknak talán elég, nekem nem.
Azért írom e sorokat, mert talán lesznek néhányan, akik hasonlóképpen gondolkodnak.
Azonban az előbbiekben leírtak ellenére mégis azt kell mondanom: van Isten és Jézus élt, meghalt és feltámadt!
Miként egyeztethetők össze akkor az előbbi gondolatok?
Ma már nincsenek polihisztorok, mindenhez legalább egy bizonyos szinten értő emberek. Márpedig az összefüggések átlátásához az első esetben legalább ez szükséges.
Az őskori és ókori hiedelmeket ma már az összes ember nevetségesnek tartja és elfogadja az azokat magyarázó tudományos kutatások eredményét. Tisztában vannak azzal, hogy például a kétezer éve még elfogadott és nagyhatalmú Izisz kultusz nem más, mint babonaság és butaság.
Miközben azt már nem veszik észre, hogy annak idején és most is sokak számára az volt a fontos, hogy a templom melyik részébe helyezkedjen el a kórus. Tehát a külsőségek számítanak, magát az egyes vallások és szekták alapvető dogmáit sem ismeri a hívek többsége.
Tudniillik, hogy annak idején a kereszténység alapját szolgáltató írásokat sem szent iratoknak készítették, tekintették, még a zsidók sem sajátjaikat. A történelem fintora, hogy a körülmények furcsa összejátszása folytán mégis ma már ennek ellenkezőjét hitetik el a tömegekkel.
A kritikai ellenvetések, Meslier abbé testamentumától, a modern Bibliakritikákig legtöbbször a vallások elméleti alapjait, dogmáit kérdőjelezik meg. Legfeljebb rámutatnak az írásokban található, és ma már könnyen kimutatható ellentmondásokra, hibákra. Megkérdőjelezik a teológiai istenérveket, majd meghagyják filozófiai kérdésnek Isten létét és a benne hívők hitét.
A huszonegyedik században azonban már eljuthatunk oda, hogy feltárjuk a kereszténység valódi alapjait és rekonstruáljuk a történéseket. Ebből pedig egy igen furcsa história kerekedik ki, és sokszor ellent kell mondjak, a közkeletű hiedelmeknek is.
Kezdjük az elején. A Biblia ószövetségi része ma már jól megközelíthető tudományos alapon. Maga a Szent Szék sem tekinti a kezdetekről szóló történeteket másnak, mint eredetmagyarázó mítoszoknak: Fidesz et Ráció 13. enc.
Ezek a aitiológikus alapokon keletkezett mítoszok, az akkori embereknek a világban található dolgok és folyamatok általuk vélt megértésére szolgált. Mint ahogy nem voltak Küklopszok, úgy Noé ( bárkája ) sem létezett. Ez utóbbi nyilvánvaló átvétele egy jóval korábbi sumér legendának. A későbbiekben a zsidók saját történelmük kiszínezésével, majd a fogságból történő visszatérés után múltjuk megszépítésével olyan krónikákat hoztak létre, amely a mai napig elfoglaltságot és nem kevés megélhetést ad a mással sem dolgozó ráérő személyeknek. Ugyanez igaz a kereszténység és más vallások papjaira és érintett laikusaira is. Boncolgatják és értelmezgetik a meséket, rég idejét múlt tanításokat, miközben az egész úgy értelmetlen, ahogy ezt meg lehet tenni a Gyűrűk Ura világával is.
Van azonban valami, ami a történések vizsgálatával kideríthető és kivesézhető. A Jézus történet valódi magja olyan támpontokat ad meg, amely elvezet a valódi igazságokra, a túlvilág ismeretére, világunk igazi értelmének megértésére.
Jézust ma már sokan, főleg Vermes Géza után elfogadják annak, ami valóban volt: zsidó vándorprédikátornak. Ilyenből azonban volt akkoriban jó pár tucat. Ezek egy része lázadó, más része fanatikusan vallásos, megint mások öncélú haszonlesők voltak. Jézus sem végezte volna másként, mint ők, azaz a feledés enyészete végzett volna történetével, amennyiben nincs Pál. Ő volt az, aki történetét elvitte a pogányokhoz és azok így betérés nélkül úgy váltak zsidóvá, hogy a rendszert fogadták el, megkötések nélkül - Jézust megvallva megváltójuknak. Bizony itt történt az alapvető hiba is. Jézus ugyanis nem volt megváltó, nem volt Isten fia, és próféta sem. Viszont valóban feltámadt!
Miként egyeztethetők össze ezek az egymásnak látszólag ellentmondó igazságok?
A történéseket kell kihámozni a rendelkezésre álló írásokból, elhagyni a meséket, csodákat, a szépítő betoldásokat és a lényegre koncentrálni.
Jézus születése: a zsidó és keresztények között, személye körül kialakult hitviták eredménye. Jézus születését legendás alapra helyezték, szűztől történő születését a megfogalmazott rágalmak kivédésére találták ki.
Jézus gyermeksége: Semmiben sem tért el korának többi társáétól. Az utólag kreált gyermekségtörténetek, az akkori korban ismert és közismert Mózes-i gyermekség történetek, mondák analógiái voltak.
Jézus apja szakmáját követte, de jól ismerte az írásokat és azok magyarázatait. Ortodox álláspontot képviselt a legtöbb kérdésben.
Jézus, Fürösztölő János hatására látott neki a prédikálásnak, tanítványok gyűjtésének. Ebben segítette, hogy szombatév volt. A római uralmat pedig sokan szerették volna lerázni.
Jézus a pusztában kapcsolatot talált olyan civilizációval, akik segítették a későbbiekben. Magaslatokon imádkozott és egyedül. Amikor magával vitte egy alkalommal néhány társát, akkor szembesültek azok ezzel:
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott.
Ruhája olyan tündöklő fehérré lett, amilyenre nem tud ruhafestő fehéríteni a földön.
És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal.
Jézust a magaslat másik oldaláról egy reflektorral világították meg, ettől látták fehérnek ruháját!!!
Jézus a későbbiekben is ember maradt, félt a hatóságoktól, ezért az idegenektől kapott tanítását csak köznapi történetekbe csomagolva merte előadni. Ismerettel rendelkezett a táguló világegyetemről és még sok más, csak számunkra érthető dologról:
Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel."
Jézus azt hitte elfogása után, hogy az idegenek megmentik. Ezt azonban a ’be nem avatkozást’ fizikai értelemben betartó idegenek nem tehették meg.
Jézus halála után azonban testét annihilálták, ennek melléktermékeként keletkezet a ’feltámadását’ bizonyító torinói halotti lepel.
Ez volt az első követők kézzelfogható bizonyítéka a feltámadásra.
Pál értelmezte át elsőként a történetet a maga hasznára úgy, hogy annak később már nem volt szüksége a tárgyi bizonyítékra, tanítása, meséje önmagában megállta a helyét.
Jézus e szerint nem az, akinek ma hirdetik, és sosem volt az, aminek korábban tekintették!
Mi akkor a konzekvenciája a történetnek?
Az, hogy Ufók vannak, és azok, bár néha felveszik a kapcsolatot az emberekkel, alapjában magára hagyják őket?
Ennél sokkal többről van szó.
Ha elhagyjuk a mesés és nyilvánvalóan kitalált történeteket, amelyekkel csak Jézus személyét kívánták isteni magasságokba emelni későbbi követői,
az alábbi érdekes dolgokat állapíthatjuk meg:
Jézus közönséges emberként születet és élt, míg kapcsolatot nem talált a ’fentiekkel’, ’idegenekkel’, ’angyalokkal’, ’Istennel’, stb.
Ez után is megmaradt embernek, de a közösséget megpróbálta olyan irányba vezetni tanításaival, amelyek ma is elfogadhatatlanok a döntő többség számára. Úgy élni, ahogy hirdette szinte lehetetlen.
Legalábbis a mai rendszerben, amely szinte semmit sem változott az évezredek alatt.
Halála után teste eltűnt a sírból, és erre, nem a későbbi kitalált jelenéseire tekintettel tudhatjuk, hogy feltámasztották és ma is él!
Aki hasonlóképpen szeretne járni, annak követni kell őt!
Nem a vallások által meghirdetett és kitalált módon és úton.
Hanem az írásokból kiszűrve a valódi igazságokat, úgy élni, ahogy csak nagyon kevesen tudnak.
A mai világ elérkezett a végidejéhez. Nemsokára milliárdok halnak és pusztulnak.
Aki az életet választja, és nem a halált, az megkereshet:
Email címem: emberfiaistenfia@gmail.com
