Ha a meghatalmazottakat az apa feljogosította az adásvételi szerződés megkötésére, akkor az a szerződés érvényes. (És ebből a szempontból mindegy is, hogy a teljes ingatlant adták el az anya részvételével, vagy csak az apa 1/2 tulajdoni hányadát.) A második részlet kifizetése nem a szerződés érvényességének a feltétele, hanem az eladó teljesítésének. A kötelezettség (a birtokbaadásra illetve a nyilvántartásba történő bejegyzés engedélyezésére) a szerződés aláírásától kezdve fennáll. Az örökösök ezt a kötelezettséget is megöröklik az aktív vagyon mellett. Másképpen: az eddigi meghatalmazottak az ügyletben most már félként járnak el.
A hagyatékba beletartozik az ingatlan - hiszen a halál időpontjában még az örökhagyó tulajdona, és a már megkapott részletek. De a hagyaték részét képezi - teherként - az ingatlan értéke illetve - követelésként - a vételár maradéka is. Illetéket fizetni a nettó hagyaték után kell.
Igen, az ingatlan eladásából származó jövedelem a vonatkozó szabályok szerint személyi jövedelemadó köteles. (Amitől ez az adó még lehet nulla.)
Az életbiztosításból származó összegen - ha ezt a szerződésben külön ki nem kötötték - tényleg nincs haszonélvezete az özvegynek. (Ebből kifolyólag irreleváns, hogy hogyan történne a megvalósítása.)
A kiskorú örökös vagyonát a gyámja kezeli, de a gyámhatóság felügyelete mellett. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az egyes rendelekzésekhez az ő hozzájárulásuk szükséges. Így a készpénz ingatlanra váltásához illetve a fordítottjához is.
Köszönöm. Még sokáig szándékozom élni, csak 34 éves vagyok:) Igen, maradtunk abban, hogy mindenen a haszonélvezetem marad.
Egy másik biztosítós szerint az életbiztosításokon nincs haszonélvezetem. Ah, nem értem én ezt. Mivel nem volt kedvezményezett, ezért a törvényes öröklési rend szerint történik minden az életbiztosításoknál is. Tehát 2 kiskorú örökös és egy haszonélvező özvegy. Egyébként mit jelent az, ohgy lekötik az összeget? Akkor én, mint a gyerekem gyámja, fel sem vehetem, hogy pl. azzal (is) kifizessem a másik kiskorút a házból? Tehát megvásárolnánk a ház másik 1/2 tulajdonjogát. (Persze, ha a másik fél is akarja) Ezt sem lehet? Meddig nem lehet hozzányúlni a pénzhez?
Úgy tűnik, a hagyatéki lassan lezárul. De tartok tőle, hogy csak most jön a java, perelés mindenért (mármint a másik fél részéről) Úgyhgoy átgondolom ezt az ügyvéd dolgot.
Tisztelt Szakértők, talán ez Nektek is érdekes...(nekünk szomorú)
A probléma:
Társasházi öröklakás férj és feleség 50%-50%-os tulajdonában van. Tekintettel férj rossz egészségi állapotára férj közjegyző előtt felhatalmazza két gyermekét (egyenkénti aláírással), hogy nevében eljárjanak, pénzt vegyenek át, stb.
Hosszas keresgélés után vevő kerül az ingatlanra, foglalót ad (10%), meg előleget (+10%)is. Meghatalmazott testvérek hozzájárulnak a vevő ingatlantartásba való bejegyzéséhez, de ezen nyilatkozatot letétbe helyezik az ügyvédnél. Ügyvéd ezt csak akkor adhatja ki, ha a 2. részlet (80%) is kiegyenlítésre kerül, azaz megérkezik az megadott (meghatalmazotti) számlaszámra. Erről a meghatalmazottak nyilatkozhatnak. A foglaló kifizetése és a szerződés megkötése után 2 hónappal férj meghal. Ezután 1 hónappal esedékes a 2. részlet.
Kérdések:
1. Kiadhatják meghatalmazottak (amúgy kizárólagos örökösök végrendelet nincs, de hagyatéki tárgyalásra még értelemszerűen nem került sor) a nyilatkozatot? Bejegyzésre kerülhet-e a vevő az ingatlannyilvántartásba?
2. Hogyan alakulnak a hagyatéki kérdések? Mi a hagyaték, mi után kell illetéket fizetni?
3. Keletkezik-e SZJA fizetési kötelezettség? Mi után?
Köszönettel:
BÚ
Szerintem jobb a haszonélvezet, mint az 1/3 tulajdoni hányad. Különösen, ha még sokáig szándékozik élni a haszonélvező.
Készpénzen a haszonélvezet úgy valósul meg, hogy az összeget lekötik, azzal sem a tulajdonosok, sem a haszonélvező nem rendelkeznek - a kamatok viszont az utóbbit illetik.
Lehet, hogy ügyvédet kellene váltani... Hátha mást sem tud...
Sziasztok! Nyáron halt meg a férjem, de a hagyatéki még mindig nincs lezárva. már 3 tárgyaláson vagyunk túl a közjegyzőnél. Az örökösök 2 kiskorú (közös gyerek és párom előző házasságából származó gyerek)
két kérdésem lenne: - mik az előnyei/hátrányai annak, ha lemondok az özvegyi jogomról, tulajdonjogért cserébe tehát mintha nem 2 gyerek és egy özvegy, hanem 3 gyerek örökölt volna (gondolom, itt főleg a ház -ami a férjem tulajdona, itt élünk- az érdekes, van még részvény is, de majdnem eladhatatlanok sajnos)
- az életbiztosítások (tudom, hogy nem az örökség része) összegét a törvényes örökösök kapják. Tehát a 2 gyerek. Nekem azon is van özvegyi haszonélvezetem. Ez a gyakorlatban mit jelent konkrétan? pl. a 2 biztosítás összege 2Millió Ft. Ezt fele-fele kapják a gyerekek vagy abból nekem is jár vmennyi összeg? (Az ügyvédem nem tudja, a biztosítós üzletkötőnket is felhívtam, ő sem tudja)
Én szerintem az a lényeges ennél a kérdésnél, hogy a jogcímes használat kizárja az elbirtoklás megállapítását. Ezért nem igazán jó analógia a haszonélvező, hiszen neki érvényes jogcíme van a használatra. A tulajdonostársak esetén is különös gonddal kell vizsgálni, hogy nem szívességi, illetve visszavonásig engedett használatról van-e szó, mivel ezek - lévén jogcímes használatok - kizárják az elbirtoklást. A gyakorlati oldalát nézve: valóban, a jelenlegi magyar birtokszerkezetet ismerve én is egyetértek a jelenlegi értelmezéssel, márcsak a dolog praktikus oldalát is szemlélve. A "szerencsésen" végrehajtott részarány kiadások és a kárpótlási folyamat nyomán alakult ki a sok 165/269876-ed tulajdoni hányad. Ha lesz időm megnézem, hogy az új Ptk. koncepció foglalkozik-e ezzel a kérdéssel.
"Ha a tulajdonostárs csak használóként birtokolja az egész ingatlant (többlethasználat), akkor viszont a bírói gyakorlat nem ismeri el az elbirtoklást."
Hát ez az! A közös tulajdon szabályai miatt a tulajdonostárs tulajdonosként birtokolja a dolgot - méghozzá főszabályként az egészet. (A használatot az eszmei tulajdoni hányadra mondtam - előre jelezve, hogy ez tévút.) Ha elfogadjuk a tulajdonrész tulajdonostárs általi elbirtoklásának lehetőségét, akkor az mindig be fog következni abban az esetben, ha az egyik tulajdonos 15 éven át kizárólagosan használja (ami birtoklás nélkül nem megy) az ingatlant. Már ha következetes lenne az a bírói gyakorlat...
Az is igaz, ha már részben hibás, akkor inkább legyen következetlen, mint egészen rossz.
Mint az postomból is kiderült: tudom. De hadd ne értsek egyet ezzel az abszurditással.
Mégha el is tekintünk attól, hogy az elbirtoklás tárgya dolog, akkor sem következik, hogy a közös tulajdon eszmei hányadát a tulajdonostársak valamelyike elbirtokolhatja. Az elbirtoklás feltétele ugyanis a meghatározott - pl. 15 - éven át történő, "tulajdonosként" történő birtoklás. Az ingatlant kizárólagosan használó tulajdonostárs pedig - ha már elkanyarogtunk erre a dogmatikai tévösvényre - a többiek eszmei hányadát nem tulajdonosként, hanem használóként "birtokolja".
Analógiásan: ezzel az erővel a haszonélvezeti jog gyakorlójának is meg lehetne állapítani az elbirtoklását 15 év után.
Mindig újra meg újra rácsodálkozom arra gyakorlatra, hogy az elbirtoklást közös tulajdon eszmei hányadára is képesek a bíróságok megállapítani. (Miközben a citált Ptk. szakasz szerint is: "a dolgot"...)
Köszi a választ, közben én is kicsit utána jártam és azt mondták, hogy 5 évre visszamenőleg tudjuk az ingatlanra költött számlákat elfogadtatni, de viszont a másik fél meg mondhatja, hogy ingyen lakik ott Anyukám. Szóval, mindenképpen a közös megegyezéssel járnánk jól, mert addig csak keresnek rajtunk az ügyvédek, az értékbecslők és az állam. Csak ez meg nem lesz egyszerű.
Nem vagyok jogász, de ha ügyvédhez mész végül jogi tanácsért, akkor az elbirtoklás című dologra kérdezz rá.
Van egy hasonló problémám a tiéddel- közös tulajdon megszüntetése lehet a rendezés módja. A költség tudtommal a kezdeményezőt terheli (ügyvéd, ingatlan értékbecslőt stb.)- sajna, ha az elbirtoklás nem megy és a másik fél kukacos, akkor még un. túlhasználati díjat is kérhet. Ti viszont az állagmegóvás költségét kérhetitek tulajdoni arány szerint.(ezt bizonyítani kell )
nekifutok mégegyszer, hátha most kapok választ : )
Anyukám a nővérével örökölt egy házat úgy 25 évvel ezelőtt, ebben a házban azóta is Anyukám lakik, ő fizet mindent (víz, gáz, csatorna, felújítás, mindent), ő fizette ki az örökösödési illetéket a nővére helyett is (papír van róla).
Ebben az esetben kinek kell lépnie, ha ezt rendezni szeretnék? Ki fizeti az ügyvédet, költségeket, esetleg annak a bérét, aki felméri a ház értékét? És körülbelül mire számíthatunk, hogy mennyit (arányban) kell kifizetnünk a nővérének? Ezek után mennyit követelhet? Úgy értem, hogy 25 éve a nővére egy fillért sem adott, hogy fentartsa ezt a házat és még az örökösödési illetéket sem fizette ki.
A haszonélvezet nem akadálya a dolog értékesítésének.
Elvileg nem, de gyakorlatilag megnehezíti, illetve csökkenti az árat. De van rá más eset is, hogy az ingatlan, ami fedezetül szolgálna az adósságra, egy átmeneti ideig nem értékesíthető. Kinél ketyeg ilyenkor a kamat?
Az adós halálával a kölcsönszerződés megszűnik, a bank követelését hagyatéki teherként érvényesíti.
Elvileg OK, hogy így van, de a gyakorlatban ez hogy néz ki, különös tekintettel a kamatokra?
Mert ha jól tudom, a betéteket zárolják, és a hagyatéki végzés után, a zároláskori értéket fizetik ki. Az időközben esedékes kamatot lenyelik (Jól jár a bank). De visszafelé nem hinném, hogy ez így megy (Nem járhatnak rosszul, nem olyanoknak ismerem a bankokat).
Tehát az lenne a logikus, hogy a végzés napján keletkezne az adós örökösének fizetési kötelezettsége a halálkori tartozás értékével. A hagyatéki eljárás azonban jó esetben 2-3 hónap, de ennél jóval több is lehet. Addig mi a teendő?
Nekünk azt mondták a bankban, hogy fizessük szépen a részleteket, mert ha nem, akkor 2 hónap múlva küldik a végrehajtót. De hova?
Általában mi a követendő magatartás az örökhagyó folyamatosan felmerülő fizetési kötelezettségeivel kapcsolatban (víllany, távhő, közös költség, banki részletek, biztosítás házra, autóra)
A haszonélvezet nem akadálya a dolog értékesítésének. Ha a haszonélvező maga is adóstárs vagy kezes, akkor az árverezéssel meg is szúnik a haszonélvezet joga.
Az adós halálával a kölcsönszerződés megszűnik, a bank követelését hagyatéki teherként érvényesíti.
Na leírom másképp a helyzetet, hátha úgy valaki tud tanácsot adni.
Adott egy házaspár, akiknek nincs közös gyeremkük, de előző házasságukból van mindkettőnek leszármazottja (1-1 gyermek). Egyetlen említésre méltó vagyonuk a házuk, amely közös (50-50%). Ha egyikük meghal, a házrész örököse a gyermeke, de a másik házastársat haszonélvezeti jog illeti meg.
Az örökhagyó után a házrászen túl banki tartozás is maradt.
Kérdés:
Hogyan kapja vissza a bank a pénzét?
Hiába kerül az örökös nevére a fél ház, a bankot nem tudja kifizetni, hiszen nem adhatja el a haszonélvezeti jog miatt.
Mit tesz a bank? Megvárja míg a haszonélvezeti jog megszűnik (meghal a ház másik felének tulajdonosa is), és akkor kamatos kamattal követeli a pénzét, ami esetleg már több mint a fél ház értéke?
Az örökösnek tovább kell fizetni a bankkölcsönt? De miből fizesse, ha amúgy ő is éppen hogy kijön a fezetéséből?
Mi a jogállás addig az ideig, amíg a hagyatéki eljárás meg nem állapítja az örököst? Addig ki fizesse a tartozást?
A kiskorú gyermek nevében történő visszautasításhoz valóban kell a gyámhivatal hozzájárulása, amit általában nem adnak meg. (Ugyanis a hatás gyermek számára nem lehet pozitív az örökség elfogadásához képest.)
Az örökséget a hagyatéki terhek levonásával adják ki.
Nos, még mi sem látjuk, hogy miért van (van-e) erre szükség, csak tájékozódom.
Nem az egyszeri odamenetelről van szó, hanem a további ügyintézésről.
Tegyük fel, hogy a házat 2,4 millióra értékelik, melynek harmada az örökség (a többire haszonélvezeti joga volt, most már az a tulajdonrész a volt feleség gyerekeié, akikkel egyezkedni kell).
Tegyük fel, hogy a temetés költsége 200 ezer, a hátrahagyott adósság 500 ezer.
Maradna örökségnek 100 ezer (minusz illeték), ehhez el kell adni az ingatlant, egyezkedni a tulajdonos társakkal -akik baromi utálatosak és rosszindulatúak-, hirdetni, vevőknek megmutatni, tárgyalni, valamint az eladás időpontjáig állni a felmerülő költségeket.
Megéri ez valakinek? Mert nekünk nem.
Persze lehet, hogy a fenti számtanpélda másképp alakul. Lehet hogy többet ér a ház, vagy kevesebb az adósság. Tehát dönteni akkor kell, amikor a hagyatéki tárgyaláson a közjegyző ismerteti a hagyatékot. De akkor ott azonnal. Erre felkészülésül kérek itt tanácsot.
Állítólag a lemondás nem olyan egyszerű, mert ha valakinek van gyereke (nekünk van), akkor az örökség továbbszáll rá(juk). A kiskorú gyermek nevében viszont megint csak minekünk kell nyilatkozni, csakhogy állítólag ebbe beleszól a gyámhivatal, mert nem hagyja, hogy a kiskorúak örökségét a szülők elkótyavetyéljék. Na most akkor mit tegyünk?
Másik kérdés, kicsit általánosabban.
1. Mi van akkor, ha a megörökölt ingatlant nem lehet értékesíteni azon az áron, mint amennyiért a hagyatéki végzésben figyelembe vették?
2. Ha adósság is van, akkor azt hogyan kell megfizetni, hisz az szép dolog, hogy nyakunkba szakad egy valamennyit csak érő ingatlan, de mire abból pénz lesz, addig mit csinálnak a hitelezők? Vagy netán az örökösnek azonnal ki kell fizetnie a hitelezőket (miből?), és majd vagy visszajön a pénz az ingatlan eladásból vagy nem?
Köszönöm, ezt sejtettem, ha nem is ilyen pontosan.
De a kérdés: Mit tegyünk, hogy megszabaduljunk az egész tehertől?
Mert az rendben van, hogy nem kell esetleg százezres nagyságrendben fizetni, de az is eléri ezt a nagyságrendet, ha 8-10-szer le kell utazni ügyintézésekre. Csak a buszjegy több mint ötezer forint, nem szólva a kiesett munkanapról.
Tehát lehet azt mondani a hatóságnak (önkormányzatnak, vagy közjegyzőnek vagy?) hogy eltemettük, örökségről lemondunk, a többit intézzék el hivatalból, viszlát!?
Nem felelsz, csak az örökrészed erejéig. Abból is elsődlegesen a temetési költségek jönnek le.
677. § (1) Hagyatéki tartozások: a) az örökhagyó illő eltemetésének költségei; b) a hagyaték megszerzésével, biztosításával és kezelésével járó szükséges költségek (hagyatéki költségek), valamint a hagyatéki eljárás költségei; c) az örökhagyó tartozásai; d) a kötelesrészen alapuló kötelezettségek; e) a hagyományon és a meghagyáson alapuló kötelezettségek. (2) A hagyatéki tartozásnak ezen a minőségén és fennállásán nem változtat, hogy az - akár az öröklés megnyílta előtt, akár utóbb - az örökös mint hitelező javára keletkezett. 678. § (1) A hagyatéki tartozások sorrendje szerint előbb álló csoportba eső tartozások a kielégítés alkalmával megelőzik a hátrább álló csoportba soroltakat.
(2) Abban a csoportban, amelyben az összes tartozások teljes kielégítésére lehetőség már nincs, kielégítésnek a követelések arányában van helye.
679. § (1) Az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hitelezőknek. Amennyiben a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai vagy hasznai nincsenek az örökös birtokában, annyiban az örökös öröksége erejéig egyéb vagyonával is felel.
Nem egy szép kérdés, de: meddig kell a gyermeknek vállalni a felelősséget a szülő tettei után? Konkrétan:
Meghalt a feleségem apja, akivel évek óta nem tartotta a kapcsolatot. Mit szépítsük, alkoholista volt, elitta mindenét, tartozása van a közműcégek felé, vett fel személyi kölcsönt is, munkáltatói kölcsönt is, baráti kölcsönt is, a folyószámláján is csak negatív összeg van. A ház, amiben lakott, harmadrészben az övé, a többire haszonélvezeti joga volt, nem sokat ér: egy kisváros nem éppen divatos negyedében van. Nagy valószínüség szerint a hagyaték mérlege negatív. (Más örökös nincs, csak a feleségem)
Az gondolom igaz, hogy az adósság nem örökölhető, de kinek a dolga az egész helyzet felszámolásával járó költségeket állni? Mert a 200km-es távolság jelentős utazási költség, egy nap munkából kiesés, stb elég szép kiadás, és nyilván nem kétszer kellene lemenni.
A temetést megoldjuk, annak terheit vállaljuk, de többet nem szeretnénk az üggyel foglalkozni.
Mi a módja annak, hogy az egész öröklési herce-hurcától megszabaduljunk, legfeljebb egy hagyatéki tárgyaláson való megjelenés által?
Ha két személy 1/2-1/2 arányban jogosultja egy osztatlan közös tulajdonban lévő ingatlannak, akkor azt nem úgy kell érteni, hogy mindegyikük a fizikai értelemben vett felének a tulajdonosa. Éppen nem. Ha másképp nem állapodnak meg, akkor mindketten gyakorolhatják az egész dolgon a tulajdonos jogait - tehát birtokolhatják, használhatják, hasznosíthatják, de csak úgy, hogy a másik tulajdonos jogait és törvényes érdekeit nem sérthetik.
Ebből következik, hogy ha valamelyikük el is adja a tulajdoni hányadát, semmiképpen nem "a fél házat" adja el.
És elnézést, ha valamiért támadásnak látszik, nem annak szántam. Ezek szerint rosszul értelmeztem az előző kérdezőnek adott válaszodat. Itt ülök a darabokra hullott életünkkel a pici gyerekünkkel, és még jól keresztbe is tesz mindenhol az exfeleség, ez így nagyon sok együtt.
'1/2 arányú eszmei hányadot. adhatja el' pontosan mit jelent?
1. Nem a fél házat adhatja el, hanem az egész ház tulajdonjogából őt megillető 1/2 arányú eszmei hányadot. Nagy különbség.
2. A haszonélvezetet az esetleges elidegenítés nem érinti. A birtoklásra, használatra, hasznok szedésére a haszonélvező jogosult - a tulajdonos csak akkor, ha azt neki a haszonélvező megengedi.
3. A 2. miatt még egy kizárólagos tulajdonú ingatlant sem könnyű haszonélvezettel terhelten eladni, hát még a tulajdoni hányadot.
+ Rossz a sorrend. Előbb kérdezni - és csak utána háborogni. Ha van miért.
