Köszönjük, hogy felfedezted fórumunk reklámerejét. Kérjük, tevékenységed legalizálásáért az alábbi formon jelentkezz munkatársunknál forum.index.hu/reklamlink/
Berku,
valami félreértés van a dologban, én a következőképp gondoltam a dolgot: a polgári esketés alatt a házasságkötő termi / önkormányzati esketést értem, tehát azt, ahol aláírjuk az anyakönyvet. A park beli dolog pedig az én agyszüleményem: ahol az eseményt ünnep szintre lehet emelni, megosztani a rokonokkal, barátokkal egy saját forgatókönyv szerint, bakizó anyakönyvvezető nélkül. Egy nyilvános vallomástétel mindkettőnk részéről, esetleg a közeli barát "vezényletével".
Ti hogyan oldottátok meg az esküvőt követő ebédet/vacsorát? Kik "nyertek" a barátok vagy a rokonok? Hány rokon sértődött vérig?
fogadd minden jókívánságomat a leendő kis Bugihoz. De jó nektek! Remélem, még az idén én is ilyen "állapotban" leszek!
De hadd kötözködjem egy kicsit:
"A polgári esketés számomra is csak egy adminisztratív lépés."
Ha így van, minek hozzá park? (Ha nem lett volna egyházi esküvő.)
Naugyeugye! Végre valaki aki mellettem áll!
Bugi néni :))) (már bánom is, hogy ijesztgettelek az eperrel a szülés topicban)
Ezexerint a református vallást választottad? Ilyen demokratikus hozzáállással sem találkoztam még.
Thor!
Sikerült könnyeket csalnod a szemembe az eskü szövegével. Az az igazság, hogy az esküvőmön is hasonló történt velem, de szerencsére sikerült végigmondanom a szöveget. A könnyeket most viszotnt az állapotomra foghatom - orvosi számítás szerint három hónap múlva életet adok a legkisebb Buginak, akit már nagyon várunk.
Vallás: Én a református egyházat egyszerűségéért és emberközeliségéért becsülöm. Nekem megadatott a választás lehetősége: 14 éves koromban választhattam a református és katolikus vallás között (szüleim vallása különböző).
A házasságkötő termi esküvőt én igazából egy nagy bohóckodásnak tartom. Ha nem lett volna egyházi esküvőnk, akkor inkább mi is inkább kiválasztottunk volna egy megfelelő helyszínt (kert, park), ahol saját ízlésünk szerinti "szertartáson" esküdtünk volna hűséget egymásnak. A polgári esketés számomra is csak egy adminisztratív lépés.
Nem tudom, azt hiszem mégis a párom mellett voksolok. Hiszen,ha az apa átadja a lányt, akkor az anya is azt jelzi, hogy kiadja kezéből addig féltve nevelt fiacskáját, és hát ez a párom esetében sem most történt meg.
Ez valami olyasmit fejez ki az apa részéről, hogy "Eddig az enyém volt a lány, én neveltem, óvtam-védtem, most odaadom neked fiam, tiéd a tulajdonjog és a felelősség" Asszem a a te esetedben nem az igazi :)))
berku, a felvezetés nem kötelező, nyugodtan bevonulhattok ketten együtt kézenfogva is. Mi így tettük, nálunk ezt többnyire így szokás (de nem akarlak megint a ref. egházi szokásokkal traktálni :)), az minősül speciális esetnek, aki a felvezetést választja. Ilyenkor:
Először a vőlegényt vezeti fel az anyja vagy idősebb nőrokon.
Utána a menyasszonyt vezeti fel az apja vagy idősebb férfirokon és a tett színhelyén "átadja" a vőlegénynek.
A felvezetés kérdése még egyszer:
1. Ha a menyasszonyt felvezetik, akkor a vőlegény utána jön egy kísérővel? Vagy már bennt áll, ahogy az amerikai filmekben láttam?
2. A párom azt mondta, ő akar engem bekísérni. Ez mennyire mond ellent a szokásoknak?
csinnKA, még korábban kérdezted a nászutat, nos Ausztriába megyünk, egy erdei út végén lévő kis faluba, hatalmas hegyek közé...:-)))
Csepp! Nekem már ugyi nem ektüell a dolog... :-D ...úgyhogy nincs meg. De nézd meg a website-jukat www.eskuvo.hu, lehet, hogy ott is rajta van (eléggé nagyon hasonlít a tartalma az újságéhoz), de ha nem is találod meg, ott a telefonszámuk, mélcímük stb. :-)
Nincs meg véletlenül valamelyikőtöknek a legutóbbi Esküvő magazniból az a cikk, hogy mit hány hónappal kell az esküvő előtt elintézni? Olyan schedule-féle. Mi véletlenül az Esküvői Divat című lapot vettük meg, abban pedig semmi használható tipp nincs.
Én is megmenthetlek?:
1. Egy "Chriss" nevezetű hapsit megkérnék, hogy szeresse el a feleségem, rajtakapnám őket, elválnék, s akkor én vennélek el.
Ennél jobb ötletem nincs, vagy ha mégis, akkor azt kedden 18 után elmondom.
"Ha nagy a hasad, az maximum azt
jelzi, hogy összetartozásotok immáron bizonyos, hiszen szerelmeteknek gyümölcse kifejlődni készül." Hiszem és remélem, hogy két ember összetartozását nem csupán egy gyerek teheti bizonyossá. (Még akkor sem, ha a gyereket/terhességet sok nő eszközként használja.)
Szerintem terhesség esetére jó megoldás lehet, ha sitty-sutty megejtik a polgári ceremóniát (a lurkónak legalább lesz neve), és majd csak szülés után a templomit. S korántsem azért, mert szégyen terhesen bevonulni a templomba. Sokkal inkább azért, mert röhejes!
Valljuk be: akármennyire is nem szüzen mennek férjhez a lányok, azért a "paráznaságot" egy hét hónapos magzattal demonstrálni ízléstelen. (Ugye a tízparancsolat szerint a paráznaság bűn, tehát már csak emiatt sem ildomos nagy hassal beállítani Isten házába.)
"soha nem volt vallásos, azonban - mivel falun ez a szokás - most igen
nagy templomi ceremónia várható --- az anyós belepusztulna szerintem, ha csak polgári szertartás lenne" Igen, pontosan ez a dolgok lényege: a falu, a vidék az más, ott még provinciális szokások dívnak, a konvenciók, a hagyományok uralkodnak az emberen. Tudom, hogy ott elképzelhetetlen lenne a templomi esküvő "kihagyása", még akkor is, ha egyikük sem vallásos. Mint ahogy egy fél életen át spórolnak arra, hogy gazdag és bőséges legyen a lakodalom, mit számít a pazarlás, hogy 5-10 kg elkészített húst dobnak majd ki utána, vagy hogy hány menyasszonyi torta szárad csonttá a végén, folyik a dőzsölés, előtte-utána meg a nyomor nyomorovics! :-I
A falu képmutatása egyébként is határtalan. Van olyan vidéki barátnőm, aki 5 éve jár a barátjával, de még soha nem ébredhetett fel vele, hajnali 3 körül mindig lelécel a barátja, mert vigyázni kell a csaj "jóhírére". Azt hittem, elhajítom az agyamat... 5 éve járnak együtt, van, hogy egész 7végén ki se jönnek a csaj szobájából, ki lehet találni, hogy nem dominóznak. De a lényeg, hogy a srácnak még az éjszaka leple alatt el kell húznia a csíkot, különben hírbe hozza a csajt. Mindez 1999-ben! Ugyanez a falusi bagázs kiközösítette azt a családot, ahol egy lány lányfejjel szült. Tök mindegy volt nekik, hogy mennyire szeretik egymást a fiúval, "vadházasságban", bűnben élnek... csodálom, hogy nem kövezik meg őket. Szóval elég egy furcsa világ ez! :-)
Hogyne persze, én sem azt mondtam, hogy szégyellje magát az emberlánya, aki gyereket szült, merthogy terhessége során nagy volt a hasa. :))
Csak épp a menyasszonyi megjelenéssel nem összeegyeztethető. Szerintem.
"A református egyház megengedi a válást."
- Ezt nem is tudtam. Az eddigiek alapján nekem szimpatikus a vallásod, viszont riasztanak a katolikus egyház "tökélyre finomított szertartásai", de a családi környezet miatt jórészt csak ezekkel találkoztam.
"Ja és a nagy hassal való esküvőzést én is gusztustalannak tartom (ezért most majd megint jól megkapom a magamét valaki mástól :))) Ha véletlenül ilyen helyzetbe keveredtem volna, inkább vártam volna az esküvővel szülés utánig."
Most tőlem nem kapod meg a magadét. :-) Az unokatesóm került most ilyen helyzetbe és ő is úgy döntött, hogy vár.
Hát igen, erre tényleg reagálnom kell. A nagy has látszik. Ha megszülted gyermeked, az már nem látszik. De ez nem változtat azon a tényen, hogy gyermeked van (esetleg attól, akivel oltár elé állsz). Ha nagy a hasad, az maximum azt jelzi, hogy összetartozásotok immáron bizonyos, hiszen szerelmeteknek gyümölcse kifejlődni készül. Ez a természet egyik gyönyörű kapcsa, semmi szégyellnivaló nincs rajta, sőt, büszkeségre ad okot.
Hát igen, ezt én is hihetetlenül magabiztos dolognak gondoltam, ezért is tartott 7 évig, ameddig rászántam magam.
Alapvetően házasságellenes voltam mindig (szüleim elváltak, rajtuk kívül is elég sok rossz példát láttam) és arra gondoltam, hogy amikor emberek összeházasodnak, általában huszonévesek. Még akár 50-60 évig is elélhetnek. Honnan tudhatná az ember huszonévesen, hogy hova alakul a párja, meg ő is ez alatt az idő alatt és ez-e az az ember, akivel le tudja majd élni azt az 50-60 évet. De azért a mi esetünkben 7 év együttélés, nem találkozgatás, hanem egy lakásban élés szerintem elég jó támpontot adott nekem.
1ébként az említett pap értelmezésében (jegyesoktatáson mondta), valóban nem tudhatja biztosan, hogy sikerül-e a dolog. Lényeg, hogy amikor elszánod magad a házasságra, akkor így állj hozzá, és életed során akard és próbáld megtartani az esküt. Szerinte az utolsó mondat sem arról szól, hogy "ha mégsem sikerülne megtartani amit itt elmondtam, sújtson agyon a Mindenható és kerüljek a pokolra!", hanem inkább egy kérés, hogy segítsen, hogy megtarthasd amit esküdtél, mert bizony, nagyon nehéz esküt tettél.
A református egyház megengedi a válást. Az esketési ceremónia 15-20 perc, minden a jegyespár körül forog, nincs térdeplés, összekötözés, szentek, szenteltvízzel locsolás, mindössze egy szentbeszéd, eskü, áldás a végén. Mindezekkel nem akarom az én vallásomat a többieké fölé helyezni (amúgy is mérhetetlenül csodálom a katolikus egyházat a tökélyre finomított szertartásai miatt), csupán választ próbálok találni arra, hogy nekünk miért könnyebb nekifutni az egyházi esküvőnek.
Ja és a nagy hassal való esküvőzést én is gusztustalannak tartom (ezért most majd megint jól megkapom a magamét valaki mástól :))) Ha véletlenül ilyen helyzetbe keveredtem volna, inkább vártam volna az esküvővel szülés utánig.
Na ez sem rossz. Már várandós, nem vallásos, mégis nagy templomi esküvő... Szerencsére nálunk arra az érvre, hogy a páromnak már volt templomi esküvője, nem tudnak mit mondani. De amúgy sem hagynám, hogy beleszóljanak, elvégre az én esküvőm.
Thor, nagyon szép az esküszöveg és csinnKA leírása is a Mátyás templomi esküvőről. De mivel én a csinnKA által felvetett kérdésekre csak nemmel tudnék válaszolni, kellemetlenül és álszentnek érezném magam a templomi ceremónián. (Ezt átéltem már misén és papszentelésen is, pedig ott csak századik mellékszereplő voltam. Amúgy, procedúra nélkül szeretem a templomok hangulatát.)
Végül is az állam átvette az egyház szerepét, ma már ő legitimalizálja a házasságkötést a társadalom számára, így én abban sem találok kivetnivalót, ha néhány külsőséget átveszünk.
Arról nem is beszélve, hogy a fehér ruha eredetileg szintén a szüzességet, tisztaságot jelképezi, na hányan ölthetnénk ezt ma magunkra, ha komolyan vennénk?
Olyan jó olvasgatni titeket... A barátnőm pár éve Bp-ről vidékre költözöt (igazi falu) s ott megtalálta szerelmét, akitől most várandós. Esküvőt is terveznek. Barátnőm soha nem volt vallásos, azonban - mivel falun ez a szokás - most igen nagy templomi ceremónia várható. Soha nem gyónt, nem áldozott, de ezt mindenki elnézi - az anyós belepusztulna szerintem, ha csak polgári szertartás lenne.
Nem rossz. :-)
Sőt, meg kell, hogy mondjam, "fogyaszthatóbb", mint a római katolikus ceremónia szövege. Említett barátnőmé volt életemben a második (s ezidáig - sőt, talán örökre - az utolsó) római katolikus szertartás. Tudom, hogy ez a "legkeményebb" minden vallás között, de szerintem borzalmas volt. Az első ilyennél csak arra emlékeztem, hogy nagyon nyakatekert és SZIGORÚ volt a szöveg, ezért a barátnőm esküvőjén megszámoltam az eskük számát: a mindenható Úristenre, a szeplőtelen Szűz Máriára és minden szentekre (meg még mit tudom én mire) pontosan tizenhétszer(!) kellett esküdniük. Az egész csupa "megfogadom, elfogadom, ígérem, esküszöm"-ből állt, és számomra mellesleg nagyon úgy tünt, hogy sokkal fontosabbak a szentek, mint az a két emberke, aki zsibbadtan ott tirgyöpöl. :-)
Lehet, hogy a református ceremónia emberközelibb, de én értetlenül állok ama magabiztosság(?!) /nem biztos, hogy jó szó/ előtt, hogy valaki nyugodt szívvel ki meri, ki TUDJA mondani azt, hogy "holtomig vagy holtáig el nem hagyom". Tudom, hogy végül is erről szól az egész, hogy szeretem és örökké vele akarok élni... csakhogy kettőn áll a vásár, és bizony még 20-25 évi házasság után is el szoktak válni emberek. Márpedig hogyan ígérhetem meg igaz lelkemmel Isten szent színe előtt, hogy soha el nem hagyom, ha például egy hazug, szemét, mocskos állat lesz belőle, aki esetleg a "kapuzárás előtt" majd megcsal fűvel-fával, mindenféle kis jött-ment macával. Akkor ÉN(!) legyek a jóságos, elnéző feleség és én gondoljak a hűségfogadalmamra meg a "sohaelnemhagyom"-ra?! Ez nekem kissé magas. A szomszéd néni jut eszembe, akit fél életén át ütött-vert a zura, aki mellesleg "jó ember" volt, csak kicsit hirtelenharagú. Az asszonynak esze ágában sem volt elhagyni a zurát, hiszen a pap előtt megfogadta, hogy örökkön-örökké.
Nos, erről ennyit... meg még annyit, hogy sírig hű lehetek akkor is, ha csak magamban fogadom meg, hogy az leszek. ;-)
Kösz. Látom hogy megértettél. Én is megértettelek. :) berkutól az első ellenvetése után bocsánatot kértem, amiért akaratlanul megbántottam.
Rám az eskü szövege volt olyan hatással mint rád a barátnőd esküvői szertartása. Az unokatestvérem esküvőjén voltam tanú 3 évvel ezelőtt, így akkor életemben először hallhattam közvetlen közelről, úgy hogy minden szót értettem. Szerintem megrázó és gyönyörű. Ide írom, (hátha még valaki kedvet kap az egyházi esküvőhöz :)) Vigyázat: református!)
Én (Név) esküszöm az élő Istenre, hogy azt a férfit, akivel most kézenfogva Isten színe előtt állok, szeretem. Szeretetből megyek hozzá Isten törvénye szerint feleségül.
Hozzá hű leszek, vele megelégszem, és sem egészségében, sem betegségében,
sem boldog sem boldogtalan állapotában
holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom
Hanem teljes életemben hűséges segítőtársa leszek.
Isten engem úgy segéljen!
