Köszönjük, hogy felfedezted fórumunk reklámerejét. Kérjük, tevékenységed legalizálásáért az alábbi formon jelentkezz munkatársunknál forum.index.hu/reklamlink/
Eszem ágában sem volt megbántani téged (pláne nem az érzéseidet), és ha elolvastál (márpedig elolvastál), akkor láthattad, hogy saját magamat is úgy jellemeztem, hogy "lehet, hogy azért vagyok ennyire ellentétes póluson e témakörben, mert...". Tehát nem bántásnak szántam, csak a véleményemet írtam le. Persze lehet, hogy némelyest keményebben fogalmaztam abbéli felindulásomban, amiért Te - idézlek - "baromi nevetségesnek" tartod azt, ha valaki fehér ruhában "mer" bevonulni a házasságkötő terembe, mivel az ott folyó események szerinted "csupáncsak majmolása a templomi ceremóniának". Valljuk be, ez azért egy kicsit durva volt. Ha nem is támadó a hangnemed, de eléggé gúnyos és rosszindulatú, és pl. belőlem (de talán másokból is) ellenérzést váltott ki.
Férjed pedig nem hazug, álszent és képmutató, csupán ritkamód gáláns, ha felvállalta azt, hogy hitvallását és világnézetét megtagadva részt vett egy olyan egyházi szertartáson, ami nem az ő nézeteit képviseli. (Kettőtök közül valamelyikőtöknek ugyanis nyilvánvalóan engednie kellett, vagy Te lettél volna tekintettel az ő ateista nézeteire, vagy ő a Te hitedre.)
Hogy értsd: minden ellenérzésem onnan fakad, - ahogy azt Te is jól megfogalmaztad - hogy a barátnőm "olyan dologból űzött csúfot, ami élete egyik legfelemelőbb élménye lehetett volna".
Ismételten hangsúlyozom: ha valakinél az egyházi esküvő valódi hitből és valódi érzésekből táplálkozik, s egyfajta belső szükségszerűségként jelenik meg, az szép és nemes, semmi kifogásom ellene. De elkoptatva és lejáratva ezt az egészet, belőlem viszolygást vált ki.
Hát ennyi. Szeretném, ha MEGértenél és nem FÉLREértenél. :-)
Kedves csinnnKA! még igazad is lenne sok mindenben, ha nem lenne ilyen rohadtul és bántóan támadó a hangnemed
"Te vallásos vagy? Hiszel Isten létezésében? Szoktál imádkozni hozzá? Rendszeresen jársz templomba? Hát gyónni?! Ha igen, akkor minden rendben a templomi esküvővel. Ha viszont nem... akkor hogy mertél hamisan esküdni?!"
Mi ez, hogy még a választ is majdnemhogy megpróbálod a számba adni?
" Mellesleg már több ismerősömtől, barátnőmtől hallottam, hogy a pap csak úgy volt hajlandó az egyházi ceremóniára, hogy még a kötelező és elmaradhatatlan jegyesoktatás előtt megesketi a házasulandókat arra, hogy mindketten őszintén és mélyen vallásosak. Nem minden pap, de a legtöbb így csinálja. Tehát az egész megható, csodaszép templomi ceremónia egy óriási, bődületesen nagy hazugságon alapszik. Milyen megható! :-\ "
Igen, hallottam róla hogy ilyen is van. De szabad a papválasztás, nem kell ilyen idiótához mennie senkinek. Az is figyelemre méltó, hogy Magyarországon a "vallás" az majdnem mindenkinek azt mondja: "római katolikus" Kedves csinnnKA: nem szoktam gyónni, sem minden vasárnap templomba járni, merthogy református vagyok ahol az elsőt nem szokás, a másodikat nem követelik meg. Papot én választottam, kedves fiatal, normális példányt, akinél a jegyesoktatás azt jelenti: kötetlen beszélgetés formájában elmondja hogyan is szól a házastársi eskü (hogy ne a templomba érjen meglepetésként, amikor utána kell mondani) miről is szól a házastársi eskü, hogyan alkalmazhatjuk azt életünkre a mai világban, kérdezhettünk, belebeszélhettünk, a legkisebb fennhéjázás és "lefelé beszélés" nélkül válaszolt.
"szép teremben, szép zenére bevonulva egy sokkal maibb szöveget végighallgatva házasodnak össze"
Ezek után, mondanom sem kell, a szövege is teljesen mai volt, és annyira személyesen nekünk szólt, amennyire egy anyakönyvvezetőtől, aki akkor lát életében először, nem szólhatott volna.
"Az egész egyházi esküvő alapja az ISTENHIT és a vallásosság. Ha pedig ez nincs meg, az egész egy hazug, álszent, képmutató ceremóniává válik."
Férjem, akit római katolikusnak kereszteltek, nem vallásos, de semmi kifogása nem volt a református templomi esküvő ellen, mert ő tiszteletben tartja az én istenhitemet (és amúgy sem ellenszenves neki az egész). Akkor ő most hazug, álszent és képmutató?
" Én már a legelején elbőgtem magam, annyira csodálatos volt az egész. Tényleg az. Tiszta libabőr voltam! Ahogy kinyílt a gyönyörű Mátyás templom kapuja, és a mennyei felhomályba betódult a fény, felcsendült a zene, és egy angyali hangon elénekelt csodálatos dal... szóval arra gondoltam, ez igen, ez valami."
Na igen. Erre is próbáltam utalni lennebb. Ilyen egy házasságkötő teremben sohasem lesz.
A barátnődet sajnálom. Olyan dologból űzött csúfot, ami élete egyik legfelemelőbb élménye lehetett volna.
"Egyébként pedig amondó vagyok, hogy tartsuk tiszteletben egymás véleményét. Mindenkinek joga van templomban vagy "csak" házasságkötőben esküdni, hogy ki miért melyiket választja, az részben morális kérdés, másrészt ízlés dolga."
Ha jobban odanéztél volna, amikor az én hozzászólásaimat olvastad és nemcsak zsigerből válaszolsz, akkor láthattad volna mindenhol, "az én véleményem", "szerintem", "nekem", "az én lelkemnek" szavakat, valamint azt is, hogy istenhívő vagyok-e vagy "mertem hamisan esküdni".
berku!
"ebben a szalonban nem problémáznak, ha a ruhát nem ott rendeltem? Meg kell venni a fejdíszt, vagy lehet azt is
kölcsönözni, vagy olyan kis összeg, hogy azt érdemesebb kifizetni? " Nem problémáznak, ha a ruhát nem ott kölcsönzöd. Meg fognak próbálni rábeszélni, de ha közlöd, hogy a ruhád már megvan, egyből leállnak. Fejdíszt - tudtommal - nem kölcsönöznek sehol, csak fátylat. Fejdísz ára (tavaly) 4.000-6.000 Ft között mozog. Ami nagy(obb) VAGY amelyik aprólékos, pepecs munkával készült, az drágább, az egyszerűbb olcsóbb. Szerintem érdemes megvenni, mert bár utána otthon kerülgeted, azért akárhányszor megakad rajta a szemed a gardrobszekrényben, a tekinteteddel mindig megsimogatod, és eszedbe jut az a szép nap. És ne feledd: ha kislányod lesz, imádni fogja... nekem anno mindig az volt a legnagyobb kitüntetés, ha az anyu esküvői cuccaival játszhattam. :-)
(Ha az esküvői költségvetés lehetővé teszi, vedd meg... és tényleg ajánlom az Aphrodite szalont!)
Te vallásos vagy? Hiszel Isten létezésében? Szoktál imádkozni hozzá? Rendszeresen jársz templomba? Hát gyónni?! Ha igen, akkor minden rendben a templomi esküvővel. Ha viszont nem... akkor hogy mertél hamisan esküdni?! Az egész egyházi esküvő alapja az ISTENHIT és a vallásosság. Ha pedig ez nincs meg, az egész egy hazug, álszent, képmutató ceremóniává válik. Az pedig, hogy ez az egész szánalmas-e, nevetséges vagy éppen megbotránkoztató, az mindig az adott körülményektől függ.
Azt írod, "az esküvő helye a templom". Ez nem igaz. Az esküvőt más szóval házasságkötésnek hívjuk, s erre létezik egy speciális helyiség, melynek házasságkötő terem a neve. Az pedig, hogy az egész szertartás a templomban gyökerezik (ahogy írtad), azon egyszerű okból van, hogy régen mindenki templomba járt. A legcsóróbb nincstelen ember is mondatott misét a halottja lelki üdvéért. Vagy például minden család vasárnap délelőtti szent és sérthetetlen elfoglaltsága az volt, hogy templomba ment. Csakhogy azóta nagyot változott a világ. Ugye annak is joga van fekete ruhában eltemetnie a halottját, aki nem papi temetést akar?! Akkor miért ne lenne joga fehér hosszú ruhában esküdnie annak, aki nem álszent, így nem akar égre-földre esküdözni Istenre és a mindenható Szűz Máriára, az összes szentekre meg mit tudom én még mire, összetett tenyérrel, térdelve.
Tényleg, láttál Te már mondjuk egy igazi római-katolikus esketési ceremóniát?! Régen állítólag a párttagokat vették fel ilyen nehezen, esküdözve égre-földre. Mellesleg már több ismerősömtől, barátnőmtől hallottam, hogy a pap csak úgy volt hajlandó az egyházi ceremóniára, hogy még a kötelező és elmaradhatatlan jegyesoktatás előtt megesketi a házasulandókat arra, hogy mindketten őszintén és mélyen vallásosak. Nem minden pap, de a legtöbb így csinálja. Tehát az egész megható, csodaszép templomi ceremónia egy óriási, bődületesen nagy hazugságon alapszik. Milyen megható! :-\
"akinek fontos az egyház által kitalált és évszázadokon
keresztül alkalmazott ceremónia, attól kissé humorosnak tartom azt, hogy "nem vagyok vallásos" felkiáltással
ugyanazt a ceremóniát más helyszínen megköveteli." Nem ugyanazt a ceremóniát követeli meg.
Csupán arról van szó, hogy egy gyönyörű virágokkal feldíszített, szép teremben, szép zenére bevonulva egy sokkal maibb szöveget végighallgatva házasodnak össze.
Lehet, hogy azért vagyok ennyire ellentétes póluson e témakörben, mert tavaly a barátnőm esküvőjén jéggé dermedtem. Helyszín: Mátyás templom, bevonulás Schubert Ave Mariájára, amit egy tízezer forintos operaénekesnő énekelt. Én már a legelején elbőgtem magam, annyira csodálatos volt az egész. Tényleg az. Tiszta libabőr voltam! Ahogy kinyílt a gyönyörű Mátyás templom kapuja, és a mennyei felhomályba betódult a fény, felcsendült a zene, és egy angyali hangon elénekelt csodálatos dal... szóval arra gondoltam, ez igen, ez valami. Aztán a lüke barátnőm végigröhögte és végigrágógumizta az egészet, gyönyörködött a zselés műkörmére ragasztott strasszokban, és stírölte a videóst, hogy ugye egyfolytában őt veszi. A szent fogadalmak egyikénél-másikánál pedig egyszerűen elröhögte magát. Az egész vacsorán erről beszélt a násznép, hogy milyen botrányos, meg hogy miért kell templomi esküvő annak, akinek ez nem belülről jön, hanem csak flancból.
"Szerintem
baromi nevetséges dolog fehér ruhában bevonulni a polgármesteri hivatalba" Hidd el, sokak szerint meg az a baromi nevetséges dolog, ha valaki csak a flanc kedvéért esküszik templomba. Ennek a "MÉG SZEBB" verziója, amikor (a köztudottan a szűzességet jelképező) mirtusz-koszorúban vonul be az ifjú ara, 7 hónapos terhesen.
Egyébként pedig amondó vagyok, hogy tartsuk tiszteletben egymás véleményét. Mindenkinek joga van templomban vagy "csak" házasságkötőben esküdni, hogy ki miért melyiket választja, az részben morális kérdés, másrészt ízlés dolga. :-)
Hahó! Ne forgassátok ki a szavaimat. Egyszerűen azt mondtam, hogy nem azért mentünk templomba, mert szép. Szándékosan nem írtam a mondat elé megszólítást.
Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mit akar. Mit lehet tenni, ha ez a két lehetőség van?
Mr Spock! Hát mi tagadás egyedi volt a megoldásod. :-)
Thor,
én pedig sehol nem írtam, hogy TE ezért mentél templomba. Azt írtam: "valaki" és hallottam ilyet többektől szó szerint: "Tempomi esküvőt szeretnék, mert az olyan szép." Pont.
"és van akinek az is fontos, Isten és ne csak a násznép színe előtt valljon hitet élete párja mellett."
Igen, ilyennel is találkoztam, és _ez az_ az eset, amikor tisztelni is tudom ezt az elhatározást. Egyébként én biztos nem beszélnék le senkit a templomi esküvőről és nem is kezdeném el kéretlenül mondani a véleményemet, de hadd ünnepelhessem már meg én is a házasságkötésemet, még ha nem is a templomban. Egyébként nem ua. a ceremónia, nem lesz "szent" a beszéd, nem lesz imádság, áldás, meg előtte jegyesoktatás, vagy ami ilyenkor szokásos. Épphogy NEM akarom a templomi ceremóniát. Nem hinném, hogy az ünneplés kizárólag a keresztény egyház sajátja.
Azt hiszem, hogy a véleményünket mindketten tartani fogjuk. A lényeg szerintem, hogy aki akar, szervezzen az álmaihoz közelítő esküvőt magának. Én is azon vagyok és remélem, hogy a jelenlévők közül senki nem fog nevetségesnek találni...
Tudom hogy sokan nem fognak ezzel egyeterteni, de mindig rettegtem a nepunnep szeru eskuvoktol.
A legjobb eskuvo az enyem volt. Jovendo felesegemmel mar egyutt eltunk. Egy nap telefonon felhivtam a baratomat, mondtam neki hogy eskuvo lesz, jojjon tanunak. Felhivtam az ugyvedemet aki egy holgy volt, es ismert minket, mondtam neki is, es hogy legyen o a masik tanu. Harman osszejottunk az o irodajaban. Aztan felhivtam kedvesemet, mondtam hogy jojjon oda, anelkul hogy megmondtam volna hogy miert. Jott. Aztan atmentunk a varoshazara egy uruggyel. Ott mondtam meg kedvesemnek, hogy akkor most hazasodunk, ha nincs kifogasa. Nem volt.Alairtuk a papirokat, jott a biro, holtomiglan, holtodiglan, csok, elmentunk negyesben egy kozeli vendeglobe unnepelni. Es kesz.
Azota is boldogan elunk.
berku, én sehol nem írtam, hogy templomba csak azért mentem, mert az szép. Ez a te meghatározásod és szerintem ez így nem OK, hogy már hivatkoztok is rá (Körte), mintha én mondtam volna.
1. Az anyakönyvvezetőnél tartott házasságkötés szerintem (NEKEM, az én lelkemnek) NEM ESKÜVŐ, az csupán az állam által megkövetelt 4 db aláírás ahhoz, hogy elismerjen házasfelekként. Az, hogy némelyek ebből esküvői hercehurcát csinálnak, csupáncsak majmolása a templomi ceremóniának (lépésről lépésre követi is azt: "szentbeszéd", gyűrűhúzás, puszilkodás), következetesen kihagyva az egészből az Isten szót. Arra találták ki, hogy egyháztalan időkben is meglegyen a házasulandók és a násznép öröme, mégse kelljen templomba menni, mert az rossz pont volt akkoriban. Mi értelme ennek ma? Másrészről akinek fontos az egyház által kitalált és évszázadokon keresztül alkalmazott ceremónia, attól kissé humorosnak tartom azt, hogy "nem vagyok vallásos" felkiáltással ugyanazt a ceremóniát más helyszínen megköveteli.
2. Az esküvő helye a templom. Ennek van hagyománya, ott kerül a helyére minden, az egész szertartás itt gyökerezik és van akinek az is fontos, Isten és ne csak a násznép színe előtt valljon hitet élete párja mellett.
3. Azzal, hogy azt mondtam, hogy esküvői szertartás helyszíneként szerintem nem a házasságkötő terem az adekvát hely, még NEM azt mondtam, hogy a templomnak minden jelentősége abban merül ki, hogy egy szép helyszín.
Vettem! :-)
BESREK=Budai Budai Edzőtábor és Sportrekreációs Központ
1121 Bp. Jánoshegyi út 10503/9. Ez a Normafán túl van, át kell menni a buszvégállomáson, és a behajtani tilos táblától kb. 1-2 perc kocsival.
Bugi néni!
Köszi az infót! Bár én már lemaradtam róla, hasznos lehet mindazoknak, akik nem akarják a hkt.-et. Ha ezt tudom előre.... Képzeld, nálunk meg művirágokat raktak a terembe. :-(
Egyébként én nem csak azért mentem a templomba, mert az milyen szép...
Világ életembem nagy menyasszonyi ruhát szerettem volna, és így utólag nem bántam meg a választást. Nem úgy mint a barátnőm, akinek egy egyszerű vonalú ruhája volt, és pár hónapja bevallotta 3 év után, hogy megbánta, hogy nem hagyta magát rábeszélni egy nagyobbra...
Nekem csak jövő nyáron lesz esküvőm (majdnem idén, csak az anyagiak miatt várunk még egy nyarat), de nagyon hálás lennék, ha valakinek lenne ötlete hol lehet elintézni a szabadtéri esküvőt. Nincs ötletetek?
Én már hallottam olyan esküvői ceremóniáról (az anyakünyvvezető fáradt "házhoz"), ami egy dunai hajókázás alatt zajlott. Tehát kedves Körte, kérdésedre a válaszom IGEN, de fogalmam sincs róla, hogyan lehet ezt elintézni.
Egyébként mi is teljesen elkülönítettük a polgári szertartást a templomitól, röpke öt hónap volt a kettő között. A polgárit megismerkedésünk hetedik évfordulójára időzítettük, míg a templomit nyáron tartottuk. A polgárin a két tanun kívül csak a szüleink voltak jelen. Az egésze egy kicsit mulatságosra sikeredett, mivel a Gellért téri Házasságkötő Terem óriási helyiségében egy maroknyi ember sem ült, ráadásul az anyakönyvvezető belesült a szövegébe: Ahelyett, hogy egészen egyszerűen lezárta volna a kérdéses mondatot, buzgón nekiállt keresgélni a papírján, hogy mit is kéne mondani...
Fejdísz: nekem se volt "gyári" fejdíszem, hanem a kontyomba apró rezgőt (csokrokat díszítő virág, nem tudom a pontos nevét) tűzött a fodrászom.
Csokor: még én is őrizgetem, bár a párom véleménye szerint eléggé csúnyán összeszáradt.
Egy tanács azoknak, akik nem babonások: a szertartás előtt csináltassátok meg a fényképeket, mivel így nem várakoztatjátok meg később a násznépet és a smink is tökéletes még (a gratulációkor úgyis "lenyalja" a rokonság). Én például a meghatódottságtól elpityeredtem, így kész szerencse, hogy a szertartás előtt elkészültek a fényképek.
A Te értelmezésedben, számomra, a templom az egy szép épület, ami az esküvő megfelelő helyszíne. Nos, én ezt megtaláltam máshol is. Az más tészta, ha vki az egyházi szertartás nélkül úgy érzi, vadházasságban élne.
Nekem ellenszenves, ha vki a külsőségek miatt megy templomba, akár esküvő miatt, akár csak divatból (rendszerváltás után, de ez már off) Kislánykoromban esküvőről álmodtam, nem az anyakönyvvezetőről, de nem is a papról. Épp ezért nem is akarok lemondani róla, nem és nem, még ha a templomi szertartásokat nem is szeretem. ;-)
A másik: sokáig én is azt mondtam, minek a papír, (2 éve élünk együtt) de most, hogy a döntés megszületett, azért úgy érzem, mégis más.
Az én felvezetőm a nagybátyám volt. Szerintem vállalhatja akár egy jó kiállású barát vagy rokon is. :-)
A vacsi és a mulatozás nekünk a BESREK-ben volt. Időpont: május. Ki lehetett ülni a teraszra, a füvön fényképeztek, és lehetett sétálni a fák között. Nagyon jó volt. Csend, jó levegő, szép idő, lemenő nap...(:-))))
Én nem akartam fényképezést a szertartás előtt, mert mit csinálsz, ha füves lesz a ruhád? Ja hogy műtermi? Hááát...az olyan műtermi...:-)
Táncika inkább a falusi stílusú esküvőkhöz illik, mulatás, rahedli kaja, sátor, menyasszonytánc. Nem rég jártam egy ilyenen, és bizony éjfélkor megtelt a táncoslavór. Erre van hivatásos vőfély, aki csinálja a hangulatot.
Te jó ég, felvezető....! Ki szokott lenni? Az örömapa, vagy épphogy nem? Bár ez nálam amúgy is problémás... Táncika nálunk nem lesz, csak vacsi.
A fényképezkedésen még töprengek, van ugye a műtermi, azt gondoltam, azt akár a szertartás előtt meg lehetne csinálni és/vagy gondoltam a Városligetre is -lemenő nap fényében :-) .
Bocs, nem akartalak bántani, ez az én véleményem.
Szerintem ez a "nem vagyok vallásos" magyarázat kissé sántít. Ha valaki nem vallásos, akkor miért vágyik a klasszikusan templomi külsőségekre (mert akárhogy erőlködünk, a templomi szertartást majmolják az anyakönyvvezetőnél). Ha meg valaki ragaszkodik a fehér ruha - összeadási szertartás felépítményhez, akkor ugyan vegye a fáradságot és a helyszínt is válassza ennek megfelelően. (Persze más a helyzet, ha valaki már "ellőtte" a lehetőséget.)
Arra hogy hitet tegyek amellett hogy valakivel akarok élni, nekem elég a párom, nem kell ahhoz esküvői ceremónia (7 évig éltünk együtt esküvő előtt) . Az esküvő a rokonság, a barátok, a külvilág örömére, meg mindannyiunk kislánykori álma miatt kell, hogy menyasszonyok akarunk lenni egyszer az életben + fehér ruha + ünneplő tömeg, ahhoz meg hozzátartozik a templom is. Ott van a helyén a dolog (vallásos vagy nemvallásos szemlélettől függetlenül). Ugyan biza melyik kislány álmodik anyakönyvvezetőről?
Berku!
Ha jól sejtem, egy-két nappal az esemény előtt hozod el a ruhát. Ilyenkor az uszályt lekapcsolva kell fellótatni úgy, hogy a ruha vége lelógjon a padlóra, hogy ne "lógjon bele" gyűrődést. Én a templom - esetedben hkt. - felé haladva az autóban a karomra vettem. Érdemes úgy időzíteni, hogy a vendégség már a helyén üljön, amikor érkezel. Ez azért jó, mert nem látják amikor elrendezed az alsószoknyád és az abroncsot. Ja, és a felvezető legyen olyan kedves, hogy "kiteríti" mögötted az uszályt, mert egyébként csak vonszolod magad után. :-)) Aztán jöhet a nép elismerő pillantásáradata. :-)))) Amíg meg nem érkeztünk a mulatozás helyszínére, addíg a karomra terítettem, de aztán a rokonság megküzdött a felgombolással, és a táncikánál nem zavart. :-))))
Ja, még valami. Ha fényképezkedni fogtok, és olyan a hely, akkor érdemes a kaja előtt "eltűnni", mert addíg még friss a smink, frizura, ruha, és jó esetben süt a lemenő nap....(:-)
csinnka,
ebben a szalonban nem problémáznak, ha a ruhát nem ott rendeltem? Meg kell venni a fejdíszt, vagy lehet azt is kölcsönözni, vagy olyan kis összeg, hogy azt érdemesebb kifizetni?
Körte,
nekem is lesz uszályom, a kölcsönzőben azt mondták, lehet felkapcsolni, vagy pedig egyszerűen a karomra venni, ha szükséges. Nekem ez utóbbi egyszerűbbnek tűnik. Erről mit gondolsz?
Thor,
miért lenne baromira nevetséges? Én bizony ezt fogom tenni. Egyrészt a párom már "ellőtte" a templomi esküvőt, másrészt én amúgy sem szerettem volna, mivel egyáltalán nem vagyok vallásos, sőt, a katolikus egyházzal szemben (amilyen vallásra kereszteltek) kifejezett ellenérzéseim vannak. Épp azt érezném nevetségesnek és álszenteskedőnek, ha ott pózolnék a templomban, csakis azért, mert a templomi esküvő "szebb".
Szerintem mindkét esetben hitet teszel amellett, hogy a másikkal szeretnél élni, egyiknél az állam, másiknál az egyház képviselője előtt. Szerződés az, amit az ügyvédnél kötsz, hogy válás esetén kié legyen a lakás stb. Na ide nem fehér ruhában mennék, de az esküvőmön, még ha polgári is, nem akarok lemondani a "flancról". Szerencsére a házasságkötő terem is szép, nem éppen szocreál stílusú.
Tygryss!
Ez jó kérdés. :-)
Ha csak polgárit tartottunk volna, akkor valamilyen nagyon szép házasságkötő termet választottam volna, ahol kellő méretű a "járat" és a vendégség is befér.
Kíváncsi lennék, hogy lehet-e olyat tartani, hogy az anyakönyvvezető jön házhoz. Hallott már valaki ilyet?
Ü.K.
Viszont amennyiben csak egy szertartás lesz, - márpedig nálunk csak polgári lesz - úgy az emer lánya a polgárira veszi fel a szép fehér ruhát. (Arra azért kíváncsi leszek, hogy az egyébként szűk kapun hogy fogok bemenni a polg.mesteri hivatalba, a viszonylag nagy abroncsos ruhámban;) )
A csokortartósításról én is hallottam, de amit én láttam, az szerintem nem volt szép. Egy keret, erre kerül a csokor, és rá egy műanyag buborék, így a csokor 3d-s marad. :-) Nekem nem tetszett. :-(
Szerintem a legjobb egy fénykép. Azt lehet osztogatni a virágosnak, sőt ki is lehet nagyítani, főleg ha hivatásos a fotós. Biztos vannak ötleteti...
Ja, a videót még egyszer sem néztem vissza. :-(
Ü.K.
Tökéletesen egyetértek a két szertartás szétválasztásával. (Mi szét is választottuk, de jó alaposan). Polgári hétköznapi viseletben két tanúval, no vendégsereg, flanc teljes egészében a templomira összpontosítva. Szerintem baromi nevetséges dolog fehér ruhában bevonulni a polgármesteri hivatalba és ott egy szerződés aláírása kapcsán eljátszani a templomi szertartás sántító verzióját.
off on
Ne haragudj Körte, te ezek szerint női hölgy vagy.
Honnan jött a neved ? --Körte. Egy pillanatra elképzeltem. Sokkal jobban szeretem, mint az almát. :-)
off off
Sziasztok!
Előre is bocsi, de csak átfutottam a témát.
Ha valaki rühelli az anyakönyvvezetőket, lehet külön tartani a polgárit és a templomit. Feltéve ha lesz templomi. Szerintem nem érdemes kihagyni, főleg ha nagy a vendégsereg. A mi anyakönyvvezetőnk egész normi volt. Mondtuk, hogy semmi csicsa, csak a lényeg. Talán ha tíz vendéget hívtunk. Egy héttel utána volt a templomi, és szerintem így nagyon jó volt. Szóval, ez is egy lehetőség.
Ja, ruha. Az enyém Demetrios volt, jó hosszú uszállyal, és hátközépig érő fátyollal, kicsi, szolíd fejdísz. Ez utóbbi kettőt megtartottam. Ha valaki hosszú ruhát választ, ami persze nagyon romantikus, akkor feltétlenül többedmagával és többször nézze végig, hogy hogyan kell felkapcsolni a toldalékot. Ez a levehetőknél egyszerűbb, de ha a ruha integrált része, akkor bonyi. Ha nagy az abroncs és alsószoknya, akkor nem látják, hogy éppen melyik lábadat pihenteted.
Szóval, vannak apró trükkök.
üdv,
Kört.
Berku!
1. (csokor): akkor tényleg passz, marad az emlékezet. :-)
2. Teréz krt. APHRODITE SZALON (valahol a Wesselényi u. és a Blaha közti szakaszon, a Bástya mozi oldalán, nem messze a mozitól (Blaháról érdemesebb nekiindulni). Kapualj, menyasszonyi ruha-kölcsönző. Én a fejdíszemet és a kesztyűmet is ott vásároltam. Meglepően nagy a választék, és _megfizethető_!!! Ajánlom figyelmedbe. (Szerintem érdemes elnézni oda, biztos jó 5leteket kapsz.)
berku :(((((((((((((((((( !
Fejdísz: szerintem a legjobb az óriási abrosz-szerű, ami lelóg a ruha aljáig. Sajna végül nem mertem rászánni magam egy ilyenre. Félénkek figyelem: aki könnyen zavarba jön ha ezer szem rámered, annak sokat tud könnyíteni az életén egy olyan fátyol, amit elöre hajtanak (bevonuláshoz, látszol benne, de mégis olyan védelemszerű) utána hátra lehet hajtani puszilkodáshoz stb.
