Pomo d'Oro
Igazából a COVID-időszak óta én nem voltam, csak rendeltem / átvettem tőlük, amikor akkortájt lehetett ilyet.
Kellemesen felmentek az árai, ezt már láttam előzetesen is. De mivel anyámat hívtam meg a születésnapjára, így ezzel az aspektussal nem foglalkoztam,
sőt, mondtam neki, hogy ne fogja vissza magát. Hát nem fogta, én meg alkalmazkodtam. :) De abszolút megértem őt, alapból madárétkű, de az idősek
otthonában csak és kizárólag hetvenes évekbeli magyar konyha van, úgyhogy kiütést kap már tőle. Ő, aki már évtizedekkel ezelőtt is úgy jött meg minden
utazásából, hogy nem azt mesélte, hogy miket látott, hanem hogy miket evett. :)
A hely továbbra is nagyon hangulatos és kellemes, bár elég meleg volt, de fogjuk rá, hogy azért, mert nyitásra mentünk, bár amikor eljöttünk, se volt éppen hűvös.
Mondjuk ugye ott az első részben eleve nyitva van egy nagy ajtó, mert ki-be rohangálnak a pincérek a kintülős részre.
Már nyitáskor is voltak páran, de mire eljöttünk, az elülső és a kinti rész jó 4/5-ig telített volt, sok volt a külföldi is. A hátulsó meg az emelvényes részek viszont üresek
voltak.
Pincérből sok van, és udvariasak. Nem tetszikezték a 82éves anyámat se. :)
Az italokat csak úgy kértük, nem néztünk itallapot, a neten eleve nincs is fent, csak borlap üveges árakkal. Úgyhogy el is hoztam a nyugtát, mert kíváncsi voltam.
Anyámnak fájt a hasa, úgyhogy egy gyomorkeserűt kért, én egy Prosecco-t. Emellé még egy buborékos és mentes vizet. Aztán anyám kért még egy deci fehérbort,
beleegyezett, hogy jó neki a Sauvignon, én meg még egy Prosecco-t. Végülis anyám bora volt az egyetlen meglepő ár 3.790-ért. Veniva mele Sauvignon a nyugta szerint.
Először ettünk két Vitello Tonnato-t (vékony borjúhússzeletek tonhalszósszal), nagyon jó volt, én ettem hozzá egy darab grissinit.
Aztán anyám egy valamilyen kucsmagombás és libamájas tésztát, nagyon ízlett neki, én meg egy parajos-ricottás töltetű talán raviolit "D.O.P. San Marzano" paradicsomszósszal.
Na ez a szósz az olasz főszakács meg az étel neve ellenére olyan volt, mintha egy magyar kicsi paradicsomsűrítménybe kevertek volna sok fűszert meg sok cukrot. Abszolút nem volt
olaszos íze, túl sűrű volt és túl tömény, na meg magyarosan cukros, nem igazán értékeltem. Azért legyűrtem.
Végül anyám egy panna cottával, én meg egy trópusi gyümölcsös zabaionevel (borhab) fejeztem be, ezek nagyon jók voltak, bár a zabaione mellé adatt sorbetben nem voltam oda a
jégdarabokért, de az íze annak is jó volt.
Két kávét is ittunk még, ami objektíven nézve jónak tűnt, híg se volt, csak nem jött be, de lehet, hogy egyszerűen csak sok volt benne nekem a robusta, az olaszok hajlamosak erre. :)
Számla a 15% szervizdíjjal: 46.500 (adtam rá 48.000 Ft-ot)
Szóval továbbra is szeretem, mert ugyan tetszenek a rideg - minimalista - látványkonyhás helyek, de kell ilyen barátságosabb is. Az ételek minőségét tekintve szerintem túláraznak, ennyiért
jobb konyhájú helyen is lehet enni. De simán lehet itt ennél jóval jobb áron is fogyasztani, csak mondom, azt akartam, hogyanyám dőzsöljön, én meg betársultam. (Még most se érzem magam
túl jól a három fogástól, nem szoktam ilyet elkövetni.) És hát a konyha azért jó, ha nem is kimagasló.
De legközelebb mondjuk a Stand25-be viszem anyámat. :)
