Ha valaki szerb identitásokkal rendelkezik, az miért nevezi magát nagy-nagy előszeretettel búnyónak?
Igazából ez itt a kérdés. De a Didát is érdemes megkérdezni, hogy a Mijo miért török származású.
Kedves Helen, örülök, hogy személyedben egy újabb tengerentúli levelezőnk akad, kár, hogy nem pár nappal előbb írtál, konzultálhattunk volna telefonon, vasárnap jöttem haza három hét után New Yorkból.
Jellemző a vérüket megtagadó álhorvátokra ( lásd: Matkovity ), míg én tegnapelőtt este azon igyekeztem, hogy telepakoljam a visszatérés eufóriájában a belüket mindenféle földi javakkal, addig mesteri hozzáértéssel tönkretették az otthoni gépemet, így képtelen lévén észlelni megjelenésedet módja lett a galádnak engem megelőzve előadni az én verziómat ( hiszen ismeri, mit ismeri, tőlem ismerte meg :).. ), a szokott Matkovityi tálalásban. Tudod lehet, hogy a famíliájából sok pap került ki ( akad a szlávok között bőven, akiknek nem a munka a fő erényük .. ), de hidd el, ebbe a Kornelius barátba is szorult bőven, ha nem is papi, de prédikátori véna. ( Viszont javára írandó, ez az ürge nem vizet prédikál, és bort iszik, hanem bort prédikál, és pálinkát iszik sörrel ! )
Persze ettől még felülni nem kell neki, ugyanis az én kiművelt Korci cimborám identitászavarban szenvedőnek kívánja beállítani a bunyevác népet ősidőkre visszamenően, holott én zsenge ifjú korom óta nem hallottam sem családi, sem egyéb ismeretségi köreimben egyetlen olyan egyenes karakterűt a mi népünkből, aki horvátként emlegette volna önmagát, vagy a bunyevácságot. Ezt az utóbbi évek zűrzavarai hozták felszínre, meg az a nemzetdúsító horvát politika, mely akár a mozambiki bennszülöttnek is képes állampolgárságot adni, amennyiben két tanuval igazolja horvát ( misszionárius :)? ) őseit !
Idő híján most csak rövid reakcióra telik, de visszatérek a témára.
Kedves Ilus!
Egy fenét tud a Mijó. Az 1940-es években egy ferences szerzetes azt a teóriát állította fel, hogy a bunyevácok Dáciából kerültek ide még a szerbek és horvátok jövetele előtt, majd nyelvileg idomultak a horvátokhoz, így tehát önálló nép. Soha senki semmilyen dokumentumot nem talált ennek bizonyítására, véleményem szerint a fantazmagóriák világába tartozó teória.
A horvátok (fehér szlávok) egyébként a római birodalom bukása után érkeztek jelenlegi területükre, amihez hozzászámítódik a jelenlegi Hercegovina és a Szerémség (a horvát határ a második világháború utánig Belgrádtól 10 km-re húzódott.) A bunyevácok a mai Hercegovina tengerközeli területeiről vonultak a Velebit lejtőire, nagyjából Rijeka és Senj (Fiume és Zengg) közé. A Crikvenicai polgármester pl. bunyevác, de rengetegen vannak még most is ott. Egy jelentős csoportjuk ferences szerzetesek vezetésével Bosznián keresztűl több hullámban érkezett az 1600-as évek végén a Baja-Szabadka-Zombor háromszögbe. Úgy van ez valahogy, mint a székelységgel, akikről nem tudja a magyar történetírás, hogy kik is tulajdonképpen. Nagyon kevés írásos anyag maradt fel, így elsősorban a nyelvből, a kultúrális szokásokból indulunk ki, amibe az utóbbi időbe egyes szerb körök (Milosevics) megpróbálták a katolikus vallást belekeverni, mondván, hogy katolizált szerbek vagyunk. Ahhoz képest, hogy Matkovics nevű szerzetes vezetett bennünket, ahhoz képest, hogy már a tengerparton éltünk, amikor Cyrill és Metód kitalálták a pravoszláv vallást, szóval elég meredek állítás, magyarul szemenszedett hazugság. (Egy érdekesség; bár érsekeket, főpapokat adtunk, bizony jópár erőszakosan próbált magyarosítani. Igy 1901-02 körül Hercegszántón a sokacoknak nem engedték, hogy a papjuk horvátul misézzen. Bepörögtek, kértek Zomborból egy sokácul beszélő pravoszláv papot és a fél falu átment pravoszlávba.) A bunyevácok között ez nem fordult elő. A Matkovits nevű papot pedig azért írtam, mert ez tipikus bunyevác név és bizony a mi családunk garmadával adott papokat. Az utolsó ferences rendházfőnök itt Baján apám nagybátyja volt. A névírásról pedig; ha magyar volt a pap, akkor ezeket a neveket ch-val, vagy cs-el, ha sváb ts-el, ha bunyevác ty-vel írta.
Egyszóval; biztos, hogy nem vagyunk magyarok, románok, vagy szerbek, de biztos, hogy horvátok vagyunk, mert erre vannak dokumentumok. A rómaiak alatt Dáciában az akkori elnevezéssel dákok, majd vlahok, mostani nevükön románok laktak. Kötve hinném, hogy a latin nyelvcsaládhoz tartozó dákokból szakadtak volna ki a fehér-szláv nyelvcsaládba tartozó bunyevácok, mi bizony horvátok vagyunk, akik í-ző nyelvjárást beszélünk (lásd a magyar ő-zést á-zást, zárt í-zést) és bizony a történelem viharai alatt többször lakóhelyet változtattunk, de az identitásunk megmaradt.
Kivéve a renegátét. Az meg az ő dolga.
Amennyiben van újabb kérdésed, szivesen válaszolok.
Kornél
Kedves Mijo,irod,hogy bunyevac vagy,de nem sorolod magad a horvatok koze.Legyszives ird meg nekem,hogy miert nem?Apai reszrol en is bunyevac vagyok,s mindig azt hittem,hogy a horvatoktol szarmazunk.Nekem mar nincs kitol megkerdeznem,te gondolom tobbet tudsz a szarmazasunkrol .elore is kosz.udv,pancsics-petrekin ilus
Striegl Pista levelezőtársunk félti a Matkovits Kornélt és engem attól, hogy nevetségessé válunk, ha a nagy nyilvánosság előtt teregetjük ki, bizonyos nemzetiségi kérdésekkel kapcsolatos véleményünket.
Ma hazánkban az idevonatkozó törvény a legkevesebb 100 éve Magyarországon élő nemzetiségek közül 13-at ismer el, többek között a horvátokat és a szerbeket, ugyanakkor a semmivel sem rövidebb ideje itt élő bunyevácokat nem !
Jómagam bunyevác vagyok, ennek ellenére négy éven keresztül én töltöttem be a bajai szerb önkormányzat elnöki tisztségét. ( Lehettem volna akár német, szlovák, vagy örmény képviselő is, lévén ugyanez a törvény erre lehetőséget nyújt, van is anomália ebből eredően bőven honunkban ! )
Betöltöttem, ugyanis nem voltam, és nem is leszek hajlandó meghajolni az előtt a horvátországi asszimilációs törekvés előtt, ami a népbitorló politikájukat jellemzi. Attól, hogy páran eme égisz alatt sütögetik a pecsenyéjüket - félreértés ne essék, itt nem az imént említett Matkovits Kornélra gondolok, aki ma a bajai horvát önkormányzat elnöke -, legyen az ő dolguk, sosem volt árulóktól mentes ez az ország. Igen, ez az ország, mivel a fentiek ellenére mi mégis ezt az országot tekintjük a mindenkori hazánknak. Még akkor is, ha a horvát törvények arra irányuló igény esetén, minden zokszó nélkül állampolgárságot biztosítanának számunkra.
( Ezt szeretnék az Ukrajnában, Romániában, Szlovákiában Vajdaságban élő magyarjaink is elérni, de valamilyen rejtélyes oknál fogva, ez inkább adatik meg a Lajtán túl élő egykori honfitársaink számára.)
Visszatérve: én sem Magyarországon élő horvátnak nem vagyok hajlandó hangoztatni magam, de állampolgárságot változtatni, vagy kettőzni sem áll szándékomban a lehetőségnek köszönhetően e lobogó alatt. Mondhatnók úgy is, nem igazán lelkesedem sem az elmúlt, sem a mostani idők diktatúráiért. Még jó, hogy a miénk olyan puha, amilyen ...
