Vannak viszont olyan délszláv nevek, hogy Juriša, Budiša , ahol a -ša kicsinyítőképző, de az azért nem volna példa nélküli, hogy jellemző tulajdonság leírására használnák.
Semmi különös, csak egyik barátom fiatalkorában rengeteget járt focizni, és mikor tótokkal játszottak ott kiabáltak be ilyeneket, hogy "nyebojsza, nyebojsza" meg "dajtye laptu félmagosan, búgyet biztos gól" vagy hasonlók... nekem megtetszett a "nyebojsza"...
Mióta van internet egyszer valami miatt én is rákerestem, és meglepődtem, hogy mennyire nem ritka, van családnév, helységnév, torony...
Off: remélem most megengedhető - Nyebojsza nicket kérdezem, talán a neve miatt tud válaszolni:a neve - ha jól tudom - szó szerint: "ne félj" (ami egyes szláv nyelvekben un. "rontásűző keresztnév".)
Viszont nem egy konkrét példát. Az Újpest FC edzője délszláv, és Nebojsa, írja a nevét, ráadásul nem sz-szel, hanem s-sel ejtik. Az s fölött ékezettel, hogy s. Mi a magyarázat? Kösz. ("Szlávnyelvrulez")
megvan a csonkakúp alakú is, csak most éppen nincs nyele, mert eltört, meg van csunkagúla alakú is, ágasat meg épp most "csináltam" egy újat (kerestem egy megfelelő vastagságú kisfát, amit gyükerestűl kivágtam :)
A fürtök előzetes összezúzását, csomiszolását, csomiszlóval végezték a kanta, kanca hordóban. A vörösborkultúrában a csomiszolás az erjedést és a szín, ízanyagok kinyerését szolgálta. Ágas végű csomiszlót nem használtak, csak egy kis, bunkós, csonka kúp alakú, rövid nyelű eszközt. 99 A szállító hordókban a szüretelőktől begyűlt adagonként, rétegenként csomiszoltak. A kisparaszti szőlőkben a század elején a puttonyosok csomiszolták meg a szőlőt, miután a puttonyuk tartalmát a szekéren levő kantahordókba öntötték. Nagyobb helyeken a munka nagysága miatt, a szekéren külön egy csomiszoló ember dolgozott. A daráló, zúzógép viszonylag későn, a XIX. század végén jelent meg. Először Jálics Géza szőlejében használták. A parasztgazdáknál elterjedt zúzógép egyszerűbb volt, kisebb teljesítményű és kézi hajtású. A daráló, a csomiszolás munkáját nagy részben kiszorította.
Az angin egy ruhaanyag, erős vászon, abból varrják a cihát(a párnabelsőt, amin a baromfi toll sem szúr át). (na a minősége a mainak egyre gyengébb, az eredeti több generációs)
A csurka az orosz (és néhány belső ázsiai) nyelvben azt jelenti, hogy fapecek, ék. Szóval valami apró mütyűr, amivel ezt-azt kiékelnek, vagy bedugják valahová - emiatt aztán még másra is használják ezt a szót (olyan nyelvterületen, ahol átvettek szavakat az oroszból), jelezve a kicsiny méretet :)))
Hát miért épp arra (meg Kárpátalján) hívták levonó-nak a matricát, vagy pulyának a gyereket...
OK, ilyen szempontból lehet tájnyelvnek is mondani, bár számomra a tájnyelv több évtizedes vagy évszázados. Ez a befőttesgumis csurkázás meg a cucilista korszak közepére esik, nagyanyám idejében még pántlika volt. Mondjuk a copf azért komolyabb, nem a pántlika tartotta, az csak a végébe volt bekötve, hogy ne bomoljon ki a fonat (varkocsa meg a honfoglalóknak volt), a vékony/ritka/rövid haj amit nemigen lehetett befonni, az meg csak csurkára volt fogva :)
A "palútt" rendkívül ritka, esetleg kihalt szó lehet. Viszont szótár-történetedről eszembe jut az én mániás problémám, 20-25 éve telekérdeztem minden fórumot. A szó: "csurka - tájnyelvi jelentése: copf, varkocs". Széles, nagy nyelvterületen értik és használják: kb Nyíregyházától Szolnokig. Ennek ellenére egyetlen szótárban sem volt benne. Ennyit a nyelvész urak szótárairól.
No kérem. Ma lenéztem a könyvhétre. Az egyik kiadó standján megpillantottam egy tájnyelvi szótárat. Egykötetes, olyan négy centi vastag lehetett. Wow!!! Gyorsan felütöttem a p betűnél és... nem volt benne. Se rövid, se hosszú l-lel.
Épp ezért mondom, sehol máshol nem lehet megtalálni, csak ebben az egy szövegben, valaki rosszul írta/mondta, oszt így maradt.
(olyan ez, mint hogy a májat nem "szabad" megsózni: egyszer valaki leírta ezt a zagyvaságot, aztán terjedt mint a pestis... aki nem sózza be a májat sütés előtt, az nem evett még finomat)
