Akkor vegyel dobszkennert, ha mar kinotted a trombitaszkennert.
Vegyel egy Epson 700-800-as vasat, es azon tanulj bele valamennyire a szkennelesbe. Ne vessz bele a muszaki adatokba, a kepet nezd. Egy ilyen muszerrel, ami minden iranybol tamadhato, fikazhato, jobb kepminoseget el tudsz erni, mint optikai nagyitassal, ha van mogotte egy megfelelo nyomtato is. Persze a szkenneles megtanulasa, es a nyomtatas is hosszu idot vesz igenybe. Kopiak, es napok szazait kell raaldozni. Magatol nem megy semmi, amin a katalogusok es weblapok bongeszese sem segit. De, mindenek elott legyen parszaz szkennelni valo felveteled, kulonben szart sem er az egesz.
vannak bizonyos időközönként fellángolásaim teljes amatőrként, így lett a 6x9es fujim, így lett majdnem hívószoba+felszerelések (ez tartós, ezt megcsinálom, csak tolom minden fél évben), majdnem 4x5 váz, és így nézegetem a dobscannereket.
Én mondjuk csak aranyáron láttam eddig, lehet rosszat néztem rossz helyen.
A Tango csak 12bit-es, ahogy az összes Heidelberg/Linotype Hell dobszkenner. 100€-ért alkatrésznek is ajándék volt, 50€ egy lámpa bele. Csak 250kg amúgy, de az se kevés. :D Lengyelországban hirdetnek kettőt 670€-ért, alkatrésznek... A legdurvább cucc talán a Chromagraph S3900, 24000dpi-vel. Nem is tudom hol lehet kihasználni. Na az tényleg 700kg, szerintem arra gondoltál.
Talán amúgy a Heidelberg a legjobb opció, csak nagyon drága, viszont ehhez van javítás, egy ilyen eszköz jó kis papírnehezék, ha valami megadja magát benne.
Azért egy bayer rácsos fényképezőgépet én nem tartok összemérhetőnek semmilyen dedikált filmszkennerrel(Nikon, Minolta, Imacon, stb.), főleg nem egy jó dobszkennerrel. Tényleg nagyon macera, és elhivatottnak kell lenni, de ahogy eddig is, a jövőben is szeretném a legjobbat kihozni a képekből. Nem kekszgyártáshoz kell, de amit megcsinálok(karöltve egy pigmenttintás nagyformátumú nyomtatóval), az akár kiállítási anyag lehessen. Ez csak a technikai oldal, intenzív tanulási fázisban vagyok, amíg a kisfilm határát ki nem növöm, nem tanulom ki a nyersanyagot, fénymérést, szűrőzést, addig úgy se lépek tovább. Amúgy tájképezek, legfőképp Velviára, de azért akad más is(munkához meg digitális, de az más műfaj). Korábban nagyon léptem volna középformátumra, de aztán beláttam, hogy egyelőre nincs miért. Jelenlegi technikával tudok 40x60, jó esetben 50x75-ös méretig elmenni, ez egyelőre bőven jó, így is örülök, ha egy képet ekkorában összehozhatok, és még tetszik is. :-)
Persze ettől még folyamatosan elcsábulok, az egész beszippantja az embert, igyekszem ellenállni.
Igen, Dainippon Screen 1045. Egy lengyel ismerősömnek volt, dicsérte.
Az későbbi dobszkennerek már nagyrészt 16 bitesek voltak. A Heidelberg Tango is, amit kinéztél :-) Szerintem jó választás, talán a legjobb. Kb egy éve volt az ebayen Sziciliában egy ilyen 100 (!) euróért. Nagyon gondolkoztam, hogy elhozom, máig sajnálom. De ez egy embermagasságú, 700kg-os cucc. A Heidelberg (Linotype-Hell) szinte az egyetlen márka, melynek még van szervize, egy Karl Hudson nevű arc Németországban, igaz aranyáron. Nekem Scanmate-ek vannak, azokat jobban ismerem, azok sem rosszak.
Amit a dobszkennerekről írsz, az nagyon igaz. Nagyon kell vigyázni, mert amit olcsón lehet venni, az nagyrészt nyomdai pajtából kikukázott, otthon bütykölt rom. Általában nincs szervíz, alkatrész, a karbantartás elég munkaigényes és speciális tudást igényel. De türelemmel ki lehet fogni szép darabokat, főleg öreg fotósoktól. Egy ismerősöm most szerzett egy álomszép Scanmate 11000-et.
Nemcsak az üzemeltetés macerás, maga a szkennelés is, a nedves montírozást a dobra azért tanulni kell. És nagyon nem olcsó a sok szükséges vegyszer, kegyszer. Szóval én - főleg munkára - inkább a befényképezés vonalra állnék rá, egy korszerű kb50 megapixeles gép, a mai szenzordinamika mellett egy jó objektívvel ... inkább ez a jövő, mint egy dinoszaurusszal küzdeni :-)
Közben rájöttem melyik típus, a 1030ai változata gyakoribb darab. Az árát nem tudom, de elsőre a Heidelberg komolyabbnak tűnik.
Az a baj a dobszkennerekkel, hogy adott a specifikáció, de mivel mindegyik ősrégi darab, a kora nagyon behatárolja a valós tudását. Bár a mai szkennereknél se mindig valósak az adatok, csak talán több a felhasználói infó a neten. Dobszkenner témában nagyon el lehet veszni, melyik a legjobb(miben?), melyiknek vannak alacsony ár mellett viszonylag jó képességei, stb...
Ezt a Screen 1045-öt még nem is hallottam, pedig jó pár dobszkennert körülnyálaztam már. :-) Ennek a gyártója a Dainippon Screen nevű japán cég?
Ami külön meglepő, hogy 16bit, a legtöbb dobszkenner csak 12bit-es. Hogy valójában mit tud, annak még utána kell menni. Természetesen a negatív konverzióban nem segít, viszont extrém részletességet, valamint jellemzően nagyobb dinamikát tudnak, főleg a sötét tónusokban(diánál). Ami külön jó, hogy nedvesen lehet felnyalni a filmet, így nincs fénytörés a felületen, a karcok kevésbé jönnek ki, na meg a szemcsézetnek is jót tesz.
Kisfilm szinten egyébként nagyon elégedett vagyok a Minolta 5400-al, az új SF Ai 8-al egész jól használható, részletességben kategórián felül teljesít, tesztábra alapján is valós 5400dpi-t tud, ez meg már egy 50-es Velviánál is a határ. Viszont a sötét tónusokban lehetne jobb, diánál ez hátrány, és ezt főleg csak a jobb dobszkennerek tudják. Persze kisfilmre elég, emiatt nem vesz az ember dobszkennert, viszont nagyobb formátum a cél, a kisfilm csak ismerkedés az anyaggal. Eddig Heidelberg Tango-t nézegettem, de rettenet drága, és nagyon ritka.
Diánál amúgy egy IT8 kalibráció szerintem kötelező, az összes CCFL csöves szkenner alapból magentás fényű(mint a régi wide gamut LCD-k), meg eleve tök pontatlan. A Minolta 5400 egy konkrét teszt szerint dE=5.36-os átlagot tud, legrosszabb dE=11.7 értékkel, kalibrálás után ez dE=1.44 átlag, legrosszabb dE=4.1. Szóval durva különbség, de őszinte leszek, sajnos még én se léptem meg, de remélem hamarosan lesz végre friss kalibráló ábrám. Talán a sötét tónusokban is nyerek egy kis részletet.
A beépített konzerv profilok ill automata beállítások a komolyabb filmszkennerek/szoftverek esetében is általában csak tömegigényekre jók. Aki kontrollált megvilágítás mellett szokott dolgozni, az valszeg nem lesz teljesen elégedett az eredménnyel :-)
(Ami nem csoda, minden egyes emulziós gyártási tétel, minden hívás, minden más színhőmérsékletű expo más-más korrekciót igényel)
Szvsz talán még a minilabor szkennereknek a legjobb az automata konverziós profilja: Fuji Frontiers , Noritsu, Kodak Pakon, ebben a sorrendben.
Levente.hu: a neten lévő kép alapján az Artbázisnak egy Screen 1045-ös dobszkennere van, ez egy elég jónak számító, 16 bites gép. Ha jól rémlik 8000 dpi elméleti max felbontása volt. Egyébként a konverzióban a dobszkenner sem segít, legfeljebb a szkenneres szaki tudott jobb profilt generálni, mert értett hozzá. Az akkori beépített profilok sem voltak sokkal jobbak. (Bár az automata konverziós algoritmus néha egész jól eltalálta :-)
Szepen, profin leirtad a szepsegeit:)) jo szivas az otthoni scan, mondom ezt amatorkent. Viszont arra minimum jo nekem, hogy az a par jo kep kideruljon. De utana mi a helyzet, profi helyen profi geppel csak nem ennyire maceras, nem? Mert ha igen, abban annyi az emberi tenyezo, hogy el se vinnem.
Közben néztem a Just Normlicht oldalát és eszembe juttott hogy van egy 50x30 cm felületű Just átvilágítópultom, kipróbálom sötétedés után hogy azzal világítok :-)
A monitor kalibrálást nemrég óta vezettem be (colormunki display), sajnálom hogy nem sokéve vettem meg...
Kicsit nagyzoltam, de akkor leírom mit használok, illetve mikre érdemes odafigyelni.
A D50-es fény ugye egy szabvány megvilágítás, aminek a paramétereit az ISO 3664:2009 szabvány rögzíti. Nekem nincs kifejezetten ilyen célra gyártott világításom, mert piszok drága, főleg ha már nem CCFL csöves, hanem LED-es. Helyette SORAA Vivid PAR30 5000K LED lámpáim vannak, ami egyébként specifikációi alapján megfelel a fenti ISO szabványnak, és az egyik legjobb fényminőségű 5000K-es LED lámpa. (TM-30-15 szabvány szerint is jól teljesít, nem csak az elavult CRI index szerint) Egyébként ez is nagyon drága Európában, és az 5000K változat meg is szűnt. Ennél biztos precízebb egy új Just Normlicht, vagy egyéb szabványos lámpa, de így is messze teljesít minden elvárást. (nagyon szeretem, behoztam a napfényt a szobába, és minden szín gyönyörű alatta) Háttérfénynek jellemzően fehér plafonnak fordítva, indirekt módon használom, 1000lm direktbe kicsit sok, viszont előtét optikákkal közvetlen fényként meg jó nyomatvizsgálatra.
A monitor mögött, és környezetében nincsenek színes dolgok, legalább fehér, de még inkább törtfehér/szürke felület a legjobb. Így a monitor körül, a látómezőben a környezet fehérpontja mindig alacsonyabb mint a monitoré, ezáltal 120cd/m2, vagy akár 80cd/m2 fényerőre kalibrálva is jól lehet dolgozni, megfelelően beállítani a csúcsfényeket. Egyébként a legjobb, ha a munkahelyen kb. minden szürke(v. fehér, fekete, attól függ hol). A színes felületekről visszaverődő fény(pl. fa parketta) már befolyásolja a helységben lévő színhőmérsékletet.
Nyilván a legjobb az állandó környezeti fény, azért nálam is van ingadozás, de igyekszem kerülni. Nyilván nappal nappali fénnyel dolgozok, de gyakran akkor is felkapcsolom az 5000K-es lámpát, ami legtöbbször beleolvad a nappali fénybe. Legjobb, ha csak állandó(és tökéletesen beállított) fény mellett dolgozunk, de azért a nappali fényt nem akarom kizárni(persze szükség esetén megteszem). Nagyon jó lenne még egy fényszenzoros kapcsolás, ami a környezeti fény függvényében szabályozná a lámpa fényét, állandó értéken tartva a megvilágítást.
Arról nem is beszélve, hogy monitor mellett sok esetben valójában D65-ös fény kellene, de eddigi tapasztalataim alapján így is nagyon jó. Azért vágtam bele egyébként, mert az agyamra ment, hogy a nappal és az este végzett munkám teljesen random, a sima 2700K-es sárgás fény mellett teljesen mások lettek a színek, mint nappal. Na meg így a laborált és nyomtatott képeket is tudom ellenőrizni. Egy hátrány, hogy a biológiai órát kilövi, teljesen zombi módon lehet éjszakázni mellette, mert magas a kék spektruma, így a fáradtságérzet nem jelentkezik annyira, amíg totál ki nem dől az ember.
Nálam sem minden ideális állapot, de törekszem rá, és ha lesz módom fejleszteni, vagy új műhelybe költözök, ott minden ennek lesz alárendelve.
Artbázisnál olvastam, hogy van dobszkennerük. Valaki tud róla valamit? Típus, stb? Korábban csak egy V700/V750(?) volt nekik.
Amúgy a negatív tényleg nem egyszerű kör. Minolta 5400-at használom Silverfasttal, eddig ezzel sikerült a legjobb eredményt összehozni, van a negafix modul, de csak egy elnagyolt kiindulópont a legjobb esetben. Tónusgörbével kell nagyon sokat matatni, órákat el tudok szöszölni vele. Mindezt kalibrált monitor, D50 környezeti fény meg minden odafigyelés mellett, munka közben tartok szünetet, színsemleges felületeket nézek, stb., mert a szem hozzászokik ahhoz is ami nem jó, illetve összehasonlítási alap nélkül már a fél siker is győzelemnek látszik. Ez után jön az, hogy a többedik kép sokadik finomításánál ránézek az első szkennelésre, és szemet szúr, hogy hibás az egész, mert valamelyik világossági értéken zöldesbe hajlik, vagy túltoltam és picit magenta, de ha visszaveszem akkor ott buknak a semleges szürkék, stb. Aztán idővel az ember fejlődik, és a jobb képeket elkezdi újra behúzni a fejlettebb tudásával.
Nagyon-nagyon sok gyakorlás, és nagyon kifinomult színlátás mellett is nagyon sok szívás van vele.
Mai DSLR ide vagy oda, nyilván nem lesz olyan finom részlet és a szemcsézet is durvább, viszont pl. egy Kodak Portra 160-al esetleg Ektar-al nagyon nagy dinamikát, és gyönyörű bőrszíneket lehet összehozni, meg nyilván az egész színvilág nagyon szép vele. De mindezen túl ami a nehézsége, az a szépsége is. A film nem lineárisan rögzít, viszont egy-egy portrénál olyan reflexiók, finom fények megjelennek, ami a digitális képeken minimálisan, vagy egyáltalán nem köszön vissza. Ez persze néha szívás is lehet, de nagyon szeretem.
Egy biztos, a tökéletes eredményért nagyon nagy technológiai fegyelem, és finom érzék kell. Pár év alatt kitaposható az ösvény.
Keress egy profi labort, ahol rendesen megcsinálják (labforart, analogcafe, artbázis, nem tudom, mi működik még).
Meg lehet otthon csinálni, jó móka, de színes negatívot szkennelni és hívni a legnehezebb mind közül.
Szerintem túlértékeled a szűrő dolgot. A kék szűrőnek nem lesz semmi szabad szemmel látható előnye. Nem ettől lesz jó egy scan vagy egyszerűbb a szkennelés. Más szóval nem a hiánya miatt lesz sz@r a produktum. Bár elméletileg lehet indokolni, a gyakorlatban semmi nem múlik a kék szűrőn. A biteken ne aggódj, a színes negának nagyon kicsi a kontrasztterjedelme, a szezorod simán megbirkózik vele. Nem fogja a narancs megenni a kék csatornát, komolyan :-) Én az erőforrásokat a homogén megvilágítás, a síkban kifeszített film és a számítógépes workflow vonalra koncentrálnám.
Akár szűrővel, akár szűrő nélkül dolgozol, elég nehéz a negát jól átfordítani rendes digitális képpé. Az internet tele van workflow leírásokkal. Azokat nézegesd, ahol csak a szemcseppentő, a hisztogram (levels) és a görbe (curves) eszközöket használják, a különböző rétegeket és maszkokat gyártó és azokat kivonogató eljárások felejtősek. Vannak letölthető plug-in-ek is, de a jobbak fizetősek. A filmscannerek beépített profiljai kényelmesek, de azok is elég kompromisszumosak, szóval igazán jó eredményt ott is saját digitális utómunkával tudsz elérni (kivéve talán a Pakon F135, de annak meg a felbontása limitált).
Még valami: kisfilmes negatívtól ne várd, hogy eléri egy mai jó dslr képminőségét , akárki hívja és szkenneli.
a filmszkennerekben sincs narancs szuro, sem a vilagitasban sem az erzekelo elott. elvileg megoldhato lenne hogy a megvilagitassal trukkozzenek (pl. led-esnel) vagy valos szurot hasznaljanak nega eseten, megsem teszik hanem szoftveresen van megoldva.
- nincs ilyen standard "inverz szűrő", ugyanis filmtípuson belül is más és más szűrő kellene minden egyes tekercshez (pontosabban emulzió batch-hez)
- a két magyarázat közül a második áll közel a valósághoz
- mivel nincs ilyen standard szűrő, ezért bármilyen kék szűrőt használhatsz, (DE LD. A KÖVETKEZŐ PONTOT!) Ki lehet próbálni a 80A, 80B ill a full, vagy 1,5-ös Color Temperature Blue szűrőket, esetleg egy világoszöld szűrővel kombinálva. Használhatsz színes nagyítófejet is fényforrásként, ezzel pontosan be tudod állítani a színt. Vagy állítható színű RGB LED fényforrást (nem próbáltam). De a digitális utómunkát az egyik esetén sem tudod megspórolni.
- szines nega szkennelése és invertálása tisztán digitálisan is megoldható. A színes fénnyel/szűrővel azt tudod elérni, hogy az egyes színcsatornák jelerőssége közötti eltérés kisebb lesz. Ettől még az inverziót digitálisan ugyanúgy el kell végezni, a folyamat nem lesz egyszerűbb. Egy színcsatornánként 14-16 bites beolvasásnál a színcsatornák közötti eltérés digitálisan simán korrigálható szűrő nélkül, és így nem kell további komplexitást, hibalehetőséget belevinni a folyamatba a szűrővel. De kinek a papné, kinek a lánya...
Tökéletes választás nagyformátum szkenneléshez (és középformátumhoz).
Már viszonylag ritkán bukkan fel.
Kisfilmre se rossz, de azért arra nem egy világbajnok.
Csont nélkül felmegy a driver, és a software(saját epson, vagy vuescan) akár win10 64 bites rendszerre is,USB-s, így nem kell nyüglődni mint a régi milliós levitézlett csodaszkennerekkel.
Az ára már a nevetséges kategória: 40 ezer HUF.
Fedlapja már picit kopottas, de műszakilag tökéltes állapotú.
Régebben az Ofotért kis fém aztán műanyag kapszulákban adta az előhívott negatívokat, ezek tekercsben vannak. Aztán papírtasakban, felvágva. Egy részét örököltem, nagyobb részét én vettem föl. Így jött össze ennyi. 2003. óta digitálisan csinálom, közel 45 ezer kép van elmentve, minden válogatás nélkül. Ezekkel már kevesebb munka van :-)
Az archívumból látszik, hogy értettek régen is a fényképezéshez.
Tényleg, te láttad a nagyot. Az tényleg kiságy méretű, de a nagy negatívokhoz és repróhoz készült. A Földrajzi Múzeumban kezdtünk vele, tökéletesen bevált, most Bp.-n van az archívumban és már egy Canon 5Ds R van ráépítve (először egy 70D volt). Ez a kisfilmes sokkal egyszerűbb és kisebb, most egy Manfrotto állványon van, de előtte volt sima falapra is felcsavarozva.
Ha csíkokra vágva is van pár és gyűjtőben, akkor az picivel azért többre utal, mint egy háztartási fotósra. Lehetnek ott jobb képek. Eléggé elgyötört negákról olyasmiket lehet kimenteni a leírt cuccal, mint ebben a sorozatban a '45 utániak (a korábbiak 120-asok és üvegek), vagy ebből a szürkeárnyalatosak, vagy ez a teljes sorozat.
Eredetileg ettől a Hp lapszkennertől vártam a megoldást, de most eléggé elbizonytalanodtam. Ezért is kerestem egy fórumot, hozzáértőkkel. Amúgy kb. 100-150 negatívról van szó. Rengeteg időt igényel.
A negatívok minőségét illetően van mindenféle, rosszul exponált, élességproblémás, sérült, elvétve akad jól felvett is :-)
Alapvetően lehetőség szerint mindet szeretném áttenni digitális formába, minőségtől függetlenül, hiszen többekkel, akik a felvételeken szerepelnek, már csak ott találkozhatok :-(
Ezért szeretném, hogy ne a szkenner minőségén múljon a végeredmény.
Bocs, elfelejtettem, hogy a "meglehetősen sok" az nálam úgy ~2000-5000 kocka körül van. 10-20-30 tekercsért szerintem sem érdemes hülyéskedni, csak ha élvezi is az ember. Arra elég és célszerűbb egy normális lapszkenner, akár kölcsönkérve.
A válogatásban Sándornak igaza van, jó tanács.
(Mi (idén már két ilyen kisfilmes izét használunk) utólag válogatunk, csak a nyilvánvalóan hibás, pocsék tekercseket rakjuk ki, csak mert maga a digitalizálás nagyságrendekkel gyorsabb, mint a válogatás. És a kész képet monitoron egyszerűbb is megítélni... úgy a százötvenedik negatívkockától nekem amúgy is kiesne a szemem. Több az expo, de elektronikus redőnyös a váz, így annyira nem érdekes.)
és eszembe juttott hogy van egy 50x30 cm felületű Just átvilágítópultom, kipróbálom sötétedés után hogy azzal világítok :-)