Az, hogy az ember a saját tudása és információi alapján mit tud kizárni a lehetőségek közül, semmilyen hatással nem bír a genetikai állományának bármilyen irányba való hasonlóságára. Ha a DNS egyezést mutat, akkor azt lehet tagadni, csak nem sok értelme van.
Ettől függetlenül illik tudni, hogy az autoszomális tesztek kb ~8 generációra visszamenőleg képesek bármely felmenőtől örökölt génállományt kimutatni, másrészt, ami fontosabb, konkrétan az őseidről semmit nem árulnak el neked.
A genetikádat bizonyos területekhez rendelt referencia állományokhoz hasonlítják, és így adnak neked százalékos lebontást. Az a referencia meg olyan, más felhasználók adataiból tevődik össze, akik nagyszülői szintig egyetlen országból származtatják magukat. (Persze mivel az sem nagyon biztos, így a többsége DNS hasonlóság szerinti csoportosítással zajlik, így a friss vándorlások kevésbé zavarnak be.)
De természetesen, ahogyan nő a tesztek adatbázisa, úgy változhat némileg az eredmény is.
Ami kicsit pontosabb képet adhat az ősök tényleges származásáról, az a mitokondriális és Y-kromoszomális haplocsoport. Előbbi anyai ágon, utóbbi apai ágon öröklődik. De hacsak nem költesz sok pénzt egy igazán mélyreható tesztre, ezek is csak annyit árulnak el, hogy őspapa/ősmama hol éldegélt úgy párezer éve.
Köszönöm ezt a tanulságos és érdekes okfejtést! Kérdésemre nem is vártam (nem is várhattam) releváns választ. De ehhez hasonló, a családnevek hazai kialakulásáról még szívesen olvasnék.
A DNS-tesztekkel kapcsolatos hitelességi problémám abból adódott, hogy több alkalommal olvastam olyat, ami szerint olyan származási vonalakat adott az illető esetén a teszt, ami teljességgel kizárható volt (szerinte). De az adatkezelési problémák valóban nagyságrendekkel aggályosabbak, éppen ezért nem hiszem, hogy valaha is kiadok ezért pénzt. Így pedig marad a találgatás, aminek tudományosan nem sok értelme van...
A Sulyok és a Sulek neveknek a felszíni hasonlóság dacára eltérő az eredetük.
Sulyok: Magyar családnév. Ez képzőtlen foglalkozásnév a sulyok ’valaminek a földbe verésére, döngölésére használt súlyos, kalapácsszerű eszköz’, illetve ’mosófa’ közszóból, amely először az azt használó vagy készítő személy ragadványneve (megkülönböztető neve) lett, majd a leszármazottai is örökölték vezetéknévként.
Sulek: A szlovák-cseh, illetve szlovén-horvát Šulek ~ szlovák Šúlek családnév magyarosodott írásmódja. Eredete kettős lehet. Egyrészt vélhetően a német Schule ’iskola’ szó szláv -ek kicsinyítő képzős származékáról lehet szó, így iskolázott ember vagy iskolamester ragadványnevére gondolhatunk. A szlovákban ehhez csatlakozhatott a nyugatszlovák régi nyelvjárási šulek ’metéllett aprólék, tyúkoknak, ludaknak csinált morzsalék; testről levakart szenny, mocsok’ szóból eredő ragadványnév.
Az utóbbi nyugatszlovák szó középszlovák alakja šúľok némileg eltérő ’csutka, <kukorica stb.> cső, fenyőtoboz’ jelentésben (ez utóbbi értelme lehetett korábban a nyugatszlovák változatnak is). Ez vezetéknévvé válva és magyar környezetbe kerülve elviekben adhatott volna a fenti magyar Sulyok családnévvel azonos alakú nevet. Azonban a középszlovák hangalakú *Šúľok ~ *Šuľok név hiányozni látszik a szlovák névkincsből, így a magyar Sulyok családnév részbeni szlovák eredete nem valószínű.
Ugyanakkor a magyar sulyok közszó két lehetséges etimológiája közül az egyik a szlovák šulek ~ šúľok szó vagy az azzal azonos eredetű más szláv párhuzam átvétele.
* * *
A h hangra, illetve a néma p-re vonatkozó megjegyzést nem értem. Ha ez poén, akkor most kihagyott a humorérzékem.
Corrigendum: "Ez akadályozhatta meg azthatott oda, hogy ott az egyházi személynevek egyeduralkodóvá válása mellett azoknak az egyház által szentesített formája is uralkodóvá vált."
A magyar családnevek jelentős része a régi személynévkincset örökítette át napjainkig (ezek a képzőtlen apanevek). A családnevek kialakulása előtt ún. egyelemű személynevek voltak, vagyis egyetlen névvel bírtak az emberek. Ez azt is hozta, hogy a népességmozgások folytán egymás mellé kerülő azonos nevű személyeket valahogy meg kellett különböztetni. Ennek egyik eszköze volt a különféle névvariációk alkotása a név rövidítésével, csonkolásával és különböző képzők hozzáadásával. Az irodalom ezt hívja a hivatalos névalakokkal szemben köznapi neveknek. (A családon belül az azonos nevűeket mi is így különböztetjük meg máig.)
Idővel két „újítás” jelent meg. Elsőként a keresztyén névadás, és az, hogy a keresztségben kapott nevek (a XVI. sz.-tól mindenképpen) kiszorították a korábban dívó világi neveket. Ezzel a személynevek köre nagyon lecsökkent, és sokkal több azonos nevű, pl. István lett egységnyi lakóterületen belül. A megkülönböztetés kényszere további lökést adott a köznapi névformák fejlődésének.
A másik, az előbbit időben követő újítás a vezetéknevek rögzülése az alsóbb néposztályok közt. Ez feleslegessé tette a köznapi névformák tömegét, mert a vezetéknév átvette a megkülönböztető faktor szerepét. Ezzel együtt alakult ki az, amit ma becézésnek érzünk: az egyes – eredetileg érzelmileg semleges – köznapi névformák a megkülönböztető funkciójukat elvesztve az érzelmi színezés eszközévé váltak. A korábbi névformák némelyike megmaradt semleges érzelmi töltetűnek. Ez általában az eredeti teljes alak lett, de néhány esetben az egyik köznapi forma lépett elő semleges alakká: ilyen pl. a Dezső, amelyik az eredeti hivatalos Dezsider forma olyan változata, mint a Pető, Sebő a Péter, Sebestyén mellett.
Tény, hogy van különbség a belmagyar és az erdélyi megszokások közt, és ez régre is datálódik, mert ha megnézzük a teljes névalakból lett vezetékneveket, mint István vagy Sebestyén, akkor azoknak a gyakorisága a nyelvterület keleti részén (azaz Erdélyben) nagyobb, ugyanakkor sűrűbb az előfordulásuk nyugaton, a Dunántúlon is. Vagyis nem egyszerű belmagyar-erdélyi ellentétről van szó, hanem inkább arról a szokásos hogy a nyelvterület centruma és perifériája (szélei) nem egyformán fejlődnek.
Erdélyben a felekezeti és az etnikai megoszlás egymással párhuzamosan alakult, az ilyen helyzetben az egyház szerepe felerősödik. Ez akadályozhatta meg azt, hogy ott az egyházi személynevek egyeduralkodóvá válása mellett azoknak az egyház által szentesített formája is uralkodóvá vált, azaz kevésbé képződtek belőlük köznapi formák (nyugaton más okok miatt lett az egyházi eredetű személynévkincs merevebb). Ilyen módon a perifériák nem követték a centrumnak azt a gyakorlatát, hogy az egyes újítások mellett valamilyen formában tovább él a korábbi névképzési gyakorlat (a köznapi nevek, illetve becenevek formájában).
@Új Testaccio említett egy orosz példát, hogy egy Jevgenyij nevű ismert ember Zsenyának identifikálta megát. Ez nemcsak szláv gyakorlat, hanem USA-beli is: vö. az amerikai elnököket: Ted Roosevelt, Bill Clinton. Ezekben a nyelvekben a köznapi névformák kevésbé értékelődtek át becenevekké, ezért használják azokat formálisabb körben. De ebben a tekintetben a germán nyelveken belül is vannak fokozatok, ahogy a magyar és a székely nyelvérzék között is.
Általánosságban elmondható, hogy az egyének megkülönböztető neve (legyen az bár helyi ragadványnév vagy már megszilárdult vezetéknév) nem annyira az elnevezett személyt jellemzi, hanem sokkal inkább az elnevező környezetet. A romániai magyarokat a magyarországi magyarok hajlamosak lerománozni. Ez nem azt jelenti, hogy az illetők románok lennének, hanem azt, hogy a befogadó (?) közeg nem szenzitív az etnikai „román” és területi „romániai” megkülönböztetésre. Ez régen sem volt másként, lutri volt, hogy egy Nagyszebenből Belmagyarországra áttelepült magyar nemzetiségű személy az új helyén a Szebeni, Erdélyi vagy Oláh megkülönböztető nevet kapta. Egy biztos ilyen névalakulás mellett, és ez az, hogy magyar környezetbe települt be. Ha szlovák környezetbe települt volna be, akkor a Sebenský (Szebenszki) / Sebeniansky (Szebenyánszki), Sedmohradský (Szedmohradszky), Valach nevek egyikét kapta volna.
De mivel találkoztam olyan Tóth vezetéknevűvel, aki valóban szlovák volt, azt sem lehet kizárni, hogy az ilyen nevek az esetek egy részében az elsőnek elnevezett etnikai azonosságára utaljanak. De itt figyelembe kell venni @raymond aron megjegyzését. Kázmér Miklós nagy lélegzetű műve, a Régi magyar családnevek szótára az alcímében is jelzi, hogy a XIV–XVII. sz. levéltári forrásait dolgozza fel, ez volt ui. a családnevek kialakulásának fő periódusa Magyarországon. Így egy család Horváth vezetéknevének a gyökerei, és így az abban kifejeződő etnikai meghatározottság évszázadokkal ezelőtti helyzetre is utalhatnak. És mivel a név arra utal, hogy az illető magyar (más kontextusban szlovák) környezetbe települt be egyedüli horvátként (máskülönben nem a horvátsága lesz a megkülönböztető nevének alapja), egy-két generáció alatt el is magyarosodhatott (szlovákosodhatott) a család, így az már évszázadok óta magyar (szlovák) etnikai tudatú lehet.
Összefoglalóan: én a Tóth, Horváth, Oláh stb. családnevektől nem várnék választ a család eredetével kapcsolatban, mer ezek nem sokkal specifikusabbak, mint a Kiss, Nagy stb. vezetéknevek.
* * *
Ami meg a DNS-t illeti, a hitelességi problémát nem értem, mert mindenképpen hiteles, csak legfeljebb nem arra válaszol, amit kérdezel. (Itt is léptékprobléma lehet, mert a névadás pillanatában horvát tudatú ős rendelkezhet akár szteppei felmenőkkel is, és a genetikai teszt ezt az időben még korábbi állapotot adhatja vissza.) Én nem a hitelességi kérdések miatt ódzkodom ettől, hanem amiatt, hogy nem tudni mit kezd a szolgáltató ezzel a tőlem származó, meglehetősen szenzitív adattömeggel.
Talán kicsit idevág, hogy Jegenyij Popov ismert orosz író egy ideig Magyarországon élt, és egyszer, ismeretlenként találkozván így mutatkozott be: "Zsenya Popov". Mintha egy ismeretlennek így mutatkoznánk be: "Pap Jenci".
Nekem rengeteget segítettek a tudatosságom alakításában.
Még a szovjet korszakból ismert nevek jelentése és eredete is érthetőbbvé vált.
Megindítja a gondolkodást a megfelelő irányba.
Maika Majka és az i végződések vagy akár a Mikó feltehetően keresztnévből származó vezetéknév, mint Mikó István neve és számos ismerősöm vezetékneve is megvilágosodott LvT magyarázataiból.
Régen nem biztos, hogy így volt. Nekem van székesfehérvári ismerősöm akinek a rokonai a 19. században valahonnan Horvátországból települtek a térségbe.
Ezeket a családnévmagyarázatokat természetesen már elolvastam jóval korábban, persze sokkal nem lett tőlük okosabb az ember. Tudom azt is, hogy kérdésemre nincs egyértelmű válasz; a személyes kíváncsiság és a másik esetleges gondolatmenetének a megismerése vezérelt.
Azt is tudom, hogy a tényleges származást csak DNS-teszt tisztázhatja, de hitelességi és anyagi aggályaim vannak ezekkel kapcsolatban.
Létezik, hogy a magyarországi magyarok inkább becéznek mint mondjuk az erdélyiek? Egy onnan származó ismerősöm szerint "ott mindenki Péter, Júlia és Zsuzsa, itt meg mindenki Peti, Juli és Zsuzsi. Van egy olyan elméletem, hogy ez szláv hatás".
Ehhez a kérdéskörhöz argumentum ad verecundiam módján idézném Hajdú Mihályt a Családnevek enciklopédiájából:
„Tóth […] A magyar nyelvbe még a Honfoglalás előtt bekerülhetett [a tót népnév], s minden szláv népre vonatkozott. (Csak jóval később, a XVIII. század végétől szűkült le a jelentése a szlovákságra.) Ezért ebből a szóból különösen sok családnév alakult, hiszen szláv népekkel voltunk körülvéve a Kárpát-medencében. Olyanok is megkapták, akik csak hasonló öltözéket, ruhát, lábbelit viseltek, vagy ismerték a nyelvet, esetleg csupán olyan vidékről költöztek át más faluba, ahol szláv nyelvet beszélők laktak. Mindezek a személyek általában ragadványnévként, majd abból, de sokszor közvetlenül családnévként is megkapták a nép nevét.”
„Horváth […] Mint általában a népnevek, nem csupán a megnevezett népből való származást jelentik, hanem a népre vonatkozó külső és belső tulajdonságokat is (beszéli a nyelvüket, öltözete, viselkedése hasonló, vagy csak arról a vidékről való, a megnevezett nép között, szomszédságában lakik stb.).
Ezen kívül a horvát szónak volt a magyarban egy katonai jelentése is. A huszár módra fölszerelt könnyűlovas egységeket jóllehet nem csak Horvátországban toborozták, de elnevezésük országszerte horvát volt a XVII. században. Ekkor még különösen a tisztségre, foglalkozásra utaló ragadványnevek könnyen kiszoríthatták a korábbi családnevet. Így katonáskodásra is utalhat a családnév.”
„Németh […] Mint minden népnévből, ebből is igen elterjedt családnév lett, mert azok is megkapták, akik a nyelvet ismerték, ruhájukban, viselkedésükben hasonlítottak hozzájuk, arról vagy hozzájuk közeli vidékről származtak, esetleg egy németnek a szolgálatában álltak, földjén dolgoztak stb.”
„Oláh […] Mint minden népnév, akkor is ragadványnévvé, abból családnévvé lett, ha a személynek semmi köze nem volt a névben jelölt néphez, de ahhoz hasonló ruhát viselt, hozzájuk hasonlóan viselkedett, beszélte a nyelvüket, vagy csak egyszerűen arról a vidékről származott, környékükről költözött új lakhelyére.”
„Rácz […] A családnév mindenképp népnévi eredetű, s olyanok is megkaphatták, akik csak beszélték a szerb nyelvet, vagy öltözetüket, szokásaikat átvették, külső vagy belső tulajdonságaik hasonlítottak a szerbekéhez, esetleg egyszerűen csak arról a vidékről, szomszédságukból, közelükből származtak. Ez a magyarázata általában a népnevek családnevekben való gyakoriságának.”
„Magyar […] A magyar szót ma is használják a népnyelvben egyszerűen az ’ember, egy ember, ismeretlen ember’ jelentésben. Régen is ebben az értelemben vált sok beköltözött, ismeretlen családnevévé, de Erdélyben a székelyektől való elkülönítő szó is volt a magyar, s így is családnévvé válhatott. Ritkább volt az, amikor idegenek között kapta meg valaki megkülönböztetésül, ugyanis a nem magyarok a saját nyelvükön határozták meg a nemzetiséget: Unger ~ Ungár, Venger, Ugro stb”
Mindegyiküknek (legtöbbjüknek) nem is lehettek horvát őseik, ez teljesen biztos. Írtam is, hogy szerintem miért.
Csak arra gondolok, hogy az ismert és 19. században élt Horváth családnevű felmenőm és az ő ősei közel laktak a horvát határhoz, azon a vidéken éltek/élnek horvátok is, és az ő paraszti ősei valószínűleg nem véletlenül kapták/kaphatták a Horvát(h) családnevet valamikor.
Gondolom teljesen más eset, ha pl egy nagyvárosi 20. századi kereskedő/polgári család viseli a Horváth családnevet. Nekik vélhetően tényleg semmi közük a horvátokhoz.
Érintett vagyok ezzel a kérdéssel, nem értek hozzá, de ennek minimális esélye van, márcsak azért is, mert a Horvát(h) a leggyakoribb horvát és szlovák név, és az ötödik leggyakoribb magyar, és nem gondolnám, hogy ezek mind horvátok voltak valamikor, de csak filózok.
Elméleti és teljesen egyértelműen talán nem is megválaszolható témáról kérdeznék.
Tudom, hogy a Horváth és a Tóth családneveink benne vannak az első öt leggyakoribb hazai családnévben. Számos ember esetében névmagyarosítás eredményei ezek a nevek, illetve az adott népcsoportra utaló tulajdonságokról is kaphatta így valaki régen a családnevét.
Úgy sejtem, hogy a szegényparaszti, fölművelő réteg nemigen magyarosíthatta a családnevét. Vagyis nem olyan mértékben, mint a városlakók, nemesek, gazdagabb kereskedők stb.
Konkrétan Somogy megyei napszámos, szegényparaszti sorban élő személyekről van szó, akik az 1700-1800-as években éltek.
A kérdésem az lenne: van-e rá (jó) esély, hogy őnekik a nevükből adódóan vannak horvát (szlavón, szlovák) származású őseik?
Ad Frsko ~ Frisko ~ Fisko: A jelenkorban a Fisko (s = [ʃ]) névhez a környékről az ukrán Фишко (Fisko) és a cseh Fiška családnév áll. Ugyanakkor a RadixIndex.com a XIX. sz. végéről a Bácskából és a Szerémségből adatolja a Fisko vezetéknevet. Alapvetően tehát ez a név is szláv eredetű, és a környező szláv népek mindegyikében egymástól függetlenül is kialakulhatott. A lehetséges etimológiája is hasonló a Frisko névhez, csak a kiindulás a szláv Filip ’Fülöp’ egyházi személynév.
Annak a lehetőségét azonban fönn kell tartani (legalábbis egyes esetekben), hogy a Fisko esetleg magyar környezetben a Frisko név szókezdő mássalhangzó-torlódásának az egyszerűsödésével állt elő.
Köszönöm szépen, sokat segítettél. Közben én is nyomoztam. Az 1715-ös összeírásban Frisko és Fisko szerepel. Az 1720-as összeírás Fisko kétszer (Tisko-nak írta el a modernkori adatfeldolgozó.) Persze az összeíró is elhallhatta a Frsko-t. Végignéztem az anyakönyveket, ahogy megyünk előre az időben, a Fiskó alak valóban egyre jellemzőbb, de még a XX. sz-ban is előfordul a Friskó alak is. Frsko viszont csak ebben az 1760-tól vezetett Status Animarumban.
Családfakutatás közben találtam 19. századi református, egyházi anyakönyvi iratokban, némely vezetéknév előtt a "Vált" előtagot, melynek nem tudom a jelentését. Elsősorban az ormánságban, vajszlói hiricsi, kisszentmártoni feljegyzésekben találtam. Van valakinek ötlete mit jelenthet? (Az elvált kizárható)
Granoviter: A délnémet Kranewitter családnév német nyelvjárásias ejtésmódot tükröző, de helyesírásában magyarosodott írásváltozata. A név eredete lehet:
1. Lakóhelyi név, amely a délnémet Kran(e)witt ~ bajor-osztrák Kranawitt ’boróka’ növénynév német -er képzős származéka, és arra utal, hogy az elsőnek elnevezett a településnek egy borókával benőtt részén vagy borókásról elnevezett külterületi részén lakott.
2. Egy Kronawitten (vagy hasonló) nevű délnémet-osztrák településről történt elszármazásra utaló német -er képzős lakosnév.
Hasonló eredetű német vezetéknevek még: Kranewitter, Kranebitter, Kranevitter, Kronawitter, Kronawetter, Granovetter.
Ui. A növény nevének irodalmi német szerinti formája Wacholder, a Kranewitt változat jelentése ’darufa’, vö. német Kranich ~ angol crane ’daru (madár)’ és ófelnémet witu ’erdő, fa’.
Frsko: Ha ez az elsődleges forma, akkor ezt leginkább a szláv fonotaktika felől lehet értelmezni, úgy, hogy az <s> betűnek magyaros [ʃ] olvasatot tulajdonítunk. A szlávon belül a szerb-horvát-szlovén, illetve a szlovák nyelvben képzelhető el ilyen hangalak. Ugyanakkor a jelenkori helyesírás szerint várt Frško írásformát nem lehet családnévként adatolni, és köznyelv felől sem lehet értelmezni. Viszont mindkét nyelvcsoportban ismert a friško szó ’frissen; gyorsan; hamar’ jelentésben, de ebből személy-, majd családnév kialakulása nehezen várható. Az viszont ennek kapcsán talán fontos lehet, hogy a régi szlovénban a németből átvett friš ’sebesült; fiatal, friss’ szó frš alakban is előfordult. Ez utóbbi miatt, valamint azért mert a Friskó nevet a RadixIndex.com Zala megyéből adatolja, a nevet szlovén (vagy Mura-vidéki horvát) eredetűnek vélem.
A név talán a német eredetű szlovén Friderik ’Frigyes’ személynév rövidülése lehet -š tőképzővel és -ko kicsinyítő képzővel. Ennek megfelelően az -i az eredeti névformában is szerepelhetett, bár a friš ~ frš analógiájára ennek az -i-t vesztett formája is lehetett az adott név esetén a kiindulás. Ebben az -i vagy az eleve létező kettős forma miatt jelenhetett meg, vagy a magyarosodás szúrta be ismét: ehhez vö. a Krka folyónév magyaros /krika/ ejtését.
Ui. Elképzelhető Ferško > Frško > (magyar) Friskó alakulás is. Csércsről (Čirč, Szlovákia) a XX. sz. elején találtam feljegyzést jéggyárat üzemeltető Ferško nevű zsidóról. Ugyanakkor a RadixIndexe.com a Ferskó nevet a XIX. sz. végén a vajdasági Temerinből adatolja. A Google találatai alapján a németesen írt Ferschko zsidó kötődésű névnek tűnik. Ez utóbbi esetén is azonban szláv közegben kialakult névről van szó.
Nem volt még a Frsko családnév. Néhol az r betűre egy pontot tesz a pap, ritkán Frisko-t is ír. Az 1760-ban készült Status Animarumban kétszer is az a feljegyzés szerepel, hogy az adott ház egy Sándor vezetéknevű családé, de a családfő neve mégis Frsko. A háznépek összeírása alapján van viszont pár olyan ezektől eltérő ház, ahol a családnév csak Sándor és olyan is, ahol csak Frsko. Azt látom még a későbbi anyakönyvekben, hogy a Frsko változat helyett a Frisko/Friskó fordul elő.
Én úgy tudom, a kollégád (édesapja?) alapos családtörténeti kutatást végzett, ami az LvT által írt Se-i eredetet erősítette meg. Ha megkérdezed, szerintem szívesen mesél róla.
