"(70) Above all, there came also the difficult task of transporting obelisks to Rome by sea. The ships used attracted much attention from sightseers. That which carried the first of two obelisks was solemnly laid up by Augustus in a permanent dock at Puteoli to celebrate the remarkable achievement; but later it was destroyed by fire. The ship used by the Emperor Gaius for bringing a third was carefully preserved for several years by Claudius, for it was the most amazing that had ever been seen at sea . . . . The obelisk placed by Augustus in the Circus Maximus was cut by King Psemetnepserphreus, who was reigning when Pythagoras was in Egypt, and measures 85 feet and nine inches, apart from its base, which forms part of the same stone. The obelisk in the Campus Martius, however, which is 9 feet less, was cut by Sesothis."
Van ilyen teória is. Ami ténynek tűnik, hogy a sziget egy vulkánkitöréstől szabályosan felrobbant, alig maradt belőle valami (Thera szigetcsoport). A vulkanológusok kiszámították, hogy mikor lehetett a robbanás, a régészek meg örültek, mert a dátum egyezett a mykénei civilizáció eltűnésével. Egyesek még az Atlantisz elsüllyedésének legendáját is ebből a robbanásból vezetik le (Santorin=Atlantisz).
Jó,jó, de Oe már hatodszor tévedett, és nem mer válaszolni további négy hozzászólásomra. A Rubiconban megjelent cikkeben tíz felett van a kimutatható (nem általam) tévedés.
"IDOHIDEPITO soha nem ismerte el, ha tévedett."
Ha nem tévedtem nincs is mit elismernem...
Felueletes vagy, dr.Lecter másodinformációiból tájékozodsz... (sunnyodsz hungarista uram, ilyeneket tud írni)
Tisztességesen elismeri, hogy több lehetséges eredmény van, több lehetséges programmal.
Ez becsületes. Méginkább hiteles, hiszen IDÔHÍDÉPÍTÔ még eddig soha nem ismerte el, ha tévedett, még Szoszigenészre sem válaszolt már vagy egy hónapja...
"... de annyit vettem ki a szavaiból, hogy nem vettél (és a naptárod se) egypár olyan jelentéktelennek tűnô apróságot, amely miatt napokban mérhetô az idôeltérés."
"Ezenkívül ô kiszámolt egy csomó dátumot idôben visszamenôleg, amit ha megbocsájtasz inkább neki a csillagásznak hiszek el, mert a postást se kérdezem HTML programozásról. "
"A forrásaid hanyag kezelése (sic), az ellenfél érveit forrásainak megkérdôjelezésével akarod megcáfolni, pedig a te forrásaidról sincs eredeti, csak középkori másolat, bár érdekes módon ennek ellenére azok nem hamisítványok...hehe"
Nem tudom, mi történt, talán nem vették komolyan, vagy nem értették meg. Mindenesetre, ha ismert lett volna a technológia, nem küzdöttek volna a sokkal munkaigényesebb és balesetveszélyesebb falazási módszerrel. A mész oltás közben nagyon forró ám, meg pattog, fröcsköl. Akit eltalál, az nem örül neki.
A mai betonokról.
Szóval a városligetben még áll magyarország első vasbeton hídja. (A kisföldalatti pályája felett vezetett át, amikor még az állatkert volt a végállomás .../A Robinson(?) étterem mellet/) Bárki odamehet és megtapogathatja.
Én mindenesetre nem adok neki 50 évet és magától összedöl !! Nem valószínü, hogy a híd megéri a 200 éves kort !!
Szooval 1600 eevig csak baamuljaak az emberek a Pantheont, el sem tudjaak keepzelni, hogy eepuelt...
Egy 1390 taajaan "felfedezett" Vitruvius alapjaan meg lehetett volna eepiteni a Pantheont, a firenzei dommal szinte egyidoeben?
A "beton" kérdéshez még.
Arómaiak tudtak cementet is készíteni 900 fokon kiégetett, 20% agyagtartalom alatti mészkőből (mai nevezéktan szerint hidraulikus mész), de ezt óvni kellett a víztől. Az igazi találmányuk az volt, hogy égetett meszet és horzsaköves tufát porrá őrölve összekevertek. Ez már víz alatt is megkötött, felépíthették vele a nápolyi kikötő mólóját. A nyomószilárdság is majdnem megduplázódott (150 kp/cm2).
A római birodalom bukásával a cementhasználat megszűnt (elfelejtődött?). A középkorban más kötőanyagot favorizáltak. Égetett mész porát keverték homokkal, szárazon rakták a kövek és téglák közé, majd meglocsolták vízzel. Oltódás közben az erősen lúgos környezetben a mész reakcióba lépett a kvarccal, Ca-szilikátok képződtek. Ezáltal meglehetősen szilárd kötőanyagot kaptak, de csak levegőn lehetett használni.
A mai cement feltalálása a 18. sz. közepén kezdődött. A 19. sz. elejétől az égetési hőfokot egyre magasabbra tudták emelni, a század közepén már1250-1350 fok közé, ennek a szabványosított neve a portland cement.
Szóval, ha egy építmény betonból van, nagyon valószínű, hogy nem középkori!
Elnézést, kifelejtettem, de azt hiszem világos, hogy nem a vízben szilárdul meg, hanem már a levegőben. Lehet, hogy még meleg, amikor a vízbe érkezik, de már kemény kő.
Hogyne, akár a víz hátán is.
A lassan felnyomuló, viszkózus magmából kiszabaduló gázok nagyon gyakran heves kitöréseket okoznak, ilyenkor nem láva folyik a kráterből, hanem az egész anyag felaprózódva kirobban (ezt nevezik helytelenül hamufelhőnek), néha a krátert is viszi magával. A nagyobb darabok felfúvódva a bezárt gáztól üveggé dermednek, ezzel megőrizve a szivacsos szerkezetet. Ez a horzsakő, úgy néz ki, mint a mosdószivacs. Nagyon könnyű a nagy hézagtérfogat miatt, van olyan darab, ami képes úszni a vízen.
De a légiút könnyebb. A robbanás 10-15 km magasságba is képes felrepíteni a törmeléket, onnan hatalmas területre szóródhat, ha meg a szél is segít, akár 40-50 km-re is elrepül. A finom por (ami kristálytöredékekből és üvegtörmelékből van) még messzebb. A Krakatau 1883-as kitörésének pora többször megkerülte a Földet.
Érdekes amiket írsz. A szantorinföld darabos állapotban könnyebb a tengervíznél? (Miután a kitörés után a vizben megszilárdult) Át tudott a "víz hátán" Krétára kerülni?
Nem tudom, Aquincumot vizsgálták-e? A Műegyetemen Kertész Pál vezetésével végeztek műemléki kövek származási helyére vonatkozó vizsgálatokat, sikerült még római-kori kőbányákat is megtalálni ilyenformán. De itt kőpor van. Inkább csak az anyagtípus állapítható meg az el nem változott zárványokból, ezekből aztán lehet származási területet valószínűsíteni. Hozhatták az anyagot a Visegrádi-hegységből is, bár ott zömmel andezittufa és -agglomerátum van, dácit- és riolittufa (ezek a savanyú tufák) kevés. Pannóniában legközelebb nagy mennyiségben a Mecsek északi lábánál (Szekszárd és attól Ny-ra) van felszínen zeolitos-horzsaköves riolittufa. Ha pedig átmerészkedtek a Dunán, a Cserhátban bőven találhattak.
Én a Visegrádi hegységre tippelek. Ez délen egész Szentendréig tart és mivel a Kátpátok belsö vulkáni övének tagjaként andezitvulkánok épitették fel, itt böven találhatók a szükséges anyagok. Azonkivül Aquincumhoz képest - logisztikai szempontból - kitünö helyen fekszik: csak uszályokra kellett rakni az anyagot és leúsztatni a Dunán.
Biztos vagyok benne egyébként, hogy ilyen szempontból már alaposan megvizsgálták az aquincumi betonfalakat. A nyomelemtartalom meg hasonlók alapján általában jól behatárolható a származási hely.
A miocénben (25-9 millió éve) az Északi Középhegység egyes területeit tenger borítja, a tengerpart süllyedésével párhuzamosan keletkezik a barnaszén Nógrádban. Ugyancsak e korban erős vulkáni tevékenység indul meg, andezit, dacit, riolit és ezek hamujából tufa. (Visegrádi hegyek, Börzsöny, Mátra, Zempléni vulkánok)
Csak a pontosság kedvéért :)
"... Santorin föld, trasz vagy puzzolán ..." nem igazán korrekt (a "vulkáni üledék" kifejezésről nem is beszélve.
A trasz összefoglaló név a hidraulikus kötőképességgel rendelkező savanyú vulkáni tufákra. Ezen blül vannak változatok, mint szantorinföld azaz Santorin szigetén található piroxénandezittufa (inkább dácittufa); puccolán föld (pozzuolana) Pozzuoli és Ischia szigetének alkálitrachittufája; liparit = lipari-szigeti horzsaköves riolittufa.Amennyiben zeolitot is tartalmaz a vulkáni tufa, kötőképessége még nagyobb. Zeolitos-horzsaköves riolittufa bőven van Magyarországon (bár a Balaton-felvidéken nem igazán), nem kellett messziről hozni.
